A ​„Fekete Macska” bandája 14 csillagozás

Arkagyij Vajner – Georgij Vajner: A „Fekete Macska” bandája

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Újabb ​tíz perc telt el, ekkor fölálltunk, és lassan elindultunk Veksin felé, aki továbbra is nyugodtan és mozdulatlanul ült a padon. Amikor odaértünk hozzá, én, aki a háborúban oly sok mindent láttam, nyomban tudtam, hogy Vászja halott. Tágra nyílt, kerek szemmel meredt ránk, a szempilláján egy áttetsző, apró kis könnycsepp reszketett, a szája sarkából keskeny vércsík csordogált. A hosszú, vékony pengéjű, borotvaéles kés egyenesen a szívébe hatolt, átszaladt Vászja gyerekesen vézna testén, és a pad háttámlájába fúródott…”
A második világháborút követő hónapokban hírhedt rablóbanda tartja rettegésben a moszkvaiakat: lakásokat fosztanak ki, áruházakat, raktárakat törnek fel, sőt – ha úgy adódik – hidegvérrel gyilkolnak is, és a tetthelyen rendszerint egy szénnel rajzolt fekete macskát vagy egy eleven macskakölyköt hagynak hátra.
A nagy erővel folyó nyomozást a fiatal Vologya Sarapov vezeti, és kitartó munkával végül is megérdemelt helyükre – rács mögé – juttatja a… (tovább)

Eredeti cím: Эра милосердия

Eredeti megjelenés éve: 1975

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fekete Könyvek Európa

>!
Európa, Budapest, 1987
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630742624 · Fordította: Árvay János

Kedvencelte 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

pwz I>!
Arkagyij Vajner – Georgij Vajner: A „Fekete Macska” bandája

Ehhez a könyvhöz három különböző cím is tartozik!
Az eredeti, orosz címe Эра милосердия, azaz „A könyörületesség kora”, ez a kifejezés sokszor szerepel a műben.
Mi, magyarok ezzel a közvetlenül a háború lezárása után, vagyis 1945 második felében (augusztus-november), Moszkvában játszódó szovjet detektív történettel először TV-sorozat formájában találkoztunk 1979-ben. A Fekete Macska bandája (Банда «Чёрная кошка») címet adták a Magyar Televíziónál az eredetileg ötrészes sorozatnak. Akkoriban még jól ment az orosz és bár valóban kulcsszerepe van a Fekete Macskának a történetben, már akkor felfigyeltünk rá, hogy itt bizony, megint csak a jó magyar címrövidítés/változtatás áldozata lett a film, mert az oroszok Место встречи изменить нельзя (A találkozó helyét megváltoztatni tilos) címmel ültették át a Vajner-testvérek történetét TV-re.
Nagyon jó kis krimi, már TV-ben is jó volt, bár ott nem annyira komor a vége, mint a könyvben, bár ennek a komorságnak is megvan az oka, de erről néhány sorral lejjebb lehet olvasni.
Vlagyimir Viszockij (színész-költő) Gleb Zseglov szerepében az egyik húzó neve volt a filmnek. Ez utolsó szerepeinek egyike volt, mert a hazai bemutató után egy évvel, 1980-ban meg is halt.
Még egy érdekesség! Milyen a jó krimi? Ha közel áll a valósághoz, vagy megtörtént esetet dolgoz fel. A Fekete Macska bandája is egy ilyen történet. A Vajner-testvérek Iván Mityinnek és bandájának bűnlajstromából válogatva állították össze ezt a könyvet. Ők is Moszkvában és környékén halásztak a háború utáni zavarosban, de 1950-53 között. Ez az oka a komor befejezésnek…
Az egyik főszereplő Vlagyimir Sarapov Vajnerék több bűnügyi regényében is felbukkan.
Végezetül egy párhuzam: a Vajner-testvérek ugyanazt jelentették az orosz-szovjet kriminek, mint amit Sztrugackijék az orosz-szovjet sci-finek. Szerencsére az Európa Könyvkiadó több krimijüket is megjelentette még a 80-as években.
http://moly.hu/szerzok/georgij-vajner
A film feliratos verzióban megtekinthető a neten, a könyvet meg el kell olvasni! :)

>!
Európa, Budapest, 1987
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630742624 · Fordította: Árvay János
6 hozzászólás
CharlieUnicorn P>!
Arkagyij Vajner – Georgij Vajner: A „Fekete Macska” bandája

Sztereotípiával a fejemben, ambivalens érzésekkel a szívemben kezdtem ennek a műnek. Biztosan ez is valamilyen uncsi, és bugyuta „krimi” lesz, nem mellesleg a kor politikai propagandájának megjelenését sejtettem a könyvben, méghozzá hatalmas mennyiségben*.
Végül pedig NAGYON TETSZETT!

Ami nagyon tetszett, hogy egy régi fajta krimi, tehát talpalni kell és feltenni a megfelelő kérdéseket a megfelelő időben. Ügyelni arra, hogy a tanúk szimpátiája meglegyen. Nincsenek visszanézhető kamerák, se DNS vizsgálat, ami majd mindent gyorsan megmond. (Ezzel pedig nem kívánom lehúzni az mai krimiket.)
Tetszettek a szerintem tipikus cirkalmas oroszos, hosszan leíró mondatok; egy mondat csupán, de olykor 5-6 sort is simán kitesz.
Ugyancsak szimpatikus volt a nyomozó csoport (Taraszkin, Paszjuk, Kopirin, Zseglov és Sarapov – ja és Hatszor-kilences Grisát kihagytam).

Ami nem tetszett, az a háborús rész, amit több oldalon keresztül írnak le, ugyanakkor meglepődve tapasztaltam, hogy ennek a résznek csak később lesz fontos jelentősége! Tehát miután megértettem, hogy miért írtak arról az eseményről hosszan, már mindjárt tetszett! Viszont ennek a résznek az olvasása közben többször is feltettem magamban a kérdést, hogy „ezt most miért? Ez most akkor valami álom? Vagy visszaemlékezés?” A válasz pedig… csak türelem!

*Fentebb említettem a kor propagandáját… akad benne. De nem annyira gyomorforgató. Persze szerintem kicsit indokolatlanul hosszú volt a komszomolista gyűlés rész. Ezt abszolút kihagyhatónak találom… persze tudom, egy adott kor műve, és érdemes az adott korban vizsgálódni. Nos, az adott korban tekintve pedig nem is ömlik belőle a propaganda.

Sarapov jelleme és karaktere igazán kellemes… élelmes, eszes, jó megfigyelő. Ügyes! Igyekszik megmaradni embernek és nem hagyatkozni az egyértelműre – mert mi van akkor, ha valami még sem annyira egyértelmű. Zseglov… az Ő karakterét is nagyon kedveltem, de olykor igazi p.cs volt. Szerencse, hogy Sarapov olykor emberibb volt, ill. sokszor pozitívan hatott Zseglovra.

“Tőlük (a színházi dolgozóktól) vettünk műsorfüzetet, és csak ámultam Zseglov bőkezűségén, amikor egy tízrubelesért két kis gyöngyház borítású színházi látcsövet is bérelt. Kezdetben Zseglov az átjáró távolabbi végét figyelte a látcsövön, a központi csavarral állandóan változtatva a fókusztávolságot, aztán később, akárcsak én, a zsebébe dugta a gukkert:
– Vacak ez, nem ér fenét se!
– Ha előre figyelmeztetsz, elhozhattam volna a nyolcszoros nagyítású katonai látcsövemet.
– Ez itt nem a peremvonal! – vicsorgott Zseglov. – Te még a szögtávcsövet is idecipelnéd.
– Miért, te mit gondoltál? – nevettem. – Kidugtuk volna az optikát a szekrény fölött, mi meg ülhettünk volna hátul a zugban, kényelmesen…”
Ezen azért nagyon jót mosolyogtam… XD Csak képzeld el, hogy rendőrök, akik nem akarják magukra felhívni a figyelmet, egy színházban katonai távcsővel…

Amire nem sikerült rájönnöm, az a fejezeteket „elválasztó” újságkivágások. Ha valakinek ezzel kapcsolatban van valamilyen információja, kérem szépen ne tartsa magában.
Minden fejezet elolvasása után visszatértem ezekhez a közleményekhez az újságkivágásokhoz, de csak nagyon kevés esetben találtam olykor csak igazán haloványan egyező pontokat a fejezettel.
Arra természetesen teljesen alkalmasak, hogy megtörjék a könyvet, s kb. fejezetekre tagolja azt, ill., hogy bemutassa az adott korban az újságban és közleményekben megjelenő híreket. De van még valami plusz ebben, amit csak én nem veszek észre? (Amúgy ilyennel eddig egyáltalán nem találkoztam, de nagyon is tetszett. Vagy ez lenne a „bujtatott” extra propaganda?)

>!
Európa, Budapest, 1987
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630742624 · Fordította: Árvay János
ChEebor>!
Arkagyij Vajner – Georgij Vajner: A „Fekete Macska” bandája

Jó hosszú, de fordulatos, izgalmas orosz krimi, amely ügyesen adja vissza a II. Világháború utáni Szovjetúnió különös világát.


Népszerű idézetek

pwz I>!

– Volt egy kínai bölcs, Kung Fu-cénak hívták, aki egyszer azt mondta: „Nagyon nehéz megfogni a sötét szobában egy macskát. Különösen akkor, ha nincs odabent…”

388. oldal

pwz I>!

Lassan kezdtem hozzászokni ahhoz a gonosz álarcosbálhoz, amelyben állandóan együtt forgolódtunk Zseglovval, fölemelgetve az emberek maszkját, hogy kicibálhassuk a farkasokat a báránybőrből, és minden egyes alkalommal nem győztem csodálkozni, mennyi erőt pazarolnak az emberek arra, hogy másnak látsszanak, mint amik az életben valójában…

300-301. oldal

CharlieUnicorn P>!

Fölemelte a poharat, és így szólt: – Ha van a földön ördög, akkor az nem patás lábú, szarvval a fején, hanem háromfejű sárkány, ezek a fejek pedig a következők: gyávaság, kapzsiság és árulás. Ha az egyik megharapja az embert, a másik kettő aztán végleg fölfalja.

272. oldal

bagett>!

[…] a cipőrészleg hófehér falán pedig vastag fekete ceruzával vagy talán szénnel rajzolt fekete macska díszelgett. A nagyon rokonszenves macskát a banditák rajzolták – a fülét hegyezte, a szemét összehunyorította és hosszú hegyes nyelvével a száját nyalogatta. A nyakán pedig, akárcsak a meséskönyvek képein: jókora masni.

184. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
Vlagyimir Vojnovics: Iván Csonkin közlegény élete és különleges kalandjai
Konsztantyin Georgijevics Pausztovszkij: A pilóta naplója
Tom Rob Smith: A 44. gyermek
Nyikolaj Leonov: Kelepce
Mario Puzo: A szicíliai
Raymond Chandler: Hosszú búcsú
Alistair MacLean: Kémek a Sasfészekben
Graham Greene: A harmadik
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Fogadó a Halott Alpinistához