A ​boszorkány ideje 112 csillagozás

Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje

The Season of the Witch – valaki ezt a számot küldi az észak-izlandi város színkörének. A színkör vezéralakját másnap sehol sem találják… A rejtély megoldása Einarra, az alkoholizmusából frissen kigyógyult újságíróra vár, aki nemrég érkezett a fővárosból. A háta közepére sem kívánja az északi kiküldetést, melynek célja, hogy tudósítson a vidéki ügyekről. Először úgy tűnik, nincs miről írni, a legnagyobb port az kavarja, hogy a helyi édességgyár vezetőjének felesége balesetet szenved a céges kalandtúrán, és nem sokára életét veszti. Ám ekkor az áldozat idősek otthonában élő anyja felhívja Einart, hogy elmondja, bizonyos benne: gyilkosság történt. Csak a vénasszony képzelődik? És lehet-e ennek köze a fiú eltűnéséhez? Einar szembeszegül a rendőrséggel, a helyi kiskirályokkal és nem utolsósorban saját kollégáival, hogy pontot tehessen az ügy végére.

Eredeti cím: Tími nornarinnar

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Scolar, Budapest, 2014
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632445250 · Fordította: Egyed Veronika

Enciklopédia 18

Helyszínek népszerűség szerint

Izland


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 80

Kívánságlistára tette 40


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje

Ha ezt a szerzőt nem ajánlom majd az ismerőseimnek, az csak azért lehet, mert 1.) fogalmam sincs, hogy ejtjük a nevét 2.) nincs ilyen torz „P” betű ("b" betű?) a klaviatúrámon, úgyhogy ebben az értékelésben is kénytelen leszek intelligensen elkerülni, hogy megnevezzem a… szerzőt. Pedig jó kis krimi ez.

Előrebocsátom, nem a skandináv krimik azon vonulatába tartozik, amiben rögtön az elején brutálisan kifiléznek egy nyolcéves gyereket*, aztán az olvasó meg azon ámul, hogy ha a sorozatgyilkosok valóban olyan iramot diktálnának odafenn a hideg északon, mint ezekben a könyvekben, akkor maholnap Európa teteje egy nagy néptelen erdő lenne, ahol egy szem alkoholista ex-nyomozó bóklászik magányosan holmi dérlepte nyomokat keresve. A boszorkány ideje vészjósló címe ellenére tulajdonképpen egy laza, kedélyes (de nem kedélyeskedő), vérbeli profizmussal megírt kamaradarab a kisvárosi Izlandról, amiben nem a vér és a kín dominál, hanem a lélekrajz és az atmoszféra. Tulajdonképpen a regény harmadáig abban sem lehetünk biztosak, hogy egyáltalán történt valami, ami a bűnügy fogalmát kimerítené, és azután sem dübörögnek az események, de nekem tetszett így. Egyrészt mert a… szerző kiváló jellemeket mozgat és nem spórol a finom humorral, másrészt mert az elkövetett gyilok nem hivalkodó, ám minél jobban merülünk a pudingba bele, annál lebilincselőbb. Az pedig, hogy a … szerző újságírót választ főszereplőjének, alkalmat ad neki arra is, hogy a rendőri munka helyett egy másfajta, talán kevésbé látványos, mindenképpen korlátozottabb eszköztárral rendelkező nyomozói tevékenységet mutasson be: az újságíróét. Ezt a szakmát pedig írónk szemmel láthatóan nagyon ismeri, én reálisabbnak éreztem a folyamatleírást, mint Stieg Larssonnál. Szóval ajánlom mindenkinek. Különösen annak, aki tudja, hogy kell kiejteni az író nevét.

* És miután a krimiíró elpusztít egy komplett megyét fiatalkorúakkal együtt, ír egy ifjúsági regényt ugyanannak a korosztálynak, akivel az imént válogatott kínzásokkal végzett… Kozmikus egyensúly. Értem.

41 hozzászólás
Riszperidon P>!
Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje

Nagyon jól esett ez a könyv!
Lassan folydogál, minimális akció van csak benne, de érdekes volt egy bűntény felderítését egy újságíró szemén keresztül látni, és nem a rendőrség szemszögéből. Aki, attól függetlenül egy kicsit önkéntes nyomozó is volt. Nagyon szerethető figura, és a könyv humora is szinte teljes mértékben tetszett. Az zavart, hogy itt-ott kicsit Télikrumpligombóc ízű volt a humoros rész, mert annál a könyvnél egy idő után az arcomat kapartam. De úgy voltam vele, hogy tessék szépen túllendülni ezen, mert csak nagyon csekély részt tett ki számomra, és rengeteget röhögtem a történeten. A komoly része viszont nagyon komoly és drámai volt, szomorú és embert próbáló sorsokkal.
Jó volt végre egy olyan izlandi történetet olvasni, ami mellé nem kellett kb. egy pengét is vagy antidepresszánst odakészíteni, de nagyon jól leírja az ország helyzetét, és ezzel tovább erősítette bennem azt, hogy örülök, hogy nem élek ott. Mivel nem először olvasok könyvet izlandi szerzőtől, így nagyon úgy fest, hogy sok igazság lehet abban, amilyennek az ottani helyzetet lefestik.

ViraMors P>!
Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje

Aki valami pörgőset, akciódúsat vár, már most, az elején induljon valamerre másfelé. Ez nem az a könyv. Lassan hömpölygő, lépésről lépésre haladó, folyamatosan gondolkodó regény. Nem kapkodós könyv, hőseinkre nem várt életveszély minden sarkon, és az újságíró nem szuperhőst játszik, hanem azt csinálja, amit egy újságírónak kell. spoiler.
Tetszett. hogy a halálesetek nem szorítottak ki minden mást a valóságból, jutott mellette hely a központi szereplők és a város életének is. Néha mondjuk kicsit soknak éreztem, ahogy különböző zenéket társított a történethez, de még éppen nem volt túl sok. Þórarinsson jól kezelte a különböző szálakat, nem gabalyodtak egymásba, szépen összeért minden a végére. Ha nem is kiemelkedőek, de jók a karakterek is. Külön piros pont a papagájért :D

8 hozzászólás
Olympia_Chavez P>!
Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje

Einar, a nagyvárosi újságíró, vidéki száműzetésében, kénytelen együtt dolgozni a számára kevésbé szimpatikus ex-főnökével azon, hogy eredményessé tegyék a lap vidéki terjesztését és közben izgalmas, jó cikkeket is kellene írnia. „Szerencsére” az élet nem csöndesedik el hősünk körül attól, hogy Észak-Izlandra költözött, épp ellenkezőleg. Több furcsa haláleset, politika, gazdasági fejlesztések, nagyvállalatok fuzionálása, és a vidékre begyűrűző drogpiac is mozgásban tartja az eseményeket. Téma tehát van, csak győzze kibogozni az ember.

Nagyon szerettem volna rajongó értékelést írni erről a könyvről, kirobbanó élménynek elkönyvelni, de csak olyan közép-meleg gejzír fröccsként éltem meg. Amikor szerettem, akkor nagyon szerettem, a helyenként fanyar, vagy épp obszcén humora miatt, a gyönyörű helyszínek miatt, vagy épp Bubbi Morthens* hangulatteremtő és elringató balladái miatt. Szerettem, hogy nem tolakodóan, túlhangsúlyozva szőtte bele krimijébe az ősi izlandi történelmet, vallást és misztikumot spoiler, épp csak mintha porcukorral szórta volna meg a helyenként amúgy is havas, rejtélyes izlandi színteret. Kimondottan élveztem, hogy eleven, tarka képet fest az északi hétköznapokról és kézzelfogható problémáiról. Egyes szereplőket nagyon szerettem, mert igazán jól sikerültek, volt kivel/mivel azonosulni, míg másoknál ez kevésbé jött át. A nehezen érthető karakterek, az itt-ott gyenge motivációk, vagy banális pillanatok pedig, sajnos kihatottak a történetre is. S ezek, mint egy síkos hering, ami csak úgy hupsz kicsusszant az író fantáziájából és már tova is siklott a sorokon, minimális élményt, gondolati többletet, vagy érzelmet hagyott maga mögött. Még a főbb karakterek között is vannak alkalmanként felszínesen (vagy érzelemmentesen?) ábrázolt egyének spoiler, így nem tudtam értékelni a körülöttük zajló cselekményeket sem. Ezek a részek csak úgy lötyögtek a nagy egészben. Pedig egy igen színes kis társaság gondoskodhatna a szórakoztatásunkról. A könyv végére az volt a benyomásom, hogy egy kisvárosi krimisorozat közepesre sikerült epizódját nézem. Persze, szódával elmegy, de lélektani címkével ellátott regénytől ennél kicsivel többet vártam volna.

* https://moly.hu/karcok/1132581

3 hozzászólás
gyuszi64 >!
Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje

2022/52, könyvtár, 56/108 eddigi értékelés

Lassú folyású „hétköznapi krimi”, egy újságíró szemszögéből látjuk a történéseket. Kifejezetten tetszett, ahogy a társadalmi problémákat megjelentette a szerző: a valóság súlyát jól érzékeltette, de egyáltalán nem galoppírozta el magát sem a bűnözői, sem a bűn oldaláról. spoiler (Nem úgy mint néhány kortársa.)
A (bűn)cselekmény szépen kibomlik, ahogy halad előre a nyomozás; bár a zárás kissé hirtelen, és nem is annyira a „nyomozás” eredménye.
Tetszett. Indridason könnyebb kistestvére, de tetszett.

2 hozzászólás
cseri>!
Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje

Minden skandináv krimiíró Mankell köpenyéből bújt ki, persze hogy Einar is egy Wallander-klón, elvált, de van egy kamasz lánya, surprise, iszik, jó, most épp nem, extra hobbinak meg operák helyett ott van neki Spulnia. Persze az ilyen hasonlóságokat már sokan megállapították, mindazonáltal szeretném leszögezni, hogy Wallander a legjobb. Hát ezzel meg is volnánk.
Nem ez a bajom a könyvvel, hanem az, hogy bár tényleg meglepő volt a vége, de valahogy nem szól semekkorát. Szerintem amúgy azért, mert spoiler
Persze Izland az Izland, varázslatos hely, és most arra koncentráltam, hogy ők milyen kevesen vannak, milyen mások a léptékek, hát szinte mind ismerik egymást. Ezért lehet egy gimnáziumi színielődás is ekkora hír. Ez érdekes volt.

6 hozzászólás
Roszka>!
Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje

Nem szokványos krimi, bár vannak halottak, mégsem csöpög a vértől. A nyomozás sem szokványos, bár vannak rendőrök is, mégis egy újságíró bogozza ki a szálakat. Igazából még izgalmasnak sem lehet nevezni, szétdarabolja az újságíró és a szerkesztőség élete. Olyan „lassú víz partot mos” tipusú történet, még sem volt rossz.

1 hozzászólás
ziara>!
Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje

Ebben a könyvben a krimiszál másodlagos, viszont élő képet kapunk Izlandról a 2010-es években. Igazából érdekes a történet, de én kicsit másra számítottam. A krimi szempontjából kicsit összecsapott a vége, de valószínűleg tényleg azért, mert az író is mellékesnek tekinti.

nola P>!
Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje

Szerettem ezt a könyvet… egészen az utolsó pár oldalig. Tetszett az izlandi hangulata, a lassúsága, a gunyoros humora, tetszett, hogy olyan szépen, profin épül fel, a stílus, az újságírói munka bemutatása… De ez a lezárás érthetetlen, logikátlan és rettenetesen elhibázott. Ha egy író ilyen súlyos fordulattal él, akkor legyen bátorsága végigvinni, ne hátráljon ki belőle, különben az egész értelmét veszti.
Átverve érzem magam.

Helga_Dávid >!
Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje

Kellemes kikapcsolódást nyújtott ez a kötet. Nem rágtam tövig a körmeim az izgalmaktól, de jó volt a történetvezetés. Tetszett a főszereplő Einar karaktere, különösen ironikus humora. Nagyon messziről emlékeztet ez a regény az Agatha Raisin kötetekre. Itt is egy csendes kisváros unalmasnak hitt életét kavarja fel néhány váratlan haláleset, csak épp a történet Anglia helyett Izland egyik északi kisvárosában játszódik. Itt sem a rendőrök bukkannak a tettesre, hanem egy civil, jelesül egy újságíró.
Limonádé krimi, dr. House humorával, a skandináv krimik árnyékában.
Némi googlizás után kiderítettem, hogy ez egy sorozat 4-dik kötete. Én örömmel olvasnám a többi részt is, ha megjelennének magyarul.


Népszerű idézetek

Belle_Maundrell>!

– Nem számít, hány éves az ember, mikor felfedezi azt az egyszerű igazságot, hogy az élet arra való, hogy élvezzük.

279. oldal (Scolar, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: életkedv
7 hozzászólás
Kuszma P>!

– Én senkit sem kérek arra, hogy könnyítse meg a munkámat. A rendőr munkája igenis legyen nehéz. Nem kell, hogy könnyű legyen. Miféle állam az, ahol a rendőri munka könnyű?
– Rendőrállam?
– Tessék, maga mondta. Én nem szeretnék olyan országban élni, ahol az államhatalom a bűnözőkhöz igazodik. Igazodjon a normális emberekhez.

5 hozzászólás
Kuszma P>!

Untam már magamat. Úgy éreztem, Jim Beam nem lehet az egyetlen élettársam, érted? Jim egyszer azt mondta nekem: „Vidám útitárs vagyok én, de rossz túravezető.”

14 hozzászólás
Belle_Maundrell>!

Semmi sem fájdalmasabb annál, mint rájönni, hogy az, akit szívvel-lélekkel szerettünk, hitvány ember.

230. oldal (Scolar, 2014)

Belle_Maundrell>!

Ha az ember tudja, mit akar, a csoda a mi kezünkben van.

75. oldal (Scolar, 2014)

Riszperidon P>!

Néha az emberek azok, akiket oktalan állatoknak lehet nevezni

53. oldal (Scolar, 2014)

2 hozzászólás
Belle_Maundrell>!

A cipő nélküli ember is sajnálta magát folyton, egészen addig, míg nem találkozott a láb nélkülivel.

73. oldal (Scolar, 2014)

Riszperidon P>!

Attól, hogy jólesik néha egy kis kolbász, az még nem jelenti azt, hogy az ember szeretne disznót tartani

72. oldal (Scolar, 2014)

7 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Arnaldur Indriðason: Kihantolt bűnök
Sienna Cole: Elmejáték
Donna Tartt: A titkos történet
Yrsa Sigurðardóttir: A baba
Holly Jackson: Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz
J.D. Barker: A hatodik éjszaka
Chris Carter: Kivégzés
Steve Cavanagh: Tizenhárom
Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz
Tom Rob Smith: A 44. gyermek