Áprily ​Lajos összes költeményei 9 csillagozás

Áprily Lajos: Áprily Lajos összes költeményei

Áprily Lajos (1887-1967) versei mindig nagy népszerűségnek örvendtek. Hagyományőrző, dallamos költészete könnyen megnyílik az olvasók előtt. Természetlírájának, erdélyi tájverseinek látszólagos egyszerűsége mögött azonban nagy mélységek, az örök emberi kérdések súlyos tartalmai tárulnak fel. Impresszionista képeit hallatlan formai fegyelemmel alkotja meg, klasszikus műveltségével sosem hivalkodik, de mégis mindig átüt a versek szövegén. Művészetének megejtő derűje, látásmódjának kiegyensúlyozottsága mögött modern nyugtalanság feszül. Ez az összetett költészet más hangot szólaltat meg, mint kortársai, a nagy Nyugat-nemzedék költői. Áprily Lajos összes versei utoljára több mint egy évtizede jelentek meg. Az új kiadás, melynek szövegét Áprily életművének legjobb ismerője, Győri János gondozta, néhány eddig ismeretlen verssel is bővül.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Osiris Klasszikusok Osiris

>!
Osiris, Budapest, 2006
662 oldal · ISBN: 9789633898857

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

csavargó


Kedvencelte 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

Bolondkandúr>!
Áprily Lajos: Áprily Lajos összes költeményei

Áprily Lajos igazi klasszikus költő, mind versei formájában, mind tartalmában. Az életben a harmóniát, az idillt keresi, és azt a természetben találja meg. Erdők, madarak, folyók, az évszakok váltakozása, eső, hó: a legtöbb versében a főszereplők, ezek jelképezik vagy kísérik az emberek sorsának alakulását. Életének eseményei (I. világháború, a szülőföld Erdély elvesztése, II. világháború, családi tragédiák, 1939 és 1957 között verseskötete sem jelenhetett meg) egyre több komor színt vittek költészetébe. 1944-45-ben írt háborús versei egyszerűségükben is megrázóak. Élete vége felé a négysoros az egyik kedvence lett, amelyekben az ősz, a közelítő tél, az elmúlás erős képekben jelenik meg, nekem még a japán verseket is felidézték.
Emberség, szeretet, lélek, gondolatiság – akihez ezek az „idejétmúlt” értékek közel állnak, örök barátra lel Áprily költeményeiben.


Népszerű idézetek

eme>!

A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejű cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.

Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.

Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szíved?

Március

15 hozzászólás
worsi P>!

Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon lilák
s az erdő óriás vörös folt,
ne haragudj: nem volt virág.

De puszta kézzel mégse jöttem:
hol a halál nagyon zenél,
sziromtalan csokrot kötöttem,
piros bogyó, piros levél.

S most add a lelked: karcsu váza,
mely őrzi még a nyár borát –
s a hervadás vörös varázsa
most ráborítja bíborát.

Ajánlás

ParadoxH>!

Forma van a versem
egyszerű sorában:
ötvös volt az ősöm
Brassó városában.
Kalapácsolt, vésett
kohó-szikra mellett,
ezüst ampolnákat,
úrvacsora-kelyhet.
Kupák aranyércét
képpel kifaragta,
drágakövet plántált
finom foglalatba.
Boglárokba gyöngyöt,
türkizt, csudakéket,
kösöntyűket költött,
asszonyékességet.
Címert domborított
vén terem falára,
fejedelmi kannát
Bethlen asztalára.
Fújtatója dongott,
kalapácsa csengett,
varjak fellegezték
odafent a Cenket.

Öreg századába
ha most visszamennék,
míves mesteremnek
inasa ha lennék.
Mégis csal az üllő,
mindig csalt a forma,
tiszteltem a strófát,
mintha érce volna.
Míves műhelyemben
kohótüzet raktam,
salaktól az ércét
tűzzel tisztogattam.
Piros parazsamból
üllőlapra tettem,
ötvös-kalapáccsal
kelyhet készítettem.

Szabad kék időkben
hegy-vándora voltam.
Erdélyi nagy erdőt
végigbarangoltam.
Tájak jószagával
tele lett a lelkem,
napos Maros-mentén
sokszor szüreteltem.
Mustját derítettem,
színborát kivártam,
nemesebbet szűrni
századokba jártam.
Elsodort a sorsom,
addig kalandoztam.
Poharat is, bort is,
magammal elhoztam.
Állok poharammal
fájó magyar földön,
s hegyeim borával
telistele töltöm.

Egy pohár bor

1 hozzászólás
Natalie_Danaisz IP>!

Az anyám szeme elmúlt nyolcvanéves,
de mint a szajkó szárnya-tolla: kék.
Nézem s mögötte messze felmagaslik,
ahol laktunk, az erdős kék vidék.

Én nem tudom, hogy milyen kék a tenger,
mi hegyre mentünk, ha kék volt a nyár.
Nekünk az erdő volt a végtelenség,
nekem a szajkó volt a kékmadár.

Az évek rabló-kézzel fosztogatnak,
színek halála minden szürkület.
Rekedt szajkóim régen elrepültek,
irtás az erdő is falunk felett.

Fáradt szemem is egyre veszti fényét.
Kertek felett is szürke gőz terem,
s az októberi eső zuhogója
olyan sötét és olyan végtelen.

Ha most az égi kékség is kilobban,
a szép színekből nekem mi marad?
Nő a homály s én néha úgy marasztom
azt a fogyó szajkó-kék sugarat.

(Kék sugarak)

Kapcsolódó szócikkek: szajkó
2 hozzászólás
eme>!

Most már a barna, dérütötte rónán
mulandóságról mond mesét a csend.
Most már szobádba halkan elvonulhatsz
s hallgathatod az álmodó Chopint.

Most már a kályhatűz víg ritmusára
merenghetsz szálló életed dalán,
míg bús ködökből búcsút int az erdő,
mint egy vöröshajú tündérleány.

Ősz

beitghanima >!

Próbálgatom, tanulgatom,
hogy ne szeresselek nagyon.
Félelmetesek a viharok
s én romló törzsű fa vagyok.

Védekezés

ParadoxH>!

Áprily Lajos: Amerre Dante járt

Már nem jutok zengő Itáliába,
nem ismerem meg ősi kincseit.
S ha volna is utazni mód, hiába:
öregségem maradni kényszerit.

Pedig szerénység korlátozta vágyam:
a tájon, melyet toszkán nap füröszt,
elindulni tűnődtető magányban
s járni Firenze és Ravenna közt.

Hordozni, mint ő hordta képzeletben
az éjet, mely tüzes pernyét hajít,
míg bíbor fény tetézte fellegekben
a város guelf-gyújtotta lángjait.

Itt – mondtam volna – hágót ért kifúlva,
itt vándorlása újra megeredt.
De akkor még a soha-vissza búja
nem vert szívébe sajgó gyökeret.

Csak ennyi volt a vágyam: vándorolni,
amerre ment a száműzött, a dúlt.
Egy ősi csorgó ívéhez hajolni,
amelyből égő láza csillapult.

284. oldal

Lady_Hope I>!

Zsófika

Kis unokám, mintázz, rajzolj sokat,
pianinónál költs és énekelj,
írj még ilyen zenélő sorokat:
„Ma úgy aludtam mint egy hópehely.”

Bolondkandúr>!

A ködből lettem, köd vagyok,
párás nyomomban éj terem.
A lábamról harmat pereg:
most jöttem át a tengeren

A csendből lettem, csend vagyok,
tetők felett, vizek terén.
Vagyok a nagy, sötét kerék
a végtelenség szekerén.

A sötétség verse (168. oldal)

Natalie_Danaisz IP>!

Jaj, erdő nélkül nincs titok –
A város zúg. Én hallgatok.

Nem dalolok, nem kérdezek,
csak néma, nagy gyerek leszek.

Az arcomon szelíd derű.
És a halálom egyszerű.

(Az út)


Hasonló könyvek címkék alapján

Székely János: A nyugati hadtest
Szilágyi Domokos: Kényszerleszállás
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén
Kányádi Sándor: Felemás őszi versek
Hervay Gizella: Száműzött szivárvány
Hervay Gizella: Az idő körei
Hervay Gizella: Kettészelt madár
Szilágyi Domokos: Élnem adjatok
Hervay Gizella: Zuhanások
Dsida Jenő: Válogatott versek