A ​hétfő szombaton kezdődik (BOVATKI 1.) 181 csillagozás

Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A hétfő szombaton kezdődik

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​varázslók és boszorkányok a régi időkben jobban jártak, ha nem verték nagydobra, milyen mesterséget gyakorolnak, amennyiben nem akarták egy füstölgő máglya hegyiben találni magukat. Ma már természetesen felvilágosultabb korban élünk, senkit nem égetnek meg többé – ezt a feladatot mindenki saját maga végzi el a vállalkozások és adók világában. Sőt a mágia akadémikus kereteket kapott, megalakult a BOVATKI: a Boszorkányság és Varázslat Tudományos Kutatóintézete. Itt konferenciákat tartanak, disszertációkat és jelentéseket írnak, az intézmény folyosóin az ember ősi istenekbe botolhat, a munkavédelmi oktatás részét képezik a babonaságok, és nehezebb napokon még a pokol kapuja is megnyílhat.
Szása Privalov, a fiatal programozó mit sem sejtve lép munkába ezen az igen különös helyen, de hamarosan már azon sem csodálkozik, ha egy beszélő kandúr kerül az útjába vagy személyesen Merlin jelenik meg kénszagú villámlás közepette a laborban.

A Sztrugackij fivérek a hivatali… (tovább)

Eredeti cím: Понедельник начинается в субботу

Eredeti megjelenés éve: 1965

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Metropolis Media, Budapest, 2014
248 oldal · ISBN: 9786155158674 · Fordította: Gellért György
>!
Metropolis Media, Budapest, 2012
238 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155158100 · Fordította: Gellért György

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Halhatatlan Koscsej


Kedvencelte 19

Most olvassa 12

Várólistára tette 151

Kívánságlistára tette 110

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A hétfő szombaton kezdődik

Avagy aki Gogolt meg Bulgakovot szereti, rossz ember nem lehet. :)

Ez, kérem, nem regény. Ez tündéri ötletbörze, elképesztő fantáziával és humorral összerakva. Annyira elképesztő, hogy fel se tűnik, hogy cselekménye nincs is. :D Megfelelő hangulatban könnyesre röhögöm rajta magam, de nem megfelelő hangulatban is kicsal belőlem egy-egy mosolyt.

Műfaji vagy stíluskategóriába nem merném sorolni: van benne egy kis tudományos fantasztikum, van benne egy kis fantasy-vonal, van benne egy kis mágikus realizmus is, no meg van benne jó sok szatirikus elem – és mindaddig nem fog kimenni a divatból, amíg hivatali rendszerek lesznek a világon. A Szovjetunió összeomolhatott, de amit ez a regény kicsúfol, hát az sose fog. :P

Orosz népmesék és középkori mítoszok hősei matematikai és fizikai tételek bizonyításával foglalkoznak, miközben a tudományok határai jelentősen kitágulnak: egyesek megtanulnak tárgyakat materializálni a levegőből, mások repülni… de sohasem hagyjuk el a földet. Az a bizonyos hétköznapi világ a legmágikusabb, legszürreálisabb pillanatokban is ott van: az összes szereplő emberi, még az állatok is, és minden cselekedetük, hogy finoman fejezzem ki magam, evilági mintázatokon alapszik.

Kevésbé finoman szólva: ezek az evilági mintázatok kivétel nélkül ritka nagy marhaságok, úgyhogy az olvasó szétröhögheti magát rajtuk. Meg saját magán. :)

Utóirat: A fordítás hol tetszik, hol nem. Mindenképpen ráfért volna az újrakiadás előtt némi átvizsgálás. Ugyanis a fordító, bár kitűnő munkát végzett, és igyekezett mindenre figyelni, azt nem vette észre, hogy a regényben szereplő tulajdonnevek és varázsmondások közül párat már korábban lefordítottak magyarra. Segítette volna a felismerhetőséget, ha átveszi a korábbi fordításokat. Hogy mást ne mondjak, az ismerős mesében „csuka parancsára – szívem óhajára” a varázsige, nem pedig „a csuka parancsára – az én kívánságomra”. A Kopasz-hegyet meg Kopár-hegynek kellett volna hívni.

>!
Metropolis Media, Budapest, 2014
248 oldal · ISBN: 9786155158674 · Fordította: Gellért György
2 hozzászólás
vicomte P>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A hétfő szombaton kezdődik

A szatíra éles fegyver, amit különösen akkor forgatnak előszeretettel az írók, ha a hatalom túl pöffeszkedővé nőtt, és mint a mesebeli békán, nem ártana egy bemetszést ejteni, hogy a felfuvalkodottság bántó szelei a megfelelően vonzó hangot kiadva távozhassanak.

A Sztrugackij testvérek regénye szatirikus science-fantasy – hiszen tele van mindenféle mesebeli lényekkel, boszorkányokkal, beszélő állatokkal, számítógépekkel és tudományos elméletekkel –, de bármennyire is adná magát a feltételezés, inkább ironizál az intézményesített tudomány politikai rendszertől független visszásságain, fafejű bürokratáin és inkompetens prominensein, mint a korabeli Szovjetunió általános és visszás viszonyain.
Persze vannak helyzetek a regényben, amelyek tényleg csak a volt szocialista országokban alakulhattak ki ilyen élesen, de azért még a BOVATKI leginkább fafejű és bicskanyitogató módon önelégült figurájában is fel lehet ismerni azt a saját érdemeit túlértékelő, mindenkin átgázoló, mélységesen ostoba alakot, akit sajnos minden nagyobb és mereven hierarchikus szervezet kitermel magából – talán csak abban reménykedhetünk, hogy mostanában könnyebb eltávolítani az ilyeneket az útból, mint annak idején…
(Bár, ha teszem azt a mai magyar politikai élet egy-egy kiváltságos, önelégülten nyilatkozgató s€ggfejét nézzük, akkor a helyzet örök és változatlan.)

A könyv három lazán kapcsolódó részből áll, de a három rész inkább egyfajta bemerítés a BOVATKI (Boszorkányság és Varázslat Tudományos Kutató Intézet) mindennapjaiba, és nem valódi klasszikus történet.
Egy olyan kusza világba csöppen az olvasó, amelyben a szenilis Merlin a párttitkár Arthurról, és az ő sarló és kalapácsként manifesztálódott Excaliburjáról mesél senkit sem érdeklő történeteket. Ahol Baba Jaga sofőrt keres, aki – persze ingyen – elfuvarozná a boszorkányszombatra. Ahol a programozóként dolgozó narrátor, hol a Maxwell-démon portásokkal vitázik, arról, hogy ki és milyen okból léphet be az intézetbe, hol pedig azon morfondírozik, hogy vajon a Halhatatlan Koscsejt halálra lehet-e ítélni? S ha igen, akkor vajh' annak mi lesz a következménye? Ahol a kvantum-fizika és a mágikus ráolvasások kéz a kézben járnak. Ahol az abszolút tudást kutató osztály dolgozói ráébredvén, hogy a végtelenség megismeréséhez végtelen mennyiségű időre van szükség, inkább nem is dolgoznak (ami roppant szimpatikus vonásuk), hogy ne növeljék a világegyetem entrópia szintjét…

Szóval ez egy gátlástalan ötlethalom, kaotikus pillanatképek sora, amelyek mögé túl koherens történetet nem is szándékoztak pakolni az írók, így aztán azoknak tudom csak ajánlani az olvasását, akik élvezni tudják a káoszból kibontakozó mozaik képet és szeretnék megismerni, hogy mi volt a közbülső lépcsőfok, amely a Mester és Margarita és Pelevin elborult fikciói között található.

SteelCurtain>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A hétfő szombaton kezdődik

A cím horrorisztikus. Hétvége nélküli munkanapok végtelen sorjázása pihenőnapok nélkül, amikor be lehetne iktatni a családtagok és barátok meglátogatását, kirándulást hegyekbe, tengerpartra, vagy az alkohol csábos birodalmába, ha éppen arra szottyan valakinek kedve? Hát lehet ennél a rémlátomásnál szörnyűbb Drakula akármennyi vámpír, zombi és vérfarkas élén?
Nem akarom elriasztani a regény potenciális olvasóit, de egy bizonyos ponton csakugyan elragadja a könyv szereplőit a kollektív őrület, s valamennyien – önként!!!!! – a hétvégi munka poklába vetik magukat. Nehéz ezt az élményt elviselni. Pedig egyébként a szereplőkre aztán igazán nem jellemző az uniformizáltság. A karakterek úgy hasonlítanak egymásra, mint egyik tojás a másik ólajtóra. Nagyon ütős személyiségek bukkannak fel a láthatáron, de bármily ragyogóan is vannak megformálva, ez sem menti a Sztrugackij fivérek bűnös mulasztását, amiért ragaszkodtak a regényformátumhoz, noha ez valójában zseniális elbeszélések sorozata. Elolvasni ennek ellenére sem árt, mert igen tanulságosan ecseteli a tudomány és áltudomány küzdelmét, amely dacára annak, hogy végigkísérte a Szovjetunió történetét, nem szovjet sajátosság, és nem is szűnt meg a Szovjetunióval egyidejűleg. Sőt! Sose folyt még olyan ádázul, mint jelenleg.

7 hozzászólás
Marcus>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A hétfő szombaton kezdődik

Igazi Sztrugackijos agymenés, rengeteg ötlettel – az orosz és más népek mitológiája elkeverve a szovjet kutatóintézetek mindennapjaival.

Főszereplőnk programozó, aki egy véletlen (?) találkozás folytán a Boszorkányság és Varázslat Tudományos Kutatóintézetbe (BOVATKI) kerül – programozóként. Mint kitűnő szakmabéli, a csúcsminőségű számítógépen a kutatók által megrendelt számításokat kell elvégeznie. Olyan feladatok tartozhatnak ide, mint az örök boldogság képletének meghatározása, vagy mondjuk mágikus együttállások kiszámítása. De ez szinte mellékes ahhoz képest, amilyen kalandokba az Intézetben keveredik. Van itt halzabáló „boldog ember”, mágikus dívány, boszorkányok, inkvizítorok, miegymás.

Tulajdonképpen a sok ötlet között kicsit szét is esik a regény. Eleve három nagyobb történetre tagozódik a könyv, de igazi történetet még ezeken belül is nehéz találni. Tulajdonképpen csak Sztrugackijék kitaláltak egy csomó dolgot, amit úgy-ahogy keretbe foglaltak, de ennyi. Így sajnos pár humoros pillanatnál sokkal többet nem ad a mű.

Ugyanakkor olvasás közben eszembe jutott a technológiai fejlődés, és hogy az újdonságokat egy idő után teljesen természetesnek vesszük. A főszereplő elég hamar már tudatosan kezeli az újabb és újabb furcsaságokat, amelyek mindennapjai részévé válnak. Mint amikor Kurzweil arról beszél, hogy mindig csak panaszkodunk a technológiai fejlődés hiányára, holott épp az van, hogy a megvalósult „csodák” nagyon hamar megszokottá válnak.

Aki esetleg nem szereti a sci-fit és ezért óvakodna a Sztrugackij testvérek műveitől (rosszul teszi), annak is érdemes próbát tenni ezzel a könyvvel.

Márta_Péterffy P>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A hétfő szombaton kezdődik

Mágia, mesék, szatíra együtt, nagyon szeretem az ilyeneket, most mégsem tetszett annyira, mint vártam.
Sokkal inkább fantasy, mint sci-fi, ámbár nehéz meghatározni, nem is kell.
A szerzők művei közül nálam eddig messze a Stalker a csúcs, azaz a Piknik az árokparton.

Nuwiel P>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A hétfő szombaton kezdődik

Az orosz szerzők könyveivel az első problémám az szokott lenni, hogy mire megjegyzem, ki kicsoda, hányféle néven nevezik és kinek a kicsodája, véget ér a könyv. Ez estben szerencsére kevésbé volt gond, mivel nem minden szereplő orosz, de azért kicsit küzdeni kellett.

Ez a könyv egy nagy ökörség. Bő kétszáz oldalon alaposan kifigurázza a begyöpösödött bürokráciát, a székjükbe az utolsó lehelletükig kapaszkodó, már semmit érdemlegeset nem produkáló kutatókat, és úgy mellékesen az emberiség komplett mitológiáját. A fentebb említett első probléma után az lehetne a második, hogy mindezt túl röviden teszi.

A feleségem kedvenc szerzői közé tartoznak a Sztrugackij fivérek, úgyhogy nyilvánosan is megígérem neki, hogy nem ez alapján ítélem meg minden könyvüket, és foguk még tőlük olvasni. Sajnos ezt ő is látni fogja, de tényleg fogok még olvasni.

mandris>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A hétfő szombaton kezdődik

A Sztrugackij testvérek ezúttal azzal az ötlettel játszottak el egy kicsit, hogy mi lett volna, ha a mágia a tudomány rangjára emelkedett volna, és a 60-as évek Szovjetúniójában megkapta volna a maga kutatóintézetét, ahol valóban tudományos módszertan alapján – többé-kevésbé – folyhatnának a különböző alap- és alkalmazott kutatások.
Mivel magam is kutatóintézetben dolgozom, már csak ezért is nagyon kíváncsi voltam a könyvre, és alapjában véve jól is szórakoztam.
Ugyanakkor a könyv egésze regényként annyira nem tűnt működőképesnek, inkább vicces, abszurd epizódok füzére az egész, amelyek egyike-másika kifejezetten szórakoztatóra sikerült, és ezeket az epizódokat felejthetőbb és kifejezetten felejthetetlen karakterek népesítik be, amelyek részben ismert népmesei vagy mitológiai karakterek, mások fiktívek, és már a nevük se semmi. Összességében kicsit hasonló benyomást tett rám, mint egy Monty Python film, és mindenki tippelhet, hogy ezt most dicséretnek szánom, vagy kritikának.

2 hozzászólás
vargarockzsolt>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A hétfő szombaton kezdődik

Szellemes szatíra.
A kötet három történetet tartalmaz, és az 1960-as évek szovjet tudományos életét ábrázolja görbe tükörben – egy mágikus-tudományos-varázsló intézet működésének bemutatásán keresztül. A bürokrácia és az emberi butaság nem rendszerspecifikus, ezért a könyv aktualitásából semmit sem vesztett.
A cselekmény valójában érdektelen, csak ürügy a különböző – részben valóságosnak tűnő, részben fantasztikus – szereplők felvonultatásához..
A vicces epizódok komoly létfilozófiai problémákat illusztrálnak, de a megoldási kísérletek látványosan földhözragadt volta állandó humorforrást jelent. A hivatalos, racionális ideológia és az irracionális, varázslatos mesékkel teli világ kontrasztja egyszerre rendszerkritika és ösztönző impulzus, hogy megőrizzük nyitottságunkat a csodákra.

1 hozzászólás
Ákos_Tóth IP>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A hétfő szombaton kezdődik

Valószínűleg az én készülékemben volt a hiba, talán rossz hangulatban és időben talált meg a könyv, de ez lett az első Sztrugackij regény, amivel sajnos nem tudtam mit kezdeni. Groteszk, szatirikus világa az első történet alatt még felcsigázott, de a második sztori közepétől abszolút elvesztettem az érdeklődésemet. Ez főként annak volt köszönhető, hogy nem tudtam megszeretni Szását. Gyakorlatilag semmit sem tudtam meg róla, passzív és teljesen elfogadó karakterként a szemén keresztül láttam a furcsa világot, de nem tudtam elhinni, hogy ő annak aktív résztvevője és mozgatórugója.

Egy későbbi újraolvasás alighanem segíteni fog majd a mű befogadásában és megfelelőbb értékelésében. Sajnálom a dolgot, mert nagy reményeket fűztem hozzá – konkrétan Lukjanyenko Őrség univerzumának egy szelídebb, humorosabb prototípusát kerestem ebben a regényben, és szerintem ez az elvárásom teljesült is. A modern orosz scifiben mindenhol ott van a fivérek lenyomata, ezért sem akarom nagyon leértékelni a könyvet, később biztosan az én véleményem is változni fog róla.

18 hozzászólás
Chöpp P>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A hétfő szombaton kezdődik

A HÉTFŐ SZOMBATON KEZDŐDIK

Első gondolat: Még!
Aztán elképzeltem – mintegy önvigasztalásként – egy folytatásokban megjelenő sorozatot a BOVATKI kalandos mindennapjait ecsetelendő. :)
Aztán ijedten továbbképzeltem, hogy nem csak szimplán betagozódom a modern társadalom szürke tömegébe, de még a fülem is szőrösödni kezd a fogyasztói magatartás és az elszürkülés következményeként. Na nem!
Varázslónak sem lenne utolsó lenni, de kontramotálni! Az lenne csak az igazi kaland!Apropó! Kérdeztem már, mit beszéltünk tagnap?
„Rossz dolog egy jó könyvet a végén kezdve olvasni, nemdebár?”


Népszerű idézetek

Bogas>!

Az Örök Ifjúság osztályon, hosszan tartó betegség után, elhunyt a halhatatlan ember modellje.

Mindenféle hűhó

vargarockzsolt>!

Amikor az Isten az időt teremtette – mondják az írek – jócskán teremtett belőle.
Heinrich Böll

167. oldal Mottó

vargarockzsolt>!

– Van egy ismerősöm – folytatta Edik. – Azt állítja, hogy az ember csak közbenső láncszem, amelyre csak azért van szüksége a természetnek, hogy megalkossa a természet koronáját: egy pohárka konyakot citromszeletkével.
– Végeredményben miért ne?
– Azért, mert én nem akarom – felelte Edik. A természetnek megvannak a maga céljai, de nekem is.
– Antropocentrista vagy – jegyezte meg undorral Vityka.
– Igen – mondta büszkén Edik.
– Antropocentristákkal nem óhajtok vitatkozni – felelte a goromba Kornyejev.
– Akkor meséljünk vicceket! – ajánlotta nyugodtan Edik, és újabb kandiscukrot dugott a szájába.

157. oldal

kiscsiga>!

Az Abszolút Tudás osztály [ …] Furcsa osztály volt. Jelszavuk így hangzott: „A végtelenség megismerése végtelen időt igényel.” Ezzel én nem vitatkoztam, ők viszont meglepő következtetést vontak le belőle: „Ezért akár dolgozol, akár nem dolgozol – mindegy.” Nehogy növekedjék a világmindenség entrópiája, ők nem dolgoztak.

Második történet: Hiúságok hiúsága 2. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: entrópia
voisin>!

A Halhatatlan Kascsej mellett elidőztem. A címeres gazember egy kondicionált levegőjű, külön ketrecben lakozott, ahol szőnyegek és könyvespolcok voltak. A ketrec falai mentén Dzsingisz kán, Himmler, Medici Katalin, az egyik Borgia és vagy Goldwater, vagy McCarthy arcképe lógott. Maga Kascsej, színejátszó köpenyben, keresztbe tett lábbal állt egy óriási állvány előtt, és a „Boszorkányok pörölye” ofszet-másolatát olvasta. Eközben hosszú ujjaival kellemetlen mozdulatokat tett: hol becsavart, hol átdöfött, hol pedig letépett valamit. Végtelen előzetes letartóztatásban volt, amíg végtelen bűncselekményei ügyében végtelen vizsgálat folyt. Az intézetben nagyra becsülték, minthogy mellesleg felhasználták bizonyos egyedülálló kísérletekre, és tolmácsul a Gorinics Sárkánnyal való érintkezésnél. (Ma a Gorinics S. a régi kazánházba volt bezárva, és kihallatszott onnan érces hortyogása meg álmos fel-felbődülése.) Ott álltam, és azon töprengtem, hogy ha valamikor, egy végtelenül távoli időpontban, Kascsejt el is ítélik, akkor a bírák – bárkik legyenek – igen furcsa helyzetbe kerülnek: halálbüntetést alkalmazni egy halhatatlan bűnössel szemben lehetetlen, az életfogytiglani börtönbüntetést pedig, ha az előzetes letartóztatást beszámítjuk, már letöltötte…

Kapcsolódó szócikkek: Halhatatlan Koscsej
SteelCurtain>!

– Van egy ismerősöm – folytatta Edik. – Azt állítja, hogy az ember csak közbenső láncszem, amelyre azért van szüksége a természetnek, hogy megalkossa a teremtés koronáját: egy pohárka konyakot citromszeletkével.
– Végeredményben miért ne?

1 hozzászólás
SteelCurtain>!

Valahol a közelben felrikoltott a kakas. Levest kéne főzni belőled, gondoltam gyűlölettel.

7 hozzászólás
Gitta_Bry P>!

Mágusok, nagy kezdőbetűs emberek, s a jelszavuk ez volt: „A hétfő szombaton kezdődik.” Igen, ők ismertek valamilyen varázsigéket, a vizet borrá tudták változtatni, s bárki közülük könnyűszerrel jóllakatott volna ezer embert öt kenyérrel. De nem ezért voltak mágusok. Ez csak máz, külsőség. Azért voltak mágusok, mert nagyon sokat tudtak, olyan sokat, hogy a mennyiség náluk végül minőségbe csapott át, és ők más viszonyba kerültek a világgal, mint a közönséges emberek. Olyan intézetben dolgoztak, amely elsősorban az emberi boldogsággal és az emberi élet értelmével foglalkozott, de még közülük sem tudta senki pontosan, mi a boldogság, mi az élet értelme. Azt a munkahipotézist fogadták el, hogy a boldogság az ismeretlen szakadatlan megismerése, és ugyanez az élet értelme. Lelke mélyén minden ember mágus, de csak akkor válik azzá, amikor kevesebbet kezd gondolkozni önmagáról és többet másokról, amikor a munka érdekesebb lesz számára, mint a szó régi értelmében vett szórakozás. És munkahipotézisük bizonyára közel állt az igazsághoz, mert ahogyan a munka emberré változtatta a majmot, ugyanúgy a munka hiánya sokkal rövidebb idő alatt majommá változtatja az embert. Sőt, a majomnál is rosszabbá.

126. oldal

Leoni I>!

– És ön hisz-e a kísértetekben? – kérdezte az előadótól az egyik hallgató.
– Persze, hogy nem – válaszolt az előadó, és lassan szertefoszlott a levegőben.

49

7 hozzászólás

A sorozat következő kötete

BOVATKI sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Leonyid Szolovjov: A csendháborító
Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Robert Sheckley: Kozmikus főnyeremény
Karel Čapek: Abszolútum-gyár
Karel Čapek: Krakatit
Tatyjana Tolsztaja: Kssz!
J. Goldenlane: Csillagok szikrái
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Gabriel Wolf: A napisten háborúja