18. legjobb vers könyv a molyok értékelése alapján

Arany ​János balladái 248 csillagozás

Arany János: Arany János balladái Arany János: Arany János balladái Arany János: Arany János balladái Arany János: Arany János balladái Arany János: Arany János balladái Arany János: Arany János balladái Arany János: Arany János balladái Arany János: Arany János balladái Arany János: Arany János balladái Arany János: Arany János balladái Arany János: Arany János balladái Arany János: Arany János balladái Arany János: Arany János balladái Arany János: Arany János balladái Arany János: Arany János balladái Arany János: Arany János balladái Arany János: Arany János balladái Arany János: Arany János balladái Arany János: Arany János balladái Arany János: Arany János balladái Arany János: Arany János balladái

A magyar költészetben a ballada fogalma elválaszthatatlan Arany János nevétől. „A balladai homályt, balladai rövidséget kiválóan alkalmasnak találja, hogy egy sötét bűn és sötét bűnhődés legyen a tárgya… A virtuozitás itt abban van, hogy hogyan tudja a büntetést a bűnből logikával és az őrületnek bizonyos fokozatos bemutatásával kifejteni.”- írja róla Szerb Antal. Kötetünk ezeket a közkedvelt és népszerű verseket tartalmazza a történelmi balladáktól kezdve a népballadáig.

A Téka-kiadások az 1896-os Ráth Mór-kiadás hasonmás kiadásai.

Eredeti megjelenés éve: 1896

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sziget Verseskönyvek

>!
Kossuth, Budapest, 2016
184 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630985963 · Illusztrálta: Zichy Mihály
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2011
ISBN: 9789633442241 · Illusztrálta: Zichy Mihály
>!
Laude, 2008
48 oldal · ISBN: 9639120073 · Illusztrálta: Zichy Mihály

22 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 63

Most olvassa 6

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

>!
Márk_2011 P
Arany János: Arany János balladái

Nagyon szeretem Arany János balladáit.
Ez még általános iskolás szerelem. Főként a népi balladáit…. Ágnes asszony, A méh románca, de a Mátyás anyja, A walesi bárdok…. , ó és még sorolhatnám! Nagy kedvenc Ő nekem a ♥-em csücske.

>!
robinson P
Arany János: Arany János balladái

Hídavatás, Ágnes asszony, Vörös Rébék vagy Szondi két apródja. Alap.

>!
BeliczaiMKata P
Arany János: Arany János balladái

Zichy Mihály rajzai annyira gyönyörűek, hogy csak nézegetni a képeket is valami csodálatos érzés. A fekete-fehér képek számomra mindig titokzatosak, rejtelmesek. Eszembe jut nagymamám és a könyvtár, ahol dolgozott, ott találkoztam egy első kiadással. Nem titkolom hogy jobban szerettem volna egy eredetit megvenni, nem ezt az utánnyomott kiadást, de ez sikerült. Irodalom órán az elemzések során gyakran nem az volt számomra a művek jelentése, mint a tanárnak. Jelen esetben is, ahogy olvasgattam a balladákat, néhol a rajzok adtak plusz információkat, amikre nem is gondoltam, asszociáltam volna.

>!
mandris
Arany János: Arany János balladái

Igazi klasszikusok és – számomra legalábbis – ezidáig tökéletesen ismeretlen balladák egyaránt voltak a kötetben. A klasszikusok (Vörös Rébék, Tetemre hívás, Wales-i bárdok, stb.) tetszettek leginkább, de a többit is szerettem, tetszik, ahogy Arany merít a magyar történelemből, népi hiedelemvilágból és mindennapi életből, tetszett a versek ritmusa, néha olyannyira, hogy összpontosítanom kellett arra, hogy a tartalomra is figyeljek, ne csak a formára.

>!
Nefi P
Arany János: Arany János balladái

Régebben már olvastam Arany János Balladái közül sokat, és most úgy döntöttem, hogy ismét előveszem és beleolvasok. Aztán végül nem bele, hanem újraolvastam a kötetben lévő balladákat. Ez én kötetemben 15 ballada volt.
Hihetetlen a fogalmazás, a gyönyörű sorok, és legfőképp, ami a sorok között/mögött van. Nagyon sok népszokásnak (Tetemre hívás, Tengeri hántás) itt leljük nyomát, és megénekelt olyan hősöket, akiket máshol nem lelünk, akikről máshol nem hallunk, (pl. Szondi György, Rozgonyiné, Zách Felícián). Jó mögé nézni, hogy egy-egy vers, ballada miről szól, mi történhetett: pl. Ágnes asszony, Vörös Rébék…
Ajánlom mindenkinek a balladákat, verseket, kitűnő néprajzi momentumokat és történelmi tényeket tartalmaznak, emellett nagyon szépek maguk a versek is, kiérződik belőle a lágyság és harmónia.

>!
Molymacska P
Arany János: Arany János balladái

Elképesztően nehéz egy olyan költő könyveihez nyúlni, akit tanultunk az iskolában, hiszen ki tudja, a nem annyira ismert versei is tetszeni fognak e. Nos Arany elkápráztatott, mert nagyon is tetszett, főleg azért, mert az iskolában tanult balladái csak egy réteg, de sokkal többől áll a költészete.
Voltak benne vígballadák, amik megleptek, mennyire humorosak voltak (ugye hogy az iskolába nem kerül be vicces/humoros vagy egyszerűen pozitív költemény? Végigtanuljuk úgy a magyar irodalmat, hogy csak depressziózunk, miközben azért tényleg voltak jó hangulatú alkotások is) némelyiken kis tanulsággal, de minimum csattanóval. Mások visszanyúltak a történelem nagyon csatáihoz, ilyenkor én is átélhettem egy-egy hőstettet vagy árulást. Máskor a halálról olvashattunk nagyon szép stílusban, ami evett engem a lábamról.
Ahogy olvastam, úgy éreztem, hogy az eddigiek csak a felszín, egy-egy kikapkodott jobb vers, de ennél sokkal többet tudott Arany. Ez a kötet az első lépés volt a megismerésére. Nagyon szerettem olvasni, jó kikapcsolódás volt a hőségben.

>!
Baráth_Zsuzsanna P
Arany János: Arany János balladái

200 éve született Arany János, itt a kiváló alkalom, hogy újrázzuk néhány balladáját. A walesi bárdok még meg fejből (és természetesen senki sem tudja jobban előadni, mint Sinkovits Imre, nőiesen bevallom nekem máig az ő hangján szólal meg a vers), de régen volt már az érettségi, egy kis frissítés sohasem árt, pláne úgy, hogy nem kötelező, hanem a saját örömünkre tesszük. Mert Arany János gyönyörűen írt. Ízesen, szenvedélyesen ("Vérszagra gyűl az éji vad: Te tetted ezt, király!"), borongósan, szívhez szólóan. De mivel nem szerette a felhajtást (nem volt egy celebalkat, némi romantikus színészi múltat és a szabadságharcban kifejtett nemzetőri tevékenységen kívül még ifjabb éveiben sem nagyon kereste a bajt, vidéken született, semmi extremitás, jól tanult – rendkívül művelt volt –, dolgozott, megnősült, gyermekei születtek, aztán a Toldinak köszönhetően hirtelen bekerült az irodalmi élet vérkeringésébe), tökéletes ellentéte volt barátjának, Petőfinek, a lánglelkű költőnek. A ballada Shakespeare-jének nevezték, érdekesség, hogy fordításai közül kiemelkednek az avoni hattyú örökbecsű darabjainak magyarosításai. Azt gondolom, hogy Arany János balladáihoz meg kell érni, ifjabb éveimben én is Petőfi verseiért rajongtam az azokban lobogó szenvedély miatt, azonban mostanra már lecsendesedtem annyira, hogy értékelni tudjam a balladákban megbúvó bölcsességet, drámát és a fantasztikus szógazdagságot, ajándék minden sora a verseknek az irodalom szerelmeseinek. A mostani borongós időben nincs is jobb, mint bekuckózni a meleg ágyba ezzel a könyvvel, és beleveszni a szépségesen szomorú balladákba. Nemcsak a lelkünk lakik jól ezzel a kötettel, hanem a szemünk is, mert Zichy Mihály készített csodaszép képeket a versekhez, két klasszikust is kapunk egyszerre, tiszta haszon, ki tudnak zökkenteni bennünket a hétköznapokból, jó néhány grádicsot lépkedhetünk a segítségükkel a költészet manapság olyan ritka lelket megtisztító emelvényére.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/05/15/konyvkritika_a…

>!
Lynn
Arany János: Arany János balladái

A nyomorultak olvasása közben iktattam be ezt a rövidebb verseskötetet, hogy milyen apropóból, azt már nem tudom. De azt igen, hogy együtt olvasni a fenti regénnyel nem tanácsos. Ha hozzá hallgattam volna még mondjuk egy kis Cseh Tamást (semmi bántó szándék nincs bennem), tuti nem élem túl…
Sok volt benne, amit ismertem régről, de még több volt, amit nem olvastam még. Azon, hogy felnőttként mennyivel értelmesebb és érdemesebb olyan műveket olvasni, amivel tiniként kínoztak, még mindig meglepődöm…

>!
olvasóbarát P
Arany János: Arany János balladái

Arany János balladái nekem az elérhető csúcs. Témaválasztásában és kidolgozásában felülmúlhatatlan. Annyi drámai erő, tragikus mélység van bennük, hatalmas élmény olvasni őket.
Annyi drámai erő, tragikus mélység van bennük, hatalmas élmény olvasni őket. Sőtér István szavaival élve: „ a ballada a sűrített konfliktusnak és a szűkszavú erőnek a műfaja .”
Gyakran eszembe jut egy-egy balladájának pár sora:
" Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón s elrepült –
Tollászkodni, már mint varjú,
Egy jegenye fára ült,
Akinek azt mondj: kár!
Nagy baj éri és nagy kár:
Hess madár! "
http://moly.hu/idezetek/369087
Van olyan kötet, melyet az egyik legnagyobb magyar képzőművész, Zichy Mihály képei tesznek még élvezetesebbé, gyönyörködtetőbbé.
„1897-ben készült el a monumentális Arany-balladasorozat – 1887-ben elkezdett – illusztrációival.”
Az Antikvárium.hu Könyvre éhezők viadala című rendezvényéhez kapcsolódva kedvezményesen tudtam megvásárolni egy szép kötetet, amelyben fekete-fehér képek vannak, 9 nagyméretű és sok kisebb.
A Függelékben Arany János balladáiról Sőtér István, Zichy Mihályról Pataky Dénes írása olvasható.

6 hozzászólás
>!
worsi ASP
Arany János: Arany János balladái

Néhányukat még boldogult gimnazista koromból ismertem, de a balladák nagy része új volt nekem. Egy-két fél versszak nagyon megmaradt, például ez A méh románcából:
Mert a szíve,
Hiába parányi,
Nagyon tudott
A virágért fájni.

Meg tudom érteni, hogy Kosztolányi a legnagyobb magyar költőnek tartotta.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
piccola

S Ágnes asszony a patakban
Lepedőjét újra mossa;
Fehér leplét, tiszta leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Mert hiában tiszta a gyolcs,
Benne többé semmi vérjel:
Ágnes azt még egyre látja
S épen úgy, mint akkor éjjel.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Ágnes asszony

2 hozzászólás
>!
olvasóbarát P

VÖRÖS RÉBÉK

"Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón s elrepült -"[*]
Tollászkodni, már mint varju,
Egy jegenyefára űlt.
Akinek azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár:
Hess, madár!

Ő volt az, ki addig főzte
Pörge Dani bocskorát,
Míg elvette a Sinkóék
Cifra lányát, a Terát.
De most bezzeg bánja már,
Váltig hajtja: kár volt, kár!
Hess, madár!

Pörge Dani most őbenne
Ha elbotlik se köszön,
S ha ott kapja, kibuktatja
Orrával a küszöbön.
Pedig titkon oda jár,
Szép asszonynak mondja: kár!
Hess, madár!

Cifra asszony színes szóra
Tetteti, hogy mit se hajt:
"Kend meg köztünk ne csináljon
Háborodást, házi bajt,
Nem vagyok én csapodár."
Rebi néni mondja: kár!
Hess, madár!

Másszor is jön, hoz fehér pénzt,
Piros kendőt s egyebet:
"Nesze, lyányom? e mézes bor
Erősítse a szived:
Szépnek úgy nem tenni kár!"
– „Hadd jöjjön hát a kasznár.”
Hess, madár!

Háborúság, házi patvar
Attól kezdve van elég;
De nem hallik a szomszédba:
Pörge Dani tűri még.
A bölcső is ott van már:
Künn egy varju mondja: kár!
Hess, madár!

"Asszony, ördög! vidd apádnak
Haza ezt a gyermeket –
Ne! a varjut (hol a puskám?)
Útra meglövöm neked."
Varju azt se mondja: kár!
El sem is rebbenti már:
"Hess, madár!

Híre terjed a helységben:.
"Tudjátok, mi az eset?
Pörge Dani egy varjút lőtt
S Rebi néni leesett!"
Rebi lelke nem vón' kár:
De, mint varju, visszajár
Hess, madár!

Gyilkost a törvény nyomozza;
Szegény Dani mit tegyen?
Útnak indul, bujdosásnak,
Keskeny pallón átmegyen.
Szembe jött rá a kasznár.
Varju elkiáltja: kár!
Hess, madár!

Keskeny a palló kettőnek:
Nem térhet ki a Dani;
Egy billentés: lent a vízben
Nagyot csobban valami.
Sok eső volt: mély az ár.
Varju látja, mondja: kár!
Hess, madár!

Bujdosónak kín az élte;
Reszket, ha levél zörög:
Felvont sárkányt vesz kezébe,
Hajtja éh: „megállj, görög!”
Varjú mind' kiséri: "kár!…
Fennakadsz te, szép betyár!"
„Hess, madár!”

"Most ebédre, hollók, varjak
Seregestül, aki van!
De szemét ne bántsa senki:
Azzal elbánok magam."
Fekete volt; mint bogár:
Asszony ott sír: "mégis kár!
Hess, madár!"

Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón: most repűl;
Egy varjúból a másikba
Száll a lelke, vég ne'kül
S kinek ő azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár.
Hess, madár!

(1877. szeptember 26.)

[*] E két sor népmondai töredék. – A. J.

152. oldal

5 hozzászólás
>!
olvasóbarát P

TETEMRE HÍVÁS

A radványi sötét erdőben
Halva találták Bárczi Benőt.
Hosszu hegyes tőr ifju szivében;
„Ime, bizonyság Isten előtt:
Gyilkos erőszak ölte meg őt!”

Kastélyába vitette föl atyja,
Ott letevék a hűs palotán;
Ki se terítteti, meg se mosatja:
Vérben, ahogy volt, nap nap után
Hever egyszerű ravatalán.

Állata őrzeni négy alabárdost:
„Lélek ez ajtón se be, se ki!…”
„Hátha az anyja, szép huga már most
Jönne siratni?” – „Vissza! neki;
Jaj, ki parancsom, élve, szegi!”

Fojtva, teremről rejti teremre
Halk zokogását asszonyi bú. –
Maga, pecséttel, „hívja tetemre”,
Kit szemre vesz, ölyvként, sanda gyanú:
Legyen a seb vérzése tanú.

A palotát fedi fekete posztó,
Déli verőn sem süt oda nap;
Áll a tetemnél tiszti pörosztó,
Gyertya, feszűlet, kánoni pap:
Sárga viaszfényt nyughelye kap.

„Jöjjenek ellenségi, ha voltak!”
Jő, kit az apja rendre nevez;
Hiába! nem indul sebe a holtnak
Állva fejénél az, vagy emez:
„Gyilkosa hát nem ez… újra nem ez.”

„Hát ki?…” riad fel Bárczi sötéten,
„Boszulatlan nem foly ez ösi vér;
Ide a gyilkost!… bárha pecsétem
Váddal az önnön szívemig ér:
Mindenki gyanús nekem, aki él!”

„Jöjjenek úgy hát ifju baráti!”
Sorra belépdel sok dalia:
Fáj nekik a hőst véribe’ látni,
S nem harc mezején elomlania.
Erre se vérzik Bárczi fia.

„Jöjjön az udvar! apraja, nagyja…
Jöjjön elő Bárc, a falu, mind!”
Megkönyezetlen senki se hagyja,
Kedves urára szánva tekint.
Nem fakad a seb könnyre megint.

„Jöjjön az anyja! hajadon húga!”
Künn a leány, már messze, sikolt;
Anyja reárogy, öleli búgva:
Mindre nem érez semmit a holt:
Marad a tört vér – fekete folt.

„Jöjjön utolszor szép szeretője,
Titkos arája, Kund Abigél!”
Jő; – szeme villan s tapad a tőrre;
Arca szobor lett, lába gyökér.
– Sebből pirosan buzog a vér.

Könnye se perdűl, jajja se hallik,
Csak odakap, hol fészkel az agy:
Iszonyu az, mi oda nyilallik!…
Döbbenet által a szív ere fagy:
„Lyányom, ez ifjú gyilkosa vagy!”

Kétszeri mondást – mint lebüvölten –
Hallgat el, aztán így rebegi:
„Bárczi Benőt én meg nem öltem,
Tanum az Ég, s minden seregi!
Hanem e tőrt én adtam neki.

„Bírta szivem’ már hű szerelemre, –
Tudhatta, közöttünk nem vala gát:
Unszola mégis szóval „igenre”,
Mert ha nem: ő kivégzi magát.
Enyelegve adám a tőrt: nosza hát!”

S vadul a sebből a tőrt kiragadja,
Szeme szokatlan lángot lövell,
Kacag és sír, s fennvillogtatja
S vércse-visongással rohan el.
Vetni kezet rá senki se mer.

Odakinn lefut a nyilt utca során,
Táncolni, dalolni se szégyell;
Dala víg: „Egyszer volt egy leány,
Ki csak úgy játszott a legénnyel,
Mint macska szokott az egérrel!”

(1877. október 27.)

115. oldal

1 hozzászólás
>!
Laktózmentes_Csillag P

Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.

"Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!

Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sirva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!"

119. oldal, A walesi bárdok

>!
spoiler

Asszonyért nem méltó vívni,
Mert, ha tiszta, nincs is ok;
Ha nem az már, olyanért meg
Egy lövet port szánni sok.

Párviadal

1 hozzászólás
>!
Laktózmentes_Csillag P

Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. –

121. oldal, A walesi bárdok

>!
Raye

És, miképp izgága volt egész élete,
Így kötődik szóval:-"Oldjak-e? kössek-e?"

Ne feleljetek rá, körözsi halászok!
Kétélű a kérdés, bajt hozna reátok:
Kötni : összekötné hálótok egy bogba,
Oldni: széjjeloldaná hosszan a habokba:
Halkan imádkozva evezzetek itt el:
S ne mondjatok esküt, ha nem igaz hittel.

>!
bogarak

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
A velszi tartomány.

Van-e ott folyó és földje jó?
Legelőin fű kövér?
Használt-e a megöntözés:
A pártos honfivér?

S a nép, az istenadta nép,
Ha oly boldog-e rajt'
Mint akarom, s mint a barom,
Melyet igába hajt?

Felség! valóban koronád
Legszebb gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.

S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.

Montgomery a vár neve,
Hol aznap este szállt;
Montgomery, a vár ura,
Vendégli a királyt.

Vadat és halat, s mi jó falat
Szem-szájnak ingere,
Sürgő csoport, száz szolga hord,
Hogy nézni is tereh;

S mind, amiket e szép sziget
Ételt-italt terem;
S mind, ami bor pezsegve forr
Túl messzi tengeren.

Ti urak, ti urak! hát senkisem
Koccint értem pohárt?
Ti urak, ti urak!… ti velsz ebek!
Ne éljen Eduárd?

Vadat és halat, s mi az ég alatt
Szem-szájnak kellemes,
Azt látok én: de ördög itt
Belül minden nemes.

Ti urak, ti urak, hitvány ebek!
Ne éljen Eduárd?
Hol van, ki zengje tetteim –
Elő egy velszi bárd!

Egymásra néz a sok vitéz,
A vendég velsz urak;
Orcáikon, mint félelem,
Sápadt el a harag.

Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. –
Ajtó megől fehér galamb,
Ősz bárd emelkedik.

Itt van, király, ki tetteidet
Elzengi, mond az agg;
S fegyver csörög, haló hörög
Amint húrjába csap.

"Fegyver csörög, haló hörög,
A nap vértóba száll,
Vérszagra gyűl az éji vad:
Te tetted ezt, király!

Levágva népünk ezrei,
Halomba, mint kereszt,
Hogy sirva tallóz aki él:
Király, te tetted ezt!"

Máglyára! el! igen kemény –
Parancsol Eduárd –
Ha! lágyabb ének kell nekünk;
S belép egy ifju bárd.

"Ah! lágyan kél az esti szél
Milford-öböl felé;
Szüzek siralma, özvegyek
Panasza nyög belé.

Ne szülj rabot, te szűz! anya
Ne szoptass csecsemőt!…"
S int a király. S elérte még
A máglyára menőt.

De vakmerőn s hivatlanúl
Előáll harmadik;
Kobzán a dal magára vall,
Ez íge hallatik:

"Elhullt csatában a derék –
No halld meg Eduárd:
Neved ki diccsel ejtené,
Nem él oly velszi bárd.

Emléke sír a lanton még –
No halld meg Eduárd:
Átok fejedre minden dal,
Melyet zeng velszi bárd."

Meglátom én! – S parancsot ád
Király rettenetest:
Máglyára, ki ellenszegűl,
Minden velsz énekest!

Szolgái szét száguldanak,
Ország-szerin, tova.
Montgomeryben így esett
A híres lakoma. –

S Edward király, angol király
Vágtat fakó lován;
Körötte ég földszint az ég:
A velszi tartomány.

Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd:
De egy se birta mondani
Hogy: éljen Eduárd. –

Ha, ha! mi zúg?… mi éji dal
London utcáin ez?
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!

Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn, nem hallatik:
"Fejére szól, ki szót emel!
Király nem alhatik."

Ha, ha! elő síp, dob, zene!
Harsogjon harsona:
Fülembe zúgja átkait
A velszi lakoma…

De túl zenén, túl síp-dobon,
Riadó kürtön át:
Ötszáz énekli hangosan
A vértanúk dalát.[*]

Kapcsolódó szócikkek: vérszag
>!
Habók P

De nem hallgatá meg a felséges Isten,
Véres háborúkban mivel kedve nincsen,
Véres háborúkban , emberáldozatban
Hogy gyönyörködhetnék a jó Isten abban?

Szent László füve

>!
Laktózmentes_Csillag P

Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón: most repűl;
Egy varjúból a másikba
Száll a lelke, vég ne'kül
S kinek ő azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár.
Hess, madár!

24. oldal, Vörös Rébék


Hasonló könyvek címkék alapján

Madách Imre: Az ember tragédiája
François Villon – Faludy György: François Villon balladái Faludy György átköltésében
Weöres Sándor: Psyché
Mikszáth Kálmán: A jó palócok
Fekete István: Tüskevár
Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Jókai Mór: A két menyasszony
George Gordon Noël Byron: Byron válogatott művei I-II.
Vörösmarty Mihály: Versek / Csongor és Tünde
Madách Imre: Madách Imre válogatott munkái