A ​bíborszínű felhők bolygója (Delelő Univerzum) 53 csillagozás

Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A bíborszínű felhők bolygója

A Hiusz űrhajó-prototípus forradalmasíthatja az űrrepülést, korábban nem is álmodott lehetőségeket nyitva meg az emberiség előtt. Veszélyes első útjára olyan legénység kerestetik, amely minden nehézséggel bátran szembenéz. És összeáll a csapat: Jurkovszkij, Dauge, Krutyikov és Bikov – egyszer majd legendává válnak mindahányan.
A feladat: a fotonhajtóművek bejáratása, valamint a Vénusz bolygó felderítése. Több korábbi expedíció már odaveszett, de az egyik csapat geológusa, Tahmaszib Mehdi még jelentette egy mesésen gazdag nehézfém-lelőhely, az Urán Golkonda felfedezését. A tét tehát nem kicsi: végtelen jólét és maguk a csillagok hullhatnak az emberiség ölébe, amennyiben a Hiusz sikerrel jár. Ha azonban nem… a társadalmi és technikai fejlődés megfeneklik, és a Föld sosem válik galaktikus birodalom központjává.

Eredeti cím: Страна багровых туч

Eredeti megjelenés éve: 1959

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
344 oldal · ISBN: 9786155158698 · Fordította: Földeák Iván, Weisz Györgyi
>!
Metropolis Media, Budapest, 2012
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639828674 · Fordította: Földeák Iván, Weisz Györgyi

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Alekszej Bikov

Helyszínek népszerűség szerint

Föld · világűr


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

Roszka>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A bíborszínű felhők bolygója

Végre vége! Sosem gondoltam, hogy egy sci-fi könyv olvasása után ezt a mondatot leírom! Ahogy azt sem, hogy ilyen lassan, szenvedősen olvasom.Az első kb 150 oldalon még mindig a Földön vagyunk, és olyan dolgokról olvashatunk, ami engem annyira nem érdekelt. A főszereplő előélete, ami nem igazán kapcsolódik szorosan a történethez. Vagy ép a Szovjetunió nagyszerűsége. Azután megérkezünk a Vénuszra, na onnan már érdekesebb volt. Mégis, ha csak rá néztem a könyvre, és tudtam, hogy nem fogom feladni, na, már ettől minden bajom volt.

4 hozzászólás
Marcus>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A bíborszínű felhők bolygója

A Sztrugackij testvérektől első regényében még nem találunk meg minden olyan elemet, ami későbbi könyveikre annyira jellemző volt, márcsak azért sem, mert ezt a művet a cenzúra nagyon szétszedte, és a későbbi helyreállítás is csak félig-meddig sikerült.

Tulajdonképpen ez egy szimpla űr-kalandregény, azon belül is a bolygófelfedezős fajtából. A célpont a Vénusz, és annak rendkívül gazdag nukleáris nyersanyagkészlete. A korábbi expedíciók kudarcaiból okulva hőseink különleges kiképzést, mellé pedig vadiúj járműveket kapnak, de még így is nehéz dolguk lesz.

Azért vannak itt hibák bőven. Eleve a Vénusz leírása nyilván elavult, hiszen a könyv az 50-es években íródott. A techológia is érdekes, de hát Asimov-nál is a lyukkártya volt egy időben az örökkévaló adathordozó. :) Ami komolyabb gond, hogy a csapat cselekedetei mindenféle logikának ellentmondanak, sorra csinálják az értelmetlen hülyeségeket, amit csak részben tompít az, hogy ez mégiscsak retro regény.

Érdekes módon épp ebből jön a regény erőssége is, hogy idealizált „úttörők” helyett esendő embereket látunk, akiknek nagyon keményen meg kell küzdeniük az eredményekért. Nem véletlenül kerül elő a könyvben is a sarki kutatókkal való párhuzam. Ez annak idején nem is nagyon tetszett az „eszményi embert” elképzelő kiadóknak, és az itt még csak nyomokban megtalálható filozofálgatást is kihúzatták belőle.

Mindezek ellenére ez egy kellemes olvasmány volt, de inkább a Sztrugackijok többi könyve után ajánlanám, annak, aki már olvasott pár darabot a Delelő-univerzum műveiből.

Dominik_Blasir>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A bíborszínű felhők bolygója

Élmény a Sztrugackij-testvéreket olvasni. Nem feltétlenül azért, mert annyira lenyűgözne a történet (pedig az is igaz), nem is azért, mert szimpatikus és kidolgozott karaktereket mutatnak be (szintén igaz), hanem mert a sajátos hangulat azonnal megragad. Van ebben egy cseppnyi szovjet kommunizmus, egy apró szelet az emberiség kimeríthetetlen kitartásából, egy nagyobb szelet megértés a hibák és eltévelygések iránt, de mindenek előtt hihetetlen mennyiségű lelkesedés az űrutazás és a világűr felfedezése iránt. Ettől lesz olyan utánozhatatlan az írópáros stílusa.
A bíborszínű felhők bolygója az első regényük, ennek megfelelően még csak a Delelő-univerzum születésének lehetünk tanúi, ám ettől még rendkívül érdekes és izgalmas cselekményt követhetünk végig. Szuggesztíven és hatásosan tálalják a drámai vagy épp örömteli eseményeket, képesek egy-két mondattal felvezetni fájóan súlyos tragédiákat, az alapvetően kalandos történethez is komor hangvétel társul. Tökéletes az arány a feszültséggel teli gyarmatosítás, valamint a szereplők lelkiállapotának bemutatása között, mindvégig magával ragadja és leköti az olvasót.
Egyelőre még kevés az elgondolkodtatás és a társadalomkritikus szemlélet, nem válik meghatározóvá, de nem is hiányzik – így is megmutatkozik, hogy miért emlegethetjük a Sztrugackij-testvéreket a science fiction legnagyobbjai között.
Nem sokkal Borisz halála után, azt hiszem tökéletes módja, hogy emlékezzünk az életművükre. Bővebben az ekultúrán.

dwistvan P>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A bíborszínű felhők bolygója

A fantasztikus irodalom hőskorából származó hőstörténet, sok jó ötlettel, bár a régi idők technikája is és a szovjet idők is nyomot hagytak rajta. Erénye sok olyan fantasztikus ötlet, amely egyáltalán nem szokványos. A szereplők kitartása és hősiessége, egymás segítése, a karakterek szokottnál mélyebb kidolgozása is jellemző Sztrugackij fivérekre. A könyv végén az írókról olvasható kiegészítés, a könyv születésébe betekintés sokat adott a könyvhöz.

mohapapa I>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A bíborszínű felhők bolygója

Ezt a könyvet olvasva ismételten eszembe jutott, hogy vajon mennyire befolyásol egyes könyveknél, ha ismerem már a szerzőt, s van előélete az életemben? Nagyon. Mert a Sztrugackij tesók azért fogalom az irodalomban. Tarkovszkij óta mindenképpen. De az is biztos, ha nem tudom, hogy ez a Sztrugackij tesók könyve, hamar feladtam volna, a végén meg a sarokba vágom, és megjegyzem a szerzők nevét, hogy elkerüljem azontúl az írásaikat.
Azért nem szégyenlem ezt egy egy csöppet sem leírni, mert az utószóban az egyik szerző maga fejti ki, hogy ez egy nem jó könyv, s hogy voltaképpen pusztán irodalomtörténeti értéke van, más sem, s nem csupán azért, mert az első könyvük volt, s nem csupán azért, mert az egykori cenzúra kiherélte, hanem azért is, és elsősorban azért, mert ez egy nem jó könyv.

Pedig mennyire örültem, amikor az egri Tescoban félárra leértékelve megtaláltam, amíg szerelmetesfeleségtársam belefeledkezett a ruhaválogatásba (volt tehát időm! :-D )!

Azért sem jó könyv, mert volt benne néhány olyan naiv blődség, hogy csak csikorgattam a fogamat és kétségbeesetten olvastam tovább, és még kétségbeesettebben ragaszkodtam ahhoz, hogy na, azért mégis, Sztrugackijokat olvasok! Most így hirtelen sorra is vettem magamban a fárasztó, elképesztő, következetlenségeket, de nagy hirtelen csak az jutott eszembe, amikor Bikov, a voltaképpeni főhős először találkozik a súlytalanság állapotával és nem tud vele mit kezdeni. Majd elmegy slozira… Börleszk. A jelenet is, de maga a tény is, hogy egy űrhajóst elküldenek úgy a Vénuszra, hogy fogalma nincsen a súlytalanságról… Kapartam az arcomat.

Aztán meg ugye voltaképpen nem történik a könyv háromnegyed részében semmi, csak évődnek egymással a Vénusz meghódítói. Ami önmagában nem lenne baj, mert például a Solaris sem akcióregény, ugyebár, de aztán az egynegyed rész meg nagyon cselekményes, de ott is visszaüt a következetlenség és az arckaparás ingere. Példa: spoiler
S majd persze a végére nagyjából győz a homo szovjetikusz, mert ő legyőzhetetlen, a legfőbb, majdnem űbermencs, persze, hogy naná!

Egyszóval amikor becsuktam a könyvet, nagyon kellett tűnődnöm, hogy ezmiezez volt, és minek is pazaroltam rá az időmet. De olvasni jó volt, minden hibája ellenére, mert azért mégis a Sztrugackij tesók könyve, és őket olvasni jó. De vajon, ha nem tudom, hogy ők írták, akkor is jó lett volna olvasni? És itt a saját farkába harap a kígyó.

almodozom>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A bíborszínű felhők bolygója

– Elvtársak, kellene írni egy kalandregényt ilyen… űrhajósokkal.
– Ööö, de nem lesz baj, hogy semmit nem tudunk az űrhajózásról?
– 1957 van, senki sem tud róla többet. Tudják mit? Legyen benne valami nagyon távoli bolygó.
– A Mars!
– Nem jó, azt már a kapitalisták megírták. Legyen inkább a radioaktív Vénusz! Az ijesztő. És gépfegyverek meg tankok. Szovjetuniónknak győzedelmesen meg kell hódítania a világűrt!
– Szóval várják ott őket ellenségek?
– A kommunizmusra az egész univerzumban lesnek az ellenségek! Mindenki gyanús! Minden gyanús! Írjanak bele imperialista sárkányt és lőjék szét jól.
– De a Vénusz légkörében ugyanúgy működne egy géppisztoly?
– Nem mindegy? Az olvasóknak nem fog feltűnni.
– És a sugárzás? Hogy győzzék le a hőseink?
– Mossák le vízzel, hát hogy máshogy. Ne akadékoskodjanak az elvtársak, mert megíratjuk mással. Vannak ám kezdő íróink bőven.
– Jó, jó, megírjuk, nem azért, csak…
– És öt űrhajós legyen, mint a vörös csillag ágai.
– Öt? Egy vadidegen bolygón, amiről még azt sem tudják, miből van?
– Pillanat, most üzentek a bizottságból, hogy feltétlenül szerepelnie kell a következő tételeknek a szövegben: „az ember legyőzte a természetet”, és „a szovjet ember uralma alá hajtja a vad elemeket, autópályát épít majd minden bolygóra”.
– Legalább lélektani dráma lehet benne?
– Lélek? Ne szórakozzanak, elvtársak, olyan nem létezik. Hát meg tudják mutatni? Na ugye. Felőlünk azt írnak egy nemlétező dologról, amit jónak látnak. Csak aztán derék szovjet lélek legyen.

Gitta_Bry P>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A bíborszínű felhők bolygója

Sose lesz a kedvenc ABSz-em, az biztos. A történet se nyűgözött le nagyon, a sok elvtársozástól meg annyira elszoktam, hogy csak na. De ha azt nézem, hogy ez volt az első, megjelent közös regényük, meg tudok bocsátani ezt-azt. A döcögős történetet, a túl hosszúra nyúlt epizódokat, pl.
Legalább láthattam, miből lett a cserebogár…

1 hozzászólás
kokaiakos>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A bíborszínű felhők bolygója

Régóta kedvencem a testvérpár stílusa és könyvei.
Ez a darab is nagyon ott van. Igazi és vérbeli sci-fi. A történet maga véleményem szerint sablon, de a környezet miatt és a stílus miatt mégis új és lenyűgöző volt a Vénuszon barangolni a szereplőkkel.
Szívemnek pedig a geológus vonatkozás tett jót.
Nagy örömmel olvastam a könyvet és sok élménnyel gazdagodtam ezzel a könyvvel.

Kihagyhatatlan darab!

BabusM >!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A bíborszínű felhők bolygója

Már megértem azokat, akik szeretik az utazók, felfedezők naplóit, emlékiratait olvasni. Bár lehet, hogy csak a sci-fi közeg miatt, de most nekem is bejött.

>!
Metropolis Media, Budapest, 2012
352 oldal · ISBN: 9789639828674 · Fordította: Földeák Iván, Weisz Györgyi
Zsola>!
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: A bíborszínű felhők bolygója

Ez egy jó regény is lehetne csakhogy túlságosan lassú és vontatott.
Előszőr azt gondoltam, hogy a sok orosz név és becenév vont le olyan sokat az élményből, de nem. Most olvastam Kir Bolicsov Az utolsó háború című regényét hát ég és főld a kettő pedig mind a két regény a jó öreg orosz sci-fit erősíti.


Népszerű idézetek

Chöpp P>!

Bikov hasra fordult, s egy ceruzát dugott a szájába. Először is lefeküdhet és alhat reggelig. Másodsorban, bemászhat a fürdőkádba… Az ördögbe is, micsoda savanyú ötletek – lefeküdni, aludni, ledőlni… Határozottan felpattant, és elrohant a könyvtárba.

53. oldal

1 hozzászólás
Jagika P>!

– Itt pont olyan, mint Stendhalnál.
– Vagyis? – értetlenkedett Bikov.
– Minden vörös és fekete.

212. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Stendhal
Chöpp P>!

– Felkenhetnélek a falra – mondta Jurkovszkij elgondolkodva –, de nem tudom, okosabb leszel-e ettől…

249. oldal

Gitta_Bry P>!

Mindnyájan imádjuk a Földet, s vágyódunk kék ege után. Ez a mi betegségünk: a vágy a kék égbolt után.

40. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ég, égbolt · Föld
maerlyn>!

Tekintete az újságra tévedt, melyet napközben végül is nem tudott megnézni.

„Honosítsuk meg bátrabban a nagy rezgésszámú szántást” – ez volt a vezércikk. „Izlandi iskolások töltik a szünidőt a Krímben”.”A távol-keleti víz alatti állami gazdaságok terven felül 30 millió tonna planktont adnak az államnak”, „Új másfél millió kilowattos termonukleáris erőmű üzembe helyezése Verhojanszkban”, „Mikrohelikopter-verseny. Győztese – Vaszja Ptyicin, tizenöt éves iskolás”, „Százéves gyorskorcsolyázók versenye”.

Bikov zizegve továbblapozott.

„Latin-amerikai sztereófilm-fesztivál”. „Angol-szovjet Asztrofizikai Obszervatórium építése a Holdon”, „A Marsról jelentik.”

Kapcsolódó szócikkek: Alekszej Bikov · újság
Ákos_Tóth IP>!

Őszintén bevallom neked, én szerkesztőként a küszöbig sem engedtem volna a szerzőt egy ilyen kézirattal – a szöveg gondozatlan, rendetlen, hemzsegnek benne a nyelvtani hibák. Szóval disznó vagy, kedves testvérkém…

337. oldal, Borisz Sztrugackij: Kommentárok a megtett úthoz (Metropolis Media, 2012)

maerlyn>!

Mi mindnyájan álmodozók vagyunk. Én azonban nem arról álmodozok, hogy szappanbuborékként száguldozzam a világűrben, hanem hogy elragadjam tőle mindazt, ami hasznos lehet… Amire a földi emberek jobb életéhez, a népek kommunista testvériségéhez elsősorban szükség van. Beépíteni közös házunkba, s nem mindent elpazarolni, amink van! Ez a mi küldetésünk. És a mi költészetünk.

Kapcsolódó szócikkek: világűr
nevermind>!

Maradjon meg ez a regény a fantasztikus irodalom történetében mint egy egész korszak afféle torz emlékműve, minden manírjával – lángoló lelkesedésével és rajongó butaságával a jó iránti őszinte vágyakozásával, miközben elképzelésünk sem volt arról hogy mi is az a jó, az önfeláldozásra való elkeseredett elszántsággal, kegyetlenségével, ideológiai vakságával és klasszikus orwelli kétértelműségével. … És ezt a korszakot nem szabad kitörölni a társadalom emlékezetéből. A legnagyobb ostobaság, amit elkövethetünk, az, ha minél gyorsabban elfelejtjük…

Borisz Sztrugackij: Kommentárok a megtett úthoz


A sorozat következő kötete

Delelő Univerzum sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Vojszkunszkij – Lukogyjanov: A bűvös kés
M. Jemcev – J. Parnov: Dirac-tenger
Alekszandr Polescsuk: A pergamen titka
K. E. Ciolkovszkij: Séta a Holdon
Szever Ganszovszkij – Ariadna Gromova: Három nap egy esztendő / Fénykörben
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Raana Raas: Ellenállók
Raana Raas: Hazatérők
Pierce Brown: Hajnalcsillag
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója