Sötét ​sziklák 6 csillagozás

Anton Tammsaare: Sötét sziklák

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A földéhség – pusztító szenvedély. A világgal vagy önmagával kerül szembe, akiben emésztő tüze föllobban. Regényünk hősét, Katku Villut, a tettvágytól és nyers erőtől duzzadó parasztfiút, az észt vidéki élet „sáraranyát” is pusztulásba kergeti. Döntenie kell: a gazdag lányt és a jövedelmező birtokot választja, vagy kitart a becsület útján, és a szegény zsellérlány mellé áll, akit szeret, s akitől gyermeke van.
Tammsaare, a nálunk is nagy sikerű Orcád verítékével című könyv szerzője, az észt irodalom ismert klasszikusa, az első világháború utáni észt parasztság súlyos előítéletekkel, megcsontosodott szokásokkal terhes, régi életéről fest korhű, érdekes képet folklorisztikus leírásokban is gazdag regényében.

Korábban megjelent Az erdőárki gazda címmel is.

>!
Európa, Budapest, 1970
192 oldal · keménytáblás · Fordította: Bereczki Gábor

Várólistára tette 9


Kiemelt értékelések

mcgregor P>!
Anton Tammsaare: Sötét sziklák

Jóval többet vártam ettől a kötettől. Mivel az észt próza nem tartozik az igazán ismertek közé, ezért egyfajta egzotikus érdeklődésű megfigyelői attitűddel olvastam az alapvetően tanyaszerű elrendezésben élő észt parasztság belső konfliktusairól, a generációs problémákról; és kétségtelenül egyfajta móriczi alak maga Katku Villu is, az ingerlékeny, nagytermészetű, börtönviselt főszereplő, aki a szomszédos birtok örökösnőjével folytat furcsa románcot. A folklorisztikus elemeket sem nélkülöző elbeszélés azonban nem tárt elém különösebb lelki mélységeket, ahogy az elbeszélésmód nyelvezetét is meglehetősen közepesnek találtam. Megmaradt egy rövid bepillantásnak egy kis nemzet népi kultúrájába, egy felszínes kitérőnek egy ígéretes irodalmi kuriózum helyett. Persze ez nem riaszt vissza attól, hogy további sétákat tegyek az észt irodalom ritkásan lakott, erdős-mocsaras határvidékén.

Emmi_Lotta I>!
Anton Tammsaare: Sötét sziklák

Az első világháború utáni falusi élet küzdelmeibe enged bepillantást ez az 1922-ben íródott észt regény. A mű eredeti címe „Korboja peremees”, azaz „Korboja gazdája”. A magyar fordításnak adott cím, a „Sötét sziklák” nem túl szerencsés, mert kevéssé jellemző a regényre, annak témájára.
Korboja, a földbirtok, illetve annak idősödő, módos tulajdonosa új gazdát keres kisasszonylánya mellé. Az ügyes, de testi-lelki nyomorúságaival küszködő szomszéd legény, Villu a kiszemelt „áldozat”, aki nemcsak a birtok igazgatását vállalná, hanem Anna kisasszony férje is lenne. Csakhogy Villunak már van szereleme, és tőle gyermeke is született.
Különös, észt hangulatú alkotás nem csak észtrajongóknak ajánlható!

>!
Európa, Budapest, 1970
192 oldal · keménytáblás · Fordította: Bereczki Gábor
kisginny>!
Anton Tammsaare: Sötét sziklák

kedvenc nem lesz, de nagyon tetszett.. sokkal rosszabbat vártam tőle, és így jóval pozitívabb a véleményem róla. Bár nagyon nyomasztó és sötét ez az észt környezet, de nem bántam meg, hogy beleéltem magam.

PusKatus P>!
Anton Tammsaare: Sötét sziklák

Igen sötét történet, de remekül tükrözi, hogy milyenek is az észtek. Nekem nagyon tetszett.


Népszerű idézetek

mcgregor P>!

– A börtönben lehetett dolgozni, de a kórházban csak herdálja az ember az Isten drága napjait, s ez megnehezíti az életét – magyarázta Villu. – Ha rajtam állna, én az összes rabot kórházba zárnám, az biztosan többet segítene, mint a börtön. Inkább mennék egy évre börtönbe, mint egy hónapra kórházba, ilyen volt nekem a kórházi élet.

122. oldal

mcgregor P>!

A nyomkövetés a szenvedélye volt, csaknem beteges szenvedélye. Vannak emberek, akiknek szokásuk, hogy mindent megszámolnak, ami a szemük elé kerül, akik a vonatban sem tudnak másképpen ülni, csak ha olvassák a tovasuhanó oszlopokat, számtáblákat és bakterházakat. Villu sem tudott elmenni egyetlen nyom mellett, anélkül, hogy ne vessen rá kutató pillantást. Tökéletesen mindegy volt, kitől származtak a nyomok, embertől, vad- vagy háziállattól, élőlénytől vagy élettelen közlekedési alkalmatosságtól – Villu szinte mindet egyforma érdeklődéssel vizsgálta. A vad nyomában igyekezett megállapítani, hogy nyugodtan vagy nyugtalanul haladt-e el erre, messzire ment-e, vagy megállapodott a közelben, úgyhogy, ha kedve támadna, érdemes lenne-e utána menni.
A háziállat- és fogatnyomok vizsgálatának természetesen más célja volt. Érdekes volt megtudni, hogy valaki megvasalta-e a lovát, vagy csak téli patkószegekkel cserélte ki a régit; hogy valaki üresen vagy teherrel hajtott-e el; ha teherrel, akkor rendszerint gyalogosan baktatott a szekér mellett; hogy valaki vasárnap reggel elment-e a templomba, vagy otthon maradt; hogy valaki bocskort, ócska vagy új csizmát viselt-e; hogy az új csizmára már féltalpat vertek, vagy csak foltokat.
Tucatnyi, olykor száz apró jel mesél Villunak az erdőszéli szomszédok létéről-voltáról, munkájáról, dolgaikról. Azért, hogy megtudja, meddig tartottak Porgupohja Karla bocskorai, nem kell odamenni és megkérdezni Karlától, hanem sokkal egyszerűbb egy pillantást vetni az úton a nyomokra; azok megmondják, mikor nyűtt el a bocskor, mikor kellett megfoltozni. Mӓdasoon és Metstoán is vannak bocskorviselők, s azok is el-elhaladnak Katku kapuja előtt, de minden embernek másmilyen a lába, más a bocskora, tudja ezt Katku Villu, s ezért csak ritkán fordul elő, hogy egyik nyomot összecseréli a másikkal.
Ha valaki lovat hoz a vásárról, érdekes a nyomaiból ítélve megmondani, hogy a lónak kicsi, vagy magas, vagy alacsony a patája, s járás közben a hátsó lábával az első nyomába, túl rajta, vagy hátrébb lép. Ezek az egyszerű tények nem mondanak el mindent az új állatról, de meglehetősen sokat elárulnak róla. Az a fő, hogy ítélni, feltételezni lehet a nyomok alapján, s mi lehetne szórakoztatóbb Villu számára, miközben az erdőben puskával a vállán kóborol, vagy magányosan dolgozik valahol, mint apró jelek nyomán megpróbálni kitalálni, mi történik körülötte. Ezt teszi ma is, mikor a női lábnyomokat vizsgálja, mint a vadászkutya, amelynek orrát megcsapja a vad csábító, farkcsóválásra vagy csaholásra ingerlő szag.

13-14. oldal

mcgregor P>!

Korboja gazdája volt az itteniek közül az egyetlen, aki néhanapján két lóval hajtott, s aki nem evett egy asztalnál a béresekkel.


Hasonló könyvek címkék alapján

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Halldór Kiljan Laxness: Független emberek
Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő / Édes Anna
Móricz Zsigmond: Pillangó / Árvácska
Móricz Zsigmond: Árvácska
Auni Nuolivaara: Az örök asszony
Frans Eemil Sillanpää: Jámbor szegénység
Romain Rolland: A hírnök
Eduard Wilde: A hegyfalvi tejesember
Eduard Vilde: Aki eladta a feleségét