2. legjobb képregény könyv a molyok értékelése alapján

A ​teljes Maus (Maus 1-2.) 241 csillagozás

Art Spiegelman: A teljes Maus Art Spiegelman: A teljes Maus

„Ezek ​nem emberek!” Ha ez a gyűlölettel átitatott mondat egy állam ideológiájává válik, az minden esetben világméretű tragédiához vezet. A náci Németországban a goebbelsi propaganda elhitette az emberekkel, hogy bizonyos embertársaik alsóbbrendűek, akiket el kell pusztítani.
E szörnyűséges, egész Európát érintő történelmi bűntett áldozatainak állít emléket Art Spiegelman Pulitzer-díjas képregénye, a Maus. A szereplők antropomorf állatok: egérfejű zsidók, macskafejű németek és kutyafejű amerikaiak. Az ő sorsukon keresztül ismerjük meg a holokauszt megrázó eseményeit és következményeit.
A történet gerincét Spiegelman lengyel származású apjának magnószalagra rögzített visszaemlékezései alkotják, így a Maus fikciós, önéletrajzi és dokumentumkötet egyben. Műfajteremtő, egyetemes érvényű irodalmi alkotás egy szégyenletes korszakról, mely nem merülhet feledésbe.

Art Spiegelman képregényrajzoló, -író, szerkesztő. A Maus eredetileg… (tovább)

Eredeti mű: Art Spiegelman: The Complete Maus

Eredeti megjelenés éve: 1994

>!
Libri, Budapest, 2018
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634333678 · Fordította: Feig András · Illusztrálta: Art Spiegelman
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2005
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639602752 · Fordította: Feig András · Illusztrálta: Art Spiegelman

Enciklopédia 7


Kedvencelte 46

Most olvassa 13

Várólistára tette 134

Kívánságlistára tette 168

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
KönyvParfé
Art Spiegelman: A teljes Maus

Már kérdezték néhány az értékeléseikben, és abszolút jogosan… Ez miért nem kötelező olvasmány?

12 hozzászólás
>!
TiaRengia IMP
Art Spiegelman: A teljes Maus

Ritkán találkozni olyan gyöngyszemmel, mint ez a könyv. Kevesen képesek arra, hogy a lelkünk legbelsőbb magvába hatolva elmeséljék nekünk azt, amit felfogni sem lehet ép ésszel.

Sejtettem, hogy szeretni fogom. Art Spiegelman hihetetlenül jó ízléssel, szentimentalizmus-mentesen és korántsem részrehajlóan beszéli el a szülei (elsősorban apja) holokauszt-élményeit. Méghozzá képregényben. Mondhatnám, hogy milyen szerencsés, aki úgy rajzol, hogy a képek így ütnek, de ebben legalább ekkora szerepet játszottak a szövegek is, ez a tökéletes keverék pedig katartikus erővel jelenítette meg az egész történetet az olvasó előtt. Egyszerűen imádtam a könyv szimbolikáját – pont annyira volt egyértelmű, hogy nem lett szájbarágós. spoiler

Két dolgot emelnék még ki. Általában nem szoktam szeretni, ha a szerző kikacsint a műből, ideges leszek olyankor, hogy takarodjon már vissza a paraván mögé. Itt viszont nemhogy nem volt zavaró, de nagyon is hozzátett az élményhez. Nem csodálom, hogy 13 év kellett ahhoz, hogy elkészüljön a teljes mű.
Ugyanitt rejlik a könyv másik szeretnivaló tulajdonsága, amitől mindenki még bensőségesebbnek érezheti a történetet – az apa figurája egyszerre irritáló és szerethető. Irritálhat minket a fukarsága, morózus természete, ám ahogy haladunk a történetben, egyre megbocsájtóbbak leszünk iránta. Art Spiegelman rendkívül bátor volt, hogy ilyen őszintén elénk merte tárni a saját családja történetét, ami nem mindig volt egy dicsmenet.

Holokauszt-történetet olvastam már sokat és minden bizonnyal még fogok is. Hiába ugyanaz a téma, mindig más arcát ismerem meg az élni akarásnak, a túlélésnek. A emberi gonoszságnak, a tömeges meghülyítésnek, a kegyetlenkedésnek.

Nem, soha többé nem szabad engednünk, hogy ez megismétlődjön.

>!
AeS P
Art Spiegelman: A teljes Maus

Idén megtanultam, hogy a képregény nem csak vicces és nem csak bugyuta lehet, hanem bizonyos témákról hatásosabban beszél, mint bármilyen formájú írott szöveg, ezért is féltem nekiállni A teljes Mausnak.
Nem az, hogy hangosan sírtam a végén, de utána szóltam a szomszédnak, hogy nincs ám baj, csak olvastam.

2 hozzászólás
>!
AniTiger MP
Art Spiegelman: A teljes Maus

EZ miért nem kötelező olvasmány még?

Nagyon jól megrajzolt, tényleg megrendítő történet, ami a legkérgesebb szívű, történelmet nem kedvelő olvasó szívét is megdobogtatja. Tudom, hogy ez a történet tényleg megtörtént, mégis sikerült elvonatkoztatva és – kicsit morbidan hangzik ugyan –, de élvezettel elolvasnom ezt a művet. Értékeltem volna akkor is, amikor a II. világháborúról tanultunk…

Nagyon bejött az, hogy a történet egyszerre halad a jelenben és a múltban is. Érdekes az állatos koncepció, persze egyből megértettem azt is, hogy a nemzetiségeket különíti el spoiler A Mickey Mouse – zsidó egér párhuzam jó kiindulópont, értem, hogy miért fogta meg Art Spiegelmant…

    Szóval röviden: IMÁDOM ezeket a rajzokat. Rajzolt egérnek ki gondolta, hogy ennyi arckifejezése lehet? Én nem.

A jelen szál viccesebb, hiszen ott már csupán a Holokauszt árnyéka van jelen, ugyanakkor a fiatal Vladek a kedvencem a történetben. Buta dolog olyasvalakiért és a szerelméért szurkolni, akikről tudom, hogy túlélők. Ez a történet még így is rátelepedik az emberre.

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/01/art-spiegel…

4 hozzászólás
>!
cortinadampezzo P
Art Spiegelman: A teljes Maus

Vannak olvasmányok, amelyek után nehéz bármit is írni. A Maus ilyen. Hiába a képregény formátum és az antropomorfizált egérként, macskaként, kutyaként ábrázolt szereplők, ez az egyik legsúlyosabb könyv a holokausztról.

Az első kötet részletesen bemutatja az Auschwitzig és Dachauig vezető lépcsőfokokat, kezdve az egyre növekvő antiszemitizmussal, majd a háború kitörése után a német megszállással és a gettók létrejöttével, a rövid történetszálakban is nagyon jól megragadva a zsidó lakosság egyre növekvő félelmét és a gyűlöletpropaganda mindent maga alá gyűrő gépezetét. A második kötet a két koncentrációs tábor ép ésszel szinte felfoghatatlan borzalmairól, és Spiegelman szüleinek, Władeknek és Andziának a megmeneküléséről szól.

A Maus egyik zseniális húzása abban rejlik, hogy embertesttel, de állatfejjel ábrázolja karaktereit. Ez azzal a furcsa kettősséggel jár, hogy ugyan szokatlansága miatt még sokkolóbban hatnak a történtek, de mégis képes arra, hogy egy kicsit eltávolítsa magától az olvasót, hogy tudat alatt arra asszociálhasson, ezek a szereplők csupán egerek és macskák egy képregényben, nem pedig zsidók és nácik a való életben.

Nagyon tetszett még, hogy Spiegelman nem idealizálja apját, hanem súlyos gyengeségeit is bemutatja: hogy mogorva, fösvény és lenézi a fekete bőrszínűeket ("svarcereket"); ahogy egy helyütt írja is: „éppen olyan, mint a zsugori öreg zsidókról készült rasszista karikatúra”. Ez nagyon sokat dob a hitelességen, bár maga Spiegelman szinte belerokkant abba, hogy már-már kényszeresen próbált aprólékos és realisztikus lenni, és ahogyan arra kereste a választ, hogy miért pont a nem túl nemes lelkű apja élte túl a borzalmakat. Többször is előkerül az alkotás nehézsége: Spiegelman szenved attól, hogy a könyvében nevetségessé teszi az apját, illetve bűntudata van, amiért ő nem holokauszttúlélőként ír a holokauszt túléléséről. A negyedik fal áttörése nagyon sokat hozzátesz a Maushoz, és még számos rétege és kiterjedt szimbólumrendszere is van, amelyek örök klasszikussá teszik.

>!
Libri, Budapest, 2018
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634333678 · Fordította: Feig András · Illusztrálta: Art Spiegelman
>!
makitra P
Art Spiegelman: A teljes Maus

Számos remek képregény születik/született, de kétségtelen, hogy a Mausnak ott van a helye a legjobbak között. Sallangok nélkül és hátborzongatóan ábrázolja a második világháború legsötétebb eseményét, a holokausztot. Szimbolikája egyszerű és érthető: az állati alakokon keresztül a hatalmi viszonyok könnyen ábrázolhatóak és egyedivé is teszi. Ugyanakkor az tette még számomra nagyszerűvé, hogy egy kicsit sem vált giccsessé és nem utazott könnyes megértésünkre: a főhős alakját úgy mutatta be és úgy árnyalta, hogy végig felismerhető maradt benne az ember – nem vált egyszerű áldozattá, hanem egy sokrétű, akár nem feltétlenül kedvelhető figuraként ismerjük meg a kötet végére, akivel együtt érzünk, de egy pillanatig sem szánjuk. Vérfagyasztó történelmi tabló és emberi történet.

>!
Flajmer
Art Spiegelman: A teljes Maus

" – Eh! inkább megölném magam semhogy végigcsináljam mindezt…
– Mit? Visszavinni az ételt?
– Nem. Azt amin keresztülment. Csoda, hogy túlélte.
– Aha. De bizonyos értelemben nem élte túl."

Az egyik legnagyobb vétkem volt, hogy – nem találok jobb szót rá, így kénytelen vagyok bevallani – pusztán sznobizmusból nem nyúltam képregényekhez. Azok az én szememben mindig olyan dolgok voltak amiket az amerikai kisgyerekek otthon a Pop Tarts, a Twinkies meg a Mountain Dew mellett olvasnak. Aztán idén elolvastam a Watchment és egy világ fordult meg bennem, most pedig a Maust.
Tök nehéz megítélni ezt a könyvet, hiszen ott van az apuka, aki végtére is ugyan úgy működik még a világégés után is mint vele tették azt a nácik, de a fejében ezek a gondolatok valahogy nem karamboloznak. Annak a bizonyos kakukkos óra fogaskerekeinek a fogai amiről Vonnegut ír és amelyekből néhol le van reszelve egy-egy fog de mégis tökéletesen működik, csak itt ott előre vagy hátra ugrik perceket.De a gépezet működik és átmegy. De végtére is ez egy holokauszt(kép)regény és mint olyan teljesen erős. Hány ilyen regényt vagy filmet lehetett látni az idők során és mégis valamelyik, mindig valahogy máshogy, valamivel többet (vagy kevesebbet) mutat. És végtére is – mint minden háborúnak – ennek is csak vesztesei vannak.
Igazából visszagondolva fogalmam sincs, hogy – mint nekem is és még – sok embernek miért él úgy ez a műfaj a fejében mint valami olcsó lektűrirodalom. Végtére is a tartalom az a tartalomtól függ, a rajzok mellé csak dobnak rajta. És itt nagyon is működik, az antropomorf állatok pedig zseniálisak (a macska kergeti az egeret, akit végül legyőz a kutya). Leonard Bernstein írja a jazzről, hogy míg kialakulása kezdetén csak táncoltak is iszogattak rá az emberek, addig ma már új utakat jár és a legtöbb ember értő füllel hallgatja. Remélem egy ilyesfajta áttörés meg fog történni ezzel a műfajjal és még sok egyébbel is.
A Maus amellett pedig, hogy egy teljes értékű irodalmi alkotás, funkcionálhatna nagyon jó bevezetőnek az irodalomba. Simán el tudnám ezeket képzelni általános vagy középiskolában és ezt még talán el is olvasnák…
Persze ilyen mértékű lépéseknél tudni kéne a létezéséről is.

5 hozzászólás
>!
SteelCurtain
Art Spiegelman: A teljes Maus

Rövid idő alatt ajánlotta nekem a fiatalabbik fiam és az ő egyik barátja, valamint itt a molyon sophie és Mackólány. Ilyen sok jó ízléssel megáldott embernek nem állhattam ellent, még ha a képregény nem is az én világom. Az mondjuk borítékolható, hogy ez a műfaj a továbbiakban is hanyagolva lesz részemről, de a Maus kimondottan tetszett. Meglepően jól ábrázolt karakterek, s a holokauszt már szinte unalomig ismert történetét is sikerült egyedien és mégis hitelesen ábrázolnia. S egyet kell értenem a szerzővel, aki egy helyen megjegyzi, hogy az apja, aki a képregény főszereplője, olyan, mint egy rasszista karikatúra zsidó figurája. Ez az ember csak a zsidóüldözések , „a végső megoldás” árnyékában válik esendő, rokonszenvünkre joggal igényt tartó figurává, amint ez a veszély elmúlik, rögtön kiütköznek ellenszenves vonásai. És meglepő módom, mindettől a mű még szerethetőbbé válik. Vladek Spiegelman természetesen nem reprezentálhatja a teljes zsidóságot, de Art Spiegelman itt némi gúnnyal rámutat annak a napjainkra kibontakozott irányzatnak a képtelenségére is, mely a zsidók esetén csak a tökéletességet ismeri. Ő megteheti ezt, őt nem vádolják meg rögtön rasszizmussal.
A jelképrendszer – a zsidók egerek, a nácik macskák – egyértelmű. Azonban kissé zavarba jöttem, amikor a rendőröket disznónak ábrázolta a szerző. Tisztában van ő vele, hogy a háború utáni Németországban milyen híres-hírhedtté vált Ulrike Meinhof kijelentése, mi szerint: A zsaruk mind disznók, és a disznókra természetesen szabad lőni? Nem tudok erre válaszolni, ezért ez rejtély marad számomra.
Hogy végül mégis miért vontam le fél csillagot a maximumból? Hát, mert képregény az istenadta, én meg nem tudok kibújni a bőrömből!

7 hozzászólás
>!
Baráth_Zsuzsanna P
Art Spiegelman: A teljes Maus

Képregényeken ritkán szoktunk sírni, még ritkábban jár értük Pulitzer-díj. Art Spiegelman Maus-a különleges alkotás, a holokausztról mond el nekünk benne egy igaz történetet a szerző. Édesapja sorsát ismerhetjük meg a nem túl vidám műből, amelyben nem ember, hanem állatalakban tűnnek fel a szereplők, az egerek a zsidók, a macskák a nácik és a disznók a lengyelek. A katartikus erejű alkotás egyszerre játszódik a jelenben és a múltban, azt is figyelemmel követhetjük, hogyan készült a képregény, lenyűgöző az az őszinteség, amivel Spiegelman beavat bennünket a családi életébe (édesanyja öngyilkossága, édesapja túlságos zsugorisága és nem éppen kedves természete, a fiával fennálló nem éppen felhőtlen viszonya, stb), és annak bemutatása, hogyan próbált apa és fia közelebb kerülni egymáshoz, az ő harcukról is szól a történet, nemcsak a fájdalmas múltról. Habár a holokausztról már mindent láttunk a filmvásznon, mégis nagyon tud fájni, ahogyan végignézzük újra azt a borzalmat, amit a zsidóknak át kellett élniük a második világháború alatt. Az állatokkal történő ábrázolásmód és a család jelenbeni problémáinak bemutatása valamennyire oldja a sűrű drámát, a képregény eszközeivel azonban mégis teljes mélységében mutatja meg az események embertelen voltát. Nem idealizálja a főhőst, de az átélt borzalmak megismerése után megértjük, miért vált zsugorivá és rémes természetűvé, nem tudta feldolgozni azokat a testi és lelki kínokat, amelyeket át kellett élnie. Azt nem tudjuk meg, hogy az édesanya pontosan miért lett öngyilkos, de nyilván ő sem tudta túltenni magát a történteken, a fiúnak pedig lelkiismeretfurdalása van, hogy az ő problémái a szüleihez képest semmilyen jelentőséggel nem bírnak, neki viszont mégis fontosabbak. Letaglózó erejű alkotás, amiből ugyan semmi újat nem tudunk meg, de mivel egy család tragédiáját ismerjük meg belőle (tárgyszerűen, semmi felesleges szirup vagy dramatizálás), mégis nagyon szíven tudja ütni az olvasót.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/05/12/kepregenykriti…

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Art Spiegelman: A teljes Maus

Olvasásom jó néhány évtizede alatt nem igazán kerültünk mélyebb kapcsolatba, a képregény és én. Néhányszor olvastam csak, nem is igazán ragadott meg.
Most is úgy voltam vele, hogy kevés betű, gyors haladás.
De nem így lett!
Ez a Spiegelman, nagy játékos ám!
Magát a történetet is érdekfeszítőre kerekítette, alig tudtam letenni, pedig meglehetősen nehéz súlyú volt, a szó legszorosabb értelmében is.
De a képek! Először csak megnéztem, hogy oké, egerek, teljesen megfelelnek a ranglétrának, nyilván ők vannak legalul, őket mindenki utálja, próbálja eltaposni, rondák, undorítóak. De ahogy jobban elkezdtem figyelni őket, teljesen a hatalmukba kerítettek. Ennyiféle ábrázolást, ennyiféle jellemet, ennyiféle lelket megformázni? Még szavakkal is szinte lehetetlen megfogalmazni, nemhogy lerajzolni!
Órákig ültem mellette, néztem az egérarcokat, és ámultam-bámultam.
Egyszerűen felfogni is nehezemre esett, úgy csodáltam a képeket.
Egyszerűen hihetetlen, így, hogy eltelt egy nap, még így is nehéz megfogalmazni.
Ez egy csoda volt számomra.
Kár, hogy a második részre a mesélés ellaposodott, valóban üzletté vált a kötelező második rész. Én hagytam volna csak az elsőt, kicsit visszamenőleg is rontott a kapkodás, az érezhető kényszermunka-jelleg.
Köszönöm @shadowhunter1975-nek, hogy megismerkedhettem az egereivel.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Aurore

Ha élni akarsz, nem árt, ha kedves vagy.

222. oldal - II. rész, 2. fejezet: Auschwitz (repül az idő) (Ulpius-ház, 2005)

1 hozzászólás
>!
Aurore

[Artie:] Kíváncsi vagyok, hogy Richieu-vel kijönnénk-e, ha élne.
[Françoise:] A bátyád?
[A.:] A kísértetbátyám, aki meghalt, mielőtt én megszülettem. Öt vagy hatéves volt. A háború után a szüleim minden kósza hírnek utánajártak, felkeresték Európa jó pár árvaházát. Nem tudták elhinni, hogy meghalt. Gyermekkoromban nem sokat gondoltam rá… Inkább csak egy nagy, homályos fénykép volt a szüleim hálószobájának a falán.
[F.:] Én azt hittem, az a kép téged ábrázol, bár nem nagyon hasonlított rád.
[A.:] Látod, ez a lényeg. Rólam nem kellett nekik kép a szobájukba… Én éltem! A fotó sosem cirkuszolt, sosem keveredett bajba… Eszményi kölyök volt. Én meg csak bosszúságot okoztam, nem tudtam versenyezni vele. Nem beszéltek Richieu-ről, de az a kép maga volt a szemrehányás. Belőle orvos lett volna, és gazdag zsidó lányt vett volna feleségül… A patkány!

175. oldal - II. rész, 1. fejezet: Mauschwitz (Ulpius-ház, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: halott · testvér
1 hozzászólás
>!
Kiss_Csillag_Mackólány P

A valós életben sosem beszélhetnék ilyen hosszan anélkül, hogy félbe ne szakítanál.

176. oldal

>!
TiaRengia IMP

PAP: Miért sírsz, fiam?
VLADEK: Minek örüljek? Vurstliban vagyok talán?
PAP: Hadd nézzem a karodat… Hmm… A számod 17-tel kezdődik. A héberben ez… Kminján tov. A tizenhét nagyon jó ómen… 13-ra végződik: egy zsidó fiú ekkor érik férfivá. És nézd csak! A számok összege 18. Ez annyi, mint “cháj”, azaz élet. Nem tudom, hogy én túlélem-e ezt a poklot, de az biztos, hogy te élve kerülsz ki innét!

Hinni kezdtem, ez az ember új életet plántált belém.

VLADEK: És ha nagyon rossz volt, csak lenéztem, és azt mondtam: “A papnak igaza volt! 18-at ad ki.”
ARTIE: Húú. A fickó egy szent volt!
VLADEK: Igen. Sosem láttam többé.

188. oldal Mauschwitz

Kapcsolódó szócikkek: szám · tetoválás
>!
AniTiger MP

– Miért húzol, Vladek? Hagyj magamra! Én már nem akarok élni!
– Nem, drágám! Meghalni könnyű… de neked küzdened kell az életért! Az utolsó pillanatig együtt kell küzdenünk! Szükségem van rád! És meglátod, hogy együtt túl is fogjuk élni.

Mindig ezt mondtam neki.

124. oldal, 5. fejezet - Egérlyukak / I. rész (Ulpius-ház, 2005)

1 hozzászólás
>!
Carmilla 

– Igen. Az élet az élet pártját fogja, és valahogy az áldozatokat kárhoztatják. De nem a LEGJOBBAK maradtak életben, és nem a legjobbak pusztultak el. ESETLEGES volt!

205. oldal (Ulpius-ház, 2005)

>!
TiaRengia IMP

ARTIE: Gyerekkoromban sokszor eltűnődtem, vajon melyik szülőmet engedtem volna át a náciknak, hogy elgázosítsák, ha csak az egyiküket menthetem meg… Többnyire anyámat mentettem meg. Szerinted ez normális?
FRANCOISE: Senki sem normális.

174. oldal Mauschwitz

2 hozzászólás
>!
Carmilla 

– Ez egy fontos könyv. Azokat is érdekelni fogja, akik nem olvasnak ilyen történeteket.
– Igen. Én sosem olvasok képregényeket, de még engem is érdekel.
– Téged persze hogy érdekel! Ez a te történeted!
– Igen. Kívülről fújom a saját történetemet, és mégis érdekel!

135. oldal (Ulpius-ház, 2005)

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P

Úgy értem, még az apámmal való kapcsolatomat sem tudom átlátni, akkor meg hogyan érthetném meg Auschwitzot?… A Holokausztot?

174. oldal

>!
AniTiger MP

Apa épp olyan, mint a zsugori öreg zsidóról rajzolt rasszista karikatúra.

133. oldal, 6. fejezet - Egérfogó / I. rész (Ulpius-ház, 2005)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Craig Thompson: Blankets – Takarók
Sid Jacobson: Anne Frank
Korcsmáros Péter: Mesélő ceruza
Nepp József – Ternovszky Béla: Macskafogó 2
Tom és Jerry – A nagy tévésiker 3.
Typex: Rembrandt
Mieczyslaw Malinski: II. János Pál pápa
Igor Kordej – Darko Macan: Texas Kid, testvérem
Hilgert István: Időkapszulák
Hurgoi Sándor (szerk.): Szent Arnold Janssen