Szibéria 7 csillagozás

Anton Pavlovics Csehov: Szibéria

A nagy orosz író, aki mindig szót emelt az elesettek, megalázottak, az élet perifériájára kerültek érdekében, 1890-ban azért utazott Szibériába, majd Szahalin szigetére, hogy tanulmányozza az elmaradott vidékek lakóinak, s köztük a legnyomorítottabbak, a fegyencek életét. Fokozottan érezte e távoli tájakon az emberi kiszolgáltatottságot, a századvégi orosz mozdulatlanságot, de esetenként a humánumot, a szolidaritást is. Csehov remek – magyarra most először lefordított –, levelekben és megdöbbentő elbeszélésekben számolt be szibériai tapasztalatairól – ezt adjuk most közre –, míg Szahalin szigetekbeli élményeinek külön könyvet szentelt, amelyet – jelen kötetünk párjaként –, hamarosan megjelentetünk.

Tartalomjegyzék

>!
Terebess, Budapest, 1998
166 oldal · ISBN: 963914715X · Fordította: Devecseriné Guthi Erzsébet, Makai Imre, Király Zsuzsa

Enciklopédia 3


Kedvencelte 2

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

SteelCurtain >!
Anton Pavlovics Csehov: Szibéria

Szibériát mi magyarok elsősorban a jég és fagy, a végtelen, hóborította erdőségek birodalmaként ismerjük. A transzszibériai vasút megépítése előtti években ott járt Csehovtól viszont arról értesülünk, hogy Szibéria igazi eleme a sár. A tengelytörő, marasztaló, csigatempóra kényszerítő sár. De ezt a vigasztalan sártengert, s az azt meghódító, permanensen civakodó, mocskos szájú kocsisokat olyan markánsan sikerült megrajzolnia, hogy 130 évvel később, a közben végbement rengeteg változás ellenére is élvezettel olvassa az ember. Száműzöttek és parasztok bukkannak fel a vigasztalan időjárás esőfüggönye mögül. Hatalmas folyókon, kristálytiszta tavakon utazva igyekszik feledni az író a szekérkaravánok káoszát. Még a nem éppen ínyenc fogásairól nevezetes szibériai konyha is górcső alá kerül.
A kötet három részre tagolódik. Az első maga az útirajz, majd helyet kap a szerző néhány bravúros novellája, végül a kapcsolódó levelezés. Utóbbi különösen érdekes volt abból szempontból, hogy egyes események, témák magának a szerzőnek előadásában is hogyan változtatják súlypontjukat, attól függően, hogy ki volt a címzett. Szerény véleményem szerint egyenértékű Csehov ismertebb műveivel.

berg>!
Anton Pavlovics Csehov: Szibéria

Csehov 1890 tavaszán elindult Szahalin szigetére, mert érdekelték az ottani börtönviszonyok. Az odavezető út (Perm, Tyumeny, Isim, Tomszk, Krasznojarszk, Irkutszk, Szretyenszk, Szahalin sziget) itt tárgyalt, középső részét nyitott vagy zárt fogaton és hajón tette meg. A kötetben (elektronikus formában olvastam) útijegyzetek, négy elbeszélés és végül – rendes, elküldött – levelek vannak az utazás ezen legveszélyesebb etapjáról. Az első részben csak képeslapokat kapunk Szibériából, mert szerzőnk – bár azt állítja a levelekben, hogy nem sietett, pedig dehogynem – végigrohanta az utat. Nem naplózott végig, a börtönviszonyok és Szahalin érdekelték elsősorban, annak megismertetése volt a cél (Szahalinról külön könyv szól); a jegyzetekben az érdekesebb figurákat, a települések képét, a környező természetet, általános benyomásokat, a kalandokat rögzíti.
A középső részben a négy elbeszélés stílusa finom, érzékeny, ami elég messze esik a durva témáktól (nyomor, műveletlenség, butaság, betegség, halál, gyilkosság, igazságtalan bírósági ítélet). Az ábrázolási mód visszafogott, ismétlődő fogása, hogy a figurák megítélése ellenkezőjére fordul az elbeszélésen belül: gonoszból, negatívból pozitívvá és fordítva. A természet nem szép (a levelekben is „pokolian unalmas és komor”; a Bajkálnál kitavaszodott, onnantól „gyönyörű”), az embernek nem sok szabadságot, mozgásteret enged, a túlélés nehéz. A barbárság mellett a vallásosság is csak viszonylagos érték. Az író nem elítélő, nem ítélkező, a képességei és a körülmények által determinált, küzdő egyedi sorsot ábrázolja.
A harmadik részből, a levelekből az író privát erőfeszítései érdekesek. Eltökélten, komoly előkészület után vágott neki az irdatlan, egyáltalán nem veszélytelen utazásnak, és a humorából látszik, hogy mennyire megkönnyebbült, amikor ezt a legveszélyesebb részt letudta. A levelek ugyan kiegészítik az úti jegyzeteket, de nem működött nálam a könyv keretes szerkezete. Összefüggésük miatt érdekesek együtt ezek a szövegek, de az elbeszélések – az élmények művészi leképezése – nekem legalább a végére kívánkoznának, jobban elkülönülve.

Habók P>!
Anton Pavlovics Csehov: Szibéria

Szibéria
Egy hosszú utazás Moszkvától Szahalinig, Novellák, amelyek jobban tetszettek, mint Csehov drámái. És érdekes volt olvasni a leveleket és a novellákat egyszerre. Kicsit másként írta meg ugyanazt az eseményt a családnak és/vagy a barátoknak első benyomásként, aztán kicsit átgyúrta megjelenés előtt. Nem is tudom eldönteni, melyik variáció tetszett jobban. De ezentúl odafigyelek Csehov prózai műveire is.

pwz IP>!
Anton Pavlovics Csehov: Szibéria

– Csehov?
– Ühüm!
– Drámák. Sirály?
– Nem éppen! Novellák! Ez is „sirály”, akarom mondani: „király”
Bizony, Csehovról inkább a drámák, a színművek – lásd: Sirály – jutnak az eszünkbe, nem a novellaíró Csehov, akiről pedig azt írják, hogy „a novella műfajának megújítója”. Nos, ebből kapunk itt ízelítőt, ráadásul Szibériából, abból az időből, amikor még tartott az orosz „Vadkelet” felfedezése.
A kötet különlegessége, hogy a novellák és az útleírásban leírtak mellett Csehov személyes levelezését is elolvashatjuk, amiben rendre visszaköszönnek a novellák témái. Nemegyszer ugyanaz a téma négy, vagy ötféle tálalásban is olvasható!
Jó, érdekes olvasmány! A folytatást – az oroszok fegyencszigetéről, Szahalinról – is be kell szerezzem! :)

>!
Terebess, Budapest, 1998
166 oldal · ISBN: 963914715X · Fordította: Devecseriné Guthi Erzsébet, Makai Imre, Király Zsuzsa
2 hozzászólás
ppeva P>!
Anton Pavlovics Csehov: Szibéria

Sajnáltam, hogy nem voltak benne a szahalini útirajzai.


Népszerű idézetek

pwz IP>!

Általában fogalmazva, a Bajkálnál kezdődik Szibériában a poézis, előtte minden csupa próza.

138-139. oldal Levelek

Habók P>!

Szép az Isten alkotta világ! Csak mi nem vagyunk szépek rajta.

Levelek - A. Sz. Szurovinnak, 1890. dec. 9.

pwz IP>!

Mindegyik faluban van templom, néhol kettő is; iskola is van, azt hiszem, minden községben. A házakat – akad köztük emeletes is – szálfákból rótták össze: a födelük zsindelyes. Minden ház táján, a kerítésen, vagy a nyíresben seregélydúc áll, olyan alacsonyan, hogy kézzel is el lehet érni. A seregély errefelé általános szeretetnek örvend, még a macska se bántja. Kertek nincsenek.

13. oldal Szibéria

pwz IP>!

A tajga ereje és varázsa nem faóriásokban, nem a síri csendben rejlik, hanem abban, hogy csak a vándormadarak tudják, hol is van a vége.

35. oldal Szibéria

pwz IP>!

Az Amurnak rendkívül érdekes a környéke. Pokolian eredeti. Úgy forr itt az élet, hogy ilyesmire Európában még csak nem is gondolnak. Az amerikai életről írott elbeszélésekre emlékeztet.

142. oldal Levelek

Habók P>!

Nyitva áll az ajtó, a pitvaron túl belátok a másik, szintén deszkapadlós, világos szobába is. Ott pezseg a munka. A gazdasszony, egy huszonöt éves, megnyerő, szelíd arcú, magas, soványkás nő, tésztát gyúr az asztalon, a reggeli nap a szemébe, a mellére, a karjára tűz, úgy tetszik, mintha a napfényt is belegyúrná a tésztába…

Szibéria

Habók P>!

A Bajkál vize türkizes színű, áttetszőbb, mint a Fekete-tengeré: azt beszélik, hogy a mélyebb helyeket egy versztárnyira is lelátni a mélybe. Magam is leláttam ekkora mélységbe, láttam a sziklákat, hegyláncvonulatokat, mind olyan türkiz színben, hogy az embernek hideg futkos tőle a hátán.

Levelek - A Csehov-családnak jún. 20.

Habók P>!

Az evezősöknek, mihelyt kikötnek a parton, az az első dolguk, hogy elkezdenek veszekedni. Dühösen veszekszenek, minden ok nélkül, bizonyára azért, mert nagyon álmosak. Ha az ember ezeket a válogatott szidalmakat hallgatja, azt gondolhatná, hogy nemcsak az én kocsisomnak, a lovaimnak, meg maguknak az evezősöknek van anyjuk, hanem a víznek, a kompnak meg az evezőlapátnak is.

Szibéria

pwz IP>!

– Az anyamell a csecsemő restije.

88. oldal Gyilkosság

pwz IP>!

Ha nincs a hideg, amely elrabolja Szibériától a nyarat, ha nincsenek a hivatalnokok, akik tönkreteszik a parasztokat és a száműzötteket, akkor Szibéria volna a leggazdagabb és legboldogabb föld.

107. oldal Levelek


Hasonló könyvek címkék alapján

Bayer Zsolt: Szibéria és az orosz Távol-Kelet
Sándor Anna: Szibériai anziksz
Csák Elemér: Jenyiszej-ország
Richelle Mead: Véreskü
John Vaillant: A tigris
Robin White: A tajgai tigris
Alfred Edmund Brehm: Az Egyenlítőtől az Északi-fokig
Katona Erzsébet (szerk.): Harminc napig megy a levél
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából
Diószegi Vilmos: Sámánok nyomában Szibéria földjén