Summa ​Theologiae I. / A teológia foglalata I. 6 csillagozás

Prima Pars / Első Rész – Questio 1-26.
Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae I. / A teológia foglalata I. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae I. / A teológia foglalata I.

A ​Summa Theologiae (A teológia foglalata) szerzője, Aquinói Szent Tamás (1225-1274), az egész filozófia- és teológiatörténet legnagyobb hatású gondolkodója. Élete fő műve a Summa Theologiae, amely az arisztotelészi filozófia következetes alkalmazásával egységes rendszerré tette a teológiát. A Summa által tárgyalt kérdések örök érvényű problémák. A kinyilatkoztatást Isten adta; örök érvényéért önmaga vállalt garanciát. Az embernek adta, akinek természete – lényeges vonásaiban – minden korban ugyanaz. Az ember minden korban mindent meg akar ismerni, ami megismerhető, és minden elérhető jót birtokolni kíván. Ezért a Summa problematikája idő feletti, és a tanítása örök érvényű. A Summát Szent Tamás három részre osztotta. Ezekhez egy függelék is csatlakozik, amit korai halála miatt tanítványa, Dipernói Reginaid szerkesztett. Az I. rész Istenről és Isten értelmes teremtményeiről, az angyalokról és az emberekről szól. Ezeknek Isten az első oka. A II. rész azt mutatja meg, hogy az emberek… (tovább)

>!
Telosz, Budapest, 1994
480 oldal · ISBN: 9638458070 · Fordította: Tudós-Takács János

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

jano_andriska>!
Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae I. / A teológia foglalata I.

Kétségkívül ez volt életem legnehezebb olvasmánya. Némi öniróniával, most valahogy úgy vagyok vele, mint az ismert anekdotában Einstein a relativitáselmélettel: mire a levezetés végére ért, már ő is értette. Szóval lehet, mire befejeztem, most kéne elkezdenem újra. Szándékosan latin-magyar változatban vettem meg – nem mintha tudnék latinul, de a lassan ezeréves régmúltból előálló szöveg egyszerre gyönyörködtető és felemelő; még úgy is, hogy számomra csak néhány szókapcsolat volt ismerős. Úgy gondolom, olvasása közben a spontán felismerések kiválóak az önképzéshez, engem legalábbis szinte megszólítottak, tanítottak. Aquinói Szent Tamást nem ok nélkül nevezik Angyali Doktornak is.

A latint – a szanszkrithoz hasonlóan – nem koptatta el a hétköznapi használat. Sajnos ma már az online szótárak gyakran egyetlen szóra váltják az összetettebb kifejezéseket is, ami pont a lényegüktől fosztja meg ezeket. (A fogalmak összezavarása is egy tipikus modernkori válságtünet.) Mint tudott, a főleg latin és görög idegen szavakat nem azért használjuk, hogy felvágjunk velük, hanem mert legtöbbször nem írhatók le egyetlen magyar kifejezéssel, csak többszörösen összetett mondatokkal, sokszor külön tanulmányokra kiterjedő meghatározásokkal. A latin a kereszténység szakrális fogalomkészlete, a görög a bölcsességé.

Mélyebb nyelvtudás nélkül is sokatmondó, hogy itt például a ‘sacra doctrina’ nem szimplán ‘szent tudományt’ jelent, hanem magában foglal valami intellektuális területen túlit is; gondoljunk csak a dogmára, azaz a vallási doktrínára, melyet finoman szólva is furcsa lenne szimplán hittudományként fordítani. A dogma ugyanis rítust is jelöl, mely gyakorlat; nem csupán teológiát, mely elmélet. A doktrína elv és rendszer is, ha pedig 'szakrális rendként' fordítjuk, akkor rögtön világos, hogy határtalan többletként magában foglalja azt is, amit Jézus úgy mondott, hogy „nekem Atyám dolgaiban kell lennem”. (Lk 2,49)

A ‘divinitus inspirata’, mint „Istentől inspirált” különösen sokatmondó kifejezés: egyrészt alapból jelenti a teljes Bibliát, mivel „a teljes Írás Istentől ihletett” (2Tim 3,16). Másrészt ez az inspiráció megnyilvánul a hívő ember beszédében és a tettében is: „mindig csak a Szentlélektől sugalmazva beszéltek – Isten megbízottaiként – a szent emberek”, mert „Isten sugalmazta nekik, hogy a tervét végrehajtsák”. (2Pt 1,21; Jel 17,17) Még az 'inspirált' szó 'belégzés' jelentésének is van szakrális értelme, hiszen Jézus, amikor a tanítványokat kiküldte, „rájuk lehelt, és így folytatta: »Vegyétek a Szentlelket!«” (Jn 20,22) Igaz, ebben a magyar nyelv is kulcs, mivel a lehel, lélek, lélegzik szinonim fogalmak, amelyek közös gyöke a lét.

Azért nem mindig agyaltam ennyit a kifejezéseken. Voltak részek, ahol csak a hangzásban gyönyörködtem. Milyen szépen cseng például, hogy ‘ex naturali lumine rationis humanae’, vagyis „az emberi értelem természetes fényéből”; akárcsak az ‘ex lumine divinae scientiae’, mint „az isteni tudás fényéből”… Sőt, az 'örök boldogságnak' is szinte íze van, mintha egy ódon vár toronyszobájában egy nemes nő írná, finom eleganciával suttogva, hogy ‘beatitudo aeterna’. Az 'értelmünk gyengesége' is nagyon beszédes: ‘debilitatem intellectus’, magyarul: Isten végtelen bölcsességéhez képest a mi szükségszerűen véges tudásunk csak debil értelmi szint; vagy ahogy egy másik helyen írja: ‘defectum intellectus’, hiszen elég „defektes” észre vall, ha például valaki okosabbnak hiszi magát Jézusnál, s magát Istenkirályként tételezi. Igazi szellemi kaland ezeket a fogalmakat ilyen szempontból is ízlelgetni.

Különösen ajánlom azoknak a moderneknek, akik mindenhol spontán fejlődést és spontán haladást emlegetnek, a középkort pedig lesajnálóan „sötétnek” bélyegzik. Nos, ennek éppen az ellenkezője az igaz – spirituális értelemben feltétlenül, de intellektuálisan is, csak éppen a tudást nem korlátozták kizárólag a technikai eszközök fejlesztésére, mint a mai ateista materialisták. Aquinói Szent Tamás tételesen kifejtett levezetéseiből ezernyit lehetne idézni, de a felmerülő kérdések részletes megtárgyalása szétfeszíti egy ilyen értékelés kereteit. Mégis kiemelném azoknak, akik szüntelenül csak a bizonyítékokat keresik Isten létezésére, hogy „ha bizonyítható lenne, hogy van Isten, ez egyedül okoztaiból lenne lehetséges. Ámde okozatai nincsenek vele arányban, mivel Isten végtelen, és okozatai végesek”. Következésképp lehetetlen Isten létét kimerítően bizonyítani, ahogy ezt az ateista tudósok szeretnék. Isten létével és jóságával kapcsolatban mindig szükség lesz hitre és bizalomra, mert a Teremtő így szerkesztette meg ezt a Rendet, s pont ezen az erős hiten és baráti bizalmon fordul meg az ember élete, s nyer valódi értelmet.

Egy szó mint száz, rendkívül magas szintű filozófiai munkáról van szó, melyet igazából nem is filozófiának kellene nevezni; mert modernista kortársaink ezalatt már túl sok mindent értenek, amely inkább csak „filozofálgató csepűrágás”, semmint komoly tanítás, pláne nem sacra doctrina. Pedig a 'bölcsesség szeretetének' alapból szakrálisnak kellene lennie, mivel a bölcsesség Forrását kutatja, mely maga Isten. Az ateista filozófia nézőpontja a kietlen sivatag, nem több.

A tridenti zsinat asztalán két könyv volt egymás mellett: a Szentírás és a Summa, így az én éjjeli szerkényem is úgy nézett ki hosszú időn át, mint a tridenti zsinat asztala. Persze világos, hogy ennek a könyvnek az olvasása, bármilyen nagy alapmű, csak másodlagos jelentőségű. Mert minden könyv csak támaszték, előkészítés valami sokkal nagyobbhoz. Közben határozottan éreztem valami leírhatatlant, melyet csak úgy tudnék kifejezni: 'angyali jelenlét'. S ez is óhatatlanul visszavezet és emlékeztet minket Jézus örökkévaló édes szavaira: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” (Jn 14,26)

MrDatalogin>!
Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae I. / A teológia foglalata I.

Nehezen sikerült hozzájutni a kötethez, mármint saját példányt vásárolni belőle, muszáj volt, mert olvasás közben én írogatok meg néha rajzolgatok a könyvekbe. Azért vannak könyvek, amiket próbálok nem jegyzetelni, a Summa is ilyen. (Update1: Még.) (Update2: Már nem.)
Tamás arisztotelészi filozòfiát használ, a legtöbb cinikus hangvételű megjegyzést és támadást emiatt hallottam ateista vagy protestáns vallású emberektől. Ugyan elfogult vagyok Arisztotelész miatt, de élvezetes volt olvasni, teljesen logikus érveléssel felépülő, attól függetlenül, hogy a katolikus egyház teológiája is, zseniális mű!

zsebibaba007>!
Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae I. / A teológia foglalata I.

Egész jó volt. Lehet, hogy azért, mert a tanár már beszélt róla 1,5 órában :D

Tamás_Zoltán_Tóth>!
Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae I. / A teológia foglalata I.

Rengeteget merített az akkoriban számára hozzáférhető filozófiai irodalomból, és nem „csak” keresztény auctoroktól, mint például Pszeudo-Areiopagitész, Damaszkuszi Szent János, Szent Ágoston, Lactantius és Boëthius, hanem – az antik filozófián túl – Maimonidésztől, Ibn Rushdtól és Avicennától…


Népszerű idézetek

jano_andriska>!

Respondeo dicendum quod conveniens est sacrae Scripturae divina et spiritualia sub similitudine corporalium tradere. Deus enim omnibus providet secundum quod competit eorum naturae. Est autem naturale homini ut per sensibilia ad intelligibila veniat: quia omnis nostra cognitio a sensu initium habet. Unde convenienter in sacra Scriptura traduntur nobis scriptiualia sub metaphoris corporalium et hoc est quod dicit Dionysius, 1. cap. Caelestis hierarchiae: Impossible est nobis aliter lucere divinum ratium, nisi varietate sacrorum velaminum circumvelatum.

Válaszul azt kell mondanunk, hogy a Szentírás az isteni és a szellemi dolgokat a testi dolgokból merített hasonlatok segítségével megfelelő módon tárgyalja. Isten ugyanis minden dologról annak természete szerint gondoskodik. Ámde az ember természetének megfelelő, hogy az érzékelhető dolgok által jusson el az érthető dolgokig, mivel minden ismeretünk kezdete az érzékekhez kötött ismeret. Ezért a Szentírás megfelelő módon beszél nekünk a szellemi dolgokról a testi dolgok metaforáinak segítségével. Ugyanezt mondja Dionysius is: „Az isteni fény sugara számunkra csak különféle szent fátylakon keresztül ragyoghat.”

52-53. oldal, 1. kérdés - A szent tudományról, arról, hogy milyen a szent tudomány? Mi a tárgya? (Telosz, 1994)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Francesco Petrarca: A tudatlanságról
Lucius Annaeus Seneca: De Ira / A haragról
Cornificius: A C. Herenniusnak ajánlott rétorika
Lucius Annaeus Seneca: Hogyan őrizzük meg hidegvérünket?
Rozgonyi József: Dubia de initiis transcendentalis idealismi Kantiani / Kétségek a kanti transzcendentális idealizmus alapvetéseivel kapcsolatban
Giovanni Pascoli: Római lanton rómaiakról
Farkasfalvy Dénes: Himnuszok
Babits Mihály (szerk.): Amor Sanctus
Szerb Antal (szerk.): Száz vers
Publius Ovidius Naso: Ibis