Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Illusions – Illúziók (Wings 3.) 239 csillagozás
Laurel tavaly óta nem találkozott Tamanival; akkor arra kérte a fiút: engedje el. Bár még mindig sajgott a szíve, biztos volt benne, hogy jól döntött, amikor Davidet választotta. De amikor az élet végre visszatér a normális kerékvágásba, Laurel felfedezi, hogy ismét harcolnia kell egy ismeretlen ellenféllel. Újra Tamanihoz kell fordulnia védelemért és jótanácsért, mert az Avalont fenyegető veszély nagyobb annál, mint amit a tündérek valaha is képzeltek volna. Most először Laurel nem lehet biztos abban, hogy ők kerülnek ki győztesen.
Eredeti megjelenés éve: 2011
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek Könyvmolyképző
Enciklopédia 9
Szereplők népszerűség szerint
Tamani · Tamani de Rhoslyn · Laurel Sewell · Shar
Kedvencelte 22
Most olvassa 14
Várólistára tette 85
Kívánságlistára tette 76
Kölcsönkérné 4
Kiemelt értékelések
„De az idő már csak ilyen: rohan, amikor állnia kellene, és csigalassúsággal vánszorog, amikor a legelviselhetetlenebb a helyzet.”
Na végre, ezt vártam!
Sokkal jobb volt, mint az első két rész. Kínszenvedés volt azokat olvasni, itt viszont az elejét leszámítva, pörögtek a lapok a kezeimben.
Laurel végre kezd magához térni, nem csak azért, mert éledezik benne némi felelősségérzet, hanem mert a két fiúval való kapcsolata is érdekesebb, érzelem dúsabb.
Már nem akartam megfojtani, inkább csak morogtam, ha nem éppen úgy viselkedett, ahogy vártam volna.
Davidet nem kedvelem, sosem szerettem, de most aztán egyenesen utálom.
Értem az okát annak, miért dönt úgy ahogy, de akkor is túlzás és nagyon irritáló személyiség.
Tamani, pedig kedvencem lett. Egyik percről a másikra történt. Még nem tudom mivel is váltotta ki igazán, de szerettem róla olvasni.
Az események pörögtek, nem unatkoztam, izgalmas volt számomra.
Volt némi szerelmi hiszti, de nem vártam sokat, és így el is tudtam engedni. Meg is lepődtem magamon.
Avalon, pedig egy olyan hely, melyről csak álmodni lehet, de ha létezik, én váltok oda jegyet. Csodálatos!
Szóval örülök, mert megérte olvasni, és most már feltétlenül befogom fejezni ezt a sorozatot.
Egy olvasásnak tökéletesen megfelelt.
Ennél a könyvnél többször éreztem már azt, hogy az írónő nem arról ír, amiről olvasni szeretnék. Ez megint így volt. Még mindig sokkal érdekesebbnek találom Avalont, mint Laurel hétköznapi kis életét, ahol próbál 2 pasi közt dönteni, illetve néha éri egy-egy troll támadás. Nem, én Avalonról, a tündérbirodalomról szeretnék hallani!
Laurel már tűrhetőbben viselkedett az előző részekhez képest. A szerelmi háromszög még mindig megvan, de végre látom, hogy Laurel próbál kezdeni valamit az életével. Ebben a részben még inkább Tamanit preferáltam.
Ami pedig rengeteget dobott a könyvön, az Yuki megjelenése volt. Nagyon kis titokzatos, de én kedveltem. Kíváncsi leszek, hogy ebből a szálból mi lesz.
Megfogalmazódott bennem egy gondolat a közepe táján, amin nem tudtam túltenni magam. 3 könyvön vagyok túl, de még mindig elképzelésem sincs, hogy a szereplőknek tulajdonképpen milyen végső céljaik vannak? Mit akarnának elérni a sorozat végére? Laurel még erősen gondolkodik, hogy hol éljen egyáltalán, na meg kivel. Szerintem nem fogok választ kapni a befejező részben a rengeteg kérdésemre. Viszont nagyon kíváncsi vagyok, mit akar ebből az írónő…
Az első két kötet után ismét beszippantott a könyv és a történet. Laurel és Tamani a két kedvencem újra. A többieket is nagyon szerettem, nélkülük nem lett volna ilyen jó a könyv. David és a többiek is nagyon szerethető karakterek. Avalont és a tündéreket pedig imádom! :)
Már csak egy rész van hátra, izgatottan várom, mi lesz velük! :)
Wings 3
Ez a rész is jó volt, tetszett.
Új szereplő lépett a történetbe, rejtélyes és gyanús fiatal lány. Ebben a részben kicsit több volt a nyűglődés a szerelmi háromszög miatt, ezért nem is lehetett nálam kedvenc a könyv. Részemről a tündér fiúnak szurkolok, tekintve a megélhető életkor különbséget és más okokból is, de azért vérzik a szíven a halandó fiúért is. Mindkét fiú nagyon érdemes a szerelem viszonzására, egyikben sincs semmi hiba, vagy kivetni való, de hiába csak az egyikük nyerhet.
Sok rejtélyes esemény jutott ebbe a részbe és függő vége van, úgyhogy már olvasom is a következő részt, amiben biztos választ kapok az összes nyitott kérdésre.
Rögtön a könyv elején hatalmas bombaként robban egy fordulat – amit nem fogok lespoilerezni – de tényleg mindent megváltoztat…és ismét ott találom magam, hogy csak 10 percet szerettem volna olvasni lefekvés előtt, de kiolvastam a könyvet. Újabb rejtélyek és személyek gazdagítják az olvasmányélményünket, illetve véleményem szerint az írónő humora eddig sem volt kispályás, de ezen a részen többször is hangosan kacagtam. Aztán lefagytam…
“Mennyi csillag van az égen, gondolta, miközben próbált magához térni.”
Aprilynne Pike aztán meg tudja váratni az embert. Ugyanúgy, ahogy az előző két kötetnél, itt is az utolsó száz oldalra sűrűsödik minden izgalom, de akkor már olyan késztetés lesz úrra az emberen, hogy minden bizonnyal végigolvassa együltő helyében a könyvet. Velem is ez történt. Sajnos, az előtte levő körülbelül kétszáz oldal picit unalmassá vált Laurel dilemmájával melyik világot és melyik fiút válassza. Megértem én, hogy nem könnyű, de mindezt 200 oldalon olvasni…
Természetesen ettől elvonatkoztatva kaptunk egy újabb rejtélyes esetet spoiler, ami arra sarkall, hogy még ebben a pillanatban elkezdjem a következő és egyben utolsó részt. Hiszen Yukiról kiderült a titok spoiler, de vajon mi lehet ennek és az érdekes trollokkal összefüggő esetek hátterében?
Őszintén megmondom, hogy nem tudom, azért éreztem-e ilyen jónak, mert sokkalta rosszabbra készítettem föl magam, vagy mert ténylegesen jó volt.
Viszont ezen nincs mit tagadni: tetszett. Még mindig vannak hibái, de nem akartam ritmusosan se a saját fejemet a falba verni, se Laurel fejét büdös ponttyal csapkodni.
Így három rész után egészen megbékéltem a növényesdivel, egy legyintéssel elintézem, és próbálok úgy állni hozzá, hogy „ez nem is olyan borzalmas elgondolás”, de azért megmaradtak a szarkasztikus felhorkantások itt-ott.
Tényleg úgy érzem, mintha fejlődne Aprilynne Pike, tök gyorsan olvastam, amikor a kezembe került a könyv. A története… háááát itt-ott kicsit unalmas, elég tipikusan próbálja megcsavarni a dolgokat a közepe felé, de hát elnéztem.
A szerelmi dráma még mindig megvan, Davidet még mindig nem bírom, Tamani őrülete Laurel iránt kezd idegesíteni, Laurel már annyira nem idegesít. (Oké, David kap egy piros pontot ezért a mondatáért: "Most nézz meg minket! – mondta David. – Annyira szánalmasak vagyunk. Az egész életünk körülötte forog…)
Azért a végén egy csöppet meglepett az írónő, de a függővége… hát nem valami profi. Mondjuk annyira éppen nem übergáz, mint A morganville-i vámpírok 1. vége… :D azt nem hiszem, hogy lehet tetőzni mondjuk, de ez már más téma.
Nem fogok beleőrülni a várakozásba, de aranyos kis sorozat lett így a harmadik részre. Kíváncsi vagyok a lezárásra. Remélem mostanra mindenki felocsúdott a második mondatom okozta sokkból, hogy őszintén tetszett xD
Azta! Ez valami eszméletlen volt. Végre kezdenek sokkal, de sokkal érdekesebbé válni a dolgok.
Laurel az előző részben már választott, de még mindig nem biztos benne, hogy mit is érez Tamani iránt. Az elején egy kicsit sok volt nekem ez a féltékenykedés, meg már megint a bálok, amin muszáj ott lenniük a szereplőknek, de ahogy haladt a történet úgy lett minden sokkal izgalmasabb is. Az új szereplőt Yukit mindenki furcsának talál, és nem bíznak benne… miatta kezd csak igazán beindulni a sztori, és a David – Laurel – Tamani páros csak fokozza.
Még mindig nem tudom melyik srácot kedvelem jobban, habár most elkezdtem Tamani felé hajlani. Szegény tündér szenvedett már eleget.
A vége nagyon felcsigázta az érdeklődésemet, szóval minél hamarabb megpróbálom folytatni a sorozatot :)
Pike egy alávaló, aljas, gonosz lény amiért a befejezés hatása alá kerültem és most nem fogom tudni lehúzni a könyv minden hibáját.
A legnagyobb probléma ezzel a könyvel, az elsősorban az, hogy semmi nem történik benne. Vagyis de, csak az meg nem érdekel. Mert a cselekmény 95,9 százalékát az teszi ki, hogy Laurel nem tud dönteni, hogy Tamanit vagy Davidet válassza. És még azt se normálisan, hanem gusztustalan, beteg módon. Elvárja, hogy együtt érezzünk a főszereplővel, aki egy önző, hisztis kis liba és azt szívesebben olvasnám, ahogyan kibelezik.
Már nem érdekel se Tamani, se David, mind a kettő idegesítő és önző, úgyhogy már tök mindegy. Ugye Laurelt meg sajnálnunk kell, mert a két fiú érte verekszik és folyton féltékenyek egymásra.
Az időben is csak ugrálunk, már két év telt el a kezdés óta, de ezzel az írónő nem igazán kezdett semmit. Ez alatt úgy értem, hogy történnie kellett volna valaminek, mivel telik az idő. Cselekmény- vagy karakter fejlődés stb. De nem. Az egyetlen dolog ami történik az az, hogy most már Laurel tud porokat keverni, de természetesen már azzal se megyünk semmire, mert nem hatnak a trollokra.
Akcióra ne számítsunk, az utolsó 20-30 oldalon kapunk végre valami igazán jót, addig csak tökölünk és azon vacillálunk, hogy kivel smároljunk. Közben akkora logikai bukfencek vannak benne, amitől garantálom, hogy mindenki egy héten túl gyógyuló agyf*szt kap. És különben is, Pike annyi mellékszálat ír a könyvbe ami sokkal érdekesebb lenne, mint Laurel és az ő kis nyavalygásai, de a könyv csak ennyit kezd vele: „Látod milyen izgalmas és rejtélyes? Felkeltettem a kíváncsiságod? Akkor jó, mert most elrakjuk és többet nem foglalkozunk vele, de nézd Laurel már megint picsog! Menj és érezz együtt vele!”
Az egyetlen potenciál a könyvben, az a Yuki vonal, hogy nyomoznak utána. Talán ha nem tudnám, hogy a Yuki mit jelent még izgalmas is kéne, hogy legyen, de onnantól kezdve már csak a hajamat tépem.
Örülök, hogy volt egy majdnem teljes napom amit amit olvasásra szemlélhettem. Folytatódott a kaland, újabb érdekes és izgalmas szituációk történtek. Emelett igazán humorosra sikeredett ez a kötet. Tamani sokkal inkább a cselekmény részese lett, többet kaptunk a karakteréből. Személy szerint örülök, hogy Laurel és édesanyja újra harmonikus kapcsolatuk van, mindent meg tudnak egymással beszélni, ami ebben a kötetben teljesül ki. Kaptunk új szereplőket is akik tovább fokozták a hangulatot, persze mi is találgathattunk főszereplőinkkel, hogy ki mond igazat és bízhatunk-e benne. Mindenesetre egy cseppet se unatkoztam, élveztem minden egyes percet ami a történettel tölthettem. Várom az utolsó kötetet kiváncsi vagyok hova fog kifutni a cselekmény és hogyan fog befejeződni a sorozat.
Népszerű idézetek
– […] Nem haverkodok azzal, akinek le fogom nyúlni a nőjét.
55. oldal
[…] Csak nem voltál itthon, amikor én megérkeztem. Így aztán… bejutottam.
-De hisz be volt zárva az ajtó! – kiáltotta Laurel. Nem volt fél perce sem, hogy elfordította a kulcsot a zárban.
-Bezárva? Ez? Ugyan már! – mondta Tamani. – Az emberek ennyi erővel akár nyitva is hagyhatnák az ajtót.
206. oldal
– Szeretem Davidet. Már annyi mindent átélt velem. – Nevetni kezdett. – Tudod, miféle dolgokat.
– Én ne tudnám! – felelte az asszony sokatmondó arccal. – De a szerelem éppolyan önző is, mint amennyire önzetlen. Nem szerethetsz valakit csak azért, mert úgy érzed, hogy úgy illik. Ebben az esetben az akarás nem elég.
113. oldal
– Akár össze is barátkozhatnál Daviddel. – Egyenesen Tamanira nézett, amikor a fiú nem mondott erre semmit, csak a homlokát ráncolta. – Sok bennetek a közös vonás, és együtt ülünk a pácban.
Tamani megrázta a fejét. – Nem menne.
– Miért nem? Rendes srác. Neked is jót tenne, ha lennének ember barátaid – mondta a lány, arra célozva, hogy szerinte ez rejlik a probléma mélyén.
– Nem erről van szó – mondta Tamani, és legyintett egyet.
– Akkor meg miért nem? – csattant fel Laurel.
– Mert nem haverkodok azzal, akinek le fogom nyúlni a nőjét – mondta ki kereken a tündérfiú.
A sorozat következő kötete
Wings sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- Anna Banks: Poszeidón 87% ·
Összehasonlítás - Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna 85% ·
Összehasonlítás - Rainbow Rowell: Tévelygő fiú 87% ·
Összehasonlítás - Richelle Mead: Dermesztő ölelés 92% ·
Összehasonlítás - Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai 90% ·
Összehasonlítás - Marah Woolf: Ne gyűlölj! 90% ·
Összehasonlítás - Csóti Lili: Hetedvérig 89% ·
Összehasonlítás - Holly Black – Cassandra Clare: A rézkesztyű 91% ·
Összehasonlítás - Richelle Mead: Vérvonalak 90% ·
Összehasonlítás - Joss Stirling: Lélektársak – Sky 87% ·
Összehasonlítás