Rossz ​voltam 101 csillagozás

Antonio Ferrara: Rossz voltam

Angelo ​igazi keményfejű, cinikus tizenkét éves kamasz, aki mindig kapható valami balhéra. Ő a rossz fiú mindenhol: otthon, az utcán, a kollégiumban, az iskolában. Csakhogy legutóbbi csínytevése nagyon rosszul sül el: akaratlanul is egyik tanárnője halálát okozza. Büntetésből egy tanyára kerül, egy kis közösségbe, néhány hozzá hasonlóan problémás gyerek közé, Costantino atya felügyelete alá. A pap mélységes meggyőződése, hogy az ember alapvetően jónak született, csak meg kell találnia a lelkében rejtőző jóságot. Angelo persze mindent megtesz annak érdekében, hogy kihozza a sodrából ezt az idegesítően kiegyensúlyozott, őszinte és mosolygós papot. Csakhogy Costantino atyáról lepereg minden provokáció, és a fiú azon kapja magát, hogy célja és kötelessége van: egy kiskutya gondját kell viselnie. Hosszú és rögös út vezet a változásokhoz, a kis közösségben fel-felüti a fejét a bűn és a kísértés. Mindenkinek megvan a maga démona, amivel nap mint nap meg kell harcolnia. Van, akinek… (tovább)

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
168 oldal · ISBN: 9789633736043 · Fordította: Garamvölgyi Katalin
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2020
168 oldal · ISBN: 9789633736050 · Fordította: Garamvölgyi Katalin
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
168 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633736036 · Fordította: Garamvölgyi Katalin

1 további kiadás


Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Costantino atya · Alfredo · Angelo · Gigi · Leo · Nicola · Vadóc


Kedvencelte 7

Most olvassa 2

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 36

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Sippancs P>!
Antonio Ferrara: Rossz voltam

Ahogy látom, ez egy eléggé megosztó mű, és szinte kivétel nélkül mindenki a könyv terjedelmére, stílusára és Angelo életkorára hivatkozik abban az esetben, amikor nem, vagy kevésbé tetszett számára a történet.
Hogy az író stílusa egyedi, és szereti a rövid, tömör párbeszédeket és fejezeteket? Igen.
Hogy a könyv alig 160 oldal, és néhol összecsapott, kidolgozatlan? Igen.
Hogy Angelo 12 éves létére néha úgy gondolkodik, mint egy 18 éves, máskor pedig úgy viselkedik, mint egy 8 éves? Igen.*
S hogy ennek ellenére én mégis szerettem a történetet? Igen.

Biztosan velem van a baj, de nekem ez a könyv tetszett. Teljesen beleéltem magam olvasás közben a cselekménybe, és csak úgy faltam a sorokat. Láttam és megéltem a történet mélységeit és magasságait, sírtam (ó, Mara!) és nevettem a szereplőkkel együtt, majd miután letettem a könyvet, még vagy 1 órán keresztül forgolódtam az ágyamban, és gondolkodtam a rossz fiúk démonain.

Amiért mégis levonok fél csillagot az értékelésből, az a lezáratlan vég miatt van. Annyira gyorsan történt minden az utolsó 2 fejezetben, és annyira nem lett elmagyarázva, kifejtve, hogy Angelo spoiler, hogy hiányérzettel tettem le a könyvet.

Összességében örülök, hogy erre a regényre esett a választásom a könyvtárban. Megérte elolvasni!

(*Utolsó pontként a borzalmas borítót is fel lehetne sorolni.)

Viktória_Erdei P>!
Antonio Ferrara: Rossz voltam

A legjobb szereplő egyértelműen Consantino atya és Vadóc volt. spoiler Nem számítottam erre a fejleményre. A fiút inkább gondoltam 17-18 évesnek, mint 12-nek. A könyv tanulsága, hogy rosszfiúból is lehet jófiú. Sajnos a vége kicsit összecsapott lett. Kevés ez a 160 oldal.

2 hozzászólás
julcseee>!
Antonio Ferrara: Rossz voltam

Vigyázat!! Félrevezető borító!!
Ha az eredeti borítót nézi meg az ember, az sokkal de sokkal jobban illik a könyvhöz:
Antonio Ferrara: Ero cattivo
Ez egy 12 éves fiú naplója, aki „rossz”, és akit elküldenek egy paphoz a legutolsó , kissé eldurvult csínye után. (off: milyen fura szó már ez a „csínye”?)
A papnál több „problémás” gyerek is van, és a pap hisz benne, hogy alapvetően mindenki jó, csak a környezete tesz „rosszá”. Nem hisz a büntetésekben sem.
Érdekes könyv volt, de semmiképpen sem olyan könyv, amire a borító alapján következtetnél, hogy egy young adult regény, romantikus szállal például. Más típusú, de nem rossz könyv, a címe ellenére :))

BarbyMalik0112 P>!
Antonio Ferrara: Rossz voltam

Bővebben: http://barbyesakonyvek.blogspot.hu/2016/08/antonio-ferr…

"Biztos van, akinek az ilyen kis szösszenetek bejönnek, sajnos én nem tartozom közéjük. Mintha a srác naplóját olvastam volna, amiben pár mozzanatot megörökít a napjából.
És vigyázat, a borító csalóka ám!"

2 hozzászólás
szymba23>!
Antonio Ferrara: Rossz voltam

Az elképzelés jó volt, itt a kivitelezéssel volt baj. Rövid volt, kevés párbeszéddel… mire megszerettem volna a szereplőket, vége lett.
A történet érdekes volt, rossz gyerekek akik a végén megtalálják a helyes utat Isten segítségével. Példaértékű volt az atyai nevelés, nagyon tanulságos volt.
A legkedvesebb szereplőm Vadóc volt. :) Nagyon nagy szeretettel olvastam róla. :)

Csoszi>!
Antonio Ferrara: Rossz voltam

Maradjunk annyiban, hogy ez nem az én könyvem volt, és ha nem olvastam volna el, az sem lenne egy nagy tragédia! Talán az egyetlen pozitívum a rövidsége. Nem is nagyon tudok mit írni róla. (A fülszövegben gyakorlatilag minden benne van.) A legszimpatikusabb karakter Constantino atya, aki egy nagyon nyugodt ember és szeretettel tanítja, neveli a gondjaira bízott zűrös gyerekeket, és megpróbálja belőlük kihozni a jót. A főszereplő Angelo-t nem tudtam megkedvelni, mert nagyon gázos dolgokat művelt, bár a könyv vége felé kezdett javulást mutatni és az iránta érzett ellenszenvem is csökkent.

DoreenShitQ>!
Antonio Ferrara: Rossz voltam

Észrevettem, hogy sose mondja azt, hogy ha, mindig azt mondja, amikor. Például nem azt mondta, hogy ha átmész a vizsgán, hanem azt, hogy amikor átmész a vizsgán…, nem azt mondta, hogy ha megtanulsz rendesen viselkedni, hanem azt, hogy amikor megtanulsz rendesen viselkedni… És ettől máris erősnek érezted magad, szinte legyőzhetetlennek. Ez nagyon fura dolog volt, és szép is, mert gyengédség lakozott benne, és mégis keménnyé tett.

Imádtam.
Már az elején megtetszett, mintha Angelo leült volna elém, és pokoli őszinteséggel mesélni kezdte volna a sztoriját, és nem tudtam másfelé nézni.
A szereplők nagyon hitelesek voltak, a pap volt a kedvencem, nagyon tetszett a meglátása, miszerint a rossz gyerekek azért rosszak, mert rosszul bánnak velük, és csakis az emberek hibásak azért. Pofon csapott a sok lélektanaival, és furcsamód engem ezek nem is basztak fel.
Tetszett, hogy nem akarta szépíteni a dolgokat, csak leírta, nem rágta a szádba, hogy ez bizony milyen rossz helyzet, azonnal sajnáld őket, vagy különben nincs szíved. Csak elmesélte, és nekem olyan érzésem volt, mintha Angelo azt mondaná: Ezt történt velem, tetszik, nem tetszik végighallgatod, utána elmehetsz.
Én nem tudok rosszat mondani a tartalmáról, de ez a borító… Ez a borító.
Tizenkét éves kis srácról szól a történet, ki az a faszi a borítón?! Nem tudom hová tenni. A borító és a címe miatt vettem le ezt a könyvet a könyvtári polcról, mert eléggé félreérthető volt, de a fülszövege egészen más volt, mint amire gondoltam. A borító és a fülszöveg két különböző dimenzió.
Ettől függetlenül csak pozitívat tudok mondani, és nem bántam meg, hogy elolvastam, sőt!

Ekesgyb>!
Antonio Ferrara: Rossz voltam

Ha máskor talál meg a könyv, lehet, hogy nem tetszett volna. De akkor talált meg, amikor szükségem volt egy kis kikapcsolódásra, egy kis rövid, könnyed és szerethető történetre, ami szomorú és egyben vidám is. Egy olvasást szerintem mindenkinek megér.

mrsp>!
Antonio Ferrara: Rossz voltam

Csak úgy random vettem ki a könyvtárból- hiszen olyan kis rövid, ráadásul Vörös Pöttyös, ez biztos jó lesz! Hát nem. Borzalmasan untam. Angelot legszívesebben már az első oldalon lepofoztam volna, a többi szereplővel egyetemben. Az egész történet egy kliséhalmaz, az atyával, akiről minden lepereg, és a sok rossz gyerekkel, akik hirtelen belátják a hibáikat és megjavulnak… come on…

Szédültnapraforgó>!
Antonio Ferrara: Rossz voltam

Nem tudom van-e még másik regénye Antonio Ferrara-nak, de ha ez az első, én mindenképpen lebeszélném az írásról.. A vörös pöttyös könyvek zöme nagyon jó, viszont ez gyengécskére sikeredett. Találomra választottam a könyvtárban, tetszett a fiú a borítóján, na és persze én is „rossz lány” vagyok…de ezek a csínyek, amit ez a fiú elkövetett, nem tizenéves csínynek gondolnám.
Voltak benne jó gondolatok, pár idézetet én is kijelöltem, de összességében felejthető történet. Kisebb tragédiák voltak benne spoiler de a vége happy end.


Népszerű idézetek

Gwener>!

Észrevettem, hogy sosem mondja azt, hogy ha, mindig azt mondja, amikor. Például nem azt mondja, hogy ha átmész a vizsgán, hanem azt , hogy amikor átmész a vizsgán…, nem azt mondja, hogy ha megtanulsz rendesen viselkedni, hanem azt, hogy amikor megtanulsz rendesen viselkedni… És ettől máris erősnek érzed magad, szinte legyőzhetetlennek.

151. oldal, 57. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Angelo · Costantino atya
DoreenShitQ>!

Arra gondoltam, hogy az életben az egyetlen értelmes cselekvés az alvás.

17. oldal

MiNiki>!

A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.

32. oldal

Gwener>!

Amikor egy felnőtt sír, annak súlya van.

128. oldal, 47. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Angelo · Costantino atya
DoreenShitQ>!

Egyszer csak rájössz dolgokra. Pedig nem is gondolsz rájuk.

39. oldal

DoreenShitQ>!

Mert vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.

40. oldal

DoreenShitQ>!

[…] vidámnak kell maradni bármi áron. A vidámság egyet jelent azzal, hogy az ember szép lassan éli meg a dolgokat, hogy nem vesz túlságosan komolyan semmit.

48. oldal

tealevel99>!

Rájöttem, az embereknek időt kell hagyni arra, hogy kiöntsék a szívüket.

82. oldal, 29. fejezet (Könyvmolyképző, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Angelo
DoreenShitQ>!

– Ha valaki csinál valamit – kérdeztem tőle –, honnan lehet tudni, hogy az jó vagy rossz?
– Ó, fiacskám, ha valamit nagyon szeretnénk megtenni, arról már lehet tudni, hogy rossz – válaszolta vigyorogva.

43-44. oldal

DoreenShitQ>!

Bizonyos dolgokat csak érez az ember, és kész.

44. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Tim Bruno: Az Égi város
Andrea Cotti: De csúf nevem van!
Davide Morosinotto: A névtelen fiú
Bianca Pitzorno: Tiniálom – Nyári különkiadás
J. K. Rowling: Harry Potter
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
Leiner Laura: Bízz bennem
Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban
Holly Black: The Queen of Nothing – A semmi királynője
R. J. Palacio: Az igazi csoda