Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A wandsbeki hentesbárd 9 csillagozás

1938-ban vagyunk, az „Anschluss” évében, s Hamburg városa magas vendéget vár: maga a Führer készül megtisztelni látogatásával a patinás Hanza-várost. Csakhogy a magisztrátusnak nagy kő nyomja a szívét: még mindig nem találtak senkit, aki a megbetegedett hóhér helyett végrehajtaná a halálos ítéletet a fuhlsbütteli börtön négy kommunista foglyán. Végre akad vállalkozó: a wandsbeki hentesmester hajlandó felvállalni a munkát, ha jól megfizetik, s ha nem árulják el senkinek, hogy ő volt. De hiába az álarc, a titok kitudódik, s városszerte suttogják már: mire is használta Albert Teetjen azt a bárdot, amellyel vevőinek méri a húst. Az üzletet ezentúl messze elkerülik, s a megvetett, kiközösített, koldusbotra juttatott embernek nem marad más választása, mint az öngyilkosság.
Arnold Zweig, a világhírű német író izgalmasan és lélektanilag hitelesen ábrázolja annak a kispolgárnak a sorsát, aki hagyta hogy a nácizmus félrevezesse és felhasználja saját aljas céljai érdekében.
A… (tovább)
A wandsbeki bárd címmel is megjelent.
Eredeti megjelenés éve: 1964
Enciklopédia 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 4
Kölcsönkérné 1

Kiemelt értékelések


Nagyon hosszú, ha feszesebb lenne sokkal hatásosabb lenne.
Számomra Albert a legkevésbé bűnös. Ő csak buta. Sokkal szörnyűbb, félelmetesebb a környezete, akik tanultak, olvasottak, de a legnagyobb problémájuk nem maga a tett, hanem, hogy esetleg, Albert tovább használja a bárdot.
De mivel hosszú lére van eresztve, ez elsikkad. Pedig ez a fontos. Ezzel tudnak önfelmentést adni.
Ha egy színház műsorra tűz egy darabot, a rendezőnek joga van meghúzni a szöveget. Vajon egy kiadónak nincs joga meghúzni egy könyvet? Ebben az esetben jó lenne, mert igen-igen fontos dolgot boncolgat, de majd 600 oldalba beleunhat az olvasó.


Nagyon szépen felépített regény. Lelki leépülés és teljes megsemmisülés.
Ehhez hasonló https://moly.hu/konyvek/ladislav-fuks-a-hullaegeto ám itt tudatos az ideológiába temetkezés, még hentesünknél a sors löki a nácizmus karmaiba.


Meglepő volt, hogy a központi konfliktust kiváltó tett viszonylag hamar lezajlott, igaz, ez dramaturgiailag jó döntésnek ígérkezett, mivel így alaposan kibonthatta az író a következményeket. Nekem egyébként a fogalmazással és a részletekkel akadtak gondjaim: a leírások, a hosszúra nyúlt filozofálgatások kikezdték a türelmemet, ráadásul szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy nincs aprólékos ismeretem a szóba került történelmi eseményekről, személyekről, helyszínekről, ezért sok jelentőségteljesnek szánt dialógust sem értettem. Természetesen utóbbi nem a könyv hibája, én is rájöhettem volna előbb, hogy ez a műfaj nem feltétlenül az én világom. A történet leginkább azt igyekezett bemutatni, hogy a hatalom miként határozhatja meg a kispolgárok gondolatait, meggyőződéseit. Ezt jól rávonatkoztatta a főszereplő Teetjen házaspárra, én mégsem tudtam sajnálni őket a történtek miatt; Albertnél zavart, hogy egyáltalán nem tartotta bűnnek, amit tett, Stine pedig nagyon naiv volt, ráadásul úgy tűnt, a férje cselekedete sem döbbentette meg túlságosan. A szereplők közül egyébként Tom Barfey, a padlásszobában lakó fiatal fiú lett a kedvencem, róla szívesen olvastam volna többet. A befejezés kettős érzéseket hagyott bennem: egyrészről kerek lezárást kaptak az elmondottak, másrészről viszont hiányoltam a kiemeltebb mellékszereplőkről szóló híreket.
A történelemben jártasabb, a korszak iránt érdeklődőknek mindenképpen ajánlott, nekem azonban a jól megírt szereplői és a valós eseményekre való reflektálásai ellenére is nagy falatnak bizonyult.
Népszerű idézetek




– Hát igen – mondta –, kacifántos történet ez Kley doktor. Ha nem zavarja, bizony egy hóhérral ül egy asztalnál.
– Maga meg egy zsidóval! – vigyorog Kley.




Szabad gondolatok és meggyőződések többnyire a teli pénztárca talajában gyökereznek.
456. oldal




Kate Neumeier a Mengers-féle könyvtár néhány darabját a lakására hozatta unokaöccsével, s a vételár kisebbik felét mindjárt le is fizette a ház asztalára, hála annak a bizonyos csekknek, amely mennyei ajándékként hullott az ölébe. Mikor annak idején nyolcvan márkával kisegítette K. A. Lintzét, hogy kifizethesse rég esedékes tandíját, olyan megállapodás volt köztük, hogy az enyém-tied kérdésnek nincs semmi jelentősége… Később pedig, a lélek legmélyebb és legfontosabb rétegeiben lejátszódó folyamatok következtében, tökéletesen megfeledkezett a pénzről. Valószínűleg ugyanez történt a férfinál is, bár a kérdés erkölcsi oldalát tekintve, egészen más a viszony az adós és a kölcsönkért összeg, mint a hitelező és a kölcsönadott pénze között. Mindenesetre tény, hogy hosszú éveken át említést sem tett a nyolcvan márkáról, míg csak a brazíliai gumipiacon nagy tőzsdei hossz nem támadt a német megrendelések nyomán, amelyeken nyilván a konzulátus tisztviselői is kereshettek. És kerestek is, hiszen – hála a diplomáciai titkosírásnak – már jóval virradat, illetve kakaskukorékolás előtt tudomást szereztek a megrendelések tényéről és méretéről. K. A. nem fösvénykedett, tartozásához hozzáadta a mérsékelten és humánusan számított kamatot, s megírta, hogy a szíves kölcsönt nyújtó ne ütközzék meg ezen, igazán csak azt a bizonyos kedvelt keserű csokoládét meg azt a néhány szál tearózsát helyettesíti, amely csak a mérsékelt német éghajlat alatt terem. Ha megengedi, legközelebb küld neki, használati utasítással együtt, néhány gyökérindát, ezekből a napfény és meleg hatására csodálatos őserdei virágok sarjadnak, olyan varázsosan és meglepetésszerűen, mint a nyomtatott sorok csúnya vonalaiból a Rilke-versek zengése.
231-232. oldal, Első rész, Negyedik könyv: Néhai Walter Benjamin Mengers úr könyvei, 2.Hálás adósok (Árkádia/Kossuth, 1984)




A háború alatt egyesek azzal adtak nyomatékot leveleiknek és számláiknak, hogy gumibélyegzővel rányomtatták: „Isten, verd meg Angliát!” Albert Teetjen azon töprengett mostanában, hogy javasolni kellene az ipartestületben, csináltassanak ilyen bélyegzőt, amire az lenne fölírva: „Óvakodj az áruházaktól!”
Hasonló könyvek címkék alapján
- Anne C. Voorhoeve: Liverpool Street 94% ·
Összehasonlítás - Hans Hellmut Kirst: Farkasok 96% ·
Összehasonlítás - Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában 89% ·
Összehasonlítás - Erich Maria Remarque: Szikrányi élet 97% ·
Összehasonlítás - Amy Harmon: Homokból és hamuból 92% ·
Összehasonlítás - Ralf Rothmann: Tavasszal meghalni 93% ·
Összehasonlítás - Eoin Dempsey: Fehér rózsa 91% ·
Összehasonlítás - Anna Funder: Amivé lettünk 91% ·
Összehasonlítás - Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai 91% ·
Összehasonlítás - Hans Hellmut Kirst: Tisztgyár 91% ·
Összehasonlítás