A ​boszorkány ideje 81 csillagozás

Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje

The Season of the Witch – valaki ezt a számot küldi az észak-izlandi város színkörének. A színkör vezéralakját másnap sehol sem találják… A rejtély megoldása Einarra, az alkoholizmusából frissen kigyógyult újságíróra vár, aki nemrég érkezett a fővárosból. A háta közepére sem kívánja az északi kiküldetést, melynek célja, hogy tudósítson a vidéki ügyekről. Először úgy tűnik, nincs miről írni, a legnagyobb port az kavarja, hogy a helyi édességgyár vezetőjének felesége balesetet szenved a céges kalandtúrán, és nem sokára életét veszti. Ám ekkor az áldozat idősek otthonában élő anyja felhívja Einart, hogy elmondja, bizonyos benne: gyilkosság történt. Csak a vénasszony képzelődik? És lehet-e ennek köze a fiú eltűnéséhez? Einar szembeszegül a rendőrséggel, a helyi kiskirályokkal és nem utolsósorban saját kollégáival, hogy pontot tehessen az ügy végére.

Eredeti cím: Tími nornarinnar

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Scolar, Budapest, 2014
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632445250 · Fordította: Egyed Veronika

Enciklopédia 6

Helyszínek népszerűség szerint

Izland


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 61

Kívánságlistára tette 34


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje

Ha ezt a szerzőt nem ajánlom majd az ismerőseimnek, az csak azért lehet, mert 1.) fogalmam sincs, hogy ejtjük a nevét 2.) nincs ilyen torz „P” betű ("b" betű?) a klaviatúrámon, úgyhogy ebben az értékelésben is kénytelen leszek intelligensen elkerülni, hogy megnevezzem a… szerzőt. Pedig jó kis krimi ez.

Előrebocsátom, nem a skandináv krimik azon vonulatába tartozik, amiben rögtön az elején brutálisan kifiléznek egy nyolcéves gyereket*, aztán az olvasó meg azon ámul, hogy ha a sorozatgyilkosok valóban olyan iramot diktálnának odafenn a hideg északon, mint ezekben a könyvekben, akkor maholnap Európa teteje egy nagy néptelen erdő lenne, ahol egy szem alkoholista ex-nyomozó bóklászik magányosan holmi dérlepte nyomokat keresve. A boszorkány ideje vészjósló címe ellenére tulajdonképpen egy laza, kedélyes (de nem kedélyeskedő), vérbeli profizmussal megírt kamaradarab a kisvárosi Izlandról, amiben nem a vér és a kín dominál, hanem a lélekrajz és az atmoszféra. Tulajdonképpen a regény harmadáig abban sem lehetünk biztosak, hogy egyáltalán történt valami, ami a bűnügy fogalmát kimerítené, és azután sem dübörögnek az események, de nekem tetszett így. Egyrészt mert a… szerző kiváló jellemeket mozgat és nem spórol a finom humorral, másrészt mert az elkövetett gyilok nem hivalkodó, ám minél jobban merülünk a pudingba bele, annál lebilincselőbb. Az pedig, hogy a … szerző újságírót választ főszereplőjének, alkalmat ad neki arra is, hogy a rendőri munka helyett egy másfajta, talán kevésbé látványos, mindenképpen korlátozottabb eszköztárral rendelkező nyomozói tevékenységet mutasson be: az újságíróét. Ezt a szakmát pedig írónk szemmel láthatóan nagyon ismeri, én reálisabbnak éreztem a folyamatleírást, mint Stieg Larssonnál. Szóval ajánlom mindenkinek. Különösen annak, aki tudja, hogy kell kiejteni az író nevét.

* És miután a krimiíró elpusztít egy komplett megyét fiatalkorúakkal együtt, ír egy ifjúsági regényt ugyanannak a korosztálynak, akivel az imént válogatott kínzásokkal végzett… Kozmikus egyensúly. Értem.

41 hozzászólás
>!
ViraMors P
Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje

Aki valami pörgőset, akciódúsat vár, már most, az elején induljon valamerre másfelé. Ez nem az a könyv. Lassan hömpölygő, lépésről lépésre haladó, folyamatosan gondolkodó regény. Nem kapkodós könyv, hőseinkre nem várt életveszély minden sarkon, és az újságíró nem szuperhőst játszik, hanem azt csinálja, amit egy újságírónak kell. spoiler.
Tetszett. hogy a halálesetek nem szorítottak ki minden mást a valóságból, jutott mellette hely a központi szereplők és a város életének is. Néha mondjuk kicsit soknak éreztem, ahogy különböző zenéket társított a történethez, de még éppen nem volt túl sok. Þórarinsson jól kezelte a különböző szálakat, nem gabalyodtak egymásba, szépen összeért minden a végére. Ha nem is kiemelkedőek, de jók a karakterek is. Külön piros pont a papagájért :D

3 hozzászólás
>!
nola P
Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje

Szerettem ezt a könyvet… egészen az utolsó pár oldalig. Tetszett az izlandi hangulata, a lassúsága, a gunyoros humora, tetszett, hogy olyan szépen, profin épül fel, a stílus, az újságírói munka bemutatása… De ez a lezárás érthetetlen, logikátlan és rettenetesen elhibázott. Ha egy író ilyen súlyos fordulattal él, akkor legyen bátorsága végigvinni, ne hátráljon ki belőle, különben az egész értelmét veszti.
Átverve érzem magam.

>!
Olympia_Chavez P
Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje

Einar, a nagyvárosi újságíró, vidéki száműzetésében, kénytelen együtt dolgozni a számára kevésbé szimpatikus ex-főnökével azon, hogy eredményessé tegyék a lap vidéki terjesztését és közben izgalmas, jó cikkeket is kellene írnia. „Szerencsére” az élet nem csöndesedik el hősünk körül attól, hogy Észak-Izlandra költözött, épp ellenkezőleg. Több furcsa haláleset, politika, gazdasági fejlesztések, nagyvállalatok fuzionálása, és a vidékre begyűrűző drogpiac is mozgásban tartja az eseményeket. Téma tehát van, csak győzze kibogozni az ember.

Nagyon szerettem volna rajongó értékelést írni erről a könyvről, kirobbanó élménynek elkönyvelni, de csak olyan közép-meleg gejzír fröccsként éltem meg. Amikor szerettem, akkor nagyon szerettem, a helyenként fanyar, vagy épp obszcén humora miatt, a gyönyörű helyszínek miatt, vagy épp Bubbi Morthens* hangulatteremtő és elringató balladái miatt. Szerettem, hogy nem tolakodóan, túlhangsúlyozva szőtte bele krimijébe az ősi izlandi történelmet, vallást és misztikumot spoiler, épp csak mintha porcukorral szórta volna meg a helyenként amúgy is havas, rejtélyes izlandi színteret. Kimondottan élveztem, hogy eleven, tarka képet fest az északi hétköznapokról és kézzelfogható problémáiról. Egyes szereplőket nagyon szerettem, mert igazán jól sikerültek, volt kivel/mivel azonosulni, míg másoknál ez kevésbé jött át. A nehezen érthető karakterek, az itt-ott gyenge motivációk, vagy banális pillanatok pedig, sajnos kihatottak a történetre is. S ezek, mint egy síkos hering, ami csak úgy hupsz kicsusszant az író fantáziájából és már tova is siklott a sorokon, minimális élményt, gondolati többletet, vagy érzelmet hagyott maga mögött. Még a főbb karakterek között is vannak alkalmanként felszínesen (vagy érzelemmentesen?) ábrázolt egyének spoiler, így nem tudtam értékelni a körülöttük zajló cselekményeket sem. Ezek a részek csak úgy lötyögtek a nagy egészben. Pedig egy igen színes kis társaság gondoskodhatna a szórakoztatásunkról. A könyv végére az volt a benyomásom, hogy egy kisvárosi krimisorozat közepesre sikerült epizódját nézem. Persze, szódával elmegy, csak ennél sokkal többet vártam.

Lehet, hogy csak rossz pillanatot kaptam el, rosszul időzítettem egy ilyen gleccser lassúsággal folydogáló történet elolvasását, de lélektani címkével ellátott regénytől ennél kicsivel többet vártam volna.

* https://moly.hu/karcok/1132581

2 hozzászólás
>!
cseri P
Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje

Minden skandináv krimiíró Mankell köpenyéből bújt ki, persze hogy Einar is egy Wallander-klón, elvált, de van egy kamasz lánya, surprise, iszik, jó, most épp nem, extra hobbinak meg operák helyett ott van neki Spulnia. Persze az ilyen hasonlóságokat már sokan megállapították, mindazonáltal szeretném leszögezni, hogy Wallander a legjobb. Hát ezzel meg is volnánk.
Nem ez a bajom a könyvvel, hanem az, hogy bár tényleg meglepő volt a vége, de valahogy nem szól semekkorát. Szerintem amúgy azért, mert spoiler
Persze Izland az Izland, varázslatos hely, és most arra koncentráltam, hogy ők milyen kevesen vannak, milyen mások a léptékek, hát szinte mind ismerik egymást. Ezért lehet egy gimnáziumi színielődás is ekkora hír. Ez érdekes volt.

>!
HA86
Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje

Izland. Észak-Izland. Ha ennél is pontosabb akarok lenni, akkor: Akureyri. A város, ahol a helyiek és a bevándorlók között állandók az összetűzések, ahol virágzik a drogkereskedelem, és ahol ez utóbbiak a mindennapi élet szerves részét képezik. Nem csoda hát, hogy a Délutáni Lap Akureyribe telepített munkatársait kétségek gyötrik, hogy vajon meg tudják-e majd tölteni új, érdekes hírekkel a heti rendszerességgel megjelenő lapjukat.
Szerencséjükre azonban baleset történik egy vadvízi evezésen, na meg jobb téma híján még ott a helyi iskola színielőadása is… Idővel Einarban, az újságíróban felmerül a gyanú, hogy a baleset nem is baleset volt, és természetesen arra se kell sokáig várni, hogy azzal a bizonyos iskolai előadással valami ne legyen rendben. Történik ez-az – zömében mocskos dolgok, és nyilván nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy a színdarab szereplői nem ministránsfiúk és ministránslányok –, de mintha az izlandi hideg mindent hibernálna, beleértve az én magas elvárásaimat is. Mert dacára a lassan kibontakozó, többszálon vánszorgó cselekménynek, a gombamódra szaporodó, sokszor kínosan hasonló nevű szereplőknek (ÁsbjörN és ÁsbjörG viszik a pálmát), és a megoldásnak, ami nem üt akkorát, mint amekkorát üthetne, én nagyon is kedveltem ezt a regényt. Gyanítom, hogy az esendő újságíró-bagázs miatt. Mert valahol „vicces”, hogy a három munkatársból az egyik alkoholista, a másik leszbikus, a harmadiknak pedig azért kellett Akureyribe jönnie, hogy spoiler… :) Szóval, számomra ez a történet velük, a nagyon is emberi (fő)szereplőkkel vált „eléggé jóvá”.

>!
Teetee
Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje

Regionális tudósítónak lenni tré.
Einar ezt pontosan tudja, éppen ezért annyira nem lelkes, amikor Reykjavíkból Akureyribe helyezik. De Einar – akinek „száműzetéséhez” az alkoholizmusa is hozzájárult, most viszont már letette a poharat – jó újságíró, és regionális tudósítóként is profin dolgozik. Profin és sokat, de komolyan, sokat dobott a munkamorálomon ez a könyv, mert Einar (nyilván magányos, mint minden krimihős és mint sok újságíró) sosem tétlenkedik, ráadásul nagyon jól az emberek bizalmába tud férkőzni.
Ezek pedig nagyon hasznos tulajdonságok, ha egy kisvárosban gyilkosság történik.
Két haláleset ügyében próbál nyomozni Einar (és nyilván a rendőrség is), és ez az egész nagyon szórakoztató. Az izlandi környezet, az utcanevek, a személynevek, az egész miliő eleve nagyon kedves a szívemnek, s ha mindez még egy szerkesztőséggel is meg van spékelve, akkor az nekem a Kánaán.
Mivel krimiről van szó, nem akarok lelőni semmilyen poént, de azért az utolsó mondat nagyot ütött: spoiler

P. S. Elolvastam más értékeléseket is, úgyhogy muszáj hozzátennem: többen kiemelik (erényként vagy hibaként), hogy milyen lassú a ritmusa ennek a könyvnek. Érdekes, én egyáltalán nem éreztem lassúnak, folyamatosan ott éreztem a lapzárta nyomását, hogy a szerkesztő ideges, mert még mindig nincs anyag a szenzációnak tűnő témáról, és teljes mértékben átéreztem a nyűglődést is a „Napi Kérdés” című rovat miatt, amit a szerkesztő mindig követel, Einar meg rendre elfelejt. (Nekünk is van a szerkesztőségben egy ilyen jellegű feladat, és én is mindig idegbajt kapok, ha rám kerül a sor, és perszehogy mindig elfelejtem, és az utolsó pillanatban dobom össze, folyamatosan morogva.)

És azért tetszett nagyon ez a könyv, mert a szereplői plasztikusak és teljesen életszerűek voltak, a mellékszálakat pedig kimondottan élveztem, mert ettől lett az egész hiteles és élő. Ja, és papagáj for president!

>!
theodora
Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje

Nagyon tetszett, hogy beleláthatunk az újságíró mindennapjaiba (akit érdekel ez a szakma, annak is jó olvasmány), bírtam Einar ironikus stílusát, az esendőségét, a kitartását. Szerettem a könyv világában lenni – a krimi szál szerintem nem volt annyira erős, inkább Einaron volt a hangsúly, a munkáján. A naiv lelkemnek az is tetszett persze, hogy a könyv közepére-végére Einar több emberrel rendezte a kapcsolatát, és az ő életükben is történtek pozitív változások :) Érdekes volt a régi izlandi színdarab, a Vajákos Loftur beleszövése a történetbe, mindig szeretem ha egy szépirodalmi mű központi szerepet kap egy másik könyvben :D A krimivel/Izlanddal/újságírással ismerkedőknek bátran ajánlom ezt a könyvet ;)

>!
kormix
Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje

Ez volt az első izlandi krimim, rettentő kíváncsian kezdtem bele, és határozottan azt kell mondjam, hogy igen kellemesen csalódtam, a korábbi értékelések miatt rosszabbra számítottam.

Már ott megfogott a könyv, hogy végre nem egy rendőr a főszereplő, hanem egy újságíró, mondjuk ezt az alkesz vonalat el lehetne már hagyni. Ami ennél is jobb, hogy elég részletes képet kaptam erről a munkáról, kifejezetten élveztem ezeket a részeket.
Maga az izlandi környezet is nagyon tetszett, annak ellenére, hogy nem éreztem azt a „brrr… milyen hideg” dolgot, és itt is plusz, hogy nem a fővárosba helyezte az író az eseményeket, hanem északra, kisebb településekre.
A szereplők szerintem különlegesek voltak, főleg a neveik.. igen.. azokkal nekem is meggyűlt a bajom. Jóa neme számomra egy ideig kétséges volt, mert egyszer öltönyben és nyakkendőben jelent meg, aztán már nőként hivatkoztak rá és hirtelen fura volt, de aztán eljött a nagy pillanat, ahol fény derült a dologra. spoiler.
A főszereplő Einar emlékezetes marad, főleg a papagájos jelenetek miatt. És itt külön ki kell emelnem az utolsót, amin felnevettem, ennél jobban talán nem is lehetett volna lezárni a történetet.

A krimi szál szerintem teljesen egyben volt. Eleinte úgy éreztem, hogy nem is fognak kapcsolódni egymáshoz a bűntények. Aztán azt hittem, hogy mivel egyetlen ember köti össze a kettőt, meg is van az elkövető. Na erre még sikerült egy csavart rátennie az írónak, én teljesen meglepődtem a végkifejleten. Mondjuk nem vagyok egy rutinos krimiolvasó, de erre tényleg nem számítottam. spoiler

Általában nem szoktam öt csillagot adni, ha nem érzem azt a nagy pluszt egy könyvben. Ebben sem éreztem, de nem tudok rá kevesebbet adni, nekem kerek volt és egész, izgalmas volt, sokszor vicces, az újságíró munka miatt kifejezetten érdekes is, nem igazán találok benne kivetnivalót. Nem is akarok.

>!
Belle_Maundrell 
Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje

Ha a messzi északon minden újságíró ilyen okos, akkor minek vannak rendőrök? :P
Szóval: ez egy nagyon jó krimi, inkább a lelkizős, mint a belezgetős fajtából. Az aktuális okos újságírónk, Einar nagyon szimpatikus volt, szerettem a humorát, szurkoltam, hogy ne piáljon, meg úgy összvissz az egész olyan emberi volt.
A nyomozós szálból engem főleg Skarphédinn vagy ki a francos franc ügye érdekelt, igazából semmi tippem nem volt, de érdekes módon úgy éreztem, hogy nem is kell lennie, csak hagytam, hogy Einar gondolkozzon helyettem.
Sajnálom, hogy alig volt időm olvasni és nyomorultul haladtam, mert jó lett volna begubózni és azt képzelni, hogy Izlandon vagyok, de hát mindegy, így jártam.
Nagyon tetszetős ez az izlandi, misztikus hangulat, már az izlandi póni és a Jólakötturinn óta szeretem, és amúgy is tök jó a mitológiájuk. De szánom a nyomorult kölköket, mennyir durva lehet már, mire megtanulják leírni a nevüket. :P Komolyan mondom, névügyileg életem legnehezebb könyve volt, nem hogy azt nem tudtam, mit hogy kell ejteni, de azt sem, hogy az illető most fiú vagy lány. Ettől függetlenül imádtam őket, jók nyelvtörőnek. Tényleg, valaki tudja, hogy hívják az íróbácsit? :P
Jó könyv volt, szívesen olvasnék még Einarról. Mondjuk nem értem, miért a negyedik rész jelent meg először, de mindegy. Tessék folytatni, vagy kiadni az előzményeket is.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Belle_Maundrell 

– Nem számít, hány éves az ember, mikor felfedezi azt az egyszerű igazságot, hogy az élet arra való, hogy élvezzük.

279. oldal (Scolar, 2014)

3 hozzászólás
>!
Kuszma P

– Én senkit sem kérek arra, hogy könnyítse meg a munkámat. A rendőr munkája igenis legyen nehéz. Nem kell, hogy könnyű legyen. Miféle állam az, ahol a rendőri munka könnyű?
– Rendőrállam?
– Tessék, maga mondta. Én nem szeretnék olyan országban élni, ahol az államhatalom a bűnözőkhöz igazodik. Igazodjon a normális emberekhez.

5 hozzászólás
>!
Kuszma P

Untam már magamat. Úgy éreztem, Jim Beam nem lehet az egyetlen élettársam, érted? Jim egyszer azt mondta nekem: „Vidám útitárs vagyok én, de rossz túravezető.”

14 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 

Semmi sem fájdalmasabb annál, mint rájönni, hogy az, akit szívvel-lélekkel szerettünk, hitvány ember.

230. oldal (Scolar, 2014)

>!
Belle_Maundrell 

Ha nagyon keresünk valamit, akkor könnyű elhitetni magunkkal, hogy meg is találtuk.

20. oldal (Scolar, 2014)

>!
Belle_Maundrell 

– (…) Nem nézel ki túl jól. Mintha hétfő reggeli önmagamat látnám a tükörben.

190. oldal (Scolar, 2014)

>!
ppeva P

– De azért jó hely ez*, nem? – kérdem, csak hogy megtörjem a csendet.
Gunnhildur felhorkan. – Olyan, mint egy zsúfolt reptéren lakni olyan emberekkel, akikben nincs semmi közös azonkívül, hogy ugyanarra a gépre várnak. Várj csak, fiam. Majd sor kerül rád is.

*Hóll idősotthon

248. oldal

3 hozzászólás
>!
River_Song

Előttem sem egészen világos az oka, de valamiért fenntartásaim vannak a bajuszos férfiakkal szemben, így alakult az évek során. Talán azért, mert az az érzésem, hogy a bajusztulajdonosok elkezdtek valamit, amit aztán félúton abbahagytak, tehát afféle se hús-se hal emberek, se nem szakállasak, se nem szakálltalanok; a felső ajakra növesztett arcszőrzet inkább csak hiú dísz, semmint szilárd elhatározás, hogy az ember meztelennek mutassa magát, vagy elrejtőzzön. Talán a szakáll a normális. Természettől serken, az ember pedig borotválkozással próbálja elfojtani a természetet.

238. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bajusz · szakáll
>!
ViraMors P

Szinte nagyobb rejtély, hogy ki volt az áldozat, mint az, hogy ki a gyilkosa.

225. oldal

4 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Arnaldur Indriðason: Vérvonal
Yrsa Sigurðardóttir: Az utolsó rítus
Sjón: A macskaróka
Andri Snær Magnason: LoveStar
Halldór Kiljan Laxness: Izlandi pör
Gunnar Gunnarsson: Kopogjatok és bebocsátást nyertek
Ragnar af Geijerstam: Három asszony
Donna Tartt: A titkos történet
Patricia Highsmith: A balek
Karin Fossum: Az Ördög tartja a gyertyát