Lakott ​sziget (Delelő Univerzum 6.) (Kammerer-trilógia 1.) 103 csillagozás

Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Lakott sziget

„A ​22. század, az emberi civilizáció delelője. Megvalósult a csillagközi utazás csodája, és a galaxis benépesedett. A bolygók élik a maguk önálló életét, az egyetlen ellenőrző szerv a progresszoroké, akik a fejletlenebb kultúrák útját próbálják egyengetni. Makszim Kammerer, a zöldfülű szabad kutató a végtelent járja, újabb lakható, illetve lakott világok után kutatva. Amikor aztán egy űrbalesetet követően hajótörést szenved egy ismeretlen bolygón, egyáltalán nem biztos benne, hogy itt huzamosabb ideig elélhet az ember. Szétforgácsolódott birodalmacskák tengődnek az atomháború kínjait nyögő földjén, mindennaposak a mutációk, az eldugottabb vidékeken pedig még mindig a hajdani idők hadigépezetei szedik áldozataikat. Vajon sikerül-e újból egy néppé, szerves egésszé kovácsolni a pártoskodó kiskirályok által szédített tömegeket, vajon létrejöhet-e még működőképes társadalom a politika szörnyetegeinek meddővé vált harcterén? A Sztrugackij testvérek egykor mind nálunk, mind hazájukban… (tovább)

Eredeti cím: Обитаемый остров

Eredeti megjelenés éve: 1969

>!
348 oldal · ISBN: 9786155158629 · Fordította: Weisz Györgyi
>!
Metropolis Media, Budapest, 2009
348 oldal · ISBN: 9789639828285 · Fordította: Weisz Györgyi

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Makszim Kammerer · Guy Gaal


Kedvencelte 20

Most olvassa 2

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 39


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Lakott sziget

A Sztrugackij testvérek a kitalálói és elindítói a Stalker mitológiának, amelynek legfényesebb lapját Andrej Tarkovszkij (http://moly.hu/konyvek/kovacs-andras-balint-szilagyi-akos-tarkovszkij), orosz filmrendező írta a megegyező című filmjével. Ez a film a 20. századi filmművészet egyik csúcspontja, de aki 40 évnél fiatalabb és műveletlen, az alkalmatlan a befogadására, mert lassú és filozofikus. Amikor a film keletkezett (1980), az egyetemisták még filmklubokba jártak, Antonioni, Godard, Bergman, Tarkovszkij és a többi zseniális óriás filmnyelve még érthető volt számukra, és volt erejük, tudásuk és türelmük az elmélyült gondolkodásra, és az elvont tartalmak befogadására, megfejtésére, továbbgondolására. A Stalker tehát nemzedékek számára alapmű volt, világítótorony, melynek fénye ráragyogott a film kiindulópontjául szolgáló forgatókönyvre és a Piknik a senkiföldjén című kisregényre is (http://moly.hu/konyvek/arkagyij-es-borisz-sztrugackij-stalker), mely a történet első, alapváltozata. A Stalker és a Piknik a senkiföldjén – háttérben a Tarkovszkij filmmel – a titokról szólt, amely minden emberben, de a világban is benne lakozik, és ehhez a mondanivalóhoz tökéletesen illeszkedett a sci-fi formanyelve.
A tudományos-fantasztikus irodalomnak van néhány olyan óriása (pl.: Bradbury (http://moly.hu/konyvek/ray-bradbury-marsbeli-kronikak) és Lem (http://moly.hu/konyvek/stanislaw-lem-solaris), akiknek munkái a hagyományos irodalomba is beilleszthetők volnának, hisz talán nincs is több fantasztikum bennük, mint Swift, Kafka vagy Vonnegut írásaiban, ugyanakkor szövegeik stílusa és irodalmi megmunkáltsága a legkényesebb ízlésű kritikusok igényeit is kielégítenék.. A sci-fi egy másik vonulatának nem a tökéletesen kimunkált és használt irodalmi nyelv, hanem a gondolatok és a fantázia eredetisége, a mítoszteremtő képesség, és az emberiség jövőbeli problémáinak megérzése és feltérképezése a legnagyobb erőssége. Ide tartozónak gondolom Asimovot (http://moly.hu/konyvek/isaac-asimov-az-alapitvany-trilogia) és Herbert-t (http://moly.hu/konyvek/frank-herbert-a-dune). A Sztrugackij testvérek – a Stalker révén – e két stílus, irányvonal határvidékére helyezhetők. Mindezek alapján érthető kíváncsisággal vettem kezembe a Lakott sziget című regényüket.
E hosszas bevezető után magáról a műről csak kevés mondandóm van. Viszonylag jól megírt, érdekes problémákat felvető, de nem túl meggyőző kalandregény. Szórakoztató, izgalmas, tele van a fantáziát megmozgató titkokkal, és kisebb hibáktól eltekintve logikusan vezeti a cselekményt, mozgatja a szereplőket, ábrázolja a történet hátterében megjelenő, és az emberi jövő antiutópiájaként, a mindenkori diktatúrák karikaturisztikus képeként értelmezhető idegen világot. Talán az a bajom vele, hogy nagyon zsúfolt a történet, túl sok mondandó gyűlt össze benne, és hiányzik az elmélyültség, egy-egy embernek és problémának a sokoldalú, árnyalt bemutatása.
Befejezésül még egy gondolat – tulajdonképpen csak azért irkáltam az eddigieket is, hogy ezt elmondhassam: viccesnek találom, hogy miközben a fantasztikus könyvek szerzőinek többsége, de a legjobbak mindenképpen, minden féle rasszizmust élesen elutasítanak, aközben az olvasóik között milyen sok zsidózó, románozó, meg cigányozó van. E könyvben is hangsúlyos elem, hogy elítél minden csoport alapú diszkriminációt, de tudom, hiába teszi. Az idegen világok mutánsaival szemben sokkal könnyebben vagyunk toleránsak, mint a kivilágítatlan utcán fenyegetően fellépő cigánnyal, az állásunkat veszélyeztető külföldi bevándorlóval vagy a vagyonát köztudottan ferde utakon szerző zsidó származású nagyvállalkozóval szemben. Illetve nem is a tolerancia hiánya a baj, mert ezekben az esetekben nincs mit tolerálni, hanem az, hogy egy-egy ember hibájából, bűnéből a hozzá hasonló származási körből érkezők bűnösségére is következtetünk, tehát hamisan általánosítunk. Úgy látszik, a gondolkodásunk ezen meghatározottságán: az előítéletességen és az idegenellenességen az irodalom nem tud változtatni.

46 hozzászólás
>!
mohapapa I
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Lakott sziget

Érdekesek ezek a Sztrugackij tesók, pontosabban érdekesek a könyveik. Egyik sem lett a kedvencem, nem ragadott torkon, nem tepert le, nem tetette le velem a petéimet, nem ájultam el tőlük és semmi szuperlatívusz. De itt sorakozik jó pár a polcomon, tervben van a hiányzók, sőt a teljesebb kiadások beszerzése is. Talán mert olyan jó kis oroszok. Talán mert olyan jó kis orosz sci-fi-ket írnak. Talán mert Sztrugackijok következetesen és rendületlenül.

S valamit el kell most mondanom: eddig, bár gyűlnek a könyveik a polcomon, minden könyvük után fanyalogtam valamiért. Sőt, főművük, a Sztalker számomra megfejthetetlen és érthetetlen bármilyen formában. (Nagyon érdekes, hogy az első Metagalaktika megjelenésekor, gyerekként olvasva is, akkor Piknik az árokparton címen (1), megmaradt bennem mind a kisregény, mind a szerzők neve. De akkor sem tetszett, csak mégis.) Nem tudnám azt mondani, hogy ABSZ regényinek, novelláinak a stílusát ezer közül is megismerném, ahogy mondjuk Vonnegut vagy Pratchett stílusa megismerhető. Azt sem mondanám, hogy a történetvezetése, a szereplők mozgatása is olyan, mint PKD (2) írásaiban: senki más nem tudná, vagy ha de, akkor sem csinálná így. Ugyan az a klasszikus, „ezcsakoroszlehet”-feeling meg van, de ezen belül, önmagából a szövegből nem biztos, hogy lokalizálnék ABSZ-re.
És mégis… És ez a „mégis” a lényeg valahogy.

A Lakott sziget után nem fanyalgok. Egyáltalán. A belőle készült filmet évekkel ezelőtt láttam, és igazán tetszett.(3) S volt valami külön kellemesen borzongató abban, hogy nem szinkronizált, csupán feliratos verzióban létezik a film. (Valami érthetetlen okból máig nem mutatták be nálunk.) Nem szoktak ennyire bennem maradni filmek, sőt, túl könnyen felejtek. De ez mégis itt ragadt. Annyira hatott mindennel, hogy bár többször kézbe vettem a hatására nagyon gyorsan beszerzett könyvet, valahogy soha nem jutottam a végéig. Pedig voltaképpen a film nagyon hű leképzése a regénynek.
Anélkül, hogy tartalmat írnék: néha megdöbbenek, hogy abban az átkoz, lelkiismeret nyúzó és dögletes kompromisszumokra épülő, kényszerítő rendszerben, amikor kötelező volt mindennel egyetérteni, és szeretni kellett azokat, akik köteleztek (4), mégis döbbenetes művek jelentek meg nyomtatásban és filmvásznon is. (Miközben persze mennyit indexre tett a politika és az őt kiszolgáló hivatalos kultúra. A Lakott sziget Szovjetunió-beli betiltásában és magyarországi meg nem jelenésében semmi meglepő nincsen. A könyv egy spoiler.

Ebbe a világba csöppen a Földről űrhajókázó Makszim Krammerer, az alig húszéves fiatalember. Aki, miután lassan megérti, mi is a dörgés a lakott szigeten, a kezébe akarja venni a dolgok rendbe tételét. Makszim különleges tulajdonságokkal is bír a lakott sziget lakóihoz képest. A történet Makszim története. Voltaképpen. Ha akarjuk rendszerkritika. Illetve, ha nem akarjuk, akkor is. Voltaképpen akár aktualizálható rendszerkritika is (5). Meg kiáltás, hogy: emberek birkák vagytok. Meg elismerése annak, hogy de voltaképpen nem tehettek róla, még a birkaságotok is csupán emberi mivoltotokból fakad, önerőből nem is fogtok kitörni soha, hioszen nincsen hatalmatokban kitörni. Meg szól arról is, hogy minden rendszer megteremti a maga egyensúlyát, amit kívülről csak nagyon óvatosan, nagyon körültekintőn szabad csak megbolygatni, mivel a bolygatás talán nagyobb tragédiát eredményez, mint a bolygatástalanság. Meg szól arról, hogy micsoda felelőssége van annak, akinek hatalma van, meg annak, akinek lehetősége van bolygatni. Meg szól arról is, hogy aki sokak szemében ellenség, az minden bizonnyal maga is csak áldozat, és hogy a másság csak állapot, nem értékmérő. (Ez manapság divatos úgyis, bár szerintem nem egy az egyben átvihető a regényből a valóságra való vonatkoztatás, de legyünk nagylelkűek, simán belemagyarázható.) Meg szól elsősorban arról, hogy a pokolba vezető út is jószámdékkal van kikövezve. Meg és meg és meg szól sok mindenről. Meg van ám spoiler Meg ABSZ a végén csavar egyet a történeten, és az ember csak les ki a fejéből, hogy ami addig tökéletesen egyértelmű volt, akkor most mégsem az, és ami a legnagyobb gyűlöletet kiváltotta, mégsem teljesen a sötétség eszköze, vagy mi van? Meg jól ír, ABSZ, na! Meg kalandregénynek sem semmi, amit olvasunk. Szóval, mondom újra, nagyon sok minden ez a történet.

De elsősorban egy pompás regény.

(1) És nem is. Egy kritika döbbentett rá, hogy a Metagalaktikában Piknik a senki földjén címmel jelent meg egy kivonat kisregényből. Egyébként az egyik legjobb kritikát itt olvastam a könyvről: http://www.prozanostra.com/iras/ujra-es-ujra-zonaban-b-…
(2) Philip K. Dick
(3) Itt például megnézető: https://www.youtube.com/watch…
(4) A magam részéről, bár természetesen vannak teljesen érthető elemei az érveléseknek, nagyon sokszor érthetetlenül állok ennek a rendszernek a visszasírása előtt. Aki megöl, azt is ölelnéd… De ebbe inkább ne menjünk bele, jó?
(5) Egy barátom osztotta meg a Facebook-on az alábbi videót. Mivel éppen olvastam a Lakott sziget-et, nem tudtam nem párhuzamot találni a kis filmecske és az olvasmányom között. A link: https://www.facebook.com/laszlo.palfalvi.75/posts/29102…

>!
Marcus P
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Lakott sziget

Ahogy azt az orosz szerzőktől megszokhattuk, ez is egy egyedi stílusú és hangulatú regény, ami korának szovjet rendszerét figurázza ki, de igazi klasszikushoz méltón a rendszer elbukásával sem avult el a mondanivalója. Hiszen más diktatúrák is lakott szigetek, melyeknek látóhatára önmagába hajlik vissza, és ugyanilyen lakott sziget a tájékozatlan, megtévesztett ember elméje is. Nyomot hagy ez a könyv az emberben, újra és újra bevillan egy-egy jelenet, és mindig újabb rétegeket fedezhetünk fel benne, még sokkal az olvasása után is.

(A könyvből készült kétrészes film és az alternatív folytatásként felfogható Galactic Assault című stratégiai játék is kitűnő darab.)

1 hozzászólás
>!
ppeva P
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Lakott sziget

Lényegesen jobb, mint a pár hete olvasott Menekülési kísérlet. Kicsit talán zsúfolt volt, kicsit talán túl sokat akart markolni, de magával ragadott és tetszett.
Volt egy olyan mögöttes tartalma, ami miatt szovjet sci-fiket olvastunk egykor… Eldugott, lappangó társadalomkritika, a totalitárius társadalmak bírálata.

>!
iquexy P
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Lakott sziget

Masszaraks, ez nagyon jó volt. Főleg a vége, az a nem várt fordulat a Vándorral. Zseniális. Az idegen (majd később egyre kevésbé idegen) világ felépítése, berendezkedése, történelme. Mind-mind lenyűgöző.

>!
Metropolis Media, Budapest, 2009
348 oldal · ISBN: 9789639828285 · Fordította: Weisz Györgyi
>!
Profundus_Librum
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Lakott sziget

…egy csomó közhellyel tudok csak szolgálni: alapmű, remekmű, minden sci-fi rajongónak kötelező darab, emlékezetes darab, nem könnyen felejthető regény, blablabla. Én mindenkit tiszta lelkiismerettel bátorítanék a Lakott sziget megolvasására, és nem kell megijedni ha néha úgy érezzük „Mit olvasok? Ennek a fejezetnek mos mi köze van… bármihez??” minden a helyére kerül, minden értelmet nyer.

Bővebben:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2012/11/arkagyij-es-…

>!
ddroid
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Lakott sziget

azt hiszem itt volt már az ideje pótolni ezt a kimaradást.
Általában az olvasó előbb megtudj a dolgokat mint a főszereplő, vagy legalább több szempontból tudja megvizsgálni a körülményeket és így több esélye van rá, hogy rájöjjön a „titokra”. Itt azonban nem történik meg, vagy csak figyelmetlen voltam, és eléggé irritált, hogy telik az idő, de nem nagyon jutunk közelebb a megoldáshoz. A végével sem vagyok elégedett, jó persze van folytatása de akkor is olyan érzés, mint tévézésnél a reklám: pont a „legjobb” pillanatban jön…
Szóval elég jó :D bátran ajánlom azoknak, akik szeretik az izgalmakat, elborzadnak attól, hogy üres héjként, elvakultan éljenek, na meg egy nukleáris háborútól.
ja és nekem is jól jönne egy elnyűhetetlen ruhadarab. ha valaki már tud ilyenről szóljon :)

>!
Richeus
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Lakott sziget

Elég jól indult, de mikor a könyv egyharmadához értem eléggé megijedtem, mert kezdett unalmassá válni – és még elég sok volt hátra. De aztán kilőtt a sztori! Izgalmas, mozgalmas és tartalmas volt, tele váratlan fejleménnyel. A főszereplő nem az a tipikus szuperhős, gyakran sodródott az eseményekkel mintsem irányította volna, de mindig képességeinek biztos tudatában cselekedett. A leírt világ is egészen különleges.

>!
Druida
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Lakott sziget

Jó könyv. Tetszett attól függetlenül, hogy a végén már szenvedtem vele. Túl nagy ugrások vannak a történések között, ezért kissé zavaros lehet, de végül minden kitisztul. A története abszolút aktuális. Összeesküvés-elmélet rajongóknak is ajánlott! Meg fognak lepődni… Makszim abszolút szimpatikus figura, talán a legszimpatikusabb eddig olvasott főhőseim közül. Habár a történet végére őt is megrontja az a beteg társadalom egy kissé. A mondanivalója számomra: Amit erősen nyomnak az orrod elé, túlzottan reklámoznak abban kezdj el kételkedni. Ha az igazságra vagy kíváncsi, magadnak kell utána járnod. Ne higgy a propagandának, hiszen az embereket, amióta élnek a civilizációban ezekkel irányítják. Aztán felmerül a kérdés: Mennyire durván fanatizálható az ember? Vajon mi is ilyen biorobot állapotban élünk, csak nem vesszük észre…?

>!
Ákos_Tóth IMP
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Lakott sziget

Masszaraks, nagyon jó könyv volt! Nagyon-nagyon jó, nem is nagyon érdemes boncolni, inkább olvasni kell mindenkinek. Stílusa ugyan nem annyira időtálló, mint a Piknik az árokparton, mondanivalója viszont nagyon is aktuális, sajnos majdnem annyira, mint a hatvanas években volt. Valószínűleg megint az írók orosz mivolta, valamint a regény keletkezési ideje az oka annak, hogy ma ez a könyv nincs egy lapon emlegetve Lem, Clarke, vagy Dick klasszikusaival… Mert miközben a cselekmény közérthető, világos, sok csavarral és csak idővel megvilágosodó elemmel, a mondanivaló a háttérben nagyon sokféle és sokféleképpen értelmezhető. Gondolhatunk a könyvben leírt világra, mely minden furcsaságával együtt nagyon ismerős ugyebár, vagy akár magára Makszimra. Az ő jellemének változásaiból nagyon sok minden levezethető, egyszerre kívülálló, gyermetegen naiv, zseni, és szinte már-már isten…

Nagyon sajnálom, hogy a kiadó ezúttal lehagyta a könyv végéről Borisz kommentárját – szinte biztos, hogy ez a regény 1968-ban kicsapta a biztosítékot a Szovjetunióban. Nálunk is csak 2009-ben jelent meg először, de épp ezért így is nagyon hálásak lehetünk a kiadónak, hogy végre kijött a regény, és a teljes Kammerer-trilógia is.

Hamarosan sorra kerül a film is, nagy reményeket fűzök hozzá!


Népszerű idézetek

>!
Chöpp

Már nem akarok semmit. És ne velem ordíts, ti vagytok a hibásak, addig aludtatok, míg tönkrement a világotok, masszaraks! Elpusztítottátok, kiraboltátok; elvadultatok, mint egy nekibőszült fenevad! Most mit csináljak veletek? – Hirtelen Guy előtt termett, megragadta a ruhát a mellén. – Most mit csináljak veletek? – ordította. – Mit? Mit? Nem tudod? Beszélj!
Guy szótlanul tekergette a nyakát, óvatosan eltolva Makszimot.
– Én tudom – folytatta Makszim komoran. – Nem lehet itt senkit felelősségre vonni. Ahová nézel, mindenütt vadállatok… – Felkapta a földről az egyik albumot, s vadul lapozgatni kezdte. – Micsoda világot barmoltatok össze?! Micsoda világot?! Nézd meg!
Guy a keze fölött odanézett. Ebben az albumban nem volt semmiféle borzalom, csak rendkívüli szépségű tájakról készült színes felvételek: dús zölddel szegélyezett kék öblök, vakítóan fehér város a tenger fölött, vízesés egy hegyszorosban, remek autópálya, rajta tarka autók áradata, régi várak, felhők fölé emelkedő havas hegycsúcsok, egy havas hegyoldalon vidáman lesikló ember, tengeri hullámverésben játszó, nevető lányok…
– Hol van most mindez? – kérdezte Makszim. – Hová tüntettétek mindezt, ti átkozott apák átkozott gyermekei? Leromboltátok, összerondítottátok, vasra cseréltétek… Eh, ti… emberkék!

264-265. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Guy Gaal · Makszim Kammerer
1 hozzászólás
>!
Chöpp

A politika annak a művészete, hogy tisztára mossunk valamit mocskos vízzel. Sose ereszkedjetek le a politikához…

312. oldal

Kapcsolódó szócikkek: politika
>!
Chöpp 

Én elhinném? – gondolta. Valószínűleg igen. De úgy látszik, én egyébként is túlságosan hiszékeny vagyok ehhez a világhoz.

140. oldal

>!
Chöpp

… minden lehetséges esemény megtörténik egyszer…

007. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Makszim Kammerer
>!
Chöpp 

Mégiscsak illenék eligazodni a világban, amelyben élnek… Mert még azt képzelik, hogy eltörölték a régi történelmet, és újat kezdtek… Elképesztő tájékozatlanság, magukkal beszélni sincs miről…

103. oldal

>!
ytike

Azt mondja, abban a világban, ahonnan jött, az emberek nem tudnak élni, ha nem tiszta a lelkiismeretük. Nos, akkor ne éljen! Ez sem rossz megoldás – magának is jó, meg a többieknek is.

241. O

>!
Chöpp 

De az is lehetséges, hogy ebben a világban nem is lehet másképp, és ha tenni akarsz valamit, ostobaságokba kell belemenned, értelmetlen vérontásba, talán még az aljasságba is. Szánalmas ember… ostoba ember… aljas ember… De mi mást lehetne várni az embertől ebben a szánalmas, ostoba, aljas világban? Csak észben kell tartani, hogy ez az ostobaság a gyengeség következménye, a gyengeség pedig a tudatlanságé, a helyes út tudásának hiányáé… hiszen az lehetetlen, hogy a sok ezernyi út között ne legyen egy helyes! Egy úton már végigmentem, gondolta Makszim, az nem a helyes út volt. Most végig kell mennem ezen, bár most már látszik, hogy ez sem az igazi. És lehet, hogy még sokszor kell helytelen utakon járnom, zsákutcába jutnom. És ki előtt mentegetem magam? – gondolta. És miért?

156-157. oldal

Kapcsolódó szócikkek: út
>!
Habók P

…az eszméket azért nevezik eszméknek, mert szemmel láthatóan különböznek a valóságtól.

>!
Amapola P

– És minden rendes politikuséi.
– Szokatlan szópár – jegyezte meg Mak.
Az ügyész kérdően nézett rá, majd megértette, és elnevette magát.
– Igen. A politikai tevékenységnek megvannak a maga sajátosságai. A politika annak művészete, hogy tisztára mossunk valamit mocskos vízzel.

312. oldal


A sorozat következő kötete

Delelő Univerzum sorozat · Összehasonlítás
Kammerer-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dmitry Glukhovsky: Metró 2033
Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja
Dmitry Glukhovsky: Futu.re
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Stephenie Meyer: A burok
Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?
Philip K. Dick: Különvélemény
Philip K. Dick: Kamera által homályosan
Karin Boye: Kallocain
Umberto Simonetta: Éjszakai utazók