4. legjobb képregény könyv a molyok értékelése alapján

A ​teljes Maus (Maus 1-2.) 315 csillagozás

Art Spiegelman: A teljes Maus Art Spiegelman: A teljes Maus

„Ezek ​nem emberek!” Ha ez a gyűlölettel átitatott mondat egy állam ideológiájává válik, az minden esetben világméretű tragédiához vezet. A náci Németországban a goebbelsi propaganda elhitette az emberekkel, hogy bizonyos embertársaik alsóbbrendűek, akiket el kell pusztítani.
E szörnyűséges, egész Európát érintő történelmi bűntett áldozatainak állít emléket Art Spiegelman Pulitzer-díjas képregénye, a Maus. A szereplők antropomorf állatok: egérfejű zsidók, macskafejű németek és kutyafejű amerikaiak. Az ő sorsukon keresztül ismerjük meg a holokauszt megrázó eseményeit és következményeit.
A történet gerincét Spiegelman lengyel származású apjának magnószalagra rögzített visszaemlékezései alkotják, így a Maus fikciós, önéletrajzi és dokumentumkötet egyben. Műfajteremtő, egyetemes érvényű irodalmi alkotás egy szégyenletes korszakról, mely nem merülhet feledésbe.

Art Spiegelman képregényrajzoló, -író, szerkesztő. A Maus eredetileg… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1994

Tartalomjegyzék

>!
Libri, Budapest, 2018
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634333678 · Fordította: Feig András · Illusztrálta: Art Spiegelman
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2005
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639602752 · Fordította: Feig András · Illusztrálta: Art Spiegelman

Enciklopédia 7


Kedvencelte 52

Most olvassa 7

Várólistára tette 145

Kívánságlistára tette 180

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
KönyvParfé
Art Spiegelman: A teljes Maus

Már kérdezték néhány az értékeléseikben, és abszolút jogosan… Ez miért nem kötelező olvasmány?

12 hozzászólás
>!
DaTa P
Art Spiegelman: A teljes Maus

Néha előfordul, hogy egy könyv után nehéz megszólalni, vagy bármit írni itt, molyon. Mint most. Képregény formájában elmondott holokauszt történet, ami nem megy át hatásvadászba, hanem mutatni tud azokról a szörnyűségekről valami olyat, és valahogy úgy, ahogy nem tette még más? Igen. És Igen… Auschwitzot nem lehet megérteni, de fontos újra és újra emlékezni, emlékeztetni. Katartikus élmény.

1 hozzászólás
>!
TiaRengia I
Art Spiegelman: A teljes Maus

Ritkán találkozni olyan gyöngyszemmel, mint ez a könyv. Kevesen képesek arra, hogy a lelkünk legbelsőbb magvába hatolva elmeséljék nekünk azt, amit felfogni sem lehet ép ésszel.

Sejtettem, hogy szeretni fogom. Art Spiegelman hihetetlenül jó ízléssel, szentimentalizmus-mentesen és korántsem részrehajlóan beszéli el a szülei (elsősorban apja) holokauszt-élményeit. Méghozzá képregényben. Mondhatnám, hogy milyen szerencsés, aki úgy rajzol, hogy a képek így ütnek, de ebben legalább ekkora szerepet játszottak a szövegek is, ez a tökéletes keverék pedig katartikus erővel jelenítette meg az egész történetet az olvasó előtt. Egyszerűen imádtam a könyv szimbolikáját – pont annyira volt egyértelmű, hogy nem lett szájbarágós. spoiler

Két dolgot emelnék még ki. Általában nem szoktam szeretni, ha a szerző kikacsint a műből, ideges leszek olyankor, hogy takarodjon már vissza a paraván mögé. Itt viszont nemhogy nem volt zavaró, de nagyon is hozzátett az élményhez. Nem csodálom, hogy 13 év kellett ahhoz, hogy elkészüljön a teljes mű.
Ugyanitt rejlik a könyv másik szeretnivaló tulajdonsága, amitől mindenki még bensőségesebbnek érezheti a történetet – az apa figurája egyszerre irritáló és szerethető. Irritálhat minket a fukarsága, morózus természete, ám ahogy haladunk a történetben, egyre megbocsájtóbbak leszünk iránta. Art Spiegelman rendkívül bátor volt, hogy ilyen őszintén elénk merte tárni a saját családja történetét, ami nem mindig volt egy dicsmenet.

Holokauszt-történetet olvastam már sokat és minden bizonnyal még fogok is. Hiába ugyanaz a téma, mindig más arcát ismerem meg az élni akarásnak, a túlélésnek. A emberi gonoszságnak, a tömeges meghülyítésnek, a kegyetlenkedésnek.

Nem, soha többé nem szabad engednünk, hogy ez megismétlődjön.

>!
Qedrák MP
Art Spiegelman: A teljes Maus

Két dolgot juttatott eszembe a történet, mikor az utolsó lapokat is becsuktam magam előtt. Az egyik a holokauszt irodalmi ábrázolásával kapcsolatos, a másik pedig a holokauszt passzív kivitelezőinek a megjelenítésről szóló tanulság.

Bevallom, hogy a történet folyamán nem mindig éreztem úgy, hogy én nekem ezt feltétlenül végig kellene olvasnom. Azt hiszem azért, mert – és ezt értse mindenki jól – a holokauszt történetek bizonyos mennyiség után könnyen elcsépeltté válhatnak. Pedig elvileg nem kellene, hogy azzá váljon, de mégis nehéz újat mondani a holokauszt szörnyűségeivel kapcsolatban. Azt hiszem számomra a Maus azért hozott e tekintetben valami mást, mert folyamatosan kihúzott a történetéből, hogy a jelenkor látszólag nem túl fontos viszályaival foglalkozzon. (Még úgy is, hogy azért ott is megjelenik a túlélők bűntudata, a családi teher, amit cipelniük kell, no meg azok a reflexek, amelyeket a túlélők vettek fel). Működött az a fajta dehumanizáció is, amit meglepő módon arra használt a rajzoló, hogy fél lábbal eltávolítson a cselekményétől, nemzetek szerint felosztva az állatfajokat.

Apropó, nemzetek. Azon töprengtem és azt hiszem nem tévedek, ha a németek mellett az egyébként disznóknak ábrázolt lengyelekkel sem lenne különösképpen megbarátkozva a mesélő. Szinte mindenki mossa a kezeit, elfordul és legfeljebb kisebb-nagyobb korrupcióval vehető rá a segítségnyújtásra. Nem tudom, hogy arrafelé milyen a megítélése a képregénynek, de ha ugyanezt mondjuk rólunk, magyarokról mondaná el, akkor azt hiszem már ki lenne átkozva a mű a hazai szellemi közéletből. (Vagy legalábbis egy részéből). Pedig a lengyelek irdatlanul nagyot szívtak a második világháborúban, Budapestnél jobban szinte csak Varsót lőtték szét Európa fővárosai közül, és mégsem a szenvedő áldozatok közé kerültek ebben a történetben. Az a sajátos emlékezetpolitikai kacskaringó, amit mi járunk be, jelenleg abba az irányba mutat, hogy a felelősséget úgy akarjuk lekaparni magunkról, mint lelkes szerencsejátékos a fémport a kaparósorsjegyről, hátha megütjük a főnyereményt. Pedig a Mausban megjelenő emberek között ott voltak a rendszert kiszolgáló lengyelek és zsidók, akikről a mesélő nincs emelkedett véleménnyel. Vajon az ő szemszögéből hogyan festhetne egy magyarországi történet? És ha körülbelül úgy nézne ki, mint a lengyeleké, akkor van-e beváltható kredit azoknak a számláján, akik leemelni akarják a magyarországi események elkövetőiről az erkölcsi teher egy részét? Én úgy hiszem, hogy abból a szemszögből, ahonnan Vladek Spielmann és a családja nézné, nincs.

2 hozzászólás
>!
AeS P
Art Spiegelman: A teljes Maus

Idén megtanultam, hogy a képregény nem csak vicces és nem csak bugyuta lehet, hanem bizonyos témákról hatásosabban beszél, mint bármilyen formájú írott szöveg, ezért is féltem nekiállni A teljes Mausnak.
Nem az, hogy hangosan sírtam a végén, de utána szóltam a szomszédnak, hogy nincs ám baj, csak olvastam.

2 hozzászólás
>!
cortinadampezzo P
Art Spiegelman: A teljes Maus

Vannak olvasmányok, amelyek után nehéz bármit is írni. A Maus ilyen. Hiába a képregény formátum és az antropomorfizált egérként, macskaként, kutyaként ábrázolt szereplők, ez az egyik legsúlyosabb könyv a holokausztról.

Az első kötet részletesen bemutatja az Auschwitzig és Dachauig vezető lépcsőfokokat, kezdve az egyre növekvő antiszemitizmussal, majd a háború kitörése után a német megszállással és a gettók létrejöttével, a rövid történetszálakban is nagyon jól megragadva a zsidó lakosság egyre növekvő félelmét és a gyűlöletpropaganda mindent maga alá gyűrő gépezetét. A második kötet a két koncentrációs tábor ép ésszel szinte felfoghatatlan borzalmairól, és Spiegelman szüleinek, Władeknek és Andziának a megmeneküléséről szól.

A Maus egyik zseniális húzása abban rejlik, hogy embertesttel, de állatfejjel ábrázolja karaktereit. Ez azzal a furcsa kettősséggel jár, hogy ugyan szokatlansága miatt még sokkolóbban hatnak a történtek, de mégis képes arra, hogy egy kicsit eltávolítsa magától az olvasót, hogy tudat alatt arra asszociálhasson, ezek a szereplők csupán egerek és macskák egy képregényben, nem pedig zsidók és nácik a való életben.

Nagyon tetszett még, hogy Spiegelman nem idealizálja apját, hanem súlyos gyengeségeit is bemutatja: hogy mogorva, fösvény és lenézi a fekete bőrszínűeket ("svarcereket"); ahogy egy helyütt írja is: „éppen olyan, mint a zsugori öreg zsidókról készült rasszista karikatúra”. Ez nagyon sokat dob a hitelességen, bár maga Spiegelman szinte belerokkant abba, hogy már-már kényszeresen próbált aprólékos és realisztikus lenni, és ahogyan arra kereste a választ, hogy miért pont a nem túl nemes lelkű apja élte túl a borzalmakat. Többször is előkerül az alkotás nehézsége: Spiegelman szenved attól, hogy a könyvében nevetségessé teszi az apját, illetve bűntudata van, amiért ő nem holokauszttúlélőként ír a holokauszt túléléséről. A negyedik fal áttörése nagyon sokat hozzátesz a Maushoz, és még számos rétege és kiterjedt szimbólumrendszere is van, amelyek örök klasszikussá teszik.

>!
Libri, Budapest, 2018
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634333678 · Fordította: Feig András · Illusztrálta: Art Spiegelman
>!
AniTiger MP
Art Spiegelman: A teljes Maus

EZ miért nem kötelező olvasmány még?

Nagyon jól megrajzolt, tényleg megrendítő történet, ami a legkérgesebb szívű, történelmet nem kedvelő olvasó szívét is megdobogtatja. Tudom, hogy ez a történet tényleg megtörtént, mégis sikerült elvonatkoztatva és – kicsit morbidan hangzik ugyan –, de élvezettel elolvasnom ezt a művet. Értékeltem volna akkor is, amikor a II. világháborúról tanultunk…

Nagyon bejött az, hogy a történet egyszerre halad a jelenben és a múltban is. Érdekes az állatos koncepció, persze egyből megértettem azt is, hogy a nemzetiségeket különíti el spoiler A Mickey Mouse – zsidó egér párhuzam jó kiindulópont, értem, hogy miért fogta meg Art Spiegelmant…

    Szóval röviden: IMÁDOM ezeket a rajzokat. Rajzolt egérnek ki gondolta, hogy ennyi arckifejezése lehet? Én nem.

A jelen szál viccesebb, hiszen ott már csupán a Holokauszt árnyéka van jelen, ugyanakkor a fiatal Vladek a kedvencem a történetben. Buta dolog olyasvalakiért és a szerelméért szurkolni, akikről tudom, hogy túlélők. Ez a történet még így is rátelepedik az emberre.

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/01/art-spiegel…

4 hozzászólás
>!
makitra P
Art Spiegelman: A teljes Maus

Számos remek képregény születik/született, de kétségtelen, hogy a Mausnak ott van a helye a legjobbak között. Sallangok nélkül és hátborzongatóan ábrázolja a második világháború legsötétebb eseményét, a holokausztot. Szimbolikája egyszerű és érthető: az állati alakokon keresztül a hatalmi viszonyok könnyen ábrázolhatóak és egyedivé is teszi. Ugyanakkor az tette még számomra nagyszerűvé, hogy egy kicsit sem vált giccsessé és nem utazott könnyes megértésünkre: a főhős alakját úgy mutatta be és úgy árnyalta, hogy végig felismerhető maradt benne az ember – nem vált egyszerű áldozattá, hanem egy sokrétű, akár nem feltétlenül kedvelhető figuraként ismerjük meg a kötet végére, akivel együtt érzünk, de egy pillanatig sem szánjuk. Vérfagyasztó történelmi tabló és emberi történet.

>!
SteelCurtain
Art Spiegelman: A teljes Maus

Rövid idő alatt ajánlotta nekem a fiatalabbik fiam és az ő egyik barátja, valamint itt a molyon sophie és Mackólány. Ilyen sok jó ízléssel megáldott embernek nem állhattam ellent, még ha a képregény nem is az én világom. Az mondjuk borítékolható, hogy ez a műfaj a továbbiakban is hanyagolva lesz részemről, de a Maus kimondottan tetszett. Meglepően jól ábrázolt karakterek, s a holokauszt már szinte unalomig ismert történetét is sikerült egyedien és mégis hitelesen ábrázolnia. S egyet kell értenem a szerzővel, aki egy helyen megjegyzi, hogy az apja, aki a képregény főszereplője, olyan, mint egy rasszista karikatúra zsidó figurája. Ez az ember csak a zsidóüldözések , „a végső megoldás” árnyékában válik esendő, rokonszenvünkre joggal igényt tartó figurává, amint ez a veszély elmúlik, rögtön kiütköznek ellenszenves vonásai. És meglepő módom, mindettől a mű még szerethetőbbé válik. Vladek Spiegelman természetesen nem reprezentálhatja a teljes zsidóságot, de Art Spiegelman itt némi gúnnyal rámutat annak a napjainkra kibontakozott irányzatnak a képtelenségére is, mely a zsidók esetén csak a tökéletességet ismeri. Ő megteheti ezt, őt nem vádolják meg rögtön rasszizmussal.
A jelképrendszer – a zsidók egerek, a nácik macskák – egyértelmű. Azonban kissé zavarba jöttem, amikor a rendőröket disznónak ábrázolta a szerző. Tisztában van ő vele, hogy a háború utáni Németországban milyen híres-hírhedtté vált Ulrike Meinhof kijelentése, mi szerint: A zsaruk mind disznók, és a disznókra természetesen szabad lőni? Nem tudok erre válaszolni, ezért ez rejtély marad számomra.
Hogy végül mégis miért vontam le fél csillagot a maximumból? Hát, mert képregény az istenadta, én meg nem tudok kibújni a bőrömből!

7 hozzászólás
>!
diamondfox P
Art Spiegelman: A teljes Maus

Egyszerűen nem tudok jó szívvel tökéletes pontot adni rá, mert alig vártam, hogy becsukhassam és letudjam ezt a kötetet. Lehet, hogy rosszkor talált meg, vagy én álltam hozzá rosszul (sőt, biztos), de az öreg annyira irritálóan rossz zsidó karikatúra volt, hogy miatta értékelem le. Ja, és a tömény, egybefolyó rajzok miatt. Néhol annyira elnagyolt, csak odabiggyesztett (pl. autóban utaztak az öreghez ketten) rajzok vannak, mintha egy ovis rajzolta volna. Másik részről meg a tábor ábrázolása ezzel a stílussal igazán ütött, hogy a részletes tervrajzokat ne felejtsük el! Nagyon alapos kutatómunka (a családi elbeszélésen kívül) fekszik ebben a rövid képregényben. A legerősebb jelenet számomra is az volt, amikor az újságírók faggatták Artie-t és egyre kisebbre zsugorodott, majd gyerekké vált, aki az anyukáját akarta.
Hihetetlen túlélési sztori, az élniakarás az öregben valami elképesztően erős volt és ezt remekül visszaadta a rajzolásban is. Az egy-egy beillesztett eredeti fotó viszont annyira kizökkentett az egerek, malacok és macskák/kutyák világából, hogy sokáig csak nézegettem, hogy 'jé, ezek azok? ők azok?'. Furcsa volt, de mégis, egésszé tette a képregényt.


Népszerű idézetek

>!
Aurore

Ha élni akarsz, nem árt, ha kedves vagy.

222. oldal - II. rész, 2. fejezet: Auschwitz (repül az idő) (Ulpius-ház, 2005)

1 hozzászólás
>!
Aurore

[Artie:] Kíváncsi vagyok, hogy Richieu-vel kijönnénk-e, ha élne.
[Françoise:] A bátyád?
[A.:] A kísértetbátyám, aki meghalt, mielőtt én megszülettem. Öt vagy hatéves volt. A háború után a szüleim minden kósza hírnek utánajártak, felkeresték Európa jó pár árvaházát. Nem tudták elhinni, hogy meghalt. Gyermekkoromban nem sokat gondoltam rá… Inkább csak egy nagy, homályos fénykép volt a szüleim hálószobájának a falán.
[F.:] Én azt hittem, az a kép téged ábrázol, bár nem nagyon hasonlított rád.
[A.:] Látod, ez a lényeg. Rólam nem kellett nekik kép a szobájukba… Én éltem! A fotó sosem cirkuszolt, sosem keveredett bajba… Eszményi kölyök volt. Én meg csak bosszúságot okoztam, nem tudtam versenyezni vele. Nem beszéltek Richieu-ről, de az a kép maga volt a szemrehányás. Belőle orvos lett volna, és gazdag zsidó lányt vett volna feleségül… A patkány!

175. oldal - II. rész, 1. fejezet: Mauschwitz (Ulpius-ház, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: halott · testvér
1 hozzászólás
>!
Kiss_Csillag_Mackólány P

A valós életben sosem beszélhetnék ilyen hosszan anélkül, hogy félbe ne szakítanál.

176. oldal

>!
DaTa P

Igen… Auschwitzot nem lehet megérteni.

224. oldal

>!
TiaRengia I

PAP: Miért sírsz, fiam?
VLADEK: Minek örüljek? Vurstliban vagyok talán?
PAP: Hadd nézzem a karodat… Hmm… A számod 17-tel kezdődik. A héberben ez… Kminján tov. A tizenhét nagyon jó ómen… 13-ra végződik: egy zsidó fiú ekkor érik férfivá. És nézd csak! A számok összege 18. Ez annyi, mint “cháj”, azaz élet. Nem tudom, hogy én túlélem-e ezt a poklot, de az biztos, hogy te élve kerülsz ki innét!

Hinni kezdtem, ez az ember új életet plántált belém.

VLADEK: És ha nagyon rossz volt, csak lenéztem, és azt mondtam: “A papnak igaza volt! 18-at ad ki.”
ARTIE: Húú. A fickó egy szent volt!
VLADEK: Igen. Sosem láttam többé.

188. oldal Mauschwitz

Kapcsolódó szócikkek: szám · tetoválás
>!
Carmilla 

– Igen. Az élet az élet pártját fogja, és valahogy az áldozatokat kárhoztatják. De nem a LEGJOBBAK maradtak életben, és nem a legjobbak pusztultak el. ESETLEGES volt!

205. oldal (Ulpius-ház, 2005)

>!
AniTiger MP

– Miért húzol, Vladek? Hagyj magamra! Én már nem akarok élni!
– Nem, drágám! Meghalni könnyű… de neked küzdened kell az életért! Az utolsó pillanatig együtt kell küzdenünk! Szükségem van rád! És meglátod, hogy együtt túl is fogjuk élni.

Mindig ezt mondtam neki.

124. oldal, 5. fejezet - Egérlyukak / I. rész (Ulpius-ház, 2005)

1 hozzászólás
>!
TiaRengia I

ARTIE: Gyerekkoromban sokszor eltűnődtem, vajon melyik szülőmet engedtem volna át a náciknak, hogy elgázosítsák, ha csak az egyiküket menthetem meg… Többnyire anyámat mentettem meg. Szerinted ez normális?
FRANCOISE: Senki sem normális.

174. oldal Mauschwitz

2 hozzászólás
>!
Carmilla 

– Ez egy fontos könyv. Azokat is érdekelni fogja, akik nem olvasnak ilyen történeteket.
– Igen. Én sosem olvasok képregényeket, de még engem is érdekel.
– Téged persze hogy érdekel! Ez a te történeted!
– Igen. Kívülről fújom a saját történetemet, és mégis érdekel!

135. oldal (Ulpius-ház, 2005)

>!
TiaRengia I

VLADEK: Miért sírsz, Artie? Fogd jobban azt a fát!
ARTIE: El-elestem és a haverok faképnél hagytak.
Letette a fűrészt.
VLADEK: Haverok? A haverjaid? Ha egy hétre bezárod őket egy szobába és nem adsz nekik enni…meglátod, ki kinek a haverja!

6. oldal Prológus


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Sid Jacobson: Anne Frank
Kristin Hannah: Fülemüle
Edith Eva Eger: A döntés
Bogdan Wojdowski: A holtaknak vetett kenyér
Timothy Snyder: Fekete Föld
Anne Frank – Ernst Schnabel: Anne Frank naplója / Anne Frank nyomában
Zsolt Ágnes: Éva lányom
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló
Nyiszli Miklós: Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban
Aranka Siegal: Bűnbakok