5. legjobb képregény könyv a molyok értékelése alapján

A ​teljes Maus (Maus 1-2.) 384 csillagozás

Art Spiegelman: A teljes Maus Art Spiegelman: A teljes Maus

„Ezek ​nem emberek!” Ha ez a gyűlölettel átitatott mondat egy állam ideológiájává válik, az minden esetben világméretű tragédiához vezet. A náci Németországban a goebbelsi propaganda elhitette az emberekkel, hogy bizonyos embertársaik alsóbbrendűek, akiket el kell pusztítani.
E szörnyűséges, egész Európát érintő történelmi bűntett áldozatainak állít emléket Art Spiegelman Pulitzer-díjas képregénye, a Maus. A szereplők antropomorf állatok: egérfejű zsidók, macskafejű németek és kutyafejű amerikaiak. Az ő sorsukon keresztül ismerjük meg a holokauszt megrázó eseményeit és következményeit.
A történet gerincét Spiegelman lengyel származású apjának magnószalagra rögzített visszaemlékezései alkotják, így a Maus fikciós, önéletrajzi és dokumentumkötet egyben. Műfajteremtő, egyetemes érvényű irodalmi alkotás egy szégyenletes korszakról, mely nem merülhet feledésbe.

Art Spiegelman képregényrajzoló, -író, szerkesztő. A Maus eredetileg… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1994

Tartalomjegyzék

>!
Libri, Budapest, 2018
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634333678 · Fordította: Feig András · Illusztrálta: Art Spiegelman
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2005
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639602752 · Fordította: Feig András · Illusztrálta: Art Spiegelman

Enciklopédia 9


Kedvencelte 67

Most olvassa 17

Várólistára tette 176

Kívánságlistára tette 210

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Katotoka>!
Art Spiegelman: A teljes Maus

Nem tudom mit írhatnék.
Mikor az ember ilyet olvas, akkor jön rá, mennyire is szeret élni valójában.
Itt hagyok egy idézetet Fahidi Évától, akinek volt szerencsém előadásán résztvenni. Ő egy magyar holokauszt túlélő.
„Mi itt Magyarországon arra voltunk nevelve, hogy felejtsük el saját holokausztunkat, vagy ha erre nem vagyunk képesek, legalább ne beszéljünk róla, de semmi esetre sem nyilvánosan.”
Azt tudnám mondani, hogy őszintén; Én nem tudom hogy egyáltalán képes lennék-e beszélni erről az ő helyükben. Nem merek belegondolni mélyen abba, amit ők láthattak vagy átéltek. Amit hagyott bennük ez. Emberi lelkeket nyomorítottak meg. Több millió embert öltek meg. Hogyan beszéljen az ember ezután arról, amire nincsenek is igazán szavak?
Nagyon nehéz volt, hiába „csak” egy képregény (Pulitzer-díjas műre jegyezte meg szerény személyem azt, hogy „csak egy képregény”, jár a fekete pont). A rajzok sötétek voltak, nehéz volt hozzájuk szokni, de oylan száz oldal után már semmi probléma nem volt velük, ráállt a szemem. Jó volt, hogy a „jelenbe” is belelátunk ezáltal abba, mit tett Art apjával és az anyjával az, amit megéltek, milyen nyomokat hagyott rajta spoiler . Ezt lehetetlen volt ép ésszel kibírni.

1 hozzászólás
KönyvParfé>!
Art Spiegelman: A teljes Maus

Már kérdezték néhány az értékeléseikben, és abszolút jogosan… Ez miért nem kötelező olvasmány?

12 hozzászólás
Razor P>!
Art Spiegelman: A teljes Maus

A Maus-t jogosan tartják a legjobb képregények közt számon. Egy nehéz témát dolgoz fel igen érdekes módon. Itt most nem is a képregényformára gondolok – hisz a háborúkat is feldolgozták képregényként –, hanem hogy az egyes népeket állatokkal azonosítja. Bár igen beszédes hasonlat, hogy malacálarcot (=lengyel) viselve ábrázolja rejtőzködő karaktereit, majd amikor leleplezik őket, akkor lekerül a maszk és előkerül az egér (=zsidó).
A történet kisebb ide-oda ugrálásokat leszámítva két szálon halad, egyrészt megismerjük Art és az apja Vladek kapcsolatát, ami mellett az idősebb Spiegelman elmeséli életét a 30-as évektől kezdve a háború kitörésén át a koncentrációs tábor borzalmáig.
Az állati szereplők egy kicsit elidegenítették a szereplőket, ugyanakkor mindig történetek olyan szörnyű események, ahol bevillant, hogy itt valójában élő emberekről van szó, ezek a tragédiák tényleg megtörténtek. Nem egy könnyű olvasmány, az biztos…
A grafika, nos, nem a legszebb, a vastag tusrajzok miatt nem a legrészletgazdagabb, ugyanakkor nagyon illett ehhez a történethez. Jól visszaadta a komorságát, a reménytelen helyzetet. Igazából más, agyonrészletezett grafikával valószínűleg nem lenne ilyen erőteljes mű.

>!
Libri, Budapest, 2018
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634333678 · Fordította: Feig András · Illusztrálta: Art Spiegelman
3 hozzászólás
DaTa P>!
Art Spiegelman: A teljes Maus

Néha előfordul, hogy egy könyv után nehéz megszólalni, vagy bármit írni itt, molyon. Mint most. Képregény formájában elmondott holokauszt történet, ami nem megy át hatásvadászba, hanem mutatni tud azokról a szörnyűségekről valami olyat, és valahogy úgy, ahogy nem tette még más? Igen. És Igen… Auschwitzot nem lehet megérteni, de fontos újra és újra emlékezni, emlékeztetni. Katartikus élmény.

1 hozzászólás
TiaRengia I>!
Art Spiegelman: A teljes Maus

Ritkán találkozni olyan gyöngyszemmel, mint ez a könyv. Kevesen képesek arra, hogy a lelkünk legbelsőbb magvába hatolva elmeséljék nekünk azt, amit felfogni sem lehet ép ésszel.

Sejtettem, hogy szeretni fogom. Art Spiegelman hihetetlenül jó ízléssel, szentimentalizmus-mentesen és korántsem részrehajlóan beszéli el a szülei (elsősorban apja) holokauszt-élményeit. Méghozzá képregényben. Mondhatnám, hogy milyen szerencsés, aki úgy rajzol, hogy a képek így ütnek, de ebben legalább ekkora szerepet játszottak a szövegek is, ez a tökéletes keverék pedig katartikus erővel jelenítette meg az egész történetet az olvasó előtt. Egyszerűen imádtam a könyv szimbolikáját – pont annyira volt egyértelmű, hogy nem lett szájbarágós. spoiler

Két dolgot emelnék még ki. Általában nem szoktam szeretni, ha a szerző kikacsint a műből, ideges leszek olyankor, hogy takarodjon már vissza a paraván mögé. Itt viszont nemhogy nem volt zavaró, de nagyon is hozzátett az élményhez. Nem csodálom, hogy 13 év kellett ahhoz, hogy elkészüljön a teljes mű.
Ugyanitt rejlik a könyv másik szeretnivaló tulajdonsága, amitől mindenki még bensőségesebbnek érezheti a történetet – az apa figurája egyszerre irritáló és szerethető. Irritálhat minket a fukarsága, morózus természete, ám ahogy haladunk a történetben, egyre megbocsájtóbbak leszünk iránta. Art Spiegelman rendkívül bátor volt, hogy ilyen őszintén elénk merte tárni a saját családja történetét, ami nem mindig volt egy dicsmenet.

Holokauszt-történetet olvastam már sokat és minden bizonnyal még fogok is. Hiába ugyanaz a téma, mindig más arcát ismerem meg az élni akarásnak, a túlélésnek. A emberi gonoszságnak, a tömeges meghülyítésnek, a kegyetlenkedésnek.

Nem, soha többé nem szabad engednünk, hogy ez megismétlődjön.

Qedrák P>!
Art Spiegelman: A teljes Maus

Két dolgot juttatott eszembe a történet, mikor az utolsó lapokat is becsuktam magam előtt. Az egyik a holokauszt irodalmi ábrázolásával kapcsolatos, a másik pedig a holokauszt passzív kivitelezőinek a megjelenítésről szóló tanulság.

Bevallom, hogy a történet folyamán nem mindig éreztem úgy, hogy én nekem ezt feltétlenül végig kellene olvasnom. Azt hiszem azért, mert – és ezt értse mindenki jól – a holokauszt történetek bizonyos mennyiség után könnyen elcsépeltté válhatnak. Pedig elvileg nem kellene, hogy azzá váljon, de mégis nehéz újat mondani a holokauszt szörnyűségeivel kapcsolatban. Azt hiszem számomra a Maus azért hozott e tekintetben valami mást, mert folyamatosan kihúzott a történetéből, hogy a jelenkor látszólag nem túl fontos viszályaival foglalkozzon. (Még úgy is, hogy azért ott is megjelenik a túlélők bűntudata, a családi teher, amit cipelniük kell, no meg azok a reflexek, amelyeket a túlélők vettek fel). Működött az a fajta dehumanizáció is, amit meglepő módon arra használt a rajzoló, hogy fél lábbal eltávolítson a cselekményétől, nemzetek szerint felosztva az állatfajokat.

Apropó, nemzetek. Azon töprengtem és azt hiszem nem tévedek, ha a németek mellett az egyébként disznóknak ábrázolt lengyelekkel sem lenne különösképpen megbarátkozva a mesélő. Szinte mindenki mossa a kezeit, elfordul és legfeljebb kisebb-nagyobb korrupcióval vehető rá a segítségnyújtásra. Nem tudom, hogy arrafelé milyen a megítélése a képregénynek, de ha ugyanezt mondjuk rólunk, magyarokról mondaná el, akkor azt hiszem már ki lenne átkozva a mű a hazai szellemi közéletből. (Vagy legalábbis egy részéből). Pedig a lengyelek irdatlanul nagyot szívtak a második világháborúban, Budapestnél jobban szinte csak Varsót lőtték szét Európa fővárosai közül, és mégsem a szenvedő áldozatok közé kerültek ebben a történetben. Az a sajátos emlékezetpolitikai kacskaringó, amit mi járunk be, jelenleg abba az irányba mutat, hogy a felelősséget úgy akarjuk lekaparni magunkról, mint lelkes szerencsejátékos a fémport a kaparósorsjegyről, hátha megütjük a főnyereményt. Pedig a Mausban megjelenő emberek között ott voltak a rendszert kiszolgáló lengyelek és zsidók, akikről a mesélő nincs emelkedett véleménnyel. Vajon az ő szemszögéből hogyan festhetne egy magyarországi történet? És ha körülbelül úgy nézne ki, mint a lengyeleké, akkor van-e beváltható kredit azoknak a számláján, akik leemelni akarják a magyarországi események elkövetőiről az erkölcsi teher egy részét? Én úgy hiszem, hogy abból a szemszögből, ahonnan Vladek Spielmann és a családja nézné, nincs.

2 hozzászólás
AeS P>!
Art Spiegelman: A teljes Maus

Idén megtanultam, hogy a képregény nem csak vicces és nem csak bugyuta lehet, hanem bizonyos témákról hatásosabban beszél, mint bármilyen formájú írott szöveg, ezért is féltem nekiállni A teljes Mausnak.
Nem az, hogy hangosan sírtam a végén, de utána szóltam a szomszédnak, hogy nincs ám baj, csak olvastam.

2 hozzászólás
cortinadampezzo P>!
Art Spiegelman: A teljes Maus

Vannak olvasmányok, amelyek után nehéz bármit is írni. A Maus ilyen. Hiába a képregény formátum és az antropomorfizált egérként, macskaként, kutyaként ábrázolt szereplők, ez az egyik legsúlyosabb könyv a holokausztról.

Az első kötet részletesen bemutatja az Auschwitzig és Dachauig vezető lépcsőfokokat, kezdve az egyre növekvő antiszemitizmussal, majd a háború kitörése után a német megszállással és a gettók létrejöttével, a rövid történetszálakban is nagyon jól megragadva a zsidó lakosság egyre növekvő félelmét és a gyűlöletpropaganda mindent maga alá gyűrő gépezetét. A második kötet a két koncentrációs tábor ép ésszel szinte felfoghatatlan borzalmairól, és Spiegelman szüleinek, Władeknek és Andziának a megmeneküléséről szól.

A Maus egyik zseniális húzása abban rejlik, hogy embertesttel, de állatfejjel ábrázolja karaktereit. Ez azzal a furcsa kettősséggel jár, hogy ugyan szokatlansága miatt még sokkolóbban hatnak a történtek, de mégis képes arra, hogy egy kicsit eltávolítsa magától az olvasót, hogy tudat alatt arra asszociálhasson, ezek a szereplők csupán egerek és macskák egy képregényben, nem pedig zsidók és nácik a való életben.

Nagyon tetszett még, hogy Spiegelman nem idealizálja apját, hanem súlyos gyengeségeit is bemutatja: hogy mogorva, fösvény és lenézi a fekete bőrszínűeket ("svarcereket"); ahogy egy helyütt írja is: „éppen olyan, mint a zsugori öreg zsidókról készült rasszista karikatúra”. Ez nagyon sokat dob a hitelességen, bár maga Spiegelman szinte belerokkant abba, hogy már-már kényszeresen próbált aprólékos és realisztikus lenni, és ahogyan arra kereste a választ, hogy miért pont a nem túl nemes lelkű apja élte túl a borzalmakat. Többször is előkerül az alkotás nehézsége: Spiegelman szenved attól, hogy a könyvében nevetségessé teszi az apját, illetve bűntudata van, amiért ő nem holokauszttúlélőként ír a holokauszt túléléséről. A negyedik fal áttörése nagyon sokat hozzátesz a Maushoz, és még számos rétege és kiterjedt szimbólumrendszere is van, amelyek örök klasszikussá teszik.

>!
Libri, Budapest, 2018
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634333678 · Fordította: Feig András · Illusztrálta: Art Spiegelman
AniTiger P>!
Art Spiegelman: A teljes Maus

EZ miért nem kötelező olvasmány még?

Nagyon jól megrajzolt, tényleg megrendítő történet, ami a legkérgesebb szívű, történelmet nem kedvelő olvasó szívét is megdobogtatja. Tudom, hogy ez a történet tényleg megtörtént, mégis sikerült elvonatkoztatva és – kicsit morbidan hangzik ugyan –, de élvezettel elolvasnom ezt a művet. Értékeltem volna akkor is, amikor a II. világháborúról tanultunk…

Nagyon bejött az, hogy a történet egyszerre halad a jelenben és a múltban is. Érdekes az állatos koncepció, persze egyből megértettem azt is, hogy a nemzetiségeket különíti el spoiler A Mickey Mouse – zsidó egér párhuzam jó kiindulópont, értem, hogy miért fogta meg Art Spiegelmant…

    Szóval röviden: IMÁDOM ezeket a rajzokat. Rajzolt egérnek ki gondolta, hogy ennyi arckifejezése lehet? Én nem.

A jelen szál viccesebb, hiszen ott már csupán a Holokauszt árnyéka van jelen, ugyanakkor a fiatal Vladek a kedvencem a történetben. Buta dolog olyasvalakiért és a szerelméért szurkolni, akikről tudom, hogy túlélők. Ez a történet még így is rátelepedik az emberre.

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/01/art-spiegel…

4 hozzászólás
makitra P>!
Art Spiegelman: A teljes Maus

Számos remek képregény születik/született, de kétségtelen, hogy a Mausnak ott van a helye a legjobbak között. Sallangok nélkül és hátborzongatóan ábrázolja a második világháború legsötétebb eseményét, a holokausztot. Szimbolikája egyszerű és érthető: az állati alakokon keresztül a hatalmi viszonyok könnyen ábrázolhatóak és egyedivé is teszi. Ugyanakkor az tette még számomra nagyszerűvé, hogy egy kicsit sem vált giccsessé és nem utazott könnyes megértésünkre: a főhős alakját úgy mutatta be és úgy árnyalta, hogy végig felismerhető maradt benne az ember – nem vált egyszerű áldozattá, hanem egy sokrétű, akár nem feltétlenül kedvelhető figuraként ismerjük meg a kötet végére, akivel együtt érzünk, de egy pillanatig sem szánjuk. Vérfagyasztó történelmi tabló és emberi történet.


Népszerű idézetek

Aurore>!

Ha élni akarsz, nem árt, ha kedves vagy.

222. oldal - II. rész, 2. fejezet: Auschwitz (repül az idő) (Ulpius-ház, 2005)

1 hozzászólás
Aurore>!

[Artie:] Kíváncsi vagyok, hogy Richieu-vel kijönnénk-e, ha élne.
[Françoise:] A bátyád?
[A.:] A kísértetbátyám, aki meghalt, mielőtt én megszülettem. Öt vagy hatéves volt. A háború után a szüleim minden kósza hírnek utánajártak, felkeresték Európa jó pár árvaházát. Nem tudták elhinni, hogy meghalt. Gyermekkoromban nem sokat gondoltam rá… Inkább csak egy nagy, homályos fénykép volt a szüleim hálószobájának a falán.
[F.:] Én azt hittem, az a kép téged ábrázol, bár nem nagyon hasonlított rád.
[A.:] Látod, ez a lényeg. Rólam nem kellett nekik kép a szobájukba… Én éltem! A fotó sosem cirkuszolt, sosem keveredett bajba… Eszményi kölyök volt. Én meg csak bosszúságot okoztam, nem tudtam versenyezni vele. Nem beszéltek Richieu-ről, de az a kép maga volt a szemrehányás. Belőle orvos lett volna, és gazdag zsidó lányt vett volna feleségül… A patkány!

175. oldal - II. rész, 1. fejezet: Mauschwitz (Ulpius-ház, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: halott · testvér
1 hozzászólás
KBCsilla P>!

A valós életben sosem beszélhetnék ilyen hosszan anélkül, hogy félbe ne szakítanál.

176. oldal

DaTa P>!

Igen… Auschwitzot nem lehet megérteni.

224. oldal

TiaRengia I>!

PAP: Miért sírsz, fiam?
VLADEK: Minek örüljek? Vurstliban vagyok talán?
PAP: Hadd nézzem a karodat… Hmm… A számod 17-tel kezdődik. A héberben ez… Kminján tov. A tizenhét nagyon jó ómen… 13-ra végződik: egy zsidó fiú ekkor érik férfivá. És nézd csak! A számok összege 18. Ez annyi, mint “cháj”, azaz élet. Nem tudom, hogy én túlélem-e ezt a poklot, de az biztos, hogy te élve kerülsz ki innét!

Hinni kezdtem, ez az ember új életet plántált belém.

VLADEK: És ha nagyon rossz volt, csak lenéztem, és azt mondtam: “A papnak igaza volt! 18-at ad ki.”
ARTIE: Húú. A fickó egy szent volt!
VLADEK: Igen. Sosem láttam többé.

188. oldal Mauschwitz

Kapcsolódó szócikkek: szám · tetoválás
Carmilla >!

– Igen. Az élet az élet pártját fogja, és valahogy az áldozatokat kárhoztatják. De nem a LEGJOBBAK maradtak életben, és nem a legjobbak pusztultak el. ESETLEGES volt!

205. oldal (Ulpius-ház, 2005)

AniTiger P>!

– Miért húzol, Vladek? Hagyj magamra! Én már nem akarok élni!
– Nem, drágám! Meghalni könnyű… de neked küzdened kell az életért! Az utolsó pillanatig együtt kell küzdenünk! Szükségem van rád! És meglátod, hogy együtt túl is fogjuk élni.

Mindig ezt mondtam neki.

124. oldal, 5. fejezet - Egérlyukak / I. rész (Ulpius-ház, 2005)

1 hozzászólás
Carmilla >!

– Ez egy fontos könyv. Azokat is érdekelni fogja, akik nem olvasnak ilyen történeteket.
– Igen. Én sosem olvasok képregényeket, de még engem is érdekel.
– Téged persze hogy érdekel! Ez a te történeted!
– Igen. Kívülről fújom a saját történetemet, és mégis érdekel!

135. oldal (Ulpius-ház, 2005)

KBCsilla P>!

Úgy értem, még az apámmal való kapcsolatomat sem tudom átlátni, akkor meg hogyan érthetném meg Auschwitzot?… A Holokausztot?

174. oldal

Aurore>!

[Vladek:] Összepakolom az élelmiszert, amit Mala itt hagyott, hogy visszavigyük az üzletbe. Egyetek egy kis cornflakest…
[Artie:] Nem, kösz… Maradok a kávénál.
[V.:] Kérlek! Csak kóstold meg, és meglátod, milyen finom!
[A.:] Nem, kösz. Nem szeretem ezt a fajtát.
[V.:] De ez sós is és édes is. Nekem kész méreg. Adok egy keveset, jó, Françoise?
[Françoise:] Köszi, nem kérek.
[V.:] Kár lenne kidobni. Becsomagolom, és hazavihetitek magatokkal.
[A.:] Majdnem üres a doboz. Hagyd csak itt!
[V.:] Jó, ha nem, nem. Legalább egy falatot ebből a gyümölcskenyérből.
[A.:] NEM VAGYOK ÉHES!
[V.:] Jól van. Becsomagolom a gyümölcskenyeret a cornflakesszel, hogy hazavigyétek.
[A.:] Nézd! Nekünk nem kell semmi, oké? Felejtsd el!
[V.:] Nem tudom elfelejteni… Hitler óta egy morzsát sem szeretek kidobni.
[A.:] Tedd el a rohadt cornflakest arra az esetre, ha Hitler vissza talál jönni!

238. oldal - II. rész, 3. fejezet: ...És itt kezdődtek az én megpróbáltatásaim... (Ulpius-ház, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: gyümölcskenyér · kávé
2 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Sid Jacobson: Anne Frank
Typex: Rembrandt
Korcsmáros Péter: Mesélő ceruza
Mieczyslaw Malinski: II. János Pál pápa
Koska Zoltán: A nagy Csé
Bob Batchelor: Stan Lee
Kiss Ferenc – Németh Győző – Podmaniczky Ferenc: Jégvirág a pokolban
Dávid Ádám – Németh Gyula: Mindszenty
Danny Fingeroth: A hihetetlen Stan Lee
Stelio Martelli: Antal testvér