Rózsa ​és Ibolya 91% 39 csillagozás

Ez most nagyon kellett! A kannibalizmusról olvasok, és nem egyszerű, kell valaki, aki helyrebillenti a lelkem. Arany János tökéletes erre! Szép és aranyos mesék, amik a humort sem nélkülözik.

„Egyszer hol volt, hol nem – régecskén lehetett,
S az óperenciás tengeren túl esett, –
Volt egy öreg király a tündér világba',
S egy vén felesége, a vasorru bába.”

Kell ennél több ajánlásnak?

Arany János szép verses meséje, a tündér lányról és szerelméről Rózsa királyfiról, akik minden veszedelem és az Ibolya boszorkány mostohájának minden ármánykodása ( erdőirtás, hegy elhordás, három vad paripa meglovagolása, a boszorkány átka) ellenére egymásé lehettek.

A népmese egyike Illyés Gyula hetvenhetének, Arany János veretes, ízes nyelvezetében tolmácsolva pedig egy különleges kincs.

Töredelmesen bevallom, hogy nem ismertem ezt a művet, Rózsa és Ibolya történetét. Kicsit nehezítette a megértést a régies nyelvezet és fogalmazás, de alapvetően tetszett a verses formába öntött tündérmese. Volt itt öreg király, gonosz mostoha, tündér kisasszony, kiállandó próbák, szökések, átváltozások … sok-sok mesei elem tette színessé a történetet. A végén a gonosz és a jó is elnyerte méltó jutalmát :-)

A történet olyan, mint egy népmese. Ha népmeséket olvasunk, akkor sokszor találkozhatunk olyan elemekkel, amelyek itt feltűnnek. A mostoha ármánykodása, a háromszoros próba, s végül a szerelmesek egymásra találása mind-mind kötelező eleme a nép ajkán terjedő mesének. Arany itt nem tett mást, csak leírta, amit hallhatott. A stílusa és a könnyed, fülbemászó rímek mindenképpen őt dicsérik.

Hah, ezzel se találkoztam még soha életemben. Amolyan „kukoricajancsisan” kapunk egy szerelmes párt, s a banya se hiányzik a felállásból, aki persze folyton alá akar tenni a mostohalányának (az öreg király meg mindezt szépen végigstatisztálja, sőt még a lányát is üldözi akkor, amikor már a próbák teljesítve vannak). Az egész persze humorosan, a kedvencem a lovaglás jelenet volt, mikor jól megsarkantyúzza a banyát :-D

„Reggel a banyának feldagadt a képe
S mindenütt meglátszott a lovaglás kéke”

A végén persze még nem minden szép és jó, a banya átka utoléri a párocskát, de természetesen a happy end azért nem marad el (bár kíváncsi lennék, hogy akkor végső soron utána is tényleg egymáshoz ragasztva kellett élniük, hogy ne feledje el ismét Rózsa az ő Ilonáját?) :-D

Valamikor réges-régen, sűrű erdő közepében… olvastam már ezt a tündéres-boszorkás-gonoszmostohás Arany János-népmesét.
De most Varró Dániel „ajánlására” (https://moly.hu/idezetek/973787) mekkerestem (http://mek.oszk.hu/00500/00597/html/elb01.htm), így felfrissült a már homályba merült szöveg.
Jó volt ez az átváltozásos történet.
(És legalább végre tudatosult bennem, hogy a Rózsa ebben az esetben férfinév!)

Nagyon szép mese volt, főleg így estére. Szerintem hasonlót már olvastam, mert ismerős motívumok voltak benne. Vicces volt, mikor a középső lovon lovagolt. spoiler

Hát, ez cuki volt.
Tudva (ha nem tudnám, nem befolyásolna, de mivel tudom, sajnos figyelembe kell vennem), hogy később Arany ezt a művét igencsak szégyellte, én sem tudok az egyszeri olvasásnál többet áldozni rá.
Kedves mese volt, és számomra külön öröm, hogy olyan csongoréstündésen csak a női szereplő, Ibolya volt aktív, míg a „galambja” mit sem csinált, csak elfogadta a segítségét és élvezte a kegyeit. Miközben szegény lány érzelmi világáról csöppet sem tudtunk meg, pedig valószínűleg megviselhette, hogy lényegében saját magának kellett megküzdenie azért, ami a kérő dolga lett volna. De amúgy a vén király (Ibolya apja, és a boszorkány férje) is már-már nevetségesen életképtelen volt.
Alapvetően díjazom, hogy gyerekeknek ezt olvassák fel – főleg lányoknak, hisz a magyar népmesék nem bővelkednek ésszel rendelkező fiatal lányokban. Itt legalább kiemelkedik mind észben, mind erőben.