81. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján
!

2001 – Űrodisszeia (Űrodisszeia 1.) 292 csillagozás

Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia
Scifimarket.hu · 2.990 Ft –20% 2.389 Ft
Bookline · 3.290 Ft –15% 2.796 Ft
1 2
Régikönyvek.hu 2.100 Ft-tól
Könyvtár

Arthur C. Clarke a sci-fi irodalom és a tudományos ismeretterjesztés világhírű alakja. Ennek a műnek témájából – egy másik szerzővel együtt – először filmet írt, majd a film alapján regényt. A film is, a regény is óriási sikert aratott. Érthető okokból, mert Clarke könyve végtelen távlatokat nyit az emberi fantázia számára. Képtelenség-e, hogy a mi helyi világmindenségünk, a Tejút csillagait is benépesítik velünk egyenlő vagy nálunk különb lények? Képtelenség-e, hogy egy napon a csillagok közt összetalálkozunk velük? Ezt a kérdést teszi fel Clarke könyve előszavában, amely lebilincselően él egy ugyancsak általa megfogalmazott gondolattal: „A lehetséges határait csak egyetlen módon fedezhetjük fel, ha megkockáztatjuk, hogy kevéssel túl is haladunk rajta, a lehetetlenbe.”

Eredeti mű: Arthur C. Clarke: 2001: A Space Odyssey

Eredeti megjelenés éve: 1968

>!
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155508073 · Fordította: Göncz Árpád
>!
Szukits, Szeged, 2011
246 oldal · ISBN: 9789634972105 · Fordította: Göncz Árpád
>!
Szukits, Szeged, 1994
184 oldal · ISBN: 9638199458 · Fordította: Göncz Árpád

1 további kiadás


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

HAL 9000

Helyszínek népszerűség szerint

Tycho-kráter · Japetus


Hirdetés

Kedvencelte 52

Most olvassa 14

Várólistára tette 138

Kívánságlistára tette 84

Kölcsönkérné 2

Elcserélné vagy eladná


Kiemelt értékelések

+
>!
Bíró_Júlia
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

Nagyon fura ötcsillag lett ez. Akartam volna kötözködni picit, megfogalmazni azt a fura kis hiányérzetet, ami időről időre előtérbe kúszott, míg olvastam. Nyányányá, túl sok űrtájkép, világmagyarázat, monotónia, kevés… na és itt megálltam a nyafogásban, gondolkozni kezdtem, mi is a kevés.
Cselekmény? De hát az van… szonikus energialöketekben villan, a Discovery vezetékeiben kúszik, alattomosan meglapul, nyomaszt annak rendje és módja szerint – valahányszor történt valami, Daviddel együtt kívántam, bárcsak térne vissza a békés monotónia, ami igenis kellemes a filmnézéssel, műszaki rajzokkal, Bach-hallgatással. Igen, minderről olvasni is jólesik, csak az olvasó se tudta jó dolgában, mit kezdjen magával. spoiler
Karakterek? Most őszintén, mit adott volna a történethez, ha kiderül, hogy David Bowmannek volt egy máig megoldatlan konfliktusa a másod-unokatestvérével valami öröklési ügyön, amúgy pedig valamiért langyosan szereti a sört? Nem, azt és annyit kapunk, ami és amennyi minimálisan szükséges ahhoz, hogy átérezzük, milyen mocskosul magányos hely tud lenni ez a mi Naprendszerünk. Ilyenformán a karakterek a regény tubusos feketekávé-porciói.
Világalkotás? Ember, a regény egy évvel a holdraszállás előtt jelent meg, és amit akkor a naprendszerről tudni meg nagyjából fogyasztható formába önteni lehetett, az benne van. Mindehhez társul a spoiler mesterséges, ámde abszolút eleven személyiséggel bíró intelligencia (HALre jut valahogy a legtöbb emberi-es reakció, pozitív és negatív értelemben is), a hibernáció és az épp-csak-felskiccelt-de-csak-mert-úgyis-változik-a-szín munkaállomás a Holdon.
Van még: horror, spoiler, tubusos kávé, spoiler, helytállás és találékonyság, ahol kell spoiler.
Mellékhatás még a hirtelen támadt vágy a film abszolválására mostmártényleg.

Kénytelen vagyok elismerni, hogy beleköthetetlen. Kérem az öt csillagot, meg még ahány épp ráér a kozmoszban.

Ui.: Göncz Árpádnak azért becsúszott pár pontatlanság a fordítás közben; egy-egy szókapcsolat erejéig meglepett vigyor előferdülhet.

2 hozzászólás
+
>!
Lisie87 P
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

Időtálló klasszikus, amit szerintem 20 év múlva is ugyanolyan élvezettel olvasnak majd a sci-fi rajongók. Nagyon szép, letisztult írás. Mentes a sallangoktól, teljesen a fő motívumra összpontosít. Érdekes felvetések, ahogyan az elődeinket „megsegítette” az idegen faj, a felfedezés a Holdon, majd az űrutazás a Szaturnuszig, ahol újra kapcsolat alakul ki. Nagyon jól leírta az űrutazást, teljesen el tudtam képzelni! A végkifejlet pedig zseniális, mint teljesen laikus valahogy én is úgy képzelem el, hogy úgy tudunk majd ha valaha is megéri az emberi faj utazni a csillagok, dimenziók között, hogy spoiler .

+
>!
Shinzo P
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

Vannak könyvek, amiket nem egyszer és nem kétszer is érdemes elolvasni. Na ez pont egy ilyen. Clarke mester igazán időtálló történetet hozott össze. Bár tény, hogy pár momentuma kissé elavult (pl. tévéképernyők, meg magnetofonszalagok :), de ha magát tényeket nézzük, gondoljunk csak bele, jó is volna, ha már itt tartanánk… Mit is írhatnék még róla? A könyvnek nemsok szereplője van, jó a felétől pedig csak egy, akivel átélhetünk egy csodálatos utazást. A leírások olyan pazarok, és érthetőek (ez dicséri a fordítót is), hogy szinte kézzel fogható vizuális élményt nyújt. Akit valaha is érdekelt a csillagászat, annak talán még duplán élvezetes. Maga a történet érdekes dolgokat feszeget, az író helyettünk is feltárja azt, ami minden élő embert foglalkoztat… van-e rajtunk kívül máshol is élet a világegyetemben? Persze előtte és utána is voltak már szószólók, de úgy érzem, kevés van ennyire finoman, és mindenki számára könnyen emészthetően megvalósítva. Mi tagadás, ezért egy alapmű, egy mérföldkő a sci-fi irodalom széles palettáján. Összességében, sokadik olvasás (és nézés, mert a filmet is láttam párszor) után is nagyon tetszett, marad is az öt csillag. Mindenkinek ajánlom, akár kezdőnek, akár haladónak, senki se hagyja ki.

+
>!
Sha
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

Clarke regényében elindul a Földről egy űrhajó, hogy célba vegyen egy több, mint egymilliárd kilométer távolságban lévő égitestet. A második legnagyobb bolygónk harmadik legnagyobb holdját.
Ez az utazás akkor íródott, amikor ember még nem tette lábát a Holdra sem. Sőt, első ízben a regény kiadási évének karácsonyán keringett embert szállító űrjármű a Hold körül. Előtte a Föld körüli pályán való keringés volt a csúcs. 1969 júliusa és 1972 decembere közt 7 alkalommal, összesen 12 ember járt a Holdon. Azóta senki. A Holdnál messzebb pedig még nem „járt” ember.

(Aki szeretett volna űrhajós lenni, annak mindenképp el kell olvasnia! A történet nagyszerűen bemutatja az űrutazást. Most olvastam első alkalommal. A filmet még nem láttam – pontosabban kétszer nekifutottam, és mindkétszer édesdeden végigaludtam.)

1 hozzászólás
+
>!
zamil
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

Ismét egy remekmű, amire csak öt csillagot adhattam.
Szokás szerint egyedi a történet, sőt a könyv elején az őskori résszel talán mondhatom, még meg is fejelte három milliárd évvel. Clarke hozta a tőle megszokottat, olvasmányosan, közérthetően tárta elénk az ember és az idegen életforma találkozását, még akkor is, ha erről sokat nem árul el, mindenki képzeletét megindítja.
Már annyian megírtak mindent az értékelésükben, hogy csak ismétlés lenne. Egy biztos mindenkinek olvasnia kell.

+
>!
kvzs P
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

A 2001 vitathatatlanul a sci-fi irodalom egyik klasszikusa, amely a megírása óta eltelt közel 50 évben sem veszített a fényéből. Sőt, Clarke zsenialitására jellemző, hogy a technikai részletek is csak annyira kidolgozottak/bemutatottak, hogy nem igazán lehet ma sem beléjük kötni.
Tökéletes példa ez a könyv is arra, hogy miért szeretem Clarke munkásságát: ugyan a szereplőábrázolása messze nem tökéletes és a történetein is lehetne csiszolni, de a képzelete olyan helyekre és időkbe juttat el, annyi kérdést, ötletet és dilemmát vet fel minden könyvében, amivel a gondolkodó olvasót hosszú időre le tudja kötni.
A 2001 egy több millió évet és fényévet felölelő opus, amely úgy írja át a történelemről, az eredetünkről, a jövőnkről és az „idegenekről” gondoltakat és tesz fel többek között a mesterséges intelligenciákkal kapcsolatban kényes kérdéseket, hogy az olvasó nem tud, de nem is akar belekötni a gondolatmenetébe, hanem csak hálás azért, hogy megpillanthatott egy másik nézőpontot.

+
>!
szökött_csincsilla
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

A 2001- Űrodüsszeia fiatalkorom egyik legmeghatározóbb filmélménye volt. Ledöbbentett az akkor 30 éves film korrekt képi világa, a történet elvont, de mégis magasztos mondanivalójának pszichedelikus szűrőkön való átpasszírozása, és a mindennek kiváló kontrasztot adó klasszikus zenei elemek beemelése a mű kifejezési eszköztárába. Stanley Kubrick nagyszerű filmet alkotott, de őszintén szólva a film vége nem igazán állt össze bennem úgy, mint a film azt megelőző háromnegyede. Nem értettem hogy mi miért történik, és hogy az erős szimbólumokkal telepakolt finálé mit is kíván közölni a közel három órát végigcsücsülő nézővel. Akar-e közölni valamit egyáltalán?
Arthur. C. Clarke regénye nem megelőzte, és nem is követte a filmet. Egészen pontosan a film alkotói folyamata közben íródott, Stanley Kubrick felügyelete mellett. Clarke-ot kérte ugyanis fel a kultikus rendező, hogy legyen a segítségére a film történetének, sztorijának kidolgozásában, és konzultánsként segítse az esetleges tudományos, dramaturgiai anomáliák kiküszöbölését. Ehhez természetesen Clarke az akkor éppen csúcsra járatott amerikai űrkutatásból is felkért szakértőket, hogy neki is legyen hova fordulnia, ha a Kubrick felől érkező nyomás esetleg elviselhetetlenné válik. A rendezőzseni ugyanis meglehetősen diktatórikus felfogásban dolgozott, és ha különböző változtatásokat, mondjuk a forgatókönyv kiegészítését, vagy átírását kérte, azt azonnal, általában extrém-rövid idő alatt kellett megoldania az írónak. Ennek pedig az egyik legfontosabb oka az volt, hogy a forgatás már nagyban zajlott egy brit filmstúdióban. A film befejezéséről Kubricknak és Clarknak még fogalma sem volt, pedig akkor már felvették az előemberes, és a holdfelszínes jeleneteket. :))))
Clarke ilyen nyomás alatt alkotott. Ha kész volt egy új fejezet, azt telefonon beolvasta az Angliában forgató, az autogrammvadászok miatt a táskájában vadászkést hordó Kubricknak (így leromlott a rendező lelkiállapota a stúdió és a producerek nyomása miatt), aki vagy kihúzatta az egészet, vagy azonnal beleírta a forgatókönyvbe.
A végeredmény büszkeséggel töltötte el Clarkot, bár a film próbavetítésen történő megtekintése után a látványtervezők esetleges drogproblémáiról érdeklődött Kubricknál. :D
Ebből azonban ne vonjuk le azt a hamis következtetést, hogy Clarke regényében minden, a filmben nyitva hagyott kérdésre választ kapunk majd. A könyv utolsó harmada ugyanis a pszichedélia és az irracionalitás jegyeit ugyanúgy magán viseli, mint a film. Ettől függetlenül érthetőbb, és sok kapaszkodót nyújt a csillagutazás utáni történések megértéséhez. Sokszor az volt az érzésem, hogy Clarke még így is túl messzire ment, és több víziója valószínűleg azért nem került bele a filmbe, mert a filmkészítés a hatvanas évek második felében még nem volt azon a szinten, hogy ezeket a monumentális képeket vizuálisan tökéletesen visszaadja.
Arthur C. Clarke óvatosan filozofálgató műve hol szórakoztató, hol elgondolkodtató, a maga korában pedig forradalmi volt. Szívből ajánlom mindenkinek! Én tovább folytatom az utazást a Clarke és Kubrick bábáskodásával létrejött, szédítő univerzumban. :)

+
>!
Gábor_Novák I
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

Olvasói válságomból kilábalóban vettem meg és fogtam kezembe eme vékonyka (kettőszáznegyvenakárhány oldal, nagy betűkkel) regényt – a filmet ugye mindenki látta (aki nem, az is azt mondja, igen, mert sci-fi-rajongó berkekben kevés cikibb dolog van, mint az embernek szegezett miiiii, te nem láttad a 2001-et?-kérdés). Itt most kérem halászléből próbáltak akváriumot csinálni, vagyis a film után alkotta meg Clarke a regényt. Annak ellenére, hogy voltak fenntartásaim – filmet/játékot/szerepjátékos kalandot regénnyé átírni rossz, rossz ötlet, gondoljunk a ClipArtra – a mű meggyőzött. Részesei lehetünk egy gigászi, kozmikus kísérletnek, melynek röpke hárommillió éves időkeretében egy titokzatos és idegen faj előbb elindítja őseinket az emberré válás útján, majd 2001-ben megnyitja fajunk előtt a halhatatlanság és omnipotencia távlatait. És itt jön, amiért különösen tetszett a mű: Clarke képes volt felfoghatóan ábrázolni egy felfoghatatlanul idegen kultúrát/civilizációt. Mert bár magukat a faj képviselőit nem látjuk, az általuk hátrahagyott anyagi maradványok kellően idegenek, hogy ne gyanúsítsuk a szerzőt antropomorfizmussal, ugyanakkor nem érződik semmiféle görcsös újat mondani akarás sem.

Persze fura kézbe venni egy 1968-ban írt könyvet, amely a távoli jövőt a mi idősíkunkhoz képest tizennégy évvel korábbra helyezi, de még ennek is megvolt a maga bája – én speciel bőszen totózgattam, hogy Clarke jövendöléseiből hány válik valóra. (Az üzenetrögzítő, az elektronikus újság és a tépőzár bejött, a holdbázis, a mesterséges intelligenciával bíró harmadik generációs számítógép és a használható hibernáció nem. Nem is rossz arány. Hatos lottón három találat.)

Egyetlen gondom a fordítással akadt: az első oldalon háromszor jött velem szembe az „aszott” kifejezés, majd a második oldal tetején még egyszer. Gyorsan visszalapoztam, hogy megnézzem, ki fordította ezt a kiaszott szöveget – Göncz Árpád. Hát, hm… Egy helyütt még valami csíkos leopárdbundát emlegetett, de utána eltűntek ezek a zavaró bakik.

Szóval ajánlani ajánlom, tessék megnézni a filmet is (igen, tudom, láttad, persze…), és beszerezni a folytatást.

+
>!
tamikasipke
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

Zseniális, brilliáns!
Első könyvem Clarke-tól és el sem hiszem, hogy mikor írta. Minden sora időtálló, egyáltalán nem érezni, hogy a könyv megírásának pillanatában az emberiség még semmit sem tudott szinte a körülöttünk lévő hatalmas világegyetemről.
Imádom az űrhajózást, a bolygókat, csillagokat, úgyhogy ezért is csemege volt a könyv.
Na meg az elején az őskori rész! Hűha, lehet, hogy az itteni vélemény írkálás helyett most éppen pattintott kővel próbálnám lefejteni a húst egy ős-antilopról? Végülis ki tudja, hogy mi lehetett a trigger? :)

+
>!
petamas +P
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia

A 2001 Űrodisszeia a tudományos fantasztikus irodalom egyik klasszikusa, és nem véletlenül. Clarke stílusa mindig is lenyűgözött: a történet során teljes természetességgel képes vegyíteni a cselekményes elemeket a leíró, ismeretterjesztő részekkel, függetlenül attól, hogy a jelen vagy a közeljövő technológiájáról (esetleg társadalmáról) ír. A karakterek ugyan nem túl erőteljesek (a könyv legkidolgozottabb karaktere HAL-9000, őt Heywood Floyd követi, és csak utána jön a cselekmény emberi főszereplője, Dave Bowman), a történet és a felvetett gondolatok mégis lekötik az olvasót.

A könyvhöz kapcsolódóan nem lehet nem megemlíteni a legendás, a könyvvel egyszerre készült filmet. Annak ellenére, hogy a két mű keletkezése milyen szorosan összefüggött, és milyen nagy hatással voltak egymásra (részletekért ld. a 2001 elveszett világait), a két változatban a történet több ponton eltér, a Csillagkapu például átkerül a Szaturnusz egyik holdjától a Jupiter mellé. A cselekmény változtatásai HAL karakterét is megváltoztatják: míg a könyvben tulajdonképp logikus és érthető, miért pusztítja el a legénységet, a filmben sokkal őrültebbnek és kegyetlenebbnek tűnik.

Olvasás után kötelező megnézni a filmet!


Népszerű idézetek

+
>!
Sha

(Valaki megjósolta, hogy a Földnek egy szép napon ugyanolyan gyűrűje lesz, mint a Saturnusnak, csupa csapszegből, biztosítékból, sőt kéziszerszámból, amit az űrben dolgozó gondatlan szerelők hagyogatnak el.)

139. oldal

+
>!
Sha

Az ember szert tett a múltra, nem úgy, mint az állatok, amelyeknek csak jelenük van, s tapogatódzva elindult a jövő felé.
Azt is kezdte megtanulni, hogyan hajtsa igájába a természet erőit; a tűz megszelídítésével lerakta a technika alapjait, s messze maga mögött hagyta állatőseit. A követ a bronz váltotta föl, a bronzot a vas. A vadászat után a földművelés következett. A törzs faluvá fejlődött, a falu várossá. A beszéd örökkévalóvá Lett, hála bizonyos kőbe, agyagba vagy papiruszra rótt jeleknek. Aztán az ember föltalálta a filozófiát és a vallást. És az eget, nem is olyan tévesen, istenekkel népesítette be.
Ahogy a teste egyre védtelenebbé, támadó fegyverei mind félelmesebbé váltak. A kő, bronz, vas és acél ismeretében eljutott a szúró-vágó fegyverek hosszú sorának végére, s már az idők kezdetén megtanulta, hogyan csapjon le messziről az áldozatára. A lándzsa, az íj, az ágyú és végül az irányított rakéta végtelen hatótávolságú és csaknem végtelen erejű fegyvert adott a kezébe.
E fegyverek nélkül, bár gyakran önmaga ellen használta őket, az ember sose hódította volna meg a világot. Szívével-lelkével alkotta meg őket, s időtlen időkig jól is szolgálták őt.
De most, amíg léteznek, hajszálon függ az ő léte is.

34. oldal (1.kiadás)

++
>!
csartak MP

Az első igazi embernek alig voltak jobb szerszámai, fegyverei, mint őseinek egymillió évvel ezelőtt, de sokkal ügyesebben használta őket. És időközben, az elmúlt évszázadok homályában, föltalálta a legeslegfontosabb eszközt, bár azt se látni, se megérinteni nem lehetett. Megtanult beszélni, s ezzel aratta első nagy győzelmét az idő fölött. Mert ily módon az egyik nemzedék átadhatta tudását az utána következőnek, s így minden kor hasznát vehette az előzőnek.

26. oldal

+
>!
csartak MP

Ahány ember él ma, mind mögött harminc szellem sorakozik; ez az élők és holtak számaránya. Az idők hajnala óta nagyjából-egészéből százmilliárd ember taposta a Föld nevű bolygót.

(első mondat)

+
>!
csartak MP

Floyd […] gondolatai minduntalan visszakanyarodtak a feneketlen, hárommillió évnyi mélységre, ami az imént nyílt meg alattuk. […] Hárommillió év! Az írott történelem zsúfolt panorámája az összes birodalmával és királyával, diadalával és tragédiájával e döbbenetes időnek mindössze egyetlen ezredrészére terjed. Mikor e fekete rejtélyt ide, a Hold legragyogóbb s leglátványosabb kráterébe ilyen gonddal eltemették, nemcsak az ember, de a Földön ma élő állatfajok java része sem létezett.

59. oldal

+
>!
csartak MP

A kép annyira idegen volt, hogy a földi formákhoz és színekhez szokott emberi szemnek kezdetben szinte nem mondott semmit. Mélyen, messze lenn, határtalan, foltos aranyóceán terült el, felületén párhuzamos gerincek, talán gigantikus hullámok tarajai. De mozgás semmi: a kép méretei oly határtalanok, hogy a mozgás egyszerűen nem látszott meg rajta. És ez az aranytáj különben sem lehetett óceán, hisz ez is magasan a Jupiter légkörében terült el. Nem lehetett más, csak újabb felhőréteg.

95. oldal

+
>!
Sha

Olyan rendszert még csak meg tudunk tervezni, amely teljes biztonsággal véd a baleset vagy ostobaság következményei ellen; de olyat, hogy szándékos rosszindulat esetén is biztonságos legyen, nem…

164. oldal (1.kiadás)

+
>!
csartak MP

Akadtak olyan gondolkodók is, mint Bowman megtudta, akik még ennél is vadabb nézeteket vallottak. Ezek nem hitték, hogy egy igazán fejlett lénynek feltétlenül szüksége lenne szerves testre. A tudományos ismeretek fejlődésével előbb vagy utóbb bizonyára sikerült megszabadulnia betegségnek és balesetnek kitett porhüvelyétől, amellyel a természet megajándékozta, s amely biztos halálra kárhoztatta. E lények a természetadta testüket, ha elhasználták, vagy talán előbb is, bizonyára fém és műanyag szerkezetre cserélik, s ily módon megszerzik maguknak az örökkévalóságot.

145. oldal

1 hozzászólás
+
>!
Sha

Barbárság volna elpusztítani valamit, amit az ember nem ért; de az ember vajon nem barbár-e a monolit alkotóihoz képest.

80-81. oldal (1.kiadás)


A sorozat következő kötete

Űrodisszeia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Karen Traviss: Coruscant
H. G. Wells: Emberek a Holdban
John Wyndham: Szemünk fényei
John Wyndham: A triffidek napja
David Mitchell: Felhőatlasz
Mary Shelley: Frankenstein
H. G. Wells: Világok harca
Aldous Huxley: Szép új világ
John Wyndham: Chocky
H. G. Wells: A láthatatlan ember