Amor ​és Psyche 8 csillagozás

Miletosi mese
Apuleius: Amor és Psyche

Apuleius, aki a második században élt, korának legnevezetesebb szónoka és költője volt. Nagyon híres a valószínűleg önéletrajzi elemekkel tűzdelt Aranyszamár, aminek egyik hosszú részlete az Amor és Psyche. A történet keretében egy öregasszony mesével próbálja megvigasztalni egy lányt, akit az esküvőjéről raboltak el. A mese főszereplője az összehasonlíthatatlanul szép Psyche, egy királylány, akibe Vénusz fia, Amor visszafordíthatatlanul beleszeret. 12 színes reprodukcióval illusztrálva.

>!
Budapest / Gyoma, Magvető - Kner (hasonmás), 1982
42 oldal · ISBN: 9632719123 · Fordította: Révay József

Kedvencelte 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
egy_ember
Apuleius: Amor és Psyche

„Amor és Psyche meséjét a Krisztus utáni II. században élt madaurai Apuleius jegyezte föl Metamorphoseon Libri XI. című regényében (a IV. könyv 28. fejezetétől a VI. könyv 24. fejezetéig). A R. Helm-féle szövegkiadás alapján (Lipsiae, Teubner, 1913 p. 96-147) magyarra fordította Révay József . Sajtó alá rendezteKirály György, mint a Monumenta Literarum I. sorozatának 2. számát.”
Ezt a kiadását olvastam az ismert Amor és Psyche történetnek, ami minden mesék egyik ősforrása. Próza ugyan, de bármikor el tudom képzelni, mint egy antik drámát, akár komédiát, akár tragédiát, a rendezői felfogástól függően.
Mert van itt minden: Legkisebb királykisasszony és gonosz testvérek, isteni jóslatok és szembeszállás az isteni akarattal, szerelem és bosszú, pokolraszállás és más próbák, és olyan vég, ahol a gonosz elnyeri méltó büntetését, a jó pedig méltó jutalmát.

>!
berg 
Apuleius: Amor és Psyche

Kedves mese (nem monda, vagy vallási szöveg) istenek és halandók konfliktusos egymás mellett éléséről, pedig ugyanolyan jó és rossz tulajdonságokon osztoznak. Főszereplője egy szépséges leányasszony; kalandok, halál és szenvedés árán a szerelem diadalmaskodik; vélhetően az anyós is megbékül, táncol az esküvőn.
Versként zengő próza. Kicsit egyszerű(sített) a stílus, igazi párbeszéd helyett leíró részt követ egy-egy megszólalás, egyenletes ütemben.
Az Aranyszamár nélkül is érthető, élvezhető.

>!
anesz P
Apuleius: Amor és Psyche

Kedvenc görög mondám. Az Aranyszamarat is kétszer végigolvastam még anno miatta. Szerintem ebben a mesében benne van minden, ami egy jó történethez kell: két szerelmes, akiket elválasztanak egymástól, irigykedő, gonosz nővérek, próbatételek, és a végén a boldog befejezés. Bár Psyche enyhén szólva is naiv, beleesik ugyanazokba a hibákba, de ettől emberi. Nem ilyenek vagyunk mi is? Ugyanakkor amikor kiderül a testvérei álnoksága, ő segíti őket a halálba a kapzsiságuknál fogva, tehát ravasz is, ha kell. A bosszú, amivel Venus üldözi a menyét, abnormális, ezzel szembe nagyon tetszik az, hogy mindenki jóindulatú Psychével, és segíti a próbák során. Amor pedig minden férfihős prototípusa, nagyon csípem! :-))
A nyelvezete pedig annyira lírai és szép, hogy azt tanítani kellene!
Bármennyiszer el tudnám olvasni!


Népszerű idézetek

>!
egy_ember

És menten hívja szárnyas, szeleburdi fiát, aki léhaságával megcsúfol minden tisztességet, fáklyával, nyíllal a kezében éjnek évadján idegen házakba surran, megbomlaszt minden házaséletet, bűnt.bűnnel megtorlatlanul tetéz: minden tette merő garázdaság.

4. oldal

>!
berg 

Felparázslott a két gonosz testvérben a keserű irigység tüze, s hazamenet mindkettőjükből csak úgy záporozott a nyelvelés. Hát nekifohászkodik ám az egyik:
– Ó, rettenetes, gonosz Vaksors, a te műved, hogy egy apa egy anya leányainak ilyen homlokegyenest ellenkező élet jusson osztályrészükül! Hogy épp mi, a két elsőszülött, jöttment férjeink kényére vetett rabszolgák gyanánt hervadozzunk, mint a száműzöttek, otthontalanul, hazátlanul, messze szüléinktől, a legfiatalabb meg, ez a vakarcs, istent fogott férjül és mérhetetlen vagyonhoz jutott, pedig azt sem tudja, mihez fogjon ekkora kincsözönnel. Láttad ugye, testvér, mily rengeteg és mily gyönyörű ékszerek hevernek ott a palotájában, micsoda ragyogó ruhák, micsoda tündöklő drágakövek, az ember lépten-nyomon mennyi drágaságon tapos? Hozzá még ha a férje is olyan szépség, ahogy ő mondja, akkor nincs nála a kerek világon boldogabb asszony. Ha viszonyuk egyre szorosabbra fűződik, istenférje egyre jobban beléhabarodik, még belőle is istennőt farag. Bizisten, máris olyan, úgy tartja magát, úgy méltóságoskodik. Máris egyre fölfelé sandít az asszonyka, szinte árad belőle az isteniség, hangok a szolgálói, és a szeleknek is parancsol. De ó, szegény fejem, az én uram vénebb az apámnál, kopaszabb a töknél, incifincibb egy kis kölyöknél, s palotája minden ajtaját retesszel őrzi, zárral torlaszolja.

>!
berg 

– Tessék, még utóbb megesik a szívem hasa csábító gömbölyűségén, hiszen ezzel a gyönyörűséges csemetével tesz boldog nagymamává. Micsoda boldogság, hogy fiatal életem virágjában nagymama lesz a nevem s egy rongyos cseléd kölykét emlegetik Venus unokájaként!

>!
berg 

Volt egyszer egy város, volt abban egy király meg egy királyné. Volt nekik három világszép leányuk, de akármilyen csuda gyönyörű volt is a két nagyobbik, mindenek hiedelme szerint mégiscsak fölért hozzájuk az emberek ünneplő magasztalása, de a legkisebb leány tündöklő-ragyogó szépsége előtt a szegényes emberi szóvirágok halvány dadogásba bágyadtak.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Aiszóposz: Aiszóposz meséi
Kamel Daoud: Új vizsgálat a Meursault-ügyben
Abdelhamid Benzine: A tábor
Mouloud Mammeri: Ópium és ököl
Yasmina Khadra: A merénylet
Yasmina Khadra: Kabul fecskéi
Aesopus: Állatmesék
Mary Pope Osborne: Vakáció a vulkánnál
Baktay Ervin (szerk.): Indiai regék és mondák
Ezio Savino: Egyszer volt az ember 4.