Nikomakhoszi ​Etika 16 csillagozás

Arisztotelész: Nikomakhoszi Etika Arisztotelész: Nikomakhoszi Etika Arisztotelész: Nikomakhoszi Etika

„… ​a boldogság nem mondható lelki alkatnak: ilyenformán az az ember is a boldogság birtokában lehetne, aki esetleg az egész életét átaludná, s mintegy a növények életét élné; sőt az is, akit a legnagyobb sorscsapások érnének. Ha tehát ezt nem fogadhatjuk el, …a boldogságot valami olyan tevékenységnek kell tekintenünk, amelyet önmagában véve, nem pedig valami másért tartunk kívánatosnak; a boldogság ugyanis nem szorul rá semmire sem, hanem önmagában elégséges. Önmagukban véve pedig azok a tevékenységek kívánatosak, melyektől magán a tevékenységen kívül semmi egyebet sem várunk. Ilyenek nyilván az erénynek megfelelő cselekedetek…” Arisztotelész e művében – az ókori etikai gondolkozás legjelentősebb emlékében – azt az emberi magatartást vizsgálja, amely a legfőbb jó, a boldogság (eudaimonia) elérésére alkalmas. A klasszikus polisz-társadalom felbomlását jelzi, hogy e cél elérése érdekében az ideális emberi magatartást a szemlélődő, filozofikus életben jelöli meg (tudjuk, hogy… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Filozófia alapművek

>!
Európa, Budapest, 1997
456 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630761602 · Fordította: Szabó Miklós
>!
Európa, Budapest, 1987
384 oldal · ISBN: 9630740451 · Fordította: Szabó Miklós
>!
Magyar Helikon, Budapest, 1971
keménytáblás

Enciklopédia 29


Kedvencelte 3

Most olvassa 5

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

>!
vighagika
Arisztotelész: Nikomakhoszi Etika

Őszintén azt hittem, hogy Platónnál nem lehet rosszabb. Tévedtem. Talán sosem fogom szeretni a filozófiát spoiler, de sajnos muszáj küzdenem vele.
Szörnyen hosszú, semmitmondó körmondatok. Ennyiből állt az egész.

4 hozzászólás
>!
thpth
Arisztotelész: Nikomakhoszi Etika

Arisztotelész ezen etikája számomra olyan, mint a Duna vize.
Elsősorban zavaros: a sok úszó hordaléktól terhes.
Másodszor felszínesen fodrozódó: az ókori görög hétköznapi és közéleti nyelvhasználat domborzati viszonyai között kanyarog.
Harmadszor reménytelenül naiv (idealista) törekvésű: hajlamos
– ketté- illetve a szerteágazásra;
– olykor minden irányba, olykor az istenek irányába való haladásra.
Ugyanakkor viszont örök érvényű pozitívuma, hogy
– nem akar más lenni mint, ami;
– a józan ész és a gyakorlati szemlélet által határozottan egyértelmű a sodrása;
– és a részletek iránt is fogékony.
Vicces, vagy éppen elgondolkodtató, hogyan lesz mindebből
– egy leszűrt
– színtelen, szagtalan, íztelen
– mozdulatlan tartalom, vagyis az etika tankönyvek valósága.
Valahogy így:
1. Könyv: Mi az etika?
Az etika olyan tudomány, amely közerkölcsökkel foglalkozik.
A közerkölcs javítható a boldogságra való törekvéssel.
A boldogsághoz szükség van javakra, ezek élvezetére, ezek észszerű használatára, szerencsére, de legfőképpen olyan vezérlő erkölcsi alapelvekre (erényekre), amelyek jellemszilárdságot biztosítanak számunkra.

„De erről talán elég is ennyi.” (Arisztotelész)

>!
emotive
Arisztotelész: Nikomakhoszi Etika

Szörnyen nehezen tudtam olvasni, cirka húsz oldal után feladtam, pedig elvileg előadást kell belőle tartanom, de a rengeteg másik kötelező irodalom mellett, és úgy, hogy már csak háromszor lesz órám a tanárral, most ezt feladtam. Talán majd egyszer.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Sli SP

Mert azokat a dolgokat, amelyeket előzetes tanulás révén kell létrehozni, azokat éppen a létrehozó tevékenység révén tanuljuk meg: építőmesterré csak a házépítés – lantművésszé csak a lantjáték gyakorlása által válik az ember. S ugyanígy, ha az igazságos tetteket gyakoroljuk: igazságossá, ha a mértékletes tetteket: mértékletessé, ha a bátor tetteket: bátorrá leszünk.

40. oldal, Második könyv (Európa, 1997)

Kapcsolódó szócikkek: bátorság · gyakorlás · igazságosság · mértékletesség · tanulás
>!
Sli SP

(…) minden erőnk megfeszítésével kerülnünk kell a gonoszságot, s arra kell törekednünk, hogy becsületesek legyünk, mert így nemcsak önmagunkkal szemben viselkedhetünk baráti érzülettel, hanem másnak is barátjává lehetünk.

307. oldal, Kilencedik könyv (Európa, 1997)

Kapcsolódó szócikkek: barát · barátság · becsület
>!
Sli SP

(…) a boldogság nem mondható lelki alkatnak: ilyenformán az az ember is a boldogság birtokában lehetne, aki esetleg egész életét átaludná, s mintegy a növények életét élné; sőt az is, akit a legnagyobb sorscsapások érnének. Ha tehát ezt nem fogadhatjuk el, hanem a boldogságot inkább bizonyos tevékenységgel kell kapcsolatba hoznunk, mint az előbbiekben már említettük is, s ha másfelől a tevékenységek közt vannak olyanok, amelyek szükségszerűek, de amelyeket mindig valami más okból választunk, viszont vannak olyanok is, amelyek önmagukban véve is kívánatosak: mindebből nyilvánvaló, hogy a boldogságot valami olyan tevékenységnek kell tekintenünk, amelyet önmagában véve, nem pedig valami másért tartunk kívánatosnak; a boldogság ugyanis nem szorul rá semmire sem, hanem önmagában elégséges. Önmagukban véve pedig azok a tevékenységek kívánatosak, amelyektől magán a tevékenységen kívül semmi egyebet sem várunk. Ilyenek nyilván az erénynek megfelelő cselekedetek, mert az erkölcsös és derék tettek végrehajtása az önmagukért kívánatos dolgokhoz tartozik.

347-348. oldal, Tizedik könyv (Európa, 1997)

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · cselekvés · erény · erkölcs
>!
Sli SP

(…) a boldogság – mint megállapítottuk – a léleknek erény szerint végbemenő, valamelyes irányú tevékenysége.

26. oldal, Első könyv (Európa, 1997)

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · erény · lélek
>!
Sli SP

(…) az erkölcsi erények egyike sem természettől fogva van meg bennünk; mert hiszen ami természettől van, az sohasem lehet mássá szokás által: a követ, amely természettől fogva lefelé esik, nem lehet arra szoktatni, hogy felfelé haladjon, ha mindjárt tízezerszer felfelé hajítaná is valaki, s így akarná erre szoktatni; a tűz lángját sem lehet arra szoktatni, hogy lefelé lobogjon, s általában azt, ami természettől fogva valahogyan alkotva van, sohasem lehet arra szoktatni, hogy mássá legyen. Tehát nem természettől, de nem is természet ellenére fejlődnek ki bennünk az erények, hanem természettől fogva úgy vagyunk alkotva, hogy befogadhatjuk őket, viszont csak a szokás által lehetünk bennük tökéletessé.

39. oldal, Második könyv (Európa, 1997)

Kapcsolódó szócikkek: emberi természet · erény · erkölcs · szokás
>!
Sli SP

(…) sok barátja – az igazi, benső barátság értelmében – senkinek sem lehet. Azok a barátságok, amelyekről himnuszokat zengenek, mindig csak két személy közti viszonyra vonatkoznak. Akinek sok barátja van, s aki mindenkivel bizalmas viszonyban van, az nyilván senkinek sem igazi barátja (…)

324. oldal, Kilencedik könyv (Európa, 1997)

Kapcsolódó szócikkek: barát · barátság
>!
Sli SP

(…) akiben az elmélkedés nagyobb mértékben van meg, az nagyobb mértékben is boldog – nem csupán járulékosan, hanem éppen az elmélkedés alapján; ennek ugyanis önmagában van a becse. Mindezek szerint a boldogság nem egyéb, mint valamiféle elmélkedés.

357. oldal, Tizedik könyv (Európa, 1997)

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
>!
Sli SP

(…) a jellemen alapuló barátság, amelynek célja önmagában van, mint már mondottuk is, maradandó.

296. oldal, Kilencedik könyv (Európa, 1997)

Kapcsolódó szócikkek: barátság · jellem
>!
Sli SP

S avval, hogy barátjukat szeretik, tulajdonképpen a maguk javát szeretik, mert ha a jó ember valakinek a barátjává lesz, akkor egyúttal a javává is lesz annak, akinek a barátja. Így tehát mindkét fél nemcsak szereti azt, ami neki magának jó, hanem a barátjának is egyenlő részt fizet vissza – az iránta való jóindulattal és kedvességgel; mert hiszen a közmondás szerint: barátság = egyenlőség.

269. oldal, Nyolcadik könyv (Európa, 1997)

Kapcsolódó szócikkek: barát · barátság · egyenlőség
>!
Sli SP

Az erkölcsileg fogyatékos emberek barátsága tehát mindig rossz irányt vesz: állhatatlanok lévén, gonosz cselekedetekre szövetkeznek, s így gonoszokká válnak, mert egymáshoz hasonlókká lesznek; viszont a becsületes emberek barátsága erkölcsös marad, s a társas együttélés által egyre erősebbé lesz. S így nyilván jobbakká is lesznek, tevékenységük és egymás folytonos figyelmeztetése által: mintegy lemintázzák magukban azt, amit egymásban kedvükre valónak látnak; innen van ez a mondás: „nemes lelkű embertől csak nemes dolgokat tanulhatsz".

328. oldal, Kilencedik könyv (Európa, 1997)

Kapcsolódó szócikkek: barát · barátság

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Platón: Menón
Platón: Platón összes művei I–III.
Platón: Apokrif dialógusok
Platón: Philébosz
Marcus Tullius Cicero: Cicero válogatott művei
Lucius Annaeus Seneca: Erkölcsi levelek
Marcus Tullius Cicero: Tusculumi eszmecsere
Lucius Annaeus Seneca: A gondviselésről és más írások
Szent Ágoston: Szent Ágoston vallomásai
Publius Cornelius Tacitus: Julius Agricolának életéről és erkölcseiről