Emlékirataim 1 csillagozás

Ötven év / Ifjukorom – huszonöt év az ellenzéken
Apponyi Albert: Emlékirataim Apponyi Albert: Emlékirataim

A ​kaotikus forrongás napjaiban írom e sorokat, amikor emberi ész nem tudja még meglátni a nemzeti és társadalmi erők leendő egyensúlyviszonyait. Csak annyi látszik bizonyosnak, hogy a régi többé vissza nem tér, hogy mind a régi nemzeti eszme, mind a régi társadalmi rend olyan gyökeres átalakuláson megy keresztül, milyent a kereszténység terjedése óta a világ nem látott, hogy tehát erről a korról mint a régi Magyarország utolsó korszakáról kell beszélnünk, bár töretlen hittel bízom az új Magyarországban, a magyar nemzetnek most ellankadt és megzavart, de feltámadásra rendelt életerejében és hivatásában.

Nagyapponyi gróf dr. Apponyi Albert György (1846, Bécs Genf, 1933) miniszter, belső titkos tanácsos, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, az Aranygyapjas rend lovagja, kortársai szemében a Legnagyobb élő magyar volt. Az 1920-as párizsi békekonferencián ő vezette a magyar delegációt, a békeszerződést viszont nem írta alá. 1911 és 1932 között ötször jelölték Nobel-díjra.… (tovább)

>!
Helikon, Budapest, 2016
472 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632276717
>!
Pantheon Irodalmi Intézet, Budapest, 1922
258 oldal

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

>!
balazs
Apponyi Albert: Emlékirataim

Apponyi Albert: Emlékirataim Ötven év / Ifjukorom – huszonöt év az ellenzéken

Apponyi a dualizmus korának egyik jelentős politikusa volt, pályája felöleli az egész korszakot. Évtizedekig az ellenzéket irányította, később házelnök, majd oktatási miniszter lett. Végig azért harcolt, hogy a Monarchián belül önálló magyar hadsereg jöjjön létre. Híres szónok volt, angolul, németül és franciául is folyékonyan beszélt, Trianonban is ő szólalt fel a magyar ügy mellett.

Emlékiratai két részből állnak: az elsőt 1922-ben adták ki és a szerző ifjúságától a Széll kormány 1899-es megalakulásáig tartó időszakról szól. A második rész 1934-ben jelent meg, de ez elég töredékes mert Apponyi meghalt mielőtt befejezhette volna. Az 1906-os választásokkal ér véget ez a rész. Ezen kívül a Függelékben szerepel még egy esszé amiben Apponyi az 1918-as összeomlás okait vizsgálja, és itt kapott helyet a Trianonban elmondott beszéd is.

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, akit érdekel a Monarchia története, és kiváncsi arra hogy Apponyi mit gondolt a korszak nagy kérdéseiről, a kiegyezésről, a véderővitáról, a választójogról, a nemzetiségi kérdésről, a Kossuth-féle dunai konföderációról, vagy az ellenzéki obstrukcióról. Sok államférfit ismert személyesen, a róluk adott jellemzések is nagyon érdekesek (Tisza Kálmán, Ferenc József, Ferenc Ferdinánd, Theodore Roosevelt). Az érett dualizmus parlamenti csatáiról szóló első kötet talán kicsit szárazabb, mint a századforduló rázósabb éveiről szóló második rész, viszont mindkettőt végigkíséri a szerzőnek az az őszinte törekvése, hogy saját hibáival szembenézzen, akkori döntéseit a későbbi katasztrófa fényében felülbírálja.

Aki inkább életrajzokat vagy naplókat szeret olvasni, annak viszont nem annyira ajánlom ezt a könyvet, mert elég kevés a személyes rész, a szerző felnőttéválásáról, családi életéről, mindennapjairól keveset tudunk meg. Apponyi az elején ki is jelenti, hogy célja a korszak politikájának bemutatása, a tanulságok levonása, útmutatás a jövő nemzedékeinek, nem pedig az önéletrajzírás. Azoknak sem ajánlom akiket főleg az első világháború és a béketárgyalások kulisszatitkai érdekelnek, mert az emlékiratok 1906-ban megszakadnak.

Nekem ez a könyv segített abban hogy jobban megértsem a korszakot, és nagyon illúzióromboló volt arról olvasni, hogy miközben egész Európa fegyverkezett és háborúra készült, a mi politikai elitünk a házszabályról és a hadsereg vezényleti nyelvéről vitatkozott évekig. A jó öreg magyar széthúzás már akkor is működött, úgy látszik.


Népszerű idézetek

>!
balazs

A beszéd ne legyen túl hosszú; a kezdő szónok szerénysége rövidségben nyilvánuljon meg…, de semmiképp se szerénységi frázisokban, mentegetőzésekben, amelyek unalmasak is, és amelyeket nem is tekintenek őszintéknek. Ha van mondanivalód, jogod is van azt elmondani; ha nincs, ne mentegetőzzél, hanem hallgass.

67. oldal

Apponyi Albert: Emlékirataim Ötven év / Ifjukorom – huszonöt év az ellenzéken

>!
balazs

Jellemző ez a tény az átlag magyar ember pszichológiájára, amint az több száz évi, mondjuk ki a szót: idegen uralom alatt kifejlődött. Tárgyi tekintetben tovább tud menni a lemondásban, mint amennyi helyes, de a duzzogását nem engedi bántani.

210. oldal

Apponyi Albert: Emlékirataim Ötven év / Ifjukorom – huszonöt év az ellenzéken

>!
balazs

…a Szabadelvű Párt… végre hivatkozhatott valamire, amivel hangzatos nevét igazolhatta, és volt alapja arra, hogy ellenfeleit az „illiberalizmus” bélyegével lássa el. Akkor időben ez nagyon sokat jelentett. A liberalizmus annyira keresett divatcikk volt, hogy annak nélkülözése a politikai szalonképességet határozottan veszélyeztette.

219. oldal

Apponyi Albert: Emlékirataim Ötven év / Ifjukorom – huszonöt év az ellenzéken

>!
balazs

…a múltnak tökéletesebb megértésével – miután annak részese voltam –, tisztán látva a jövő feladatait, segítségére akarok lenni az ifjú nemzedéknek, a folytonosságnak és fejlődésnek azon összekapcsolására, amelyből áll az élet; mert megszűnés és újból kezdés éppúgy nem élet, mint nem élet a megcsontosodott maradiság; az élet nem más, mint folytonos fejlődés.

276. oldal

Apponyi Albert: Emlékirataim Ötven év / Ifjukorom – huszonöt év az ellenzéken


Hasonló könyvek címkék alapján

Gömbös Gyula: Egy magyar vezérkari tiszt bíráló feljegyzései a forradalomról és ellenforradalomról
Ablonczy Balázs: A visszatért Erdély 1940–1944
Fekete Gyula: Fortélyos félelem igazgat
Vécsey Aurél: Magyar tragédia – A trianoni békediktátum
Romsics Ignác: Erdély elvesztése – 1918–1947
Krasznai Zoltán: Földrajztudomány, oktatás és propaganda
Bryan Cartledge: Trianon egy angol szemével
Bencsik Gábor: Igazságot Magyarországnak
Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet!
Zeidler Miklós: Trianon