Politika 16 csillagozás

Arisztotelész: Politika Arisztotelész: Politika Arisztotelész: Politika

Arisztotelész a politika tudományát, amely a szabad emberek legmagasabb rendű közösségének, az antik városállamnak az életével foglalkozik, az emberre vonatkozó valamennyi tudomány közül a legfontosabbnak tartotta. Híres művében arra az alapvető kérdésre keresi a választ, milyen a legjobb emberi élet, hogyan kell berendezni a városállamot, hogy polgárainak a legjobb, legtökéletesebb életet biztosítsa. Arisztotelész műve a mai olvasó számára is érdekfeszítő olvasmány. A művet Simon Endre elmélyült bevezetőjével nyújtjuk át az olvasóknak.

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Politikai gondolkodók Gondolat · Gondolkodók Gondolat

>!
Gondolat, Budapest, 1994
318 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632827260 · Fordította: Szabó Miklós
>!
Gondolat, Budapest, 1984
362 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632813650 · Fordította: Szabó Miklós
>!
Gondolat, Budapest, 1969
406 oldal · Fordította: Szabó Miklós

Enciklopédia 12


Kedvencelte 1

Most olvassa 4

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

kaporszakall >!
Arisztotelész: Politika

Raffaello vatikáni freskóján, az Athéni iskolán egymás mellett álldogál Platón és Arisztotelész, s míg Platón az ég felé bök az ujjával, Arisztotelész, a gyakorlatias, lefele mutogat, jelezvén, hogy két lábbal áll a földön.

Ez a kis műve mintegy Platón Az államának (és a Törvényeknek is) ellen-párdarabja; röviden úgy jellemezhetném, hogy Platón szárnyaló, költői marhaságait e műben Arisztotelész száraz, prózai józansága ellensúlyozza. Másképp: Platón spekulatív szintézisét Arisztotelész pozitivista analízise.

A két munka stílusa is erősen elütő: Platón írása kiadásra szánt, a művelt közönség számára megkomponált irodalmi alkotás, Arisztotelész jelen munkája a hallgatók számára összeállított tömör egyetemi jegyzet. Épp ezért nem lenne méltányos számonkérni rajta az idősebb mester szóvirágait; cserébe viszont józan érvelést és átlátható szerkezetet kapunk.

Arisztotelész szenvedélye, az osztályozás, lajstromozás, táblázatos pontokba szedés itt is érvényesül. Híres felosztását az államformákról (https://moly.hu/idezetek/124456) valószínűleg sokan ismerik; megjegyzem, az általunk ismert demokrácia fogalmát (népuralom a közjó érdekében) ő politeia néven hívja, a demokrácia nála ez utóbbi, elfajult változata, melyet kései kollégája, Tocqueville a többség zsarnokságának nevez. Ennyit a nevezéktanról…

A mű nyolc könyvre tagolódik, s az első négy könyv szigorú felépítése után a mű második fele kissé szétfolyóbb. Az első könyvben ismerteti a Mester az állam (városállam) fogalmát, feladatait, alá- és fölérendeltségi viszonyait. Szerinte minden államnak önellátónak kell lennie, és rendelkeznie az ehhez szükséges területtel, lakossággal, gazdasági erőforrásokkal. Mint alapvető szociális viszonyokat tárgyalja az úr-szolga, férfi-nő, és szülő-gyermek kapcsolatokat.

A második könyvben belecsap a lecsóba: ez Platón Államának kritikája. Rámutat az abban felvázolt társadalom falanszter jellegére, életidegen idealizmusára. A könyv második felében a létező városállami alkotmányok elemzését nyújtja, külön megemlítve, hogy a sokak által mintaszerűnek tartott spártai alkotmány sem tökéletes – szerinte a spártaiak csőlátásúak, irigyek és képmutatóak.

A harmadik könyv a polgár (mai értelemben: állampolgár) fogalmát tisztázza, és a különböző alkotmányokat (államformákat) mutatja be, jó és rossz változatukban: királyság versus türannisz, arisztokrácia versus oligarchia, politeia versus demokrácia.

A negyedik könyv először a városállam funkcióit (törvényhozás, végrehajtás, bíráskodás) elemzi. Érdekes megfigyelni, hogy e három alapvető funkció már nála is előkerül – amit aztán több mint kétezer évvel később Montesquieu A törvények szellemérőlben részletez – de ezen hatalmi ágak szétválasztását nem hangsúlyozza. Majd a különböző államformák változatait mutatja be, konkrét városállamokkal illusztrálva; ehhez már a korabeli történelem pontosabb ismerete lenne szükséges: rég elfeledett apró közösségek sajátosságait elemzi – az aprólékos felsorolás a mai olvasónak inkább fárasztó, mint szemléletes.

Az ötödik-hatodik könyv az államformák stabilitását, felbomlásuk vagy megváltozásuk körülményeit vizsgálja. Az ötödikben a türannisz, a hatodikban az oligarchia és a demokrácia kerül terítékre.

A hetedik könyv az ideális állam arisztotelészi – tehát gyakorlatias – attribútumait próbálja felvázolni, az első könyv szempontjait (autarkheia, társadalmi stabilitás) figyelembevéve, Platónnál jóval praktikusabb, de még így is elég idealista elképzelésekkel. Rátér az ifjúság nevelésére. A nyolcadik könyvben is a nevelés témáját folytatja, meglepően sok teret szentelve a zenének… S a munka ezzel a résszel hirtelen véget is ér. Oly hirtelen, hogy azt gyanítottam: ez a mű csonkán maradt fenn, de a róla szóló ismertetők ezt nem említik. Tehát csupán ennyi: az előadás véget ért, a Mester kiengedi a hallgatóságot a friss levegőre, holnap más témával folytatjuk…

Egészében véve hasznos volt egyszer elolvasni. Ha Platón a költészet (Dichtung), akkor Arisztotelész a valóság (Wahrheit). A legismertebb fogalmak és elméleti konstrukciók átkerültek a kései utódok műveibe is, tehát ezek miatt nem muszáj az ókori mesterrel kezdeni. Ám a politikai filozófia megalapozásaként, Platón mellett (vagy szimplán kultúrsznobériából) érdemes lehet kézbe venni. Garantáltan nem posztmodern…

ANI69ish>!
Arisztotelész: Politika

Klasszikus, tanulságos és érdekfeszítő olvasmány, mindenkinek csak ajánlani tudom.

‘A klasszikus az, amit senki se szeretne elolvasni, de mindenki szeretné, ha elolvasta volna’. Mark Twain szellemes aforizmája Az irodalom eltûnése címû beszédébõl.


Népszerű idézetek

ArkagyijSztavrogin>!

A türannisz ugyanis három célra törekszik: az egyik, hogy az alattvalók kicsinyes gondolkodásúak legyenek (kislelkű ember senki ellen nem fog föllázadni); a másik, hogy bizalmatlanok legyenek egymással szemben (addig meg nem dől egy türannisz sem, míg legalább néhányan nem bíznak meg egymásban; és hadakoznak a jellemesek ellen, mert ártalmasnak tartják őket a maguk uralmára nézve, de nemcsak azért, mivel ezek nem hajlandók elismerni az önkényuralmat, hanem azért is, mivel önmagukkal és másokkal szemben hűségesek és nem árulják el sem magukat, se másokat); harmadik pedig, hogy képtelenek legyenek a cselekvésre (lehetetlenre senki sem vállalkozik, tehát a türanniszt sem próbálja majd senki megdönteni, ha nincs hozzá ereje).

248. oldal (Gondolat, '84)

ANI69ish>!

Szokás szerint azt a monarchiát, amely a közérdekre tekintettel van, királyságnak, azt a kormányzatot, amely keveseknek, de egynél többnek adja a hatalmat, arisztokráciának nevezzük (akár azért, mert itt legjobbak uralkodnak, akár mert benne minden úgy történik, amint a városállam és annak tagjai szempontjából a legjobb); végre mikor a nép gyakorolja az államhatalmat a közjó érdekében, azt valamennyi alkotmány közös nevével politeiának nevezzük….
Az említett alkotmányok korcs alakjai pedig: a királyságé a türannisz (zsarnokság), az arisztokráciáé az oligarchia, és a politeiáé a demokrácia. A türannisz olyan monarchia, mely csak az egyeduralkodó érdekéért van, míg az oligarchia a vagyonosok, a demokrácia pedig a vagyontalanok érdekéért: A közösség érdekéhez egyikük sem igazodik.

Sli P>!

S bizony a legnagyobb bűnöket a mértéktelenség, nem pedig a szükség miatt követik el (nem azért lesz valaki zsarnokká, hogy meg ne fagyjon; ezért is becsülik nagyra, aki nem tolvajt, hanem zsarnokot öl meg) […]

113-114. oldal, Második könyv (Gondolat, 1984)

Kapcsolódó szócikkek: bűn · zsarnokság
ANI69ish>!

Ámde az emberek nemcsak kényszerűségből vetemednek rosszra, ……, hanem azért is, hogy örömet szerezzenek maguknak, s vágyaikat kielégítsék; ha ugyanis többre vágyakoznak, mint amennyi a megélhetéshez kell, akkor keresnek erre jogtalan tettek elkövetésével orvoslást, ámde nem ez az egyetlen ok, hanem az is, hogy vágytól űzve, fáradság nélkül szerzett gyönyöröket élvezzenek.

Sli P>!

Midőn ugyanis szegénysége miatt folyton azt hányták szemére, hogy bölcsessége semmi hasznot sem hajt neki, kiszámította, mint mondják, csillagászati úton, hogy bő olajtermés lesz, s bár kevés pénzzel rendelkezett, még a télen valamennyi milétoszi és khioszi olajsajtolóra foglalót adott, s olcsón kibérelte őket, mivel senki sem ígért többet; mikor aztán elérkezett az olajsajtolás ideje, egyszerre és hirtelen nagy kereslet támadt, s ekkor ő olyan áron adta az övéit bérbe, ahogy akarta, s így sok pénzt harácsolva össze, bebizonyította, hogy könnyű megvagyonosodniok a bölcselőknek, ha éppen akarnak; csakhogy nem ez a céljuk!

90-91. oldal, Első könyv (Gondolat, 1984)

Kapcsolódó szócikkek: bölcsesség · pénz · Thalész
ANI69ish>!

…világos, hogy mikor az igazságot keressük, tulajdonképpen az elfogulatlant keressük….

ANI69ish>!

Így tehát mindenkinek annyi boldogság jut osztályrészül, amennyi erénye, okossága és ezen elvek szerinti cselekvő képessége van.

Norpois>!

Azt hiszik, az erényből akármekkora is elég; bezzeg a pénzben, vagyonban, hatalomban, hírnévben és minden ilyenben határtalan túlzásra ragadtatják magukat.

kaporszakall >!

Valamennyi alkotmányban azonban a legfőbb, hogy törvényeiben és egyéb intézményeiben úgy rendezkedjék be, hogy a vezetők ne nyerészkedhessenek. És erre is leginkább az oligarchiákban kell vigyázni, mert így nem elégedetlenkednek annyira a kormányzásból kizárt tömegek (hanem még örülnek is, ha engedik őket magánügyeikkel foglalkozni), mint amennyire akkor békétlenkednek, ha azt hiszik, hogy a vezetők lopkodják a közvagyont; s ekkor két dolog is bántja őket: az, hogy a méltóságokból is, meg a nyereségből is egyaránt kiszorulnak, s valóban, egyes-egyedül csak úgy fér meg együtt a demokrácia és az arisztokrácia, ha ezt rendezzük.

Ötödik könyv, 8. rész

3 hozzászólás
Sli P>!

[…] erényesség kevés emberben van, minden más tulajdonság azonban sokkal több emberben; nemes és jellemes férfit sehol sem találsz százat, de vagyonosat sok helyütt.

213. oldal, Ötödik könyv (Gondolat, 1984)

Kapcsolódó szócikkek: erény · gazdagság

Hasonló könyvek címkék alapján

Platón: Platón összes művei I–III.
Platón: Törvények
Szophoklész: Antigoné / Oidipusz király
Iván Katalin (szerk.): Az ókori görögök
Polübiosz: Polübiosz történeti könyvei I-II.
Plutarkhosz: Szókratész daimónja
Theophrasztosz: Jellemrajzok
Platón: Szókratész védőbeszéde / A lakoma
Platón: Platón válogatott művei
Thuküdidész: A peloponnészoszi háború