A ​kölyök (Delelő Univerzum 7.) 51 csillagozás

Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A kölyök

Földi expedíció érkezik egy lakatlan bolygóra, hogy szállást csináljon egy másik, veszélyben lévő bolygó lakói számára. Csakhogy kiderül: a bolygón létezik egy nem emberi civilizáció; felismerhetetlenek, viszont felneveltek egy gyereket, akit egy lezuhant űrhajóból mentettek ki. Az áttelepítés meghiúsul, de lemondhat-e a tudomány az ismeretlen lényekkel való kapcsolatfelvételről, és eszközként használhatják-e fel a fiút, feláldozhatják-e a cél érdekében?

Eredeti cím: Малыш

Eredeti megjelenés éve: 1971

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1977
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632111966 · Fordította: Apostol András

Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
Chöpp 
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A kölyök

KÖPKÖDÉS:
Újfent nehéz emberi témákat boncolgattak a Sztrugackij testvérek. Az emberek, bárhová is mennek az univerzumban, magukkal viszik önmagukat. Hitüket, vágyaikat, félelmeiket, éhségüket, de legfőképpen lerázhatatlan érdekeiket. Bármely léthelyzetben képesek megmutatni azt, ami a legrosszabb bennük. A legrosszabb, ha mindezt teszik úgy, hogy az emberiségre hivatkoznak! Önző, vak, álszent népség! Ezer éves áletikai sallangokat és haldokló, bűzlő morált vonszolnak ki a Galaxisból!
REFLEXIÓ:
„Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.”
(Korinthusbeliekhez írt levél 13. fejezet)
Az én szeretetem Sztaszéhoz hasonló. Önkínzó, önfeláldozó, de önző. Bár Majkáéhoz lenne fogható, aki tudja, mikor kell félreállva nem cselekedni…
ÉRTÉKELÉS:
Szeretem Sztrugackijékat szeretni való főhőseikért, a mindig más és mindig különleges, izgalmas és fantáziadús történeteikért és azért, mert – a nyomorult életbe (!) – minden regényükben vagy egy rész, amit újra és újra kell olvasnom, mert nem akarom elhinni, hogy ilyen furmányos, csavaros agyuk van, Arkagyij és Borisz Mester!

9 hozzászólás
>!
pwz ISP
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A kölyök

Milyen érdekes, hogy a 70-es, 80-as évek különböző síkon – az úgynevezett „nyugati” és a másik, „szocialista” – kibontakozó sci-fijeire, a legtöbb történetre van egy „válasz” a másik oldalon! A kölyök-nél Spielberg Harmadik típusú találkozások-ja jutott eszembe. Viszont mennyivel másabb ez a verzió a civilizációközi kapcsolatfelvételre! Ha már kategorizálni kell, akkor a „harmadik” is sántít egy kicsit. (Emlékeztetőül: Harmadik típusú találkozás – az ember közvetlen kapcsolatba kerül más civilizáció lénye(i)vel. A kétoldalú kapcsolat mindkét oldal fizikai jelenlétén alapul. ) Ez valami más, csavarosabb – és talán elgondolkodtatóbb, mint az amerikai verzió.
Jó volt felfedezni benne azokat az utalásokat, amik aztán a Delelő Univerzum utolsó kötetében, a Válaszd az életet-ben kerülnek a helyükre :) Mindent nem árulunk el, tessék DU-t (Delelő Univerzumot) olvasni :D!

4 hozzászólás
>!
kvzs P
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A kölyök

Egy felfoghatatlanul idegen létforma(?), egy köztes faj(?), a másik oldal(ak) érthetetlen motivációja és kérdések, kérdések, kérdések…
A kiindulási alap egy terraformáló expedíció a messzi jövőben -a mesélő egy zseniális húzással a legénység legtapasztalatlanabb, legkevésbé fontos tagja-, ami egy(?) nem várt(?) ismeretlen fajjal találkozik. Ezen kívül minden bizonytalan és előreláthatatlan ebben e történetben, csak a kérdések, a furcsaságok és a megmagyarázhatatlan jelenségek a biztosak. Lehet, hogy alapból a kapcsolatfelvétel volt néhány résztvevő terve? A kölyök felnevelése kísérlet volt, ösztönös válasz, vagy szintén kapcsolatfelvételi szándék? Hogyan tudja egy értelmes létforma elrejteni az értelmességét? Tudatos vagy véletlen volt a kölyök szervezetének ilyen megváltoztatása?
Meddig lehet beavatkozni egy fél-ember életébe és mennyire lehet feláldozni a háborítatlanságát a vissza nem térő lehetőség érdekében? Mi számít feláldozásnak és beavatkozásnak? Meddig lehet elmenni a vissza nem térő alkalom kihasználása érdekében? A faj a lényeg, vagy az egyéni érdekek? És kinek az egyéni érdeke?
A Sztrugackij testvérek megint átnyújtanak az olvasónak egy zseniálisan szerkesztett és ínycsiklandozóan becsomagolt kérdéscsomagot, amin egy újdonságokra nyitott és a megszokottól eltérni hajlandó agy nagyon sokáig rágózhat.

>!
chibizso
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A kölyök

Amikor elkezdtem olvasni, nagyon furcsálltam, hogy egyik szereplőt Majkának hívnak. Bekavart a délszláv, ott ugyanis a majka anyát jelenti (oroszban matushka, amennyire tudom). Aztán a történet előrehaladtával kiderült, hogy akár direkt volt a név, akár nem, annyira nem volt véletlen az asszociációm. spoiler

Maga a kisregény egy nagyon érdekes témát dolgoz fel egy nagyon jó körítéssel. Az elején nehéz volt megbarátkozni a testvérek stílusával, főleg úgy, hogy azért tudtam, mire kell számítani (űr Maugli). A kezdeti munkácskákat, vizsgálódásokat és egyebeket időhúzásnak éreztem, emiatt nehezen is haladtam a történettel. Aztán megjelent Öcsi és a bonyodalmak, és csak úgy csúszott az egész. Kapunk jó kis filozofálást, ahogyan azt egy jó orosz sci-fitől elvárjuk, meg egy jó nagy bemutatást az idealista elképzeléseinknek, egy „ember, vedd már figyelembe a körülményeket” kiáltást.

3 hozzászólás
>!
Márta_Péterffy P
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A kölyök

Ez volt az első szovjet-orosz sci-fi, amit olvastam/bár nem tudom, a Kétéltű ember minek számít/-a molyklubra kerestem meg, és nagyon is tetszett!
Sztrugackijék műveit muszáj lesz még olvasnom!
A kölyök egy olyan sicence fiction regény, ahol az emberiség-emberség kérdése az, ami inkább érdekes, mint a technikai téma.
Külön értékes ezen régi kiadás/1977/, Kuczka Péter utószavával, melyben a szerzőpáros értékelésén kívül röviden bemutatja a szovjet sci-fi irodalom addigi sikereit is!

>!
pat P
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A kölyök

Ez is egy kifejezetten szép és elgondolkodtató regény a Testvérektől, az éppen csak szükséges cselekménnyel és vázlatszerű háttérrel. (A többi Delelő Univerzum kötet persze megadja a történet szélesebb kontextusát, de anélkül is érthető és élvezhető, természetesen.)
És már éppen kezdtem azt hinni, hogy én egy hatalmas humanista vagyok, az Ember iránti szeretetem meg minden ilyesmi világrekord jellegű magasságokba szárnyal, és rém büszke voltam magamra, és akkor most ez a könyv egy akkora pofon volt, de akkora! :))) Mert ugyanis az ominózus fényszórós jelenetig fel se tűnt, hogy valami hiba van a kréta körül, csont nélkül elfogadtam Komov álláspontját, miszerint ugye a tudomány, meg az emberiség érdeke, meg a nagyobb jó, meg minden. És akkor jön nekem Majka az empátiájával, és rá kellett jönnöm, hogy ez mekkora gáz már, és mennyire nem látom a lényeget, ha kicsit is eldugják….
Most kicsit szégyellem magam, de jó lecke volt, köszönöm. :)

3 hozzászólás
>!
kaporszakall 
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A kölyök

A mai vonatút kiegészítő olvasmánya, Bondarev Csendje után. Mint utánanézve kiderült, ez a szerzőpáros Delelő Univerzumának hetedik kötete, ám – némely molyoknak a sorozatra tett aggályos megjegyzése ellenére – ez a kötet, úgy tűnik, nem igényli a megelőzőek ismeretét, s egymagában is fogyasztható.

Egy frappáns különvélemény a spoiler földönkívüli civilizációkkal kapcsolatban, s ennek kifejtése egy esettanulmányban: ennyi a regény. Alapötletét tekintve szellemes, technikai környezetét illetőleg kissé már naivra megkopott. Nem csapott a földhöz az ámulat, de érdekes volt olvasni. S a kötet végén a bonus track: Kuczka Péter utószava a szerzőpáros addigi munkásságáról.

5 hozzászólás
>!
Arturo MP
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A kölyök

Kicsit meglepődtem, mert ez egy sokkal konvencionálisabb sci-fi történet, mint bármelyik, amit a Sztrugackij fivérektől eddig olvastam. Szó sincs semmiféle szürreális világról, mint amit az Erdei kanyarulatnál… mutat be, vagy a bürokratizmus kifigurázásáról, ami több könyvükben is megjelenik. Itt egy idegen bolygóra kerülünk egy kis földi csapattal, akiknek az a feladatuk, hogy a meglehetősen zord környezetet átalakítsák egy veszélyben lévő idegen faj számára. Az előzetes felmérések szerint a bolygó lakatlan, ám a legénység furcsa dolgokat tapasztal. Egy űrhajó roncsaira bukkannak, és kiderül, hogy túlélő is volt. Vajon a szinte élhetetlen körülmények között hogyan maradt életben egy földi gyerek? Be tud illeszkedni a földi társadalomba, környezetbe? Az ő léte közelebb visz minket a bolygón lévő idegen civilizációhoz? Ezeket a kérdéseket boncolgatja a szerzőpáros ebben a regényben, ami sok szempontból is Lem írásaira emlékeztetett.

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1977
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632111966 · Fordította: Apostol András
>!
jezsek P
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A kölyök

Egy bővített mondat a történet, csak 4+1 szereplő (és még néhány a videofon túloldalán), és az önmagában is érdekes Bárka terv – és ennyi. De olyan erős a helyszín hangulata, a név nélküli, élettelen bolygó egész rideg „lénye”, hogy az elbeszélő idegességét, feszültségét kellemetlen mód átérezhettem, s egyre nőtt a kíváncsiság, a szánalom és a végén – más okból, mint a kölyöknek – ott az érzés, a kettészakadás: menni vagy maradni, otthagyni vagy felhasználni a kínált lehetőséget. Van megoldás a regény végén, és elégedett voltam vele.

>!
Anó P
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A kölyök

Gyerekkori kedvenc újraolvasva. Bevallom, akkor nagyobb élmény volt!
Most befejezetlennek és kellőképpen meg nem oldottnak éreztem a történet végkimenetelét és a fura fiú sorsát. Meg néhol kissé naivnak és elavultnak a „szovjet szereplők” gondolkodásmódját.
Kicsit eljárt felette az idő, na. És többet ki lehetett volna hozni az alapötletből.
Maga a fiú kedves volt a maga különös módján.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
csillagka P

Az ember olyan, mint a természet, nem bírja az ürességet. Ha ürességbe kerül, meg akarja tölteni. Látomásokkal, képzelt hangokkal népesíti be, ha nem áll módjában valami reálissal megtölteni.

>!
Chöpp 

… a huszadik század elején egy bizonyos Strauch felvetette: mi lenne, ha skizoid egyedeket is bevennének az űrhajók legénységébe? Már akkor tudták, hogy a skizoid típusok rendkívül jól tudnak előítélet-mentesen asszociálni. A normális ember az ismeretlen jelenségek káoszában akarva, nem akarva valami ismerőset igyekszik felfedezni, amit már előbb is tud, valami sztereotípiát, a skizoid alkat ezzel szemben nemcsak mindent úgy lát, ahogyan az létezik, hanem képes új sztereotípiát is létrehozni, amely az észlelt káosz rejtett természetéből fakad.

41. oldal

1 hozzászólás
>!
pwz ISP

– Itt minden nagyon hasonlít a Földre, de ez nem a Föld. Mindig ez a baj a Föld típusú világokkal. Az ember állandóan becsapottnak érzi magát. Mintha kifosztották volna.

6. oldal

>!
Chöpp 

Engem rettenetesen szórakoztatott Majkának ez a szokása, hogy büszkén kijelenti, miszerint semmit sem ért. Én is gyakran megteszem ezt.

88. oldal

>!
zamil

Nagyon egyedül voltam, és rettenetesen halott csend vett körül.
Ez nem a süketkamra üres csendje volt, amelytől az ember füle bedugul, és nem is a földi, városszéli est csodálatos csöndje, amely felfrissíti, szelíden átmossa az ember agyát, s amely elandalít, és eláraszt mindazzal a jóval, ami csak létezhet a világon. Ez különleges csönd volt -átható, áttetsző, mint a légüres tér, idegeket felajzó –, egy hatalmas, tökéletesen puszta világ csöndje.

8. oldal

>!
zamil

– Veled is így szokott lenni? Felébredsz és visszaemlékezel, mintha láttál volna valamit. Néha ez nagyon jó. Például amikor repülök. Néha egészen új dolog, amit még sohasem láttam.
– Igen, velem is előfordul – feleltem lélegzetvisszafojtva. – Ezt álomnak nevezik. Alszol, és közben álmot látsz.
Egymás mellett lépkedtünk. Valahol mögöttünk Majka törtetett át a bokrokon.
– Ez honnan van? – kérdezte a fiú. – Mi az, hogy álom?
– Megtörtént események meg nem történt kombinációja – vágtam rá.
A fiú persze nem értette, s újabb hosszú előadást kellett tartanom arról, mi is az az álom, hogyan keletkezik, mire jó, és hogy milyen rossz lenne az embernek, ha nem volna álom.
– Kotnyeles kandúr! De azért még most sem értem, álmomban miért látom azt, amit soha nem láttam.
Majka utolért bennünket, és szótlanul lépkedett mellettünk.
– Például? – érdeklődtem.
– Néha azt álmodom, hogy hatalmas, nagyon hatalmas vagyok, és gondolkodom, a kérdések meg egymás után jönnek, nagyon világos kérdések, csodálatos kérdések, és én megtalálom a válaszokat, csodálatos válaszokat, és ilyenkor pontosan tudom, hogyan születik a kérdésből a válasz. Ez nagyon-nagyon jó, amikor tudom, hogyan születik a kérdésből a válasz. De amikor felébredek, nem emlékszem sem a kérdésre, sem a válaszra. Csak arra emlékszem, hogy jó volt.
– No igen – feleltem kitérőén. – Érdekes álom. De én nem tudom megmagyarázni neked. Kérdezd meg Komovtól. Talán ő meg tudja magyarázni.

161. oldal

>!
legrin SP

Egy földi ember megjelenik az egyik civilizált planétán, kapcsolatot teremt az őslakosokkal, és mint az örökmozgó szerkesztésének és felhasználásának legjelentősebb földi tudósa, felajánlja nekik szolgálatait. Az őslakosok persze szájtátva bámulnak a szuperintelligens jövevényre, s utasításai nyomán rögtön munkához látnak. Megépítik az örökmozgót. Ám az örökmozgó nem mozog. A földi ember forgatja a kerekeket, bemászik a fogaskerekek és csapok közé, s átkozódik, hogy az építők mindent elszúrtak. „Önöknek elmaradt a technológiájuk – mondja –, például ezeket a csatlakozásokat újra el kell készíteni, de nemcsak megbütykölni, hanem kidobni az egészet. Mit szólnak hozzá?” Az őslakosok majd föld alá bújnak szégyenükben. Nekilátnak, mindent újra megcsinálnak, kicserélnek. És alighogy befejezik, a Földről megérkezik egy orvosi rakéta, s a szanitécek elkapják a feltalálót, beadják neki a szükséges injekciót, s az orvos elnézést kér az őslakosoktól, majd a rakéta felszáll. Az őslakosok szomorúak és zavartak, szégyellnek egymás szemébe nézni, már éppen szétszélednének, amikor látják ám, hogy az örökmozgó mozog. Igen, barátaim, az örökmozgó működni kezdett, s azóta is működik, mintegy százötven éve.

40. oldal

>!
Chöpp 

Egy ideig vitatkoztunk az okokon, majd belegabalyodtunk, az álláspontunk felcserélődött (ez Majka és köztem gyakran előfordult), aztán Majka végül is kijelentette, hogy az egész marhaság.

83. oldal

>!
zamil

Mit is mondhattam még? Gorbovszkij után, Komov után mit mondhatott még az egyszerű, jelentéktelen, húszéves kibertechnikus, akinek mindössze hat és fél nap volt a gyakorlati tapasztalata, az a fiatalember, aki talán rendes fickó, munkaszerető, érdeklődő és más efféle, de nyíltan el kell ismerni, hogy nem valami nagy ész, egyszerű ember, egy kissé együgyű is…

193. oldal


A sorozat következő kötete

Delelő Univerzum sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Szergej Lukjanyenko: Világok őre
Dmitry Glukhovsky: Metró 2033
Zinovij Jurjev: Suhanó álmok
Szergej Lukjanyenko: Ugrás az űrbe
J. Vojszkunszkij – I. Lukodjanov: A fekete oszlop
Alekszandr Beljajev: Dowell professzor feje
M. Jemcev – J. Parnov: Dirac-tenger
Alekszandr Beljajev: Az utolsó atlantiszi / A levegőkereskedő
Vlagyimir Szorokin: Az opricsnyik egy napja
Alekszandr Polescsuk: A pergamen titka