2010 ​– Második űrodisszeia (Űrodisszeia 2.) 239 csillagozás

Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia

2010-ben egy űrhajó szovjet és amerikai személyzetével együtt útnak indul a Jupiter különös holdrendszere felé. Itt fedezték fel ugyanis a Holdon talált furcsa, fekete hasáb a TMA óriási mását. Ember és számítógép keresi a kapu titkát és titkokat keres a Csillaggyermek, az egykori Bowman névre hallgató űrhajós is. Az élet titkait keressük az íróval együtt, s annyit bizonyosan megtudunk, hogy újabb és újabb kérdéseket tegyünk fel.

Eredeti megjelenés éve: 1982

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek · (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek Metropolis Media

>!
Metropolis Media, Budapest, 2018
306 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155628641 · Fordította: F. Nagy Piroska
>!
Metropolis Media, Budapest, 2018
306 oldal · ISBN: 9786155628924 · Fordította: F. Nagy Piroska
>!
Szukits, Szeged, 2011
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634971993 · Fordította: F. Nagy Piroska

1 további kiadás


Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

HAL 9000 · David Bowman · Dr. Heywood R. Floyd · Dr. Sivasubramanian "Csandra" Csandrasegarampillai · Walter Curnow


Kedvencelte 12

Most olvassa 4

Várólistára tette 60

Kívánságlistára tette 38


Kiemelt értékelések

szökött_csincsilla>!
Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia

Nem írhatom azt, hogy Arthur C Clarke teljesen feleslegesen vágta nagy fába a fejszéjét, amikor rászánta magát a 2001: űrodisszeia folytatásának megírására, hiszen élvezettel olvastam végig a regényt. Azonban az sem dönthető el egyértelműen, hogy szabad volt-e megírni ezt a művet? Hiszen a 2001 éppen a csodálatos, a hagyományos értelmezési kereteken túllépő befejezés miatt volt az, ami. Ezzel szemben a 2010 egy a Marsira emlékeztető tech-dráma, amelyben az értelmezhetetlen, a felfoghatatlan mint olyan, szinte teljesen eltűnik. Nem gabalyodom spoilerezésbe, de ebben a könyvben szinte semmi sem marad megmagyarázhatatlan, misztikus, vagy felemelő, azt leszámítva, hogy a szemünk előtt születik meg egy új, szellemi létforma, méghozzá egy olyan eredeti létállapotból, amelyet mi teremtettünk, melynek mi voltunk az istenei. Ettől eltekintve nehezen letehető könyv, végig izgalmas és lebilincselő. Az első résszel együtt (természetesen) tiszta lelkiismerettel ajánlom az erre a műfajra nyitott molyoknak!

SDániel P>!
Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia

Az emberiség univerzumokat átszelő odüsszeiája folytatódik…
Clarke sok évvel később tovább szőtte a 2001-ben elmesélt elgondolkodtató, az embert kíváncsivá tevő történetet. Sok kérdés merült fel mind a könyv olvasása, mind pedig a Kubrick film nézése alatt, a választ mindenki saját maga szerint értelmezte. Most újra a világűrben találjuk magunkat néhány ismerős szereplővel és újabb érdekes és megdöbbentő felfedezéssel találkozhatunk.
Maga a 2010 egy kicsit személyesebb hangvételű, megismerhetjük a szereplők életét, hátterét és motivácijukat is. Igaz, volt benne néhány olyan szál is (például Floyd családi élete), ami kicsit kilógott a cselekményből, de annyira zavaró sem volt, így bőven belefért. A 2001 felvezető volt egy, az ismeretlennel foglalkozó, megoldást kereső expedícióhoz, míg a folytatás egy tapasztalatszerző utazás, ahol az emberi, gépi, földöntúli elme kapcsolata, szövetsége(?) tovább emelkedik, de mindezek kibontása azt hiszem a folytatásokra marad…
Ilyen egy jó folytatás, ami remekül kapcsolódik előzményéhez, és közben újat is tud mutatni.

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1985
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632116283 · Fordította: F. Nagy Piroska
Hoacin>!
Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia

„ …ugyanolyan ez, mintha valaki a szelet akarná látni, vagy arra kíváncsi, milyen a tűz igazi alakja. ”

A monolitkaland folytatódik! De még hogy!
A 2001 Űrodüsszeia pontosan annyira volt nyomasztó és monumentális, mint maga a rejtélyes fekete hasáb, aminek társaságában én nem szívesen reggeliznék. A folytatásban újabb darab bukkan elő, sokkal nagyobb, és sokkal messzebb kell utazni érte, hogy aztán ez előtt is tanácstalankodjunk egy sort. De ha már ott vagyunk a Jupiternél, megvizsgáljuk az előző regényben magára hagyott, azóta is sodródó, rejtélyes sorsú Discoveryt…
A könyv talán még lebilincselőbb, mint az elődje, pedig az igencsak magasra tette a lécet. De megugrotta! És még hogy! Nukleáris plazmamaghajtással!
Gyorsan pergő történet ez a lassú sci-fik fajtájából. Vagyis kényelmesen csúszunk egyik nyugtalanítóan érdekes jelenetből a másik lenyűgözően megdöbbentő eseménybe, de a feszültség mindig komótosan meredezik elő, és van időnk felkészülni rá. Közben csodálatos, őrült szürrealista festő ecsetjére méltó látványok közt időzünk: plazmakiölések sarki fénye, elektromos viharok cikázó villámai, szétlőtt üveggömbhöz hasonló Kallisztó, kozmikus kertész barázdálta Ganümédész, tűzkatlanként fortyogó Ió… az idegen gázok színes táncából pedig felemelkedik a Jupiter tüzes sarlója… És akkor az Európáról még nem is beszéltünk.
Mi vár ránk a Discoveryn, vajon sikerül feléleszteni HAL-t? Mennyire jó ötlet a múltbéli incidens után megbízni benne? Kiderül-e bármi a monolitról, és az eltűnt Dave Bowmanről? spoiler Milyen módon fejezhetné ki rosszallását egy fekete hasáb? Mennyire derűs ilyen körülmények közt az Alient mozizni a fedélzeten? :D Lehet-e a Jupiter harsogó lármájában intimen összebújni valakivel? Az izzó hidrogén dübörgése nem egy afrodiziákum!
Azt hiszem, a tökéletes történetvezetés, és ötletes megoldások mellett a szellemes stílusa miatt szerettem annyira a könyvet. A legénység szimpatikus, és a feszült helyzeteket jól oldja egy-egy figura – főleg az önkéntes humorzsák Curnow – poénos megjegyzése. Nagyon szorítottam értük… spoiler
Öt csillag. Egyértelműen. :)

„A Nyina, amivel már évek óta senki sem törődött, meglehetősen kopottas volt. (…) Igazán nem lehetett ráfogni, hogy az emberiség megnyerő külsejű követe volna. Ám ez határozottan előnyére vált; az alázatos küldötteket szívesebben fogadják, és kicsinységével, lassú haladásával talán még inkább kifejezi békés szándékait. Voltak, akik azt javasolták, tárt karokkal kellene közelednie a Nagy Testvérhez; de az ötletet gyorsan elvetették, mert szinte kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy ha őfeléjük közeledne a Nyina kinyújtott gépkarmaival, ész nélkül menekülnének előle.”

kvzs P>!
Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia

Szinte hihetetlen, hogy ez a történet is bőven elmúlt már 30 éves. Clarke olyan ügyesen és elegánsan oldotta meg a technikai részletek leírását -illetve talán annyira előrelátó volt-, hogy ma sem tűnik elavultnak a könyv ezen oldala. Szerencsére emellett a történet is kellően fordulatos és izgalmas, és végre a szereplők is árnyaltabbak, mint az előző részben. A kínaiak története zseniális, és azt bizonyítja, hogy Clarke nem csak tudományos téren nagyon jó megfigyelő és mesélő, hanem a szociológiára és a politikára is érzékeny. Ezt csak erősíti az amerikai-orosz közös munka bemutatása, aminél szerencsére minden konfliktust felold, hogy az asztronauták elsősorban az űr polgárai.
A 2010 méltó folytatása a 2001-nek, amit senkinek nem szabad kihagynia, akit érdekel a csillagászat, az űrutazás vagy a sci-fi.

5 hozzászólás
Jaina>!
Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia

A könyv végén jöttem rá, hogy akkoriban, amikor az első részt is láttam, ezt is megnéztem, de egyedül csak a zárójelenetre emlékeztem. Fél csillagot levontam a könyv értékelésénél, mert ez a rész könyvben már nem annyira olvasmányos, inkább filmszerű, apró filmjelenetekből áll egymás mögé fűzve. Hiányzott az az összetartó erő, ami a történetet igazi olvasmányélménnyé teszi. Ennek ellenére nagyon szerettem, lassú, monumentális, sodró könyv az első részből már ismert szereplők egy részével. A zsenialitása abban rejlik, hogy bár nemsokára a 35. születésnapját ünnepli, mégsem hat elavultnak, Clarke nagyon jó érzékkel jósolt meg mostani technológiákat. Az Alien 1-es utalás pedig egyszerűen mindent vitt :D

Joshua182>!
Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia

Gyakorlatilag az első rész minden erényét fel lehetne sorolni ennél a könyvnél is.
A szerzőt dicséri, hogy majd' 40 év után sem érződik elavultnak. Na jó, néha egy picit igen, de ezt szerintem automatikusan hozza magával a szovjet szereplők jelenléte.
Az első részt persze szinte lehetetlenség lett volna túlszárnyalni, jóval kevesebb dolog hat az újdonság erejével, bizonyos aspektusokban azonban úgy érzem, sikerült, ugyanis rengeteg kérdésre választ kaptam, ami nyitva maradt a 2001 végén.
Sok mindenre fény derül a monolitokkal és titkaikkal kapcsolatban, csak a végére tudatosult bennem, hogy mennyire szükséges volt ez a folytatás. Clarke ismét nem okozott csalódást a leíró részeknél, a Tűz a mélyben volt az egyik kedvenc fejezetem, nagyon kreatív képet fest az Európa óceánjairól, de említhettem volna akár a Jupiterrel kapcsolatos, magával ragadó részeket is. Mindent elmond arról, hogy milyen mesélő is ő, hogy azoknál a részeknél, ahol a tudatalattim jelzett, hogy mai ismereteink szerint ez már talán nem így van (nem sok ilyen volt), sem éreztem ingert, hogy pontosan utánanézzek a dolognak, valahogy a könyv által alkotott harmónia azt sugallta: bűn lenne megbolygatni!
A lezárás igen merész és meglepő, a Lucifert elképzelni a mai világunkban minden következményével együtt igencsak megdolgoztatta az agyam, és szeretem, ha egy könyv ezt teszi. Kénytelen leszek elolvasni a többi részt is.

zamil>!
Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia

Méltó folytatása a 2001-nek, mintha nem is telt volna el idő a két könyv írása közt.
Mindent megkaptam, amit egy jó sci-fi könyvtől elvárok. Volt itt űrhajózás, verseny, meghökkentő tudományos megoldások, és a képzeletet is hagyta szárnyalni.
Nem volt olyan fejezette, amit gyengébbnek találtam, folyamatosan fenntartotta az érdeklődésem.
Clarke itt is hozta a tőle megszokott, szinte lehetetlen tudományos ötleteit, amiket úgy tud leírni, hogy az olvasó kész ténynek veszi. Valaki annak idején azt mondta, hogy amit az emberi képzelet kitalál azt meg is valósítja. Vajon a sci-fi írók képzelete nélkül, most hol tartana az űrkutatás, és az űrhajózás.
Kihagyhatatlan mű, olvasni kell.

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1985
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632116283 · Fordította: F. Nagy Piroska
Csöre>!
Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia

Az első rész viszonylag lassú tempójához képest ez egy lényegesen pörgősebb történet (na, azért ne gondoljuk szárnyaló cselekményre :) nekem Clarke története mindig kicsit lassúak) Mégis, a hosszan előkészített cselekmény eltörpül a vége csattanójától…
Főszereplőnk, Floyd, már az előző részben is szerepelt, igaz, ott rám nem tett igazán mély benyomást. Hát, kapott még egy esélyt. A regény a Jupiter mellett keringő Discovery-hez visz el egy orosz-amerikai expedíció segítségével, amelynek Floyd is tagja. Az expedíció útja mozgalmas, izgalmas, de nem az a letehetetlen módon.
Szívesen olvastam a Jupiterről, és annak környékéről, a holdjairól, a rajtuk zajló valós, és kitalált történésekről, jelenségekről. Az Európa… külön izgalmas csavar. És ha már az Európa: a kínaiak megjelenése, viselkedésük, trükkjeik társadalmuk jelen ismeretében igencsak reális.
A TMA, az idegenek, a körülöttük zajló cselekményszál pár eleme (Bowman) viszonylag kiszámítható, a céljaikról sok adalékot tudunk meg, de a végkifejlet meglepő fordulat, erre még az utolsó pillanatig sem gondoltam.
(szeretném jelezni: nem, ha nem írják az előszóban, hogy a Discovery-t az első részben a Szaturnusz mellett hagytuk, nekem ugyan nem tűnik fel, egyrészt, régen olvastam, másrészt, a filmet később láttam)

Lisie87>!
Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia

Az első rész nagyon tetszett, ezért reménykedtem, hogy a folytatás is ugyanolyan élményt nyújt. Hááát…őszintén 2/3-áig úgy elvoltam vele, de nagyon semmi extra. A végére kezdett felpörögni és érdekes lenni. Szóval ezért egy csillag levonás, és nagyon kedves voltam! :D
Érződik rajta a „kor”, a mostani sci-fik sokkal pörgősebbek, dinamikusabbak. Ugyanakkor még mindig van egyfajta „báj” jobb szó nem jut eszembe , ahogy az író vezeti a történetet, a szereplők és úgy az egész.

mandris>!
Arthur C. Clarke: 2010 – Második űrodisszeia

Hm…
Clarke könyvei nem rosszak, de valahogy nem bírunk igazán egy húron pendülni. A 2010 számomra egyértelműen kevésbé volt lenyűgöző, mint az első kötet. A hard sci-fi hard részét elég jól hozta ACC-nek ez a könyve is, de ez minimum elvárható tőle. Meg azért annyira ez az oldala sem erős, mint a 2001-nek.
Ami pedig ezen túl van (vagy jobban mondva, kellene lennie), azt tulajdonképpen nincs. Az utazás fizikáját elég jól megismerjük, de nekem alapvetően hiányzik a plusz. Amikor ACC felvillant néhány izgalmasabb témát, mint például az élet az Európán, a különböző életformákat megfigyelő, azokat manipuláló idegenek, a testetlen értelem, akkor kezdenek izgalmassá válni a dolgok, de ezeket a szálakat viszont a szerző nem bontja ki eléggé.
És mivel a tudományosan megalapozott cselekmény és ez utóbbi témák egy regényben ötvöződnek, így egy furcsa hibrid születik, én mint olvasó pedig egyikből sem kapok annyit, amivel igazán elégedett lehetnék.
Így a hatodik ACC-regény után egyre inkább kezdem úgy érezni, hogy én se fogok a nagy rajongói közé tartozni. Visszatekintve a korábbiakra is, valahogy Clarke-nak sose sikerült igazán eltalálnia az arányokat. Nem tudom, miért érzi szükségét, hogy a végén még kitekintésként odabiggyesszen valamit a távoli jövőből (ld. pl. az Éden szökőkútjai végét is), ami viszont véleményem szerint nem illeszkedik eléggé a könyvbe.


Népszerű idézetek

Sha>!

Emlékszel, hogyan ismertettelek meg a Gyűrűk urával, amikor az oxfordi konferencián bolondoztunk? Nos, az Ió maga Mordor: nézd meg a harmadik kötetet! Van egy bekezdés, amelyben “az izzó folyadék… kanyarogva tört ki a köves síkságra, míg le nem hűlt, s torz sárkányformára merevedve úgy nem hevert ott, mint az elkínzott föld okádéka”
– Tökéletesen van leírva: honnan tudta Tolkien egy negyed évszázaddal azelőtt, hogy bárki is egyetlen képet látott volna az Ióról? Nemhiába mondják, hogy a természet utánozza a művészetet.

98. oldal (1.kiadás)

Kapcsolódó szócikkek: Io (hold) · J. R. R. Tolkien
Sha>!

…ugyanarra a műszaki problémára az evolúció szükségszerűen hasonló válaszokat adott.

185. oldal (1.kiadás)

phetei>!

– Max – mondta halálos komolysággal –, bármi történjék is, kérem, ne akarja mindenáron megkeresni a hajó macskáját!

107. oldal (Kozmosz, 1985)

Kapcsolódó szócikkek: macska
Jesper_Olsen>!

Végül is ötven kilométeres távolság a világűrben annyi, mint egy hajszál.

128. oldal

alaurent P>!

…egy parancsnok tévedhet, de sohasem lehet bizonytalan.

61.

Sha>!

– És van még valami, amit talán sohasem fogunk megtudni – mondta panaszosan Vaszilij. – Én mindig azt reméltem, hogy Carl Sagannak lesz igaza, és életet találunk a Jupiteren.

284. oldal (1.kiadás)

Kapcsolódó szócikkek: Carl Sagan
SDániel P>!

– A pokolba is, Csandra, hiszen ő csak gép!
Csandra ekkor olyan szigorú, magabiztos tekintetet vetett Maxra, hogy a fiatalember kénytelen volt elfordítani a szemét.
– Mindannyian azok vagyunk, Mr. Brajlovszkij. Itt minden csupán fokozat kérdése. Nincs lényeges külöbség aszerint, hogy szén- vagy szilikonalapon állunk; mindannyiunkat megillet a kellő tisztelet.

VI. Világok elnyelője - 45. A menekülési művelet, 237. oldal

Sha>!

A Jupiter máris nagyobb volt, mint a Föld égboltján ismerős Hold, és látták, hogy mozognak körülötte az óriási belső holdak. Bár még túl messze voltak, s egyéni jellegzetességeik nem mutatkozhattak meg, jól kivehető korongjuk s mindegyikükre jellemző saját színük így is lenyűgöző látványt nyújtott. Mennyei körtáncuk – amint eltűntek a Jupiter mögött, majd újra felbukkanva, árnyékuktól kísérve átszelték a bolygó nappali féltekéjét – lebilincselő, soha meg nem unható előadásnak tetszett. Ezt a táncot figyelték a csillagászok, amióta csak négy évszázaddal ezelőtt Galilei először megpillantotta; de a Leonov űrhajósai voltak az első élő emberek, akik szabad szemmel láthatták.

79. oldal (1. kiadás)

SDániel P>!

Lassan magához tért és rájött, hogy bal keze alig néhány centiméter távolságban lebeg a szeme előtt. Milyen különös, hogy a tenyér vonalainak mintája olyan hátborzongatóan hasonlít az Európa térképére! De hát a takarékos anyatermészet mindig is előszeretettel ismételte magát: egymástól olyan messzire eső jelenségek tanusítják ezt, mint például a kávéba csurgatott tej örvénylése, a forgószél tölcsére vagy a spirális csillagköd karjai.

II. A Csien - 10. Kiáltás az Európáról, 67. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Dr. Heywood R. Floyd
SDániel P>!

– […] a megoldhatatlan problémák legjobb gyógyszere talán az, ha annál is súlyosabb gondja van az embernek.

VI. Világok elnyelője - 42. Szellem a gépben, 220. oldal


A sorozat következő kötete

Űrodisszeia sorozat · Összehasonlítás

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

George Orwell: 1984
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.
Isaac Asimov: Én, a robot
H. G. Wells: Dr. Moreau szigete
Octavia E. Butler: Átváltozás
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Michael Crichton: Kongó
H. G. Wells: Szörnyetegek szigetén
Philip K. Dick: Repedés a térben
H. G. Wells: Világok harca