Stalker 371 csillagozás

Piknik az árokparton
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker

„A ​Látogatás ténye nemcsak az elmúlt tizenhárom esztendő, de az emberiség fennállása óta eltelt egész időszak legfontosabb felfedezése. Nem az a fontos, kik voltak a jövevények. Nem az fontos, honnan érkeztek, miért érkeztek, vagy hogy miért tartózkodtak itt ilyen rövid ideig, s hová tűntek innen. A fontos az, hogy az emberiség már biztosan tudja: nincs egyedül a Világmindenségben. Félek, hogy a Földön Kívüli Civilizációk Nemzetközi Kutatóintézetének soha többé nem lesz módja ennél alapvetőbb felfedezést tenni.”

-Valentin Pilman, Nobel-díjas fizikus

A Látogatás a Föld hat pontján, két napon át tartott. Azután az idegenek eltávoztak, anélkül, hogy bárkivel is kapcsolatba léptek volna. Csak a Zónákat hagyták hátra, több négyzetkilométernyi fekélyes sebhelyeket a bolygó felszínén, ahol még a fizika törvényei sem a megszokott módon működnek. A hatóságok lezárták, elkerítették és tiltott területté nyilvánították mindet, ám nem számoltak az emberi… (tovább)

Eredeti mű: Аркадий Стругацкий – Борис Стругацкий: Пикник на обочине

Eredeti megjelenés éve: 1972

>!
238 oldal · ISBN: 9786155158704 · Fordította: Földeák Iván, Weisz Györgyi
>!
Metropolis Media, Budapest, 2013
238 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155158360 · Fordította: Weisz Györgyi, Földeák Iván
>!
Európa, Debrecen, 2005
314 oldal · ISBN: 9630778270 · Fordította: Földeák Iván

1 további kiadás


Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Redrick Schuchart aka. Róka


Kedvencelte 83

Most olvassa 30

Várólistára tette 194

Kívánságlistára tette 136

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
csartak MP
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker

A Stalker elég sokáig váratott magára, hogy elolvassam, bár az utóbbi időben elég behatóan tanulmányoztam az orosz sci-fi irodalmat. Ennek ellenére elmondhatom, hogy rövid időn belül a kedvenc könyveim közölt landolt. Ebben közrejátszik Tarkovszkij zseniális filmje, amit szintén a napokban ismertem meg. Mit mondjak, közhelyesen tömören: „szerelem első látásra”. Régen voltam már így lenyűgözve egy filmnek a szimbolizmusán és képi világán. Egyszerűen tökéletes alkotás.
Ehhez szolgált alapul a Sztrugackij fivérek könyve, ami két novellát tartalmaz, nagyobbik részét foglalja el a Piknik az árokparton, és egy hozzá képest jóval rövidebb írás, a Stalker, amely a film alapját képezi.
A Piknik az árokparton többféle fejezetre tagolódik, betekintést nyerhetünk a Zóna titokzatos világába. A fejezetek központi hőse a „Róka” becenévvel illetett Redrick Schuchart, aki a Zóna közelében született, és a sorsa determinálódott azzal, hogy látogatást tett a tiltott területre, illetve stalkerré vált.
A további szereplők is lecsúszott, társadalom peremén élő figurák, gúnyneveken említett felfedezők, ezenkívül kutatók, professzorok. Mindehhez hozzájárul a nyomorúságos lepusztult környezet. És a Zóna. Mi vonzza oda az embereket? Mi volt a „látogatók” célja? Volt céljuk egyáltalán? Mik azok és mire valók azok a titokzatos tárgyak, amiket hátrahagytak? Ezek a kérdések kísérik végig a történetet, és persze az, hogy segítenek-e ezek a boldogság megtalálásában, kinek mit jelent a boldogság, és mit fizetünk érte, fizethetünk egyáltalán érte? Bár a válaszok homályosak, mint maga a Zóna, mégis a hangulata még az olvasás után is rámtelepedik, további gondolatokat hoz, nehezen szabadulok tőle. Lehet nem is akarok.

4 hozzászólás
>!
eme P
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker

Veszélyes dolog ilyen nagy elvárásokat ébresztő, kultikus könyvbe belekezdeni. Annyi csapdát kell kikerülni, vagy legalábbis megpróbálni… Nem tudom, nekem mennyire sikerült, de egy biztos: úgy érzem, olyan ez a könyv, mint maga a Zóna. Nem lehet vonzása alól szabadulni, nyugtalanító kérdések sorától veszélyessé váló, titokzatos, tetten nem érhető módon működő terep. Legalábbis számomra az.
Maga a szöveg szikár, érdes, néhol eléggé kidolgozatlannak tűnik, a történet kiemelt epizódokból, novellaszerű részekből tevődik össze, tele fehér folttal, megválaszolatlanul hagyott kérdésekkel. Bár mindez a koncepció része, azért bevallom, narratíva, stílus és karakterábrázolás terén volt egy kis hiányérzetem. De mindezt szinte feledteti az olvasóra bízott munka, az ahogy nekem kell a nyomasztó miliő, a titokzatos Zóna és a maroknyi szereplő megannyi konkrét(abb) és metaforikus jelentését kibontanom. Aztán rádöbbennem, hogy válaszok helyett újabb és újabb kérdőjelek születnek… Egy fél napig elszöszöltem a neten keresgélve, utánaolvasva. Nem hagyott békén, na. Újabb és újabb kérdések jöttek…
Olvassam a hetvenes évek társadalomrajzának? Netán a szovjet és a nyugati világ kurta-furcsa találkozásának/érintkezésének? Falastul, vasfüggönyöstül? Egyén és hatalom viszonya a maga kompromisszumaival? A bátor úttörők erkölcsi felelőssége (és züllése)? Esetleg lételméleti, metafizikai konnotációira figyeljek? Az ismeretlen szirénhangjának örök kísértésére? A megismerés határainak feszegetésére? Az emberség lassú elveszítésére? A technika térhódítására?
Kicsoda Redrick? Ki is a sztalker? Egy ember? Bárki? Az ember, úgy általában? Az emberiség? És mi a Zóna? Ez a talányos, földi törvényeinket felülíró jelenségek világa, amelyről nem tudni semmi biztosat, még azt sem, hogy sátáni vagy isteni… Talán csak egy piknik hátrahagyott szemete, amivel vagy tudunk, mit kezdeni, vagy nem… Ha egyáltalán van értelme a próbálkozásnak. Ha egyáltalán haszálható valamire az itthagyott kacat… És miközben mi elvagyunk életveszélyes, talán teljesen felesleges kalandjainkkal, lassan szembesülnünk kell jelentéktelenségünkkel, azzal, hogy korántsem mi vagyunk mindenek középpontja. A Zóna az, és végeredményben mi tettük azzá. Hogy ez jó vagy rossz?
A rosszból kell létrehoznod a jót, mert ezen kívül más nem áll rendelkezésedre.
A kezdet még talán reményre is okot adna. Egyféle önfeláldozó megváltószerep hárul a merészekre. Aztán lassan minden kisiklani látszik. Miért? Talán mert nem bírunk szabadulni önnön kíváncsiságunktól, a megismerés vágyától, gyakran alaptalan illúzióinktól, reményeinktől? A Zónától, melytől nem kapjuk meg, amit vártunk, mégsem ereszt? Farkasvakságunktól, melyet az érkezés robaja keltett?
A megváltástörténet képe aztán lassan apokaliptikussá válik. Számos bibliai vagy épp az Arthur-mondakörre való utalással is eljátszhat az olvasó spoiler, ahogy különböző jelképekkel is spoiler.
És aztán ott a nagy kérdés: mikor szemtől szemben állsz az addigi életed értelmét jelentő valamivel, képes vagy-e bármit is kezdeni vele? Tudsz-e már kérni bármit is? Hagyott-e nyomot az emberiség életén a Látogatás?

Nos, rágódok még kicsit az egészen. Aztán valamikor lehet, hogy újraolvasom. Ahhoz képest, hogy nem is voltam elragadtatva a kötettől, sikerült megdolgoztatnia rendesen…
(A forgatókönyvet most hanyagolom. A film még csak ezután következik.)

>!
kvzs P
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker

Hogyan ismered meg a megismerhetetlen? Hogyan dolgozod fel a feldolgozhatatlant? Hogyan élsz a halál árnyékában?
Valami történt, amit senki nem ért, és létrejöttek a Zónák. Minden, ami ott történik, vagy onnan származik érthetetlen, veszélyes és nagyon idegen. A stalkerek pedig feláldozzák magukat és az utódaikat, hogy minél jobban megismerhessék a Zónát és a „kincseit”. Sötét, reménytelen, szikár történet, aminek nincs nyertese. Aki elköltözött az sem menekülhet, aki ott maradt az is bűnhődik, a Zóna ugyanis senkit nem enged.
Újabb érdekes megközelítése annak, hogy mi történik, ha találkozunk egy másik civilizációval. Vagy csak a szemetével. Mert annyira emberiek vagyunk, hogy fel sem fogjuk, hogy mivel állunk szemben.
Nem túl szívderítő, de ez is egy lehetséges verzió a Nagy Találkozásra.

2 hozzászólás
>!
TiaManta
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker

Barátságtalan, különleges atmoszférájú (amit nagyon nehéz megszokni, számomra szokatlan) világ, tele találgatásokkal. Legjobban a Nobel díjas párbeszédei rántottak be, azokat találtam a legérdekfeszítőbbnek. Ahogy fejtegetik a könyv alcímét. A zóna keletkezését, az idegenek szándékait, már ha vannak. Mert hisz tényleg az a legvalószínűbb, hogy teljesen hidegen hagyják őket amit csináltak, vagy észre se vettek minket. Nincsen semmilyen titokzatos szándék.
Válaszok azok nincsenek. Nem is számítottam rá, felkészültem erre. Mégis, mintha kitépték volna az utolsó lapokat, és én csak értetlenkedem, hogy sose tudom meg mi lett a sorsa. Bármit odaképzelhetsz.
Az alapötletben rengeteg lehetőség van. Ez az apró történet csak elindítja a fantáziát.

>!
ppeva P
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker

Ugyan még nem nyilvánítottam befejezettnek az olvasást, de már a végére értem. És rögtön kezdtem is elölről – az orosz változattal együtt olvasva. :) Szerencsére még pár évvel ezelőtt megszereztem e-könyv változatban oroszul, azóta tervbe van véve az olvasása. Most itt a remek alkalom.
Egyáltalán, vagy harminc éve terveztem, hogy elolvasom ezt a könyvet. A filmet talán 85-ben az NDK-ban láttam, tévében. Nagyon pályáztam rá, direkt fennmaradtam éjjel, mert persze közel éjfélkor kezdődött (arról lehetett a jó filmeket megismerni…). Nem volt valami látványos egy kis fekete-fehér tévén nézve, és ha jól emlékszem, német hangalámondással ment. Közben talán még el is szunyókáltam úgy hajnali 1 körül. Mégis úgy maradt meg bennem ez a film, mint valami nagy filmélmény. És 86 után, mikor lett egy valóságos Zóna is a Földön, hányszor gondoltam vissza erre a filmre.
Bevallom, nekem a könyv első része, a Piknik az árokparton, sokkal jobban tetszett. Annyi kérdést vet fel, annyi apró részleten el kell még gondolkodnom, jó is lesz még egyszer alaposan összevetve elolvasni.
A második rész, a Stalker, ami a film egyik forgatókönyv vázlata, kicsit csupasz volt így, a filmes eszközök nélkül. Rá is csodálkoztam, hogy jé, ezt láttam én akkor régen, több mint két és fél órában?! De hát tényleg nem beszéltek benne túl sokat.

U.i.: Másodszor is elolvastam, sőt, végigrágtam magam rajta. Párhuzamosan olvastam az orosz nyelvű kiadással. Eleinte csak azokat a kifejezéseket, szavakat néztem össze, amiket nem értettem. De aztán felhagytam ezzel a „szótárazással”, és együtt olvastam a két könyvet. Egy-két bekezdés oroszul, aztán vissza a magyarhoz. Érdekes volt. Ráadásul a fordítás egy korábbi változat alapján készülhetett, hol az orosz, hol a magyar szövegben volt egy-egy mondattal, bekezdéssel több, mint a másikban. De semmi lényeges nem maradt ki.
Jó volt másodszor ilyen alaposan, átrágva elolvasni. Egy csomó részlet másodszorra sokkal jobban átjött, mint előszörre. És ha már első olvasásra is 5 csillagra értékeltem, akkor most rátennék még egyet. :)

>!
pwz ISP
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker

Milyen lehetett a Sztrugackij-tesók dühe, ha a Mese a Trojkáról évekig húzódó hercehurcája KÖZBEN egy ilyen művel jelentkeztek? A történet megszületése 1970-71-re tehető. Ekkor már túl voltak a Delelő Univerzum 6 részén és éppen a hetediken (A kölyök) dolgoztak. Mennyire volt csábító a gondolat részükről, hogy a Piknik az árokparton címet kapó történet is betagozódjon a Delelő Univerzumba?
http://moly.hu/polcok/arkagyij-es-borisz-sztrugackij-delelo-univerzum
Mert laza kapcsolat van, ez tény, mint ahogy pl. a későbbi (1976) Egymilliárd évvel a világvége előtt-nél is érezhető mindez!
Lássuk csak, mi került a tesók előzetes könyv-szkriptjébe!
Itt a földi életbe valamilyen formában beleavatkozó Vándorok (Zarándokok) nyomaival – a földi „piknik” tárgyi és egyéb emlékeivel – találkozunk, de nem az ő, hanem a földiek szemszögéből látjuk az utána kibontakozó – és meg nem magyarázott – eseményeket. Ilyen alapon akár mehetne is bele a DU-ba. Ez az egész így egy ígéretes gondolat.
Viszont a cselekmény valamikor a 20. század közepén játszódik és szándékosan nem a Szovjetunió területén, bár – természetesen – vannak benne orosz szereplők. Csak sejteti, de itt még fennáll a két földi világrend, a kommunizmus és a kapitalizmus. Ez viszont már probléma, hiszen a DU egy modern, minden műszaki, ideológiai csökevénytől mentes 22. századi Földre visz el bennünket!
Akkor a DU kilőve, de mi legyen még benne? A sodródó ember, aki bármilyen körülmények, csapások között is képes a saját útján járni és lehet, hogy közben bár sok mindent elveszít, de a végén akkor is az történik, amit ő akar. Közben a hatalom birtokosai is megkapják tőle a magukét. Nincs finomkodás, az általuk teremtett kincskereső/stalker figurái között mintha csak az akkori idők szovjet-orosz íróit (is) látnánk. Egyébként A kívánsággép forgatókönyvének Író-ja és Professzor-a a két Sztrugackij! :D ;D
De ez csak az egyik vetület. A másik egy sokkal komorabb, igazi noir hangulat. Ennek remek megtestesítője a Zóna. Ez fogta meg később Tarkovszkij-t, aki készített is ebből a műből egy sajátos értelmezést, egy Tarkovszkij-Stalkert. Én először a filmet láttam, ami tetszett, most pedig az alapgondolat(ok) is eljutottak így hozzám, ami szintén tetszik, sőt, kedvenc lett.
Summa-summárum: ABSZ-nézőpontok, ismét csak, miközben kap néhány kemény kérdést – és feleletet – az emberiség a Tesóktól. :)
* * *
Szép-szép a Trojka hercehurcája, de a Piknik sem kutya, amit a 2013-as kiadás után az Utószóban le is írnak. Tanulságos.
* * * *
A Piknik szovjetföldön:
    – 1972 nyár: az akkori szovjet könyvmegjelentetési trendnek megfelelően először egy – leningrádi – újságban, az Auróra-ban jelenik meg a Piknik első része, majdnem eredeti formában. Ekkor még minden happy…
    – Aztán amikor ki kellene könyvben is adni nyolc!!!! évig tartó állóháború – jóval több, mint a Nagy Háború nyugati hadszínterein – következik ABSZ és az akkori szovjet irodalmi cenzúra fejesei között. Közben angol nyelven 1977-ben megjelenik az USA-ban és még a „renitens” észtek (akik akkor a SZU részei voltak) is folytatásokban leközlik 1977-78-ban az Észt Ifjúság c. lapban…
    – 1980: megjelenik a Váratlan utazások, benne a jelentősen kizsigerelt Piknikkel… A szerzők látni sem akarják ezt a…, valamit…, ami nem az a Piknik…
* * * * *
A Piknik hazai „története” is érdekesen alakult:
    – 1974: Miközben a Szovjetunióban a helyzet fokozódik Kuczkáék a Galatikánál (11) átvették a leningrádi Aurórában két évvel korábban megjelent részt, egészen pontosan az első fejezetet (+ a felvezető interjúrészletből egy kicsit), ami Bojtár Anna fordításában magyarul a Piknik a senki földjén címet kapta.
    – 1978: Elindul itthon a MetaGalaktika. A vaskos sci-fi antológia első számában a nyugati és keleti blokk legjobb sci-fi íróinak műveiből válogattak. ABSZ is bekerült, méghozzá ismét csak a Bojtár Anna-féle töredék Piknikkel, vagyis ez a 74-es Galaktikás verzió újra kiadása. Közben a SZU-ban még mindig megy a huzavona a könyvkiadást illetően…
    – 1984: Négy évvel a szovjet megjelenés után végre, nálunk is megjelenik a kizsigerelt verzió, de már Stalker/Piknik az árokparton címmel… Az viszont fura, hogy nem a Móránál, a KFK-sorozatban, hanem az Európánál, viszont Földeák Iván új fordításában!
    – 1985: Az erdélyi Kriterion könyvkiadónál is célkeresztbe került ABSZ eme műve, ami egyben címadó novellája lesz – igaz, Piknik a senkiföldjén variációban – könyvüknek. Hiába jelent meg egy évvel korábban Magyarországon az akkor elérhető teljes mű, itt is a Bojtár Anna-féle rövidített verzió olvasható…
    – 2005: Ismét nekifutott a kiadói jogokat birtokló Európa a Stalkernek, de még ez sem a teljes verzió, pedig a peresztrojka (1985-1991) közben és után az akkor még élő Borisz többször is kiadatta (1989, 1991, 1997, 2003) az eredetihez közelebb álló verzióban a Stalkert. Az utolsó változtatás 2003-as, ez tény!
    – 2013: Megszületett! :D Végre magyarul is az a Piknik/Stalker, amire a szerzők eredetileg is gondoltak! Ez viszont már a KFK-GFK logó alatt, a Metropolis Media kiadásában, Földeák Iván és Weisz Györgyi tolmácsolásában, mindenféle háttérinfókkal megspékelve! :)

>!
Metropolis Media, Budapest, 2013
238 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155158360 · Fordította: Weisz Györgyi, Földeák Iván
4 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISMP
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker

Tetszett, jólesett, tisztelem és becsülöm, megérdemli a hírnevét, bár Sztrugackijéktól még mindig a Sánta sors a legjobb. :) De most nem arról írok, arról már írtam, megtekinthető és olvasható. :) Ez most a Stalker.

Ami tetszett (nagyon is): A megfejthetetlen Zóna, amelyen sok-sok tudós, csavargó és pénzember agyal, véres verejtékkel keresik a jelentését, a miértjét, mert ennek a szerencsétlen emberiségnek mindennek mindig az oka meg a háttere meg a mélystruktúrája kell, és a Zóna közben mindannyiuknak szamárfület mutat. Az a fantázia, amelynek sikerült sok-sok különleges és tökéletesen értelmetlen tárgyat alkotnia (sárgultam közben az irigységtől, mert ez a legnehezebb: olyasmit alkotni, ami értelmetlen, mégis érdeklődést kelt), amelyek talán egy felsőbb értelem eredményei, esetleg nem egyebek szemétnél. Az is tetszett, ahogy bizonyos dolgok magyarázatát későbbi fejezetekre halasztja a regény (és úgy tesz, mintha az olvasónak azonnal mindent tudnia kellene magától), másokat egyszerűen magyarázat nélkül hagy, gondolkodj vagy érd be a nemtudással. :) Igen, ez is tetszett, mert a regény megértését nem zavarta. És tetszett a gondolatmenet, amilyen jókat odamondogatott az emberiség legnagyobb marhaságairól; ahogy értelme lett a szereplők cselekedeteinek, nemcsak mentek/lebegtek/kúsztak/gázoltak/rohantak/zuhantak valami felé.

Amit nem feltétlenül szerettem, de elfogadtam mint a regényvilághoz tartozót: a stílusa. Kemény, érdes, darabos, szétmálló. Olyan, mint a Zónában a száraz, halott, szürke fű. Nem szeretem. De mit lehet csinálni, ez illik hozzá, kész. Meg a kosz. :) De az se rontja le a mű minőségét. :D

Ami hiányzott (nagyon): a humor. Nem szívből jövő, tiszta nevetés, az nem illik ehhez a közeghez. Sem a felelőtlen, fensőbbséget hangsúlyozó kacaj. Hanem az a sírva röhögős fekete humor (a Sánta sorsból). Nemhogy gyöngítené, még erősítené a hatást – könyörgöm, hiszen egy olyan helyszínről beszélünk, amelyen egymással párhuzamos, de láthatólag semmivel össze nem erősített korongok hevernek szanaszét, kültelki kocsmákban mindenféle fura becenevű alvilági alakok verekednek, és az orgazda kocsmáros végtelenített üzemmódban törölgeti a poharakat. Ha ebből nem lesz humor, akkor miből, kérdem én? :)

>!
Európa, Budapest, 1984
246 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630732890 · Fordította: Földeák Iván
>!
sztinus
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker

Ez rémes volt számomra. Mintha valami hatalmas szürke buborèk mellett álltam volna, ez maga a történet-, és egyáltalán nem tudok belekerülni.
Az közepéig nem is értettem az egèszet, aztán kezdtem kapisgálni, de gyorsan vége lett, és még nem volt elég idő átgondolni, emészteni, mert jött a forgatókönyv rész-minek?-, végül jött egy utószó rész-miért volt nehéz az 1970-es èvekben a SzU-ban kiadni egy könyvet-, ez sem érdekelt, és végetért legnagyobb örömömre.
Valóban kihívás volt, nagyjából oldalankènt küzdöttem az olvasásával.
Egyet nyertem: ki tudom mondani a szerzőpáros nevét:)

31 hozzászólás
>!
sztimi53 P
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker

A szleng csodája, hogy a stalker nekem egészen mást jelentett eddig, de már nem lesz olyan alkalom, hogy ha meghallom ezt a szót, az itteni jelentése ne jutna eszembe. Az oroszok minden műfajban képesek kiválóságot alkotni, és ez sem kivétel. Szóval tudatlanul, mondhatni szűzen kezdem az olvasáshoz, és jól indult. A piknik. Egy flegma tudós megvilágítja, hogy nem az a fontos, hogy kik és miért jártak itt, a lényeg hogy itt voltak. Várnám a további filozófiát, de akciót kapok. A következő két rész csupa kérdést vet fel (mitől a szőr a gyermeken, mi az ezüstháló, stb) és választ nem kapok. De pont a rejtélyektől és a meg nem válaszolt kérdésektől vált olyan izgalmassá, és a kérdések jók. Gondolkodásra késztetnek. A harmadik rész az abszolút kedvenc. Megint a szenvtelen tudósom a főszereplő. A fizikus válaszol a legtöbb kérdésemre, nem tudománnyal, ez már filozófia. A kiábrándult és kiábrándító válaszok a szolid ivódában hangzanak el, de mi is lehetne más a helyszín, gondolkodni a kocsmában kell. „Az emberiség legnagyobb hőstette az, hogy eddig fennmaradt s a továbbiakban is fenn kíván maradni…” ez a csúcsmondat. Oldalakon át megy a megfejtés, de azt hiszem lehet még azon filozofálni, hogy a piknikelő alienek maradékai milyen hatással bírnak az emberi fajra.
Aztán a záró részhez érek. Ennek azt a címet adom, hogy a hidegen eltervezett húsdarálás. Itt már csak egy kérdésem van. Mit akar az ember, ha bármit kívánhat? Nehéz kérdés, gondolkodást kíván, mert az ember arra születettet. Gondolkodni. De az utolsó gondolat másé.
Sztalker. Ez a novella ugyanaz és mégsem. Hasonló szereplők és szituáció, azonban teljesen másképp alakul. Megint kérdések jönnek. Mi az a ember legtitkosabb vágya és meddig hajlandó elmenni érte? Tudja egyáltalán mit akar? Elég érett-e az emberiség a Látogatásra? Fel tudja-e dolgozni a következményeit? Ezekre magam válaszolok. Aztán meglátjuk a filmből más válaszokat kapok-e.

>!
mandris 
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker

Az alaphelyzet és az egész hangulata, ami nem független az előbbitől, nekem nagyon bejött, mint ahogy az is, hogy tulajdonképpen végig nagyon kevés választ kapunk, ha egyáltalán. Bár természetesen bennem is munkálkodott a kíváncsiság, és én is szerettem volna megtudni, hogy tulajdonképpen mi ez az egész. De a hatás nem kis részben talán éppen abból ered, hogy a legfontosabb kérdésekre a végén sem kapunk választ.
Mint írtam, nagyon jó az alaphelyzet: a Látogatás utáni körülmények, a Zóna, az abban megtalálható rejtélyes tárgyak és jelenségek, és az egésznek az emberi társadalomra, gazdaságra, tudományra gyakorolt hatása.
A négy rész közül nekem egyébként a harmadik – a kakukktojás rész, hiszen ez nem Redrick szempontjából íródott – tetszett talán a legjobban, abból is leginkább Noonan és Pilman beszélgetése a Látogatásról. Egyébként voltak olyan részletek, amik kevésbé tetszettek, de többségben voltak azok, amelyek pedig ezeket bőven ellensúlyozták, így összességében nagyon is pozitív a mérleg. A különálló, a negyedik részt átdolgozó forgatókönyv-változat igazából nem adott hozzá túl sokat a történethez – legalábbis nekem – így azt elképzelhető, hogy egy újraolvasás esetén már kihagyom. Bár az tény, hogy ennek is megvannak az előnyei az eredeti negyedik részhez képest, nekem mégis az eredeti jött be jobban.
Az egyedüli, ami valamelyest rossz érzést hagyott bennem (a néhány számomra zavaró, ámde tulajdonképpen az összkép szempontjából irreleváns, részletet leszámítva), hogy úgy éreztem, hogy van még ebben a történetben – azt ugyan nem tudnám jól megfogalmazni, mi – és még szívesen olvasnék történeteket a Zónáról. Vagy talán más Zónákról, hogy azok vajon más hatással voltak-e a környezetükre, stb. De ez is nézőpont kérdése, hogy dicséret vagy kritika-e.
Az kétségtelen, hogy meg kéne néznem a filmet is.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
psn

– Így igaz, az embernek azért van szüksége pénzre, hogy soha többé ne gondoljon rá…

Kapcsolódó szócikkek: pénz
>!
szelesteirita

Én viszont értem. S ő is megértette, ezért kötötte fel magát. A Mizantróp csak azt kapja, ami a Mizantrópé, csakis azt, semmi mást nem kaphat, mint ami kiszabatott rá… Hiszen te magad mondtad, hogy ezen a helyen csak a legtitkosabb óhajok teljesülnek. Ugyan mit kiabálsz torkodszakadtából… Egyetlen testvérem akarom visszakapni, boldogságot akarok az egész emberiség számára, ajándékozzatok meg ihlettel!… Ezen a helyen csak azok a vágyaid teljesülnek, amik a lényegedből fakadnak. Azok, amelyekről fogalmad sincs, de amelyek ott lakoznak benned és egész életedben irányítják a tetteidet. Tudod, mi történt a Mizantróppal? Semmit nem értettél meg, angyalom. Nem a kapzsiság győzte le. Azon a helyen letérdelt, könyörgött az öccséért, úgy érezte, tiszta szívéből, beteg lelkiismeretéből, végül mégis egy nagy halom pénzt kapott, mert semmi mást nem kaphatott, hiszen a MIzantróp csak azt kaphatja, amit a Mizantróp akar. Mert a lelkiismeretet, a bűntudatot csak elgondolta, kiagyalta. A jellemének lényege, az, ami rá, a Mizantrópra illett, egészen más volt. Amikor ezt megértette, felkötötte magát.

>!
mandika

(…) az értelem nem más, mint az embernek az a képessége, hogy célszerűtlen és természetellenes tetteket hajtson végre.

123. oldal (Metropolis Media, 2013)

>!
rakétaember

Félnek, félnek a tojásfejűek is… Igen, ennek így kell lennie. Természetes, hogy ők külön-külön is jobban félnek, mint mi, közönséges halandók együttvéve. Hiszen mi csupán egy kukkot sem értünk, ők viszont tudják, hogy milyen mértékben nem értenek semmit. Bámulják ezt a feneketlen szakadékot s tudják, hogy óhatatlanul bele kell majd ereszkedniük, a szívük a torkukban dobog, mégis le kell ereszkedni, de hogy miképp ereszkedjenek le, mi van ott lenn, s ami a fő, ki tudnak-e jönni onnan… Mi, gyarló emberek pedig, úgymond, elfordítjuk a fejünket. Ide figyelj, lehet, hogy így van rendjén? Menjen csak minden a maga módján, mi pedig majd csak eléldegélünk valahogy.

>!
Gab

Tudjuk, hogy minden változik, gyermekkorunktól arra tanítanak, hogy minden változik. Számtalanszor láttuk saját szemünkkel, hogy minden változik, s ugyanakkor teljességgel képtelenek vagyunk észrevenni azt a pillanatot, amikor a változás végbemegy, vagy nem ott keressük a változást, ahol kellene.

165. oldal

Kapcsolódó szócikkek: változás
>!
[névtelen]

Egyébként meglepő dolog: bármikor állítasz be, a bártulajdonosok a pult mögött örökösen a poharakat törölgetik, mintha ettől függne a lelki üdvösségük. Nos, képes akár egész nap így állni, fogja a poharat, hunyorog, a fény felé fordítja, rálehel, és nekilát törölni; törli, törli, ismét megnézi, most már az alja felől, s ismét törölgeti…

68. oldal

>!
psn

Fantáziálhatsz, amennyit csak akarsz. A valóság azonban mindig más, mint a fantázia.

>!
legrin SP

Különös, miért szeretjük, ha dicsérnek? Ettől nem lesz több pénzünk.

>!
legrin SP

Én, a tejfelesszájú… Tejfelesszájú voltam, s az is maradtam, így öregedtem meg… Nos, ennek nem szabad megtörténnie! Hallod? A jövőben ezt egyszer s mindenkorra meg kell tiltani! Az ember arra született, hogy gondolkodjék.

176. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Redrick Schuchart aka. Róka
>!
legrin SP

Biztos voltam benne, hogy boldog leszek vele. Természetesen azt is tudtam, hogy bánatban is lesz részem bőven, de azt gondoltam, inkább legyen keserű boldogság, mint szürke élet. Persze, lehet, hogy mindezt most találom ki. Akkor egyszerűen hozzám lépett s gyöngéden így szólt: „Tudod mit, gyere velem!” És én mentem. Soha nem bántam meg. Sohasem. Rossz is volt vele. Féltem is. És szégyelltem is magam, mégis, soha nem bántam meg és senkit nem irigyeltem. És ő sem bánta meg és nem irigykedett. Egyszerűen: ilyen a sorsunk. Ilyen az élet és ilyenek vagyunk mi is. Bánat nélkül öröm sem létezne az életünkben. Minden rosszabb lenne. Mert nem lenne ekkora a boldogság, és a remény sem éltetne.

Stalker


Hasonló könyvek címkék alapján

Stanisław Lem: Magellán-felhő
Robert Sheckley: Kozmikus főnyeremény
Stanisław Lem: Solaris
David Mitchell: Felhőatlasz
Ljuben Dilov: Az Ikárosz útja
Stanisław Ignacy Witkiewicz: Telhetetlenség
Jerzy Żuławski: Ezüstös mezőkön
Stanisław Lem: Az Úr Hangja
Vladimir Nabokov: Ada
Krzysztof Varga: Műmárvány síremlék