Hideg ​nyomon (Erlendur felügyelő 7.) 176 csillagozás

Arnaldur Indriðason: Hideg nyomon

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kisfiú holttestére bukkannak Reykjavík egy lepusztult lakótelepén. Szúrt sebtől vérzett el. Ázsiai származású volt, így Erlendur felügyelőnek azzal is számolnia kell, hogy rasszista támadás állhat a gyilkosság mögött. Annál is inkább, mivel az áldozat bátyja a délkelet-ázsiai bevándorlók bandájának vezére. Ám egész más indítékok is felmerülnek a nyomozócsapat előtt, miközben Erlendurnek a magánéletében is jócskán akad tisztáznivalója. Aztán egy hulladékgyűjtő konténerből előkerül a gyilkos eszköz, egy fafaragáshoz használatos kés. Erlendurnek eddigi legsötétebb és legtragikusabb esetével kell megbirkóznia.

Eredeti cím: Vetrarborgin

Eredeti megjelenés éve: 2005

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Skandináv krimik Animus

>!
Animus, Budapest, 2011
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633240267 · Fordította: Torma Péter

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Erlendur Sveinsson · Sigurdur Óli · Eva Lind Eriendsdottir · Gudny · Marion Briem · Valgerdur


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 58

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Arnaldur Indriðason: Hideg nyomon

„A földre sújtattam én, s a fagyból nincs menekvés…” – így hangzik a legjellemzőbb mondat Erlendur felügyelő mesékkel, legendákkal, veszélyes hegyi utak leírásával teli régi könyvéből, de ez a segélykiáltás talán még ma is felhangzik néha a fjordok mentén, a süvítő hóviharban.
Izland januárban. Csikorgó hideg és megrázó gyermekhalál.
Szürkeség, sivárság, kilátástalanság, a dermedt szigetország most talán még kopárabbnak tűnik, mert a thaiföldi bevándorlók szemszögéből tekintünk rá. Indriðason szikár, egyszerű stílusa pedig tökéletesen illik a tájhoz, szülőföldjének komor hangulatához. Ez a mostani epizód idegőrlően monoton és még az előző részekhez képest is nagyon lehangoló. Minden elismerésem a szerzőé, aki megírta az egyik legdepresszívebb skandináv krimisorozatot, ami a felügyelő rokonszenves, a múlt árnyaival küszködő alakja és a bőrünk alá kúszó északi atmoszféra miatt mégis függőséget okoz.

Bla I>!
Arnaldur Indriðason: Hideg nyomon

A Hideg nyomon a 7. folytatás, nekem az 5. könyv Indridasontól. Kedvencem lett az író és sorozata. Egy általános iskolás ötödikes, ázsiai származású kisfiú holttestére találnak egy lakótelepen. A nyomozást újra Erlendur, Elínborg és Sigurdur Óli vezeti. Miközben próbálják felgöngyölíteni az ügyet, ismét bepillanthatunk az izlandi társadalmi viszonyokba, hogy hogyan viszonyulnak a polgárok a bevándorlókhoz és a bevándorlók hogyan viszonyulnak a lakosokhoz. Természetesen Erlendur múltja és családja – ahogy korábban is – most is szerepet kap.
Általános kérdéseket vet fel az író, amelyek országtól függetlenül szinte mindenhol problémát okozhatnak. Vagyis a faji súrlódás, a rasszizmus, az, hogy egyesek nem tudnak vagy épp nem is akarnak beilleszkedni az adott ország lakó közé, nem nyitottak kultúrájukra. Ismerőseimtől hallottam, hogy északon is egyre nagyobb gond a bevándorlás. Az „újak” helyenként klikkeket alakítanak, így próbálják megvédeni magukat vagy épp mások ellen fordulni. Érzékletes lélektani ábrázolás, nem túl bonyolult cselekmény. Az európai menekült-migráns probléma viszont nagyon aktuálissá teszi a történetet. Újra egy jó krimi!

Chivas>!
Arnaldur Indriðason: Hideg nyomon

Kedvelem Erlendurt. Jó volt együtt, vele a maga lassúságával, nyugalmával nyomozni, emlékezni és elgondolkozni. A halál, most hogy rövid idő alatt kettő is történt a családunkban, engem is foglalkoztat. Nekem olyan nyugtatóak ezek a történetek, jó hogy a nyomozó is az idősebb korosztályt képviseli a korántsem tökéletes életével. A bűntettről még annyit, hogy azért én ennél sokkal brutálisabbabbat gondoltam, bár azért így is eléggé elkeserítő lett a vége. Szeretem az öreget, közel áll hozzám ez a karakter.

pável P>!
Arnaldur Indriðason: Hideg nyomon

[négy és fél jégcsákány]

Izland és Thaiföld (ahonnan szereplőink egy része érkezik) olyan nekünk, mint két távoli kisbolygó, egyaránt fura, ismeretlen világ mindkettő.Sőt, míg a szemünk-fülünk meg nem szokja, olykor egyformának, egyaránt idegenül hangzanak, összekeverhetőek az izlandiak és a thai bevándorlók nevei is.

A szerzőtől ez a harmadik könyvem, és most szerettem meg, nyomozóit rendkívül közel hozza, a gyönyörű nevű Sigurdur Óli – és Erlendur – felidézik a híres mintakopókat is (egyikük pedáns, mint Poirot, Ólit pedig szektás ügynöknek nézi egy tanú, olyan fess, amikor becsönget hozzá. Másikuk trehány – bár penge eszű – ösztönlény, akár Holmes, mindketten eléggé bonyolult magánélettel), harmadikként pedig egy női nyomozó is szerepel, persze erre nem feltétlenül jössz rá azonnal, mert az izlandi keresztnevek mit sem mondanak nekünk ez ügyben.

Ettől is, meg a rettenet hideg, rideg világról, minden olyan macsó egy kissé, de nem, ez rossz szó, bár pár pillanatra felidéződik Cormac MacCarthy vadnyugatának kietlensége is… pedig ott hőségtől tántorognak a szereplők. Minden olyan dermedt, mint az áldozat, a szó szerint vérbe fagyott kisfiú a történet elején. Az emberek ritkán kapcsolnak Defrost fokozatra, jellemző a kapcsolatokra, hogy Erlendurt elvált feleségétől származó két gyerekével, akik eléggé kriminális utakról tértek meg, Erlendur gyerekkorában meghalt öccsének a fagyhalála, pontosabban annak kibeszélése hozza össze újra.

Mint várható, lesz benne multikultis-bevándolós-rasszista szál, izlandi jobbikosokkal, csak cigányok helyett thai betelepülőkkel, de nem ez a lényeg, hanem a modern ember téblábolása a makett méretűvé zsugorodó bolygónkon, az ország már nem egy szűkös beltenyészet, csak egy elem a világméretű dominóban. Meg persze kietlen háttérnek ott a zúzmarás kis sziget, ami a regényben egy egész kontinensnek tűnik néha, mintha egész világ választaná el Izland sokat emlegetett nyugati és keleti partját, pedig az egész alig nagyobb Magyarországnál, teljes lakossága pedig akkora, mint egy nagyobb vidéki városunké.

Egy dupla, erős multikulti koktél a regény, és akárcsak a sorozat többi részét, ezt sem krimiként olvastam, inkább skandináv szociográfiának (régi mániám ez), persze kriminek is mindvégig izgalmas tudott lenni, de ez tulajdonképpen mellékes – a Bűn és bűnhődés sem bűnügyi regény, hiába teszi esetleg a krimi-polcra egy kelekótya könyvtáros.

Külön említem meg a remek fordítást, Torma Péter egyaránt tökélestesen használja a legújabb szlenget meg régi, archaikus szavainkat, és mindezt milyen gördülékenyen!

Aki kirándulna kicsit a Jég országába, annak ajánlok két magyar blogot Izlandról – innen vettem a képeket is: Izland EVS és a (kissé behalt) From Iceland With Love.
(2011 körül, blogból átemelve – ezeket tettem ki illusztrációnak: http://www.3mteam.hu/kepek/hegyveleg.jpg, http://www.3mteam.hu/kepek/decemberkedes.jpg, http://static5.origos.hu/i/0901/20090120arnaldur.jpg)

1 hozzászólás
egy_ember>!
Arnaldur Indriðason: Hideg nyomon

Amikor Karin Fossum regényt olvasok, akkor Sejer a kedvenc felügyelőm, ha Nesbot, akkor Hole, ha meg Indridasont, akkor Erlendur, nem is vitás. Pillanatok alatt tudok azonosulni ezekkel az emberekkel, sőt, mivel már jó néhány történetük a hátam mögött van, már akkor bent ülök az irodájukban, a magánytól terhes lakásukban, a leharcolt autójukban, amikor még épp csak kezembe veszem az új történetet.
Ezek a már-már aszkétikusan férfias, de ezzel együtt érzelmes és vívódó figurák nekem nagyon szimpatikusak. Nem csak a bűnnel birkóznak, hanem saját démonaikkal is, és tisztában vannak azzal, hogy egyik küzdelemben sem nyerhetnek. A háborút el fogják veszíteni, legfeljebb csatákat nyerhetnek, de ez nem jelenti azt, hogy ne kellene harcolni, még ha néha értelmetlennek és fölöslegesnek is tűnik.

46 hozzászólás
Csoszi>!
Arnaldur Indriðason: Hideg nyomon

Nagyon szeretem az Erlendur sorozatot, de meg kell hogy mondjam, ez a kötet nem esett túlzottan jól. Talán amiatt, hogy az áldozat egy tízéves kisfiú volt. Talán az itt-ott megjelenő rasszista kontra liberális, multikulti felhangok miatt. Talán az elkövetők személye és „indítéka” miatt. Valahogy olyan sötét és szomorú volt az egész.

>!
Animus, Budapest, 2011
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633240267 · Fordította: Torma Péter
Csabi P>!
Arnaldur Indriðason: Hideg nyomon

A harmadik Indriðason könyv olvasása után azt hiszem, levonhatom a következtetést, hogy a szerzőt nem csavaros krimi történetei miatt szeretik olvasói. Ha csak ezt olvastam volna tőle, akkor magam sem tudnám, mit szeressek benne.
Egy meggyilkolt thai-izlandi kisfiúval indul a sztori, ami jó alkalmat nyújt AI-nek a bevándorlók elleni rasszizmus tárgyalásához. Sajnos ebben nem lép túl azon, mint hogy újra és újra elismételteti szereplőivel, hogy a rasszizmus nem jó, a rasszisták csúnya fiúk. A regény nagy részében a három rendőr (pontosabban van még vagy 20 a csapatban, mint egyszer megtudjuk, de ők nem lépnek kapcsolatba Erlendurrel, biztos nem találtak semmi érdekeset) sorra hallgatja ki a tanúkat, érintetteket, de valahogy semmi érdekes nem bukkan elő. A történetet színesítendő persze előkerül Erlendul terhelt múltja és zűrös családi ügyei, de a korábbiakhoz képest csak átismételjük az anyagot, viszont el lehet merengeni a thai kisfiú és Erlendul öccsének hóba dermedt tetemei által szolgáltatott párhuzamon. Persze ez sem viszi előre egy cseppet sem a történetet. Egyszóval unalmas rendőri rutinmunka folyik, megspékelve izlandi hideggel, hogy aztán a végén egy fatális véletlennek köszönhetően megoldódjon az ügy. Hát láttam már jobban megformált krimi zárlatot. Arról nem is beszélve, hogy a valós gyilkos indíték társadalmi háttere egyáltalán nincs feldolgozva a könyvben, csak oda van biggyesztve a regény végére: na, erre is figyeljetek, emberek.
Egyszóval felejthető darabja ez a sorozatnak.

2 hozzászólás
Bélabá>!
Arnaldur Indriðason: Hideg nyomon

Nem gondoltam volna, hogy pont ezen könyv olvasásakor merül fel bennem: Mi is a jó könyv?
Azért, mert megosztó. Megosztja a tudatomat és a lelkivilágomat. Kedvenc íróm megint olyan magasra tette a lécet azzal a jól megszokott stílusával, profi, mindenre kiterjedő alaposságával, hogy igazság szerint lehetetlenség eldönteni hova tegyem a könyvet a többi között. Ez is van olyan jó, mint mondjuk a Hipotermia vagy a Hidegzóna, Vérvonal. Talán mindegyik Erlendur-történet közül ez a leginkább életszerű, életszagú. Tényleg bárhol megeshet a világban. Sok országból hallani, olvasni hasonló híreket,sztorikat… Ami a megosztás rész másik felét illeti, pont a történet, ami miatt fáj a szívem, sajog a lelkem. Ilyenről még olvasni is fájdalmas. Polemizálok, hogy mi legyen az érdemjeggyel. Nos, mi a jó könyv? Az, amelyik felkavarja az embert lelkiekben vagy pedig nem tesz rá ilyen hatást? Valljuk be nem minden könyv hatolt be ennyire a lelkembe, de azok közt is volt olvasmányos, profi módon megírt regény. Erre azért adhatok ötöst, mert a megismert Indridason-stílust képviseli viszont kis sebet „vájt” belém. Úgy pontozok, hogy eszem szerint 5 csillag, szívem szerint 4,5, ez matematikailag 4,75 pont vagyis kénytelen vagyok 5 csillagot adni. És azt is sajnálom, hogy lassan elfogynak a magyar kiadások Indridason könyveiből, már csak a Távoli hangok van hátra a magyarul megjelent életművéből.

3 hozzászólás
Biedermann_Izabella P>!
Arnaldur Indriðason: Hideg nyomon

Tetszett a könyv, nyomasztott a téma. Egy kicsit elvette az Izland-rajongásom lendületét, de a jó bűnügyi történetek hagyományának megfelelően a cselekmény mellé társadalomkritikát is kínált. Ez volt az egyik dolog, amivel megfogott.
A másik a halál. Sokan sokféleképpen beszélnek a halálról, különösen meghatározza a látásmódot az, a Föld melyik táján járunk. Északon másféle halál van, mint délen. Északon csend van, és hó, és halál, délen zaj, meleg, és bomló tetemek. A Hideg nyomonról Kun Árpád Boldog északja jutott eszembe, mert ahhoz hasonlóan itt is két kultúra: az északi (izlandi) és a déli (thai), találkozik a halállal. És itt is az derül ki, mint ott. Bár a halál nem szűnik meg foglalkoztatni az élőket, az, hogy ki él, és ki hal meg, néha a véletlenen is múlik.

klaratakacs P>!
Arnaldur Indriðason: Hideg nyomon

Egyszerűnek tűnő eset, egy kisfiú halála. Semmi sorozat, semmi északi kegyetlenség, csak egy szúrás. Mégis rengeteg kérdést felvet, mivel ő bevándorló. Többszempontú társadalomképet kaphatunk Erlendur nyomozása alatt. Kevesebb a nyomozók magánélete, nem uralkodott el a történet felett.
A megoldás pedig… szíven ütött. spoiler


Népszerű idézetek

Kacsamadár>!

Már önmagában ez a „félrelépni” kifejezés is nevetséges. Mintha véletlenül, tévedésből tenné az ember.

39-40. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Erlendur Sveinsson
1 hozzászólás
TáboryElemér>!

Az élet nem más, mint előre nem látható események véletlenszerű szövedéke. A halál pedig viharfelhőként lóg az ember feje fölött, és időnként figyelmeztetés nélkül lecsap belőle a villám, ami csak fájdalmat és szenvedést hoz.

237. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Erlendur Sveinsson
arsenal0522>!

Ahogy esteledett, a fagy egyre kíméletlenebb lett, a puszta téli tájon sarki szél sepert végig. A Skardsheidi-hegyről csapott le, elsuhant az Esja mellett, és lezúdult az emberek lakta part menti síkság csillogó városaira. Üvöltött, sikoltott a szél a házak között az üres utcákon. A város élettelenül hevert, mintha pestis sújtotta volna. Az emberek otthon maradtak, bezártak ajtót-ablakot, összehúzták a függönyt, és bár hiábavalónak tetszett minden remény, bizakodtak benne, hogy egyszer megtörik a hideg varázs.

239. oldal (utolsó mondatok)

_natalie_néven_ IP>!

– Beszélnünk kell.
– Nem lehetne holnap?
– Már holnap van.

156. oldal

robinson P>!

– Szerinted lehet jó kapcsolat két hűtlen ember között? – kérdezte Erlendur, mert eszébe jutott az eltűnési ügy, amin éppen dolgozott.
– Lehet jó, szilárd kapcsolata azoknak, akik mindketten megcsaltak már valakit?

39. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Erlendur Sveinsson · Valgerdur
Bélabá>!

– Niran – mondta Erlendur, mintha csak ízlelgetni akarná. – Jelent ez valamit?
– Igen. A thai neveknek ugyanúgy van jelentése, ahogy az izlandiaknak. Niran azt jelenti, „örök” – mondta a tolmács.
– Örök? És Száni neve mit jelent?
– „Valami, ami jó” – felelte Guðný. – „Jó dolog”.
– Elíasnak is volt thai neve?
– Igen. Aran. Azt jelenti…
– Van valami hagyománya az ilyen neveknek? – szakította félbe a nyomozó.
– A thaiföldiek arra használják a beceneveket, hogy megvédjék magukat. A gyereket a valódi nevén anyakönyvezik, de a becenevén szólítják. Ezzel becsapják a gonosz szellemeket, akik árthatnának a kicsinek, ha megtudnák az igazi nevét.

21-22. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Erlendur Sveinsson · Gudny
arsenal0522>!

Úgy emlékezett, az ötödikesek osztálytermei az ő idejében is a másodikon voltak. Talán az egész rendszer ugyanaz volt most is,mint a hetvenes évek végén. A múlt században.
Rögtön tíz évvel öregebbnek érezte magát, amint felmerült benne ez az átkozott kifejezés. A múlt században.

23. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sigurdur Óli
1 hozzászólás
robinson P>!

Az előítéleteket nem lehet elkerülni, és ők tisztában vannak ezzel. A tapasztalat azt mutatja, hogy leginkább azok válnak előítéletessé, akiknek nincs önbizalmuk, rossz nevelést kaptak és személyesen élték meg az elhanyagoltságot s a közönyt.

20. oldal

Kapcsolódó szócikkek: előítélet
Maya>!

A koráról még csak volt valami elképzelésük, de azt már sokkal nehezebben tudták kitalálni, a világ mely szegletéből keveredhetett ide.

(első mondat)


A sorozat következő kötete

Erlendur felügyelő sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje
Kati Hiekkapelto: Kolibri
Henning Mankell: A gyilkosnak nincs arca
Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért
Michael Ridpath: Fagyos múlt
Yrsa Sigurðardóttir: Örvény
Jón Kalman Stefánsson: A halaknak nincs lábuk
Þórdís Gísladóttir: Randalín és Mundi
Andri Snær Magnason: LoveStar
Matti Yrjänä Joensuu: A nyomozó