Hazám, ​az ígéret földje 4 csillagozás

Ari Shavit: Hazám, az ígéret földje Ari Shavit: Hazám, az ígéret földje

Felejtsd ​el, amit eddig tudtál a kibucról, a jaffai narancsról, a Maszadáról, az izraeli atombombáról, a megszállásról, Izrael háborúiról és gazdasági csodájáról. Felejtsd el, mert Ari Shavit durvaságig őszinte monumentális riportjából kiderül, hogy semmi nem úgy volt.
A szerző az izraeli atombomba atyjától a volt belügyminiszterig megszólaltat mindenkit, aki még él és tudja az igazságot arról, hogyan vált földönfutóvá 1948-ban Lydda palesztin város 35 ezer lakosa. Hogyan rejtették el izraeli mérnökök a Negev sivatagban épült urándúsítót. Hogyan és miért vált az ezredforduló táján Tel-Aviv a zene, a drog és a szex egyik világközpontjává.
A könyv – éppen kíméletlen igazmondása miatt – már megjelenése pillanatában heves viták tárgya. Shavit nemcsak mondja, hanem tények és tanúk által elhitetni is igyekszik, hogy Izrael elpusztul, ha nem vonul ki a megszállt területekről. Ez persze nem tetszik Tel-Avivban. De Shavit szerint Izrael elpusztul akkor is, ha nem semmisíti meg… (tovább)

>!
Atlantic Press, Budapest, 2013
656 oldal · ISBN: 9786155033308

Most olvassa 2

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
White13
Ari Shavit: Hazám, az ígéret földje

Roppant érdekes, tényekkel alátámasztott könyv, mely a zsidó nép történelmét, sorsát mutatja be, 1897-től napjainkig. Szemléletmódja újszerű, az eddigi zsidóságról szóló könyvekhez képest korszakalkotó. Nem csak a zsidók szemszögéből mutatja be az eseményeket…

Mindenkinek csak ajánlani tudom, akit érdekel Izrael történelme!


Népszerű idézetek

>!
Ezüst P

Az egyik ajtóra kézzel felírták: „Egyél, igyál és rabolj, holnap úgyis meghalunk!” Mintha május elsején nemcsak egy megszállt arab falut romboltak volna le, hanem azzal együtt a szocialista cionista erkölcsöt is, a méltányosság, az igazságosság és a nemesebb eszmék szolgálatának etikai rendszerét.

161. oldal

>!
Ezüst P

Ha a béke nincs látható közelségben, hogyan bírhatnánk ki egy nemzedéknyi hosszúságú konfliktust, miközben stratégiai fölényünk is megkérdőjeleződött, és demokratikus énünk is darabokra hullik, ahogy belső villongásaink cafatokra tépnek bennünket?

17. oldal

>!
Ezüst P

Igen ám, de valamilyen titokzatos módon ez a sok nem gonosz ember együttesen olyasvalamit hoz létre és tart működésben, ami viszont tényleg gonosz. És a gonoszság mindig nagyobb, mint amilyenek az egyes részei, nagyobb, mint azok összesen, akik művelik és véghezviszik. A fésületlen külsőnk és az ügyetlenkedésünk dacára, a szánalmas kispolgári szokásaink ellenére, mi gonoszokként vagyunk ott Gázában. De ez a mi ördögünk ravasz. Olyan ördög, melynek a gonoszsága csak úgy megtörténik önmagától, hogy senkire ne háruljon semmilyen felelősség. Egy gonosztevők nélküli Gonosz.

307. oldal

>!
Ezüst P

Hat hónappal az után, hogy az Izraeli Védelmi Erők elit ejtőernyős dandárjához kerültem, azokba a megszállt városokba helyeztek ki szolgálatra, amelyeket azon a gyermekkori kiránduláson láttam először tíz évvel korábban. Most a piszkos munka elvégzése volt a feladatom: ellenőrző pontokon teljesítettem szolgálatot, letartóztatásokat kellett végrehajtanom, erőszakos tüntetés-feloszlatásokon vettem részt. Ami bennem a legnagyobb lelki sérülést okozta, az volt, hogy otthonokba hatoltunk be, és fiatal férfiakat vertünk fel álmukból, hogy kihallgatásnak vessük alá őket. Mi az ördög folyik itt? – kérdeztem magamtól. Hogyan védhetem én a hazámat úgy, hogy jogaiktól és szabadságuktól megfosztott civilek felett zsarnokoskodom? Hogyan lehet az, hogy az én Izraelem megszállás és elnyomás alatt tart egy másik népet?

14. oldal

>!
Ezüst P

A kérdés tehát most nem úgy vetődik fel, hogy mi a fontosabb: a terület vagy a béke. A kérdés most ez: a terület vagy a méltóságunk. Területet az emberségünkért. Területet a puszta lelkünkért.

308. oldal

>!
nabradi

Mi a telepesek nemzedéke vagyunk, és az acélsisak, a puska nélkül nem leszünk képesek elültetni egy fát vagy felépíteni egy házat. Ne féljünk hát szembenézni azzal a gyűlölettel, ami a körülöttünk élő arabok százain elhatalmasodik, s ami betölti őket. Ne süssük le a szemünket, s ne hagyjuk, hogy karunk elgyengüljön. Ez a mi generációnk végzete. Ez a mi választásunk – készen állni, fegyveresen, keményen és kérlelhetetlenül – máskülönben a kard kihull a kezünkből, s az életünknek vége.

348. oldal, Tizedik fejezet - Béke, 1993 (Atlantic Press, 2013)

>!
nabradi

Amit ez az ország ajánlani tud, az nem biztonság, nem jólét, még csak nem is lelki békesség. Amit ajánlani tud, az a lét határán létezés szenvedélyes tüze.

536. oldal, Tizenhetedik fejezet - A tengernél (Atlantic Press, 2013)


Hasonló könyvek címkék alapján

Amir Gutfreund: A mi holokausztunk
Ámosz Oz: Szeretetről, sötétségről
Popper Péter: Út a tükrökön át
Dan Senor – Saul Singer: Startra kész nemzet
Ámosz Oz: Fekete doboz
Shani Boianjiu: Bátraké a mennyország
Ámosz Oz: Barátok között
Efrájim Kishon: A zanyja krausz
Efrájim Kishon: A tengeribeteg bálna
Ram Oren: Gertruda esküje