2001: ​A Space Odyssey (Space Odissey 1.) 14 csillagozás

Arthur C. Clarke: 2001: A Space Odyssey Arthur C. Clarke: 2001: A Space Odyssey Arthur C. Clarke: 2001: A Space Odyssey Arthur C. Clarke: 2001: A Space Odyssey Arthur C. Clarke: 2001: A Space Odyssey Arthur C. Clarke: 2001: A Space Odyssey

It has been forty years since the publication of this classic science fiction novel that changed the way we look at the stars and ourselves. From the savannas of Africa at the dawn of mankind to the rings of Saturn as man adventures to the outer rim of our solar system, 2001: A Space Odyssey is a journey unlike any other.

This allegory about humanity's exploration of the universe, and the universe's reaction to humanity, was the basis for director Stanley Kubrick's immortal film, and lives on as a hallmark achievement in storytelling.

Eredeti megjelenés éve: 1968

>!
Orbit, London, 2012
252 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781857236644
>!
Penguin, US, 2000
296 oldal · ISBN: 9780606000031
>!
New American Library, New York, 2000
296 oldal · ISBN: 9780451457998

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Stone
Arthur C. Clarke: 2001: A Space Odyssey

Clarke a könyvet régi írásaiból ollózta össze, felpofozta és mélyített rajtuk, mindezt úgy, hogy közben Kubrickkal együtt dolgozott, aki közben a filmet csinálta. A könyv is csak a mozibemutató után jelent meg. Ez a nekem való sci-fi. Még gyermekkorom alkonyatában olvastam, ami már jó régen volt. Akkor is tetszett, pedig biztos, hogy sok dolgot nem is értettem, maximum csak éreztem. A filmet is gyerekként bámultam először. Nagy filmélményem egyike, igaz ez is osztrákiául, de kit érdekelt, Kubricknak képi nyelve van, és az elfújta a pici kis pille agyrendszert. Nagyon korán raktam le a voksom a sci-fi műfaja mellé, ez volt az a műfaj, amit először bratyesz könyvtárából elkérve olvasgattam, magamtól. Jól tettem. Ez a könyv meg annyi mindent áttekint, pedig nem egy vaskos handabandázó szóömleny, de olyan előrevetített víziói vannak Clarkenak, hogy nem lehet őket nem fejcsóválva olvasni. Rengeteget lehet rajta továbbgondolkozni és folyton arra ébredtem fel a könyv felett, hogy már megint nem olvasom, hanem elgondolkozom. Ez meg nem is egy értékelés, hanem szintén egy drift into oblivion of my mind…hehe
A filmről meg nem tudok máshogy beszélni, csak legekben. Nemrég néztem újra, és még ma is ugyanúgy elájultam a technikai megoldásain, mint gyermekként. Próbáltam fülön csípni ezt a zsenit, de képtelenség. Kubrick változtatott a történeten, de ha film szempontjából nézzük, az csak jót tett neki. HAL9000 egyébként mindig is kedvenc szereplőm marad, akármit is tett. Ő az ismeretlen ismerős, általa az ember istent játszik és fogalma sincs mit teremtett. A kontroll mindig csak illúzió. Na jó, abbafejezem…

2 hozzászólás
>!
Aerandir
Arthur C. Clarke: 2001: A Space Odyssey

Eleinte nagyon kusza volt nekem, és ötletem sem volt, hogy mi lesz belőle. Aztán persze kiderült minden… Illetve nem teljesen, de legalább megértettem, hogy hogyan kapcsolódnak egymáshoz a részletek. Remélem, azért a további részekben még jobban összeáll minden.

Ettől eltekintve nagyon tetszett, csak azt nehéz megmondani, hogy miért. Közrejátszik benne a titokzatosság, az ismeretlen, a bizonytalanság, ami az egész könyvet átszövi. Ez tudna szörnyen idegesítő lenni, de itt nem az. A történet izgalmas és nagyon elgondolkodtató. Azt hiszem, mindenkiben felmerül a kérdés, hogy mi van odakint az űrben. Van-e ott valami, amit még nem ismerünk? Ha igen, megismerhetjük-e egyáltalán? És vajon érdemes-e megismernünk? Ezekre a kérdésekre senki sem tud bizonyossággal válaszolni. Clarke válasza sokkal érdekesebb, barátságosabb, de ijesztőbb is, mint sok más elképzelés könyvekben és filmekben.


Népszerű idézetek

>!
hope22

“I’m only an ex-astronomer; it’s years since I did any real research. Now I’m a scientific expert; that means I know nothing about absolutely everything.”

>!
Stone

It must also be remembered that 2001 was written in an age that now lies beyond one of the Great Divides in human history; we are sundered from it forever by the moment when Neil Armstrong set foot upon the Moon. July 20, 1969, was still half a decade in the future when Stanley Kubrick and I started thinking about the „proverbial good science fiction movie” (his phrase). Now history and fiction have become inextricably intertwined.
The Apollo astronauts had already seen the film when they left for the Moon. The crew of Apollo 8, who at Christmas 1968 became the first men ever to set eyes upon the lunar Farside, told me that they had been tempted to radio back the discovery of a large, black monolith: alas, discretion prevailed…
And there were later, almost uncanny, instances of nature imitating art. Strangest of all was the saga of Apollo 13 in 1970.
As a good opening, the Command Module, which houses the crew, had been christened Odyssey. Just before the explosion of the oxygen tank which caused the mission to be aborted, the crew had been playing Richard Strauss' Zarathustra theme, now universally identified with the movie. Immediately after the loss of power, Jack Swigert radioed back to Mission Control: „Houston, we've had a problem.” The words that Hal used to Frank Poole on a similar occasion were: „Sorry to interrupt the festivities, but we have a problem.”
When the report of the Apollo 13 mission was later published, NASA Administrator Tom Paine sent me a copy and noted under Swigert's words: „Just as you always said it would be, Arthur.” I still get a very strange feeling when I contemplate this whole series of events – almost, indeed, as if I share a certain responsibility…
Another resonance is less serious, but equally striking. One of the most technically brilliant sequences in the movie was that in which astronaut Frank Poole was shown running round and round the circular track of the giant centrifuge, held in place by the „artificial gravity” produced by its spin.
Almost a decade later, the crew of the superbly successful Skylab realized that its designers had provided them with a similar geometry; a ring of storage cabinets formed a smooth, circular band around the space station's interior. Skylab, however, was not spinning, but this did not deter its ingenious occupants. They discovered that they could run around the track, just like mice in a squirrel cage, to produce a result visually indistinguishable from that shown in 2001. And they televised the whole exercise back to Earth (need I name the accompanying music?) with the comment: „Stanley Kubrick should see this.” As in due course he did, because I sent him the telecine recording. (I never got it back; Stanley uses a tame Black Hole as a filing system.)
There is also the strange case of the „Eye of Japetus,” described in Chapter 35, where Bowman discovers „a brilliant white oval… so sharp-edged that it almost looked… painted on the face of the little moon” with a tiny black dot at the exact center, which turns out to be the Monolith (or one of its avatars).
Well – when Voyager 1 took the first photographs of Iapetus, they did indeed disclose a large, clearcut white oval with a tiny black dot at the center. Carl Sagan promptly sent me a print from the Jet Propulsion Laboratory with the cryptic annotation „Thinking of you…” I do not know whether to be relieved or disappointed that Voyager 2 has left the matter still open.


A sorozat következő kötete

Space Odissey sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

M. R. Carey: The Girl With All the Gifts
David Mitchell: Cloud Atlas
J. R. R. Tolkien: The Hobbit
Alastair Reynolds: Revelation Space
Isaac Asimov: I, Robot
George Orwell: 1984 (angol)
Michael Crichton: The Lost World
Anthony Burgess: A Clockwork Orange
John Wyndham: The Midwich Cuckoos
Marissa Meyer: Scarlet (angol)