Hát ​nem tudjátok, ki vagyok? 8 csillagozás

A pökhendiség története
Ari Turunen: Hát nem tudjátok, ki vagyok?

Gratulálok! Minden valószínűség szerint ez a legjobb könyv, melyet valaha a kezébe vett! Úgy ám: mi, emberek mindig is igen nagyra tartottuk magunkat.

Mégis, mi más okozta volna az emberiség legnagyobb katasztrófáit a háborúktól kezdve egészen a gazdasági válságokig, mint a hatalomgyakorlók arroganciája? Ari Turunen a pökhendiség gyökereihez vezet el bennünket egyszerre szórakoztató és bölcs könyvében.

Nem árt kézbe vennünk ezt a könyvet, ha a siker kezd túlságosan a fejünkbe szállni. A kötet zárófejezete ugyanis olyan sikertörténetekről szól, melyeket éppen a pökhendiség ellentétei indítottak útra: az önkritika és önirónia.

>!
Typotex, Budapest, 2017
188 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632799407 · Fordította: Bába Laura

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

III. Ince pápa


Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Ari Turunen: Hát nem tudjátok, ki vagyok?

Pökhendiség volna ezt a könyvet a pökhendiség történetének nevezni – inkább csak anekdoták halma, amit a (tágan értelmezett) emberi pökhendiség köt össze. Némiképp Ráth-Végh István munkáira emlékeztetett (https://moly.hu/alkotok/rath-vegh-istvan), de míg azokat (már amennyire emlékszem – középiskolás koromban olvastam tőle utoljára) egy lenyűgöző forrásismeret jellemzi, addig ezt Turunennel kapcsolatban sajnos nem merném állítani. Van itt egy kis történelmi kis színes, egy kis kognitív pszichológia, egy kis vállalatgazdaságtan… mindenből egy picike. És hát az ilyen picikék szükségképpen egyszerűsítőek – mi több, gyakran még pontatlanok is. (És amíg az egyszerűség még megbocsátható az ismeretterjesztő művekben, a pontatlanság már kevésbé.) Ám ennél is zavaróbb, hogy Turunen sztorijai igazából nem rendeződnek ívvé, nem adnak mélységet a témának, hanem csak úgy ad hoc sorjáznak egymás után, úgy, ahogy érzésem szerint a szerzőnek épp eszébe jutottak. Nincs felépítve a szöveg – és pont ezért nem tud igazi történeti, sőt kultúrtörténeti munkává válni. Csak egy aranyos, kedves tudománykodássá, aminek üzenetét amúgy respektálom, és amin még helyenként jól is szórakoztam – de nem lett maradandó élmény.

(És csak hogy kötekedjek: mi van, ha nem a pökhendiség minden gondunk oka? Mi van, ha épp a pökhendiség hiánya – hogy egész tömegek annyira kevéssé bíznak magukban, hogy még megöletni is hajlandóak magukat a csatatéren, ha ezt olyasvalaki parancsolja ezt nekik, aki sokkal magabiztosabb, és látszólag jobban tudja náluk, mit akarnak?)

5 hozzászólás
ppayter>!
Ari Turunen: Hát nem tudjátok, ki vagyok?

„[…] A Hát nem tudjátok, ki vagyok?-hoz hasonló, tematikus könyvek mindig izgalmasak. Szándékosan szűk fókuszból vizsgálnak ismert (vagy ismerős) eseményeket és jelenségeket, ezzel az olvasót is újraértelmezésre, vagy legalábbis gondolkodásra ösztönözve. Általában nem árulnak el komoly titkokat, sőt, gyakran olyasmire mutatnak rá, ami utólag egészen nyilvánvalónak, magától értetődőnek tűnik, de mi valahogy mégsem ilyen szemmel néztünk korábban a vizsgált témákra. Sokszor kimondottan szórakoztatóak is, ebben az esetben például a szerző visszafogott humorának és olvasmányos stílusának köszönhetően. Az igazi értékük viszont abban rejlik, hogy – legalábbis átmenetileg – valami újat adnak a nézőpontunkhoz, új összefüggéseket vehetünk észre és úgy általában frissebb szemmel, frissebb elmével járhatjuk a világot.

Turunen könyvének a jelen (világ-) politikai és (világ-) gazdasági eseményeinek tükrében különös jelentősége van. A pökhendiség, önteltség, arrogancia nagyon komoly fenyegetést jelent az emberiség jövőjére, elég csak a globális felmelegedés tényét tagadókra, vagy a szélsősége(se)k, populisták egyre növekvő befolyására gondolni. Ha a Hát nem tudjátok, ki vagyok?-nak legalább annyit sikerül elérnie, hogy ez minél több emberben tudatosuljon, és ha ezek az emberek több empátiával és humanizmussal kezdenek viszonyulni környezetükhöz, illetve felismerik az önkritika hasznát, tudatosan ellensúlyozva, kijavítva, megakadályozva a pökhendiség okozta károkat, nos, ennél többet egy író sem kívánhat.”


Bővebben minden idők legnagyszerűbb blogján: http://kultnaplo.blogspot.com/2017/05/ari-turunen-hat-n…

>!
Typotex, Budapest, 2017
188 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632799407 · Fordította: Bába Laura
Amapola P>!
Ari Turunen: Hát nem tudjátok, ki vagyok?

Címének inkább ezt javasoltam volna: Szemelvények a pökhendiség történetéből, mert nem lett ebből egy kerek, összefoglaló mű, de még egy rövid "Mit kell tudni a …-ról" munka sem. Ehelyett kaptunk egy nagy csokor szórakoztató történetet (anekdotákat a világ- és a gazdaságtörténetből), amelyeken elszórakozunk/szörnyülködünk (felváltva, néha egyszerre a kettőt).
Ari Turunen nem talált vezérfonalat művéhez, pedig szerintem ott van benne: a globális vonal felépíthető lenne arra, hogy mekkora szívás (vallási, etnikai, csakmertutálom) alapon elüldözni az országból csoportokat, akik aztán tudásukkal, tehetségükkel új hazájukat virágoztatják fel spoiler, a gazdasági vonalat pedig arra, hogy hányféle kreatív módja van jól menő vállalkozások tönkretételének. Az egészet pedig összefoghatná az a gondolat, hogy ha a (hadvezéri, cégvezéri, államfői) hatalomnak fejébe száll önnön fontossága (nem tűr kritikát, nem hallgat meg tanácsot, nem ismer be hibát), akkor az nagy bukta (sajnos nem csak neki, hanem mindenkinek).

bodr>!
Ari Turunen: Hát nem tudjátok, ki vagyok?

Szórakoztató olvasmány, az újra és újra beszúrt történelmi mesedarabkákkal fenn is tartja az érdeklődést, de lényegi mondanivalója nem nagyon van azon kívül, hogy nahát, jó pár sokszáz évvel korábban élt híres személy is seggfej volt.


Népszerű idézetek

Kuszma>!

III. Fülöp spanyol király a kályhája mellett égett halálra, mert udvartartása nem találta meg elég gyorsan a megfelelő embert, akinek hivatalos feladata az volt, hogy a király karosszékét odébb tegye.

47. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kályha
5 hozzászólás
ppayter>!

Gratulálok! Könyvem negyedik, frissített kiadását tartja a kezében. A mű még mindig ijesztően aktuális, végtelen bölcsesség sugárzik belőle és igen szórakoztató. Egyáltalán nem lepett meg hazai és nemzetközi sikere. Minden valószínűség szerint tényleg ez a legjobb könyv, amelyet valaha el akart olvasni. Viszlát, szürke hétköznap esték, hisz ez a mű alapjaiban rengeti majd meg a kultúráról és úgy általában a világról alkotott, megcsontosodott nézeteit.

7. oldal, Előszó gyanánt

ppayter>!

    Az eredmények azt mutatják, hogy ha az ember hatalomra kerül, keményebben ítéli meg mások tetteit, mint a sajátjait. A hatalmon lévők azt gondolják, hogy fel vannak jogosítva a szabályok megszegésére, mert tudják, hogy bármit megtehetnek. Ez a „feljogosítottság-érzet” döntő fontosságú annak megértéséhez, miért korrumpálódnak magas pozícióban az emberek.

    A hivalkodás, a kérkedés és az empátia teljes hiánya – nem beszélve az ember saját cselekvéseinek morális megkérdőjelezésére való képesség hiányáról –, alapvetően a személyiségzavarral küzdő egyén orvosi jellemzői. Azonban ha egy ilyen ember hatalomgyakorló, uralkodó, gazdag családból származó aranyifjú vagy egy hollywoodi stúdió primadonnája, különleges esetként kezelik. A befolyásos embereknek – akár megérdemelték a hatalmukat, akár nem – megengedik az efféle viselkedést. Mintha azt a hallgatólagos megegyezést vinnénk tovább, amely szerint az alfahím úgy bánhat másokkal, ahogy éppen kedve tartja.

    […] Az, hogy a hatalmon lévők nem kérnek bocsánatot, megbocsáthatatlan. Ilyesmit senki sem engedhetne meg magának. Mindig megteremtjük az egyenlőtlenség feltételeit, ha elfogadjuk vagy netán érvekkel támasztjuk alá a pökhendi viselkedést.

128. oldal, A jobb emberek - Az erősebb jogán

Kapcsolódó szócikkek: hatalom
ppayter>!

A rasszizmus sohasem növelte a nemzetek életszínvonalát. Az önelégültség viszont sokszor vezetett gazdasági összeomláshoz.

134. oldal, IV. A jobb emberek - A tehetséges kisebbségek száműzetése

Kapcsolódó szócikkek: rasszizmus
Amapola P>!

Még meghökkentőbb a Parade című lap kutatása: az Egyesült Államokban az alkalmazottak 35 százaléka választaná az előléptetés helyett inkább azt, hogy tanúja lehessen, amint a közvetlen főnökét kirúgják.

157. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Amerikai Egyesült Államok
Amapola P>!

A mai napig sem Tony Blair, sem George W. Bush nem találtak semmi kivetnivalót az Irak-politikájukban. Úgy tűnik, az államfők számára tabu a hibák elismerése. A nemzetközi politikában ugyanazok a szabályok uralkodnak, mint a homokozóban: mindig a másik a hibás.

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: George W. Bush · Irak · Tony Blair
Amapola P>!

Ill. Ince pápát például frusztrálta, hogy képtelen megkülönböztetni a keresztényeket az eretnekektől. Ezért elrendelte, hogy az eretnekeknek másként kell öltözködniük, mint a többieknek.

129. oldal

Kapcsolódó szócikkek: III. Ince pápa · öltözködés
ppayter>!

A Krauthammer tanácsadó cég 2009-ben azt vizsgálta, milyenek az európai munkavállalók tapasztalatai a feljebbvalóik viselkedésével kapcsolatban. A vizsgálat megállapítja, hogy az európai főnökök legnagyobb hiányossága a hibák elismerésének képessége. Öt európaiból négy azt szeretné, hogy a vezetők beismerjék, ha bakiztak. A dolgozókkal készített felmérés alapján a hibáikat beismerő feljebbvalók aránya az európai főnökök kevesebb, mint fele.

56. oldal, II. Az ego - A hibátlanság

Kapcsolódó szócikkek: 2009
ppayter>!

Marc Gerstein szervezetpszichológus megállapítása szerint a sípot megfújóknak általában a szándékos zavarás vádja jut osztályrészül. A figyelmeztetést illojálisnak tekintik, és a figyelmeztető nagyobb büntetést kap, mint a bűnös. Egy kutatás szerint a kéretlen bírálók 60 százalékát kirúgják, 20 százalékukat pedig máshová helyezik át.

64. oldal, II. Az ego - A hibátlanság

Kapcsolódó szócikkek: Marc Gerstein

Hasonló könyvek címkék alapján

Máté Gábor – Máté Dániel: Normális vagy
Ayaan Hirsi Ali: Préda
Simone de Beauvoir: A második nem
Evelyne Sullerot: A női munka története és szociológiája
Örkény Antal – Székelyi Mária (szerk.): Az idegen Magyarország
Váczi Tamás: A targyi helyzet
Friedrich Engels: A szocializmus fejlődése az utópiától a tudományig
Takács Erzsébet: Közös kaland?
Csaba György (szerk.): A modern ember biológiai paradoxonja
Faith Hines – Pam Brown: Murphy (kis)asszony törvénykönyve