Az ​aranyszamár 145 csillagozás

Apuleius: Az aranyszamár Apuleius: Az aranyszamár Apuleius: Az aranyszamár Apuleius: Az aranyszamár Apuleius: Az aranyszamár Apuleius: Az aranyszamár Apuleius: Az aranyszamár Apuleius: Az aranyszamár Apuleius: Az aranyszamár Apuleius: Az aranyszamár

Az Aranyszamár latin irodalom egyetlen nagy regénye, az örökké kíváncsi, nyugtalan és titkokat feszegető ember tragikomédiája. Lucius, a regény hőse, Thessaliába, a mágia és a varázslat hazájába utazik. Madárrá szeretne változni, de végzetes tévedés következtében szamárrá változik. Most ez az emberi értelemmel megáldott vagy megvert szamár a kalandok egész sorát szenvedi végig, míg végre visszaváltozik emberré. Ezt a regényt filozófus írta, Apuleius, i. sz. második századának derekán, Észak-Afrikában, ahol közben egy boszorkánypernek is hőse volt. Apuleius regényének alapgondolata mélységes igazságokat hordoz, maga a regény azonban minden ízében mulattató. Ebben a filozófusban egy ragyogó író is lakott; írói művészetének remekei a novellák, amelyek Boccaccio Dekameron-ján keresztül a világirodalomba is utat találtak. De a regény legszebb virága Amor és Psyche története, a Hamupipőke meséjének ókori változata, a földöntúli szerelem sugárzó költészete.

Eredeti cím: Asinus aureus – Metamorphoses

>!
Európa, Budapest, 2002
274 oldal · puhatáblás · ISBN: 963076895X · Fordította: Révay József
>!
Európa, Budapest, 1993
302 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630755912 · Fordította: Révay József
>!
Népszava, Budapest, 1988
298 oldal · ISBN: 9633227275 · Fordította: Révai József

7 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Vénusz


Kedvencelte 14

Most olvassa 8

Várólistára tette 93

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
eme P
Apuleius: Az aranyszamár

Óóó, ezt meglepően jó volt olvasni. Pár oldal, míg az ember belezökken a stílusába, nyelvezetébe, utána pedig már csak úgy lubickol benne. Ez a regény is egyik bizonyítéka annak, hogy az ember mesélésre (is) született. Mit számít az a röpke majd kétezer év – a mese örök. Ízes, zamatos a nyelvezete, fordulatos, kalandos a történet, alakjai hétköznapi emberek, akiken néha jót nevetsz, máskor elszörnyűlködsz, néha szereted, néha utálod őket. De mindenképp többet és többet akarsz olvasni róluk, meg akarod ismerni világukat. Néha már azt sem tudod, ki mesél kinek, egymásba fonódnak a szálak, majd szépen kibogzódnak, a mese pedig szövődik szépen, színesen, néha pajzánul, néha humorosan, máskor elgondolkodtatóan. És annyira érdekes látni, hogyan fűződik tovább más mesékbe, hogyan adják szájról szájra, tollról tollra évszázadok múltán. Itt egy Boccaccio novella, ott egy Grimm mese alapja, mint megannyi álmából ébredő Csipkerózsika. És a legértékesebb gyöngyszem: Ámor és Pszyché története, amiben mindent megtalálunk: korképet, társadalomkritikát, realizmust, iróniát, humort, ármányt, szerelmet, féltékenységet, kapzsiságot, szeretetet és megbocsájtást, isteni világban tükröződő evilágot – istenek tanácsában kikarikírozott szenátust, fiára ráripakodó isten-anyát, mostohaként kiszolgáltatott, de jutalmát elnyerő Hamupipőkét.
És ha a változatos történetek sora nem lenne elég – a regény vége újabb fordulattal szolgál, új megvilágításba helyez mindent, értelmet ad a kalandnak. Beavat a misztériumba.

>!
Sapadtribizli P
Apuleius: Az aranyszamár

Kicsi koromban nagyon szerettem a Xéna és Herkules sorozatokat, azt a világot, amit bemutattak, a mítoszok és legendák világát, amikor még az istenek köztünk éltek.
Nagyjából ilyen világba kalauzolt el Apuleius is. Minden sarkon mágia, istenség, emberi gyarlóság, szerelmi csatározások vártak rám; és bár kezdetben idegennek tűnt számomra ez az élet, ahol az isteni szféra és az emberi szféra ilyen szoros kapcsolatban van egymással, hamar magába szippantott, olyannyira, hogy alig vártam, hogy újra belépjek ebbe a világba, hogy újra olvashassak egy érdekes, vagy éppen pajzán mesét, hogy együtt bolyongjam be Luciussal ezt a világot – fizikailag, és szellemileg is – a meséken keresztül. Mert – teljen el bár kétezer év – a meséknek még mindig hatalmuk van! A mese, az elmesélt történet az igazi kapocs a múlt-jelen-jövő között, amíg mesélünk, átadjuk a tudásunkat, az élettapasztalatunkat, és közben még szórakozunk is. És ha mi vagyunk a hallgatók, akkor meg éppen, hogy tanulunk, és szórakozunk általa. És Luciussal barangolni azt jelentette, hogy mi is leülünk az öreg néni mellé, és óhajtva hallgatjuk, ahogy elmondja Amor és Psyché csodálatos történetét, vagy más mesélő mellett figyelünk feszülten. A mesének ilyen közösségi szerepe is van. És ez a mesefüzér ezt is szépen felépíti.*
Nagyon szerettem ebben a világban lenni! Érdekes történetek, érdekes nyelvezet, nagyon sok házasságtörés, sok szamár-bőgés ( :P siránkozás), sok varázslat, és a csodás Amor és Psyché történet, ami engem is lenyűgözött – nem is a története inkább a hangulata, a megfogalmazása.
Külön érdekesség volt, hogy sok más irodalmi olvasmányomnak felfedezhettem a gyökerét, vagy felhasznált motívumokat; egy ilyen például a varázsszeres szelence, ami átváltoztatja az embert, ami visszaköszönt az egyik kedvenc könyvemben, A Mester és Margaritá-ban is.
Nem gyerekeknek való olvasmány, de aki kicsit is vonzódik a mitológia világa iránt, annak bátran, tiszta szívből ajánlom!

*Román irodalomból beszéltünk még sokat a mesélés-elmesélés fontosságáról, a Hanul Ancuței kapcsán, és elgondoltam, hogy furcsa, hogy ez a többezer éves bevállt műfaj, a mesefüzér miért nincs jelen a magyar irodalomban is?! Persze, az én ismereteim hiányosak, szóval, ha mégis van ilyen, kérlek, jelezzétek!

1 hozzászólás
>!
ppeva P
Apuleius: Az aranyszamár

Nagyon jó volt! Hihetetlen, hogy közel két évezreddel ezelőtt íródott. Mesék, pajzán történetek, regék és mondák szövődnek egymásba, színezik a rövidke alaptörténetet. És mindennek köszönhetően ennyi éven keresztül fennmaradnak, és élvezhetően, átélhetően maradtak fenn.
Inkább a kegyetlenségek miatt éreztem +18 karikásnak. Persze van benne szex is, de mi ez a manapság szokásos és elfogadott leírásokhoz képest. A szamaras leírást meg inkább viccesként olvastam, mint egyes férfiak örök álmának (bocs!) megjelenítését… naná, én, a nagy csődör…

>!
alaurent MP
Apuleius: Az aranyszamár

Kamaszkorom egyik meghatározó élménye volt a könyv, nem először olvasom újra. Ma már nem a pajzán, szabados történetek miatt. Apuleius nagyon friss nyelvezetű író, és az emberiség nagy, közös történetgyűjteményének szép darabjait tartalmazza ez a műve. Nem annyira a szamár kalandjairól szól, az csak kerettörténetet ad az úton-útfélen felszedett-hallott történetek elmesélésére. Ezek pedig nagyon sok helyről ismerősek: Boccacciótól, a magyar népmesekincsből, Grimm fivérektől. Ez nem von le semmit az értékükből, nekem nagyon tetszett sokadik verzióban is, többedszer elolvasva is. Marad a kedvencek között…

>!
encus625 P
Apuleius: Az aranyszamár

Már a saját ókoros kihívásomra is el szerettem volna ezt a könyvet olvasni, de akkor mégis mást választottam. Nagy szerencsénk van nekünk magyaroknak, hogy egy Révai József fordította ezt a könyvet. Hiába kétezer éves, mégis olvasható, ugyanakkor régies nyelvezete van. Tulajdonképpen a könyv nem más, mint mesék a mesében. Néhol már annyira bele lehet feledkezni a történetekbe, hogy a végére el is felejtettem, hogy ki mesél és kinek.

>!
Helikon, Budapest, 1971
266 oldal · Fordította: Révay József
>!
Fapicula
Apuleius: Az aranyszamár

Érdekes volt, pajzán, olvasmányos, néhol szellemes néhol kissé perverz, ám valahogy mégis nagyon nehezen haladtam vele.
Viszont felkeltette a figyelmemet, hogy a közbeszúrt történetek java részében a nők a fő gonoszok, aljas, szemérmetlen, kétszínű némberek :)

>!
GTM P
Apuleius: Az aranyszamár

Ezt is jó régen olvastam, és nagyon szerettem. Cselekmény szintjén szinte semmi nem maradt meg belőle, kivéve Ámor és Psyche történetéből valami kevés. Emlékszem viszont, hogy sokat nevettem, és itt ébredtem rá arra, hogy az ókor embere is hús-vér ember volt, nem az az eszményített, fennkölt lény, mint addig képzeltem. Meghökkentettek a pajzán históriák! Még ma is mosolygok, ha a könyvre gondolok, pedig nem emlékszem konkrétan mi váltotta ki a mosolyt. A történet eltűnt, a hangulat megmaradt. Kell ennél több?

>!
virezma P
Apuleius: Az aranyszamár

Fordulatos, mint a Candide, pajzán, mint a Dekameron. Mégis mindkettőt megelőzi. Sőt az a gyanúm, hogy a Szentivánéji álom szamarát is előlegezi. Amor és Psyche sztoriját meg mindig is szerettem olvasni. Jó volt ez a szamárbőrbe bújt kalandvágta.

>!
Noro MP
Apuleius: Az aranyszamár

Az első ponyvaregény: van benne kaland, erotika, krimi, fantasy… minden, ami szórakoztatja az olvasót régen és ma. És emellett még a stílusa is szép. Egyedül az utolsó rész az, ami nem feltétlenül a kívánt hatást váltja ki a modern olvasóból: mert nagyon helyes, hogy Lucius kalandjai során ráébred, mi igazán értékes az életben, de a szerző ezt holmi egyiptomi misztériumvallásokhoz köti, amelyről azért nehéz elképzelnem, hogy annyival többet érne Jupiternél és peretuttyánál :)

>!
Izolda +SP
Apuleius: Az aranyszamár

Az első pár oldal kicsit katyvasz, de aztán megszokja az ember, hogy ez itt az ókori dekameron. Ami persze baromság, mert fordítva. :)
Egyrészt szórakoztató, nagyon más világ. Másrészt ennyi erőszakot! Na, meg a vége felé az erősen 18-karikás fejezet…
Sajnálom, hogy így lett vége, annyira nem illik az egészhez ez a paposdi.
A legjobb rész az Amor és Pysche volt , minden erőszakossága ellenére.


Népszerű idézetek

>!
virezma P

Aztán búzát, árpát, kölest, mákot, borsót, lencsét és babot hozatott, összekeverte, púpos nagy halomba összeöntötte, s utána így beszélt hozzá:
– Gondolom, hogy ilyen csúf cseléd létedre csak kitartó szolgálataid révén szerezted szeretőidet, más úton-módon semmiképp; nos hát, ezennel magam is kipróbálom ügyességedet: válogasd szét ezt a halom összekevert magot, az egyfajta szemeket külön-külön csomókba rakosgasd rendbe, s még ma estefelé utolsó szemig készen add át nekem!

118. oldal

>!
rlb_32557241

Mert amiről senki sem tud, az talán meg se történt.

Tizedik könyv, 299. oldal

>!
eme P

Alig néhány napig tartózkodtak itt a mi hótiszta-erényű papjaink s ezalatt jó kövérre híztak a közönség bőkezűségéből, jól megszedték magukat dús adományokból, amiket jóslataikkal harácsoltak, s egyúttal a pénzszerzésnek újfajta módszerét eszelték ki. Akármilyen esetre mindig ugyanazt az egy jóslatot adták, ezt a különféle helyzetekhez alkalmasan fejtegették s ekként lóvátettek rengeteg embert. A jóslat így hangzott:

Azért szántják föl páros ökrök az ugart,
Hogy jövőre dúsan sarjadhasson a vetés.

Most aztán ha például jegyespár intézett hozzájuk kérdést, azt mondták, hogy hiszen benne van a felelet a jóslatban: házaspárrá kell egyesülniük, hogy gyermekek vetése sarjadhasson belőlük. Ha olyasvalaki adta föl a kérdést, aki birtokot akart vásárolni: kétségtelenül javallta szándékát a jóslat, amely páros ökröket, vetéssel dús mezőt emleget. Ha valaki habozott, hogy útra keljen-e vagy sem és isteni útbaigazítást kért, úgy magyarázták, hogy: hiszen már párbafogva útrakészen állnak a világ legszelídebb négylábúi, a föld dús termése pedig jelzi, hogy haszna lesz az útból. Ha valaki csatába vagy rablóbanda üldözésére indult s affelől érdeklődött, vajon tanácsos-e elmennie vagy sem, bizonykodtak, hogy a jóslat félreérthetetlenül győzelmet ígér, mert az ellenség nyakát igába fogja törni s dús és bőséges lesz a zsákmány, amelyet a rablóiktól szerez.
Ezzel a ravasz és csalafinta jósolgatási móddal rengeteg pénzt harácsoltak.

188. oldal

3 hozzászólás
>!
MLinda P

Szóval a haj oly pompás ékesség, hogy egy asszony teleaggathatja magát arannyal, ékszerrel, szép ruhával, minden cifrasággal, mégsem fogja senki szépnek mondani, ha nem tartja választékos rendben a haját.

31. oldal, Második könyv (Helikon, 1971)

2 hozzászólás
>!
exti

– Ennek a betegségemnek eredendő oka, egyúttal orvossága és egyetlen mentsége te magad vagy. Mert a szemed szememen keresztül szívem mélyéig hatolt, és velőmben izzó tüzet gyújtott. Könyörülj hát rajtam, aki miattad sorvadok, s egyáltalán ne tartson vissza az atyád iránt érzett tisztelet, hiszen feleségét a halál torkából csak így mentheted meg neki, hiszen igazában csak azért szeretlek, mert a te arcodban is az ő vonásait ismerem fel. Teljesen nyugodt lehetsz, egyedül vagyunk; meg kell tenned, itt a kedvező alkalom. Mert amiről senki nem tud, az tán meg se történt.

Tizedik könyv

>!
gybarbii P

Nos, én neked e görög szabású regényben sok-sok tarka történetet fűzök egybe, és kíváncsi füled csintalan csacsogásommal elbódítom (ha ugyan a huncutkodó nílusi nádtollal telefirkált, efféle egyiptomi papiruszt elolvasni nincs ellenedre), hogy megcsodáld: miként fordul másra az emberek sorsa, amint átváltozik testük, s hogyan zökken újra régi medrébe, amint testüket visszakapják.

(első mondat)

>!
virezma P

– Aki ama Psyche nevű királyleányt, Venus szökött rabszolgalányát előkeríti vagy búvóhelyét leleplezi, jelentkezzék a Murtiáról nevezett oszlop mögött Mercurius kikiáltónál, ahol is tiszteletdíj gyanánt kap Venustól tulajdon magától csattanós csókot hetet, meg egy bársonyos nyelvcsókot, édesebbnél-édesebbet.

117. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Vénusz
>!
eme P

Lombos erdő sötétlett az égbe nyúló zord hegyen, amelynek szakadékos oldalában – , ott, ahol meredek és megközelíthetetlen sziklák övezik, messze nyúló horpadásos, széles és cserjékkel sűrűn benőtt völgyek futottak körben mintegy természetes védelemként. A hegytetőről haragos bugyborékolással egy bővízű forrás zuhogott alá, s amint a meredeken lerohant, ezüstös fodrokban gyöngyözött, majd több vékony ágra szakadozott majd meggyülemlett víztömegével öntözte a völgyeket, s mint valami megduzzasztott tenger vagy megáradt folyó, mindent ellepett. A hegyszakadékok végében mered a barlangvár: körülötte jobbra-balra messze nyúlnak a birkaakolnak használt karámok erős, kemény fonatú sövényoldalai. A barlang bejáratat előtt kőfal húzódik keskeny ösvény gyanánt.

74-75. oldal

>!
eme P

mind a szánkat tátottuk ámulatunkban: mintha csak az orvosisten nagyjából legallyazott bütykös botjára sima gyűrűzéssel ama dicső kígyó kúszna fel.

7. oldal

2 hozzászólás
>!
dokijano

Nos hát, az asszony, mikor a kicsinyke Cupido még csak az első lángocskát élesztgette benne, s nem bírt erejével, magába fojtotta gyengéd hevülését, s ellenállt. De mikor szíve csordultig telt az őrült szenvedéllyel, s mikor már Amor őrjöngve dúlt benne, megadta magát az isten hatalmának: gyengélkedőnek tettette magát és lelke sebét testi betegség ürügyével takargatta. Mindenki tudja, hogy a szerelemnek s a testi betegségnek kóros hatásai közérzésben s az arcon hajszálnyira egyezők: arca haloványult, szemei bágyadtak, térdei meg-megcsuklottak, álmából fel-felriadt, s a lassan emésztő szenvedélytől egyre keservesebben sóhajtozott.

210. oldal, Tizedik könyv (Magyar Helikon, 1971.)


Hasonló könyvek címkék alapján

Kamel Daoud: Új vizsgálat a Meursault-ügyben
Mouloud Mammeri: Ópium és ököl
Yasmina Khadra: Kabul fecskéi
Abdelhamid Benzine: A tábor
Yasmina Khadra: A merénylet
Marcellus Mihály: A trónbitorló
Publius Cornelius Tacitus: Tacitus összes művei
Lukianos: Lukios vagy A szamár és más szatírák
Lukianosz: Lukianosz összes művei I-II.