Gyalázat (Erlendur felügyelő 9.) 47 csillagozás

Arnaldur Indriðason: Gyalázat

Erlendur felügyelő nem csak a bűnnel, önmagával is harcban áll. Úgy érzi, halaszthatatlanul ki kell szállnia a mókuskerékből, hogy békére leljen kissé. Munkatársnője, Elínborg helyettesíti, aki hamar bekerül a mély vízbe: egy fiatal férfit holtan találnak otthonában, átvágták a torkát. A lakásba való erőszakos behatolásnak nincs nyoma. A helyszínelők a női pólót viselő áldozatnál randidrogként ismert szerre bukkannak, ágya alól pedig egy színes kasmírsál kerül elő. Elínborgnak, ha kézre akarja keríteni a gyilkost, úrrá kell lennie az áldozattal szembeni erős ellenszenvén, a nyomozás során ugyanis fokozatosan feltárul a halott férfi énjének sötét oldala.

Eredeti cím: Myrká

Eredeti megjelenés éve: 2008

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Skandináv krimik

>!
Animus, Budapest, 2016
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633244340 · Fordította: Németh Anikó Annamária
>!
Animus, Budapest, 2016
304 oldal · ISBN: 9789633244357 · Fordította: Németh Anikó Annamária

Enciklopédia 6


Kedvencelte 1

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

>!
csgabi MP
Arnaldur Indriðason: Gyalázat

Furcsa volt, hogy a többi értékelés mennyire lehúzta ezt a könyvet. Nekem tetszett, és habár hiányzott belőle a felügyelő, legalább nem éreztem annyira nyomasztóan sötétnek a történetet. Persze kíváncsi vagyok, mi van vele, mikor ad hírt magáról, de ez számomra nem vett el a történetből annyit, hogy ezért lehúzzam. Ami nem tetszett (talán le is kellett volna vonnom érte egy csillagot), hogy Elínborg fiának „problémázása” nem tudom, menyire lesz fontos a további történetek szempontjából – most kifejezetten feleslegesnek éreztem.
Ami pedig a gyilkosság tettesét illeti: abszolút mértékben egyetértek vele, bár én nem elégedtem volna meg a helyében egy „szimpla” torokelvágással. Amikor kialakult a történet, és már lehetett tudni az irányt, bevallom, teljesen máshogyan képzeltem el a tettest. Mondhatom, tetteseket képzeltem el, és meglepett, hogy végül nem az én verzióm valósult meg. Igaz, hogy akkor erősen hajazott volna a krimi spoiler.

5 hozzászólás
>!
robinson P
Arnaldur Indriðason: Gyalázat

Erlendur szabadságon. Gyenge. Amit Elínborg „nyomozás” címszó alatt produkál…. idegesítően béna. Maga a történet pedig egész jó lehetne.

20 hozzászólás
>!
PRicsmond
Arnaldur Indriðason: Gyalázat

Az értékelések elég vegyesek voltak a könyvvel kapcsolatban, nem is számítottam sokra ettől a kötettől főleg, hogy Erlendur nem szerepel a könyvben, de nem is volt ez rossz kötet. Igaz Erlendur hiányzott az ő karaktere sokat tesz hozzá történethez amit Elínborg karaktere nem tud pótolni. Alapjáraton a történettel nem volt baj, sok titokba burkolózik a sztori amik lassan felszínre kerülnek, a történet előre haladtával. Egy férfit találnak elvágott torokkal, sehol egy gyanúsított, egy helyben áll a nyomozás aztán Elínborg konyhatudományának hála csak sikerül elindulni. Majd a meggyilkolt Runólfur falujába is ellátogat, ahol újabb sötét titkok kerülnek elő a múltból, a végére pedig majdnem mindenre fény derül. A történet felépítése ugyanolyan, mint a többi kötetnek az események is hasonló gyorsasággal folynak. A legnagyobb különbség, hogy most nem Erlendur nyomoz, szerintem nyugodtan lehetett volna a főszereplő most Sigurdur Oli is, mint Elínborg habár a nyomozói munkája nem volt rossz, a kihallgatásos részek nagyon jók voltak tetszettek, de a magánéleti szála nem volt valami érdekfeszítő, sőt nem lett volna szükség minden második fejezetben megemlíteni, hogy mennyire szeret főzni és, hogy van egy szakácskönyve amit ő írt, de ettől függetlenül nem rossz ez a történet, jól illeszkedik a sorozatban.

>!
Gudmundur P
Arnaldur Indriðason: Gyalázat

Nem vagyok az a rajongó alkat, sosem voltam igazán; erre tessék, már lassan őszbe csavarodik a fejem, és egy zavartan vihorászó tini módjára lelkesedem Erlendur felügyelőért. Tény, hogy ebből a részből ő gyakorlatilag teljesen hiányzik, mert a démonaival küzd valahol a keleti partvidéken – számomra azonban Erlendur a kollégáival és családjával együtt az, ami, szóval a legcsekélyebb mértékben sem zavart, hogy ezúttal Elínborg vezette a nyomozást. Róla eddig elég keveset tudtunk meg a sorozat folyamán, úgyhogy igazán megérdemelte már, hogy főszerepet kapjon. A téma ráadásul igényelte is a női nézőpontot: a női szolidaritás plusz érzelmi töltetet adott a történetnek. Habár az eddigi kedvenc részemet, a Hipotermiát nem szárnyalta túl, ez is izgalmas, fordulatos olvasmány volt, és Elínborg bravúrosan oldotta meg a bűnügyet. Girl power.

2 hozzászólás
>!
kudit
Arnaldur Indriðason: Gyalázat

Hagyományosan megírt, teljesen olvasható krimi, kissebb hibákkal, amik nem igazán zavarók. Könnyed olvasmánynak, ha nem akarod előre kitalálni, ki a gyilkos, olvasható. spoiler Végre egy kis Izland, legalább a konyhájáról megtudunk valamit (nem túl csábító). És tél van, nagy hófúvások. Elínborg, a nyomozónő, aki Erlendurt helyettesíti kellemes figura, és én személy szerint teljesen jól elvagyok a családos nyomozókkal. Sosem értettem, hogy a feleségek – ritkábban a férjek – miért hisztiznek a rendőr férjük munkája miatt. (mert, hogy aggódnak, az teljesen rendben van.)

>!
_natalie_ I
Arnaldur Indriðason: Gyalázat

Amikor a 122. oldalon megpillantottam Erlendur nevét, akkor feléledt bennem a remény. Hiába volt, aki olvasta tudja, hogy a kedvenc nyomozóm a démonai után indult, és nem is kívánt visszatérni, legalábbis nem ennek a történetnek az idején. Tudom, hogy mit keres Erlendur ott, ahová elvonult, de nem hiszem, hogy megoldást jelenthet a folyamatos keresés. Egyszerűen úgy képzelem, van valahol egy tó. A hallgatás tava, amelynek partján az idő is puhán, nesztelenül lép. Na, ide tért meg a nyomozó. De hiába tette meg a kilométerben nem mérhetőt, válaszok nélkül ér majd haza. Mi pedig majd várjuk, talán még jobban, mint ezidáig, mert most tényleg messzire ment, talán pont azért, hogy nagyon tudjuk örülni, ha visszatér.
A könyv egyébként jó. Nem tudtam letenni, tehát ez nem is kérdés. Mondjuk simán lehet, hogy másnak nehezebben bocsátanám meg az indiai gyorséttermi továbbképzést, de az ember tudjon engedni, ha szívbéli kérdésről van szó. Elínborg személye meggyőzőre sikerült, de például a szerencsétlen Sigurdur Ólit akár ki is felejthették volna a történetből, mert inkább csak hátráltatta az eseményeket, nem baj, elnézzük ezt is, nyilván kell egy oldalborda, ha már Erlendur, mint tudjuk…
Hiteles és megdöbbentő volt a kis falu elszigeteltségének érzékeltetése, valamint a lélek mélyére ültetett titok, a gyalázat takargatásának rajza is. Van az a mélység, ahonnan fel lehetne mászni, de félünk kiérni a fényre. A szilánkokra tört lélek szomorú, karcos dala ez a történet. Bennem örök nyomot hagyott, és minden hideg szél hangjában, mindig újra hallom majd.

>!
Skeletrino P
Arnaldur Indriðason: Gyalázat

Nagyon örülök, hogy megismerhettem Elínborgot és a családját, de úgy hiányzott Erlendur!
Persze azért a nyomozónő is igazán ügyesen göngyölíti fel a szálakat, tetszett a bátorsága, a talpraesettsége. Tulajdonképpen arról is szívesen olvastam, hogy milyen anya és milyen feleség. A történet most elég egyszerű volt, hamar megláthattuk a bűnöst és a gyilkost is. Jó volt, vevő vagyok a következő kötetre is.

>!
Fermin
Arnaldur Indriðason: Gyalázat

Aki szereti Indriðason stílusát, annak ez a könyv is tetszeni fog. A séma gyakorlatilag ugyanaz mint az előző köteteknél. Adott egy gyilkosság, amit kezdetben rengeteg homály vesz körül, majd fokozatosan tisztul a kép, fény derül a sötét titkokra, és a végén örülhetünk a megfejtésnek. Aztán adott egy magánéleti szál, ami ebben a történetben Elínborg nyomozónőé volt, amelyben egy csomó dolgot megtudhatunk az adott szereplőről. Szerintem nem volt rossz ötlet egy kicsit pihentetni Erlendurt, és helyette egy másik karakter életét bemutatni.
A hangulat most is tökéletes. Hóviharok, kis izlandi falu egy nagy sötét titokkal…
Kritikaként annyit rónék fel, hogy lehetett volna a cselekmény egy kicsit csavarosabb, és a Lilja történetét bemutató részben is nagyobb potenciált láttam, mint ami a végén lett.

>!
bokrichard
Arnaldur Indriðason: Gyalázat

Egy Erlendur felügyelős sorozat Erlendur nélkül… Nem a legjobb kötet, de a százalékos értékelés is megtévesztő, mert nekem attól még olvasható. Előtérbe kerül Elínborg nyomozónő, és vele együtt a már szokásosnak mondható családi aspektus is megjelent. A téma örök aktualitás: a drog és hatásai. Személyes feszültségek és drámák a könyvben akadnak, de a főhősünk nélkül valahogy furcsa hiányosságok vannak. Azért egy fél plusz csillag, hogy egy-két még számomra is ismeretlen orvosi dolog is szerepel spoiler Azért a sorozatba vetett hitem még megmaradt.

>!
Kovaxka P
Arnaldur Indriðason: Gyalázat

Persze, hiányzott Erlendur, de Elínborg teljesen rendben volt. Alaposan utánajárt mindennek, módszeresen és kitartóan nyomozott, akár a főnöke. Az azért gáz, hogy szinte mindent egyedül kellett csinálnia, azt hiszem, ezt nem is nagyon szabad (bár Izland valószínűleg ebben a tekintetben is kivétel). Nem a sorozat legjobbja, de fajsúlyos történet és könnyen olvasható. Nem túl csavaros, de olyan helyen vagyunk, „ahol soha nem történik semmi”: Nekem egy négyest simán megért.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

– Azt szeretnénk kideríteni, hogy ki ölte meg.
– Miért? Kitüntetést akarnak adni neki?

80. oldal

>!
robinson P

– Lehet, hogy tévedsz, és semmi sem siklott félre. Ez a dolgok természetes rendje. Nem irányíthatod a gyerekeket az idők végezetéig.

135. oldal

>!
robinson P

Sehol egy könyv vagy családi fénykép. A tévé hatalmas, lapos képernyős volt, a falon három bekeretezett poszter lógott, mindegyik egy-egy szuperhős portréja: Pókember, Superman és Batman. Egy asztalon kifejezetten gyűjtőknek készült szuperhős-figurák sorakoztak.
– Hát ti meg hol voltatok, mikor ez történt? – kérdezte Elínborg, egyik plakátról a másikra pillantva.

20. oldal

>!
robinson P

– Az ember rosszul teszi, ha folyton csak sajnáltatja magát – ismételgette.

38. oldal

>!
csgabi MP

Az átlagember nemigen konyít a számítógépekhez és a technikához. Nemrég felhívott bennünket valaki, aki mint kiderült, a lábával taposta az egeret. Azt hitte, pedálként kell használni.

69. oldal

Kapcsolódó szócikkek: számítógép
2 hozzászólás
>!
csgabi MP

Lelki szemei előtt megjelent a halott férfi, akiből úgy áradt a gonoszság, mint egy sötét folyó. Mély volt, hideg és könyörtelen.

299-300. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gonoszság
>!
csgabi MP

Bevallottan a neurotikus emberek táborába tartozott, akiknek megrögzött szokása mindig mindent újra meg újra ellenőrizni: hogy bezárta-e az ajtót, megvannak-e még a kulcsai, kikapcsolták-e a kávéfőzőt, vagy nem felejtették-e égve az egyik főzőlapot a tűzhelyen. Igen, tudta, hogy ez már rögeszme – rémlett neki, hogy olvasott is erről egy magazinban.

6. oldal

1 hozzászólás
>!
csgabi MP

Amikor Theodóra még kisebb volt, Elínborg és Teddi szorgosan hordták neki a könyvtárból kikölcsönzött köteteket, de amint elég idős lett már ehhez, saját olvasójegye lett. Most már betöltötte a tizenegyedik életévét. És alig néhány nappal ezelőtt röviden összefoglalta az édesanyja számára Az idő rövid története című könyv legfontosabb pontjait.

14-15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvtár
>!
csgabi MP

A sült hal nem volt rossz, a mellé adott frissen sütött kenyér pedig egyenesen ínycsiklandozó volt. Elínborg hozzá sem nyúlt a köretként felszolgált hasábburgonyához, amiért egyébként sem rajongott. Amikor befejezte az étkezést, megkérdezte, kaphatna-e egy presszókávét.

44. oldal

Kapcsolódó szócikkek: étkezés
>!
csgabi MP

Elínborg kikísérte Unnurt és a szüleit, és elköszönt tőlük a ház előtt. Hosszasan nézett még utánuk, míg el nem tűntek a szeme elől az úton. Mélységesen szomorú család lettek, valójában mindhárman áldozatul estek a szavakkal leírhatatlan erőszaknak és gonoszságnak. Romba dőlt az életük, és semmit sem tehetnek ez ellen, azon kívül, hogy hangtalanul zokognak.

111. oldal


A sorozat következő kötete

Erlendur felügyelő sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Árni Þórarinsson: A boszorkány ideje
Yrsa Sigurðardóttir: Emlékszem rád
Yrsa Sigurðardóttir: Az utolsó rítus
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Nalini Singh: Szabadulás
Réti László: Kaméleon
Daniel Pennac: A karabélyos tündér
Borisz Akunyin: A gyémántszekér I-II.
Donato Carrisi: Démoni suttogás