Pokoltanya ​új Sátánja 7 csillagozás

Anton Tammsaare: Pokoltanya új Sátánja Anton Tammsaare: Pokoltanya új Sátánja

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​mennyek országában eljött a lelkek szokásos elosztásának napja. Ám a Sátán, a pokol gazdája ezúttal hiába jelentkezik Péter apostolnál a lelkekért: megváltozott az elosztás rendje. A Sátán ezentúl csak akkor kapja meg a kárhozott lelkeket, ha előbb ő maga emberalakban lemegy a földre, és saját példájával tesz tanúbizonyságot arról, hogy az emberek önhibájukból kárhoznak el, pedig üdvözülhetnének is. A Sátán fanyalogva bár, de belemegy a játékba… S ebből kezdődnek a bonyodalmak. A Sátán a földművességet választja, s a földesúri-burzsoá társadalom göröngyös útjait járva saját vastag bőrén kénytelen érezni e társadalom vastörvényeinek kérlelhetetlen szigorát. Nincs menekvés, nincsen kibúvó – a gyanútlanul földretévedt Sátánt olyan alaposan megtáncoltatja a minden hájjal megkent kulák, hogy a butaságában is jámbor Sátánt, aki földi útjára a Jürka nevet kapta, végül is elhagyja a béketűrés, s felgyújtja „kenyéradó” gazdájának, Antsnak a házát. Jürka maga is a tűz martaléka lesz.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1939

>!
Kossuth, Budapest, 1959
312 oldal · Fordította: Lavotha Ödön · Illusztrálta: Réber László
>!
Kossuth, Budapest, 1959
312 oldal · keménytáblás · Fordította: Lavotha Ödön · Illusztrálta: Réber László

Enciklopédia 2


Kedvencelte 2

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

Nightingale>!
Anton Tammsaare: Pokoltanya új Sátánja

Nagyon tetszett. Kiváló szatírának találtam, rengetegszer megnevettetett, rengetegszer elszörnyülködtem rajta. A teológiai eszmefuttatások igen érdekesek voltak, maga az alapszituáció nagyon érdekes. Nagyon tetszett ugyanakkor a realista ábrázolásmód, az önironikus hangnem, Jürka rövid és velős válaszai. Ugyanakkor végig igen cselekményes, és nagyon olvastatja magát. Szerintem megéri elolvasni.

>!
Kossuth, Budapest, 1959
312 oldal · Fordította: Lavotha Ödön · Illusztrálta: Réber László
mohapapa I>!
Anton Tammsaare: Pokoltanya új Sátánja

Biztosan benne van a transzcendens iránti alapvető, bár szerintem nem elvakult vonzalmam is, hogy ez a könyv már a címével felkeltette az érdeklődésemet. Az is tény, hogy a téma eleve adja, hogy teológiailag semmi nincsen benne a helyén, de eszembe sem jutott hitbuzgalmi iratként olvasni. Ahogy például a Kalandozások Ihajcsuhajdiában-t sem. Ami, ugye, adja magát e könyv párjául. (Ha már: eszembe jutott még Wass Albert is, a Tizenhárom almafa pompás bevezető része, meg a Funtineli boszorkány hangulatilag, meg eszembe jutott Tamási Áron, stílusilag, meg Méhes György felülírhatatlan Szikra Ferkó-ja.)

Mert miről is van szó? A Mennyben kétség támad, hogy tud-e egyáltalán az ember üdvözülni, nem lehetetlen-e számára ez a feladat? Leáll tehát a Menny, és se oda, se a Pokolba nem küldenek lelkeket. Sátán kétségbe esik, hogy akkor honnan lesz neki munkája? Péter közli vele, hogy ő lesz a kísérleti alany, emberként le kell jönnie a Földre, be kell bizonyítania, hogy tud az ember üdvözülni, s akkor kap majd lelkeket a Pokol is. Hiszen, ha üdvözülni tud az ember, akkor jogosan kárhozik el.
Erre az alapállásra nyilván egy keresztény ember csak fogja a fejét. De nem teológiát, hanem szépirodalmat olvasunk. Méghozzá milyet!

A nem kicsit szélsőségesen kommunista/szocialista utószóból megtudhatjuk (mégsem fölösleges, lám!), hogy az észt népmesék alapvető szereplője Sátán. Merthogy a könyv szerzője észt. A másik visszatérő szereplő Hans (igen, bár ez német és nem észt név), a béres, aki rendszeresen túljár az ördög eszén.

Tammsaare kiforgatja az észt népmesék alapállását. A Sátán lesz az, akinek drukkolunk, és Hans, vagyis Anst a gazember földesúr (naná, hogy az utószóban kulák!). De persze nem népmesét olvasunk. Nem is tudom, igazából mit. Az utószó azt mondja, szatírát. De annál több. Azt is mondja, hogy politikai tartalma van a könyvnek. Van az is, de szerencsére nem erről szól. Éppen az benne az élvezetes, hogy voltaképpen nem skatulyázható. Mese is, szatíra is, korkép is, parafrázis is, sok minden is. Leginkább Tammsaare. Aki egyszerre tud nevettetni és elgondolkodtatni (társadalmi, emberi viszonyokról, vallási kérdésekről), belevarázsolni a történetbe és dühöngésre, kámpicsorra késztetni. S aki ettől a könyvtől fogva bekerült a kedvenceim közé. Akkor is, ha semmi más nem ennyire jó, amit írt. Mert lássuk be, azt elérni, hogy az ember ne csak drukkoljon Sátánnak, hanem meg is szeresse, nem semmi bravúr! :-)

Niabee>!
Anton Tammsaare: Pokoltanya új Sátánja

300 oldalon ott az élet, minden porcikája, minden rezdülése, minden igaz és hamis arca. Szatírikus regény? Lehet… nekem inkább filozófikus. Hogy lehet ilyen tömören és igazan leírni az életet? Csalunk, lopunk, hazudunk és megtévesztünk, aljas szándékkal barátnak tettetjük magunkat, és még a Sátán is igazabb, tisztább hitű, mint bármelyikünk. Nézz magadba, ember és szörnyűlködj :( Ég és föld között lebegsz, gyökértelenül és céltalanul, semmi vagy és semmivé leszel.
Ha hiszed, úgy lesz.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

troublemaker>!

– A pokolban nincs tűz.
– Hát akkor mi van?
– Majd meglátod.

troublemaker>!

– Mit tett a maga javára, ha a barátja?
(…)
– Megtanított helyesen hazudni.

Inimma>!

A mennyek országában eljött a szokásos évi számvetés napja.

(első mondat)

troublemaker>!

– A pokol útjain nem látszanak a nyomok.
– Miből gondolod?
– Különben már rég felfedezték volna a poklot.

Niabee>!

– Ó, Jürka, azt hiszed, hogy mindig olyan könnyű megmondani, mi a hamis és mi az igaz, vagy olyan fontos azt tudni?

112. oldal

Niabee>!

Lisete pedig babusgatta, arcához szorongatta a macskát, és úgy suttogta neki:
– Hallod bogárkám, a lelkem üdvösségét adtam érted? Pedig te nem érsz ám egy gombostűnél többet! Így hát az én lelkem üdvössége sem ér többet, mint egy gombostű. Látod, hogy mennyire szeretlek téged?!

46. oldal

Niabee>!

– Kendnek nincs is más gondja, mint az éggel és a pokollal kínlódni?
– De hát minek jöttem én a földre?
– Kend csak törődjék a maga poklával, Ants gondoskodik magáról úgyis!
De hogy biztosabb legyen, Jürka igyekezett gondoskodni Ants pokolbameneteléről mindig, ha csak egy kicsit is alkalma nyílt rá.

170. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jaan Kross: Négy monológ Szent György ürügyén
Jaan Rannap: Az utolsó fehértollú
Kurt Vonnegut: Macskabölcső
Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal
Morsányi Bernadett: A sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
Karel Čapek: Abszolútum-gyár
Sofi Oksanen: Tisztogatás
Jaan Kaplinski: Ugyanaz a folyó
Sofi Oksanen: Mikor eltűntek a galambok
Ahto Levi: Szürke Farkas naplója