Stalker 557 csillagozás

Piknik az árokparton
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker

„A ​Látogatás ténye nemcsak az elmúlt tizenhárom esztendő, de az emberiség fennállása óta eltelt egész időszak legfontosabb felfedezése. Nem az a fontos, kik voltak a jövevények. Nem az fontos, honnan érkeztek, miért érkeztek, vagy hogy miért tartózkodtak itt ilyen rövid ideig, s hová tűntek innen. A fontos az, hogy az emberiség már biztosan tudja: nincs egyedül a Világmindenségben. Félek, hogy a Földön Kívüli Civilizációk Nemzetközi Kutatóintézetének soha többé nem lesz módja ennél alapvetőbb felfedezést tenni.”

-Valentin Pilman, Nobel-díjas fizikus

A Látogatás a Föld hat pontján, két napon át tartott. Azután az idegenek eltávoztak, anélkül, hogy bárkivel is kapcsolatba léptek volna. Csak a Zónákat hagyták hátra, több négyzetkilométernyi fekélyes sebhelyeket a bolygó felszínén, ahol még a fizika törvényei sem a megszokott módon működnek. A hatóságok lezárták, elkerítették és tiltott területté nyilvánították mindet, ám nem számoltak az emberi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1972

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Metropolis Media, Budapest, 2013
238 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155158360 · Fordította: Weisz Györgyi, Földeák Iván
>!
238 oldal · ISBN: 9786155158704 · Fordította: Földeák Iván, Weisz Györgyi
>!
Európa, Budapest, 2005
314 oldal · ISBN: 9630778270 · Fordította: Földeák Iván

1 további kiadás


Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Redrick Schuchart aka. Róka · Guta · Kirill

Helyszínek népszerűség szerint

Zóna


Kedvencelte 117

Most olvassa 36

Várólistára tette 270

Kívánságlistára tette 230

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

eme P>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker

Veszélyes dolog ilyen nagy elvárásokat ébresztő, kultikus könyvbe belekezdeni. Annyi csapdát kell kikerülni, vagy legalábbis megpróbálni… Nem tudom, nekem mennyire sikerült, de egy biztos: úgy érzem, olyan ez a könyv, mint maga a Zóna. Nem lehet vonzása alól szabadulni, nyugtalanító kérdések sorától veszélyessé váló, titokzatos, tetten nem érhető módon működő terep. Legalábbis számomra az.
Maga a szöveg szikár, érdes, néhol eléggé kidolgozatlannak tűnik, a történet kiemelt epizódokból, novellaszerű részekből tevődik össze, tele fehér folttal, megválaszolatlanul hagyott kérdésekkel. Bár mindez a koncepció része, azért bevallom, narratíva, stílus és karakterábrázolás terén volt egy kis hiányérzetem. De mindezt szinte feledteti az olvasóra bízott munka, az ahogy nekem kell a nyomasztó miliő, a titokzatos Zóna és a maroknyi szereplő megannyi konkrét(abb) és metaforikus jelentését kibontanom. Aztán rádöbbennem, hogy válaszok helyett újabb és újabb kérdőjelek születnek… Egy fél napig elszöszöltem a neten keresgélve, utánaolvasva. Nem hagyott békén, na. Újabb és újabb kérdések jöttek…
Olvassam a hetvenes évek társadalomrajzának? Netán a szovjet és a nyugati világ kurta-furcsa találkozásának/érintkezésének? Falastul, vasfüggönyöstül? Egyén és hatalom viszonya a maga kompromisszumaival? A bátor úttörők erkölcsi felelőssége (és züllése)? Esetleg lételméleti, metafizikai konnotációira figyeljek? Az ismeretlen szirénhangjának örök kísértésére? A megismerés határainak feszegetésére? Az emberség lassú elveszítésére? A technika térhódítására?
Kicsoda Redrick? Ki is a sztalker? Egy ember? Bárki? Az ember, úgy általában? Az emberiség? És mi a Zóna? Ez a talányos, földi törvényeinket felülíró jelenségek világa, amelyről nem tudni semmi biztosat, még azt sem, hogy sátáni vagy isteni… Talán csak egy piknik hátrahagyott szemete, amivel vagy tudunk, mit kezdeni, vagy nem… Ha egyáltalán van értelme a próbálkozásnak. Ha egyáltalán haszálható valamire az itthagyott kacat… És miközben mi elvagyunk életveszélyes, talán teljesen felesleges kalandjainkkal, lassan szembesülnünk kell jelentéktelenségünkkel, azzal, hogy korántsem mi vagyunk mindenek középpontja. A Zóna az, és végeredményben mi tettük azzá. Hogy ez jó vagy rossz?
A rosszból kell létrehoznod a jót, mert ezen kívül más nem áll rendelkezésedre.
A kezdet még talán reményre is okot adna. Egyféle önfeláldozó megváltószerep hárul a merészekre. Aztán lassan minden kisiklani látszik. Miért? Talán mert nem bírunk szabadulni önnön kíváncsiságunktól, a megismerés vágyától, gyakran alaptalan illúzióinktól, reményeinktől? A Zónától, melytől nem kapjuk meg, amit vártunk, mégsem ereszt? Farkasvakságunktól, melyet az érkezés robaja keltett?
A megváltástörténet képe aztán lassan apokaliptikussá válik. Számos bibliai vagy épp az Arthur-mondakörre való utalással is eljátszhat az olvasó spoiler, ahogy különböző jelképekkel is spoiler.
És aztán ott a nagy kérdés: mikor szemtől szemben állsz az addigi életed értelmét jelentő valamivel, képes vagy-e bármit is kezdeni vele? Tudsz-e már kérni bármit is? Hagyott-e nyomot az emberiség életén a Látogatás?

Nos, rágódok még kicsit az egészen. Aztán valamikor lehet, hogy újraolvasom. Ahhoz képest, hogy nem is voltam elragadtatva a kötettől, sikerült megdolgoztatnia rendesen…
(A forgatókönyvet most hanyagolom. A film még csak ezután következik.)

Morpheus >!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker

Az a helyzet, hogy találtam egy hirdetést, hogy Stalkerek kerestetnek A Zónába, én pedig nagy hirtelen jelentkeztem. És hogy újból képbe kerüljek, elolvastam, amit tudni lehet. Bevallom, a hangulat olyannyira átjött a többedik olvasásra is, hogy majdnem meggondoltam magam. Tényleg nekem való a Zóna? Ott a szúnyogpilis, a lidérckocsonya, meg a húsdaráló, hogy a többit ne is említsem. Kell az nekem, hogy Stalker legyek? Ráadásul mostanában a Zónában hemzsegnek a mutánsok (visszasírják azokat a napokat, amikor csak az igazán békés élő holtak sétáltak), mintha már nem is Sztrugackijék, hanem VanderMeer Zónájában járnánk. Már-már visszamondtam a lehetőséget, de aztán mégsem. Elég tökös vagyok, legfeljebb belehalok. Különben is, ha zsákmánnyal térek vissza, az csoda, ha visszatérek egyáltalán, az nagyszerű, ha az őrök belém lőnek visszafelé, az meg szerencse. Különben sem a pénz motivál, hanem a kíváncsiság, a megismerés, és ott van a kívánságteljesítő gömb is… Persze a pénz se jön rosszul. Szóval belevágok! Szurkoljatok!
Előző rövid értékelésem:
Nem nagyon emlékszem, hogy sokkal több lett volna az új kiadásban, mint a régiben. De mindegy is, legfeljebb újraolvasásnak számítom.
Egy könyv a Zónáról, ahol zöldek a napfelkelték, de igazából a történetek az emberekről szólnak, mint mindig. :)

2 hozzászólás
Chöpp P>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker

A Sztrugackij testvérek szuperek. A Stalker egy iszonyúan jó ötlet kegyetlenül jó megvalósítása. Piknikeltem velük könyvben, Filmben és életem egyik meghatározó művészi élményében volt részem.

2 hozzászólás
mcgregor>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker

Meglepődtem, mert amekkora kultusza van, ahhoz képest sokkal erősebb írásra számítottam. Kissé túlértékeltnek érzem. Tudományos-fantasztikus alapműként is, és szimbolikáját tekintve (ha tetszik szépirodalmilag) is. A Zóna és az azt körülölelő lepukkant városrészek sötét, noir miliője nagyon eltalált (és jellegzetesen kelet-európai), de a világ rozsdás, keserű és cinikus hangulata nem pótolja a rendkívül fura, mindenfelé tekergőző cselekmény hiányosságait. Szerintem a kötet két elbeszélése mélyebbnek mutatja magát annál, mint amilyen valójában, ennyi. A párbeszédek néhány kivételtől eltekintve számomra leginkább idegesítőek voltak, pedig sokszor szándékuk szerint láthatólag igen elgondolkodtatóak akartak lenni. Persze, tudom jól, hogy mennyi későbbi műre, játékra, regényekre volt nagy hatással ez a világ, és érteni vélem, hogy miért, de megkockáztatnám: a leszármazottak között vannak ügyesebb írások is. Az egyik legérdekesebb gondolata magának a „piknik az árokparton” hasonlatnak a feloldása, ahogy a morális kérdésfelvetései sem teljesen tartalom nélküliek, de sajnos a mű mint egész egyáltalán nem fogott meg.

1 hozzászólás
csartak P>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker

A Stalker elég sokáig váratott magára, hogy elolvassam, bár az utóbbi időben elég behatóan tanulmányoztam az orosz sci-fi irodalmat. Ennek ellenére elmondhatom, hogy rövid időn belül a kedvenc könyveim közölt landolt. Ebben közrejátszik Tarkovszkij zseniális filmje, amit szintén a napokban ismertem meg. Mit mondjak, közhelyesen tömören: „szerelem első látásra”. Régen voltam már így lenyűgözve egy filmnek a szimbolizmusán és képi világán. Egyszerűen tökéletes alkotás.
Ehhez szolgált alapul a Sztrugackij fivérek könyve, ami két novellát tartalmaz, nagyobbik részét foglalja el a Piknik az árokparton, és egy hozzá képest jóval rövidebb írás, a Stalker, amely a film alapját képezi.
A Piknik az árokparton többféle fejezetre tagolódik, betekintést nyerhetünk a Zóna titokzatos világába. A fejezetek központi hőse a „Róka” becenévvel illetett Redrick Schuchart, aki a Zóna közelében született, és a sorsa determinálódott azzal, hogy látogatást tett a tiltott területre, illetve stalkerré vált.
A további szereplők is lecsúszott, társadalom peremén élő figurák, gúnyneveken említett felfedezők, ezenkívül kutatók, professzorok. Mindehhez hozzájárul a nyomorúságos lepusztult környezet. És a Zóna. Mi vonzza oda az embereket? Mi volt a „látogatók” célja? Volt céljuk egyáltalán? Mik azok és mire valók azok a titokzatos tárgyak, amiket hátrahagytak? Ezek a kérdések kísérik végig a történetet, és persze az, hogy segítenek-e ezek a boldogság megtalálásában, kinek mit jelent a boldogság, és mit fizetünk érte, fizethetünk egyáltalán érte? Bár a válaszok homályosak, mint maga a Zóna, mégis a hangulata még az olvasás után is rámtelepedik, további gondolatokat hoz, nehezen szabadulok tőle. Lehet nem is akarok.

4 hozzászólás
Bla I>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker

„Könnyek csorogtak az arcomon –
a tömény szesztől, vagy magam sem tudom…
Az utolsó cseppig ittam a kulacsot,”
Nem adtam be a kulcsot . „Éltem.”
Véltem, kezdek magamhoz térni.
Akár mehettem vón prémiumot kérni.
„Több, mint öt órát voltunk a Zónában.”
S még egyikőnk sem feküdt kómában.

kvzs P>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker

Hogyan ismered meg a megismerhetetlen? Hogyan dolgozod fel a feldolgozhatatlant? Hogyan élsz a halál árnyékában?
Valami történt, amit senki nem ért, és létrejöttek a Zónák. Minden, ami ott történik, vagy onnan származik érthetetlen, veszélyes és nagyon idegen. A stalkerek pedig feláldozzák magukat és az utódaikat, hogy minél jobban megismerhessék a Zónát és a „kincseit”. Sötét, reménytelen, szikár történet, aminek nincs nyertese. Aki elköltözött az sem menekülhet, aki ott maradt az is bűnhődik, a Zóna ugyanis senkit nem enged.
Újabb érdekes megközelítése annak, hogy mi történik, ha találkozunk egy másik civilizációval. Vagy csak a szemetével. Mert annyira emberiek vagyunk, hogy fel sem fogjuk, hogy mivel állunk szemben.
Nem túl szívderítő, de ez is egy lehetséges verzió a Nagy Találkozásra.

2 hozzászólás
ppeva P>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker

Ugyan még nem nyilvánítottam befejezettnek az olvasást, de már a végére értem. És rögtön kezdtem is elölről – az orosz változattal együtt olvasva. :) Szerencsére még pár évvel ezelőtt megszereztem e-könyv változatban oroszul, azóta tervbe van véve az olvasása. Most itt a remek alkalom.
Egyáltalán, vagy harminc éve terveztem, hogy elolvasom ezt a könyvet. A filmet talán 85-ben az NDK-ban láttam, tévében. Nagyon pályáztam rá, direkt fennmaradtam éjjel, mert persze közel éjfélkor kezdődött (arról lehetett a jó filmeket megismerni…). Nem volt valami látványos egy kis fekete-fehér tévén nézve, és ha jól emlékszem, német hangalámondással ment. Közben talán még el is szunyókáltam úgy hajnali 1 körül. Mégis úgy maradt meg bennem ez a film, mint valami nagy filmélmény. És 86 után, mikor lett egy valóságos Zóna is a Földön, hányszor gondoltam vissza erre a filmre.
Bevallom, nekem a könyv első része, a Piknik az árokparton, sokkal jobban tetszett. Annyi kérdést vet fel, annyi apró részleten el kell még gondolkodnom, jó is lesz még egyszer alaposan összevetve elolvasni.
A második rész, a Stalker, ami a film egyik forgatókönyv vázlata, kicsit csupasz volt így, a filmes eszközök nélkül. Rá is csodálkoztam, hogy jé, ezt láttam én akkor régen, több mint két és fél órában?! De hát tényleg nem beszéltek benne túl sokat.

U.i.: Másodszor is elolvastam, sőt, végigrágtam magam rajta. Párhuzamosan olvastam az orosz nyelvű kiadással. Eleinte csak azokat a kifejezéseket, szavakat néztem össze, amiket nem értettem. De aztán felhagytam ezzel a „szótárazással”, és együtt olvastam a két könyvet. Egy-két bekezdés oroszul, aztán vissza a magyarhoz. Érdekes volt. Ráadásul a fordítás egy korábbi változat alapján készülhetett, hol az orosz, hol a magyar szövegben volt egy-egy mondattal, bekezdéssel több, mint a másikban. De semmi lényeges nem maradt ki.
Jó volt másodszor ilyen alaposan, átrágva elolvasni. Egy csomó részlet másodszorra sokkal jobban átjött, mint előszörre. És ha már első olvasásra is 5 csillagra értékeltem, akkor most rátennék még egyet. :)

Timár_Krisztina I>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker

Tetszett, jólesett, tisztelem és becsülöm, megérdemli a hírnevét, bár Sztrugackijéktól még mindig a Sánta sors a legjobb. :) De most nem arról írok, arról már írtam, megtekinthető és olvasható. :) Ez most a Stalker.

Ami tetszett (nagyon is): A megfejthetetlen Zóna, amelyen sok-sok tudós, csavargó és pénzember agyal, véres verejtékkel keresik a jelentését, a miértjét, mert ennek a szerencsétlen emberiségnek mindennek mindig az oka meg a háttere meg a mélystruktúrája kell, és a Zóna közben mindannyiuknak szamárfület mutat. Az a fantázia, amelynek sikerült sok-sok különleges és tökéletesen értelmetlen tárgyat alkotnia (sárgultam közben az irigységtől, mert ez a legnehezebb: olyasmit alkotni, ami értelmetlen, mégis érdeklődést kelt), amelyek talán egy felsőbb értelem eredményei, esetleg nem egyebek szemétnél. Az is tetszett, ahogy bizonyos dolgok magyarázatát későbbi fejezetekre halasztja a regény (és úgy tesz, mintha az olvasónak azonnal mindent tudnia kellene magától), másokat egyszerűen magyarázat nélkül hagy, gondolkodj vagy érd be a nemtudással. :) Igen, ez is tetszett, mert a regény megértését nem zavarta. És tetszett a gondolatmenet, amilyen jókat odamondogatott az emberiség legnagyobb marhaságairól; ahogy értelme lett a szereplők cselekedeteinek, nemcsak mentek/lebegtek/kúsztak/gázoltak/rohantak/zuhantak valami felé.

Amit nem feltétlenül szerettem, de elfogadtam mint a regényvilághoz tartozót: a stílusa. Kemény, érdes, darabos, szétmálló. Olyan, mint a Zónában a száraz, halott, szürke fű. Nem szeretem. De mit lehet csinálni, ez illik hozzá, kész. Meg a kosz. :) De az se rontja le a mű minőségét. :D

Ami hiányzott (nagyon): a humor. Nem szívből jövő, tiszta nevetés, az nem illik ehhez a közeghez. Sem a felelőtlen, fensőbbséget hangsúlyozó kacaj. Hanem az a sírva röhögős fekete humor (a Sánta sorsból). Nemhogy gyöngítené, még erősítené a hatást – könyörgöm, hiszen egy olyan helyszínről beszélünk, amelyen egymással párhuzamos, de láthatólag semmivel össze nem erősített korongok hevernek szanaszét, kültelki kocsmákban mindenféle fura becenevű alvilági alakok verekednek, és az orgazda kocsmáros végtelenített üzemmódban törölgeti a poharakat. Ha ebből nem lesz humor, akkor miből, kérdem én? :)

>!
Európa, Budapest, 1984
244 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630732890 · Fordította: Földeák Iván
TiaManta>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker

Barátságtalan, különleges atmoszférájú (amit nagyon nehéz megszokni, számomra szokatlan) világ, tele találgatásokkal. Legjobban a Nobel díjas párbeszédei rántottak be, azokat találtam a legérdekfeszítőbbnek. Ahogy fejtegetik a könyv alcímét. A zóna keletkezését, az idegenek szándékait, már ha vannak. Mert hisz tényleg az a legvalószínűbb, hogy teljesen hidegen hagyják őket amit csináltak, vagy észre se vettek minket. Nincsen semmilyen titokzatos szándék.
Válaszok azok nincsenek. Nem is számítottam rá, felkészültem erre. Mégis, mintha kitépték volna az utolsó lapokat, és én csak értetlenkedem, hogy sose tudom meg mi lett a sorsa. Bármit odaképzelhetsz.
Az alapötletben rengeteg lehetőség van. Ez az apró történet csak elindítja a fantáziát.


Népszerű idézetek

Gab>!

Tudjuk, hogy minden változik, gyermekkorunktól arra tanítanak, hogy minden változik. Számtalanszor láttuk saját szemünkkel, hogy minden változik, s ugyanakkor teljességgel képtelenek vagyunk észrevenni azt a pillanatot, amikor a változás végbemegy, vagy nem ott keressük a változást, ahol kellene.

165. oldal

Kapcsolódó szócikkek: változás
psn>!

– Így igaz, az embernek azért van szüksége pénzre, hogy soha többé ne gondoljon rá…

Kapcsolódó szócikkek: pénz
szelesteirita>!

Én viszont értem. S ő is megértette, ezért kötötte fel magát. A Mizantróp csak azt kapja, ami a Mizantrópé, csakis azt, semmi mást nem kaphat, mint ami kiszabatott rá… Hiszen te magad mondtad, hogy ezen a helyen csak a legtitkosabb óhajok teljesülnek. Ugyan mit kiabálsz torkodszakadtából… Egyetlen testvérem akarom visszakapni, boldogságot akarok az egész emberiség számára, ajándékozzatok meg ihlettel!… Ezen a helyen csak azok a vágyaid teljesülnek, amik a lényegedből fakadnak. Azok, amelyekről fogalmad sincs, de amelyek ott lakoznak benned és egész életedben irányítják a tetteidet. Tudod, mi történt a Mizantróppal? Semmit nem értettél meg, angyalom. Nem a kapzsiság győzte le. Azon a helyen letérdelt, könyörgött az öccséért, úgy érezte, tiszta szívéből, beteg lelkiismeretéből, végül mégis egy nagy halom pénzt kapott, mert semmi mást nem kaphatott, hiszen a MIzantróp csak azt kaphatja, amit a Mizantróp akar. Mert a lelkiismeretet, a bűntudatot csak elgondolta, kiagyalta. A jellemének lényege, az, ami rá, a Mizantrópra illett, egészen más volt. Amikor ezt megértette, felkötötte magát.

mandika>!

(…) az értelem nem más, mint az embernek az a képessége, hogy célszerűtlen és természetellenes tetteket hajtson végre.

123. oldal (Metropolis Media, 2013)

rakétaember>!

Félnek, félnek a tojásfejűek is… Igen, ennek így kell lennie. Természetes, hogy ők külön-külön is jobban félnek, mint mi, közönséges halandók együttvéve. Hiszen mi csupán egy kukkot sem értünk, ők viszont tudják, hogy milyen mértékben nem értenek semmit. Bámulják ezt a feneketlen szakadékot s tudják, hogy óhatatlanul bele kell majd ereszkedniük, a szívük a torkukban dobog, mégis le kell ereszkedni, de hogy miképp ereszkedjenek le, mi van ott lenn, s ami a fő, ki tudnak-e jönni onnan… Mi, gyarló emberek pedig, úgymond, elfordítjuk a fejünket. Ide figyelj, lehet, hogy így van rendjén? Menjen csak minden a maga módján, mi pedig majd csak eléldegélünk valahogy.

egykádvíz>!

Teljesen biztos vagyok benne, hogy az esetek döntő
többségében mikroszkóppal verünk szöget a falba.

psn>!

Fantáziálhatsz, amennyit csak akarsz. A valóság azonban mindig más, mint a fantázia.

Kapcsolódó szócikkek: fantázia · valóság
psn>!

Az ember tulajdonképpen sohasem tudja, mit is akar. Bonyolult egy lény. A feje is akar valamit, a gerincveleje is, de másvalamit, a lelke pedig valami harmadikfélét… És senki nem tud eligazodni ebben a kásahegyben.

A kívánsággép

Twisted_words>!

– Arra gondolok, hogy bizonyára képtelenség úgy regényt írni, hogy közben egyre azon töprengjen, vajon mit szólnak hozzá majd száz év múlva…
– Persze, hogy képtelenség. Ugyanakkor ha száz év múlva nem fogják olvasni, akkor mi a fenének kell megírni…

208-209. oldal

Twisted_words>!

Néha megkérdem magamtól: ugyan minek hajtjuk így magunkat? Hogy pénzt keressünk? De mi a fenének kell nekünk a pénz, ha mást se csinálunk, mint hajtjuk magunkat?

150-151. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

George Orwell: 1984
Dmitry Glukhovsky: Metró – A trilógia
Stanisław Lem: Solaris
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Robert Merle: Állati elmék
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Philip K. Dick: Szárnyas fejvadász
David Mitchell: Felhőatlasz
Robert Merle: Malevil
Stephen King: A Setét Torony – A harcos