A ​kölyök (Delelő Univerzum 7.) 81% 65 csillagozás

KÖPKÖDÉS:
Újfent nehéz emberi témákat boncolgattak a Sztrugackij testvérek. Az emberek, bárhová is mennek az univerzumban, magukkal viszik önmagukat. Hitüket, vágyaikat, félelmeiket, éhségüket, de legfőképpen lerázhatatlan érdekeiket. Bármely léthelyzetben képesek megmutatni azt, ami a legrosszabb bennük. A legrosszabb, ha mindezt teszik úgy, hogy az emberiségre hivatkoznak! Önző, vak, álszent népség! Ezer éves áletikai sallangokat és haldokló, bűzlő morált vonszolnak ki a Galaxisból!
REFLEXIÓ:
„Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.”
(Korinthusbeliekhez írt levél 13. fejezet)
Az én szeretetem Sztaszéhoz hasonló. Önkínzó, önfeláldozó, de önző. Bár Majkáéhoz lenne fogható, aki tudja, mikor kell félreállva nem cselekedni…
ÉRTÉKELÉS:
Szeretem Sztrugackijékat szeretni való főhőseikért, a mindig más és mindig különleges, izgalmas és fantáziadús történeteikért és azért, mert – a nyomorult életbe (!) – minden regényükben vagy egy rész, amit újra és újra kell olvasnom, mert nem akarom elhinni, hogy ilyen furmányos, csavaros agyuk van, Arkagyij és Borisz Mester!

Egy felfoghatatlanul idegen létforma(?), egy köztes faj(?), a másik oldal(ak) érthetetlen motivációja és kérdések, kérdések, kérdések…
A kiindulási alap egy terraformáló expedíció a messzi jövőben -a mesélő egy zseniális húzással a legénység legtapasztalatlanabb, legkevésbé fontos tagja-, ami egy(?) nem várt(?) ismeretlen fajjal találkozik. Ezen kívül minden bizonytalan és előreláthatatlan ebben e történetben, csak a kérdések, a furcsaságok és a megmagyarázhatatlan jelenségek a biztosak. Lehet, hogy alapból a kapcsolatfelvétel volt néhány résztvevő terve? A kölyök felnevelése kísérlet volt, ösztönös válasz, vagy szintén kapcsolatfelvételi szándék? Hogyan tudja egy értelmes létforma elrejteni az értelmességét? Tudatos vagy véletlen volt a kölyök szervezetének ilyen megváltoztatása?
Meddig lehet beavatkozni egy fél-ember életébe és mennyire lehet feláldozni a háborítatlanságát a vissza nem térő lehetőség érdekében? Mi számít feláldozásnak és beavatkozásnak? Meddig lehet elmenni a vissza nem térő alkalom kihasználása érdekében? A faj a lényeg, vagy az egyéni érdekek? És kinek az egyéni érdeke?
A Sztrugackij testvérek megint átnyújtanak az olvasónak egy zseniálisan szerkesztett és ínycsiklandozóan becsomagolt kérdéscsomagot, amin egy újdonságokra nyitott és a megszokottól eltérni hajlandó agy nagyon sokáig rágózhat.

Amikor elkezdtem olvasni, nagyon furcsálltam, hogy egyik szereplőt Majkának hívnak. Bekavart a délszláv, ott ugyanis a majka anyát jelenti (oroszban matushka, amennyire tudom). Aztán a történet előrehaladtával kiderült, hogy akár direkt volt a név, akár nem, annyira nem volt véletlen az asszociációm. spoiler

Maga a kisregény egy nagyon érdekes témát dolgoz fel egy nagyon jó körítéssel. Az elején nehéz volt megbarátkozni a testvérek stílusával, főleg úgy, hogy azért tudtam, mire kell számítani (űr Maugli). A kezdeti munkácskákat, vizsgálódásokat és egyebeket időhúzásnak éreztem, emiatt nehezen is haladtam a történettel. Aztán megjelent Öcsi és a bonyodalmak, és csak úgy csúszott az egész. Kapunk jó kis filozofálást, ahogyan azt egy jó orosz sci-fitől elvárjuk, meg egy jó nagy bemutatást az idealista elképzeléseinknek, egy „ember, vedd már figyelembe a körülményeket” kiáltást.

Milyen érdekes, hogy a 70-es, 80-as évek különböző síkon – az úgynevezett „nyugati” és a másik, „szocialista” – kibontakozó sci-fijeire, a legtöbb történetre van egy „válasz” a másik oldalon! A kölyök-nél Spielberg Harmadik típusú találkozások-ja jutott eszembe. Viszont mennyivel másabb ez a verzió a civilizációközi kapcsolatfelvételre! Ha már kategorizálni kell, akkor a „harmadik” is sántít egy kicsit. (Emlékeztetőül: Harmadik típusú találkozás – az ember közvetlen kapcsolatba kerül más civilizáció lénye(i)vel. A kétoldalú kapcsolat mindkét oldal fizikai jelenlétén alapul. ) Ez valami más, csavarosabb – és talán elgondolkodtatóbb, mint az amerikai verzió.
Jó volt felfedezni benne azokat az utalásokat, amik aztán a Delelő Univerzum utolsó kötetében, a Válaszd az életet-ben kerülnek a helyükre :) Mindent nem árulunk el, tessék DU-t (Delelő Univerzumot) olvasni :D!

Ez is egy kifejezetten szép és elgondolkodtató regény a Testvérektől, az éppen csak szükséges cselekménnyel és vázlatszerű háttérrel. (A többi Delelő Univerzum kötet persze megadja a történet szélesebb kontextusát, de anélkül is érthető és élvezhető, természetesen.)
És már éppen kezdtem azt hinni, hogy én egy hatalmas humanista vagyok, az Ember iránti szeretetem meg minden ilyesmi világrekord jellegű magasságokba szárnyal, és rém büszke voltam magamra, és akkor most ez a könyv egy akkora pofon volt, de akkora! :))) Mert ugyanis az ominózus fényszórós jelenetig fel se tűnt, hogy valami hiba van a kréta körül, csont nélkül elfogadtam Komov álláspontját, miszerint ugye a tudomány, meg az emberiség érdeke, meg a nagyobb jó, meg minden. És akkor jön nekem Majka az empátiájával, és rá kellett jönnöm, hogy ez mekkora gáz már, és mennyire nem látom a lényeget, ha kicsit is eldugják….
Most kicsit szégyellem magam, de jó lecke volt, köszönöm. :)

Kicsit meglepődtem, mert ez egy sokkal konvencionálisabb sci-fi történet, mint bármelyik, amit a Sztrugackij fivérektől eddig olvastam. Szó sincs semmiféle szürreális világról, mint amit az Erdei kanyarulatnál… mutat be, vagy a bürokratizmus kifigurázásáról, ami több könyvükben is megjelenik. Itt egy idegen bolygóra kerülünk egy kis földi csapattal, akiknek az a feladatuk, hogy a meglehetősen zord környezetet átalakítsák egy veszélyben lévő idegen faj számára. Az előzetes felmérések szerint a bolygó lakatlan, ám a legénység furcsa dolgokat tapasztal. Egy űrhajó roncsaira bukkannak, és kiderül, hogy túlélő is volt. Vajon a szinte élhetetlen körülmények között hogyan maradt életben egy földi gyerek? Be tud illeszkedni a földi társadalomba, környezetbe? Az ő léte közelebb visz minket a bolygón lévő idegen civilizációhoz? Ezeket a kérdéseket boncolgatja a szerzőpáros ebben a regényben, ami sok szempontból is Lem írásaira emlékeztetett.

Ez volt az első szovjet-orosz sci-fi, amit olvastam/bár nem tudom, a Kétéltű ember minek számít/-a molyklubra kerestem meg, és nagyon is tetszett!
Sztrugackijék műveit muszáj lesz még olvasnom!
A kölyök egy olyan sicence fiction regény, ahol az emberiség-emberség kérdése az, ami inkább érdekes, mint a technikai téma.
Külön értékes ezen régi kiadás/1977/, Kuczka Péter utószavával, melyben a szerzőpáros értékelésén kívül röviden bemutatja a szovjet sci-fi irodalom addigi sikereit is!

A mai vonatút kiegészítő olvasmánya, Bondarev Csendje után. Mint utánanézve kiderült, ez a szerzőpáros Delelő Univerzumának hetedik kötete, ám – némely molyoknak a sorozatra tett aggályos megjegyzése ellenére – ez a kötet, úgy tűnik, nem igényli a megelőzőek ismeretét, s egymagában is fogyasztható.

Egy frappáns különvélemény a spoiler földönkívüli civilizációkkal kapcsolatban, s ennek kifejtése egy esettanulmányban: ennyi a regény. Alapötletét tekintve szellemes, technikai környezetét illetőleg kissé már naivra megkopott. Nem csapott a földhöz az ámulat, de érdekes volt olvasni. S a kötet végén a bonus track: Kuczka Péter utószava a szerzőpáros addigi munkásságáról.

A régi történet újra elmesélve, csak most egy újabb helyszínen, és ezzel egy újabb probléma kerül előtérbe. Ezeket a kérdéseket fel is teszik, ám a válaszokat nem kapjuk meg – vagy csak én nem vettem észre. spoiler. Lehet, hogy ezt a következő kötetekből megtudnám? De nem fogom, mert ez a kötet meglehetősen untatott.

Gyerekkori kedvenc újraolvasva. Bevallom, akkor nagyobb élmény volt!
Most befejezetlennek és kellőképpen meg nem oldottnak éreztem a történet végkimenetelét és a fura fiú sorsát. Meg néhol kissé naivnak és elavultnak a „szovjet szereplők” gondolkodásmódját.
Kicsit eljárt felette az idő, na. És többet ki lehetett volna hozni az alapötletből.
Maga a fiú kedves volt a maga különös módján.