Arisztotelész a politika tudományát, amely a szabad emberek legmagasabb rendű közösségének, az antik városállamnak az életével foglalkozik, az emberre vonatkozó valamennyi tudomány közül a legfontosabbnak tartotta. Híres művében arra az alapvető kérdésre keresi a választ, milyen a legjobb emberi élet, hogyan kell berendezni a városállamot, hogy polgárainak a legjobb, legtökéletesebb életet biztosítsa. Arisztotelész műve a mai olvasó számára is érdekfeszítő olvasmány. A művet Simon Endre elmélyült bevezetőjével nyújtjuk át az olvasóknak.
Politika 16 csillagozás
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Politikai gondolkodók Gondolat · Gondolkodók Gondolat
Enciklopédia 12
Kedvencelte 1
Most olvassa 4
Várólistára tette 16
Kívánságlistára tette 18
Kiemelt értékelések
kaporszakall ♥>!
Raffaello vatikáni freskóján, az Athéni iskolán egymás mellett álldogál Platón és Arisztotelész, s míg Platón az ég felé bök az ujjával, Arisztotelész, a gyakorlatias, lefele mutogat, jelezvén, hogy két lábbal áll a földön.
Ez a kis műve mintegy Platón Az államának (és a Törvényeknek is) ellen-párdarabja; röviden úgy jellemezhetném, hogy Platón szárnyaló, költői marhaságait e műben Arisztotelész száraz, prózai józansága ellensúlyozza. Másképp: Platón spekulatív szintézisét Arisztotelész pozitivista analízise.
A két munka stílusa is erősen elütő: Platón írása kiadásra szánt, a művelt közönség számára megkomponált irodalmi alkotás, Arisztotelész jelen munkája a hallgatók számára összeállított tömör egyetemi jegyzet. Épp ezért nem lenne méltányos számonkérni rajta az idősebb mester szóvirágait; cserébe viszont józan érvelést és átlátható szerkezetet kapunk.
Arisztotelész szenvedélye, az osztályozás, lajstromozás, táblázatos pontokba szedés itt is érvényesül. Híres felosztását az államformákról (https://moly.hu/idezetek/124456) valószínűleg sokan ismerik; megjegyzem, az általunk ismert demokrácia fogalmát (népuralom a közjó érdekében) ő politeia néven hívja, a demokrácia nála ez utóbbi, elfajult változata, melyet kései kollégája, Tocqueville a többség zsarnokságának nevez. Ennyit a nevezéktanról…
A mű nyolc könyvre tagolódik, s az első négy könyv szigorú felépítése után a mű második fele kissé szétfolyóbb. Az első könyvben ismerteti a Mester az állam (városállam) fogalmát, feladatait, alá- és fölérendeltségi viszonyait. Szerinte minden államnak önellátónak kell lennie, és rendelkeznie az ehhez szükséges területtel, lakossággal, gazdasági erőforrásokkal. Mint alapvető szociális viszonyokat tárgyalja az úr-szolga, férfi-nő, és szülő-gyermek kapcsolatokat.
A második könyvben belecsap a lecsóba: ez Platón Államának kritikája. Rámutat az abban felvázolt társadalom falanszter jellegére, életidegen idealizmusára. A könyv második felében a létező városállami alkotmányok elemzését nyújtja, külön megemlítve, hogy a sokak által mintaszerűnek tartott spártai alkotmány sem tökéletes – szerinte a spártaiak csőlátásúak, irigyek és képmutatóak.
A harmadik könyv a polgár (mai értelemben: állampolgár) fogalmát tisztázza, és a különböző alkotmányokat (államformákat) mutatja be, jó és rossz változatukban: királyság versus türannisz, arisztokrácia versus oligarchia, politeia versus demokrácia.
A negyedik könyv először a városállam funkcióit (törvényhozás, végrehajtás, bíráskodás) elemzi. Érdekes megfigyelni, hogy e három alapvető funkció már nála is előkerül – amit aztán több mint kétezer évvel később Montesquieu A törvények szellemérőlben részletez – de ezen hatalmi ágak szétválasztását nem hangsúlyozza. Majd a különböző államformák változatait mutatja be, konkrét városállamokkal illusztrálva; ehhez már a korabeli történelem pontosabb ismerete lenne szükséges: rég elfeledett apró közösségek sajátosságait elemzi – az aprólékos felsorolás a mai olvasónak inkább fárasztó, mint szemléletes.
Az ötödik-hatodik könyv az államformák stabilitását, felbomlásuk vagy megváltozásuk körülményeit vizsgálja. Az ötödikben a türannisz, a hatodikban az oligarchia és a demokrácia kerül terítékre.
A hetedik könyv az ideális állam arisztotelészi – tehát gyakorlatias – attribútumait próbálja felvázolni, az első könyv szempontjait (autarkheia, társadalmi stabilitás) figyelembevéve, Platónnál jóval praktikusabb, de még így is elég idealista elképzelésekkel. Rátér az ifjúság nevelésére. A nyolcadik könyvben is a nevelés témáját folytatja, meglepően sok teret szentelve a zenének… S a munka ezzel a résszel hirtelen véget is ér. Oly hirtelen, hogy azt gyanítottam: ez a mű csonkán maradt fenn, de a róla szóló ismertetők ezt nem említik. Tehát csupán ennyi: az előadás véget ért, a Mester kiengedi a hallgatóságot a friss levegőre, holnap más témával folytatjuk…
Egészében véve hasznos volt egyszer elolvasni. Ha Platón a költészet (Dichtung), akkor Arisztotelész a valóság (Wahrheit). A legismertebb fogalmak és elméleti konstrukciók átkerültek a kései utódok műveibe is, tehát ezek miatt nem muszáj az ókori mesterrel kezdeni. Ám a politikai filozófia megalapozásaként, Platón mellett (vagy szimplán kultúrsznobériából) érdemes lehet kézbe venni. Garantáltan nem posztmodern…
Népszerű idézetek
ArkagyijSztavrogin>!
A türannisz ugyanis három célra törekszik: az egyik, hogy az alattvalók kicsinyes gondolkodásúak legyenek (kislelkű ember senki ellen nem fog föllázadni); a másik, hogy bizalmatlanok legyenek egymással szemben (addig meg nem dől egy türannisz sem, míg legalább néhányan nem bíznak meg egymásban; és hadakoznak a jellemesek ellen, mert ártalmasnak tartják őket a maguk uralmára nézve, de nemcsak azért, mivel ezek nem hajlandók elismerni az önkényuralmat, hanem azért is, mivel önmagukkal és másokkal szemben hűségesek és nem árulják el sem magukat, se másokat); harmadik pedig, hogy képtelenek legyenek a cselekvésre (lehetetlenre senki sem vállalkozik, tehát a türanniszt sem próbálja majd senki megdönteni, ha nincs hozzá ereje).
248. oldal (Gondolat, '84)
ANI69ish>!
Szokás szerint azt a monarchiát, amely a közérdekre tekintettel van, királyságnak, azt a kormányzatot, amely keveseknek, de egynél többnek adja a hatalmat, arisztokráciának nevezzük (akár azért, mert itt legjobbak uralkodnak, akár mert benne minden úgy történik, amint a városállam és annak tagjai szempontjából a legjobb); végre mikor a nép gyakorolja az államhatalmat a közjó érdekében, azt valamennyi alkotmány közös nevével politeiának nevezzük….
Az említett alkotmányok korcs alakjai pedig: a királyságé a türannisz (zsarnokság), az arisztokráciáé az oligarchia, és a politeiáé a demokrácia. A türannisz olyan monarchia, mely csak az egyeduralkodó érdekéért van, míg az oligarchia a vagyonosok, a demokrácia pedig a vagyontalanok érdekéért: A közösség érdekéhez egyikük sem igazodik.
ANI69ish>!
Ámde az emberek nemcsak kényszerűségből vetemednek rosszra, ……, hanem azért is, hogy örömet szerezzenek maguknak, s vágyaikat kielégítsék; ha ugyanis többre vágyakoznak, mint amennyi a megélhetéshez kell, akkor keresnek erre jogtalan tettek elkövetésével orvoslást, ámde nem ez az egyetlen ok, hanem az is, hogy vágytól űzve, fáradság nélkül szerzett gyönyöröket élvezzenek.
Sli ♥P>!
Midőn ugyanis szegénysége miatt folyton azt hányták szemére, hogy bölcsessége semmi hasznot sem hajt neki, kiszámította, mint mondják, csillagászati úton, hogy bő olajtermés lesz, s bár kevés pénzzel rendelkezett, még a télen valamennyi milétoszi és khioszi olajsajtolóra foglalót adott, s olcsón kibérelte őket, mivel senki sem ígért többet; mikor aztán elérkezett az olajsajtolás ideje, egyszerre és hirtelen nagy kereslet támadt, s ekkor ő olyan áron adta az övéit bérbe, ahogy akarta, s így sok pénzt harácsolva össze, bebizonyította, hogy könnyű megvagyonosodniok a bölcselőknek, ha éppen akarnak; csakhogy nem ez a céljuk!
90-91. oldal, Első könyv (Gondolat, 1984)
kaporszakall ♥>!
3 hozzászólás
Valamennyi alkotmányban azonban a legfőbb, hogy törvényeiben és egyéb intézményeiben úgy rendezkedjék be, hogy a vezetők ne nyerészkedhessenek. És erre is leginkább az oligarchiákban kell vigyázni, mert így nem elégedetlenkednek annyira a kormányzásból kizárt tömegek (hanem még örülnek is, ha engedik őket magánügyeikkel foglalkozni), mint amennyire akkor békétlenkednek, ha azt hiszik, hogy a vezetők lopkodják a közvagyont; s ekkor két dolog is bántja őket: az, hogy a méltóságokból is, meg a nyereségből is egyaránt kiszorulnak, s valóban, egyes-egyedül csak úgy fér meg együtt a demokrácia és az arisztokrácia, ha ezt rendezzük.
Ötödik könyv, 8. rész
Hasonló könyvek címkék alapján
- Platón: Platón összes művei I–III. 91% ·
Összehasonlítás - Platón: Törvények ·
Összehasonlítás - Szophoklész: Antigoné / Oidipusz király 80% ·
Összehasonlítás - Iván Katalin (szerk.): Az ókori görögök ·
Összehasonlítás - Polübiosz: Polübiosz történeti könyvei I-II. ·
Összehasonlítás - Plutarkhosz: Szókratész daimónja ·
Összehasonlítás - Theophrasztosz: Jellemrajzok ·
Összehasonlítás - Platón: Szókratész védőbeszéde / A lakoma 87% ·
Összehasonlítás - Platón: Platón válogatott művei ·
Összehasonlítás - Thuküdidész: A peloponnészoszi háború 86% ·
Összehasonlítás