Bolond ​Istók 38 csillagozás

Arany János: Bolond Istók Arany János: Bolond Istók

„Bolond Istók monográfiája, mint egy fiatal tanár első nagyobb önálló dolgozata! Meghatottan lapozom a füzetet, s az első érzésem, mely a fiatalos értekezés olvasása közben támad, ez: Milyen jól illenek egymáshoz: az első, nagyobb problémájával küzdő, lelkes, ifjú tudós és ez a csodálatos költemény, melybe a szemérmes, öregedő Arany fájón édes és visszahozhatatlan ifjúsága emlékeit írta bele! Nem tudnám bizonyítani, de úgy érzem, hogy Bolond Istók azért maradt töredék, mert nem is lehetett volna már folytatni. Minek?”

(Tóth Árpád: Kardos Lajos: Arany János Bolond Istókja; Nyugat, 1914. 8. szám)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kiskönyvtár Szépirodalmi

>!
Madách / Szépirodalmi, Budapest, Pozsony, 1979
108 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631512835
>!
190 oldal · Illusztrálta: Zichy Mihály

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Arany János: Bolond Istók

Újraolvasás vége.

El nem mondhatom, mennyire büszke vagyok magamra, hogy az én öt csillagomtól mászott fel 74-ről 75-re ez a kicsi csoda.

Megértek mindenkit, aki lecsillagozza: ehhez nem elég a türelem. Ehhez vadonatúj olvasási stratégiát kell kidolgozni.

Mindenekelőtt tessék tudomásul venni, hogy a Bolond Istók című mű, az nem Bolond Istókról szól. Pont. Mihelyt ebbe sikerült belenyugodni – és miért ne sikerülne, végül is mennyivel erősebb szál köti az olvasót az életében nem látott címszereplőhöz, mint bármely más tárgyhoz, amelyről a mű szólhat, és amelyet az olvasó szintén nem látott életében, és különben is, tán szerződést írtunk alá a költővel, hogy annak kutya kötelessége arról írni két éneket, aki a címben szerepel??? –, szóval ha ebbe sikerült, hát akkor mindjárt eggyel közelebb került a befogadó a műhöz. :)

Hogy akkor miről szól? Na, EZ a jó kérdés.

Itt olvasható tovább:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/03/11/arany_jano…

4 hozzászólás
sophie P>!
Arany János: Bolond Istók

Lévén, hogy nagyon sok éve nem olvastam már Arany Jánostól semmit, szinte a meglepetés erejével hatott, hogy mennyire friss, mennyire sokszínű, és nem mellesleg, – főleg a második ének – mennyire cuki. Furfangos csavarokkal kunkorodik Bolond Istók sora, még egy darab ideig megrögzött molytárs is lett, közvetlen utána vándorszínész, szóval az a bolondság inkább bohóság. És arra a harmadik és negyedik ének vázlatra nekem semmi szükségem nem volt … olvasom, hogy a színházunk a hónap végén be fogja mutatni, Zalán Tibor írta színpadra. Nahát!
(Szerettem volna látni az 1932-es kiadást Zichy Mihály illusztrációival, de sajnos a könyvtárból nyomtalanul eltűnt. Azért ez is jelent valamit, nem? :))

Roszka>!
Arany János: Bolond Istók

Az első éneket olvasva, olyan, mintha kissé kapatosan állt volna neki az írásnak, és ahogy tisztult a feje, úgy tisztult az írása is! Persze ez csak az én érzésem! Humoros írás, de kissé zavaros , főleg eleinte, majd jön az összecsapott vége.
A második ének sokkal kidolgozottabb, mondhatni értelmesebb. Látni, hogy jó néhány év eltelt közben. Igaz nincs annyi humor benne, és talán elnagyolt is.

>!
190 oldal · Illusztrálta: Zichy Mihály
K>!
Arany János: Bolond Istók

Édesanyám találta valahol a kamrában; és nem gondoltam, hogy ilyen hatással lesz rám. Bár az első éneknek is megvan a maga súlya, a második jobban lekötött. Hovatovább, sok mindennel tudtam azonosulni: adott korszakban nem jó tanulóság, céltalanság, majd rendszertelenül össze-vissza olvasás, érzékenység – az ismeret, természet iránt is: ég, csillagok bámulása, versírás – ugyanakkor lustaság, melankólia, túldramatizálás, dilettáns rajzolás-festés-zenélés, anyagi bizonytalanság, másik nemhez közelíteni nem merés, és persze maga a „bolondság”.

1 hozzászólás
anesz P>!
Arany János: Bolond Istók

Az elején leszögezném, hogy Arany János a kedvenc költőm.
DE..
Ezt nagyon terjengősnek éreztem, mintha nem lett volna kedve belefogni a történetbe. Ami nem is igazán sikerült, mert esemény nem igazán akadt. Viszont a nyelvezetével szokás szerint elbűvölt. Valamint nagyon sok önéletrajzi elemet véltem felfedezni: megvakult szülő, félárvaság, Debrecen, vándorszínészet, tanítás…
Szerintem ez egy önkarikatúrának is elmenne.

Habók P>!
Arany János: Bolond Istók

Nehéz falat volt, hosszan rágódtam rajta, kivált az elején. Nagyon nehéz, nagyon régies, a rímképletre sem éreztem rá, Sok volt a közbevetés, mindig elvesztettem miatta a fonalat. Aztán a második ének már élvezhetőbb volt, mintha minden keserűség ellenére Aranynak is nagyobb kedve lett volna a témához. Önéletrajzi elemek? Lehet. Hisz minden diák-vándorszínész író és költő hasonlókat ír. De szegény Istók még így is hátsó sorban marad nálam.

Beatrice8>!
Arany János: Bolond Istók

Nem volt olyan rossz. A magyartanárom nagyon szenvedett vele szabadkozott is folyamatosan, hogy ilyet kell olvasni a versenyre. :D Ezek szerint nem olvasta a többit mert volt, ami ennél is rosszabb volt.
Története nagyon minimálisan van csak. A mű nagy része Arany cikornyás körmondataiból és magyarázkodásából áll.
Szereplők néha csak úgy eltűnnek, a cselekmény előzmény meg mindegy is.
Összességében nincs sok mondanivalója, története meg karakterábrázolás még annyira se található. De azt el kell ismernem, hogy szépen megvan írva és volt egy-egy vicces mondat benne.
Ui.: Majdnem nem olvastam el a második éneket, mert a MEK-en külön van fenn, aztán csak a molynak hála jöttem rá a turpisságra, hogy ez két énekes.

Sapadtribizli P>!
Arany János: Bolond Istók

Nagyon szeretem, ahogy Arany János ír. Ez az elbeszélő költemény is annyira ötletesen van megírva egy-egy helyen, hogy le a kalappal, és biztos vagyok benne, hogy többszöri olvasással méginkább szembetűnnének a költemény bravúrjai!
Azért nagyon érződött a közel húsz évnyi időbeli távolság az első és második ének között – bár az lenne fura, ha nem így lenne. A második ének inkább tűnt számomra allegórikus jellegűnek, vagyis talán egy jól leplezett önéletírásnak(?), míg az első éneknél sokszor meghökkentem, olykor jókat derültem, de nem éreztem, hogy itt márpedig minden valami személyes élménynek és érzésnek a tükörképe.

Székely_Ági>!
Arany János: Bolond Istók

Már most utálom magam, amiért ezt írom, de ezt a művet nem szerettem. Azt éreztem, mintha az író sem nagyon akarta volna megírni… Sajnálom Istókot! Először lánynevet kapott, elveszítették, eladták,lebolondozták, de nem is igazán tudom, miért. Biztosan bennem van a hiba, mert ugye hogy jövök én ahhoz, hogy egy Arany Jánost kritizáljak, nem is teszem. Hátha még érnem kell hozzá és 10 év múlva jobban tetszik majd.

Fanniii>!
Arany János: Bolond Istók

Kivételesen, talán először olvastam el az értékelés előtt a szakirodalmat, mert nem éreztem elég „nagy”-nak magam ahhoz, hogy értékelhessem azt, amit nem igazán látok át. Petőfit nyúzzuk a suliban és most kicsit mellbe vágott Arany. (Már nem mintha Petőfi nem lenne jó, csak szerintem Arany százszor, ezerszer nehezebb, szebb, több, jobb, nagyobb, műveltebb, stb.). Tetszett, főleg miután rájöttem, hogy ez az egész valójában miről is szól (~szépirod.).


Népszerű idézetek

Timár_Krisztina I>!

„Elég! elég!” kiált az olvasó,
„Mit érdekel s kit, e könyvek molya?
Az ilyenektől könyvtár, folyosó
Hemzseg, kiállhatlan egész faja;
Mozgó halálfej, létrataposó
Gép, a betű lelketlen szípolya;
Képzelme alacsony, kedélye száraz,
Érzése nincsen, vagy rideg, sivár az.”

De jó bolondunk (ebben is bolond)
Mélyen tudott érezni s melegen,
Szeretni embert – és szeretni hont.
Melyből pedig, az éltető egen
Kivűl, sajátjának semmit se' mond,
Legtöbbször azt is nézi üvegen:
Mert őfelőle már az volt megirva,
Hogy, míg csak él, bámuljon a papirra.

Kapcsolódó szócikkek: könyvmoly
madárka>!

Egy ismerethez mégis eljutott:
„Hogy semmit nem tud, annyit jól tudott.”

II/26

Sapadtribizli P>!

Látszik, bolond volt. Ami szűnidőre
A megszabott órák s napok során,
Önvád nekűl szert tehetett, a dőre!
Azzal henyélte el későn-korán,
Hogy olvasott borúra és derűre,
Mohón, systéma nélkül, szaporán,
Mintha, mit a világ nyomdái nyomnak,
Fejébe kéne férni mind, a lomnak.

II. ének, 34. vers

sophie P>!

23.
Oh, hányszor elmereng a tiszta mennybe,
Hol a tejút és többi napkörök
Egy-egy láncszem tovább, a végtelenbe,
Hol milliárd nap és bolygó görög;
A Sirius-hossz, ily távollal szembe,
Már semmi, hát még ez a földi rög!…
De iskolában rettenté a sok
A + b, nagy [gyökjelek], a dűlt [fekvő nyolc]-asok.

24

Zsúfolva is van termök: ő tanára
Alig százötvenedrész gondja volt;
A tábláig sem ért el szemsugára,
A legszebb képlet rajta – szürke folt;
„Folytassa Istók!” "X, emelve á-ra"…
Szegény myopsunk csak ötölt-hatolt; –
S ha csillagásztak, ő nézvén a csőbe:
Sipkát akasztott más lurkó elébe

64. oldal - Második ének

Kapcsolódó szócikkek: matematika
Chris_Q>!

Nem volna-é jobb, mint szokás halottal
Elásni a köntöst, melyet viselt, –
Megsemmisítni hajlékát legottan
S utána föl nem hagyni semmi jelt,
Hogy az uj nemzedék frissen, nyugodtan
Virulna helyén, mint tavaszra kelt
Természet, amelynek föl nem találnád,
Új életében, mult évi halálát?

I. ének 19. versszak

Epilógus>!

26

Isten, világ, ember: a tiszta ész
Nyitját ezekhez vágya feltalálni:
De, ami pár évezred óta kész,
Belátta, hogy neki kell megcsinálni.
Mind „térj-meg-utca” ez, bármerre méssz;
Így kedve nem sok volt philosophálni; –
Egy ismerethez mégis eljutott:
„Hogy semmit nem tud, annyit jól tudott.”

27

Nem volt erős fej: kategóriák
Szerint sehogysem járt bolond esze;
A logikában nincs gyöngébb diák,
Major- s minorban ő nyakig vesze,
Vagy az okot nem lelte, vagy fiát;
Kivéve, mint pók, ha mit éreze:
Mert (amin elbámulna Kant; Spinoza)
Észtanszerűbb volt verse, mint a próza.

Második ének

2 hozzászólás
gabriellaeld I>!

Hagyján az éhség! a test földi szolga:
Lelkét dicsőség vágya kergeti,
S mindig valami olyanért sovárog,
Mit nem tanítnak a tudós tanárok.

21.ének

madárka>!

mért nehezíted
Az elválást attól, mi nem tiéd?

I/18

Sapadtribizli P>!

Oly állapot volt ez, mint aminőt
Jóbnak tanácsolt a házsártos asszony:
„Átkozd meg tenmagad” készlette őt
„És halj meg!…” Volt esze, hogy rá ne hajtson.
Nem is hajtott rá, – így szépen kinőtt
Fekélyiből; de öregünk a vackon,
Ki oly türelmes, mint Jób, nem vala,
Megátkozá magát és… meghala.

I. ének, 38. vers


Hasonló könyvek címkék alapján

Petőfi Sándor: Petőfi Sándor összes költeményei
Mihail Jurjevics Lermontov: A démon
Berzsenyi Dániel: Berzsenyi Dániel összes versei
Kölcsey Ferenc: Kölcsey Ferenc összes versei
Babits Mihály: Jónás könyve
Verseghy Ferenc: Rikóti Mátyás
Jókai Mór: Jókai Mór válogatott versei
Kazinczy Ferenc: Tövisek és virágok
Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
François Villon – Faludy György: François Villon balladái Faludy György átköltésében