Válogatott ​elbeszélések 42 csillagozás

Anton Pavlovics Csehov: Válogatott elbeszélések Anton Pavlovics Csehov: Válogatott elbeszélések Anton Pavlovics Csehov: Válogatott elbeszélések

A csinovnyik halála, A 6-os számú kórterem, Anna a férje nyakán, A kutyás hölgy – és még sorolhatnánk Csehov novelláit, amelyekből tizenkét elbeszélést tartalmaz ez a válogatás. Csehov figurái kisemberek, akik csak saját egzisztenciájukra tudnak odafigyelni, szellemi nyomorúságban és reménytelenségben vegetálnak, féreggé zsugorítja őket mindennapi létük. Az író ezeket a reményvesztett alakokat mégis utolérhetetlen szeretettel ábrázolja, hiszen tragédiájuk a társadalom tragédiája. Mindezek ellenére a csehovi rajz nem pesszimista, mert felsejlik benne a jobb ígérete, a jövő szépsége.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A világirodalom klasszikusai Kossuth · Klub klasszikusok Magyar Könyvklub

>!
Kossuth, Budapest, 2010
188 oldal · ISBN: 9789630963169 · Fordította: Garam Ágnes, Golub Xénia, Komor Gabriella
>!
Kossuth, Budapest, 2006
188 oldal · ISBN: 9630948079 · Fordította: Garam Ágnes, Golub Xénia, Komor Gabriella, Lieberman Mária
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1999

Kedvencelte 6

Most olvassa 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 14


Kiemelt értékelések

brigi11 P>!
Anton Pavlovics Csehov: Válogatott elbeszélések

Olvastam már Csehov drámákat, nem túl nagy sikerrel és ezt a könyvet is csak a novella olvasós kihívás miatt vettem a kezemben. Ez viszont nagyon tetszett. A fogadás volt a kedvencem.

Olympia_Chavez P>!
Anton Pavlovics Csehov: Válogatott elbeszélések

Mint ahogy a napokban említettem volt, Csehov egy régi-új szerelem nekem. Időről időre a kezembe akad, és ilyenkor újra fölfedezem a szerző zsenialitását, érzékenységét, humorát és a hétköznapit különlegesként leírni tudó tehetségét.

A kötetben tíz hosszabb-rövidebb novellája olvasható, időrendi sorrendben. Témája mindnek a hétköznapi élet, annak keserűsége, groteszk humora, egyéni tragédiái és az elmúlás gondolata. De a mulandóság és az elszalasztott lehetőségekről szóló élet képei mégsem kergetnek depresszióba, csak sztoikus nyugalommal, gyönyörködve olvasom.
Csehovot olvasva az élet egy új dimenziójába kerülök, mintha a könyvek által kinyílt világon túl nyílna ki egy újabb, sokkal tisztább, őszintébb, de mégis egyszerűbb valóság. A novellák önmagukban is szépek, értékesek, gondolatébresztő mondanivalójuk van, de ezen felül, vagy ettől függetlenedve, a történetekben olyan sorok, mondatok szerepelnek, amelyeket ha kiragadunk a környezetükből, önmagukban is felbecsülhetetlen értékkel bírnak. Ezeket nem lehet csak egyszer elolvasni, újraolvasod, elmélyülsz benne, átérzed és elemi erővel vágysz arra, hogy még inkább részese lehess a szerző világának. Még akkor is, ha a 6-os számú kórterem füstölt hal szagú köntösét kell magadra öltened és a szálkás padlón mezítláb csoszogsz az öreg és brutális Nyikita mellett. Mert ott szeretnél lenni és beszélgetni Ivan Dmitriccsel.
Kicsit talán lélektani novellák, orosz lelkek novellái, a csak nagyon lassan, szinte nem is változó pravoszláv hétköznapok embereiről. Filozófiai elbeszélések, melyekben még az egyszerű koporsókészítő is felismeri élete tragédiáját és végül fölteszi a miért és mi végre kérdéseket.

Önmagában nem vágyom az időutazásra és nem szeretnék a századfordulón nőként élni. De egy kis időre, Csehov miatt bevállalnám (no meg persze azt is, hogy megtanulok oroszul). Föltenném a fejemre tolldíszes kis kalapomat és szűkre szabott ruhámban elbillegnék dedikáltatni, és egy levegőt szívni Anton Pavloviccsal.

levendulalány>!
Anton Pavlovics Csehov: Válogatott elbeszélések

Nagy részüket most olvastam először. Csehov fantasztikus! Annyira imádom az oroszokat, ezt a sajátos, nyomott légkört, melyben tengetik életüket. A kis hivatalnokok, a felkapaszkodott dámák, tanítók az elhibázott életeikkel fel tudják rázni az embert.
Most különösen A tokba bújt ember szólított meg, folytatni fogom a Csehov-sort, érdemes!

Viktorius>!
Anton Pavlovics Csehov: Válogatott elbeszélések

Bocsánatot kellene kérnem Csehovtól, mert félreismertem. Vagyis inkább azt sem tudom, hogy ismertem-e bárhogy is – eddig azt hittem, őt olvastam kötelezőként, mert azt általában csak tudom, mit nem voltam hajlandó olvasni, de már bizonytalan vagyok… talán.

Annyi a tény, hogy bármit is tapasztaltam korábban, az alapvetően hibás lábakon állt az én hibámból kifolyólag. De hiába fekszem háborgó elmével, nem kérek bocsánatot. Az élet eliramodott és Csehov halott. Halottaktól nem tudok bocsánatot kérni, így azzal a tudattal kell tovább élnem, hogy a hibámat nem tudom teljesen kijavítani, csak tompítani. Mint valamelyik itt olvasott csehovi novella hőse, aki nem hősi lovag, vagy francia nemesi testőr (Unus pro omnibus, omnes pro uno!) csak egy hétköznapi ember, hétköznapi halandósággal, ami annyira hétköznapi triviális, hogy még véletlenül sem lehet tragikus. Legfeljebb szomorú. Vagy még az sem, mert Csehov nagyobb volt annál, hogy csupán szatirikus ( pl. A csinovnyik halála, A köpönyegforgató, A kis magyar abszurd – ja azt nem ő írta, mert az a valóság) novellákat, vagy csak a rossz döntések és a múlandóság szomorúságáról szóló (pl. Ígéretes tehetség, A 6-os számú kórterem) rövid műveket írjon. Képes volt az élet hibáiról és ballépéseiről is bizakodóan írni. (A kutyás hölgy – ami egyszerűen csodaszép.) Külön kiemelném még A tokba bújt embert, mert a főszereplője úgy főszereplő, hogy ő a teljesen passzív, hallgató fél – egyszerűen nem ő az eredeti tokba bújt ember és mégis ő a lényeg.
Mi ez, ha nem a nagyság jele – amit már sosem közölhetek vele?

Csehov hibáit pediglen nyelje el a homály! Én ugyanis fel nem hánytorgatok ilyesmit eme válogatás kapcsán.

>!
Kossuth, Budapest, 2006
188 oldal · ISBN: 9630948079 · Fordította: Garam Ágnes, Golub Xénia, Komor Gabriella, Lieberman Mária
Izolda P>!
Anton Pavlovics Csehov: Válogatott elbeszélések

Hű, szerintem gimi óta nem olvastam Csehovot.

A csinovnyik halála: Ez még gimis élmény, kíííínos.
A köpönyegforgató: Ezt olvashatnák többen, szép karikatúra, többeknek hasznára válna.
A fogadás: Érdekes ötlet, de a vége fura.
Ígéretes tehetség: Kicsit didaktikus, de kire nem fér rá az az üzenet, hogy értékeld, amid van?
A 6-os számú kórterem: Gimis szintén, felnőtt fejjel sem jobb érzés olvasni.
A fekete szerzetes: Ez volt az egyik kedvencem.
Rotschild hegedűje: Ez meg a másik.
Modeszt Alekszejevics Annái: Jáj, csak ilyen házasságot ne!
A tokba bújt ember: Csak baj ne legyen belőle, inkább nem írok semmit. :D
A kutyás hölgy: Tökéletes lezárás a kötet végére.

mariannkiss1980 P>!
Anton Pavlovics Csehov: Válogatott elbeszélések

Mennyire más felnőtt fejjel olvasni Csehovot és nem középiskolásként. Most sem lett a kedvencem, bár voltak részek, amiket kifejezetten szerettem. Érdemes volt elolvasni. Nem lesz a kedvenc írom, de nem is maradt az unalmas, soha többet között sem.

kovi>!
Anton Pavlovics Csehov: Válogatott elbeszélések

Valóban kell egy fajta érdeklődés, hogy meg tudjuk emészteni ezeket a novellákat, elbeszéléseket, de érdekes pillanatképei Csehov korának.

Edit91>!
Anton Pavlovics Csehov: Válogatott elbeszélések

Szeretem Csehovot, a drámáit és a novelláit egyaránt. A novelláiban egytől egyig olyan szituációkat elevenít meg, amelyek nagyon is ismerősek lehetnek. Nem is feltétlen a cselekmény a lényeg, – hiszen sokszor úgy tűnik nem is történik semmi – sokkal inkább a hangulat, amit teremt. Apró helyzetképek ezek, amelyek olvasmányos stílusban íródtak, mégis nagyon komoly mondanivalóval rendelkeznek. A kötetből számomra A fogadás, A tokba bújt ember és A csinovnyik halála lett a top3.

!!!!!INNENTŐL AZ ÉRTÉKELÉS CSELEKMÉNYLEÍRÁST TARTALMAZ(HAT)!!!!!

A CSINOVNYIK HALÁLA
Ez a pár oldalas kis írás jellegzetesen mutatja be a Csehov kori társadalmat: főhőse, a jelentéktelen kisember ártatlan „cselekedete” (=biológiai szükséglete) hogyan terebélyesedik a saját szemében megbocsáthatatlan bűnné, majd torkollik tragédiába.

A KÖPÖNYEGFORGATÓ
Az egyik legjobb. Szerintem egyáltalán nem ismeretlen senki számára sem a történet még akkor sem, ha talán Csehov kissé eltúlozta (bár ebben én nem vagyok olyan nagyon biztos).

A FOGADÁS
Nagyon érdekes már maga a témafelvetés, engem nagyon elgondolkodtatott: melyik a rosszabb a börtön vagy a halál? A jogász 2 millió rubelért vállalja, hogy 15 évet eltölt magányosan egy cellában, nem érintkezve senkivel. Fiatalon nem tűnik soknak feláldozni 15 évet az életünkből a meggazdagodás reményében, de ahogy telnek a magányos évek minden egyre jobban átértékelődik. Nagyon érdekes volt olvasni a folyamatot, ahogy a főszereplőnk eljut a végső döntésig. Én megértettem.

ÍGÉRETES TEHETSÉG
Ez is egy nagyon jó kérdést vet fel: vajon meg tudjuk becsülni a körülöttünk élőket, vajon oda tudunk figyelni a környezetünkben élőkre, fel tudjuk ismerni a tehetséget – mielőtt túl késő lenne?

A 6-OS SZÁMÚ KÓRTEREM
Gimnáziumi tanulmányaim során ismerkedtem meg vele először. Ez már egy sokkal nehezebb és komolyabb olvasmány és nem csak a terjedelmét tekintve. Elég nyomasztó a hangulata az elbeszélésnek, a szerkezete zseniális. De valóban ilyen könnyen rásüthetik a „beteg” jelzőt egy másképp gondolkodó emberre?

A FEKETE SZERZETES
Szintén nagyon elgondolkodtató, de ezt az összes novellánál leírhatnám. „Látomásaim voltak, de mégis kinek ártottam én ezzel?” Inkább legyen valaki „őrült”, de vidám és élettel teli vagy legyen valaki „egészséges”, de boldogtalan?

ROTSCHILD HEGEDŰJE
A fuvolás Rotschildot a faluban egy nap hegedűvel látják. Meg is indul a találgatás: vajon hogyan jutott hozzá a hegedűhöz? Vette, lopta vagy zálogba adta neki valaki Senki sem sejtette, hogy Bronza kései megbánása az a hegedű…

MODESZT ALEKSZEJEVICS ANNÁI
Engem a feleség nagyon dühített. Amikor az élete nem épp a legjobban alakul, akkor ragaszkodik a családhoz még akkor is, ha sok problémával kell szembenéznie, de amint jól alakul a sora, siker övezi az útját már elfelejti, hogy honnan is jött. Csak a siker, a pénz és a feljebbjutás a lényeg a férjnek is. Szép kis házasság!

A TOKBA BÚJT EMBER
Van valami félelmetes abban, ahogy az ilyen Belikov-féle tokba bújt, bezárkózott emberek képesek uralkodni a környezetükön. Az egy dolog, hogy maguk nem képesek élvezni az életet, mindentől rettegnek, „csak nehogy valami baj legyen belőle”, de miért kell ezt a környezetére is ráaggasztani? Nyomasztó lehet ilyen ember környezetében élni. De nem vagyunk-e mi magunk a tokba bújt ember?

A KUTYÁS HÖLGY
Itt sem a cselekmény, sokkal inkább a hangulatkeltés a lényeg. A látszólag egyszerű szerelmi történet túlfűtött érzelmekkel. Szeretik egymást, de vajon megtalálják a boldogságot a titkos érintések, lopott csókok között?

Ahogy az értékelésből is látszik, engem leginkább elgondolkodtattak ezek a novellák, kérdések fogalmazódtak meg bennem, amikre még azt hiszem keresnem kell a válaszokat.

Frank_Spielmann I>!
Anton Pavlovics Csehov: Válogatott elbeszélések

Már csak a 6-os számú kórterem miatt is érdemes elolvasni. Nem könnyű olvasmány, én depis voltam utána egy napig :D De feledhetetlen, akárcsak a Gépnarancs, viszont ahhoz semmi köze.


Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

A boldogtalan ember egoista, dühös, igazságtalan, kegyetlen és még az ostobánál is kevésbé hajlamos embertársai megértésére.

Ellenségek

12 hozzászólás
Grapefruitossy P>!

…az nem lehet, hogy a másvilágon nincsen pokol és ezeknek a semmirekellőknek megbocsáttatik!

99. oldal - A 6-os számú kórterem

FORTUNATA P>!

Talán mi, akik a városi lét fülledtségében, tolongásában élünk, a hivatalokban felesleges papírokat gyártunk, szabadidőnket kártyapartikkal ütjük el – mi talán nem tokban élünk?

A tokba bújt ember

Olympia_Chavez P>!

Diogenésznek nem kellett dolgozószoba, sem fűtött helyiség; ott anélkül is meleg van. Csak heverésszen a hordójában, meg eszegesse a narancsát meg az olajbogyóját! Csak élt volna itt, Oroszországban, nem decemberben, hanem már májusban bekéredzkedett volna a szobába! Azt hiszem, bele is pistult volna a hidegbe.

76. oldal, A 6-os számú kórterem (Kossuth kiadó, 2006)

hetcsillagkozt>!

Megfigyeltem, hogy az ukrán lányok vagy sírnak, vagy nevetnek, a köztes állapot számukra ismeretlen.

170. oldal A tokba bújt ember

FORTUNATA P>!

Bántotta, hogy több mint húszévi szolgálat után nem adtak neki sem nyugdíjat, sem egyszeri segélyt. Igaz, nem volt becsületes a munkájában, de hát nyugdíj minden dolgozónak jár, függetlenül attól, hogy becsületes volt-e vagy sem. A mai világban az igazságosság éppen abban nyilvánul meg, hogy a rangot, a kitüntetéseket és a nyugdíjat nem az erkölcsi tulajdonságaiért vagy a képességeiért kapja az ember, hanem magáért a munkájáért, bármilyen legyen is az.

A 6-os számú kórterem

Frank_Spielmann I>!

Kergetem szét a tömeget, a parton meg a homokon, ott van az a vízbe fúlt holttest. Milyen alapon fekszik ott, kérdem én? Rend ez?

Prisibejev altiszt

Frank_Spielmann I>!

– Takarodjék! – hördült fel a táborok, elkékülve, és egész testében remegve.
– Tes-séék? – kérdezte suttogó hangon, a rémülettől ájuldozva Cservjakov.
– Takarodjék!! – ismételte a tábornok, és dobbantott lábával.
Cservjakov bensejében valami megszakadt. Se látott, se hallott, úgy vonszolta magát az ajtóig, majd kiosont az utcára, és roskadozva elindult. Gépiesen hazaért, a vadonatúj egyenruháját le sem vetve, végigfeküdt a díványon és… meghalt!

A csinovnyik halála

Niki4>!

Az átlagember a jót és a rosszat kívülről várja el… a gondolkodó ember viszont önmagától.

75. oldal, A 6-os számú kórterem

Olympia_Chavez P>!

Mikor az ember egy holdfényes éjszakán egy kis házikókkal, szénakazlakkal, alvó fűzfákkal szegélyezett széles falusi utcán végigtekint, lelke lecsendesedik. A hétköznapi robotolás, a gondok, a bánat elől az éjszaka árnyai mögé bújva ebben a belső békében a lélek szelíddé, bússá és széppé válik, és olybá tűnik, mintha még a csillagok is kedvesen és meghatottan néznének le rá, és mintha a rossz eltűnt volna a földről, és minden szép és jó lenne.

171. oldal - A tokba bújt ember (Kossuth kiadó, 2006)


Hasonló könyvek címkék alapján

Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg / A revizor
Lev Tolsztoj: Mesék
Lev Tolsztoj: Kreutzer-szonáta
Franz Fabian – Bárány György (szerk.): Fantasztikus történetek I-II.
Zöldhelyi Zsuzsa (szerk.): XIX. századi orosz elbeszélők I-II.
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg / Az orr / A revizor
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Elbeszélések és kisregények I-II.
Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 6.