Megdönthető-e egy diktátor hatalma egyszerű népszavazással? Chile példája azt mutatja, hogy igen. Ott 1988-ban pontosan ez történt: megbuktatták Pinochetet. Hogy mi kellett hozzá?
– Egy öregedő, elbizakodott diktátor.
– Az ország legjobb reklámszakembere, aki nem a hatalom kampányának vezetését vállalta óriási fizetségért, hanem az ellenzékét, még ingyen is.
– Egy dal, amely az egész országgal elhitette, hogy Chile újra derűs és boldog ország lehet.
– A máskor egymással versengő tizenhat ellenzéki párt „szivárványos” koalíciójának egységes fellépése a diktátorral szemben.
Ennek történetét meséli el egy érző, lázongó, szerelmes és filozofáló kamasz fiú nézőpontjából Antonio Skármeta, a mai chilei irodalom legnépszerűbb szerzője.
A regény elnyerte a Planeta-Casa de America-díjat, a belőle készült No című filmet Oscar-díjra jelölték.
Szivárványos napok 41 csillagozás
Eredeti cím: Los días del arco iris
Eredeti megjelenés éve: 2010
Enciklopédia 1
Kedvencelte 1
Most olvassa 1
Várólistára tette 25
Kívánságlistára tette 14
Kiemelt értékelések
Adott egy ország, amelynek kegyetlen diktátora demokráciát játszik: hogy rendbe tegye rendszere legitimációját a külhon szemében, népszavazást ír ki, és a tizeniksz ellenzéki párt számára kegyesen biztosít is 15, azaz tizenöt perc műsoridőt a televízióban. Összesen. A tizeniksz párt (konzervatívok, liberálisok, kereszténydemokraták, stb.) összefog, és megkísérli kihozni a maximumot a szituból – megbízzák az ország legzseniálisabb marketingesét, hogy rittyentsen nekik valami elementáris kampányvideót, amitől majd becsábul a lanyha nép a szavazófülkékbe. És miközben az agg diktátor terrorizmussal riogat és káoszt vizionál, a Reklámok Paganinije birokra kel a lehetetlennel: megkísérel inspirálni egy olyan országot, ami a rezsim évtizedei alatt elveszítette hitét a politikában, és már csak azért sem látja értelmét egy népszavazásnak, mert reményei szerint pár éven belül úgyis megpattan innen valami emberibb világba. És ez az ország pedig nem más, mint… (hatásszünet, trallala) …nos, aki azt mondta, hogy Magyarország, az nem olvasott figyelmesen – mondtam, hogy itt az ellenzéki pártok szövetségre léptek egymással. Hanem Chile.
Biztos vagyok benne, hogy miközben Skármeta írta ezt a regényt, lelki szemei előtt a Hollywood felirat lebegett (de minimum egy „chilei kultregény” címke). Az egész szöveg annyira gördülékeny, lélekemelő*, felületes és kiszámított, hogy attól minden jóérzésű forgatókönyvírónak hevesen kezd verni a piciny szíve. Tipikus filmes klisékkel dolgozik: hőseink reménytelen helyzetbe navigálják magukat, mert mélyről indulva fénylik igazán a katarzis, van továbbá egy szimpatikus halálraítélt statiszta is, aki csak azért szimpatikus, hogy az olvasónak fájjon a halála, és maga is érdekeltté váljon a rendszer megbuktatásában. Skármeta elég ravasz továbbá ahhoz, hogy a reklámszakember szála mellett indítson egy személyesebb vonalat is, amelynek főszereplői chilei gimnazisták – ők hozzák földközelbe a történetet azzal, hogy a maguk fiatalos problémáit (szex, rendszerkritika, rock&roll) is a regény részévé teszik a magaspolitika mellett. Kellemes szöveg, jó olvasni, csak az emberfia ne várjon tőle különösebb komplexitást. Ha valakinek olyanja van, akár Szrgya Popovics forradalmár-könyvének könnyített változataként is olvashatja.
* Ide még sok szinonimát be lehetne illeszteni – morózusabb értékelők bizonnyal a „giccs” szót sem tartanák túlzásnak. Felmerülhet továbbá a „naiv” vagy „idealista” jelző is, de Pinochet diktatúráját nagy vonalakban valóban a fenn leírt módszerekkel döntötték meg, tehát a történelem tulajdonképpen tanúskodik a szerző mellett.
Ha országunk vezetése már letért a demokratikus útról, (hogy kisebb, vagy nagyobb kurflit csinált megválasztása óta, az lényegtelen) és a szétforgácsolódott ellenzékkel, a fásult választókkal nincs remény a leváltására, mi sem egyszerűbb, valamivel motiválni kell a népet. Chile esetében egy ütős kampánnyal, ami olyan szürreálisnak hat a véres és rettegéssel teli hétköznapokban, hogy azonnal felpezsdíti az addigi szürke, félelemszagú hétköznapokat. No persze ez is csak akkor működik, ha a diktátor elbizakodott és nem csalja el a szavazást…
Skármeta könyve erről a lélekemelő népszavazásról szól, na meg az azt megelőző 15 év összes rémségéről, ami már félő, végérvényesen beleivódott a hétköznapok szövetébe. Főhősünk, a gimnazista Nico Santos, meséli el ezen időszak történetét, aki a pénztelenségben, az eltűnt letartóztatottak, a tömeges emigráció, a cenzúra és a megfigyelések árnyékában nőtt fel.
Érzelmekkel és eseményekkel teli történet, melyben megvan a potenciál, azonban a katarzis elmarad. Talán igaz lehet, hogy a sztori elsősorban inkább vászonra kívánkozott, mint a könyvespolcokra, de kellett hozzá az írott anyagú ugródeszka, úgyhogy megkaptuk a könyvet (is).
Mélységektől és magaslatoktól mentes, könnyednek mondható könyvecske a világ túlfeléről, egy abszurd pillanatról a történelemben, ami hollywoodinak tűnő szcenárió szerint oszlatta el a felhőket Chile egéről.
Úgy voltam vele, ha már hozzám került ez a kötet egy Európa kiadós zsákbamacskában, akkor legalább adjak neki egy esélyt. Őszintén ez a téma egyáltalán nem foglalkoztat, de úgy voltam vele, hogy ilyen és ehhez hasonlót még nem olvastam, hátha ad valamit, de sajnos nem adott. Már maga a kiadás sem igazán tetszik, és sajnos a belső tartalom sem a legjobb. A diktatúra megdöntése és annak eszközeit jól bemutatja, illetve a stílusa sem volt rossz, de egyszerűen nem tudtam kapcsolódni a történettel. A regényben megjelenő szereplőket egyáltalán nem tudtam megszeretni, a velük történő események nem hatottak rám. Azt gondoltam, hogy ezt a történetet még a karakterek megtudják menteni, de sajnos nem, ezért a 3 csillag. Így visszagondolva lehet, hogy még a 3 csillaggal túl jó szívű voltam, és idővel módosítom a csillagozást.
https://youtu.be/STdIhmBvomU
Egy diktátor vértelen megbuktatásának fikciós története, mely megmutatja a diktaturában élő különböző korú és hovatartozású emberek életét.
A történet gerincét adó történelmi fordulópont akár egy izgalmas regény alapja is lehetett volna, de végül csak egy harmatgyenge írásművet eredeményezett, amiből pont a diktatúrák megbuktatására szőtt összeesküvések izgalma, és a benne résztvevők lebukástól való félelme hiányzott. Ehelyett csak a chilei kisemberek és az első szerelmet átélő fiatalok gondolatait ismerjük meg.
off
Nem volt egy rossz regény, de számomra csak egyszer olvasós. Voltak bent jobb és unalmasabb részek is. Volt, amikor meghatódtam és kijöttek a könnyeim. Volt bent egy kis romantika is. Brutalitás és gyilkosság. De a vége lehetett volna izgalmasabb is. Vártam valami csattanót, de nem kaptam meg.
Izgalmas történelmi pillanat volt, annyi szent. Érdekes a nézőpontválasztás, a kamaszfiú E/1-ben és a marketinges E/3-ban, jó volt belátni Bettini agyába a kampány kapcsán, ám azt sajnáltam, hogy nem derült ki végül, mi is van ebben a 15 perces filmben, csak utalások történnek rá.
A hangvétel annak ellenére könnyed volt, hogy meglehetősen szörnyű eseményekről is van szó, a naiv főhős sokat elvett a drámai hatásból, noha ebből jó lett volna több, hogy tényleg érezzük a tétet.
Nem rossz könyv (mondjuk a párbeszédekkel nem voltam kibékülve), olvasmányos is, de rövid. Épp csak arra volt jó, hogy felkeltse az érdeklődésemet a témája, a chilei diktátor, Pinochet békés megbuktatása iránt. El is kezdtem kutakodni a Nem kampány zenéje és filmje után, hogy tényleg a Kék Duna keringő szólt-e benne. Nos, semmi ilyet nem találtam, egy kifejezetten erre az alkalomra írt dalt dúdoltak az emberek a népszavazáson. De akkor miért volt szükség arra, hogy a könyvben más szerepeljen? Az természetes, hogy fiktív szereplőkön keresztül mutatja be az író az eseményeket. De más tényeket miért kellett megváltoztatni? Ez nekem fura.
A könyv legnagyobb erőssége az, hogy akármilyen elcsépelt igazságokat mondanak ki benne, nálam elérte, hogy érezzem azt a reményteli hangulatot, amit a chileiek éreztek 1988-ban. Ez plusz egy csillagot jelent.
https://youtu.be/IFAMpW0hPNY
Alulértékeltnek érzem ezt a könyvet. A regény hozta, amit a fülszöveg és az első oldal elolvasása után vártam. A téma, az előzmények, de még a jelen is meglehetősen komoly, az író mégis vállalkozott a könnyed, olvasható történet megírására, amit sikerült is elérnie, ehhez nem is kellett, hogy történelmi mélységeiben is beavasson minket az eseményekbe, nem is ez volt a cél. Tetszett a humor, az író stílusa. Nem maradt bennem hiányérzet a regény rövid terjedelme ellenére sem. Nagy rajongója vagyok az angolszász irodalomnak, és íróknak, de olykor felüdülést jelent a „latin” látásmód. Emiatt (is) tudtam értékelni Skármeta történetét.
Jó stílusban megírt, komoly témát emberközeli ábrázolásban bemutató regény. A szereplők a diktatúra elnyomásában sem permanens dráma-üzemmódban működnek, vannak érzelmeik, hétköznapi életük, ez olvasmányossá és hitelessé teszi a művet. Nagyon gyorsan olvasható könyv, de ez nem von le az értékéből, a cselekményt közvetlen módon, főként dialógusokból ismerjük meg. Mindenképp ajánlom elolvasásra, aki pedig a magyar aktuálpolitikai helyzettel is érez bizonyos áthallásokat, annak jelezném, hogy én is így éreztem. ;-)
Népszerű idézetek
A tévében semmi, csak vetélkedők, kiöregedett sztárok, flitteres ruhában bolerózó férfitáncosok, behízelgően felolvasott hírek az óváros újonnan leaszfaltozott utcáiról.
És reklámok.
Hirdetések özöne: öröklakás, fehérnemű, farmernadrág, ajakrúzs, csokis tej, illatszer, bankkölcsön, ágybetét, szupermarket, szemüveg, borok kartondobozban, külföldi utazás, magánegyetem.
75-76. oldal
Érdekes hely ez a Chile! Én vagyok a legjobb reklámszakember, de nincs állásom egy olyan országban, amelyben minden a hírverésről szól. A szakértelmem miatt megfenyegetnek, bebörtönöznek, megkínoznak, majd ismét utcára tesznek, és lázítóként megbélyegeznek. Amikor olyan munkát ajánlanak, amelyet nem vállalhatok, óriási fizetséget kínálnak érte. Amikor meg olyan ajánlatot kapok, amit nem utasíthatok vissza, azért nem jár fizetség.
50-51. oldal
Az önkéntesek, akik a diktatúra rémtetteiről jöttek tanúskodni, a Központi Filmgyár stúdiójában gyülekeztek; eltűnt fiak anyái, megerőszakolt nők, megkínzott kamaszok, összevert veséjű férfiak, megsüketített öregek, hajléktalanná lett elbocsátottak, kicsapott egyetemisták, eltört csuklójú zongoristák, kutyákkal maratott mellű nők, megvakított irodisták, éhező gyermekek.
73. oldal, 15. fejezet
Hasonló könyvek címkék alapján
- Isabel Allende: Kísértetház 91% ·
Összehasonlítás - Roberto Bolaño: Távoli csillag 87% ·
Összehasonlítás - George Orwell: 1984 92% ·
Összehasonlítás - Isabel Allende: Violeta 91% ·
Összehasonlítás - Manuel Rojas: Tolvaj volt az apám ·
Összehasonlítás - Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink 96% ·
Összehasonlítás - Khaled Hosseini: Egyezer tündöklő nap 95% ·
Összehasonlítás - Khaled Hosseini: Ezeregy tündöklő nap 94% ·
Összehasonlítás - Tom Rob Smith: A 44. gyermek 92% ·
Összehasonlítás - Luis Sepúlveda: Az öreg, aki szerelmes regényeket olvasott 91% ·
Összehasonlítás