Nyomozás ​az Időkutató Intézetben 13 csillagozás

Ariadna Gromova – Rafail Nugyelman: Nyomozás az Időkutató Intézetben

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az Időkutató Intézetben gyilkosság – vagy öngyilkosság? – történik, és a tettes felkutatása, a haláleset körülményeinek feltárása különösen érdekes fizikai területre, az időkutatás világába vezeti a nyomozót – és az olvasót. Lehetséges-e egyáltalán utazni előre-hátra az időben? Megváltoztatja-e a múltat vagy a jövőt az időutazó beavatkozása az események menetébe? Találkozhat-e önmagával az időutazó a múltban vagy a jövőben? Lehet-e felelős az időutazó azokért a tettekért, amelyeket az időutazása után követ el a mától távol? Sok ilyen kérdés vetődik fel a regény szálainak összebonyolódása, majd szétbogozása közben, és az olvasó a krimi izgalmai között követheti a sok irányba ágazó cselekmény szigorú logikával felépített menetét.

Eredeti cím: В институте Времени идёт расследование

Eredeti megjelenés éve: 1973

>!
Táncsics, Budapest, 1975
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633202507 · Fordította: R. Török Piroska · Illusztrálta: Feledi Gyula

Enciklopédia 2


Kedvencelte 2

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina IP>!
Ariadna Gromova – Rafail Nugyelman: Nyomozás az Időkutató Intézetben

Az összes biztosítékot leolvasztotta az agyamban ez a „fantasztikus detektívregény” (mai kifejezéssel élve krimi-sci-fi), de nagyon jó volt. A fizika megszállottjainak különösen ajánlott (holtbiztos, hogy az ő agyukat is rendesen megdolgoztatja majd), de én se éreztem magam rosszul ebben a világban. Legfeljebb zsibbadtan.
Sztrugackijék szembejöttek időnként. Nem mintha másolta volna a szerzőpáros a műveiket, sőt – én is úgy gondolom, ahogyan az utószó írja, hogy ilyen könyv, mint ez, valószínűleg nincs több a világon. De azért nagyon ügyesen megtalálták a módját, hogyan tisztelegjenek a Sztrugackij fivérek előtt. Ez külön tetszett.

Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/14/ariadna_gr…

4 hozzászólás
Ákos_Tóth IP>!
Ariadna Gromova – Rafail Nugyelman: Nyomozás az Időkutató Intézetben

– Találtam neked új könyvet: Nyomozás az Időkutató Intézetben!
– Majdnem teljesen kizárt, nem vagyok oda a krimiért. Vaskos?
– Négyszáz sűrűcske oldal. De ez nem egyszerűen krimi… szovjet sci-fi. Ezzel együtt sem akarod? Mi volt akkor Akunyinnal, meg a Sztrugackijokkal?
– Azok kivételek voltak, amik erősítették a szabályt.
– Azért csak tegyél vele egy próbát!
– De csak mert szovjet sci-fi!
– Csakis azért…

(…)

– Na?
– Olvad az agyam, mint egy atomreaktor… Edik Konovalov gyanús, ha számodra van most ennek bármi jelentősége…
– Nekem ugyan nincs. És mi a véleményed még?
– A szokásos rutinmunka – a történet felénél a fordulat kiszámítható és régóta várható volt, de azért akadt benne meglepetés így is. A tudományos részek rendkívül zsibbasztóak, a hagyományos időutazós sci-fi ehhez képest népszerű ismeretterjesztés. Viszont tudom, miért négyszáz oldal a könyv.
– Nos?
– Kell a hely, hogy a két főhős minden teóriát végiggondolhasson, még akkor is, ha az teljes abszurdum. De azt korrektnek tartom, hogy folyamatosan hivatkoznak más témába vágó irodalmakra. Meg biztos nem véletlen, hogy a két központi alak Arkagyij és Borisz, utóbbi monogramja is B. N. Sz. Őszintén szólva, jobban foglalkoztat, hogy tudatos volt-e a célozgatás, mint az, hogy mi lesz a végkifejlet.
– Jól van, nemsokára visszatérünk rá!

(…)

– Jó reggelt! Most mi a meglátásod?
– Írópárosunknak inkább tudományos, mint irodalmi díjat szavaznék meg. Az utolsó kétszáz oldalon némileg túltolják a tudományt. Vagyis hát… ha nem lettek volna lerajzolva azok a bizonyos ábrák, én elvesztettem volna a fonalat. Különben bevallom, elvesztettem. Nagyon hard sci-fi, legalábbis észjárását tekintve. Talán még a krimik között is durva ez az összevisszaság. Konkrétumot inkább nem mondanék, itt fokozottan kerülendő a spoiler, mindenesetre időutazás tekintetében sikerült az őrület határát feszegető dilemmákat prezentálni.
– Szóval tetszett?
– A maga módján… ha mindez nem krimiként kerül a kezembe, örültem volna neki nagyon. Te talán emlékszel még Konsztantyinovszkij regényére, „Az idő fogva tart”-ra. Az az egyik véglet, puritán és egyszerű, pongyola. Ez a másik: keményen tudományos, logikailag kifacsart krimi, a benne találkozó két műfaj nagyon erősen torkon ragadja az olvasót. A két regény között félúton lenne az én ideális időutazós szovjet sci-fim.
– Hát ez igazán remek! Örülök, hogy dolgozott kicsit az agyad is… Egyébként találtam neked még valami újat: Arkagyij és Georgij Vajner: A gyilkos ismeretlen. Nagyszerű szovjet bűnügyi regény!
– Na, húzzál innen…

12 hozzászólás
bedeguar>!
Ariadna Gromova – Rafail Nugyelman: Nyomozás az Időkutató Intézetben

Nem tudom, hány sci-fit írtak a sokvilág-elméletről, ez a könyv ezek egyike. Mindjárt egy fantasztikus könyvbe oltott krimi, amit nagyon vártam, mert sajnos azt reméltem, hogy majd most megszeretem a krimit, így, hogy tudományos-fantasztikus köntösben van.
Hát sajnos nem ment.
Elismerem, hogy jó az ötlet, sikerült a kellő mértékben összekuszálni a szálakat és az időpontokat, de sajnos végig nem érdekelt, hogy mi lesz a talány megfejtése. Egy erőlködésnek éreztem a történetet.
Jobban érdekelt volna valami az időbeli elágazódás előtti szuperpozícióval kapcsolatban, vagy tudja a manó.
Nem olvasok több krimit.

Bogoj>!
Ariadna Gromova – Rafail Nugyelman: Nyomozás az Időkutató Intézetben

Nagyon tetszett, érthető lehetőséget ad az időparadoxon és az időhurok elkerülésének lehetőségére az időutazás során. Szerencsére nem vezet be olyan érthetetlen dolgokat, mint pl. az, hogy nem érintheti meg az időutazó a másik időbeli énjét, mert annak végzetes következményei lesznek…
A történet két főszereplő szemszögéből felváltva mutatja be, az eseményeket folyamatosan magyarázza. Jó volt.

Baltasar>!
Ariadna Gromova – Rafail Nugyelman: Nyomozás az Időkutató Intézetben

Gyerekkori élmény, csavaros történet. Nagy élmény volt. Szerintem felnőtt fejjel is tetszene.


Népszerű idézetek

Timár_Krisztina IP>!

Tiszteld az olvasót, ebadta lélek!

388. oldal, A fantasztikus detektívregényről... (Utószó helyett)

Timár_Krisztina IP>!

– (…) Remélem, emlékszik még rá, mi az az angström.
– Valami nagyon kicsi, olyan izé… az atomok mérésére, mondaná Valentyin Tyomin, a kollégám – mosolyodott el Linykov.
– Szívélyes üdvözletem küldöm jól képzett kollégájának

78. oldal

3 hozzászólás
Timár_Krisztina IP>!

– (…) Ha legalább néha, legalább kis időre felülemelkednénk az adott eseményeken, az időn, az időkön, s testünk minden pórusával, nemcsak értelmünkkel láthatnánk a világ igazi sokféleségét, akkor hihetnénk a szemünknek! De szemünk csak itt és csak most képes látni… ezért el sem tudjuk képzelni, hogy egyazon „terünkben” elhelyezkedhet még egy második vagy harmadik világ… Bizonyos vagyok benne, hogy már az utolsó lépcsőfokon járunk, és nemsokára felülemelkedünk átkozottul egysíkú világunkon, teljes nagyságában meglátjuk a valóságot, azt a valóságot, amely végtelenül sokoldalú! Mi még megéljük, majd meglátja!

224. oldal

1 hozzászólás
Timár_Krisztina IP>!

Némi töprengés után arra a következtetésre jutottunk, mindenekelőtt az idegesítő, hogy regényünk szokatlan és nem hasonlít elődeire. De hát mitévők legyünk?

390. oldal, A fantasztikus detektívregényről... (Utószó helyett)

1 hozzászólás
Timár_Krisztina IP>!

A fájdalomtól csöndesen szitkozódva estem az ajtónak, mely szolgálatkészen kinyílt súlyomtól, s a lemezek, állványok robajától kísérve, kipottyantam a kabinból.
– Korunk hőse, az időutazó – mondtam magamban, majd feltápászkodtam és szorgalmasan porolgatni kezdtem könyökömet, térdemet és ruhámat. – Érdemes lett volna lefényképezni a jelenetet, az utódok épülésére és szórakoztatására! (…) alakítod itt a kronofizikus Don Qujotét, és csúfosan legyőznek az állványok és lemezek!

211. oldal

Ákos_Tóth IP>!

Egyik ismerősöm a személyzeti osztályon dolgozik, Edik Konovalovnak hívják. Elmesélt egyet és mást az ottani helyzetről. Szerinte az a legrosszabb, hogy akár a munkások a kapitalizmusban, ő sem tudja, mit hoz a holnap…

6. oldal (Táncsics, 1975)

Timár_Krisztina IP>!

– (…) Érted?
Valja homlokát ráncolva igyekezett megemészteni a hallottakat.
– Fenét értem! – vallotta be végül őszintén.
(…)
– Rosszul vagy, Valentyin? – kérdezte Szavcsenko anyáskodva. – Olyan furcsa a szemed.

377-380. oldal

1 hozzászólás
Jesper_Olsen>!

De hát minden győzelemnek ára van, a fontos, hogy a fizetség után maradjon valami, amivel megünnepelhetjük a győzelmet.

399. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Fogadó a Halott Alpinistához
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Újonc a világűrben
Alekszandr Beljajev: A repülő ember
Mur Lafferty: Hat ébredés
Cathrin Smith: Mira Haddad és a Szfinx titka
Jasper Fforde: A Jane Eyre eset
Dean R. Koontz: Égi jel
Dean R. Koontz: A rossz hely
Carl Sagan: Kapcsolat