„… a boldogság nem mondható lelki alkatnak: ilyenformán az az ember is a boldogság birtokában lehetne, aki esetleg az egész életét átaludná, s mintegy a növények életét élné; sőt az is, akit a legnagyobb sorscsapások érnének. Ha tehát ezt nem fogadhatjuk el, …a boldogságot valami olyan tevékenységnek kell tekintenünk, amelyet önmagában véve, nem pedig valami másért tartunk kívánatosnak; a boldogság ugyanis nem szorul rá semmire sem, hanem önmagában elégséges. Önmagukban véve pedig azok a tevékenységek kívánatosak, melyektől magán a tevékenységen kívül semmi egyebet sem várunk. Ilyenek nyilván az erénynek megfelelő cselekedetek…” Arisztotelész e művében – az ókori etikai gondolkozás legjelentősebb emlékében – azt az emberi magatartást vizsgálja, amely a legfőbb jó, a boldogság (eudaimonia) elérésére alkalmas. A klasszikus polisz-társadalom felbomlását jelzi, hogy e cél elérése érdekében az ideális emberi magatartást a szemlélődő, filozofikus életben jelöli meg (tudjuk, hogy… (tovább)
Nikomakhoszi Etika 20 csillagozás
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Filozófia alapművek Európa · A kútnál Atlantisz
Enciklopédia 32
Kedvencelte 4
Most olvassa 11
Várólistára tette 23
Kívánságlistára tette 42
Népszerű idézetek
Mert azokat a dolgokat, amelyeket előzetes tanulás révén kell létrehozni, azokat éppen a létrehozó tevékenység révén tanuljuk meg: építőmesterré csak a házépítés – lantművésszé csak a lantjáték gyakorlása által válik az ember. S ugyanígy, ha az igazságos tetteket gyakoroljuk: igazságossá, ha a mértékletes tetteket: mértékletessé, ha a bátor tetteket: bátorrá leszünk.
40. oldal, Második könyv (Európa, 1997)
[…] a boldogság nem mondható lelki alkatnak: ilyenformán az az ember is a boldogság birtokában lehetne, aki esetleg egész életét átaludná, s mintegy a növények életét élné; sőt az is, akit a legnagyobb sorscsapások érnének. Ha tehát ezt nem fogadhatjuk el, hanem a boldogságot inkább bizonyos tevékenységgel kell kapcsolatba hoznunk, mint az előbbiekben már említettük is, s ha másfelől a tevékenységek közt vannak olyanok, amelyek szükségszerűek, de amelyeket mindig valami más okból választunk, viszont vannak olyanok is, amelyek önmagukban véve is kívánatosak: mindebből nyilvánvaló, hogy a boldogságot valami olyan tevékenységnek kell tekintenünk, amelyet önmagában véve, nem pedig valami másért tartunk kívánatosnak; a boldogság ugyanis nem szorul rá semmire sem, hanem önmagában elégséges. Önmagukban véve pedig azok a tevékenységek kívánatosak, amelyektől magán a tevékenységen kívül semmi egyebet sem várunk. Ilyenek nyilván az erénynek megfelelő cselekedetek, mert az erkölcsös és derék tettek végrehajtása az önmagukért kívánatos dolgokhoz tartozik.
347-348. oldal, Tizedik könyv (Európa, 1997)
[…] az erkölcsi erények egyike sem természettől fogva van meg bennünk; mert hiszen ami természettől van, az sohasem lehet mássá szokás által: a követ, amely természettől fogva lefelé esik, nem lehet arra szoktatni, hogy felfelé haladjon, ha mindjárt tízezerszer felfelé hajítaná is valaki, s így akarná erre szoktatni; a tűz lángját sem lehet arra szoktatni, hogy lefelé lobogjon, s általában azt, ami természettől fogva valahogyan alkotva van, sohasem lehet arra szoktatni, hogy mássá legyen. Tehát nem természettől, de nem is természet ellenére fejlődnek ki bennünk az erények, hanem természettől fogva úgy vagyunk alkotva, hogy befogadhatjuk őket, viszont csak a szokás által lehetünk bennük tökéletessé.
39. oldal, Második könyv (Európa, 1997)
[…] az emberi értelemben vett jó nem más, mint a léleknek erény szerinti – ha pedig több ilyen erény van, a legjobb és a legtökéletesebb erény szerinti – tevékenysége. Hozzátehetjük még: az egész élet tartama alatt. Mert valamint egy fecske s egy nap még nem jelent tavaszt, éppúgy igazán boldoggá sem tehet egy nap vagy egy rövidke idő.
20. oldal, Első könyv (Európa, 1997)
S avval, hogy barátjukat szeretik, tulajdonképpen a maguk javát szeretik, mert ha a jó ember valakinek a barátjává lesz, akkor egyúttal a javává is lesz annak, akinek a barátja. Így tehát mindkét fél nemcsak szereti azt, ami neki magának jó, hanem a barátjának is egyenlő részt fizet vissza – az iránta való jóindulattal és kedvességgel; mert hiszen a közmondás szerint: barátság = egyenlőség.
269. oldal, Nyolcadik könyv (Európa, 1997)
Az erkölcsileg fogyatékos emberek barátsága tehát mindig rossz irányt vesz: állhatatlanok lévén, gonosz cselekedetekre szövetkeznek, s így gonoszokká válnak, mert egymáshoz hasonlókká lesznek; viszont a becsületes emberek barátsága erkölcsös marad, s a társas együttélés által egyre erősebbé lesz. S így nyilván jobbakká is lesznek, tevékenységük és egymás folytonos figyelmeztetése által: mintegy lemintázzák magukban azt, amit egymásban kedvükre valónak látnak; innen van ez a mondás: „nemes lelkű embertől csak nemes dolgokat tanulhatsz".
328. oldal, Kilencedik könyv (Európa, 1997)
Mert semmiképp sem lehet boldog az az ember, akinek förtelmes alakja van, aki nemtelen származású vagy aki magára van hagyva és gyermektelen; de talán még kevésbé az, akinek elvetemült gyermekei és barátai vannak; vagy az, akinek voltak ugyan gyermekei és barátai; de meghaltak. A boldogságnak tehát – mint mondottuk – kétségkívül szüksége van az ilyen szerencsejavakra is.
25. oldal
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Platón: Platón összes művei I–III. 92% ·
Összehasonlítás - Platón: Platón-fordítások ·
Összehasonlítás - Epiktétosz: Epiktétosz összes művei 97% ·
Összehasonlítás - Epiktétosz: Kézikönyvecske 92% ·
Összehasonlítás - Lucius Annaeus Seneca: Erkölcsi levelek 92% ·
Összehasonlítás - Platón: Szókratész védőbeszéde 91% ·
Összehasonlítás - Arisztophanész: Nőuralom ·
Összehasonlítás - Platón: Euthüphrón / Szókratész védőbeszéde / Kritón ·
Összehasonlítás - Marcus Tullius Cicero: Az öregségről / A barátságról ·
Összehasonlítás - Szophoklész: Trakhiszi nők ·
Összehasonlítás