Rókalyuk (Erlendur felügyelő 11.) 96 csillagozás

Arnaldur Indriðason: Rókalyuk

Erlendur felügyelő visszatér gyermekkora színhelyére, a Keleti Fjordvidékre, és egykori szülőházának romjai között üt tanyát. Feltett szándéka, hogy végére jár a családja életét gyökeresen megváltoztató múltbeli tragédiának: nyolcéves öccse, Beggi eltűnésének. Egy másik régi eltűnési ügy is nagyon foglalkoztatja. 1942-ben egy hóviharban nyoma veszett egy Matthildur nevű fiatalasszonynak. A falusi pletyka hazugságokról, megcsalásról és bosszúról duruzsolt. Amikor Erlendur elkezd a nő eltűnésének végzetes éjszakája felől kérdezősködni, elvesztett testvérével kapcsolatban is új gyanú támad benne.
Vajon sikerül a felügyelőnek megoldania az évtizedekkel ezelőtti eltűnési eseteket? Vagy az erők, amelyek igyekeznek meggátolni a nyomozását, hatalmasabbnak bizonyulnak nála?

Eredeti cím: Furðustrandir

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Animus, Budapest, 2017
304 oldal · ISBN: 9789633244869 · Fordította: Németh Anikó Annamária
>!
Animus, Budapest, 2017
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633244852 · Fordította: Németh Anikó Annamária

Kedvencelte 2

Most olvassa 6

Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 29


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Arnaldur Indriðason: Rókalyuk

Erlendur felügyelő szabadságot vesz ki, s a gyermekkorában lakott vidékre utazik vissza, hol egykor a hóviharban elvesztette testvérét, s ő is csak a szerencsés megtalálásának köszönheti életét. Lelkiismeret-furdalása is zaklatja, mert öccse elvesztéséért felelősnek érzi magát. A család régi, már romos tanyaházában tölti éjszakáit, s onnan indul – még mindig eltűnt öccsét kereső – túráira. A helyi vadásszal találkozva egy másik eltűnésről szerez tudomást, amely nem hagyja nyugodni. Szívós nyomozással – teljesen magánszorgalomból és nem hivatalosan – s nem is mindig törvényes eszközöket alkalmazva – végére jár az ügynek, s ezzel néhány idős ember végleges megnyugvását okozza.
Sajátos regény. Az olvasót már nem is az ügy lépésről-lépésre való felderítése, nyomozása foglalkoztatja, hanem a felügyelő családjának sorsa, Erlendur – öccse elvesztése utáni – megnyugvása, mely szerencsére itt – együtt a másik üggyel – végül megoldódik.
Jó könyv. Nagyon olvastatja magát a történet, én egy nap alatt végeztem vele. Igen kedvelem Indridason stílusát, Erlendur-történeteit. Ez is nagyon tetszett, megvett vele végleg magának a szerző.

>!
robinson P
Arnaldur Indriðason: Rókalyuk

A Rókalyuk talán a legsötétebb az eddigi Indridason regények közt. A szerző ezúttal is egy különös hangulatú, nagyszerű történettel örvendezteti meg olvasóit.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2017/02/rokalyuk.html

22 hozzászólás
>!
n P
Arnaldur Indriðason: Rókalyuk

Jó volt, de levontam egy csillagot, mert szerintem Erlendurtnál hamarabb tudtam, hogy mi a helyzet. Meg azért is, mert hiába ijesztgetett a rókás sztorival, meg mindenféle éjszakai kísértetjárással, én nem féltem. Nem ám! Szóval, jó volt, de azért nem egy erős krimi, inkább drámai hangulata volt. És azért is vontam le a csillagot, mert úgy tűnt, nem bízik az író (vagy a nyomozó) abban, hogy tudom követni az eseményeket és néha összefoglalta, hogy hol tartunk. Hát ennyire nem volt azért bonyolult ez a történet. De, négy csillagot mindenképpen megér, ha másért nem is, a saját sikerélményünk miatt. Ez egy múltba visszanyúló eset felderítésénél az olvasónak nagy élmény-eredmény.

>!
mate55
Arnaldur Indriðason: Rókalyuk

A történet könyörtelenül „húzott a végig a földön”, anélkül, hogy egyszer is éreztem volna: melodramatikus, klisés, vagy eltúlzott volna. Arnaldur ráérősen szövögeti a szálakat, nagy hangsúlyt fektet a miliő ábrázolására, és ravaszul vonja be az olvasót a szomorú visszaemlékezésekkel tarkított történetébe. Erlendur az akivel (első olvasásra) szinte semmi sem történik. Azonban ez a „szinte semmi” adja Indriðason igazi nagyságát, mert neki nem kell semmiféle „Rómeó és Júlia” történet, se letaglózó, brutális vagy gyomorforgató epizódok. A történet az ami, a maga katarzis nélküliségében rak a torkunkba gombócot, lelkünkbe csomót. Még a „legapróbb” mellékfigurák is részletesen kidolgozottak és érdekesek: ha „csak két mondatuk van a történetben”, akkor is ott van mögöttük érezhetően egy egész élet, annak minden örömével és kínjával. Mert nem egyszerű az élet errefelé (sem), a múlt eseményei rávilágítanak a mindenki életében ott húzódó sebekre és nehézségekre. A kérdés az: miért történt a bűntény, melyek a szereplők motívumai, miféle pszichológia mentén cselekedtek. Van annyira kacskaringós, hogy akár életszagúnak is tűnjön, ráadásul érzéki, de a rózsaszín helyett szomorú színekkel kikevert egyveleg, amely jelen sorok írójának a szíve csücske. Itt mutatkozik meg a maga teljes fegyverzetében Indriðason írói nagysága. A pőre párbeszédek révén tökéletes szituációt teremt, miközben egyetlen pillanatig sem ítélkezik közvetlenül. Azt rábízza másokra, vagyis a regényalakjaira, és végső soron ránk az olvasókra. Erlendur magánya, sivárodó emberi kapcsolatai sem nyújthatnak átmeneti menedéket. A háttérben pedig ott az Izlandi táj, a maga fenséges és részvétlen szépségével. A kopár sziklák, a tűlevelű erdők, a hóval borított legelők és havas hegycsúcsok rideg szemlélőként, örök szemtanúként követik figyelemmel az emberi színjátékot.

10 hozzászólás
>!
Lénaanyukája P
Arnaldur Indriðason: Rókalyuk

Erlendur elmegy szabira, és ha már ott van, ismét kinyomoz egy régi bűnügyet. Vagy kettőt. Kinek hogy tetszik.

8 hozzászólás
>!
smetalin
Arnaldur Indriðason: Rókalyuk

Végre megtudhattuk egy kicsit részletesebben, mi is történt Erlendur felügyelő öccsével sok-sok évvel ezelőtt. Ezt a könyvet, majdhogynem neki szentelte az író, de csak majdhogynem.
Nagyon okosan csempészett bele egy másik hóviharban való eltűnést is, mely felkeltette érdeklődését a felügyelőnek aközben, míg az öccse csontjait kereste, hogy végre letudja zárni magában a történteket.
1942-be egy fiatal asszony elindult a családjához látogatóba, de sose ért oda……sose került elő a teste sem, ez az összefüggés késztette nyomozónkat arra, hogy egy kicsit jobban utána járjon az esetnek. Ez lett a fő szála a történetnek, felkeresett még élő rokonokat, barátokat akik tudtak mesélni az eltűnt asszonyról. Lassan kibontakozott egy érdekes eset, és addig nem nyugodott míg a végére nem járt, vajon mi is történt pontosan.
A nyomozás közben az öccse és saját gyerekkoráról is megtudunk részleteket, milyen életük volt és mi történt azon a végzetes napon.
Voltak benne kicsit misztikus szálak, sajnos azzal nem tudtam megbékélni és a vége is olyan kurta-furta lett.
Nem volt zavaró, hogy most teljesen a saját szakállára nyomozott, nem állt a háttérben egy teljes nyomozói csapat, nekem ez nagyon tetszett. Önálló történetként is simán lehet olvasni, ha valaki nem szeretné átrágni magát az előző 7 részen.

>!
PRicsmond
Arnaldur Indriðason: Rókalyuk

Huh hát ez nagyon jó volt. Eddig szerintem a Hipotermia volt Indridasson legjobb könyve a sorozatból, de Rókalyuk is van olyan jó ha nem jobb. Az előző kötetet kihagytam, mert nem Erlendur nyomozott benne, és itt megtudhatjuk mit is csinált Indridasson főhőse. Főleg Erlendrur testvérének Bergurnak a történetszála érdekelt nagyon a könyv elkezdésénél, és azt hittem Mathildur története nem lesz érdekes, de tévedtem. Mathildur eltűnésének kiderítése sokkal izgalmasabb volt és nagyon jól felépített. És ebben rejlik Indridasson munkásságának nagysága, hogy nincs benne pörgős nyomozás, nincs benne sorozatgyilkos aki hulla hegyet hagy maga után, nincs golyózápor mégis olvastatja magát, lassan adagolja az információkat, ugyanúgy megvan komor hangulat, a nagyszerű tájleírások, és egy nagyon aprólékos nyomozás, ami abból indul, hogy Erlendur olvasott egy könyvben Mathildur több évtizedes eltűnéséről és saját kíváncsisága csillapítása miatt fényt derít a múlt titkaira. Tényleg nagyon aprólékosan építette fel Indridasson a nyomozást és ha belegondol az ember tényleg logikusan fel tudja deríteni az eltűnés mögötti okokat. A vége pedig tökéletes lezárás, hogy Erlendur maga is és Ezra is békére talál, az elvesztettek miatt. Remélem a következő Erlendur kötetek is ilyen érdekesek lesznek.

2 hozzászólás
>!
Tigrincs P
Arnaldur Indriðason: Rókalyuk

A sorozat egyik legjobb darabja, kicsit emlékeztetett a spoiler, de cselekményében, hangulatában, motívumaiban más volt, és nem is telepedett annyira a lélekre – bár nehéz a nyomasztó érzés fokozatait elhatárolni az erlenduri hangulatvilágban. A hideg, a természeti erőknek és az elszigeteltségből adódó más emberi erőknek való kiszolgáltatottság, illetve a nehéz, fáradtságos élet jellemzői rajzolódnak ki, ez utóbbi érdekesmód független a helyszínektől. Izlandon a múlt mintha még a szokásosan ismert múltbéli nehézségeknél is keményebb lett volna. És közben ezek mind csak érzések inkább, nem mindenhol támasztják alá tények, de mégis, a könyv lapjain belépve ez a világ tutira nem a vasárnap délelőtti matiné. Ebben a részben Erlendur például többször alszik a szabad ég alatt, ami nem csak a hideg miatt tűnik számomra rossz ötletnek (és még csak ősz van). Hajlok kicsit arra, hogy thrillerként tekintsek erre a részre.

4 hozzászólás
>!
Gudmundur P
Arnaldur Indriðason: Rókalyuk

Indriðason nagyon erős hangulatteremtésben. Ennek a kriminek is a fő erőssége az a nyomasztó, szorongató atmoszféra, ami belengi a történetet. Erlendur felügyelő ezúttal gyermekkora helyszínén, a komor szépségű, vadregényes Kelet-Izlandon nyomoz. Egy lassan feledésbe merülő, réges-régi bűnügyről szeretné fellebbenteni a fátylat, s a felderítés során csupa idős, magányos emberhez vezet el az útja, egy letűnőben lévő világ utolsó tanúihoz – s közben Erlendur felügyelő is egyre jobban belefeledkezik s múltba, s lassan utolérik saját démonai… Mindenszentek környékére remek választás lehet ez a könyv. A párbeszédek időnként sutára sikerültek a szereplők között, de ez számomra megbocsátható egy krimi esetében, sőt, a Hipotermia után nekem ez lett a második kedvenc darabom a sorozatból. A történet szerintem önmagában, az előzmények ismerete nélkül is megállja a helyét, úgyhogy a sorozatot nem ismerők is bátran próbálkozhatnak ezzel a résszel. spoiler Úgy tudom, hogy Indriðason elkezdte megírni az előzménytörténetet is: őszintén remélem, hogy ezeknek a részeknek is lesz magyar fordítása hamarosan. Nem lenne jó túl sokáig Erlendur felügyelő nélkül maradni.

>!
bokrichard
Arnaldur Indriðason: Rókalyuk

Szomorúan veszem tudomásul, hogy végigértem Erlendur felügyelő nyomozásain. Ez a sorozat nem a klasszikus krimi élményt nyújtja, hanem annál többet. Igazi nyomasztó hangulat lengi be a köteteket, dráma jelenik meg a lapokon. Ez a kötet volt, amit az író nyíltan nekiszentelt a felügyelő múltjának és annak rejtélyeinek. Mellékszálként egy másik döglött ügy is górcső alá kerül, és sem kevésbé drámai véggel zárul. A hangulat a depresszívebbnél is depresszívebb, talán a sorozatban is kiemelkedik e téren. Imádtam a magányos farkasként való nyomozást, kell az irodából való kimozdulás a szélfútta fjordokhoz. Nagyon várom az újabb köteteket!

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
mate55 

Megöregedtem, fáradt vagyok és beteg. És nem gondolom, hogy hiányozni fogok bárkinek is. Valahogy mégsem érzem vonzónak a halál gondolatát.

103. oldal

>!
Bla IP

A sors, mitől legjobban
rettegett, idővel osztályrésze lett.

88. oldal

2 hozzászólás
>!
mate55

Az emberekkel gyakran megesik, hogy olyasvalakibe szeretnek bele, akibe nem kellene…

158. oldal

>!
mate55

Mindannyian eltünnek majd az örökkévaló csendben, végső nyugalomra lelnek a temető zöldellő pázsitja alatt, ahol végül már csak egyetlen látogatójuk marad: a fűszálakat borzoló szél.

131. oldal

>!
mate55

Az emberek megszületnek és meghalnak. Én is, maga is. Kérdem én magától, mi lehetne természetesebb ennél?

16. oldal

>!
robinson P

Erlendur mindig is sejtette, hogy a bűncselekmények egy része felderítetlen marad, főleg akkor, ha ez nem ellentétes a közérdekkel, és valami azt súgta neki, hogy ez is egy ilyen eset lehet.

212. oldal

>!
robinson P

A napsugarak már napok óta nem tudták áttörni a felhőréteget. A köd vastag takaróként borította a fjordokat, az időjárás-előrejelzés szerint a hőmérséklet további csökkenése mellett havazás is várható volt. A természet már téli álomba merült.

9. oldal

>!
robinson P

– Nos, akkor hadd áruljam el, távolról sem örülök, hogy itt szaglászik. Cseppet sem tetszik ez nekem.

68. oldal

>!
PRicsmond

– Az emberek lelki világa nem tartozik egy rendőrre, Erlendur
– mondta Marion akkor. – Ez már a papok dolga.
– Mégsem tudom kiverni a fejemből ezt a gondolatot.
– Ahogyan arról sem tudsz leszokni, hogy mindenáron segíteni
próbálj.


Hasonló könyvek címkék alapján

Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje
Jónína Leósdóttir: Halálkomoly
Yrsa Sigurðardóttir: Az utolsó rítus
Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik
Jo Nesbø: A fiú
Camilla Läckberg: A hableány
Karin Fossum: Elszabadul a pokol
Jussi Adler-Olsen: Határtalanul
Samuel Bjørk: Magányos utazó
Kati Hiekkapelto: Kolibri