Nehéz ​istennek lenni (Delelő Univerzum 4.) 78 csillagozás

Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy ​2134-ben fölfedezett bolygón vagyunk, annak is az Arkanar nevű országában, ahol a távoli Földről érkezett „progresszorok” élnek a bolygólakók között. Feladatuk, hogy észrevétlenül, apró lépésekkel jó irányba tereljék a társadalmat, mely itt még a sötét középkornál tart. Tilos minden erőszakos beavatkozás, gyilkosság, hatalomátvétel – a Föld titkos küldöttei csupán a felvilágosult gondolatok hordozói…

Ilyen progresszor don Rumata, aki magas rangú nemesúrként éli életét Arkanarban, s most szörnyű dilemmával néz szembe. Don Reba főminiszter létrehozott egy kegyetlen gárdát, amely szisztematikusan pusztítja az írástudókat. S miután megmérgezi a királyt, kiderül, hogy ez a tehetségtelen, szürke ember a Szent Rend bábjaként követte el szörnyű bűntetteit, s most a minden felvilágosult eszmét elutasító papok veszik át az uralmat. Don Rumata tudja – hiszen alapos oktatást kapott középkortudományból –, hogy nem akadályozhatja meg az arkanari társadalom baljós fordulatát: aminek… (tovább)

Eredeti cím: Трудно быть богом

Eredeti megjelenés éve: 1964

>!
Metropolis Media, Budapest, 2020
210 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155859908 · Fordította: Gellért György
>!
Metropolis Media, Budapest, 2020
210 oldal · ISBN: 9789635510009 · Fordította: Gellért György
>!
Európa, Budapest, 2010
324 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630789905 · Fordította: Gellért György

Kedvencelte 4

Most olvassa 4

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 57


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth IP>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni

A Nehéz istennek lenni talán a Sztrugackij-fivérek egyik legérdekesebb regénye abból a szempontból, hogy osztatlan népszerűsége és kultikus státusza mellett igazából könnyű rajta fogást találni, sőt, bár kitűnő írás, egyáltalán nem tekinthető a legendás páros legjobb művének. Mégis úgy alakult, hogy az utókor rendszeresen erre az alkotásra hivatkozik vissza újra és újra, legyen szó fan-fictionről, számítógépes játékról, vagy filmfeldolgozásról. Az ok vélhetően a zsánerében rejlik, a sztori ugyanis – és erre csak most, az újraolvasás során ébredtem rá – fantasy, minimális sci-fi elemekkel. Arkanar történelme, szociológiai rendszere, politikai élete, a benne bonyolódó konfliktus a mi múltunkból táplálkozik ugyan, de ugyanolyan mesés és közérthető, erőteljes elemeket használ, mint a manapság népszerű kardozós-varázslós-sárkányos fantasy mitológiák. Arkanarban persze nem élnek sem mitikus lények, sem pedig mágusok, de a sötét középkort megidéző világ éppen annyira alaposan lett kidolgozva és berendezve, mint a manapság divatos zsánerregények. Ez pedig alighanem üdítő újdonság lehetett úgy a hatvanas évek Szovjetuniójában, mint a hetvenes évek Magyarországán, amikor a kötet először megjelent. A Delelő-univerzumhoz ellenben elég visszafogottan kapcsolódik a történet: itt nincsenek régről ismerős karakterek, és Antonékat sem látjuk viszont más kötetekben. Rumatára ugyan hivatkoznak máshol, viszont ott tudható, hogy nem az arkanari Rumatáról van szó. A körüljárt erkölcsi probléma persze a progresszoroké*, ugyanakkor olvasás közben az ember érzi: messze nem annyira letisztult ez a koncepció, mint később a Lakott sziget oldalain. A regény egyébként abszolút az utóbbi klasszikus előzményének tekinthető, egyfajta főpróbának, egyúttal logikus folytatása is a Menekülési kísérletnek.

Ha őszinte akarok lenni, a Nehéz istennek lenni természetesen remek írás, de egyáltalán nem érzem azt, hogy kiérdemelten lenne etalon a Sztrugackij-regények között. Ami a hátán viszi, az Rumata jelleme, aki sokkal-sokkal emberibb, mint a Delelő bármely másik nagy alakjáé. A közeg és a kalandregényes stílus ráadásul elrejt néhány hagyományos sztrugackiji hibát: például azt, hogy a fivérek vagy nem tudnak, vagy nem akarnak női karakterekkel foglalkozni. Az itt feltűnő Kira és Okana tipikusan papírmasé kellék csak, Anka meg teljesen jelentéktelen. Viszont ebben a kvázi „lovagregényben” nincs is többre szükség egy szeretett virágszálnál, egy kéjsóvár udvarhölgynél, meg egy távoli, már majdnem elfeledett angyali idolnál. De gondoljunk csak bele, mennyit dobna egy-egy történetükön, ha a főszereplőt nővé változtatnánk! Belegondoltam, mennyire tudnám szeretni mondjuk Galina Kammerert, esetleg Tatyjana Glumovát, és egyből el is kezdett sajogni a szívem – a Nehéz istennek lenni esetében ilyen veszély nem fenyeget.

Megértem, hogy sokak szerint itt ér csúcsra a fivérek korai munkássága, sőt, meleg szívvel ajánlani is tudom a kötetet, hiszen remekül megáll a saját lábán, akár beugrónak is kiváló lehet a Delelőbe. Abban viszont biztos vagyok, hogy Boriszék ennél általában jobbakat írtak, és talán nem véletlen, hogy a sokszor átgondolt és újra meg újra regénybe foglalt progresszor témakört nem közelítették meg még egyszer ezen a módon: ha azt kérdezitek, hogyan lehetett volna a könyv még jobb, olvassátok el a Lakott szigetet.**

*A kérdés ugyebár ismerős korábbról: az adott világ fejlődését figyelő progresszor segít ugyan a haladásban, de beavatkozni nem tud, így ha beköszönt a vészkorszak, tehetetlenül kell szemlélnie a tragédiát. Ez alapelvként elfogadható és elsajátítható, még erkölcsösnek is tűnik, ugyanakkor az események sűrűjében messze nem olyan könnyű kiállni mellette. A dilemma abszolút sci-fi léptékben bontakozik ki, viszont kivetíthető minket is érintő kérdésekre: bármilyen olyan helyzetre, amikor egy magunkénak vallott magasabb rendű elvet önálló jellemként nem tudunk követni, vagy alkalmazni. Lehet ez munkahelyi, vallási, bármilyen konfliktus – szóval nem kell idegen bolygóra utazni ahhoz, hogy Rumata helyébe képzeljük magunkat.
**Nagyon mellékesen, de szólni kell magáról a konkrét kiadványról is, hiszen ez az egyetlen olyan újonnan forgalomba hozott Sztrugackij-kötet, amit egyedül az Európa hozott ki. Korábban náluk látott napvilágot a Kárhozott város és a Sztalker is, de ezek rövidesen a Metropolis Médiánál is megjelentek, szebb, kibővített verzióban. Bár manapság az európás könyvek nagyon szépek, ezzel a darabbal nem tudok igazán mit kezdeni – nagyon hiányzik egy elő-, vagy utószó, egy szép borító, bármi plusz tartalom, amihez a Metropolis már hozzászoktatott minket.

>!
Európa, Budapest, 2010
324 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630789905 · Fordította: Gellért György
9 hozzászólás
vicomte P>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni

A Sztrugackij testvéreknek ez az 1964-ben megjelent regényét nem mondanám csavaros alkotásnak, mégis, a korabeli Szovjetunió ismerete és megfelelő történelmi perspektíva nélkül nehéz értelmezni.

Mert ez a regény egy salak-keserű, derékig mocsokban gázló, letaglózóan pesszimista társadalomkritika, amely általánosságban a tömegek demagóg fanatizálásával létrejött diktatúrákról, de elsősorban a Szovjetunióról és a kommunista világforradalmi eszme bukásáról szól.

A regény a távoli jövőben játszódik, egy feudális viszonyokba merevedett bolygó egyik különösen visszataszító országában, ahol a főszereplő, egy földi progresszor, egy fejlődéskutató történész a saját bőrén tapasztalja meg azt, hogy mivel jár az, ha az ember érdekes időkben él.

A történteket végig az ő szemén keresztül látjuk, az ő érzéseivel szembesülünk, melyeknek – mivel ő egy magasan civilizált társadalom tagja – tárgyilagosnak kellene lenni, ám mégsem azok. Hiába vértezték fel akadémikus tudással a kiképzés alatt, mégsem tudja a társadalmi folyamatok áldozatának látni a csőcselékké züllött tömeget, hanem megvetéssel tekint a kegyetlenségükre.

Kívülálló ugyan, de mégis beleesik a progresszorok örök hibájába: hiába a számtalan példa, hogy mivé fajulhat a dolog, mégsem tudja függetleníteni magát a környezetétől, és nem csak szemlél, de cselekszik is.

Túl sok dolog van, amely úgy tűnik, kiirthatatlanul befészkelte magát az emberi társadalomba:
Az új gárda, a Szürkék kicsinyes és aljas bosszúvágya és csordaszellemű kegyetlensége. Az ő randalírozásukat némán tűrő emberek meghunyászkodása, vagy ami még rosszabb, cinkos támogatása. A nemesség ostoba és korlátolt önelégültsége. A mindenütt jelenlévő, társadalmilag intézményesült besúgás. A kegyetlenséget agymosás jellegű hatékonysággal oktató bürokratikus rendszer. S persze az ebbe a rendszerbe lelkesen és lelkiismeret furdalás nélkül beilleszkedő tanoncok minden demagóg diktatúra alapvető támaszai.

Hogy mi ennek a könyvnek az üzenete?

Nem tudom, hogy az írók mit szántak annak, de számomra ennyi lett: abban a társadalomban a legnagyobb a nyomor, ahol túl sok a beteglelkű ember.

Ahol túl sokan vakok annak a felismerésére, hogy képesek tenni valamit a saját boldogulásuk érdekében.
Mert túl lusták vagy irigyek ahhoz, hogy ne nyomorba, csak szegénységben éljenek.
Vagy egyszerűen csak feladták.
Mert tehetetlenségükben sokkal kényelmesebb mást, mindig valaki mást hibáztatni.
Valakit, akit aztán bunkósbottal agyba-főbe lehet verni.

És nincs az a tisztalelkű forradalmár, de nincs az az isten sem, aki képes lenne az ilyen nyomorgó tömeg felszabadítását követően felépíteni az Utópiát.

3 hozzászólás
Gyula_Böszörményi IP>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni

Remek regény, mégis maradt egy kis hiányérzetem – valami olyasmi, hogy „csak ennyi?”.

WerWolf>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni

Nagy hatást tett rám, annak ellenére, hogy nem tartom tökéletesnek. Viszont teljes mértékben megértem, hogy miért vált kultikus regénnyé a történet.
A Sztrugackij testvérek eredetileg egy kalandos történetet akartak írni, mely Dumas Három testőrének korában játszódik, egy kis szerelmi szállal, és kalózokkal. De akkor történt valami a Szovjetunióban, aminek következtében meggondolták magukat és átírták a történetet. Ez pedig nem volt más, mint a kultúrát ért támadások, melynek szálai a legfelsőbb pártvezetésig értek. A politika irányt akart szabni a kultúrának, és csak azt a fajta művészetet volt hajlandó elismerni, mely a pártot, a dolgozó népet és a hazát dicsőítette.
Nehéz istennek lenni – jelenti ki többször is don Rumata. Szótlanul végignézni, ahogy az emberek egymásnak esnek, máglyára küldik a szomszédjukat, rokonukat vagy éppen a testvérüket. Egy jóságos Isten ilyenkor mit csinálna? Mit tett az Isten a Földön, amikor ugyanezt látta? Miért nem avatkozott közbe? Megtehette volna? De akkor mi lesz a szabad akarattal? Meg lehet bocsátani az embereknek, arra hivatkozva, hogy nem tudják mit cselekszenek? Ha létezik Isten, akkor milyen lehetett neki, amikor az ő nevében embereket kínoztak halálra, máglyán égettek el, vagy a folyóba dobták őket egy zsákban?
Az egyik leginkább figyelemreméltó párbeszéd Rumata és Budah gyógyító között hangzott el. Ezt a részt érdemes többször is elolvasni és jól megrágni.
Nem tökéletes, de elgondolkodtató!

Bővebben: http://www.letya.hu/2020/03/arkagyij-es-borisz-sztrugac…

Spaceman_Spiff IP>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni

Értem és értékelem a történetet, de valamiért nekem ez végig túlságosan távolinak tűnt. Vagy a szöveg (néhol feltűnően elütnek a szereplők mondatai az adott kortól, mármint túl kimunkáltak ezek egy középkori fickóhoz, na), vagy a túl lassú cselekményvezetés (még a legvégén sem éreztem, hogy ezek a fordulatok komolyan fordulatok lettek volna) miatt, de végig úgy éreztem magam, mintha én is csak megfigyelő lennék don Rumata mellett. Nem izgultam, nem aggódtam, nem érdekelt, mi fog történni. Holott tényleg elismerem, hogy érdekes regényről van szó, az írók izgalmas világot alkottak, meg maga az alapötlet is tetszett. De én elbírtam volna több olyan beszélgetést, mint a végén Rumata és Budah, illetve Rumata és Arata között. Meg az sem volt világos végül, hogy most Rumata és társai megfigyelők, vagy ténylegesen beleavatkoznak a dolgokba? (Mert a főhős is hol az előbbit hangoztatja, hol meg a másik szerint cselekszik.)
Biztos sokat lehet töprengeni a regényben felvetett elméleti kérdéseken, történelemszemléletén, párhuzamain etc., csak nekem most ez nem jött be.

Tarja_Kauppinen IP>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni

Istennek lenni azért nehéz, mert meg van kötve az ember vagy egyéb entitás keze. Nem avatkozhatsz be radikálisan a néped életébe, hiszen a fejlődés olyasvalami, aminek az egyénekből belülről kell kiindulni, és legfeljebb csak finom módszerekkel, óvatos terelgetéssel segíthető elő. Már-már karba tett kézzel nézni azt, hogy a nép egy nérói Rómával vegyes Éjjel-nappal Budapest szintjén rekedjen meg, kínhalállal honorálva a könyvtudást, első blikkre szívtelenségnek tűnhet ugyan, a fejlődés mégsem kényszeríthető ki külsőleges eszközökkel – nem véletlen, hogy a műholdról sugárzott tömeges remoralizálás csak mint eleve lehetetlen opció merül fel.

Az erőnek erejével tökéletessé tenni akart társadalmak kritikája világos, mint a vakablak, a helyzet mégis az, hogy két kellemetlenül sötét délutánt köszönhetek most a tesóknak. A hangulat minden feloldást nélkülöz, s hiába tudod, hogy Rumata a legkisebb rosszat cselekszi az összes közül (ami a körülmények fényében gyakorlatilag jónak tekinthető), rád telepszik. Nyomaszt.

3 hozzászólás
fezer>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni

Néha van olyan, hogy nem tudok szinte semmit egy könyvről, mégis egyszerűen vonz magához és biztosan érzem, hogy imádni fogom. Ilyenkor egy kicsit halogatom is az olvasását, nehogy a rossz pillanattal elrontsam a találkozásunkat.
Ez is egy ilyen könyv volt, jó sokáig szemeztem vele, pedig még a fülszövegét sem mertem elolvasni @pat karcának köszönhetően (és milyen nagyon igaza volt, most olvastam csak végig a fülszöveget a könyv bezárása után, és nagyon kemény spoilereket tartalmaz… Így utólag is köszi, h felhívtad rá a figyelmet! :))
Szóval volt ez a bizsergető érzés, ami persze nem mindig jön be, de ezúttal egyáltalán nem lőttem félre. Most már biztos, hogy rá kell állnom a Sztrugackij.testvérek könyveire, ugyanis ez a könyv nagyon-nagyon tetszett!
Most méltathatnám külön az alapötletet – Zsoldos Péter Távoli Tűz ugrott be róla, amit szintén nagyon szerettem –, vagy a kivitelezést – nagyon igényes a szöveg, nagyon élveztem a leírásait és gördülékenységét és jó volt benne elmerülni –, vagy a történetvezetést – ahogy fokozatosan derül fény mindenre, a történetben bontakozik ki az alapszituáció –, vagy a nem is olyan elrejtett moralizálását – mióta leraktam folyamatosan rágódom egy csomó mindenen –, de mégis valahogy ezeknek a tökéletes elegye az, ami miatt azonnal rajongó lettem.

5 hozzászólás
SophieOswald>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni

A fejlődés lassú és kegyetlen a középkori viszonyok közt megrekedt világban, a vakbuzgalom könnyen a tömegek ellen fordítható. A főszereplő erre az idegen bolygóra érkező progresszor, akinek feladata, hogy tanulmányozza az itteni társadalmat. Közben egyre inkább belekeveredik, és végső soron el kell döntenie, hogy csak megfigyeljen vagy beavatkozzon?! Valóban nehéz istennek lenni.
Nagyon jó az alapötlet, a kivitelezés elsőrangú, a legjobban a beszélgetések és a fejtegetések tetszettek.
Első olvasmány a Sztrugackij fivérektől, de nem az utolsó.

bedeguar P>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni

Nagyon készültem erre a könyvre, mert már annyi jót olvastam róla. Aztán amikor elkezdtem olvasni, végig az járt a fejemben, hogy mikor lesz ez sci-fi? Sajnos a nem túl acélos Hegylakó című opusz többször is beugrott holmi asszociációként.
Ami nagyon tetszett a műben, az a küzdelem a humánus értékek személyiségben megőrzésére. Teljesen hihető volt Rumata harca önmagával, a saját gyűlöletével. Tetszett, ahogy az emberi érzelmeket is az össztársadalmi fejlődés részének vették (ez a vonulat az egész szovjet fantasztikus irodalomban megjelenik),és egy érzelmi evolúcióvá duzzasztották. Szeretném, ha igazuk lenne.
Sajnos a középkori intrikák és események leírása elnyomta ezt a mondanivalót, mint ahogy keveselltem azt is, amit a progresszorok világáról a könyvben megjelenítettek. Nem bánom, ha egy fantasztikus könyv a múltban játszódik, de akkor a múltban legyen a fantasztikum, ne a jövőben.

Dominik_Blasir>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni

Érdekes módon alkotnak a Sztrugackij fivérek. Néha olyan érzésem van, mintha kiváló ötletek és érdekes gondolatok egymásra dobott halmazát olvasnám, néha meg összeáll teljes egésszé és élvezetesen peregnek az oldalak. Furcsa keveréke jelenik meg a tudományos fantasztikumnak és a történelmi környezetbe ágyazott ideológiák bírálatának, a kalandos, romantikus vagy éppen filozofikus jelenetek egymást váltogatják, s közben nem törik meg a cselekmény ritmusa – a gördülékeny történetvezetés mindvégig kiválóan használja ki az alapötletben rejlő lehetőségeket.
A társadalomkritikus elmélkedések, az „isten-lét” viszontagságai és don Rumata személyi drámája együtt ad ki egy remek könyvet, mindenképpen érdemes időt szentelni a szovjet sci-fi megismerésére.


Népszerű idézetek

Gitta_Bry P>!

Semmilyen állam sem fejlődhet tudomány nélkül, mert a szomszédai megsemmisítik. Művészet és általános kultúra nélkül az állam elveszíti az önkritika képességét, téves irányzatokat kezd bátorítani, mindinkább képmutatókat és alja embereket teremt, az állampolgárokban fogyasztói szemléletet és önteltséget fejleszt ki, s végeredményben megint csak a józan értelmű szomszédok áldozatává válik. Akármennyit üldözhetik a könyvtudókat, betilthatják a tudományokat, irthatják a művészeteket, előbb-utóbb azonban észre kell térni, és fogcsikorgatva bár, de utat nyitni minden számára, ami oly gyűlöletes a hatalomvágyó korlátoltak és tudatlanok számára. És bármennyire lenézik is a tudást ezek a hatalmon levő szürke emberek, semmit se tehetnek a történelmi objektivitással szemben, csak lefékezhetik, de meg nem állíthatják. Noha lenézik a tudást és félnek tőle, előbb-utóbb mégis kénytelenek felkarolni, hogy a helyükön maradhassanak.

208-209. oldal

Erithacus>!

A rossz kiirthatatlan. (…) És mindig lesznek többé-kevésbé kegyetlen királyok, többé-kevésbé vad bárók, s mindig lesz tudatlan nép, amely elragadtatással néz fel elnyomóira, és gyűlöletet táplál felszabadítójával szemben. És mindez azért, mert a rabszolga sokkal jobban megérti az urát, akár a legkegyetlenebbet is, mint a felszabadítóját, mivel minden rabszolga kitűnően oda tudja képzelni magát az úr helyébe, de kevesen tudják elképzelni magukat az önzetlen felszabadító helyébe. Ilyenek az emberek, don Rumata, és ilyen a mi világunk.

289. oldal (Európa, 2010)

LuPuS_007 P>!

Hivatásos lázadó volt, vérbeli bosszúálló, a középkorban meglehetősen ritka jelenség.

298. oldal

Erithacus>!

(…) semmit sem lehet szerezni anélkül, hogy ne veszítenénk valamit.

303. oldal (Európa, 2010)

Rika>!

– A közember nyelvének tudnia kell, hol a helye. Isten egyáltalán nem azért adott nyelvet a közembernek, hogy fecsegjen, hanem azért, hogy urának talpát nyalja, amilyen úr a közembernek öröktől fogva rendeltetett… Ha pedig a közember nyelve nem azt a talpat nyalogatja – mondta hangosan –, akkor ezt a nyelvet végképp el kell távolítani, mivel mondva vagyon: „A te nyelved – az én ellenségem”…

(Európa Könyvkiadó 2010) 36-37. oldal

Achatius>!

Rumata a legelső bálon elővett hajtókája alól egy elegáns csipkekeszkenőt és megtörölte vele az ajkát.A következő bálon a derék gárdisták már kisebb-nagyobb,különféle színű hímzett és monogrammal ellátott kendőcskékkel törölgették verejtékes arcukat.Egy hónap múlva pedig,olyan piperkőcök is akadtak,akik behajlított karjukon egész lepedőt hordtak,amelynek vége elegánsan a padlót söpörte.

(Európa könyvkiadó 2010) 2.Fejezet 78.Oldal

Rika>!

– Láda… – ismételte csüggeteg hangon Kabani atya. – Csak mi mondjuk, hogy magunk találunk ki valamit. Voltaképpen mindent réges-régen kitaláltak. Valaki réges-régen mindent kitalált, mindent a ládába rakott, a fedelébe lyukat fúrt és elment… Elment aludni…

(Európa Könyvkiadó 2010) 48. oldal

Rika>!

– Végtére is meg kell érteni, hogy sem te, sem én, egyikünk sem láthatja meg munkájának reálisan érzékelhető gyümölcseit. Mi nem fizikusok vagyunk, hanem történészek. Számunkra az időegység nem a másodperc, hanem az évszázad, s teendőnk pedig nem is a vetés, mi csupán előkészítjük a talajt a vetéshez.

(Európa Könyvkiadó 2010) 61-62. oldal


A sorozat következő kötete

Delelő Univerzum sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Alekszandr Polescsuk: A pergamen titka
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Gabriel Wolf: A napisten háborúja
Patrick Ness: Válasz és Kérdés
J. D. Robb: Halálos hasonmás
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom
Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada
Marissa Meyer: Cinder
Dan Abnett: Hórusz felemelkedése