Nyomozás ​az Időkutató Intézetben 85% 13 csillagozás

Az összes biztosítékot leolvasztotta az agyamban ez a „fantasztikus detektívregény” (mai kifejezéssel élve krimi-sci-fi), de nagyon jó volt. A fizika megszállottjainak különösen ajánlott (holtbiztos, hogy az ő agyukat is rendesen megdolgoztatja majd), de én se éreztem magam rosszul ebben a világban. Legfeljebb zsibbadtan.
Sztrugackijék szembejöttek időnként. Nem mintha másolta volna a szerzőpáros a műveiket, sőt – én is úgy gondolom, ahogyan az utószó írja, hogy ilyen könyv, mint ez, valószínűleg nincs több a világon. De azért nagyon ügyesen megtalálták a módját, hogyan tisztelegjenek a Sztrugackij fivérek előtt. Ez külön tetszett.

Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/14/ariadna_gr…

– Találtam neked új könyvet: Nyomozás az Időkutató Intézetben!
– Majdnem teljesen kizárt, nem vagyok oda a krimiért. Vaskos?
– Négyszáz sűrűcske oldal. De ez nem egyszerűen krimi… szovjet sci-fi. Ezzel együtt sem akarod? Mi volt akkor Akunyinnal, meg a Sztrugackijokkal?
– Azok kivételek voltak, amik erősítették a szabályt.
– Azért csak tegyél vele egy próbát!
– De csak mert szovjet sci-fi!
– Csakis azért…

(…)

– Na?
– Olvad az agyam, mint egy atomreaktor… Edik Konovalov gyanús, ha számodra van most ennek bármi jelentősége…
– Nekem ugyan nincs. És mi a véleményed még?
– A szokásos rutinmunka – a történet felénél a fordulat kiszámítható és régóta várható volt, de azért akadt benne meglepetés így is. A tudományos részek rendkívül zsibbasztóak, a hagyományos időutazós sci-fi ehhez képest népszerű ismeretterjesztés. Viszont tudom, miért négyszáz oldal a könyv.
– Nos?
– Kell a hely, hogy a két főhős minden teóriát végiggondolhasson, még akkor is, ha az teljes abszurdum. De azt korrektnek tartom, hogy folyamatosan hivatkoznak más témába vágó irodalmakra. Meg biztos nem véletlen, hogy a két központi alak Arkagyij és Borisz, utóbbi monogramja is B. N. Sz. Őszintén szólva, jobban foglalkoztat, hogy tudatos volt-e a célozgatás, mint az, hogy mi lesz a végkifejlet.
– Jól van, nemsokára visszatérünk rá!

(…)

– Jó reggelt! Most mi a meglátásod?
– Írópárosunknak inkább tudományos, mint irodalmi díjat szavaznék meg. Az utolsó kétszáz oldalon némileg túltolják a tudományt. Vagyis hát… ha nem lettek volna lerajzolva azok a bizonyos ábrák, én elvesztettem volna a fonalat. Különben bevallom, elvesztettem. Nagyon hard sci-fi, legalábbis észjárását tekintve. Talán még a krimik között is durva ez az összevisszaság. Konkrétumot inkább nem mondanék, itt fokozottan kerülendő a spoiler, mindenesetre időutazás tekintetében sikerült az őrület határát feszegető dilemmákat prezentálni.
– Szóval tetszett?
– A maga módján… ha mindez nem krimiként kerül a kezembe, örültem volna neki nagyon. Te talán emlékszel még Konsztantyinovszkij regényére, „Az idő fogva tart”-ra. Az az egyik véglet, puritán és egyszerű, pongyola. Ez a másik: keményen tudományos, logikailag kifacsart krimi, a benne találkozó két műfaj nagyon erősen torkon ragadja az olvasót. A két regény között félúton lenne az én ideális időutazós szovjet sci-fim.
– Hát ez igazán remek! Örülök, hogy dolgozott kicsit az agyad is… Egyébként találtam neked még valami újat: Arkagyij és Georgij Vajner: A gyilkos ismeretlen. Nagyszerű szovjet bűnügyi regény!
– Na, húzzál innen…

Nem tudom, hány sci-fit írtak a sokvilág-elméletről, ez a könyv ezek egyike. Mindjárt egy fantasztikus könyvbe oltott krimi, amit nagyon vártam, mert sajnos azt reméltem, hogy majd most megszeretem a krimit, így, hogy tudományos-fantasztikus köntösben van.
Hát sajnos nem ment.
Elismerem, hogy jó az ötlet, sikerült a kellő mértékben összekuszálni a szálakat és az időpontokat, de sajnos végig nem érdekelt, hogy mi lesz a talány megfejtése. Egy erőlködésnek éreztem a történetet.
Jobban érdekelt volna valami az időbeli elágazódás előtti szuperpozícióval kapcsolatban, vagy tudja a manó.
Nem olvasok több krimit.

Zseniális. És még az utószó is érdekes.

Nagyon tetszett, érthető lehetőséget ad az időparadoxon és az időhurok elkerülésének lehetőségére az időutazás során. Szerencsére nem vezet be olyan érthetetlen dolgokat, mint pl. az, hogy nem érintheti meg az időutazó a másik időbeli énjét, mert annak végzetes következményei lesznek…
A történet két főszereplő szemszögéből felváltva mutatja be, az eseményeket folyamatosan magyarázza. Jó volt.

Gyerekkori élmény, csavaros történet. Nagy élmény volt. Szerintem felnőtt fejjel is tetszene.