Falusi ​elégia 0 csillagozás

Egyelőre csillagozni sem tudom, félek, túl keveset adnék rá, úgy 2,5–3 csillagot. Pedig láttam benne sok jót is, de egyszerűen frusztrált egy idő után… hogy pontosan mi is, azt nem tudom megmondani. A végére akartam érni, le akartam tudni. Pedig csak kilencven oldal az egész, bakfitty, mondhatni.
A kötet nyitóműve óriási kedvencem. (Sajnos, eléggé elcsépelt mára, de attól még… az én vonzalmam már régtől datálódik.) Meg Az irisórai szarvas volt kötelező – talán… de ebben már nem is vagyok biztos.
Annyira szeretném dicsérni, annyira szeretném elmondani, hogy micsoda csodás szófűzérek vannak a verseiben, kellemes rímek, szép képek, szimbólumok… Mert ez mind igaz. De az a nyomott hangulat, az a „fogyjon az út, társak, siessünk” olvasási élmény nem hagy el, nem hagyja elmondani mindezt szépen, szabatosan, ahogy illenék.