Fogadó ​a Halott Alpinistához 107 csillagozás

Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Fogadó a Halott Alpinistához Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Fogadó a Halott Alpinistához

Peter ​Glebski rendőrfelügyelő egy kellemesen eltöltött szabadság reményében érkezik az eldugott, hegyvidéki fogadóba. Minden jól is indul, amíg elő nem kerül az első halott… Azután a dolgok rohamosan rosszabbra fordulnak: lavina zárja el a fogyatkozó vendégseregletet a külvilágtól, a telefon is megsüketül, s a kikapcsolódásra váró nyomozó egyszeriben ott találja magát egy egyre rejtélyesebb gyilkossági ügy kellős közepén, csupa potenciális tettessel körülvéve. Ráadásul az eset megoldását az sem kimondottan segíti elő, hogy a nyomok egyike-másika látszólag világunk határain túlra vezet…

A Sztrugackij fivérek ismét nem egy megszokott SF-et tesznek le elénk, hanem egy vérbeli bűnügyi történetet, amelyben persze semmi sem a várakozásoknak megfelelően alakul. Mert mit is várhatnánk egy olyan krimitől, amiben a halott nem halott, a gyanúsítottak egy része pedig talán nem is ember?

Ez a kötet immár másodszor jelenik meg magyarul, mégis teljes joggal mondható első… (tovább)

Eredeti cím: Отель „У Погибшего Альпиниста”

Eredeti megjelenés éve: 1970

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Kozmosz Fantasztikus Könyvek, (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
224 oldal · ISBN: 9786155508103 · Fordította: Weisz Györgyi
>!
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155508110 · Fordította: Weisz Györgyi
>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1981
174 oldal · puhatáblás · ISBN: 963211485X · Fordította: Földeák Iván

Kedvencelte 5

Most olvassa 4

Várólistára tette 48

Kívánságlistára tette 25

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Fogadó a Halott Alpinistához

Vasárnap esti kikapcsolódás. :)

Micsoda jó kis szürreális katyvasz! Nyomokban orosz népmesei elemeket is tartalmazhat (de hol van belőle a Baba Jaga?!). Szürke, ámde keményfejű kis államhivatalnok kontra kelet-európai groteszk. Nem tudom, melyiket sajnáljam jobban.

Nem mondom, hogy nem lehetne jobb. Egy darabig hasonlítgattam más általam ismert Sztrugackij-regényekhez (és alulmaradt), de úgy kb. a harmadánál rájöttem, hogy nincs értelme: ez egész más műfaj. A történet számomra nagyon is izgalmas volt – lehet, hogy tapasztalatlanságomból eredően, de nem tudtam kiszámítani a fordulatokat, összesen csak 1 db szereplő valódi kilétére jöttem rá, de éppen ő annyira jól meg volt írva, hogy megbocsátottam neki ezt a „kilengést”. Annyira kiszámíthatatlannak bizonyult a történet, hogy, bevallom, jó pár fordulatát még most se értem, és halálra irigylem az elbeszélőt, hogy ő érti. Igaz, eléggé álmosan olvastam.

A szereplők, ez a sok válogatottan fura figura, nagyon tetszettek, bár tény, hogy szunnyadnak még bennük kiaknázatlan lehetőségek. Az egyik síron túli módon nevet, a másiknak eldönthetetlen a neme spoiler, a harmadik bibliai nevet visel, és söröskorsó az attribútuma, a negyediknek hasonmása van, és hóemberré változik… ez a nekem való történet.

Őszintén sajnáltam, hogy a végén szép racionálisan (?) megmagyaráztak mindent. Vagy majdnem mindent. Persze ez is a műfaj velejárója – nem maradhatnak elvarratlan szálak –, de én bizony Sztrugackijék helyében ott hagytam volna magamat lógva, mint ahogy azt más regényeikben meg is tették…

>!
Bla IP
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Fogadó a Halott Alpinistához

Mindenféle fura alakok egy, a nyüzsgő világtól távol eső szállodában, ahová főszereplő nyomozónk is pihenni, akarom mondani, síelni és jó levegőt szívni érkezett, de gyakorolnia kell a hivatását. Egy krimibe öltött sci-fi, vagy fordítva, amely harmadik típusú találkozások formájában oldja fel a szállóban történő rejtélyes esetek megoldását. Szórakoztató nyári kikapcsolódás, de volt és van ennél sokkal jobb Sztrugackij is.

1 hozzászólás
>!
Márta_Péterffy
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Fogadó a Halott Alpinistához

Békés, téli hotelben extrém történések, különleges találkozások.
Ó, varázslatos orosz irodalom, lények és figurák!
Mindig szerettem a sci-fit, ám a „szovjet sci-fi” világával csak nemrégiben kezdtem ismerkedni.spoiler
A Sztrugackij fivérektől ez a harmadik könyvem, talán nem olyan zseniális, mint a Piknik..de jó szívvel ajánlom.spoiler
Örömmel folytatom még az ismerkedést, tovább a fivérekkel és más szerzőkkel is.

2 hozzászólás
>!
ViraMors P
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Fogadó a Halott Alpinistához

Ezt a könyvet nekem írták. Az elején kételkedtem benne és helyenként kicsit döcögősnek éreztem, de az összképet tekintve abszolút nekem írták. Egy kis krimi, egy kis sci-fi, némi rejtély, rengeteg gondolkodás, mindez remek arányokkal adagolva. Pedig az elején kissé húztam az orromat, az alaphelyzet spoiler már 1970-ben sem volt kifejezetten eredeti ötlet, bár nem volt annyira lerágott csont, mint manapság… De a Sztrugackij fivérek az átlagosból kiindulva, a műfaj általános szabályait megtartva egy átlagon felüli történetet írtak, amit a végére nagyon is élveztem.

>!
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155508110 · Fordította: Weisz Györgyi
>!
mezei P
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Fogadó a Halott Alpinistához

Nosztalgia 1.

A könyv sok évig ott állt a nővéremmel közös gyerekszobánk könyvespolcán, és bár akkor még nem olvastam, fantáziámat rabul ejtette a különleges cím. (Bár eredetileg nem is ez lett volna.) És legalább már akkor megtanultam az alpinista szó jelentését. És amikor a nővérem elköltözött, a könyv is eltűnt. (De ez egy másik rejtély.)

A Fogadó a Halott Alpinistához egy klasszikus bűnügyi történet, egy mindentől elzárt „se ki-se be” helyszínnel, és sok, különös szereplővel. Akik jelen voltak: Alec Svenar, a fogadó tulajdonosa, aki elég nagy fantáziával bír, mindazok mellett két lábbal áll a földön, és apróbb trükköktől sem riad vissza, ha a fogadó népszerűsítéséről van szó; Caisa, a tenyeres-talpas, kicsit vérbő és kicsit egyszerű alkalmazott; du Barnstrockre úr, híres bűvész, és Brunet, az „ivadék”; Simone Simonet, fizikus, amatőr alpinista; Moses, gazdag úr és Mosesné őnagysága; Olaf Anvarafors, „viking”; Hinkus, a spoiler; Luarvik L. Luarvik, a félkezű; Lale, a bernáthegyi. És Peter Glebski rendőrfelügyelő, aki pihenni jött a hegyekbe, és belecseppent ebbe a misztikus bűnügybe. Maga a történet nem volt túl izgalmas, azonban mindent Glebski felügyelő szemén keresztül láttunk, akit egy meglehetősen intelligens, finom humorral rendelkező embernek ismertünk meg. Pont ezért csapott arcul a befejezés, mert egy ilyen embertől én nem ezt a megoldást vártam volna. A tulajdonnevek megtévesztően semlegesek, a történet és szereplők bárhol előfordulhattak volna, ezért volt váratlan fordulat ez a bürokratikus, a törvényhez betű szerint ragaszkodó befejezés.

Az Epilógus azért elgondolkodtatott: „Igen, rosszkor érkeztek hozzánk. Még nem álltunk készen a találkozásra. Még most sem állunk készen rá.”

Szerintem még most sem…..

>!
Ákos_Tóth I
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Fogadó a Halott Alpinistához

A 2015-ös új kiadás elolvasása után:
Mikor először olvastam a Fogadót, még az 1981-es kiadást, nem voltam tőle különösebben elragadtatva – úgy éreztem, a Sztrugackij-életművön belül ez egy afféle kísérleti krimi hommage, amiben a testvérek saját magukat hozták kellemetlen helyzetbe: egyrészt egy műfaj szabályai közé kényszerítették magukat, ami abszolút nem jellemző rájuk, másrészt nevük és stílusuk alapján még a naiv olvasó is a kelleténél hamarabb összerakja az amúgy kellően csavaros történetszálakat. Ez a véleményem sokban nem változott, de mindenképpen hozzátenném, hogy most, amikor az írópárostól már nem sok újdonságot remélhetünk, ez a velejéig Sztrugackij-mű tökéletesen kielégíti a rajongó olvasó minden igényét. Sajátos humor, elképesztő szereplőgárda, hangulat, szabados történetvezetés… minden megvan, amiért annyira szeretjük őket.

Igazából a sztori ismételt átrágására az új kiadás ösztökélt: kíváncsi voltam az új fordításra, illetve az ominózus, korábban kimaradt részletekre. Talán a körítés miatt, de az új verzió igen frissnek tűnt, jobb benyomást is tett rám, mint az elődje. Finom részletekben tér csak el a két regény, hangulatban és stílusban nem, illetve itt van a szokásos néhány oldal Borisz Kommentárok a megtett úthoz című visszaemlékezéséből is, amit mindig elképesztően élvezetes olvasni! Ebből kiderül, pontosan mik ösztökélték őket a történet megírására, illetve újabb információkhoz jutunk soha el nem készült, csak a tervezés fázisáig jutott műveikről.

A Fogadó jó regény… meglágyította a szívemet a tény, hogy hosszú idő óta megint valami újdonságnak hatót, valami különlegeset tudtam olvasni a Sztrugackijoktól. Remélem, a Galaktika nem vesztette el a lelkesedését, mert az életműben számos kötetre férne rá a felújítás, illetve vannak még általában véve magyar megjelenésre váró írások is. Továbbra is nagyon várom őket!

Az eredeti, 1981-es regény olvasása után:
Szinte látom lelki szemeimmel, ahogy Borisz és Arkagyij egy Agatha Christie kötet tanulmányozása után elhatározzák, tisztelegni fognak a műfaj előtt, és megírják a saját krimijüket, amiben mindent alárendelnek majd a tudományos fantasztikumnak. Nyomozós krimi ez a javából, gördülékeny stílusban íródó fejtörő, ami az űroperák sorozata után előrevetíti a „Földre visszatérő” Sztrugackijok jövőbeni munkásságát.

Számomra úgy tűnik, ez az irányvonal a Piknik az árokparton kivételével nem szült igazán maradandó írásokat az életműben, ezzel a könyvvel is úgy vagyok csupán, mint az Egymilliárd évvel a világvége előtt című kötettel – hiányzik a plusz, az az apró tényező, ami jelentőséget és súlyt adott Makszim Kammerernek, Vagyimnak és Antonnak a Menekülési kísérletben, vagy Athosznak a Nyugtalanságban…

A kötet nagyjából egy időben született a Lakott szigettel és A kölyökkel, tehát a fivérek éppen kreatív csúcsponton voltak, és rövidesen következett a Piknik is. Nem hiszem, hogy ők maguk túl nagy jelentőséget szántak volna ennek a regénynek, és ujjgyakorlatként tökéletesen meg is állja a helyét. Érdekes és értékes része viszont a kötetnek Kuczka Péter utószava, érdemes elolvasni!

4 hozzászólás
>!
mandris
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Fogadó a Halott Alpinistához

Bár még keveset olvastam Sztrugackijéktól ahhoz, hogy a könyvet elhelyezzem az életműben, azt már 3 elolvasott könyv után is érzem, hogy nem ez az életművük csúcsa, és a jövőre való tekintettel bízom abban, hogy még csak nem is dobogós. Mert ezt a sci-fi-krimi történetet valahogy egyiknek – ti. sci-finek és kriminek – sem érzem elég jónak. Hogy őszinte legyek, nagyon nehezen sikerült fenntartanom az érdeklődésemet – pedig erre elvileg maga a szöveg hivatott, és nem nekem kéne erőfeszítéseket tennem. Pedig azért vannak benne elszórva értékelhető mozzanatok, de valahogy összességében mégsem kellően meggyőző.

>!
Joshua182
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Fogadó a Halott Alpinistához

Nagyon szeretem a félreeső, elszigetelt helyszíneken játszódó történeteket, sajátos dinamikát kívánnak meg, és különleges hangulatot árasztanak.
Nincs ez másképp ennél a könyvnél sem. Adott egy rejtélyes bűntény, a szereplők mindegyike meglehetősen „fura szerzet” a maga módján. A titokzatos karakterek mellé pedig kapunk némi fanyar, enyhén cinikus humort is, amit személy szerint tudok értékelni. Ami leginkább tetszett, hogy mind az olvasó, mind a főszereplő sötétben tapogatózik a regény nagy részében, a hegyvidéki szálloda sajátos „mikrokozmosza” pedig kiváló táptalaj a milliónyi kérdésnek, ami olvasás közben ötlött fel bennem.
Ami kevésbé tetszett, az a befejezés, szerintem a végső fordulat jóval több lehetőséget rejtett és látványosabb finálét kívánt volna meg, terjedelemben is rövidnek éreztem. Azért így is elgondolkodtató, a szerzőpáros bevallottan „kísérleti kriminek” szánta, ennek fényében abszolút kellemes olvasmány, csemege egy téli tűz mellett.
Mindenképp tervezek még olvasni a fivérektől.

>!
Tarja_Kauppinen IMP
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Fogadó a Halott Alpinistához

Piszokjó!

Szégyen, nem szégyen, ez volt az első Sztrugackijom, de korántsem az utolsó, az biztos. A sci-fi nem az én műfajom, túl földhözragadt vagyok hozzá, és bár tinikoromban irdatlan mennyiségű krimit olvastam, volt Agatha Christie- és Lőrincz L. László korszakom is, most mégis az esélytelenek nyugalmával kullogtam Glebski felügyelő nyomában.
Minthogy nagy rajongója vagyok a hegyvidékeknek, eleve lépéselőnnyel indult nálam a könyv – és az egész tálalás, a környezet, az atmoszféra annyira unikálisra sikerült, hogy cserébe még azt a bizonyos, nem elhanyagolható mennyiségű fantasztikumot is hajlandó vagyok megbocsátani. Már csak a nagy számok törvénye alapján is nyilvánvalóan spoiler, így a témafelvetés voltaképpen nem is annyira abszurd, mint amennyire első blikkre annak tűnhet.
Eleinte húztam a számat amiatt, hogy a szereplők teljes lelki nyugalommal flörtölnek, táncolnak egy olyan illetővel, akinek nem lehet eldönteni a nemét, de minthogy jómagam az elejétől fogva biztos voltam benne, hogy az illető spoiler (és igazam is lett!), talán ők is hasonló következtetésre juthattak. Igaz, én a korábbi olvasmányélményeimből indultam ki; az ilyen androgün jellegű figurák mindig spoiler.

Az meg aztán egyéni szociális probléma, hogy az Olaf nevű nagydarab szőke viking miatt félig-meddig a Jégvarázs képi világával vizualizálódott a fejemben a sztori. Remélem, a Disneynek egyszer eszébe jut, és adaptálja.

>!
jezsek P
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Fogadó a Halott Alpinistához

Ez egy krimi. Alibi, időpontok, motívum, elkövetési mód, nyomozó rendőrfelügyelő és gyanúsítottak. Pipa, pipa. De mégsem krimi, mert a rejtély megoldása olyan, amit egy „tisztességes” krimiben nemhogy udvariatlan, de egyenesen vétség alkalmazni. Ez a magyarázat szoros összefüggésben van azzal, hogy a könyv a sci-fi címkét kapja, és a KFK sorozatban jelent meg. A testvérek le is írják: "a misztika és a fantázia eszköztárát felhasználva, bármely bűntényt megmagyarázhatunk, s a magyarázat mindig logikus lesz."
Nem ért óriási meglepetés, de szórakoztató volt a nyomozás, és a vége miatt ott maradt egy jó kis bizsergés, hogy kaptam egy újabb izgalmas változatot a Találkozásra.


Népszerű idézetek

>!
mezei P

– Hogy hiszek-e a mágusokban? – mondta. – Mindenben hiszek, amit el tudok képzelni, Peter. A mágusokban, az Úristenben, az ördögben, a kísértetekben… a repülő csészealjakban… Ha az emberi elme képes ezeket elképzelni, az azt jelenti, hogy mindezek valahol léteznek, különben minek lenne meg az agynak ez a képessége?

>!
Márta_Péterffy

-Vizünk van elég-mondtam töprengve.-Nem fenyeget-e azonban a kannibalizmus?
-Nem-felelte a tulajdonos láthatóan sajnálkozva.-Hacsak nem kívánja egy kissé változatosabbá tenni a kosztot.

50. oldal

>!
Joshua182

Szó sincs vámpírokról. Semmi misztikum. Viszont tiszta tudományos fantasztikum.

180. oldal, MM 2015

>!
mezei P

Ekkor azon kaptam magam, hogy én, a szolíd, tapasztalt rendőr, már nem egészen fiatal ember, itt ülök, és egy beszámíthatatlan banditával teljesen komolyan alakváltókról, csodatévőkről és boszorkánymesterekről értekezem…

>!
Gitta_Bry

Én magam nem olvastam, de a fiam azt szajkózza, hogy mai világunkban az ember legnagyobb átka az elmagányosodás és elidegenedés. Nem tudom, nem vagyok biztos benne. Vagy ködevő képzelődés ez az egész, vagy én vagyok reménytelen balek. Mindenesetre éppenséggel két hét elmagányosodás és elidegenedés az, amire nekem most szükségem van.

12. oldal (Metropolis Media, 2015.)

>!
Joshua182

– Maga külföldi?
– Nagyon – mondta. – A legnagyobb mértékben.
– Talán svéd?
– Talán. A legnagyobb mértékben svéd vagyok.

138. oldal, MM 2015

>!
Habók P

– S mi a helyzet a fűtőanyaggal? – kérdeztem.
– Tartaléknak mindig ott vannak az én örökmozgóim.
– Hm… – jegyeztem meg. – Fából vannak?

50. oldal

>!
mezei P

Még mindig nem működik kétfajta örökmozgója; ebben egyébként az alkatrészek a bűnösek. Ha jól értem, ahhoz, hogy örökmozgói valóban örökké működjenek, fel kellene találni az örökéletű műanyagot.

>!
Bla IP

A vörös, megizzadt Caisa már a konyhában szorgoskodott a lángoló főzőlapnál. Hozott egy bögre kakaót meg egy szendvicset, én pedig egy szempillantás alatt eltűntettem, s félfüllel hallottam, hogy a tulaj valamilyen dalt dudorász a szobájában.

26. oldal

>!
mokata P

A hírek szerint Vingi környékén, Mur városának közelében leszállt egy repülő szerkezet, és zöldes-sárgás emberkék léptek ki belőle; mindegyiküknek három lába és nyolc szeme volt. A szenzációéhes bulvársajtó tüstént űrből érkezett jövevényeknek kiáltotta ki őket…


Hasonló könyvek címkék alapján

Agatha Christie: Az alibi
Dennis Lehane: Viharsziget
Agatha Christie: Halloween és halál
Kondor Vilmos: Budapest noir
Agatha Christie: A titkos ellenfél
Lee Child: Múlt idő
Richard Morgan: Valós halál
Philip K. Dick: Kamera által homályosan
David Mitchell: Felhőatlasz
Stephen King: 11.22.63