Újonc ​a világűrben (Delelő Univerzum) 10 csillagozás

Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Újonc a világűrben

A törperakéta a Gyűrű felületétől huszonöt kilométeres távolságban, lassan lebegve úszott. Elöl púpszerű, homályossárga óriáshegyként tornyosult a Szaturnusz. Csillogó síkság borította, mely zöldes árnyalatú, vattaszerű homályba veszett… A rakéta alatt szögletes, széthasadozott sziklákból, apró kavicsokból és szikrázva villogó porból összevegyült, szívárványszínű szigetek vonultak szakadatlanul… A XXI. században játszódó regény egy fiatalember első űrutazásának állomásain vezeti végig az olvasót. Ellátogat azokra a bolygókra, amelyeket immár birtokba vett az ember, ám teremtő fantáziája további kutatásokra, új, veszélyes vállalkozásokra ösztönzi. Az ember meghódította a világűrt, de a társadalmi fejlődés terén még nem jutott olyan magas fokra, mint a technika és a tudomány területén…

Eredeti cím: Стажёры

Eredeti megjelenés éve: 1962

>!
Európa, Budapest, 1965
284 oldal · Fordította: Füzesi Gyula

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Újonc a világűrben

Menetrend szerinti űrjáratok? Elhiszem, akár holnaptól. Vákuumhegesztők a Jupiteren? Miért is ne, van az a pénz. Hajtóvadászat óriáspiócák után a Marson? Nem zárhatjuk ki, lehet, a dögök eddig végig a szondák háta mögött bujkáltak. De hogy a nemzetközi űrállomáson a kapitalista kocsmában van pia, a szocialista kocsmában meg csupa absztinens ül – hát ne etess, Sztrugackij testvér…

Amúgy hangulatos könyv ez a kozmosz pionírjairól, akik vérrel és verejtékkel fizetnek azért, hogy feltérképezzék a jövőnek a Naprendszert. (Ennél tovább nem mert akkor még szárnyalni a fantázia.) Akad benne jó pár megfejtetlen titok spoiler, és egy mesteri végkifejlet. Tulajdonképpen két alapkonfliktusra lebontható az egész regény: 1.) jaj, mi régi úttörők hogy megöregedtünk… basszus, lassan át kell adni helyünk a fiatalságnak… 2.) azt a fránya kapitalizmust annyira megfertőzte már az individualizmus meg a pénzsóvárság, hogy már csak az alkoholizmusban találnak vigaszt – bezzeg a szocializmusban a munka részegít! Sajnos túl gyakran bele is feledkeznek mindenféle ideológiai vitába a szocialista munkamorálról – ami szerintem amúgy is olyan, mint az unikornis vagy a kereszténydemokrata szavazó: szoktak ugyan hivatkozni rá, de én nem vagyok biztos a létezésében. Értem én, ez társadalombírálat akar lenni, de szerintem az nem társadalombírálat, amikor a másik rendszert ekézzük – az sokkal inkább pártpropaganda. Ráadásul ettől a sok dumától olyan érzésem volt, mintha az Űrgammák* sorozat valamelyik részét látnám: ülnek a srácok az irányítótoronyban, és kommentálják, miképpen robbant fel az aszteroida, hogyan lógtak meg az űrkalózoktól, satöbbi, a néző meg bízza magát a képzeletére. Félreértés ne essék, ez a kisköltségvetés-feeling tud nagyon jól állni egy műnek (pont Sztrugackijék maxolták ki a műfajt a Piknik az árokparton-nal, ami a sejtetés magasiskolája), de ebben az esetben elég sutának éreztem. Szóval Sztrugackijék tudnak ennél jobbat is.

* Emlékszik erre a méltán megboldogult sorozatra valaki? Tekinthető még a magyar kulturális közkincs részének? Rémlik Szulák Andrea, a magyar televíziózás egyik legdémonibb főgonosza, ahogy Maria Callasba oltott Darth Vaderként elénekli az ikonikus főcímdalt?

55 hozzászólás
>!
pat P
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Újonc a világűrben

Mert mi az igaz szovjet ember három fő ellensége?
A kapitalizmus, a repülő óriáspiócák, meg a vodka, kedves elvtársaim.

Szóval azért volt olyan pontja a világtörténelemnek, mikor a Sztrugackij tesók is megadták magukat a kor szülte kényszernek, ami a fontosabb eszmék és mondanivalók didaktikus, olvasót nem kímélően végtelen sulykolását illeti. Más kérdés, hogy azért megoldották úgy a feladatot, hogy a traktátumok szinte kizárólag magasabb erkölcsi és életvezetési, igazából most is nagyrészt kifogásolhatatlan értékeket közvetítsenek – a szöveg 90%-át valami elszántan keresztény szervezet is írhatta volna.

És igazán nem mondhatja senki, hogy az alkoholizmus elleni küzdelemből nem vették ki a részüket a testvérek. (De komolyan. Hihető és hihetetlen utópia között ott húznám meg a határt, ahol a tisztes szovjet polgárok a limonádéjuk felett elítélő szemöldökráncolással szemlélik a léha és dekadens amerikaiak bűnös alkoholfogyasztási szokásait és annak rémesebbnél rémesebb következményeit. Csendháborítás, hallatlan!)

A cselekmény egyébként bájosan naiv, egyértelműen mondanivaló-fókuszált bonyodalmak köré szerveződő, és kicsikét izgalmas. Azért én szerettem, annyira sztrugackijos, nem lehet azt nem szeretni.

>!
pwz ISP
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Újonc a világűrben

Ezt a könyvet és a Delelő Univerzum címadó művét – ami nálunk Ugrás a jövőbe címmel jelent meg – egyszerre adták ki a Szovjetunióban.
Itt a korábbi részekből ismert szereplők – Bikov, Jurkovszkij, Zsilin, a Tahmaszib űrhajó – kiegészülnek újakkal, például az „újonc” Jurij Borogyinnal, néhányan lemorzsolódnak már az elején – Dauge – de a kitalált történetnek hála, olyan, mintha egy novellafüzért olvasnánk, miközben a Tahmaszib legénysége keresztül-kasul járja a Naprendszerünket.
A Marson rájönnek, hogy már jártak ott mások a földi ember előtt – nocsak, itt vannak a Jövevények, a későbbi Vándorok – aztán a Szaturnusz gyűrűiben is felfedeznek valamit, miközben Jurkovszkij és Krutyin meghal.
Elkezdték – szerintem – jól használni a nem teljesen megírt történetvezetést. Ebbe tartozik az óriáspiócák inváziója és az ellenük vezetett hadjárat, vagy éppen a végén, a Szaturnusznál történtek. Hagynak kérdéseket szép számmal! :)
Még egy honfitársunkkal, Barabás Bélával is találkozunk a Bamberga bányáiban, aki mint komisszár próbálja megregulázni a „kapitalista bányász csőcseléket”! :)
A felkeresett kutatóhelyek – és a megoldott személyi problémák – úgy hatnak, mint egy-egy tanmese a kommunizmus és a kapitalizmus ellentétéről, aminek a kozmosz a háttere. :D
Azt hiszem, a Delelő Univerzum előtörténeteit hamarosan egy kicsit újszerűen fogom katalogizálni… ;)

>!
imma A+P
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Újonc a világűrben

nagyon orosz, és nagyon hatvanas évek. inkább nevezném társadalomkritikának, mint sci-finek, de ez nem feltétlen baj, ha az ember úgy áll hozzá. nagyobb gond, hogy nem érzem annyira kiforrottnak sem. az egyes epizódok nagyon elhatárolódnak egymástól, és ettől kevés az összetartó erő a regényben.
ettől függetlenül tetszett, szerethető, és érdekes. de azért azt nagyon bánom, hogy az óriáspiócás történetnek ott lett vége, ahol. igazából többször is előfordult, hogy felvetettek valami érdekes dolgot, de aztán nem fejtették ki. persze tudom, nem kell minden titoknak a végére járni, de azért nagy kár érte.

>!
Leonidas
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Újonc a világűrben

Őszintén szólva többet vártam.Pedig az írópárosnak egész érdekes jövőképet sikerült alkotnia.
A hatvanas években íródott regény a huszonegyedik század elején játszódik.Az emberiségnek sikerült meghódítania a naprendszerünket,valamint a gazdasági versenyben a kommunizmus nyerésre áll a nyugattal szemben.Ezzel nem is volt gond.Engem igazából a több helyen jelenlevő ideológiai csatározások zavartak.Eléggé
erőltetettnek éreztem,főleg a párbeszédek során volt idegesítő.Nyilván a hatvanas években –érthető okok miatt – mást nem is nagyon engedtek volna kiadni.
A Marson játszódó részek tetszettek a legjobban.Sajnos a szerzőpárosnak ezt a jól felépített epizódot sem sikerült normálisan lezárnia.
Úgy érzem ebben a regényben kissé még kiforratlan az írópáros stílusa.Nem rossz a történet,volt pár jó ötlet a könyvben.Sajnos a kínálkozó lehetőségeket nem sikerült kellőképpen kihasználni.

>!
Ákos_Tóth IMP
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Újonc a világűrben

Kicsit furcsa, talán átmeneti jellegűnek tekinthető ez a regény, hiszen a korai időszak egyik útkereső munkája, ugyanakkor fel-felvillant jellegzetes, a testvérekre nagyon jellemző elemeket, amik meghatározzák majd a Delelő-univerzumot is.

A Bíborszínű felhők bolygójához képest a cselekmény itt laza szerkezetű. Sok a kitekintés, sőt, némelyikből még elvarratlan szálak is keletkeznek, ami gyakran megesett a későbbi regényeikben. A Felhők monumentális hangulata azonban teljesen elveszett, de nagyon erős a mindent összetartó történetszál (Jura utazása), amihez hasonló az Ugrás a jövőbe című kötetben nem is volt.

Érdekes módon a három, ebből a korszakból származó legfontosabb mű közül ez lett talán a leggyengébb. A felvetett kérdések és problémák is elsősorban társadalmi jellegűek, és a marsi kiránduláson kívül tényleg javarészt egy társadalomkritikus scifit olvasunk – noha a fivérektől ettől általában többre tellett. Ennek ellenére is nagyon jó kis könyv, időtálló, de tényleg régimódi történet, érdekes és teljes értékű folytatása a Delelő-univerzum elő-világának.


Népszerű idézetek

>!
imma A+P

– Egy kicsit mindannyian lovak vagyunk – jelentette ki mélységes meggyőződéssel Zsilin. – Mindegyikünk a maga módján.

204. oldal

4 hozzászólás
>!
pwz ISP

A kellemetlen szerkezet néhány másodpercig hallgatott, azután újra sípolni kezdett. Jura nyöszörögve felült. „Nem, többé nem fogok késő estig olvasni – fogadkozott kábultan. – Miért van az, hogy esténként sohasem álmos az ember, s reggel aztán ilyen gyötrelmeket kell kiállnia?”

85. oldal, 5 A "Tahmaszib". A főfelügyelő és a többiek

>!
imma A+P

Mit lehet kezdeni olyanvalakivel, akinek nincs semmilyen gyengéje? A rendes ember sohasem lehet tökéletes. Legalább egy, de lehetőleg több területen legyen csak gyengécske – akkor igazából kellemes barát tud lenni. Akkor biztosan tudja az ember, hogy nem a teremtés koronája áll előtte. Zsenyka? Alig gyújt rá egy nótára, mindjárt látni, hogy nem a teremtés koronája, hanem egyszerűen remek fickó…

>!
imma A+P

– A vodkát szereted?
– Nem – felelte rémülten Jura.
– Az Istent féled?
– Nem!
– Akkor igazi űrrepülő válik belőled! – állapította meg elégedetten Zsilin. – Ha a „Tahmaszib”-on leszünk, megcsókolhatod a „slusszkulcsot”!

48. oldal

1 hozzászólás
>!
M4JOROS

Egyet-mást maga már megértett, Joyce. Nem akar szolga lenni. Szép. Most csak az a csekélység van még hátra, hogy ne akarjon úr sem lenni.

1. MIRZA-CHARLE. AZ OROSZ FIÚ

>!
Ákos_Tóth IMP

Az ember, mint élőlény, régóta nem tartozik az állatvilághoz. A természet értelemmel ruházta fel. Ennek az értelemnek elkerülhetetlenül fejlődnie kell. Te pedig gúzsba kötöd ezt az értelmet. Mesterségesen elsorvasztod. Világéletedben ezt csináltad. És számtalan ember él még a Földünkön, akik, mint te, mesterségesen elsorvasztják értelmüket. Kispolgároknak nevezik őket.

15. oldal, Prológus


A sorozat következő kötete

Delelő Univerzum sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Zsoldos Péter: A Viking visszatér
Stanisław Lem: Magellán-felhő
Lengyel Péter: Ogg második bolygója
Ren Wargner: Idegen vs. Ragadozó: Kényszerhajsza
Paul Scheerbart: Lesabéndio
Carlos Rasch: Meteorvadászok
Szergej Lukjanyenko: Ugrás az űrbe
Frank Herbert: A Dűne
Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak – A világ leghosszabb trilógiája öt részben
Stanisław Lem: Solaris