Állítja ​Pereira 90% 17 csillagozás

Amiként biztosak lehetünk benne, hogy egy színdarabban a falon függő puska az utolsó felvonásban el fog sülni, úgy arra is mérget vehetünk, hogy ha egy regény főszereplője egy szívbeteg, özvegy, a halálról elmélkedő öregúr, akkor az olvasónak nem érdemes szorosabb érzelmi kötelékeket kiépítenie vele, mert megbánja. Ugyanakkor ha a jelek szerint az egész történetet ez az öregúr meséli el („állítja”) az írónak, akkor máris másképp fest minden. Ez a játék a befogadó elvárásaival amúgy is jellemzi ezt a regényt – az például, ahogy a hétköznapi tevékenységek (mint amilyen egy rántottás szendviccsel, vagy egy jó limonádéval való bíbelődés) részletező leírásai lépésenként visznek közelebb minket egy sejthető tragédia felé, valami egészen bravúros szöveget eredményez.

Mert a tragédia ebben a könyvben borítékolva van. Hősünk*, Pereira a Salazar-féle fél- (vagy kétharmad)fasiszta Portugáliában él, a szomszédban dúl a spanyol polgárháború, a luzitánoknak pedig momentán Hitler a legjobb barátja, és mint tudjuk, madarat tolláról, embert barátjáról. Ebben a vészjósló közegben próbálja Pereira megőrizni integritását, XIX. századi francia szerzőkkel szöszmötöl egy havilap kulturális rovatában, és igyekszik nem észrevenni, mi nő, mi dagad a fazékban. Egy újra és újra aktuális tanmese ez az apolitikus emberről egy olyan világban, ahol a politika minden ajtónyílásba beteszi azt a szőrös, büdös lábát – és egyben tanmese arról, hogy mennyire kudarcra van ítélve az igyekezet, hogy távol tartsuk magunkat a hatalmasoktól, ha a hatalmasok nem akarják távol tartani magukat tőlünk. spoiler

* spoiler

A regény fülszövegében ezt olvassa Jethro: „Tabucchi 1943-ban született. Nemzetközi hírű sztáríró, akinek minden műve irodalmi esemény és biztos közönségsiker.” Ő ezzel egy kicsit kukacoskodni szeretne. Azzal egyetért, hogy műveinek kiadása sok szívet megmelenget, de hogy „sztáríró” lenne? Szerinte ezt az irodalmi címet hagyják csak meg Follett-nek, King-nek, Rowling-nak. Szeretné viszont ezt a könyvet olyan olvasóknak ajánlani, kik nem becsülik alá a hiteles emberi érzelmeket, kiket nem tántorít el mérlegre tenni becsületet, hazaszeretetet, árulást. Aki egy komoly, tartalmas szépirodalmi kalandra vágyik, ettől a műtől megkapja, állítja Jethro.

luzitanistáknak kötelező, állítja danaida :)
jó érzés volt az általam jól ismert utcákon, helyeken megfordulni Pereira-vál, belepillantani a 20. századi portugál történelem egyik (leg)sötétebb időszakába (salazar-i diktatúra) mindez megspékelve a portugálok számára konstans tematikával: ti. Portugália és Európa (vagy tágabban a világ) viszonya. Pereira tanúvallomásában azt láthatjuk, ahogy a spanyol polgárháború, a (csúcspontját elérő) fasizálódás és a közelgő világháború előszele által vert hullámok nyaldossák (és bizony átcsapnak a gátakon) a (földrajzi és minden egyéb tekintetben) periférián lévő Portugáliát. Persze önmagában egy perifériára szorult kis nép és egy átlagember (középkorú özvegy újságíró) élete talán még kevés lenne (érdekesnek mindenképpen érdekes), de ahogy Tabucchi-nak sikerül ezt látszólag könnyed (egyszerű, letisztult) stílussal megírva kemény és örök érvényű kérdésekre reflektálnia, mint diktatúra, emberség stb. (pedig csak egy egészen keskeny szeletét vizsgálja az egésznek), teszi igazán jó könyvvé.
és akkor még ott van a kérdés: miközben Portugáliáról beszél, mennyiben szól (inkább) az olaszokról

Tabucchi hőse épp az az ember, akiről nagyon szeretek olvasni. Úgyhogy nagyon elfogultan tudom csak jellemzeni az írást. Csak az nem tetszett benne, hogy túl hamar véget ért.

olaszul olvastam hamarabb, és úgy érzem, olaszul egyszerű(bb) is olvasni, átérezni; nem fiatal olvasmányélményem, de még mindig mélyen bennem vannak az író és regénye által keltett érzések, vagy azok, amelyek a látszólag magányos Pereira önmagával lefolytatott beszélgetései alapján ébredtek majd maradtak meg bennem…
A könyv elolvasását melegen ajánlom azoknak is, akikhez pl. a portugál nyelv, kultúra, történelem esetleg maga Portugália is közel áll.

Édes ez a Pereira. Megyek is, és iszom az egészségére egy limonádét.