Birodalomnak ​nevezett emlék (Teixcalaan 1.) 50 csillagozás

Arkady Martine: Birodalomnak nevezett emlék

„Arkady ​Martine az egyik legizgalmasabb új hang a spekulatív fikció területén.”
ADRIAN TCHAIKOVSKY
Az idő gyermekei szerzője

Amikor Mahit Dzmare nagykövet megérkezik a több bolygórendszerből álló Teixcalaani Birodalomba, megtudja, hogy elődje – a kicsi, de függetlenségét harciasan őrző Lsel Bányászállomás nagykövete – halott. Azt azonban senki sem hajlandó beismerni, hogy a férfi halála nem baleset volt, sem azt, hogy Mahit lehet a következő áldozat: ehhez túlságosan is nagy a politikai bizonytalanság a császári udvar legmagasabb köreiben.
Mahitnak fel kell göngyölítenie, ki áll a gyilkosság hátterében, meg kell mentenie önmagát és állomását Teixcalaan megállíthatatlannak tűnő terjeszkedésétől. Mindeközben egy túlságosan is vonzó idegen kultúrában kell elboldogulnia, és rejtegetnie egy olyan horderejű technológiai titkot, amely egyszerre jelentheti állomása bukását, és akadályozhatja meg összeomlását.

Arkady Martine a spekulatív fikció… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2019

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Gabo SFF könyvek GABO

>!
GABO, Budapest, 2021
530 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635661565 · Fordította: Kleinheincz Csilla
>!
GABO, Budapest, 2021
536 oldal · ISBN: 9789635662449 · Fordította: Kleinheincz Csilla

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 102

Kívánságlistára tette 131

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Morpheus>!
Arkady Martine: Birodalomnak nevezett emlék

Folyamatosan azt éreztem, hogy Ann Leckie Radch Birodalom trilógiájának árnyképét olvasom. Itt is teázgatnak, vannak kesztyűk, egy császárság, amely folyamatosan annektálja a bolygókat, gondok, rejtélyek, gyilkosság, összeesküvés, egy észveszejtően színes-szagos fővárosban. Az űrállomás sem hiányzik belőle… Szóval tetszett, de a fentiek folyamatosan zavartak is. 4,25.

pat P>!
Arkady Martine: Birodalomnak nevezett emlék

Amikor Három Hínár találkozik Tizenkilenc Színlőbárddal meg Nemtudomhány Azáleával (akit csak Sziromnak becéznek).
Igazán kellemes, hangulatos, egyedi, ráérős.

Előzetes információim alapján azon nem lepődtem meg, hogy Ann Leckie hangulatát fogja bennem megidézni. De azért azon igen, hogy a Koboldcsászárt… Meg azzal egy időben a Vezércselt is, igen határozottan. Szóval érdekes tényleg. Nem az a hard SF oldalról közelített űropera, az biztos. Inkább konspiráció, politika és teázás zajlik a monumentális díszletek előtt. Lassan építkezve méghozzá, hogy amikor végre igazán érdekes lesz, akkor viszonylag hirtelen véget is érjen.
Erősen figyelem a híreket a folytatásáról majd.

3 hozzászólás
Nuwiel P>!
Arkady Martine: Birodalomnak nevezett emlék

Ha egy híres író méltatásával kezdődik egy könyv fülszövege, vagy a borítójára írják rá, akkor azt általában érdemes fenntartásokkal kezelni. A Birodalomnak nevezett emlék ajánlója viszont Adrian Tchaikovsky, úgyhogy ezúttal érdemes kivételt tenni. Sőt, ajánlott kivételt tenni, a könyv ugyanis zseniális, remek, és már igazán jöhetne a folytatása.

Lsel állomás új nagykövete úgy érkezik meg a Teixcalaan Birodalomba, hogy szinte semmilyen információja nincs az aktuális helyzetről, biztonsági okokra hivatkozva elődje régóta nem küldött jelentéseket, vagy bizalmas adatokat. Mindeközben a Birodalom forrong, küszöbön áll egy újabb terjeszkedő háború, a császár már igencsak benne jár a korban, az utódlása pedig bizonytalan, így a hataloméhes politikusok és tábornokok sem ülnek tétlenül a fenekükön. Az eseményeket azonban jórészt csak hírekből és jelentésekből ismerjük meg, Mahit és összekötője leginkább beszélgetnek, teáznak (néha merényletek elől menekülnek), leveleket küldenek és fogadnak, és olyan erőket hoznak mozgásba, amikről fogalmuk sincs. Szép lassan mindenre fény derül, hogy ki milyen célból machinál kit, és hogyan, megismerjük a Birodalom és az állomáslakók kultúráját, amikhez hasonlókkal egyedit nem is tudom, mikor találkoztam utoljára. Jelentés jelentés mögött, metaforákba rejtett szimbólumok, költészetbe kódolt építészet, és micsoda nevek!
Harminchat Minden Terepre Alkalmas Tundrajáró anyakönyvezhető név ugyan a Teixcalaani Birodalomban, de nagyjából annyira illik ilyen nevet választani, mintha én akarnék Frank Herbertet választani keresztneveknek (igen, ez tényleg lehetséges link).

Az író első könyve, remélem, még sok hasonló mesterművel lep meg.

3 hozzászólás
Kosa P>!
Arkady Martine: Birodalomnak nevezett emlék

Szerencsére nem vagyok olyan túlművelt sci-fi olvasó, hogy ne tudjon elbűvölni egy lassú folyású, finoman kidolgozott, költészettel és zseniális nyelvi leleménnyel tűzdelt könyv, még ha látom, és zavarnak is a hiányosságai.
Számomra a történet varázsát a teixcalaani kultúra aprólékos bemutatása és az imágóvonallal kapcsolatos előnyök és erkölcsi-pszichológiai kérdések egymásnak feszülése jelentette, de nem tagadom, hogy nagy hatással volt rám a szándékolt színpadiasság, különösen a könyv második felében.
Ugyanakkor a cselekmény szempontjából akadt néhány, egyébként a sztori egészét érintő aggályom: a követség intézményrendszere, a biztonság és a rendvédelem hiányosságai, a bolygórendszert fenyegető események észlelése, hogy egy-egy reakció, amely nemzetek sorsát befolyásolja, túlságosan kevés ember felelőssége, egyszerűen logikátlanul centralizált a döntéshozás.
A Birodalomnak nevezett emlék nem az a könyv, amit ledarálsz egy nap alatt, (emelem a kalapom azok előtt, akinek egyszer sem kellett elővenni az értelmező szótárt off ), de igazán egyedülálló élmény, egy merően szokatlan megközelítésből.
Sok kérdés megválaszolatlan maradt (mint a Város és a Napsugarasok kapcsolata) és még ha a történet önmagában meg is állja a helyét, a Birodalmat érintő, nem is olyan távoli fenyegetés miatt mégis azt mondom, kell, sürgősen kell az a második könyv.
Kicsit érettebb olvasóknak, de nagyon jó szívvel ajánlom.
(A fizikai példány inkább a polcra készült és nem olvasásra – mivel erre későn eszméltem, a saját példányom gyalázatos állapotba került – szóval, ha tehetitek, az e-bookot olvassátok.)

kriszet_Paulinusz P>!
Arkady Martine: Birodalomnak nevezett emlék

„Emlékezetünk tökéletesebb világ a mindenségnél: életet ad annak is, ami már nem létezik.”
Maupassant, Öngyilkosságok

Ezzel a felütéssel nyit a könyv, ami számomra ebben a kategóriában az év olvasmánya! Frissen a bennem háborgó érzelmektől írom ezt az értékelést. A történetről, ami lenyűgöző, akár egy fényességes napkelte. Kitűnő, kellően konspiráló, a szálakat megkeverő igazi űreposz, amely hatalmassága révén megfelel az univerzum végtelenségének. Kiváló, remekbeszabott történetszövés, cselekmény és cselszövés, intrika, minden, ami egy nagyszabású történethez kell.
A háttérvilág kreativitása majdnem elviszi az egész regényt a hátán, de a mellé csatlakozó szereplők, történelem, a rafinált, körmönfont történet, és a cselekmény teszi izzóan egésszé, ami nem hagyja nyugodni az olvasóját. A szereplők annyira élők, lüktetők, mint a barátaink egy hangulatos délutánon.
Az írásmód szemléletes, aprólékos, de nem tolakodó. A borító pedig kiváló, nem beszélve a fordításról.
Az egész könyv egy megtisztelő esemény a számomra, mert sokkal szegényebb maradtam volna, ha nem olvashatom, ha nem vehetek részt ebben a fénylő történetben.

" a Város menetelve felkel
ezer csillag erejével
szabadjára engedve el nem sötétülő
látomásokról szólunk
lándzsa vagyok a nap kezében.

Mindezek mellett annyit még megjegyeznék, hogy az ajánlóban írt Leckie, Banks és Asimov hármasából Leckie-től nem olvastam semmit. Bankstől igen, és Asimovtól is. Mindkettőnek méltó utódja szerintem. Első regényként pedig mindenképpen dicsőítést érdemel.
(Utoljára meg kell jegyeznem, hogy még mindig nem szeretem ezt a szoros kötést, mert nagyon elveszi az olvasás élményét ez a feszes gerinc. Engem nagyon zavar.)

CaptainV IP>!
Arkady Martine: Birodalomnak nevezett emlék

Csodás évzáró-évkezdő, vagyis éváthidaló olvasmány volt, tele sok-sok dologgal, amit nagyon szeretek, valamint azzal az extrával, hogy a szerző várostervezői előélete, látásmódja is érvényesül benne (az olyan vicces, hogy már szinte menő neveken kívül ez marad majd belőle a legemlékezetesebb). Totál belemerültem a világába, amiben sok apró, remek ötletet, sajátosságot szórt el, de mindennel kapcsolatban el tudja érni, hogy az ember legalább alap szinten érdeklődjön iránta. És nincs túlírva, a terjedelme pont optimális!
Alaposan kigondolt, erős kézzel egyberántott regény ez, és még egyénisége is van. Nem kérdés, megyek-e vele tovább, egyszerűen szeretnék még Arkady Martine fejéből kipattant dolgokat olvasni.

off

kvzs P>!
Arkady Martine: Birodalomnak nevezett emlék

Szinte tökéletes első regény. Olyan politikai sci-fi, amiben a krimi és a költészet egyforma súllyal keveredik, ráadásul meg van bolondítva némi keleti kutúrával.
Ritkán tud manapság egy író meglepni, erre a köynvre mégis azt mondom, hogy igazán üde színfoltja a palettának. Az ugyanis, hogy űrbéli birodalmak sorsa múlhat azon, hogy a megfelelő vers a megfelelő helyzetben hangik el, nem mondható szokványosnak. Ahogyan az sem, hogy egy ennyire tradicionálisan keleti társadalom egy igazi űrbirodalmat épít fel úgy, hogy mellette ki tudnak fejlődni eltérő beállítottságú, és berendezkedésű társadalmak is.
A csodálatosan kidolgozott háttér mellett a cselekmény is nagyon finoman felépített. Martine szépen adagolja, hogy egy látszólag egyszerű haláleset, és annak látszólag egyszerű kinyomozása milyen hatásokkal járhat birodalmak és társadalmak életére.
Összességében az év egyik nagyon kellemes meglepetése lett a kötet, amit igazi élmény volt olvasni.

VeronikaNy>!
Arkady Martine: Birodalomnak nevezett emlék

Régen olvastam olyan sci-fit, ami ennyire behúzott, aminek tényleg van saját világa, hangulata, humora, ráadásul Kleinheincz Csilla fordította, aki garancia a minőségi szövegre. Az írónő történész és várostervező, es az első regénye, amin nem érzem az elsőséget, de a történészséget és a várostervezőséget nagyon. Nem lexikális adtakban nyilvánul meg, hanem tud tereket, mitológiát, politikai konfliktusokat bemutatni úgy, hogy az csak színesebbé, szagosabbá, háromdimenziósabbá teszi a regényt, és az sem válik didaktikussá, hogy egy pici népcsoport nagy birodalommal szembeni függetlenségének lehetőségeit is felsolgozza. Ha a tartalmát nézem, egy krimi, Mahit nagykövetként utazik a Birodalomba, ahol is szembesül azzal, hogy elődje meghalt. A mindenkit annektálni akaró birodalom kommunikációja erősen hagyományőrző, hajlamosak képekben, versekben, finom utalásokban kommunikálni, és még gyilkolni is elegánsan szoktak. A nevek…. Három Hínár, Tizenkilenc Színlőbárd, Hat Égtáj, engem megvett kilóra. Pedig nem adja magát könnyen. Nemcsak a kitalált szavak, tőlünk idegen nevek nehezítenek, hanem a regény nézőpontja is, ugyanis az olvasó csak annyit tud az adott világról, heyzetről, amit Mahit éppen érzékel, vagyis Mahit eddig megszerzett ismerete is homályban marad, így a regény eleje leginkább egy ismeretlen örvényhez hasonlítható.
Nem egy military sci-fi ez és nem is űropera, hanem olyan gondolkodós, beszélgetős, problémamegoldós fajta.
Ebben a költészet fontos. A finom utalások is fontosak, de még a fejezetek elejét színesítő források sem csak érdekességek. Teljesen korrekt az a Hugo-díj.

miluminal P>!
Arkady Martine: Birodalomnak nevezett emlék

Ó, hogy mennyire vártam ezt a könyvet! Maximálisan vonzódtam a borítóhoz, a fülszöveghez, és mások előttem olyan szépeket mondtak róla!
Aztán a kezembe vehettem a magyar fordítást, és majd egy hónapig birkóztunk egymással. o-O
Tény, hogy sok szempontból különlegeset alkotott Arkady Martine; az alapkonfliktus érdekes volt, a szereplők neve nagyon furcsa off, a kommunikáció pedig egészen egyedi, a maga verses – költői formájában.
Mindez eredményezhetne egy 5 csillagos olvasást is, mint amire én amúgy számítottam is. Aztán mégsem, de a „nagyon nem” féle.
Szerintem konkrétan alig volt cselekménye ennek a hosszú könyvnek, helyette sokat beszélgettek a szereplők, melyeknek tartalmát főszereplőnk belső monológjaiban fejtegette ki. off
A „ki a gyilkos” kérdése pedig olyan szintű súlytalanságba csapott át, hogy mire kiderült, ki a hunyó, már a szemem se rebbent.
Azt érzem, hogy ez egy tök jó történet is lehetett volna, de aztán mégsem lett az.
Volna, volna, volna.

ftamas>!
Arkady Martine: Birodalomnak nevezett emlék

Politika és intrika mindenekfelett. Mert ez a könyv arról szól, hogy van egy nagy birodalom, ami mellett van egy kicsi törpeállam. A nagy hódítana, a kicsi túlélne. A történet főszereplője egy nagykövet, akit a kicsi elküld a nagyhoz, hogy politikailag próbálja elérni a békét. Alapvetően nem rossz könyv, de a számokkal egy kicsit befuccsoltam, ugyanis minden névben a vezeték név egy szám, pl „Három Hínár” és sajnos, nem vettem észre a könyv végén lévő szószedetet, csak amikor már kiolvastam. Érdekesek az imágógépek, amely, valamivel több, mint a régi tulajdonos emlékei, de ennek ellenére talán még nagyobb hangsúly is lehetett volna rajtuk spoiler
Nekem úgy tűnt, hogy a történet viszonylag rövid idő alatt játszódik, viszont, ha így van, akkor a nagykövet miért nem rendelkezett azokkal az spoiler….
Nem volt rossz könyv.


Népszerű idézetek

CrazyTeddy P>!

– Három Hínár – szólalt meg ekkor Mahit –, mi lenne, ha feltételeznénk, hogy nem vagyok hülye?
– Megtehetjük – válaszolt Három Hínár.

49. oldal

ViraMors P>!

Jobb cselekedni, mint megbénulni az ezernyi változó eshetőségtől.

ViraMors P>!

A gond az üzenetek küldésével az volt, hogy az emberek válaszoltak rájuk, vagyis válaszul még több üzenetet kellett megírni.

ViraMors P>!

– Milyen jó, hogy mindenki hazudik – mondta Három Hínár vidáman.
– Kultúrák cseréje kölcsönösen előnyös megtévesztés útján.

ViraMors P>!

Tizenkilenc Színlőbárd egyik asszisztense lépett mellé egy dugattyús üveggel, és eltüntette a teáscsészéket. Mahit az illatból rájött, hogy frissen őrölt kávé van benne.
Kávé, erősebb stimuláns, mint a tea. Úgy látszik, mindenki hadiösvényre lépett.

Kapcsolódó szócikkek: kávé
ViraMors P>!

A teixcalaani néha rettenetes nyelv volt, még ha szépen is csengett tizenöt szótagos versbe szedve.

ViraMors P>!

Mennyire birodalmi dolog fényből álló, költeményekkel rejtjelezett üzeneteket készíteni, aztán az illendőség kedvéért egy fizikai tárgyba zárni!
Micsoda erőforrás-pazarlás! Időé, energiáé és anyagé.
Bárcsak ne tetszene neki ennyire!

Kosa P>!

Legyenek nyugodtak. A rend hajnalban nyíló virág, és a hajnal most hasad.

499. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

John Scalzi: Pusztító tűz
Yoon Ha Lee: Vezércsel
Frank Herbert: A Dűne
Dan Simmons: Hyperion
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
China Miéville: Konzulváros
David Levithan: Nap nap után
John Scalzi: Zoë története
Alfred Bester: Az Arcnélküli Ember
Alaya Dawn Johnson: Nyárherceg