Róma ​története 6 csillagozás

Appianos: Róma története

A ​Kr. u. II. században élt görög nyelvű római történetíró, Appianosz művének pontosan a fele jelent meg eddig magyarul 1967-ben, Hahn István kiváló fordításában, mindössze 800 példányban. A megjelent fejezetek a római köztársaság polgárháborúit ábrázolták Tiberius Gracchus reformjától Octavianus és Antonius összecsapásáig. A mostani kiadás Appianosz munkájának valamennyi fennmaradt fejezetét és töredékét tartalmazza, a királyság korától Itália meghódításán keresztül a hispániai és a pun háborúkig. A Római Birodalom által meghódított területek korábbi történetét addig foglalja össze a szerző, amíg azok sorsa össze nem olvad Rómáéval (Numidia, Makedónia, Illyria, Syria). A mithridatési háborúkról és Pannónia meghódításáról (Illyriké) ilyen terjedelemben egyetlen más forrásban sem olvashatunk. Külön érdekesség Appianos gazdaságtörténeti érdeklődése: a hódításokat, illetve azok megszakadását a meghódított területek gazdasági hasznával, illetve megtartásuk ráfizetéses voltával… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sapientia Humana Osiris

>!
Osiris, Budapest, 2008
1084 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633899106 · Fordította: Németh György, Sipos Flórián, Forisek Péter, Hahn István, Patay-Horváth András, Kató Péter

Enciklopédia 28

Szereplők népszerűség szerint

Julius Caesar · Hannibál · Pompeius · rómaiak · Scipio Africanus

Helyszínek népszerűség szerint

Róma


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

kaporszakall>!
Appianos: Róma története

Appianos műve érdekes tagolású: részben időrendben, részben azonban földrajzi alapon tárgyalja a Római Köztársaság és a Császárság háborúit. Bár a cím ’Róma története’, de ez alapvetően hadtörténet. A császárkori háborúk könyvei sajnos – néhány töredéket kivéve – elvesztek.

Mozgalmas képet kapunk olyan nagy történelmi eseményekről, mint a Caesar halála utáni döntő ütközet (’… találkozunk Philippinél…’), a Hispániában Viriatus vezetésével kibontakozó luzitán felkelés (gondoljunk Vajda János ’Luzitán dal’-ára), Pannonia meghódítása, vagy a – más történetírók által jóval rövidebben tárgyalt, Liviusnál pedig hiányzó – Spartacus-háború.

Ez a munka foglalja össze a legteljesebben a Gracchusok korával kezdődő polgárháborús időszakot.

Nagy bánatomra az itáliai hegemóniáért vívott legkeményebb küzdelem, a három samnis háború eseményei Appianosnál is csak töredékesen maradtak fenn. Pedig a kortársi vélemények szerint majdnem akkora erőfeszítést jelentettek Róma számára, mint a Hannibállal vívott harcok.

A könyv impozáns méretei miatt (880 oldal nettó szöveg + jegyzetek + utószó) sokakat visszariaszthat. Az ókori történelem és/vagy a hadtörténet fanatikusai szeretni fogják, másoknak inkább kóstolgatásra való.


Népszerű idézetek

Sli P>!

Mert nem a föld és nem a házak adják az emberek erejét és szabadságát, hanem maguk az emberek hordozzák mindezt önmagukban, bárhol legyenek is.*

* Pompeius e szavait kortársi forrás is hitelesíti: Cicero: Ad. Att. 7, 11, 3: „Non est – inquit – in parietibus res publica.” („A Köztársaság – mondod – nem a város falai közt rejtezik.”)

550. oldal, XIV. könyv - A római polgárháborúk 2. (Osiris, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: emberek · erő · föld · Marcus Tullius Cicero · Pompeius · szabadság
Sli P>!

Amikor az athéniek szabadságukért harcba szálltak a rájuk törők ellen, elhagyták városukat, mert úgy vélték, a várost nem a házak, hanem az emberek teszik. És mivel így cselekedtek, városukat is hamarosan visszafoglalták és még dicsőségesebbé tették. Amidőn a gallok megtámadták őseinket, ők is elhagyták a Várost, s azt Camillus hódította vissza Ardea felől. Aki helyesen gondolkozik, a szabadságot tekinti hazájának, bárhol legyen is.

559. oldal, XIV. könyv - A római polgárháborúk 2. (Osiris, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Athén · athéni · emberek · gallok · haza · Marcus Furius Camillus · Pompeius · Róma · rómaiak · szabadság · város
Sli P>!

Caesar, akit időközben Hispania praetorává választottak, hitelezői miatt egy időt még Rómában töltött, mivel népszerűség-hajhászása miatt vagyonát sokszorosan felülmúló adósságokba verte magát. Állítólag ekkor mondta azt, hogy még huszonöt millió sestertiusra van szüksége ahhoz, hogy semmije se legyen.

530. oldal, XIV. könyv - A római polgárháborúk 2. (Osiris, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: adósság · Julius Caesar
Sli P>!

Néhány évvel később Ibériában újabb súlyos háború tört ki a következő okokból [Kr. e. 153]. Segéda, a keltibérek bellus nevű törzsének nagy és nagyhatalmú városa is szerződést kötött Sempronius Gracchussal. A segédaiak rávették a kisebb városok lakóit, hogy az ő területükre költözzenek át, majd ezt egy körülbelül negyven stadion hosszú fallal vették körül. A titthusokat, egy szomszédos törzset is kényszerítettek, hogy részt vegyenek ebben. Amint a senatus értesült ezekről az eseményekről, megtiltotta a fal építését, követelte a Gracchus alatt megállapított adót, és még azt is megparancsolta, hogy állítsanak fel egy katonai egységet a római hadsereg részére, mert a Gracchus-féle szerződés is ezeket írta elő. Ezek a falról azt mondták, hogy Gracchus csupán új városok építését tiltotta meg a keltibéreknek, azt nem, hogy a már meglévőket megerősítsék. Az adófizetésről és a segédcsapatok állításáról pedig azt mondták, hogy maguk a rómaiak mentették fel őket ezek alól Gracchus idejében. Ezekben igazuk is volt, de amikor a senatus ilyen engedményeket tesz, mindig hozzáteszi, hogy ezek csak addig érvényesek, amíg a senatus és a római nép ezt jónak találja.
Így hát Nobiliort küldték ellenük hadvezérként egy csaknem harmincezer emberből álló hadsereggel [Kr. e. 153]. Amikor a segédaiak tudomást szereztek az érkezéséről, mivel a fal még nem készült el, a nőkkel és a gyermekekkel az arevacusok törzséhez menekültek, és befogadásukat kérték. Az arevacusok teljesítették kérésüket, és egy segédai férfit, Carust választották hadvezérükké, mert úgy vélték, hogy jártas a hadi ügyekben. A megválasztása után három nappal húszezer gyalogossal és ötezer lovassal lest vetett egy sűrű bozótosban és megtámadta a rómaiakat, amikor épp ott vonultak el. A harc hosszú ideig döntetlenül zajlott, végül azonban Carus fényes győzelmet aratott és lemészárolt körülbelül hatezer rómait. Ily nagy csapás szakadt azon a napon a Városra. Amíg azonban a győzelem után rendetlen sorokban üldözte a rómaiakat, a málhát védelmező római lovasság megtámadta, és ők is nem kevesebb mint hatezer embert mészároltak le, közöttük magát Carust is, aki igen kitüntette magát a harcban. Végül az éjszaka beállta vetett véget a küzdelemnek. Ezek az események ugyanazon a napon történtek, amelyiken a rómaiak Vulcanus ünnepét ülik.* Ezen okból azóta egyetlen római hadvezér sem kezd csatát azon a napon, hacsak nem kényszerül rá.

* Vulcanus ünnepe, a Volcanalia augusztus 23-án volt.

83-84. oldal, VI. könyv - Ibéria története (Osiris, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: augusztus 23. · rómaiak
Sli P>!

Legyen hát elvetve a kocka!

549. oldal, XIV. könyv - A római polgárháborúk 2. (Osiris, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Julius Caesar
1 hozzászólás
Sli P>!

Beszélik, hogy egy alkalommal a gymnasionban Scipio és Hannibál a hadvezetésről folytatott nyilvános vitát. Scipio megkérdezte Hannibáltól, kit tart a legjobb hadvezérnek, ő pedig azt válaszolta, hogy a makedón Alexandrost. Scipio erre nem felelt, mivel elismerte Alexandros elsőségét, de tovább faggatta, hogy akkor ki a második Alexandros után. „Az épeirosi Pyrrhos” – felelte, ugyanis a vezér legfőbb erényének a bátorságot tartotta, és ennél a két királynál senki sem volt merészebb. Scipio már dühös volt, mégis megkérdezte, kit illet a harmadik helyezés, és azt remélte, hogy azt végre már neki juttatja. Ő viszont így felelt: „Engem, mert még fiatal voltam, amikor meghódítottam Ibériát, majd seregemmel átkeltem az Alpokon, amit Héraklés óta senki sem tett meg. Ezenkívül betörtem Itáliába, és e tettem valamennyiőtöket rettegéssel töltött el, elfoglaltam négyszáz várost, és Rómáért is többször megütköztem veletek. Mindeközben se pénzt, se katonát nem kaptam Karthágóból.” Scipio látta, hogy Hannibál még tovább magasztalná saját tetteit, ezért nevetve közbeszólt: „És hová helyeznéd magad a sorban, Hannibál, ha nem győztelek volna le?” Azt beszélik, hogy Hannibál észrevette Scipio féltékenységét, és így felelt: „Akkor én bizony Alexandros elé helyeztem volna magam.” Ily módon tehát Hannibál tovább folytatta önmaga dicséretét, ugyanakkor burkoltan Scipiónak is hízelgett, mert azt sugallta, hogy Alexandrosnál is nagyszerűbb vezért győzött le.

302-303. oldal, XI. könyv - Syria története (Osiris, 2008)

Sli P>!

Rutilius és a többi előkelő holttestét Rómába szállították, hogy itt temessék el. Rettenetes látvány volt a consul és oly sok kiváló férfiú holtteste: sok napon át gyászolták őket. Ezóta határozott a senatus úgy, hogy a háborúkban elesetteket haláluk színhelyén temessék el, nehogy holttestük látványa a megmaradottakat visszariassza a katonáskodástól. Amikor az ellenség erről tudomást szerzett, ugyanilyen határozatot hoztak ők is.

469. oldal, XIII. könyv - A római polgárháborúk 1. (Osiris, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: háború · halott · senatus · temetés
Baki P>!

Törekvéseik végső célja Pompeius alatt és később egyaránt, nem az egyéni érdek, hanem a 'köztársaság' ügye volt, e – hangzatos neve ellenére – végső soron értelmetlen eszme.

786. oldal (XVI. könyv)


Hasonló könyvek címkék alapján

Polübiosz: Polübiosz történeti könyvei I-II.
Titus Livius: A római nép története a város alapításától
Titus Livius: Róma története a Város alapításától (I-XX. könyv)
Cornelius Nepos: Híres férfiak
Plutarkhosz: Nagy Sándor és Iulius Caesar
Velleius Paterculus: Róma története
Marcus Tullius Cicero: Marcus Tullius Cicero válogatott művei
Caius Sallustius Crispus: C. C. Sallustius' épen maradt minden munkái
Hérodotosz – Thuküdidész – Xenophón – Polübiosz: Görög történetírók
Arisztophanész: Nőuralom