Hazatérés (Delelő Univerzum 1.) 11 csillagozás

Delelő, 22. század
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Hazatérés

Bő ​százévnyire a jövőben a Földön kialakult az eszményi társadalom. Az ideális kommunista világállam polgárai jólétben élnek, a tudomány minden jóval ellátja őket, anyagi és szellemi értelemben egyaránt. De vajon hogy fogadja ezt a tökéletességet két élő őskövület, a múltból egy elveszettnek hitt űrhajóval hazatért két kozmonauta, Szergej Kondratyev és Jevgenyij Szlavin?
Ismerkednek régi-új otthonukkal, feladatokat vállalnak, kihívásokat keresnek a megváltozott világban. Vajon számukra is kielégítően működik-e a tökéletes társadalom, megtalálják-e, amit keresnek itt, a Földön? Sikerül-e beilleszkedniük, ha már a világűrt elzárta előlük a baleset, amit túléltek? Ahogy azt is nyomon követhetjük, miként találja meg helyét e társadalomban az a négy fiatal, akik bár az új kor szülöttei, mégis gyakran kételkednek benne, hasznos tagjaivá válhatnak-e az emberiségnek, fel tudnak-e nőni gyermekkori példaképükhöz, az egyesek szerint hős, mások szerint esendő Gorbovszkijhoz…

Az… (tovább)

Rövidített változata Ugrás a jövőbe címmel jelent meg.

Tartalomjegyzék

>!
362 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155508806 · Fordította: Sándor Gábor
>!
362 oldal · ISBN: 9786155508813 · Fordította: Sándor Gábor

Most olvassa 3

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

>!
Serno_au_Barca
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Hazatérés

Majdnem könyv

Csak Sztrugackij iránti tiszteletem miatt kapott a mű ilyen magas értékelést tőlem. Regénynek túlzás lenne nevezni. Nagyon látszik rajta, hogy több novellából összefércelt kötetről van szó. A fejezetek ha nevezhetjük annak a novellákat eltérő minőséget mutatnak, de egyik történet sem öregedett jól. A mosogatógépes jelenet például különösen nevetséges és roppant balga történet. Ezzel szemben viszont vannak érdekes részek is. A személyes kedvencem a mélytengeri kalmárok utáni vadászat volt. Kicsit több ilyen kellett volna a sok értelmetlen filozofálgatás helyett.

>!
[névtelen]
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Hazatérés

Végső soron nem volt rossz olvasmány, de azért látszott rajta, hogy a szerzőpáros itt még csak bontogatta a szárnyait, ahogy az utószóban egy szerkesztő találóan megfogalmazta, még nem nagyon tudták eldönteni, hogy filozofikus vagy kalandos regényt akarnak-e.

Egyébként erre a könyvre én a regény kifejezést nem igazán használnám, tekintve hogy a könyv inkább egy novellafüzér. A könyv első részében ezek a novellák még szorosabban kötődnek egymáshoz, ennek köszönhetően nyomon követhettem Kondratyevet és Szlavint, hogy hogyan próbálnak beilleszkedni a számukra vadidegen világba. Sztrugackijéknak jól sikerült ábrázolniuk a szereplők vívódásait, ahogy kétségbeesetten keresik a helyüket, miközben attól rettegnek, hogy kiderül, ők már teljesen hasznavehetetlenek a jövő kommunista társadalma számára. Az egyik szereplő útkeresésében viszont volt egy olyan motívum, amivel már találkoztam spoiler című művében, így erre a vonalra nem tudnám nyugodt szívvel azt mondani, hogy igen, ez egy eredeti ötlet volt.

Ahogy haladtam előre a könyvben, úgy lett egyre gyengébb a novellák közötti kapcsolat, inkább már önálló történetnek lehetne tekinteni őket. Ez először kicsit zavart, de aztán rájöttem, hogy ezeknek a történeteknek is megvan a maguk varázsa, melyek közül a legjobban A vándorokért és utazókért és A látogatás című novellák tették rám a legmélyebb benyomást. (Az előbbi írás megjelent a Kétszázadik című antológiában is Vándorlókról és utazókról címmel.)

A jövő társadalmáról számomra nem sok derült ki, csak a szokásos utópista dolgok: mindenki megkap mindent, nincs hiány semmiben, és a kalandor lelkületű emberek halálra unják magukat stb. Ebből kifolyólag a világábrázolást nem éreztem kiforrottnak. Viszont a hiányosságai ellenére is tudtam élvezni ezt a könyvet, tehát végső soron megérte elolvasni a Delelő univerzum ezen szeletét is.

>!
Morpheus
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Hazatérés

A nagy részüket olvastam már máshol, maguk az írások látszik, hogy zsengék, de megalapozzák a sorozat későbbi darabjait. Érdekes olvasni, mennyire másképpen alakult a technológia és a világ, mint ahogy akkor képzelték. Valahol sajnálom is…
Azért négy csillag, mert nosztalgiáztam és azért csak a kedvenc íróim. :)

1 hozzászólás
>!
WerWolf
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Hazatérés

Ez a novellafüzér megfelelő alapra helyezi a Delelő Univerzumot.
Sok kritika érte a könyvet a kommunista világkép miatt, viszont az utószót és magát a könyvet elolvasva, különbséget kell tennünk a szovjet kommunizmus és a Sztrugackij testvérek kommunizmusa között.
A XXI. század embere szárnypróbálgatásaival igyekszik meghódítani a világűrt. Az egyik ilyen szárnypróbálgatás közben az egyik űrhajó balesetet szenved és a fénysebességnél nagyobb utazósebességnek köszönhetően a XXII. századba érkezik vissza. Egy olyan századba, ahol már megvalósult az utópia és mindenki azzal foglalkozik amivel szeretne. A kirajzás már megtörtént, most a felfedezéseken van a sor, az ismeretlen civilizációk megtalálásán.
A novellák nem teljesen egybefüggőek, inkább csak az elv és a vissza-vissza térő szereplők adják meg a folytonosságukat. Érdekes, hogy az író páros nem csak a világegyetem felfedezésére összpontosított, hanem, hacsak pár mondatban is, de magának a Földnek, a mélységnek a megismerésére is odafigyelt.
A kalandvágy, a tanulás és felfedezés hozzátartozik az ember életéhez. Mennyivel előrébb tarthatnánk, ha a mindennapi harcok a megélhetésért nem emésztené fel energián nagy részét. Bár ahhoz, hogy az emberiség elérje ezt a szintet nem csak a világnak kell megváltoznia, hanem nekünk is. Jó példa a történetben a tunya ember alulmaradása a reprodukcióban :)
Lassú folyású a történetek elbeszélése, de igen sok érdekes kérdést felvet. A mai ifjúságnak igazi kihívást jelent a kötet, hiszen a rohanó világban egy ennyire nyugodt, elhúzódó elbeszélésekhez valódi türelemre van szükség. De a türelem, rózsát terem.
Olvastam már pár részt a Delelő Univerzumból, és bár egymástól függetlenül olvashatók a sorozat részei, mégis a világának a megértéséhez ez a kötet sokat segít.
Legszívesebben most fognám és belevetném magam a sorozat többi kötetébe. Sőt, újraolvasnám azokat a részeket is, amit már olvastam.

>!
Trillian26
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Hazatérés

Érdekes könyv volt. Tetszett a szerzők által elképzelt jövő. A könyvben egymáshoz lazán kapcsolódó történeteket olvashattam, így voltak visszatérő szereplők is. Többek között két űrhajós, akiknek a jövő társadalmába való beilleszkedését is nyomon követhettem. Talán az űrben és a más bolygókon játszódó történeteket élveztem a leginkább, de a földiek is érdekesek. Voltak jobb és gyengébb történetek is, de összességében tetszettek, kíváncsian várom a Delelő univerzum többi kötetét.


Népszerű idézetek

>!
[névtelen]

Tudod – merengett Zsenya –, bizonyos szempontból az elődök mindig gazdagabbak, mint a leszármazottaik. Tartalmasabbak az álmaik. Amiről az elődök még csak álmodoztak, az utódoknak az már egyszerű napi rutin. Ó, Sheila, micsoda álom volt ez nekünk, elérni a csillagokat! Mindent feláldoztunk érte. Ti meg úgy repkedtek a csillagokhoz, ahogy annak idején mi a mamához, nyári szünetre. Ó, szegénykéim!

107. oldal, A "terülj, terülj, asztalkám"


A sorozat következő kötete

Delelő Univerzum sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kir Bulicsov: Kettészakított élet
Ilja Varsavszkij: Molekuláris kávéház
Gennagyij Gor: Varázsos út
Vlagyimir Szorokin: Cukor Kreml
Ivan Jefremov: A múlt árnyéka
Aszkold Jakubovszkij: A Galaktika kupolája
Dmitrij Bilenkin – Alekszandr Dnyeprov: Hullámverés a Marson / Bíbormúmia
Andrej Gyjakov: Túl a láthatáron
Szergej Sznyegov: Istenemberek
Szergej Lukjanyenko: Világok őre