Róma ​története 6 csillagozás

Mert nem a föld és nem a házak adják az emberek erejét és szabadságát, hanem maguk az emberek hordozzák mindezt önmagukban, bárhol legyenek is.*

* Pompeius e szavait kortársi forrás is hitelesíti: Cicero: Ad. Att. 7, 11, 3: „Non est – inquit – in parietibus res publica.” („A Köztársaság – mondod – nem a város falai közt rejtezik.”)

550. oldal, XIV. könyv - A római polgárháborúk 2. (Osiris, 2008)

Amikor az athéniek szabadságukért harcba szálltak a rájuk törők ellen, elhagyták városukat, mert úgy vélték, a várost nem a házak, hanem az emberek teszik. És mivel így cselekedtek, városukat is hamarosan visszafoglalták és még dicsőségesebbé tették. Amidőn a gallok megtámadták őseinket, ők is elhagyták a Várost, s azt Camillus hódította vissza Ardea felől. Aki helyesen gondolkozik, a szabadságot tekinti hazájának, bárhol legyen is.

559. oldal, XIV. könyv - A római polgárháborúk 2. (Osiris, 2008)

Caesar, akit időközben Hispania praetorává választottak, hitelezői miatt egy időt még Rómában töltött, mivel népszerűség-hajhászása miatt vagyonát sokszorosan felülmúló adósságokba verte magát. Állítólag ekkor mondta azt, hogy még huszonöt millió sestertiusra van szüksége ahhoz, hogy semmije se legyen.

530. oldal, XIV. könyv - A római polgárháborúk 2. (Osiris, 2008)

Néhány évvel később Ibériában újabb súlyos háború tört ki a következő okokból [Kr. e. 153]. Segéda, a keltibérek bellus nevű törzsének nagy és nagyhatalmú városa is szerződést kötött Sempronius Gracchussal. A segédaiak rávették a kisebb városok lakóit, hogy az ő területükre költözzenek át, majd ezt egy körülbelül negyven stadion hosszú fallal vették körül. A titthusokat, egy szomszédos törzset is kényszerítettek, hogy részt vegyenek ebben. Amint a senatus értesült ezekről az eseményekről, megtiltotta a fal építését, követelte a Gracchus alatt megállapított adót, és még azt is megparancsolta, hogy állítsanak fel egy katonai egységet a római hadsereg részére, mert a Gracchus-féle szerződés is ezeket írta elő. Ezek a falról azt mondták, hogy Gracchus csupán új városok építését tiltotta meg a keltibéreknek, azt nem, hogy a már meglévőket megerősítsék. Az adófizetésről és a segédcsapatok állításáról pedig azt mondták, hogy maguk a rómaiak mentették fel őket ezek alól Gracchus idejében. Ezekben igazuk is volt, de amikor a senatus ilyen engedményeket tesz, mindig hozzáteszi, hogy ezek csak addig érvényesek, amíg a senatus és a római nép ezt jónak találja.
Így hát Nobiliort küldték ellenük hadvezérként egy csaknem harmincezer emberből álló hadsereggel [Kr. e. 153]. Amikor a segédaiak tudomást szereztek az érkezéséről, mivel a fal még nem készült el, a nőkkel és a gyermekekkel az arevacusok törzséhez menekültek, és befogadásukat kérték. Az arevacusok teljesítették kérésüket, és egy segédai férfit, Carust választották hadvezérükké, mert úgy vélték, hogy jártas a hadi ügyekben. A megválasztása után három nappal húszezer gyalogossal és ötezer lovassal lest vetett egy sűrű bozótosban és megtámadta a rómaiakat, amikor épp ott vonultak el. A harc hosszú ideig döntetlenül zajlott, végül azonban Carus fényes győzelmet aratott és lemészárolt körülbelül hatezer rómait. Ily nagy csapás szakadt azon a napon a Városra. Amíg azonban a győzelem után rendetlen sorokban üldözte a rómaiakat, a málhát védelmező római lovasság megtámadta, és ők is nem kevesebb mint hatezer embert mészároltak le, közöttük magát Carust is, aki igen kitüntette magát a harcban. Végül az éjszaka beállta vetett véget a küzdelemnek. Ezek az események ugyanazon a napon történtek, amelyiken a rómaiak Vulcanus ünnepét ülik.* Ezen okból azóta egyetlen római hadvezér sem kezd csatát azon a napon, hacsak nem kényszerül rá.

* Vulcanus ünnepe, a Volcanalia augusztus 23-án volt.

83-84. oldal, VI. könyv - Ibéria története (Osiris, 2008)

Legyen hát elvetve a kocka!

549. oldal, XIV. könyv - A római polgárháborúk 2. (Osiris, 2008)

Beszélik, hogy egy alkalommal a gymnasionban Scipio és Hannibál a hadvezetésről folytatott nyilvános vitát. Scipio megkérdezte Hannibáltól, kit tart a legjobb hadvezérnek, ő pedig azt válaszolta, hogy a makedón Alexandrost. Scipio erre nem felelt, mivel elismerte Alexandros elsőségét, de tovább faggatta, hogy akkor ki a második Alexandros után. „Az épeirosi Pyrrhos” – felelte, ugyanis a vezér legfőbb erényének a bátorságot tartotta, és ennél a két királynál senki sem volt merészebb. Scipio már dühös volt, mégis megkérdezte, kit illet a harmadik helyezés, és azt remélte, hogy azt végre már neki juttatja. Ő viszont így felelt: „Engem, mert még fiatal voltam, amikor meghódítottam Ibériát, majd seregemmel átkeltem az Alpokon, amit Héraklés óta senki sem tett meg. Ezenkívül betörtem Itáliába, és e tettem valamennyiőtöket rettegéssel töltött el, elfoglaltam négyszáz várost, és Rómáért is többször megütköztem veletek. Mindeközben se pénzt, se katonát nem kaptam Karthágóból.” Scipio látta, hogy Hannibál még tovább magasztalná saját tetteit, ezért nevetve közbeszólt: „És hová helyeznéd magad a sorban, Hannibál, ha nem győztelek volna le?” Azt beszélik, hogy Hannibál észrevette Scipio féltékenységét, és így felelt: „Akkor én bizony Alexandros elé helyeztem volna magam.” Ily módon tehát Hannibál tovább folytatta önmaga dicséretét, ugyanakkor burkoltan Scipiónak is hízelgett, mert azt sugallta, hogy Alexandrosnál is nagyszerűbb vezért győzött le.

302-303. oldal, XI. könyv - Syria története (Osiris, 2008)

Rutilius és a többi előkelő holttestét Rómába szállították, hogy itt temessék el. Rettenetes látvány volt a consul és oly sok kiváló férfiú holtteste: sok napon át gyászolták őket. Ezóta határozott a senatus úgy, hogy a háborúkban elesetteket haláluk színhelyén temessék el, nehogy holttestük látványa a megmaradottakat visszariassza a katonáskodástól. Amikor az ellenség erről tudomást szerzett, ugyanilyen határozatot hoztak ők is.

469. oldal, XIII. könyv - A római polgárháborúk 1. (Osiris, 2008)

Törekvéseik végső célja Pompeius alatt és később egyaránt, nem az egyéni érdek, hanem a 'köztársaság' ügye volt, e – hangzatos neve ellenére – végső soron értelmetlen eszme.

786. oldal (XVI. könyv)