Menekülési ​kísérlet (Delelő Univerzum 2-3.) 36 csillagozás

Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Menekülési kísérlet Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Menekülési kísérlet

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Két ​történet, két kísérlet a menekülésre egy halálos veszedelem elől.
Az első színhelye a Szivárvány bolygó, amelyen tudósok kutatják a null-transzport titkát. Az utazásnak és a teherszállításnak ez a forradalmian új, instant módja jelentheti a kulcsot az egész galaxis meghódításához, ám az eljárás mellékhatásai egyelőre katasztrofálisak. Nem véletlen, hogy a tudóscsoport egy isten háta mögötti, lakatlan bolygót választott a kísérletek színhelyéül. Legutóbbi próbálkozásuk azonban olyan hatalmas energiákat szabadított el, amelyek akár az egész felszínről eltörölhetnek minden életet… és az evakuálásra sem elég idő, sem elegendő eszköz nincsen.
A második történet idejére már az utazás mindennapos módjává vált a null-T, és fiatalok járják a kozmoszt, egyre újabb lakott világokat fedezve föl. Két ilyen felderítőt egy titokzatos harmadik férfi elvezet egy ismeretlen bolygóra, amelyet emberhez hasonló lények laknak egyfajta kora-feudális társadalmi berendezkedésben. A világ… (tovább)

Eredeti cím: Далёкая Радуга / Попытка к бегству

Eredeti megjelenés éve: 1962

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
264 oldal · ISBN: 9786155158650 · Fordította: Weisz Györgyi
>!
Metropolis Media, Budapest, 2010
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639828551 · Fordította: Weisz Györgyi · Illusztrálta: Sallai Péter

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

zamil>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Menekülési kísérlet

A könyv két kisregényt tartalmaz, amik annyiban kapcsolódnak egymáshoz, hogy mindkét elbeszélés témája az új bolygók felfedezése, és az ottani kihívások.
Az elsőben egy bolygón élő kolónia küzdelmét olvashatjuk a tudomány és a bolygó által keltet kihívásokkal. Érdekessége, hogy előtérbe kerül a szocialista döntéshozás, és annak utópisztikus elfogadása, ami valljuk meg szép álom.
A második elbeszélés, egy pionír regény, ahol egy ismeretlen bolygó felfedezését olvashatjuk, ahol az ember találkozik egy idegen létformával. Itt erősen szembeállítja a szocialista világnézetet, a bolygón tapasztalt helyzettel. Azért ebben a részben elültet a szerzőpáros egy érdekes történet fonalat, amit csak a végén értünk meg.
A sorozat második része jobb mint az első, de talán azért mert itt két komolyabb történetet olvashatunk, csak ne lenne ez a kötelező „nép hurrá” hangulata.

Noro >!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Menekülési kísérlet

A kötet két kisregénye a Delelő-univerzum hajnalára vezet, ha megengedhető ez a képzavar. :) A Lord Rumata-féle progresszorok kora előtt járunk, amikor az utópiában egyesült emberiség még első lépéseit teszi az idegen bolygókon. Itt még inkább a Föld népein van a hangsúly, ami a későbbi könyvekben majd az idegen civilizációkra tolódik, hogy a sorozat befejező részeiben visszakerüljön a Földre, de már egészen más (és jóval pesszimistább) megvilágításban. A hagyományos SF-elemek iránt érdeklődők érdekes részletekre bukkanhatnak arról, hogyan is élnek e jövő lakói, de a lényeg persze már itt is a tettek mögött húzódó mentalitás.

A Távoli Szivárvány története egy tudományos kolóniát mutat be, ahol egy idegen bolygó teljes népessége a téridő kutatásával foglalkozik. Térgörbítéses kísérleteiknek egész kontinensekre kiterjedő mellékhatásai vannak, de ők a tudomány előrehaladásáért minden kockázatot készek vállalni. Egészen addig, amíg be nem üt a katasztrófa, és át kell értékelniük a prioritásaikat. Szerintem ebben a kisregényben nagyon is jól elrejtették az atomháborús célzásokat, én ugyanis mindvégig csak a tudósokat és az ő felelősségük kérdését láttam benne. Ez pedig politikai helyzettől független probléma. A történet egyébként nagyon komoly gondolatokat nem tartalmaz, sőt, egy árnyalatnyit melodrámai. Alkalmasint többet is ki lehetett volna hozni belőle az áldozathozatal és a jóvátétel tematikájában.

A Menekülési kísérlet már felfogható úgy is, mint a Delelő-ciklus egyik legfőbb kérdésének előhangja. Ez az a bizonyos “progresszor” témakör: beleavatkozhatunk-e jótékonyan egy primitív társadalom fejlődésébe, és ha igen, akkor milyen eszközökkel? A kisregény hősei az elsők, akik az emberi történelem során felfedeznek egy barbár, emberszabású kultúrát egy idegen világon, és mi tagadás, nem nagyon értik, hogy ez mit is jelent az őslakók szemszögéből. A maguk felvilágosult, idealista nézőpontjából próbálják megoldani a helyzeteket, nem egyszer tragikomikusan amatőr módon, hiszen képtelenek a helyiek fejével gondolkodni. Néha a marxista történelemszemlélet is felüti a fejét, de csupán megbocsátható mennyiségben. Ez már mindenképpen egy elgondolkodtató írás, amelyet leginkább csak rövid terjedelme korlátoz a téma alapos kifejtésében.
A befejezés viszont eléggé meghökkentő, bár a történet élvezetét nem befolyásolja (számomra legalábbis csupán mellékszál volt az, ami itt olyan furcsán alakul). Az az elképzelés, hogy az SF-ben nem kell mindennek logikus magyarázatot adni, legalábbis rendhagyó, és a testvérek életművének e szakaszában én még egy kissé elsietettnek érzem az alkalmazását. Elsősorban azért, mert nincs előkészítve és felépítve a történetben. Egyes kései írásaikban (Sánta sors, A kárhozott város) már sokkal elegánsabban művelnek valami hasonlót.

Marcus P>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Menekülési kísérlet

A kötetben két kisregény kapott helyet a Sztrugackij életmű, és egyben a Delelő-univerzum korai szakaszából. Borisz utószavával együtt jól látszódik a testvérek alkotói érése, talán itt alakult ki az a fajta stílus, ami később annyira jellemző lett rájuk.

Távoli Szivárvány – A 22. század körül járunk, Szivárvány bolygóját a fizikusok vették birtokukba, akik a teleportációval kísérleteznek. Minden ilyen kísérlet kelt egy Hullámot, de az utolsó kísérlet Hulláma minden eddiginél hatalmasabbra duzzad, pusztulással fenyegetve az egész bolygót. A közelgő veszedelem elől pedig csak egyetlen egy űrhajón lehet – talán – elmenekülni.
Olvasás közben nem volt nehéz felismerni, hogy itt bizony az atombombák pusztító lökéshullámáról van szó, alig leplezve. Érdemes felidézni a korszakból, hogy az 50-es években mindkét nagyhatalom sikeresen tesztelte a minden korábbinál pusztítóbb erejű hidrogénbombát, ami a kor közvéleményére komoly hatással volt. Szovjet írók persze nem írhattak erről (hiszen a nukleáris apokalipszis nyilván csak a hanyatló nyugatot érinthette), ezért találták ki a megállíthatatlan energiahullámot. Néhány rövidebb eszmefuttatást is kapunk már, de a fő probléma mégis az, hogy kit mentsünk meg.
Érdekes, hogy annak idején ezt a könyvet gyerekeknek szánták, és gyerekek is olvasták. Bár talán egy tizenéves már elég sok mindent érthetett belőle, akár a cenzúra ellenére is. 4,5/5

Menekülési kísérlet – A teleportációs utazás már elterjedt technológia, megkezdődött az emberiség Délideje, újabb és újabb bolygókat hódítanak meg a felfedezők. Két jóbarát – az egyikük a strukturalista nyelvész, aki mindig erre rímelve költ rövid verseket – rövid kiruccanásra készül Pandora bolygójára, ámde egy furcsa idegen, aki 20. századi történésznek mondja magát, megkéri őket, hogy inkább egy ismeretlen bolygóra menjenek el. A lakatlan bolygó helyett azonban egy középkori stádiumban lévő civilizációt, és a Vándorok által hátrahagyott, látszólag értelmetlen célú gépeket találnak ott.
Tulajdonképpen ez egy korai „civilizációk találkoznak” történet, amit később Vernor Vinge vagy Orson Scott Card már jóval kiforrottabban valósított meg, de mivel itt tulajdonképpen ez mellékes, ezért ez nem gond.
Ez az első olyan Sztrugackij mű, amiben nem kapunk magyarázatot minden jelenségre, és a felületes olvasó vakarhatja a fejét, hogy na most akkor itt tulajdonképpen mi is történt. Ilyen szempontból a cím is csak az utolsó oldalakon nyer értelmet, és itt kell eldöntenünk, hogy ez most valami orbitális baromság, vagy a testvérek épp hogy itt léptek át a szépirodalom határvonalán, mert innentől kezdve mindenféle sci-fi elem csakis és kizárólag a mondanivalónak van alárendelve – még ha az a kor és a rendszer miatt néha igencsak erősen kódolva is lett. 4,5/5

Nekem tetszett mindkét történet, és szerintem jó belépő lehet ez a kötet a Sztrugackij testvérek világába, mert még nem annyira mélyvíz, mint a későbbi kötetek, de már jelen vannak azok a filozófiai- és stíluselemek, amelyekért szeretjük az írópáros műveit.

berg>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Menekülési kísérlet

Bátor írások, mert nem magyaráznak meg mindent, például a háttérről, mégis működőképes volt nálam az elbeszélések világa, bennfentesnek éreztem magam. Tetszettek a tartalmas párbeszédek, az elbeszélés fölívelő lendülete, főként a második írásban. A szovjet mindennapokra ráismerni viszont nem volt szívderítő (áruhiány, sorban állás, lerobban a minden). A könyv végén az utószóféléből kiderül, hogy a második történetben eredetileg nem náci spoiler volt a haláltábor, ettől utólag egész más színben láttam a szöveg gondolati hátterét, amit addig árnyalatlan, „győztes honvédő”-nek éreztem. Újraolvasásra is abszolút alkalmas, agyas, gondolkodtató.

BabusM >!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Menekülési kísérlet

Azért szeretem a Sztrugackij-regényeket, mert a fantázián túl az agyat is megmozgatják. Sőt, néha sokkal inkább a gondolataidra hatnak, mint a fantáziádra. Külön szeretem, hogy a könyveikben az emberek úgy élnek, mint bármikor a mi jelenünkben. Nem azzal foglalkoznak a szerzők, hogy valami ultramodern közeget teremtsenek részletezve, hanem a könyv által előtérbe kerülő emberi kérdésekre koncentrálnak. Mellette persze a szereplők – mellesleg – videofonon beszélnek, repülő autókon közlekednek, más bolygókon élnek vagy nyaralnak, de ez már olyan természetesen mellesleg jelenik meg, mintha csak a máról írnának.
A két regény közül nekem a Távoli Szivárvány tetszett jobban – ellentétben az előttem megszólalókkal. A Menekülési kísérletben már sok elavult szemléleti elem jelenik meg, ezért érezni, hogy bizony nem ma íródott a szöveg. A Távoli Szivárvány problematikája sokkal modernebb, vagy inkább állandóbb jellegű, ezért maradandóbbnak érzem.

>!
Metropolis Media, Budapest, 2010
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639828551 · Fordította: Weisz Györgyi · Illusztrálta: Sallai Péter
bedeguar>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Menekülési kísérlet

Ismét egy sorozat, amit a végén kezdtem, és össze-vissza haladok vele.
A két kisregényből nálam egyértelműen a Szivárvány talált be jobban. Ilyen mesterien kevés írásban lebegtetik a feszültséget. A kezdeti idill, a lassan kirajzolódó, de már az elején sejtetett katasztrófa zseniális adagolásban érkezik. Ugyanúgy, mint ahogy a megoldási kísérletekhez viszonyulás is: mindenki szemszögéből más és más, emiatt végig hullámzik a regény hangulata. Remekül szemléltetik a testvérek, milyen gondokkal küzd a tudóstársadalom: egyrészt a cél, a nulltranszport optimalizálása, másrészt az erőforrások szűkössége, a bolygón kívüli társadalom elvárásai és kevés segítsége. Az álmok és a tények. Hogy a Szivárvány távol van.
Remek karaktereket sikerült létrehozni: a gépésztől a tudósokon keresztül az igazgatóig mindenki a saját személyiségének a keretein belül cselekszik. Külön élmény volt Kamill, aki tudja, de nincs hozzá kedve. Előrevetíti talán Marvint, aki hasonló problémákkal küzd majd egy másik világ határán.

A Menekülési kísérlet nekem nem igazán volt az esetem. Túlírtnak, erőltetettnek éreztem, és a karakterekre ráfért volna még egy kis finomítás, hogy megközelítse a Távoli Szivárvány színvonalát.

Összességében 4.5 csillag.
Külön dícséretet érdemel azért, mert Anya, aki nem egy sci.-fi rajongó, belerakta a táskájába, mielőtt hazautazott tőlünk. Azt hiszem, beleolvasott, amíg nem voltunk itthon, és nem bírta letenni :)

pat P>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Menekülési kísérlet

A Távoli Szivárvány annyira nem volt meggyőző (Sztrugackij-skálán, persze), kicsit nehézkesen indul, aztán a végére összekapja magát.
A Menekülési kísérlet sokkal jobb, és nagy történeti jelentőséggel rendelkezik: mint sejthető volt olvasás közben, és beigazolódott az utószó alapján, ez volt az a történet, ahol az egész vándoros-progresszoros zsenialitás eszükbe jutott a nagyrabecsült testvéreknek. És egy csöpp plussz info, hogy miről jutott eszükbe, hogy a társadalmi egyensúlyba való akár „jószándékú” beavatkozás jó dolog-e: hát arról (többek között, nyilván), hogy a Szovjetúnió kissé talán durván folyt bele Mongólia belügyeibe, és ezzel kisebb bonyodalmat okozott a társadalom működésében. Minden mindennel összefügg, csakugyan.

Morpheus>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Menekülési kísérlet

Látszik, hogy ezek még elég korai zsengéi a Sztrugackij testvéreknek, már csíráiban benne van minden, amitől tényleg jók lesznek a történeteik.
A lényeg, hogy csíráiban. De hát mindenkinek el kell kezdenie valahol az írást. Erős közepes.

ppayter>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Menekülési kísérlet

A Távoli Szivárvány első háromnegyede határozottan zavaros volt, a végére már legalább olvasható, de szintén nem túl értelmes. Ilyen szituációs történeteket sokkal jobban is meg lehet írni, ahogy az természetesen a testvérek későbbi műveiből is kiderül.
A Menekülési kísérlet már olvasmányosabb, na meg ugye scifitörténeti jelentőségű, hiszen itt jelenik meg először Sztrugackijéknál a „mi történik, ha egy technikailag magasan fejlett civilizáció dolgaira lényegesen fejletlenebbek bukkannak?” kérdés, mely később ugye a Piknik az árokpartonban teljesedik ki. Ettől függetlenül ez a kisregény sem kimondottan jó, egyedül Borisz Sztrugackij pár oldalas utószavára mondom, hogy megérte elolvasni.

2 hozzászólás
Trillian>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Menekülési kísérlet

Mindkét kisregény tetszett. A Távoli szivárvány volt szerintem a jobb, de a másik történet sem volt rossz. Az előbbiben a társadalom felépítése tetszett és érdekes is volt számomra. Az utóbbiban pedig az erölcsi problémákat éreztem erősebbnek.Mindkét történet izgalmas volt, a Sztugackij fivérek stílusa pedig továbbra is nagyon tetszik, valamint a témaválasztásuk is kedvemre való. A könyv végén ismét nagyon jó volt a szerzők jegyzeteit olvasni.


Népszerű idézetek

Chöpp P>!

– Amennyire ismerlek, körülötted mindig nyüzsögnek az emberek, akiknek égető szükségük van rád. Nagyon szerencsés a jellemed, téged mindenki szeret.
– Nem így van – mondta Gorbovszkij. – Én szeretek mindenkit…
– Nagyon gazdag ember vagy – szaladt ki Matvej száján.

076. oldal

Noro >!

– Azért mégiscsak nevetséges. Egyre tökéletesedünk, tökéletesedünk, jobbak, okosabbak leszünk, mégis milyen kellemes dolog, ha más dönt helyettünk…

110. Oldal

Chöpp P>!

De tudják-e, mi a történelem? Az maga az emberiség. És nem lehet megtörni a történelem gerincét úgy, hogy ne törnénk meg az emberiség gerincét!

225. oldal

Chöpp P>!

Ha az ember tulajdon akarata ellenére hazudni kezd, valahol valami elromlott.

058. oldal

Chöpp P>!

Fejet hajtok Kamill előtt. Korábban is fejet hajtottam előtte, de most azt hiszem, értem, mire gondolt. Egyébként tudják, hogy Kamill meghalt?
Matvej feje megrándult.
– Megint?
– Á, szóval tud róla! Fura história. Meghalt, és megint feltámadt. Hallottam ilyesmiről. Semmi új nincs a világon. Ugyanez volt Krisztussal is.

068-069. oldal

ppayter>!

– Emociolizmus – mondta Vagyim sóhajtva, és nagyot harapott kecskesajtos szendvicséből. – Kedves kislány, hiszen ez a szó már fonetikai szempontból is undorító!

136-137. oldal - Menekülési kísérlet - 1.

Chöpp P>!

A kísérlet kudarcot vallott, Leonyid. Az „akarod, de nem vagy képes” állapot helyett jött „képes vagy, de nem akarod” állapot. Ez elviselhetetlenül fájdalmas – képesnek lenni és nem akarni.
Gorbovszkij lehunyt szemmel hallgatta.
– Igen, értem – mondta. – Képesnek lenni és nem akarni – ez a gépből ered. A bánat pedig az emberé.

130-131. oldal

Chöpp P>!

Az a törekvés, hogy megőrizzük az anyagi javak áradatát, hajszát szül, a hajsza az igények aránytalan megnövekedéséhez vezet, és ennek következménye önmagunk lefékezése.

059. oldal

Chöpp P>!

Miért nem képes megtanulni az ember, hogy egyszerűen éljen? Honnan mászik elő a feneketlen patriarchális mélységekből a becsvágy, az önimádat, a sértett büszkeség? És miért van mindig valami titkolnivalónk? És mindig van mi miatt restelkednünk.

152. oldal

Chöpp P>!

A kamrából kizuhant Vagyim. Fehér volt, és csurom víz, mint egy ázott egér.
– Rosszul vagy? – kérdezte együttérzően Anton.
Vagyim mély mellhangon dalra fakadt:

    Távol terek hangja bömböl
    Süvít vadul, mint szélvész,
    Kibukkansz a hipertérből,
    Strukturalista nyelvész.

Közben rögtön lehajtotta a díványt, és leült.
– Hát ezért nem lettem űrhajós – mondta kissé rekedten, és végigdőlt a díványon.
– Minden alkalommal ezt mondod – felelte Anton.

157. oldal


A sorozat következő kötete

Delelő Univerzum sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Raana Raas: Ellenállók
Raana Raas: Hazatérők
Frank Herbert: A Dűne
Dan Simmons: Hyperion
Peter F. Hamilton: Pandóra csillaga I-II.
John Scalzi: Pusztító tűz
Isaac Asimov: Alapítvány-trilógia
Octavia E. Butler: Hajnal
Pierce Brown: A káosz évei
John Scalzi: Bezárt elmék