2010 ​– Második űrodisszeia (Űrodisszeia 2.) 185 csillagozás

Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia

2010-ben egy űrhajó szovjet és amerikai személyzetével együtt útnak indul a Jupiter különös holdrendszere felé. Itt fedezték fel ugyanis a Holdon talált furcsa, fekete hasáb a TMA óriási mását. Ember és számítógép keresi a kapu titkát és titkokat keres a Csillaggyermek, az egykori Bowman névre hallgató űrhajós is. Az élet titkait keressük az íróval együtt, s annyit bizonyosan megtudunk, hogy újabb és újabb kérdéseket tegyünk fel.

Eredeti megjelenés éve: 1982

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek, (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Metropolis Media, Budapest, 2018
306 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155628641 · Fordította: F. Nagy Piroska
>!
Metropolis Media, Budapest, 2018
306 oldal · ISBN: 9786155628924 · Fordította: F. Nagy Piroska
>!
Szukits, Szeged, 2011
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634971993 · Fordította: F. Nagy Piroska

1 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 12

Most olvassa 3

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

>!
Serno_au_Barca
Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia

A könyv elején kicsit képzavarban voltam. Alig órák teltek el a 2001 befejezése és a 2010 olvasásának elkezdése között ezért is csodálkoztam, hogy mit keres a monolit és a Discovery a Jupiter körül mikor legutóbb a Szaturnusznál hagytuk őket. Aztán kiderült, hogy Clarke a Kubrick film miatt változtatott a helyszinen.

A könyv tulajdonképpen minden tekintetben az előző rész szerkezetét követi. Ami azt jelenti, hogy ismét megcsodálhatjuk egy expedició enyhén unalmas utazását a monolitig (szerencsére most csak a Jupiterig) majd ennek a monolitnak a tanulmányozását, letapogatását immár harmadik alkalommal. Ebbe az izgalmasnak korántsem nevezhető állapotba csak időnként vág közbe egy-egy érdekes kinai expedició katasztrófa.

Az események most még később vesznek érdekes fordulatot körülbelül a könyv 70%-nál. Ekkor azonban már le sem tudtam tenni. Az idegenek kisérlete a Naprendszerünkben erős WTF érzést váltott ki bennem. Ezekért a pillanatokért olvas a mezei sci-fi rajongó Clarke műveket.

A szereplők köre most tovább bövült. Az előző részben megismert Heywood Floyd van a középpontban. Szerencsére kap segitőtársakat egy nagyszájú amerikai fizikus és számos faragott orosz személyében. HAL9000 nagy sajnálatomra ismét csak keveset szerepel és akkor is csak közvetitő szerepet játszik. Visszatér viszont a Csillaggyermek akinek epizódikus utazásai remekül illeszkednek a történetbe.

>!
Dubovszki_Martin
Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia

Vannak azok a napok, amikor valamiért az embert elönti a nosztalgia. Ennek bármi lehet az oka: egy kép, egy régen hallott dallam. Esetemben az otthoni könyvespolcon pihenő Clarke kötetek játszották az indikátor szerepét.
A mester regényei valahogy az egyszerűbb időkre emlékeztetnek, hiszen még gimnazista koromban olvastam nagy részüket, amikor csak a héten éppen megírandó dolgozat számított nagy problémának (meg nem kellett számlákat fizetni). S persze legalább ennyire fontos tényező, hogy Arthur C. Clarke ismertetett meg a science fiction-nel.
A regény a 2001 után veszi fel a fonalat, s mondhatni Clarke-ra jellemzően a történetet meglehetősen röviden össze lehetne foglalni. A hangulatteremtéshez viszont nagyon ért az író, sőt meg merem kockáztatni, hogy a mai napig nem találtam nála jobbat ebben (még Hamiltont is veri – pedig tőlem ez igazán nagy szó).
A történet kicsivel kevésbé filozófiai, mint az első rész, de azért így is bőven ad okot a gondolkodásra. Kicsivel gyorsabb is az események folyása és talán még epikusabb a befejezése. Méltán megkerülhetetlen Clarke személye a science fiction irodalmon belül. Nem az SF irodalommal ismerkedőknek való a könyv, arra ott van például Randevú a Rámával, de szinte kötelező mindenkinek, aki kicsit is otthonosan érzi magát a zsánerben.
Film is készült belőle, ami hát olyan lett, amilyen, kár vesztegetni a szót rá.

>!
szökött_csincsilla
Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia

Nem írhatom azt, hogy Arthur C Clarke teljesen feleslegesen vágta nagy fába a fejszéjét, amikor rászánta magát a 2001: űrodisszeia folytatásának megírására, hiszen élvezettel olvastam végig a regényt. Azonban az sem dönthető el egyértelműen, hogy szabad volt-e megírni ezt a művet? Hiszen a 2001 éppen a csodálatos, a hagyományos értelmezési kereteken túllépő befejezés miatt volt az, ami. Ezzel szemben a 2010 egy a Marsira emlékeztető tech-dráma, amelyben az értelmezhetetlen, a felfoghatatlan mint olyan, szinte teljesen eltűnik. Nem gabalyodom spoilerezésbe, de ebben a könyvben szinte semmi sem marad megmagyarázhatatlan, misztikus, vagy felemelő, azt leszámítva, hogy a szemünk előtt születik meg egy új, szellemi létforma, méghozzá egy olyan eredeti létállapotból, amelyet mi teremtettünk, melynek mi voltunk az istenei. Ettől eltekintve nehezen letehető könyv, végig izgalmas és lebilincselő. Az első résszel együtt (természetesen) tiszta lelkiismerettel ajánlom az erre a műfajra nyitott molyoknak!

>!
kvzs P
Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia

Szinte hihetetlen, hogy ez a történet is bőven elmúlt már 30 éves. Clarke olyan ügyesen és elegánsan oldotta meg a technikai részletek leírását -illetve talán annyira előrelátó volt-, hogy ma sem tűnik elavultnak a könyv ezen oldala. Szerencsére emellett a történet is kellően fordulatos és izgalmas, és végre a szereplők is árnyaltabbak, mint az előző részben. A kínaiak története zseniális, és azt bizonyítja, hogy Clarke nem csak tudományos téren nagyon jó megfigyelő és mesélő, hanem a szociológiára és a politikára is érzékeny. Ezt csak erősíti az amerikai-orosz közös munka bemutatása, aminél szerencsére minden konfliktust felold, hogy az asztronauták elsősorban az űr polgárai.
A 2010 méltó folytatása a 2001-nek, amit senkinek nem szabad kihagynia, akit érdekel a csillagászat, az űrutazás vagy a sci-fi.

5 hozzászólás
>!
Hoacin
Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia

„ …ugyanolyan ez, mintha valaki a szelet akarná látni, vagy arra kíváncsi, milyen a tűz igazi alakja. ”

A monolitkaland folytatódik! De még hogy!
A 2001 Űrodüsszeia pontosan annyira volt nyomasztó és monumentális, mint maga a rejtélyes fekete hasáb, aminek társaságában én nem szívesen reggeliznék. A folytatásban újabb darab bukkan elő, sokkal nagyobb, és sokkal messzebb kell utazni érte, hogy aztán ez előtt is tanácstalankodjunk egy sort. De ha már ott vagyunk a Jupiternél, megvizsgáljuk az előző regényben magára hagyott, azóta is sodródó, rejtélyes sorsú Discoveryt…
A könyv talán még lebilincselőbb, mint az elődje, pedig az igencsak magasra tette a lécet. De megugrotta! És még hogy! Nukleáris plazmamaghajtással!
Gyorsan pergő történet ez a lassú sci-fik fajtájából. Vagyis kényelmesen csúszunk egyik nyugtalanítóan érdekes jelenetből a másik lenyűgözően megdöbbentő eseménybe, de a feszültség mindig komótosan meredezik elő, és van időnk felkészülni rá. Közben csodálatos, őrült szürrealista festő ecsetjére méltó látványok közt időzünk: plazmakiölések sarki fénye, elektromos viharok cikázó villámai, szétlőtt üveggömbhöz hasonló Kallisztó, kozmikus kertész barázdálta Ganümédész, tűzkatlanként fortyogó Ió… az idegen gázok színes táncából pedig felemelkedik a Jupiter tüzes sarlója… És akkor az Európáról még nem is beszéltünk.
Mi vár ránk a Discoveryn, vajon sikerül feléleszteni HAL-t? Mennyire jó ötlet a múltbéli incidens után megbízni benne? Kiderül-e bármi a monolitról, és az eltűnt Dave Bowmanről? spoiler Milyen módon fejezhetné ki rosszallását egy fekete hasáb? Mennyire derűs ilyen körülmények közt az Alient mozizni a fedélzeten? :D Lehet-e a Jupiter harsogó lármájában intimen összebújni valakivel? Az izzó hidrogén dübörgése nem egy afrodiziákum!
Azt hiszem, a tökéletes történetvezetés, és ötletes megoldások mellett a szellemes stílusa miatt szerettem annyira a könyvet. A legénység szimpatikus, és a feszült helyzeteket jól oldja egy-egy figura – főleg az önkéntes humorzsák Curnow – poénos megjegyzése. Nagyon szorítottam értük… spoiler
Öt csillag. Egyértelműen. :)

„A Nyina, amivel már évek óta senki sem törődött, meglehetősen kopottas volt. (…) Igazán nem lehetett ráfogni, hogy az emberiség megnyerő külsejű követe volna. Ám ez határozottan előnyére vált; az alázatos küldötteket szívesebben fogadják, és kicsinységével, lassú haladásával talán még inkább kifejezi békés szándékait. Voltak, akik azt javasolták, tárt karokkal kellene közelednie a Nagy Testvérhez; de az ötletet gyorsan elvetették, mert szinte kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy ha őfeléjük közeledne a Nyina kinyújtott gépkarmaival, ész nélkül menekülnének előle.”

>!
Jaina
Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia

A könyv végén jöttem rá, hogy akkoriban, amikor az első részt is láttam, ezt is megnéztem, de egyedül csak a zárójelenetre emlékeztem. Fél csillagot levontam a könyv értékelésénél, mert ez a rész könyvben már nem annyira olvasmányos, inkább filmszerű, apró filmjelenetekből áll egymás mögé fűzve. Hiányzott az az összetartó erő, ami a történetet igazi olvasmányélménnyé teszi. Ennek ellenére nagyon szerettem, lassú, monumentális, sodró könyv az első részből már ismert szereplők egy részével. A zsenialitása abban rejlik, hogy bár nemsokára a 35. születésnapját ünnepli, mégsem hat elavultnak, Clarke nagyon jó érzékkel jósolt meg mostani technológiákat. Az Alien 1-es utalás pedig egyszerűen mindent vitt :D

>!
Csöre P
Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia

Az első rész viszonylag lassú tempójához képest ez egy lényegesen pörgősebb történet (na, azért ne gondoljuk szárnyaló cselekményre :) nekem Clarke története mindig kicsit lassúak) Mégis, a hosszan előkészített cselekmény eltörpül a vége csattanójától…
Főszereplőnk, Floyd, már az előző részben is szerepelt, igaz, ott rám nem tett igazán mély benyomást. Hát, kapott még egy esélyt. A regény a Jupiter mellett keringő Discovery-hez visz el egy orosz-amerikai expedíció segítségével, amelynek Floyd is tagja. Az expedíció útja mozgalmas, izgalmas, de nem az a letehetetlen módon.
Szívesen olvastam a Jupiterről, és annak környékéről, a holdjairól, a rajtuk zajló valós, és kitalált történésekről, jelenségekről. Az Európa… külön izgalmas csavar. És ha már az Európa: a kínaiak megjelenése, viselkedésük, trükkjeik társadalmuk jelen ismeretében igencsak reális.
A TMA, az idegenek, a körülöttük zajló cselekményszál pár eleme (Bowman) viszonylag kiszámítható, a céljaikról sok adalékot tudunk meg, de a végkifejlet meglepő fordulat, erre még az utolsó pillanatig sem gondoltam.
(szeretném jelezni: nem, ha nem írják az előszóban, hogy a Discovery-t az első részben a Szaturnusz mellett hagytuk, nekem ugyan nem tűnik fel, egyrészt, régen olvastam, másrészt, a filmet később láttam)

>!
Joshua182
Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia

Gyakorlatilag az első rész minden erényét fel lehetne sorolni ennél a könyvnél is.
A szerzőt dicséri, hogy majd' 40 év után sem érződik elavultnak. Na jó, néha egy picit igen, de ezt szerintem automatikusan hozza magával a szovjet szereplők jelenléte.
Az első részt persze szinte lehetetlenség lett volna túlszárnyalni, jóval kevesebb dolog hat az újdonság erejével, bizonyos aspektusokban azonban úgy érzem, sikerült, ugyanis rengeteg kérdésre választ kaptam, ami nyitva maradt a 2001 végén.
Sok mindenre fény derül a monolitokkal és titkaikkal kapcsolatban, csak a végére tudatosult bennem, hogy mennyire szükséges volt ez a folytatás. Clarke ismét nem okozott csalódást a leíró részeknél, a Tűz a mélyben volt az egyik kedvenc fejezetem, nagyon kreatív képet fest az Európa óceánjairól, de említhettem volna akár a Jupiterrel kapcsolatos, magával ragadó részeket is. Mindent elmond arról, hogy milyen mesélő is ő, hogy azoknál a részeknél, ahol a tudatalattim jelzett, hogy mai ismereteink szerint ez már talán nem így van (nem sok ilyen volt), sem éreztem ingert, hogy pontosan utánanézzek a dolognak, valahogy a könyv által alkotott harmónia azt sugallta: bűn lenne megbolygatni!
A lezárás igen merész és meglepő, a Lucifert elképzelni a mai világunkban minden következményével együtt igencsak megdolgoztatta az agyam, és szeretem, ha egy könyv ezt teszi. Kénytelen leszek elolvasni a többi részt is.

>!
mandris
Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia

Hm…
Clarke könyvei nem rosszak, de valahogy nem bírunk igazán egy húron pendülni. A 2010 számomra egyértelműen kevésbé volt lenyűgöző, mint az első kötet. A hard sci-fi hard részét elég jól hozta ACC-nek ez a könyve is, de ez minimum elvárható tőle. Meg azért annyira ez az oldala sem erős, mint a 2001-nek.
Ami pedig ezen túl van (vagy jobban mondva, kellene lennie), azt tulajdonképpen nincs. Az utazás fizikáját elég jól megismerjük, de nekem alapvetően hiányzik a plusz. Amikor ACC felvillant néhány izgalmasabb témát, mint például az élet az Európán, a különböző életformákat megfigyelő, azokat manipuláló idegenek, a testetlen értelem, akkor kezdenek izgalmassá válni a dolgok, de ezeket a szálakat viszont a szerző nem bontja ki eléggé.
És mivel a tudományosan megalapozott cselekmény és ez utóbbi témák egy regényben ötvöződnek, így egy furcsa hibrid születik, én mint olvasó pedig egyikből sem kapok annyit, amivel igazán elégedett lehetnék.
Így a hatodik ACC-regény után egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy én se fogok a nagy rajongói közé tartozni. Visszatekintve a korábbiakra is, valahogy Clarke-nak sose sikerült igazán eltalálnia az arányokat. Nem tudom, miért érzi szükségét, hogy a végén még kitekintésként odabiggyesszen valamit a távoli jövőből (ld. pl. az Éden szökőkútjai végét is), ami viszont véleményem szerint nem illeszkedik eléggé a könyvbe.

>!
zamil
Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia

Méltó folytatása a 2001-nek, mintha nem is telt volna el idő a két könyv írása közt.
Mindent megkaptam, amit egy jó sci-fi könyvtől elvárok. Volt itt űrhajózás, verseny, meghökkentő tudományos megoldások, és a képzeletet is hagyta szárnyalni.
Nem volt olyan fejezette, amit gyengébbnek találtam, folyamatosan fenntartotta az érdeklődésem.
Clarke itt is hozta a tőle megszokott, szinte lehetetlen tudományos ötleteit, amiket úgy tud leírni, hogy az olvasó kész ténynek veszi. Valaki annak idején azt mondta, hogy amit az emberi képzelet kitalál azt meg is valósítja. Vajon a sci-fi írók képzelete nélkül, most hol tartana az űrkutatás, és az űrhajózás.
Kihagyhatatlan mű, olvasni kell.

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1985
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632116283 · Fordította: F. Nagy Piroska

Népszerű idézetek

>!
Sha

…ugyanarra a műszaki problémára az evolúció szükségszerűen hasonló válaszokat adott.

185. oldal (1.kiadás)

>!
Sha

Emlékszel, hogyan ismertettelek meg a Gyűrűk urával, amikor az oxfordi konferencián bolondoztunk? Nos, az Ió maga Mordor: nézd meg a harmadik kötetet! Van egy bekezdés, amelyben “az izzó folyadék… kanyarogva tört ki a köves síkságra, míg le nem hűlt, s torz sárkányformára merevedve úgy nem hevert ott, mint az elkínzott föld okádéka”
– Tökéletesen van leírva: honnan tudta Tolkien egy negyed évszázaddal azelőtt, hogy bárki is egyetlen képet látott volna az Ióról? Nemhiába mondják, hogy a természet utánozza a művészetet.

98. oldal (1.kiadás)

Kapcsolódó szócikkek: J. R. R. Tolkien
>!
phetei P

– Max – mondta halálos komolysággal –, bármi történjék is, kérem, ne akarja mindenáron megkeresni a hajó macskáját!

107. oldal (Kozmosz, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: macska
>!
Sha

– És van még valami, amit talán sohasem fogunk megtudni – mondta panaszosan Vaszilij. – Én mindig azt reméltem, hogy Carl Sagannak lesz igaza, és életet találunk a Jupiteren.

284. oldal (1.kiadás)

Kapcsolódó szócikkek: Carl Sagan
>!
alaurent P

…egy parancsnok tévedhet, de sohasem lehet bizonytalan.

61.

>!
Sha

A Jupiter máris nagyobb volt, mint a Föld égboltján ismerős Hold, és látták, hogy mozognak körülötte az óriási belső holdak. Bár még túl messze voltak, s egyéni jellegzetességeik nem mutatkozhattak meg, jól kivehető korongjuk s mindegyikükre jellemző saját színük így is lenyűgöző látványt nyújtott. Mennyei körtáncuk – amint eltűntek a Jupiter mögött, majd újra felbukkanva, árnyékuktól kísérve átszelték a bolygó nappali féltekéjét – lebilincselő, soha meg nem unható előadásnak tetszett. Ezt a táncot figyelték a csillagászok, amióta csak négy évszázaddal ezelőtt Galilei először megpillantotta; de a Leonov űrhajósai voltak az első élő emberek, akik szabad szemmel láthatták.

79. oldal (1. kiadás)

>!
Sha

Az a felismerés, hogy az emberi faj hamarosan elhagyhatja szülőbolygóját, felvetette a szinte kikerülhetetlen kérdéseket:
Hol vannak a többiek, és vajon mikor látogatnak meg bennünket? Noha ritkán fogalmazták meg, mégiscsak feltámadt a remény, hogy távoli csillagok jóindulatú lényei segítségével talán begyógyulhatnak a sebek, melyeket az emberiség önmagán ejtett, és ezek a lények megmentenek bennünket az eljövendő katasztrófáktól.

168. oldal (1.kiadás)

>!
Joshua182

Valóságossá és szinte tapinthatóan láthatóvá váltak számára a mágneses erővonalak millió kilométer hosszú indái, a rádióhullámok hirtelen robbanásai, a Földnél nagyobb elektromos plazma gejzírkitörései csakúgy, mint a bolygót övező, színárnyalatokban gazdag felhőrétegek. Megértette kölcsönhatásaik bonyolult rendszerét, és rájött, hogy a Jupiter sokkalta csodálatosabb, mint bárki is sejtette.

38. fejezet, "Tajtékos táj"

>!
Joshua182

Némely veszélyek annyira látványosak és annyira meghaladják az ember normális felfogóképességét, hogy az értelem egyszerűen nem képes rá, hogy reálisnak tekintse őket, így aztán az ember félelmet sem érez a közeledő megsemmisülés láttán. Az, aki a menekülés szándéka nélkül figyeli a dagály feléje száguldó hullámát, a leomló lavinát vagy a tornádó eszeveszetten pörgő tölcsérét, nem biztos, hogy a félelemtől bénult meg, vagy már beletörődött kikerülhetetlen végzetébe. Talán egyszerűen nem hiszi el, hogy a szeme által közvetített látvány őt magát személyesen fogja érinteni. Mindaz, amit lát, valaki mással történik.

52. fejezet, "Begyújtás"

>!
zamil

A látvány határozottan illetlen volt: mintha a Leonov megerőszakolná a Discoveryt. És csak most eszmélt rá, hogy a robusztus, tömör orosz hajó valóban hímneműnek látszott a törékeny, karcsú amerikai hajóval összehasonlítva. De a legtöbb dokkolóműveletnek kifejezetten szexuális felhangjai voltak, és most az is eszébe jutott, hogy egy hajdani kozmonautát – már nem tudta, hogy hívták az illetőt – megdorgáltak, amiért túlságosan élénk fantáziára valló kifejezést talált, amikor a küldetése… hmm… elérte a csúcsot.

240. oldal


A sorozat következő kötete

Űrodisszeia sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada
China Miéville: Perdido pályaudvar, végállomás I-II.
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Fekete lobogó
David Mitchell: Felhőatlasz
Catherine Fisher: Incarceron
Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
Philip Pullman: Az arany iránytű
Henry Rider Haggard: Ayesha
J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg
Orson Scott Card: Ender árnyéka