Egymilliárd ​évvel a világvége előtt 62 csillagozás

Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Egymilliárd évvel a világvége előtt

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Egymilliárd év van előttünk, de már most el kell kezdenünk” – mondja Vecserovszkij, a matematikus, aki nem hajlandó engedni a nyomásnak, nem törik meg, és nem teszi le a fegyvert. A kutatás, a tudás fegyvereit tudniillik, amelyek segítségével a kutatócsoport egy szupercivilizáció kialakítását akarja kidolgozni. A regény hősei sorra megtörnek az ellenséges nyomás alatt, az életösztön erősebb a tudományos kíváncsiságnál. Vecserovszkij azonban életét kockáztatva is folytatja a küzdelmet, hiszen a cél elérése lehetséges.

Eredeti cím: За миллиард лет до конца света

Eredeti megjelenés éve: 1975

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1978
182 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632113101 · Fordította: Földeák Iván

Enciklopédia 23

Helyszínek népszerűség szerint

Föld


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

>!
Ákos_Tóth IMP
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Egymilliárd évvel a világvége előtt

Négy év elteltével határozottan felül kell bírálnom a 2014-ben írt értékelésemet – ez a kisregény bizony méltatlanul került kispadra a Sztrugackij-életmű értékelésekor, és a rajta lévő 79 százalékra is csak nyammogni tudok. Ha nyolcvan lenne, talán jobb lenne a kedvem, de a 85 mindenképpen reálisabb volna picit. Van ugyanis abban valami, amiről Kuczka ír az utószóban: a szovjet sci-finek előbb-utóbb igenis vissza kellett térnie a Földre, el kellett engednie az ötvenes, hatvanas évek romantikus, űroperás körítését, és a minket körülvevő világra kellett koncentrálnia. Aligha véletlen, hogy a fivérek legjei (leginkább kultikus: Sztalker, leginkább társadalomkritikus: A kárhozott város, legszatirikusabb: A marslakók második inváziója, legirodalmibb: Sánta sors) mind a földhözragadt érából kerültek ki, és ezekben az írásokban sokkal közelebb kerültek a szovjet ember alkatához, áhított ideáljaihoz, vágyott vagy beprogramozott jövőképeihez – és legfőképpen: problémáihoz*.

Egyébként tényleg bűbájos kis műről van szó, kamaradrámáról, panel-sci-firől, egy kisköltségvetésű harmadik típusú találkozásról. Alig venni észre, mennyire szellemes húzás lehozni az idegen hatalom isteni erejét a pétervári panelház sokadik emeletére, a legnagyobb nyári hőség közepére. Folyik a bor, a középkorú fickók kenegetik a kaviáros kenyeret, elfilozofálnak az életükre rátelepedő idegen fenyegetésről – a tudományos fantasztikum innentől nem az űrhajóban ülő fitt fiatalembereké, hanem az átlagemberé, a szovjet polgáré, aki átizzadt trikóban és gatyában simán ajtót nyithat egy idegen civilizációra (a kortárs orosz sci-fi és fantasy azóta is ebből az életérzésből indul ki szinte mindig, Lukjanyenko még az űroperájába is becsempészte a csehovi orosz kisembert). Ami pedig a filozófiát, a tanulságot illeti – a fivérekhez mérten határozottan felüdítő volt a szabadon hagyott értelmezési lehetőségek sora, a szellős logika, a lazán kezelt irodalmiság (kb. félúton az addig kívülről szemlélődő elbeszélő beköltözik a főhősbe, és E/1-ben megy tovább a sztori – de kit érdekel?).

*Mert hát mit szépítsük, akkoriban mások is simán rátették a kezüket az ember munkájára, nem kellettek ehhez idegenek…


A 2014-es olvasásom után egyébként ezt írtam a könyvről:
Ez tényleg igazi panelscifi… kicsit olyan, mintha színpadra szánt mű lenne (vagy tévébe, olcsó tévéfilm formájában), hiszen a cselekmény csupán beszélgetésekre és ivásra korlátozódik egy leningrádi panelház két lakásában, meg a közöttük lévő folyosón, miközben a téma maga kifejezetten izgalmas és mozgalmas. Nagyon ígéretesen indul, erős atmoszférája van, bárhova eljuthatna a kisregény, de a közepén mintha elkezdene egyhelyben topogni, és onnantól tényleg egy kicsit ellaposodik. És ez értendő főként a hangulatra, amíg ugyanis furcsábbnál furcsább emberek érkeznek Maljanov lakásába, még van egy sajátos vonzereje a regénynek, amikor azonban a tudósok filozófiai vitái zajlanak, már menthetetlenül beköszönt az unalom… Ezen segítenek az utolsó fejezetek, és a lezárás, de nem ez a könyv a fivérek fő műve.

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1978
182 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632113101 · Fordította: Földeák Iván
10 hozzászólás
>!
SteelCurtain
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Egymilliárd évvel a világvége előtt

A Stalker után ez nagy-nagy csalódás. Olvasás közben valahogy úgy éreztem magam, mint a főhős felesége, Irka, amikor egy idegen melltartót talál a lakásukban, s hitetlenkedve hallgatja férje vodkagőzös zagyvaságait. Nagyjából én is olyan hitelesnek találtam a regényt, mint ő a férje magyarázatát.
A karakterekkel nincs gond, jól el vannak találva. A jelenetek is jól lettek megírva. Hanem a kötőanyag, aminek az egészet össze kellene tartania, s végül vázzá szilárdulnia, csak ragadós kocsonyás réteget alkot, csúszkál össze-vissza. Rém bosszantó. Mintha figyelmetlenségből tejszínhab helyett fáradt olajat nyomnánk a torta tetejére.

>!
ViraMors P
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Egymilliárd évvel a világvége előtt

Nehéz erről a könyvről írni. Olyan mint egy paranoiás lázálom. Ijesztő. Árad belőle a zsigeri félelem, a kétségbeesés és az elszántság. Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy mennyire lehetett aktuális, amikor a fivérek megírták…?

>!
Noro MP
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Egymilliárd évvel a világvége előtt

Néhány leningrádi tudóst megmagyarázhatatlan események zargatnak. Mindegyikük azt hiszi, épp valamilyen nagy felfedezés előtt áll. Vajon valaki vagy valami be akar avatkozni az életükbe? Vagy bizarr véletlenek, netán természeti erők áldozatai lettek? A könyv nem ad választ e kérdésekre – sőt, tulajdonképpen semmire sem. Gyárthatunk elméleteket, ezekkel akár meg is nyugtathatjuk racionalitásra törekvő agyunkat. De ha olyan eseményekkel kerülünk szembe, amelyek ennyire nem illenek bele mindennapi tapasztalatainkba, akkor végső soron a félelem és a paranoia vezérel döntéseinkben.

Bár a regénynek méltó helye volna akár az angolszász “újhullám” filozofikus-metafizikus SF klasszikusai között is, ebben a formában mégis eltéveszthetetlenül a szovjet idők terméke. (Bár, ha meggondolom, Dicknek is voltak hasonló paranoiás-szürreális agymenései. De ő hiába adott egy remek definíciót a valóságra spoiler, azért mégsem ápolt vele zökkenőmentes viszonyt.) A mindennapi létbizonytalanság, a felsőbb hatalomnak való kiszolgáltatottság ugyanúgy benne van ebben a történetben, mint a tudós szembekerülése a megmagyarázhatatlannal. Az olvasót még irodalmi eszközökkel is újra meg újra elbizonytalanítják: ilyenek a fejezeteket megnyitó és lezáró “…”-ok, amelyek rendszeresen kizökkentenek a történet folyamából és suba alatt arra irányítják a figyelmet, hogy vajon miről maradtál le? Hasonló elem lehet a narráció hirtelen megváltozása is E/3-ról E/1-re. Én arra gyanakszom, hogy ennek a regénynek a megértéséhez az jár a legközelebb, aki elfogadja, hogy minden részletében nem fogja megérteni.

>!
Chöpp 
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Egymilliárd évvel a világvége előtt

Nagyon elszomorított a jó kis sztori vége. A küzdelmet magát én alapvetően marhaságnak tartom. De ha még nincs is miért és teljességgel elhibázott, na akkor van min gondolkoznunk saját magunkat illetően.
Választás az, ha nincs választás? Természet Anyáddal ne húzz ujjat! Próbáljuk meg megtanulni, még mielőtt elvágjuk a csapongó tudományos képzeletünk által magunk alá teremtett lombos faágat. Figyelem! Akkor van értelme a gyakorlatnak , ha a LÉT A TÉT!

>!
pwz ISP
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Egymilliárd évvel a világvége előtt

Emésztget(t)em az olvasottakat… Mi is lenne ez a mű, ami akár panel sci-finek is nevezhető (panelházban játszódik a cselekmény :D )? Sci-fi egyáltalán? Egyfajta kapcsolatfelvétel az emberek és az „idegenek” között? Hát, nem egy Harmadik típusú találkozások, az biztos! És nem is Man in Black 3 :)!
A klasszikus pillangó-effektus, vagy pillangó-hatás új szemszögből való megvilágítása jutott erről a könyvről az eszembe!
A korábban olvasottak szerint általában „visszajönnek” a jövőből, hogy megváltoztassák a múltat. A fő szál a „jövőből” jön, illetve a „jövőben” van. Itt viszont a „múltban” bonyolódik a cselekmény és csak érzékeljük, hogy a „jövő”, vagy annak „képviselői” megpróbálnak beavatkozni saját idejük, vagyis a jövő érdekében. Ők tudnak valamit, amit a „múltban élők”, Vecserovszkij, Maljanov és a többiek nem. Nem árulják el, hogy miért akarják a tudósok látszólag ártalmatlan kutatásait megakadályozni. Az akadályok tárháza kimeríthetetlen. Ahogy haladunk a történetben előre, egyre több dologra fény derül, miközben jönnek az újabb kérdések. Kicsit bűnügyi történet, kicsit Mester és Margarita :), kicsit sci-fi és kicsit – vagy talán nagyon is – benne van a 70-es évek végének szocialista valósága: tudás és/vagy kétkezi munka? Megéri a tudományba befektetni annyi időt és energiát?
Még valami: érdekes, hogy menet közben a nézőpont is változik, hiszen E/3. személyből a végére E/1. személyre váltanak a szerzők…
Elgondolkodtató mű…, de azt is mondhatnám, hogy nem könnyű a megértés szempontjából „belekapni”! Nem egy könnyed ponyva, az biztos! :D
A szovjetek és a magyarok is feldolgozták filmes formában. Itthon Félix László rendezésében, 1983-ban készült egy TV-játék, míg a Szovjetunióban 1988-ban Alekszandr Szokurov készített egy több mint két órás feldolgozást a műből. Az utóbbit fel is tettem a külső linkek közé. Művészfilm, ahogy az a szovjetektől elvárható. A helyszín egy kicsit más, Türkménia…

54 hozzászólás
>!
dwistvan P
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Egymilliárd évvel a világvége előtt

Bár a fantasztikum világába csúszott a történet, mégis izgalmas társadalomkritika kerekedett belőle. A könyv végi kommentár nem említette a szovjet időben készült könyvről azt, hogy nem csupán a távoli civilizáció beavatkozása ellen szól a történet, hanem az akkori hatalom elleni utalás is ott lapul a sorok között. Vannak akik feladták, behódoltak, akadt, aki küzdött a szabad alkotásért. A párbeszédek érdekes filozófiai kérdésekkel foglalkoztak.

>!
Lunemorte MP
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Egymilliárd évvel a világvége előtt

Leülnél egy teára? Esetleg kérsz egy kis kávét? Vagy valami keményebbre vágysz? Mondjuk vodkára vagy borra? :) Vedd nyugodtan a kezedbe ezt a kis könyvecskét és lépj bele egy olyan történetbe,ahol garantáltan megtalálod a magad kis világát valahol! ;)
Olyan filozófiai,társadalomkritikai és groteszk birodalomba léphetsz,ahonnan egyhamar nehéz lesz kikecmeregni! Sőt…Még egy kis krimit is beleképzelhetsz a történetbe! Miért is halt meg a szomszédom?
Varázslatos és elbűvölő,igazi orosz atmoszféra…Kihagyhatatlan!
(Ez az első könyvem a Sztrugackij-fivérektől,de garantáltan nem is az utolsó. )

>!
Jávori_István I
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Egymilliárd évvel a világvége előtt

Ezt a regényt 18 évesen már olvastam egyszer, akkor nem ragadott meg ennyire, mint most.
A Wikipédián szócikket is elindítottam a sci-fi kisregényről.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Egymilli%C3%A1rd_%C3%A9vve…

A regény tudósait megmagyarázhatatlan jelenségek – furcsa történések, ismeretlen látogatók, kellemetlen betegségek – zavarják meg a munkáikban. Nem értik, kinek vagy minek állhatnak az útjában. Földönkívüliekre, titkos emberi szervezetekre is gondolnak, míg egyikük egy hihetetlen elmélettel rukkol elő.

A cselekmény nagyjából egy panelház rendezetlen lakására korlátozódik, a gondolatok azonban az univerzum beláthatatlan világában áramlanak. Szerepe van a lélektani kisregényben egy kósza és mindig láb alatt lévő macskának, a vörös boroknak, a teának , a kaviárnak és persze a vodkának is. :-)

>!
Rocketdog P
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Egymilliárd évvel a világvége előtt

Nagyon furcsa volt. A történet elég hullámzó, hol rendkívül izgalmas, máskor meg unalmas. Amit folyamatosan azonos szinten tartott, az a nyomasztó hangulat, ami bőséggel áradt belőle.


Népszerű idézetek

>!
Ákos_Tóth IMP

– Ha nem tudod, mit tégy – mondta Vecserovszkij –, semmit se tegyél.

140. oldal (Kozmosz Könyvek, 1975)

6 hozzászólás
>!
Chöpp 

Századunkban azért lesznek az emberek öngyilkosok, mert mások: a társadalom, barátaik előtt szégyenlik magukat… A múlt században viszont azért lőtték főbe magukat, mert önmaguk előtt szégyenkeztek.

159. oldal

8 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

A sebek azonban sebek maradnak. Beforrnak, behegednek, úgy tűnik, végképp elfeledkeztünk róluk, de amikor megváltozik az idő, ismét hírt adnak magukról.

Kapcsolódó szócikkek: seb
>!
Lunemorte MP

Mellesleg a jéghideg vörös bort fogyasztó nők rendkívül megszépülnek. A boszorkányokhoz lesznek hasonlatosak valahol. Hogy hol? Valahol. Jó kis szó – valahol.

23. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bor · boszorkány · nők

Hasonló könyvek címkék alapján

David Konsztantyinovszkij: Az idő fogva tart
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Isaac Asimov: A halhatatlanság halála
Michael Crichton: A Gömb
Pierre Boulle: A majmok bolygója
Elizabeth Hand: 12 majom
S. D. Perry: Időzsaru – Timecop
Robert J. Sawyer: FlashForward – A jövő emlékei
Michael Crichton: Idővonal
Szakurazaka Hirosi: A holnap határa