94. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

2001 ​– Űrodisszeia (Űrodisszeia 1.) 361 csillagozás

Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

Arthur C. Clarke a sci-fi irodalom és a tudományos ismeretterjesztés világhírű alakja. Ennek a műnek témájából – egy másik szerzővel együtt – először filmet írt, majd a film alapján regényt. A film is, a regény is óriási sikert aratott. Érthető okokból, mert Clarke könyve végtelen távlatokat nyit az emberi fantázia számára. Képtelenség-e, hogy a mi helyi világmindenségünk, a Tejút csillagait is benépesítik velünk egyenlő vagy nálunk különb lények? Képtelenség-e, hogy egy napon a csillagok közt összetalálkozunk velük? Ezt a kérdést teszi fel Clarke könyve előszavában, amely lebilincselően él egy ugyancsak általa megfogalmazott gondolattal: „A lehetséges határait csak egyetlen módon fedezhetjük fel, ha megkockáztatjuk, hogy kevéssel túl is haladunk rajta, a lehetetlenbe.”

Eredeti mű: Arthur C. Clarke: 2001: A Space Odyssey

Eredeti megjelenés éve: 1968

>!
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155508073 · Fordította: Göncz Árpád
>!
Szukits, Szeged, 2011
246 oldal · ISBN: 9789634972105 · Fordította: Göncz Árpád
>!
Szukits, Szeged, 1994
184 oldal · ISBN: 9638199458 · Fordította: Göncz Árpád

1 további kiadás


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

HAL 9000

Helyszínek népszerűség szerint

Tycho-kráter · Japetus


Kedvencelte 58

Most olvassa 18

Várólistára tette 161

Kívánságlistára tette 97

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

Arthur C. Clarke zseniális gondolkodó és író volt. Olyan dolgokat látott előre, amelyek valósággá váltak időben előrehaladó világunkban, ill. valszeg még következni fognak… Klasszikus típusú fantasztikus író lévén az emberi társadalom fejlődési pályája foglalkoztatta alapvetően, s ebben kimagaslót alkotott. A jelen könyv, a 2001.Űrodisszeia először filmen létezett s képi világa, valamint története átfogta az egész emberi fejlődést, s egy lehetséges jövőt is felvázolt. Csak később jelent meg könyv formában. Hogy így van-e? – amit leírt – nem kérdés, hisz akár így is lehet, épp most tervezzük – mint emberiség –, hogy hogyan indulunk a Mars meghódítására.( Jó kis kaland egyébként, visszautat nem igénylő időseknek.) Fantáziánk megindításához a film, ill. a könyv volt a kristálytömb, amely megadta a késztetést. A sok millió olvasóval együtt indultunk erre a hatalmas ívű felfedező útra, s lettünk Holdlátóból Bowman-ek, majd Csillaggyerekek, s éltük át ezt a szédületes gondolatot,a mit Clarke felvázolt. Elsők közt a helye!

4 hozzászólás
>!
Bíró_Júlia
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

Nagyon fura ötcsillag lett ez. Akartam volna kötözködni picit, megfogalmazni azt a fura kis hiányérzetet, ami időről időre előtérbe kúszott, míg olvastam. Nyányányá, túl sok űrtájkép, világmagyarázat, monotónia, kevés… na és itt megálltam a nyafogásban, gondolkozni kezdtem, mi is a kevés.
Cselekmény? De hát az van… szonikus energialöketekben villan, a Discovery vezetékeiben kúszik, alattomosan meglapul, nyomaszt annak rendje és módja szerint – valahányszor történt valami, Daviddel együtt kívántam, bárcsak térne vissza a békés monotónia, ami igenis kellemes a filmnézéssel, műszaki rajzokkal, Bach-hallgatással. Igen, minderről olvasni is jólesik, csak az olvasó se tudta jó dolgában, mit kezdjen magával. spoiler
Karakterek? Most őszintén, mit adott volna a történethez, ha kiderül, hogy David Bowmannek volt egy máig megoldatlan konfliktusa a másod-unokatestvérével valami öröklési ügyön, amúgy pedig valamiért langyosan szereti a sört? Nem, azt és annyit kapunk, ami és amennyi minimálisan szükséges ahhoz, hogy átérezzük, milyen mocskosul magányos hely tud lenni ez a mi Naprendszerünk. Ilyenformán a karakterek a regény tubusos feketekávé-porciói.
Világalkotás? Ember, a regény egy évvel a holdraszállás előtt jelent meg, és amit akkor a naprendszerről tudni meg nagyjából fogyasztható formába önteni lehetett, az benne van. Mindehhez társul a spoiler mesterséges, ámde abszolút eleven személyiséggel bíró intelligencia (HALre jut valahogy a legtöbb emberi-es reakció, pozitív és negatív értelemben is), a hibernáció és az épp-csak-felskiccelt-de-csak-mert-úgyis-változik-a-szín munkaállomás a Holdon.
Van még: horror, spoiler, tubusos kávé, spoiler, helytállás és találékonyság, ahol kell spoiler.
Mellékhatás még a hirtelen támadt vágy a film abszolválására mostmártényleg.

Kénytelen vagyok elismerni, hogy beleköthetetlen. Kérem az öt csillagot, meg még ahány épp ráér a kozmoszban.

Ui.: Göncz Árpádnak azért becsúszott pár pontatlanság a fordítás közben; egy-egy szókapcsolat erejéig meglepett vigyor előferdülhet.

2 hozzászólás
>!
Serno_au_Barca
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

Régi adósságomat törlesztettem most a 2001 elolvasásával. Pedig jobb lett volna ha már 10-15 évvel ezelőtt elolvasom. Tudom, hogy egy korszakalkotó és korát megelőző mestermű, de túl számos sci-fi olvasmányon nem sok újdonsággal szolgált számomra.

A könyv eleje mint történészt lekötött, de a Hold és az út első fele felettébb unalmas volt egészen addig amig Hal barátunk bekattant. Onnantól felgyorsultak a dolgok és végre egy igazi hamisitatlan Clarke remekművet kaptunk.

A harmadik felvonás lehett volna hosszabb. Ennek ellenére nem volt hiányérzetem a befejezéssel.

A könyv egyértelműen legérdekesebb karaktere az M.I. HAL9000 volt. Nagy bánatomra csak kevés szerephez jutott, pedig sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle.

1 hozzászólás
>!
csillagka P
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

Többször próbálkoztam a filmmel, az elejét leszámítva nem sok sikerrel, a közepén mindig bealszom.
Az ős?emberes részt nagyon szeretem. Tovább már nem terjed a fantáziám. A párocskám ma éppen a könyvel kapcsolatban jegyezte meg, hogy szerinte amit az emberi elme ki tud találni az bizony valahogyan, valamilyen mértékben megvalósult vagy megvalósítható, igen vannak (voltak) vámpírok (legalábbis vérrel táplálkozó rossz emberek) és sárkányok (dinoszauruszok) és lesz teleportálás….
Érdekes felvetés, ahogyan a könyvben felvázolt történet is az, kezdetekből a csillagvégekig. Mindig megremeg a kezem ha olyan sci-fivel találkozok, amelynek a jövője már jelen vagy már múlt. Érdeklődéssel olvasom a megvalósuló vágyakat, és a teljes félrenézéseket. Itt is megjelentek már a média új formái, szinte pontos internetestér leírása a visszajelzés esélye nélkül, csak egyfelé megy az adat, pont a visszacsatolás hiányzik, pedig nekem az a fontosabb „like” gomb, nélkül nincs értelme az egésznek. Aranyos, pozitív kapcsolatfelvételről mesél Clarke, önzetlenségről, tanításról, fejlődésről. A folytatások, ha jól tudom nem ennyire rózsaszínek, de eddig az egyik leghumánusabb idegeneket ismerhettünk meg. HAL pedig megérdemelte a sorsát! Na, őt utáltam.
Párocskám egyik kedvenc utópiája, nekem is kimondottan tetszett.

>!
Lisie87 P
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

Időtálló klasszikus, amit szerintem 20 év múlva is ugyanolyan élvezettel olvasnak majd a sci-fi rajongók. Nagyon szép, letisztult írás. Mentes a sallangoktól, teljesen a fő motívumra összpontosít. Érdekes felvetések, ahogyan az elődeinket „megsegítette” az idegen faj, a felfedezés a Holdon, majd az űrutazás a Szaturnuszig, ahol újra kapcsolat alakul ki. Nagyon jól leírta az űrutazást, teljesen el tudtam képzelni! A végkifejlet pedig zseniális, mint teljesen laikus valahogy én is úgy képzelem el, hogy úgy tudunk majd ha valaha is megéri az emberi faj utazni a csillagok, dimenziók között, hogy spoiler .

>!
SteelCurtain
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

Fura, de annak ellenére, hogy már kölyökkoromban hallottam róla, s gyakorlatilag az életem során vált legendás alkotássá filmen és könyvben, én még sohasem láttam, vagy olvastam. Valahogy el voltunk egymás mellett kapcsolatfelvétel nélkül. Most, mikor végül úgy alakult, hogy mégis kezembe került a könyv, örömmel konstatáltam, hogy Clarke az idegenekkel való kapcsolatfelvételt sem tekinti magától értetődő tevékenységnek. Nem ír emberszerű lényekről, nem kicsinyli le az idő és a távolság korlátait, s egyáltalán nem tekinti problémamentesnek az ember és a technika viszonyát. Úgy érzem, ő egy óvatos optimista volt, aki nemcsak a lehetőségekkel, de az emberi társadalomban sokszor felbukkanó esztelenséggel is komolyan számolt. Ragyogóan festette le például a tökéletesen szervezett értelmetlenséget a Holdra érkezésnél. Ugyanannál a pultnál gondosan különválasztva kezelik az orosz és az amerikai zónába érkezőket, majd a pult után összekeveredve beszélgetnek és italoznak.
Ritkán olvasok olyan űrleírást, ahol pusztán a környezet bemutatása elhiteti velem, hogy egy idegen bolygón járok, vagy körülötte keringek. Clarke viszont könnyedén elhitette velem, hogy a Szaturnusz holdjai között bolyongok, vagy épp a dermesztő űrben lebegek. A könyv legnagyobb érdeme azonban úgy vélem a lezáratlansága. Hatalmas lehetőségek tárulnak fel előttünk, amit könnyen lehet, hogy ismét rosszul használunk majd fel, s egy olyan világot próbálunk a magunk erőszakos eszközeivel megismerni, amiről gyakorlatilag még csak halvány sejtelmeink vannak. Igen, Clarke egy nagyon racionális optimista.

4 hozzászólás
>!
mandris
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

A 2001 – Űrodisszeia még csak a második olvasásom Clarke-tól, de azt határozottan kijelenthetem, hogy (ha rajtam múlik) biztosan nem az utolsó, mint ahogy azt is valószínűsítem, hogy újra elő fogom még venni ezt a könyvet is. Azt hiszem, minél többet olvasok, annál jobban kezd megfogni a hard sci-fi műfaja. Társadalomtudományi végzettségű emberként azt nem merem állítani, hogy értem az itt bemutatott fizikát, ugyanakkor amit értek, és még inkább amit nem értek – de jobb híján elhiszek a szerzőnek – lenyűgöz, mint ahogy az is, hogyan tud – legalábbis, amíg a Naprendszer határain belül marad – magát az ismert fizikai törvények és műszaki ismereteink keretei közé szorítva is szárnyalni a szerző fantáziája. Hihetetlen, hogy a regény (és a film) 1968-as. Külön plusz pontok járnak az apró részletekért (pl. az alacsony gravitáció hatása a növekedésre, nulla gravitációs WC, stb.), meg persze a filmtörténet legizgalmasabb számítógépéért. Apropos film: azt hiszem, most már nem kéne tovább halogatnom a megnézését.

4 hozzászólás
>!
risingsun
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

Zavarba ejtő dolog a sci-fi nagy klasszikusát értékelni. Nehéz újat vagy új megközelítést mutatni, mint ahogy az azonos című filmtől függetlenül is nehéz írni a könyvről.

Azonban az megkerülhetetlen tény hogy a könyv, a történet kulcsa a kapcsolat, kapcsolatfelvétel. Clarke azonban ennek az alap sci-fi témának egy egészen különleges módját mutatja be. A Föld őskorában megjelenő fekete monolitról nem tudunk semmit és a könyv végére sem leszünk előrébb ebben a kérdésben. Csak találgatni lehet, hogy az értelem kibontakozásában segítő monolit vajon honnan származik: talán egy idegen faj által küldött tárgy?; esetleg egy gép?; múltból, vagy a jövőből érkezett?; esetleg Isten maga lenne a sötét tömb? Létezésünk és fejlődésünk kialakulásának alapjait kérdőjelezi meg a könyv, illetve villant fel egy lehetséges más, alternatív múltat és vetít előre egy lehetséges jövőképet. A leghátborzongatóbb pedig az egészben az, hogy a könyvben említett lehetséges jövőképek, jövőben használt technológiák egész sora mára már időközben megvalósult, amik viszont még nem, azokkal vajon mi lesz? Tényleg ez vár ránk, ez az emberiség fejlődésének következő lépcsőfoka?

Clarke erősen hitt abban, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban, melyre a bizonyíték saját magunk létezése. De ha nem vagyunk egyedül az univerzumban, akkor hol vannak a többiek és kik ők egyáltalán? Léteznek még egyáltalán, vagy már kipusztultak? Esetleg csak utánunk fognak kialakulni? Vagy az is elképzelhető hogy fejlettségben ugyanott tartanak, mint mi, s épp ezért még nagyon sokat kell várnunk a kapcsolatfelvételre? Ezekre a kérdésekre még ma sincs egyértelmű válasz, de ha Clarke hitt ebben, akkor elképzelhető, hogy hamarosan ezekre is megkapjuk a választ.

Megkerülhetetlen és időtálló, akárcsak a fekete monolitok. Clarke 2001 Űrodisszeiája kiállta az idő porbáját és még ma is gondolkodóba ejti az olvasót az emberiség fejlődésével, az univerzum titkaival kapcsolatban.

(Az inkább már csak érdekesség a könyv és a film kapcsán, hogy a film forgatókönyvének ötletet Clarke egy korábbi novellája adta (Az őrszem). Ennek az alapötletét dolgozta át Stanley Kubrick rendezővel közösen, s a könyv írásával párhuzamosan Kubrick elkészítette azonos című filmjét. A film mindössze egy évvel azelőtt készült el, hogy az amerikaiak Holdra szálltak. Így a film már csak azért is különleges, mert látványtervében a tudományra és a képzelőerőre kellett támaszkodniuk, mivel ekkortájt még nem állt rendelkezésre megfelelő felvétel arról, hogy hogyan is néz ki a Föld a világűrből.)

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1973
254 oldal · puhatáblás · Fordította: Göncz Árpád
>!
Shinzo P
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

Vannak könyvek, amiket nem egyszer és nem kétszer is érdemes elolvasni. Na ez pont egy ilyen. Clarke mester igazán időtálló történetet hozott össze. Bár tény, hogy pár momentuma kissé elavult (pl. tévéképernyők, meg magnetofonszalagok :), de ha magát tényeket nézzük, gondoljunk csak bele, jó is volna, ha már itt tartanánk… Mit is írhatnék még róla? A könyvnek nemsok szereplője van, jó a felétől pedig csak egy, akivel átélhetünk egy csodálatos utazást. A leírások olyan pazarok, és érthetőek (ez dicséri a fordítót is), hogy szinte kézzel fogható vizuális élményt nyújt. Akit valaha is érdekelt a csillagászat, annak talán még duplán élvezetes. Maga a történet érdekes dolgokat feszeget, az író helyettünk is feltárja azt, ami minden élő embert foglalkoztat… van-e rajtunk kívül máshol is élet a világegyetemben? Persze előtte és utána is voltak már szószólók, de úgy érzem, kevés van ennyire finoman, és mindenki számára könnyen emészthetően megvalósítva. Mi tagadás, ezért egy alapmű, egy mérföldkő a sci-fi irodalom széles palettáján. Összességében, sokadik olvasás (és nézés, mert a filmet is láttam párszor) után is nagyon tetszett, marad is az öt csillag. Mindenkinek ajánlom, akár kezdőnek, akár haladónak, senki se hagyja ki.

>!
Sha
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

Clarke regényében elindul a Földről egy űrhajó, hogy célba vegyen egy több, mint egymilliárd kilométer távolságban lévő égitestet. A második legnagyobb bolygónk harmadik legnagyobb holdját.
Ez az utazás akkor íródott, amikor ember még nem tette lábát a Holdra sem. Sőt, első ízben a regény kiadási évének karácsonyán keringett embert szállító űrjármű a Hold körül. Előtte a Föld körüli pályán való keringés volt a csúcs. 1969 júliusa és 1972 decembere közt 7 alkalommal, összesen 12 ember járt a Holdon. Azóta senki. A Holdnál messzebb pedig még nem „járt” ember.

(Aki szeretett volna űrhajós lenni, annak mindenképp el kell olvasnia! A történet nagyszerűen bemutatja az űrutazást. Most olvastam első alkalommal. A filmet még nem láttam – pontosabban kétszer nekifutottam, és mindkétszer édesdeden végigaludtam.)

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Sha

(Valaki megjósolta, hogy a Földnek egy szép napon ugyanolyan gyűrűje lesz, mint a Saturnusnak, csupa csapszegből, biztosítékból, sőt kéziszerszámból, amit az űrben dolgozó gondatlan szerelők hagyogatnak el.)

139. oldal

>!
Sha

Az ember szert tett a múltra, nem úgy, mint az állatok, amelyeknek csak jelenük van, s tapogatódzva elindult a jövő felé.
Azt is kezdte megtanulni, hogyan hajtsa igájába a természet erőit; a tűz megszelídítésével lerakta a technika alapjait, s messze maga mögött hagyta állatőseit. A követ a bronz váltotta föl, a bronzot a vas. A vadászat után a földművelés következett. A törzs faluvá fejlődött, a falu várossá. A beszéd örökkévalóvá Lett, hála bizonyos kőbe, agyagba vagy papiruszra rótt jeleknek. Aztán az ember föltalálta a filozófiát és a vallást. És az eget, nem is olyan tévesen, istenekkel népesítette be.
Ahogy a teste egyre védtelenebbé, támadó fegyverei mind félelmesebbé váltak. A kő, bronz, vas és acél ismeretében eljutott a szúró-vágó fegyverek hosszú sorának végére, s már az idők kezdetén megtanulta, hogyan csapjon le messziről az áldozatára. A lándzsa, az íj, az ágyú és végül az irányított rakéta végtelen hatótávolságú és csaknem végtelen erejű fegyvert adott a kezébe.
E fegyverek nélkül, bár gyakran önmaga ellen használta őket, az ember sose hódította volna meg a világot. Szívével-lelkével alkotta meg őket, s időtlen időkig jól is szolgálták őt.
De most, amíg léteznek, hajszálon függ az ő léte is.

34. oldal (1.kiadás)

>!
csartak MP

Az első igazi embernek alig voltak jobb szerszámai, fegyverei, mint őseinek egymillió évvel ezelőtt, de sokkal ügyesebben használta őket. És időközben, az elmúlt évszázadok homályában, föltalálta a legeslegfontosabb eszközt, bár azt se látni, se megérinteni nem lehetett. Megtanult beszélni, s ezzel aratta első nagy győzelmét az idő fölött. Mert ily módon az egyik nemzedék átadhatta tudását az utána következőnek, s így minden kor hasznát vehette az előzőnek.

26. oldal

>!
alice011

És időközben, az elmúlt évszázadok homályában, föltalálta a legeslegfontosabb eszközt, bár az se látni, se megérinteni nem lehetett. Megtanult beszélni, s ezzel aratta első nagy győzelmét az idő fölött. Mert ily módom az egyik nemzedék átadhatta tudását az utána következőnek, s így minden kor hasznát vehette a megelőzőnek.
Az ember szert tett a múltra, nem úgy, mint az állatok, amelyeknek csak jelenük van, s tapogatózva elindult a jövő felé.

>!
csartak MP

Ahány ember él ma, mind mögött harminc szellem sorakozik; ez az élők és holtak számaránya. Az idők hajnala óta nagyjából-egészéből százmilliárd ember taposta a Föld nevű bolygót.

(első mondat)

>!
csartak MP

Floyd […] gondolatai minduntalan visszakanyarodtak a feneketlen, hárommillió évnyi mélységre, ami az imént nyílt meg alattuk. […] Hárommillió év! Az írott történelem zsúfolt panorámája az összes birodalmával és királyával, diadalával és tragédiájával e döbbenetes időnek mindössze egyetlen ezredrészére terjed. Mikor e fekete rejtélyt ide, a Hold legragyogóbb s leglátványosabb kráterébe ilyen gonddal eltemették, nemcsak az ember, de a Földön ma élő állatfajok java része sem létezett.

59. oldal

>!
csartak MP

A kép annyira idegen volt, hogy a földi formákhoz és színekhez szokott emberi szemnek kezdetben szinte nem mondott semmit. Mélyen, messze lenn, határtalan, foltos aranyóceán terült el, felületén párhuzamos gerincek, talán gigantikus hullámok tarajai. De mozgás semmi: a kép méretei oly határtalanok, hogy a mozgás egyszerűen nem látszott meg rajta. És ez az aranytáj különben sem lehetett óceán, hisz ez is magasan a Jupiter légkörében terült el. Nem lehetett más, csak újabb felhőréteg.

95. oldal

>!
Sha

Bár a születésszabályozás olcsó volt, megbízható, és valamennyi jelentős vallás helyeselte, elkésve került sor rá; a világ lakossága hatmilliárdra rúgott, s ennek egyharmada a kínai birodalomban élt. Egyik-másik diktatúra tiltotta ugyan, hogy egy családnak kettőnél több gyermeke legyen, de ez keresztülvihetetlennek bizonyult, s ennek eredményeképpen minden országban élelmiszerhiány lépett fel; még az Egyesült Államokban is hústalan napokat tartottak, s az előre jelzések szerint a tenger megművelésére és a szintetikus élelmiszerek előállítására irányuló minden hősies erőfeszítés ellenére, az emberiségre tizenöt éven belül általános éhínség vár.
S bár ily módon nagyobb szükség volt nemzetközi együttműködésre, mint bármikor, az országhatárok száma nem csökkent. Egy évmillió során az emberiség keveset veszített harcias ösztöneiből; a harmincnyolc nukleáris hatalom, csak politikusok szemének látható jelképes frontokon felsorakozva, aggódó harciassággal figyelte egymást. Annyi megatonna nukleáris robbanóanyag volt a birtokukban, hogy bármikor eltávolíthatták volna a Föld szilárd kérgét. S bár csodával határos módon mind ez ideig nem került sor atomfegyverek használatára, ez a helyzet aligha tarthatott örökké.

38-39. oldal (1.kiadás)

>!
Sha

Olyan rendszert még csak meg tudunk tervezni, amely teljes biztonsággal véd a baleset vagy ostobaság következményei ellen; de olyat, hogy szándékos rosszindulat esetén is biztonságos legyen, nem…

164. oldal (1.kiadás)


A sorozat következő kötete

Űrodisszeia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Karen Traviss: Coruscant
H. G. Wells: Emberek a Holdban
John Wyndham: Szemünk fényei
John Wyndham: A triffidek napja
David Mitchell: Felhőatlasz
Mary Shelley: Frankenstein
H. G. Wells: Világok harca
Aldous Huxley: Szép új világ
John Wyndham: Chocky
H. G. Wells: A láthatatlan ember