Hazám, ​az ígéret földje 5 csillagozás

Ari Shavit: Hazám, az ígéret földje Ari Shavit: Hazám, az ígéret földje

Felejtsd ​el, amit eddig tudtál a kibucról, a jaffai narancsról, a Maszadáról, az izraeli atombombáról, a megszállásról, Izrael háborúiról és gazdasági csodájáról. Felejtsd el, mert Ari Shavit durvaságig őszinte monumentális riportjából kiderül, hogy semmi nem úgy volt.
A szerző az izraeli atombomba atyjától a volt belügyminiszterig megszólaltat mindenkit, aki még él és tudja az igazságot arról, hogyan vált földönfutóvá 1948-ban Lydda palesztin város 35 ezer lakosa. Hogyan rejtették el izraeli mérnökök a Negev sivatagban épült urándúsítót. Hogyan és miért vált az ezredforduló táján Tel-Aviv a zene, a drog és a szex egyik világközpontjává.
A könyv – éppen kíméletlen igazmondása miatt – már megjelenése pillanatában heves viták tárgya. Shavit nemcsak mondja, hanem tények és tanúk által elhitetni is igyekszik, hogy Izrael elpusztul, ha nem vonul ki a megszállt területekről. Ez persze nem tetszik Tel-Avivban. De Shavit szerint Izrael elpusztul akkor is, ha nem semmisíti meg… (tovább)

>!
Atlantic Press, Budapest, 2013
656 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155033308

Most olvassa 1

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 18

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

White13>!
Ari Shavit: Hazám, az ígéret földje

Roppant érdekes, tényekkel alátámasztott könyv, mely a zsidó nép történelmét, sorsát mutatja be, 1897-től napjainkig. Szemléletmódja újszerű, az eddigi zsidóságról szóló könyvekhez képest korszakalkotó. Nem csak a zsidók szemszögéből mutatja be az eseményeket…

Mindenkinek csak ajánlani tudom, akit érdekel Izrael történelme!


Népszerű idézetek

Ezüst P>!

Az egyik ajtóra kézzel felírták: „Egyél, igyál és rabolj, holnap úgyis meghalunk!” Mintha május elsején nemcsak egy megszállt arab falut romboltak volna le, hanem azzal együtt a szocialista cionista erkölcsöt is, a méltányosság, az igazságosság és a nemesebb eszmék szolgálatának etikai rendszerét.

161. oldal

Ezüst P>!

Ha a béke nincs látható közelségben, hogyan bírhatnánk ki egy nemzedéknyi hosszúságú konfliktust, miközben stratégiai fölényünk is megkérdőjeleződött, és demokratikus énünk is darabokra hullik, ahogy belső villongásaink cafatokra tépnek bennünket?

17. oldal

Ezüst P>!

Igen ám, de valamilyen titokzatos módon ez a sok nem gonosz ember együttesen olyasvalamit hoz létre és tart működésben, ami viszont tényleg gonosz. És a gonoszság mindig nagyobb, mint amilyenek az egyes részei, nagyobb, mint azok összesen, akik művelik és véghezviszik. A fésületlen külsőnk és az ügyetlenkedésünk dacára, a szánalmas kispolgári szokásaink ellenére, mi gonoszokként vagyunk ott Gázában. De ez a mi ördögünk ravasz. Olyan ördög, melynek a gonoszsága csak úgy megtörténik önmagától, hogy senkire ne háruljon semmilyen felelősség. Egy gonosztevők nélküli Gonosz.

307. oldal

Ezüst P>!

Hat hónappal az után, hogy az Izraeli Védelmi Erők elit ejtőernyős dandárjához kerültem, azokba a megszállt városokba helyeztek ki szolgálatra, amelyeket azon a gyermekkori kiránduláson láttam először tíz évvel korábban. Most a piszkos munka elvégzése volt a feladatom: ellenőrző pontokon teljesítettem szolgálatot, letartóztatásokat kellett végrehajtanom, erőszakos tüntetés-feloszlatásokon vettem részt. Ami bennem a legnagyobb lelki sérülést okozta, az volt, hogy otthonokba hatoltunk be, és fiatal férfiakat vertünk fel álmukból, hogy kihallgatásnak vessük alá őket. Mi az ördög folyik itt? – kérdeztem magamtól. Hogyan védhetem én a hazámat úgy, hogy jogaiktól és szabadságuktól megfosztott civilek felett zsarnokoskodom? Hogyan lehet az, hogy az én Izraelem megszállás és elnyomás alatt tart egy másik népet?

14. oldal

Ezüst P>!

A kérdés tehát most nem úgy vetődik fel, hogy mi a fontosabb: a terület vagy a béke. A kérdés most ez: a terület vagy a méltóságunk. Területet az emberségünkért. Területet a puszta lelkünkért.

308. oldal

nabradi>!

Mi a telepesek nemzedéke vagyunk, és az acélsisak, a puska nélkül nem leszünk képesek elültetni egy fát vagy felépíteni egy házat. Ne féljünk hát szembenézni azzal a gyűlölettel, ami a körülöttünk élő arabok százain elhatalmasodik, s ami betölti őket. Ne süssük le a szemünket, s ne hagyjuk, hogy karunk elgyengüljön. Ez a mi generációnk végzete. Ez a mi választásunk – készen állni, fegyveresen, keményen és kérlelhetetlenül – máskülönben a kard kihull a kezünkből, s az életünknek vége.

348. oldal, Tizedik fejezet - Béke, 1993 (Atlantic Press, 2013)

nabradi>!

Amit ez az ország ajánlani tud, az nem biztonság, nem jólét, még csak nem is lelki békesség. Amit ajánlani tud, az a lét határán létezés szenvedélyes tüze.

536. oldal, Tizenhetedik fejezet - A tengernél (Atlantic Press, 2013)


Hasonló könyvek címkék alapján

Amir Gutfreund: A mi holokausztunk
Ámosz Oz: Szeretetről, sötétségről
Popper Péter: Út a tükrökön át
Dan Senor – Saul Singer: Startra kész nemzet
Ámosz Oz: Fekete doboz
Shani Boianjiu: Bátraké a mennyország
Ámosz Oz: Barátok között
Efrájim Kishon: A zanyja krausz
Efrájim Kishon: A tengeribeteg bálna
Ram Oren: Gertruda esküje