A ​kárhozott város 72 csillagozás

Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A kárhozott város Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A kárhozott város

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​város az égbe nyúló, megmászhatatlanul sima fal és a feneketlen Szakadék közé szorítva éli mindennapinak igazán nem mondható mindennapjait. Lakói – németek, amerikaiak, oroszok, japánok, kínaiak, svédek és még ki tudja, hogy hányféle náció fiai-lányai – sokat vitatkoznak arról, vajon a Földön vagy egy másik bolygón, esetleg egy másik galaxisban vannak-e. Csak azt tudják, hogy valamennyien önként vállalták (ki az életét mentve, ki lelkesedésből, esetleg puszta kíváncsiságból), hogy részt vegyenek a Kísérletben. Csakhogy a Kísérletről nem tudnak, nem is tudhatnak semmit, hiszen ha tudnák, miről van szó, az befolyásolhatná viselkedésüket, cselekedeteiket… Így viszont lassan megszokják a legképtelenebb dolgokat, a Várost váratlanul elárasztó majmokat, a helyet önkényesen változtató Vörös Épületet, az abszurdnál abszurdabb rendelkezéseket is, hiszen ki tudja… A Kísérlet az Kísérlet.
A tudományos-fantasztikus irodalom klasszikusnak számító Sztrugackij fivérek nevét a műfaj… (tovább)

Eredeti cím: Град обреченный

Eredeti megjelenés éve: 1975

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
416 oldal · ISBN: 9786155158544 · Fordította: Weisz Györgyi
>!
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155158513 · Fordította: Weisz Györgyi
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2002
420 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635475896 · Fordította: Weisz Györgyi

Kedvencelte 6

Most olvassa 9

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A kárhozott város

Itt ülök hajnali fél ötkor, egy átolvasott éjszaka után: Mit kaptam e könyvben?
Ez egy sci-fi-be, azaz inkább disztópiába burkolt kritikája több történelmi és mai társadalmi rendszernek – maga a kétely –, amely koszban, mocsokban, szemétben élő emberek vegyes nemzetiségű közösségének életét és gondolatait mutatja be egy ún. „kísérlet” keretében, amelynek tartalmáról és céljairól a regényben nem tudunk meg semmit – ránk van bízva, hogy kitaláljuk. S tán egy lehetséges alternatívája ez az emberiség jövőjének? – nem egy könnyű írás, sokrétegű mondanivaló, számos szimbólum és jelzésmorzsái az üzenetnek – egy városban, azaz a Városban, melyen keresztül Andrejnek – aki szerintem az orosz embert, vagy egyáltalán az Embert testesíti meg – kell végigmennie…Egy látomás tehát az Emberről, egy tiszta lélekről, aki azért dolgozik, hogy a kísérlet sikerüljön. Aki él, s ezáltal kénytelen bekapcsolódni a kisebb és nagyobb közösség, az emberiség nagy játszmájába, melyet állandóan manipulálnak és befolyásolnak szabályokat és körülményeket változtatva, de saját célok birtokában rajtad és önértékeléseden múlik, hogy éled ezt meg.
Szíven ütött a konkrétan elhangzó kérdés és a válasz eleje: „Hanyas vagy? Huszonnyolcas.” S a félszavak benne vannak az üzenetben, csak értenem kell.
Nos ha elvonatkoztatunk a konkrétumoktól haladunk e minta felé… Nehéz, de kitűnő könyv! Nem sokat mosolyogtam, dermesztően komor atmoszféra! Még emésztenem kell!
Szerintem Sztrugackijék legjobb könyve!

>!
pat
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A kárhozott város

Vodka, Morfond és Nagy Orosz Lélek minden mennyiségben,

Rettentően furcsa, nagyon erős, roppant kérdéses műfajú, számomra felfoghatatlanul összetett és mély mondanivalójú könyv. (Legalábbis én belelátom a mondanivalót meg a mélységeket.)
Sci-finek tekintetni baklövés szerintem, bár disztópiaként bizonyos mértékig értelmezhető. Inkább valamiféle misztikum határozza meg ennek a világnak a rendjét, a vége felé már kifejezetten szürreális a történet. Miközben oroszosan realista, nyilván. Nem tudom, mennyire tágak a mágikus realizmus határai manapság.
Elhiszem, hogy a hajdani totalitárius diktatúra paranoiditásának szemüvegén keresztül ez egy anti-kommunista traktátum. De innen a XXI. századból nézve, ez azért sokkal bonyolultabb dolog: többféle ideológia és társadalmi berendezkedés kritikája, és az emberről meg az emberiségről, továbbá a lét értelméről is van némi, rendszerfüggetlen mondanivalója.
Nem mindig nagyon izgi, néha nehéz követni, de nagyon érdekes és benyomásos darab. Szerintem nem is értem én a mű valódi nagyságát, az az igazság.

>!
csartak MP
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A kárhozott város

A könyv olvasása közben többször éreztem, hogy rohadtul nyomasztó a hangulata és legszívesebben abbahagynám. Ebben a történetben nincs semmi szépség, meg idealizált sem. Utalás sincs rá. Ellenben van rengeteg kosz, mocsok, szemét, bűz, pusztulás, nyomorúság. De viszont vannak eszmék és ideák, van remény is. Bár nem a Földön, hanem valamilyen ki tudja hol levő platformon játszódik, – ahol a Nap is mesterséges, akkor kapcsolják ki-be amikor akarják-, az emberek magukkal hozták azt, amitől szabadulni sem tudnának, mégpedig az ideológiájukat, a kusza gondolataikat. Hozták még az egész háborúsdit, zsidók, nácik, komcsik és mindenféle nemzetiségűek tömörülnek itt együtt egy Kísérletben. És mi a célja? A sok eszmefuttatás és agónia után az olvasó magára marad a befejezést illetően. A Kísérlet az Kísérlet. Érted? Ennyi. Értsed meg.
A rengeteg mocsokban aztán próbáltam kihámozni mi az üzenete számomra és ezt találtam : Mindig legyen célod, és járd végig az utadat. Egy játszma része vagy az életben, tőled függ, ezt miképpen éled meg.

>!
StJust
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A kárhozott város

Ez nagyon nem szkifi, és ezt mindenképpen el kell olvasni, talán így tudnám összefoglalni az érzést, ami az olvasás után maradt bennem. Na meg kismillió kérdés, válaszlehetőség és elméletek, elméletek, elméletek…
Első találkozásom a fivérekkel mindjárt tűzijátékosra sikerült, – saját bevallásuk szerint ez a legkidolgozottabb írásuk – olyat alkottak, amivel nálam beléptek egy szűk körű elit klubba.
Annak ellenére, hogy nem vagyok nagy szkififaló, belefogtam a szkifinek kikiáltott Kárhozott városba, és nem bántam meg. Messze túlmutat a műfajon, mondhatni fölhasználja a műfajt, annak lehetőségeit a létezés kérdésének körüljárására. Valahogy úgy tudnám még kifejezni, hogy itt a szkifi nem önmagáért van, hanem trójai falóként becsempészi agyunkba a valódi tartalmat. Összehasonlító rendszerkritika, társadalomkritika, filozofikus, lélektani fejlődésregény, és még dobálgathatnám az ötletszerűen összekombinált műszavakat. Egy olyan gondolkodásra serkentő, egész történelmünket, azon belül életünket zárójelbe tevő –vagy mégsem – mű ez, ami még sokáig itt fog kavarogni a fejemben.
FIGYELEM, INNETŐL SPOILERES!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Saját interpretációs kísérlet (erősen sántikáló, nem kimerítő és erősen szubjektív).

A mű értelmezése igen nehéz, mert tele van szimbólumokkal, utalásokkal, gyakran csak elejtett szavakból, félmondatokból lehet következtetni a közölni kívánt üzenetre, és még nagy odafigyelés mellett is csak morzsák, amik lepotyognak az írói mindentudás asztaláról (más írásokhoz képest annyi a különbség, hogy itt legalább ketten tudták –sajnos így múlt időben –, hogy miről is szól a dolog). Az írók Andrej Voronyin furcsa pályafutásán keresztül mutatják be azt a nem kevésbé furcsa világot, ami a Földről a cselekmény színhelyére, a Városba a Kísérlet keretében csábított, hozott, importált stb. különböző XX. századi időpontokból származó személyek társadalma. Nem világos, hogy születni is lehet-e ide, de meghalni biztosan.
A történet fejezetei Andrej és a fő karakterek foglalkozásaihoz igazodik, mivel bizonyos időközönként a városlakók véletlenszerű sorsoláson, amolyan, amit dob a gép alapon, új munkát kapnak, amit a következő sorsolásig be kell tölteniük, hogy értenek-e hozzá, vagy nem az nem fontos, (Ismerős, Pelikán elvtárs?) máris egy rendszerkritika. A fivérek természetesen nem kímélik a másik oldalt sem, amikor Fritz Geiger vagy pribékjeinek alakját és az új politikai rendszert jelenítik meg. Ez így még világos is, és nehezen vitatható, a többi mögöttes tartalom viszont rengeteg interpretációs lehetőséget rejt magában.
Ott van mindjárt a Vörös Épület, ami pokol a pokolban, egyfajta ígéret a pokolra. A műben többször történik utalás arra, hogy a cselekmény a pokolban játszódik, a városlakók tulajdonképpen a földi életük méltó büntetéseként kerültek haláluk után ide. Kétszer is említésre kerül az „első kör” kifejezés –másodszor egészen a könyv végén – ami Dante által fölvázolt pokol első körére utal, ahonnan elvileg van még visszatérés a purgatóriumba, majd a mennybe – nem mellesleg Dante, Bosch és (remete) Szent Antal megemlítése is erre erősít rá – aki azonban végigjátssza a sakkjátszmát a Vörös Épületben, örökre belép a pokol kapuján. Tulajdonképpen a pokolba vezető szörnyű utat kell több körön keresztül végigjárnia Andrejnek, ennek első állomása a Kárhozott Város. A könyv végén azért nyitva marad, hogy valóban a pokolig kell-e menetelnie, vagy van megváltás a számára, mindkét változat elképzelhető.
Izja alakja egy vergiliusi kísérő szerep, aki szinte felháborító közömbösséggel, olykor higgadt bölcsességgel kalauzolja végig Andrejt az első körön – ki tudja, hogy hányszor tette már meg ezt korábban. A kultúra templomáról szóló fejtegetése is megérne egy misét :)
Néhány szót még a Mentor-ról szólnék, aki igazából – a fentiekből következően – Izja, a történetben Mentor-ként megjelenő virtuális alak nem létezik, az Andrej belső vívódásának kivetülése, ez az utolsó előtti részben a „felismerésnél” ki is derül.
Sokat lehetne még írni, de nem szeretném túldimenzionálni, így most befejezem. Mindennek van eleje és vége, a Kísérlet az Kísérlet.

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2002
420 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635475896 · Fordította: Weisz Györgyi
>!
Angele P
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A kárhozott város

Nagyon régen elolvastam. Nagyon tetszett. Egyáltalán nem emlékszem a végére. Végül is mi derül ki? Gondolom semmi, de ha valaki tudja súgja meg nekem.

1 hozzászólás
>!
Habók P
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A kárhozott város

Iszonyú sötét. Nagyon kemény. Reménytelen történet. Lehet, hogy nem is értem.
Valahol létezik egy Hely ahol különböző korokból, különböző időkből összegyülnek emberek, akik részt vesznek a Nagy Kísérletben. spoiler A kiinduló állapot egy furcsa helyzet, mindenki csinál mindet, nem baj, ha nem ért hozzá, (nem baj, ha házmester volt, attól még lehet jó gyárigazgató, ettől minden szétzüllik, és egyenes út vezet a diktatúrába. Szereplőink ebben a környezetben próbálnak élni, karriert építeni, feladni vagy életben maradni. És vitatkoznak. Folyton vitatkoznak. (És ettől abba kellett hagyni az olvasást, mert muszáj volt egy-egy eszmefuttatást végiggondolni…) A vége pedig akkora pofon, hogy még nem is tértem magamhoz.

>!
borga
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A kárhozott város

Azt hiszem, bár az előző Sztrugackijoknál még nem tudtam eldönteni, nekem valóak-e, hiába népszerűek, de most sikerült megtalálniuk a kulcsot hozzám is. Eldőlt: a létértelem keresős, moralizálós, a (nem feltétlenül vallási értelemben vett) hit szükségességén tépelődős, pláne fél-egész fikciós környezetben példa-meseként előadva, nyerő. Nyilván ezért kedvelem az orosz szerzőket, mert náluk ez központi téma.
Szemléletes kis Moebius-világot kreáltak, annyi szent.

>!
Profundus_Librum
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A kárhozott város

Eddig az orosz szerzőpáros bármelyik regényét is olvastam, mindre jellemző volt a szépirodalmi minőségre való törekvés, a vége-hossza nincs körmondatok egymásutánja, amibe néha komplett párbeszédek, mellékgondolatok is bele vannak szőve. Mi tagadás, erre a könyvre is ez a jellemző. Kicsit lassabban, figyelmesebben kell olvasni, mint egy könnyed ponyvát, de nem sokkal. Még a leginkább elvont, moralizálós részek is világosak, érthetőek, mi több, érdekesek és izgalmasak. Ahol pedig a mondanivaló egy kicsit háttérbe szorul, és több helyet kapnak az események, ott a könyv teljességgel letehetetlen, néhol cinikusan humoros is. A második rész – mikor Andrej a helyét változtató vörös téglás ház ügyében nyomoz – pedig egyenesen horrorisztikus; az expedíciós rész – és a valóban megdöbbentő végjáték – mellett nekem ez a rész volt a kedvencem, főleg a sakkjelenet miatt. Oly sok műben próbálták már valahogy – jobb esetben középszerűen, általában egyszerűen rosszul – szemléltetni, hogy valaki úgy játszik emberi sorsokkal, mint a sakkbábukkal, de ebben a könyvben ez tökéletesen sikerült. Már csak ezért is megéri elolvasni a művet, ami egyébként – a Stalkert leszorítva az első helyről – a kedvenc Sztrugackij regényemmé vált.

Bővebben a blogon:
http://profunduslibrum.blogspot.hu/2014/05/arkagyij-es-…

>!
Timár_Krisztina ISP
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A kárhozott város

Amikor a télen adták a moziban A nyomorultakat, egy ismerősöm megjegyezte, hogy ő még filmen ennyi koszt nem látott.
Most én mondom, hogy én még regényben ennyi koszt nem láttam.
Ez volt az első fejezet után az első benyomásom, és hány meg hány fejezet követte még, tele szeméttel, ammónia-szaggal, többnapos izzadsággal, olyan kupacokkal, hogy inkább nem részletezem… de aláírom, hogy ez mind kellett is a könyvbe. Az egésznek azt a klausztrofób, nyomasztó légkörét kiválóan erősíti, mint ahogy azt a tudatot is, hogy az ember a saját hulladékától nem tud szabadulni, bármennyire szeretne.
Nagyon hasonlít egyébként a regény Ismail Kadare: Az Álmok Palotája című könyvéhez, csak Az álmok palotája ehhez képest egy sterilizált műtő.
De mindkét regény klausztrofób és nyomasztó. A kárhozott város középpontjában egy közösség áll: azonosíthatatlan helyen összezsúfolt sok-sok ember, különböző nemzetiségekből és időkből, akik vállalták, hogy részt vesznek a Kísérletben, és innentől kezdve kerülhetnek akármilyen magas polcra, nem fogják tudni, mi és miért történik velük, ki és honnan mozgatja a szálakat, egyáltalán mozgatja-e valaki őket, vagy már rég nem törődik velük senki. Abszolúte megértem, hogy ezt a könyvet betiltották anno a Szovjetunióban. Hogy @oross értékelését, amelyet Az álmok palotájához írt, idézzem: ha diktátor lennék, én is betiltanám.
Ami még nagyon megfogott: a foglalkozások váltogatása. Ahogy mindenkit törvény által kényszerítenek, hogy rendszeresen más-más foglalkozást űzzön, ha ért hozzá, ha nem, egyébként is véletlenszerűen, gépből húzzák ki a szakmákat. Ha hallgat a Mentorára, és elkötelezett a Kísérlet iránt, úgyis hamar bele fog tanulni… khm… ismerős logika?!
Az összes foglalkozás tulajdonképpen szerep, amelyet egyik ember lelkiismeretesen igyekszik betölteni, és a maszk minden esetben szó szerint az életévé válik (Andrej), a másik puszta szerepnek tekinti őket, és eszében sincs, hogy komolyan vegye az egészet (Izja), a harmadik az egész játékot élvezi (Fritz), és így tovább. Olyan félelmetes az egész, mint az a bizonyos börtönkísérlet, ahol egyesek vállalták, hogy őrök lesznek, mások, hogy rabok, és rövid időn belül le kellett állítani, mert véresen komolyra fordult a játék. Itt is ez történik.
Ha Izja nem lett volna a regényben, lehet, ki se bírtam volna. Őt szerettem végig a legjobban. Ő volt az a szerep, akivel adott esetben azonosulni tudnék. :)

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2002
420 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635475896 · Fordította: Weisz Györgyi
>!
WerWolf
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A kárhozott város

A kissé szürreális világban, melyet a Kísérlet szelleme leng körül, érdekes események sorozatát tárja elénk a szerzőpáros. Az életrajzi elemekkel teletűzdelt regény leköti olvasóját és magához láncolja.
Lassú folyású események egymásutánisága jellemzi inkább, mint az izgalmas események pörgése. Mégis, kíváncsivá teszi az olvasót, hogy mi lesz a végkifejlet, ha egyáltalán beszélhetünk ilyesmiről.
A náci és a kommunista diktatúra párhuzamba állítása igencsak veszélyes gondolat volt a könyv megszületésének idején, és nem csoda, hogy majd húsz évet kellett várni a megjelenésre, mire úgy ítélte a szerzőpáros, hogy talán megúszhatják a koncentrációs tábort.
A zárt közösségek társadalmát tárgyaló regény jól szemlélteti az emberi függőséget a vezetéstől, legyen az látható vagy számára láthatatlan. A társadalmi berendezkedések egyes emberekre tett hatása pedig nyomon követhető a szereplők életútján keresztül.


Népszerű idézetek

>!
csartak MP

Egymást ölték meg az elvakult gyűlölet rohamában, mint a megvadult vadállatok, mint az éhségtől nekibőszült patkányok. Mint az emberek.

384. oldal

>!
Chöpp 

Látom, hogyan olvasol. Képes vagy naponta huszonnégy órát olvasni…

413. oldal

>!
Chöpp 

Legalább azt érteném meg, hová hurcol az ördög, gondolta Andrej. Egész életemben loholok valahova, képtelen vagyok megülni egy helyen, én hülye… És ami a legfontosabb, az egésznek semmi értelme.

402. oldal

1 hozzászólás
>!
PandaSára

(…) ami pedig a törvényt illeti, szent gyűlölet tölti el az idióták és kretén bürokraták iránt, akik a törvény egészséges szellemét felcserélik annak holt betűjével.

154. oldal

>!
ardreamer

Gondolj csak például a mítoszokra! Mint ismeretes, a hülyék alkotják a túlnyomó többséget, következésképp minden érdekes eseménynek általában éppen egy hülye a szemtanúja. Ergo a mítosz egy valóságos esemény leírása egy hülye értelmezésében és egy költő földolgozásában. Na, mit szólsz?

387. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Stanisław Lem: Solaris
Ismail Kadare: Az Álmok Palotája
Karin Tidbeck: Amatka
Komor Zoltán – Tépő Donát: Mutánsfilé
Veres Attila: Odakint sötétebb
Philip K. Dick: Dr. Vérdíj
Geoff Ryman: Levegő
Larry Matthews: Pszichovízió
Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Vera Panova: Hány óra van?