A mai ember az elmúlt korok kutúrájáról a fennmaradt tárgyi és írásos emlékek alapján alkothat képet. A középkor gazdag kultúráját is számos forrás – krónikák, hőskötlemények, trubadúrdalok stb. – tárja elénk. Felvetődik azonban a kérdés: ugyanazt jelentik-e a mai ember számára a középkori irodalom vagy képzőművészet alkotásai, amit a feudalizmus korában élő embernek jelentettek? Nem akkor értjük-e meg jobban egy történelmi kor kultúráját, ha azt próbáljuk meg felderíteni, mit mondtak az irodalmi és művészeti alkotások a korabeli embernek?
E könyv szerzője, A. J. Gurevics szerint bármely kor irodalma, művészete csak a korabeli élet és gondolkodás megértésével együtt tárul fel teljes gazdagságában. Ezért a középkor kultúrájának rekonstruálásához elengedhetetlennek tartja a középkori ember hétköznapi tudatának – szociálpszichológiájának – feltérképezését. Könyvében azt kutatja, hogy mit jelentettek a feudalizmus korában élő ember számára a tér és az idő, a gazdagság és a… (tovább)
A középkori ember világképe 1 csillagozás
Enciklopédia 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 14
Kiemelt értékelések
Érdekes, de egyáltalán nem egyszerű könyv.
Előnye, hogy egészen új szemszögből tudta bemutatni a középkort, nagyon jól rávilágít a középkori gondolkodás modern felfogástól való eltérésére. Nagyon sok területbe belemegy, egészen a jogtól kezdve a kultúrán át a művészetig és vallásig, egyszóval részletes betekintést nyújt a különböző területek bemutatásába a középkori ember szemszögéből.
Az egyetlen negatívuma volt talán, hogy elég tudományos, így kell az olvasásához egyfajta lelkiállapot, de megéri a befektetést.
Népszerű idézetek
A középkori ember viszonya a természethez tehát nem a szubjektum viszonya az objektumhoz, hanem inkább önmaga kivetítése a külső világba, a kozmosz szubjektumként való érzékelése. Az ember ugyanazokat a minőségeket látja a világmindenségben, amelyekkel ő maga rendelkezik. Egyén és világ közt nincs pontos határ: az egyén a világban önmaga folytatását látja, s ugyanakkor önmagában felfedezi a világmindenséget. Mintegy egymásban szemlélik önmagukat.
49. oldal
Ahogyan hiányzik a radikális szembenállás ember és természeti környezet között, éppúgy hiányzik a szembenállás a természet és a kultúra között is. Míg az újkorban kialakult szemlélet empirikus világnak, az emberen kívülálló valóságnak, a kultúra által legyőzendő elemnek fogja fel a természetet, a középkor nem érzékelt ilyen határvonalat, vagy ha mégis, úgy homályosan, ködösen. Ezért a „natura” terminus is aligha fordítható „természet”-nek a szó mai jelentésében. A természet a középkor felfogásában isten-teremtette világ. A XII. századi filozófiai allegóriák megszemélyesített „Natura”-ja isten szolgálóleánya, aki isten elgondolásait és terveit anyaggá lényegíti át. […]
49. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Georg Ostrogorsky: A bizánci állam története 92% ·
Összehasonlítás - D. Sz. Lihacsov: Oroszország kultúrája a reneszánsz hajnalán ·
Összehasonlítás - N. P. Gracianszkij – Sz. D. Szkazkin: Középkori történeti chrestomathia I-III. ·
Összehasonlítás - I. R. Grigulevics: Az inkvizíció története ·
Összehasonlítás - Alekszandr Szolzsenyicin: A Gulag szigetvilág 97% ·
Összehasonlítás - B. Szabó János: A tatárjárás 97% ·
Összehasonlítás - Bernáth István: Skandináv mitológia 95% ·
Összehasonlítás - Vágó Ádám: A Kárpát-medence ősi kincsei 100% ·
Összehasonlítás - Steven Runciman: A keresztes hadjáratok története 96% ·
Összehasonlítás - Bíró Szabolcs: Akit háromszor koronáztak 96% ·
Összehasonlítás