Négy ​színmű 48 csillagozás

Sirály / Ványa bácsi / Három nővér / Cseresznyéskert
Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 1988
292 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630747391 · Fordította: Kosztolányi Dezső, Makai Imre, Tóth Árpád
>!
Európa, Budapest, 1986
292 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630740907 · Fordította: Makai Imre, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád
>!
Európa, Budapest, 1984
292 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630731975 · Fordította: Makai Imre, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád

4 további kiadás


Kedvencelte 7

Most olvassa 9

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
gyuszi64
Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű

Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű Sirály / Ványa bácsi / Három nővér / Cseresznyéskert

Kétségtelenül jobban élveztem most felnőtt fejjel, mint a középiskolában, bár anno az ott olvasott Cseresznyéskert is tetszett. Most ebből a kötetből csak a Sirály és a Ványa bácsi került sorra, a másik két drámát külön olvastam:
Csaresznyéskert: https://moly.hu/ertekelesek/3073082
Három nővér: https://moly.hu/ertekelesek/3071241

A most olvasott drámák egyszerűbb szerkezetűek, talán mindkettőben gyengébb a konfliktus is. Ugyanakkor teljesen lekötötték a figyelmemet, olvasmányosak. Csehov nagyon jól ír, viszonylag egyszerű témákat is érdekesen tud kibontani.

>!
Irasalgor
Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű

Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű Sirály / Ványa bácsi / Három nővér / Cseresznyéskert

A négy színműről nagy átlagban nem tudok mást elmondani, a Sirály még valamennyire élvezhető volt, de a következő alkotások már nálam a mazochista tartományban barangoltak, és kilépni sem tudtak a körből. Az egyhelyszínes, lélekre kihegyezett írásokban Ibsen sokkal többet tudott nyújtani, mint Csehov. Bár az egy drámában lévő sablonkarakterek újrafelhasználhatóságában Csehov sokkal többet nyújt. A rosszul leélt életek, az orosz közönyben már-már puszta létfenntartó porhüvelyekké vált emberek, a meg nem értettség és jövőben való bizakodás jellemzi a műveket, amelyek egymás után négyszer már sok. A Sirály valamennyire kiemelkedik a négy közül, míg a Három Nővért legszívesebben a pokol mélyére száműztem volna. Színházban ezek a színdarabok valószínűleg élvezhetőbbek, mint nyomtatott formában.

Értékelés: 6/10
(Később blogban)

15 hozzászólás
>!
Aerandir
Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű

Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű Sirály / Ványa bácsi / Három nővér / Cseresznyéskert

Sirály
Már megint ezek az oroszok a három nevükkel! Hihetetlen, hogy nem bírtam megjegyezni ezt a néhány szereplőt. Mondjuk az igaz, hogy ahhoz képest, hogy milyen rövid, nagyon bonyolult kapcsolatrendszer volt benne.
Ettől eltekintve meglepően érdekes volt. Az elején kicsit nehezen jöttem bele ("jaj, Csehov, az biztos rettentő unalmas lesz"), meg egy darabig nem is nagyon állt össze, hogy miről is szeretne ez most szólni, de aztán egészen elégedett voltam vele. Annyira, hogy az eredeti szándékommal ellentétben megpróbálkozom a többivel is a kötetből. Meglátjuk, jó döntés-e.

Ványa bácsi
Azt hittem, nem lehet tovább fokozni a zűrzavart a nevekkel. Tévedtem. Mert végül is miért ne nevezhetnének valakit néha Jeannak, ha amúgy Ivan Petrovics Vojnyickij a neve? De egyébként nem fog rajtam ki a mester, töretlenül haladok előre, egyre jobban hozzászokom a hangulatához.
Mondjuk kicsit furcsa volt, nem pont úgy működött a konfliktus – nagy összecsapás – végkifejlet ív, ahogy vártam. Először hirtelen sokkal nagyobbra nőtt a probléma, sokkal összetettebbé váltak a konfliktusok és kapcsolatok (értsd: kinek mi baja van a többiekkel meg úgy mindennel általában), aztán meg valahogy ellaposodott az egész. Kicsit olyan érzésem volt a végén, mintha igazából nem oldódott volna meg semmi. Lehet, hogy ez is volt a mester célja. El lehetne merengeni, hogy ki mit tekint normálisnak, elfogadhatónak, ki mikor mondja azt, hogy rendben vannak a dolgok…
Ja és a környezetvédelmi értekezések 1897-ből egyszerre nagyon aranyosak és elszomorítóak. Ha már Csehov szerint is tönkretettük a világot, és azóta a helyzet csak rosszabb lett, milyen reményeink lehetnek a jövőre nézve?

Három nővér
Na hát ez… Nem tudtam eldönteni, hogy vicc akar-e lenni. Remélem, hogy legalábbis társadalomkritika vagy valami hasonló, és nem csak egyszerűen ilyen borzasztó. Kezdjük az első mondattal: „Apa éppen ma egy éve halt meg, május 5-én, a te neved napján, Irina.” Ebben körülbelül három olyan amatőrség van, amitől a fejem verem a falba. És aztán ugyanígy folytatódik, a nővérek folyamatosan olyan dolgokat mondanak el egymásnak (méghozzá egy dolgot nem is csak egyszer), amit mindannyian nagyon jól tudnak. Most a következő lehetőségek állnak fent:
    a) A nővérek hülyének nézik egymást, és azt hiszik, hogy a többiek nem emlékeznek ezekre a dolgokra, vagy egyszerűen nem érdekli őket, csak mondják a magukét.
    b) A mester engem néz hülyének, és úgy gondolja, hogy nem fog feltűnni, hogy ez mennyire nem életszerű, vagy pedig meg fogom neki bocsátani, mert ez a rettentően fontos információ, hogy a lányok apja tábornok volt, többet ér számomra annál, hogy olvasható legyen a mű.
Mert egyszerűen nem tudok mást mondani, ez a stílus olyan mértékben idegesít, hogy nem tudtam eldönteni, hogy a fejemmel vagy a könyvvel verjem a falat. Rettentően szájbarágós volt az egész, szerintem ebben a könyvben volt a legmagasabb a „jaj, de boldog vagyok”-sűrűség (amikor igazából nem is boldog senki), ráadásul az összes szereplő olyan, mint egy papagáj, mindent legalább háromszor megismétel.
Ha már az első mondatot elemeztük, térjünk ki az utolsóra is. „Csak tudnánk, miért, csak tudnánk, miért!” Pontosan így érzek én is. Csak tudnám, miért kellett ezt így megírni. Figyelem, most következik az igazi problémám vele, nevezetesen az, hogy unalmas. Látom én, hogy az a lényeg, hogy ennyire semmiről sem szól az életük, hogy nem elégedettek a helyzetükkel, mégis csak panaszkodnak és nem változtatnak semmit. Én leszek az első, aki elismeri, hogy ez egy nagyon gyakori helyzet, súlyos probléma, fontos téma, ráadásul jól össze is lehet kapcsolni olyan filozófiai kérdésekkel, mint hogy miért élünk, van-e szabad akarat, mi lesz 200 év múlva. Viszont. A drámának pont a cselekmény lenne a lényege, ami itt, őszintén szólva, nem nagyon van. Még azt is el tudom fogadni, hogy ez tudatos, hogy a műfaj „üti” hogy azt ne mondjam, ellenpontozza, ha már így benne vagyok az elemzésben a témát, és ezzel akar valamit hangsúlyozni, kiemelni, érdekesebbé tenni. Én mindezt készséggel elfogadom, viszont akkor az író (és a világ, különös tekintettel az irodalomtudósokra) legyen szíves szintén elismerni, hogy egy cselekmény nélküli dráma egyszerűen unalmas. Lehet, hogy az adott időben és helyen kevésbé volt az, amikor még több életérzést fel tudtak ismerni az olvasók vagy nézők, de én se a vágyakozást Moszkva után, se a francia módi követését, se az egyenruha-őrületet nem tudom átérezni.
De már beterítem az egész képernyőt, szóval gyorsan még két mondat összegzésnek: nem sajnálom, hogy elolvastam, nagyon érdekes volt, bizonyos szempontból. Viszont azzal nem értek egyet, hogy kötelezően olvastatják sok helyen, aki nem olyan mint én, hogy érdekesnek tudja találni a bosszantót is, annak kínszenvedés lehet.
És még egy utolsó utáni mondat a legendás szilveszteri paródiáról: természetesen láttam azt is, még az olvasás előtt, utólag nem csodálom, hogy megcsinálták, ez tényleg kívánja, hogy kifacsarják, sokat nem is kell dolgozni vele. Viszont nagyon jó móka lehetett megcsinálni, főleg ha esetleg bosszút akartak állni a színészek, amiért el kellett olvasniuk.

Cseresznyéskert
Körülbelül olyan volt, mint az első kettő. Sőt, pontosan olyan volt, mint az első kettő. Nem sok minden történik, mindenki kesereg, az eljövendő boldogságról és az emberiség jobb koráról ábrándozik, de nem tesz semmit, hogy a saját élete jobb legyen. Tényleg rettentően hasonlít egymásra ez a három dráma (sőt igazából mind a négy, csak a Három nővér extrán idegesítő), így az utolsó már nem nagyon tudott újat mondani. A karakterek, a vágyaik, a filozófiáik mind annyira egyformák, hogy a konkrét történet nem tudja különbözővé varázsolni a drámákat, különösen, hogy természetesen itt sem a cselekményen van a hangsúly. Volt itt néhány különc figura, akik kicsit színesebbé tették az egészet, ennek nagyon örültem, de a főszereplő (Ljubov Andrejevna) itt még az eddigieknél is jobban bosszantott. Ha nem lennének körülötte a lányai és a többi rokona, teljesen életképtelen lenne. Így viszont csak rettentően felelőtlen, látja a hibáit, de meg van győződve arról, hogy nem tud változtatni magán, ezért a legcsekélyebb erőfeszítést sem teszi, sőt már-már büszke örömmel mondogatja, hogy ő mennyire reménytelen eset.

>!
Leseratte
Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű

Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű Sirály / Ványa bácsi / Három nővér / Cseresznyéskert

A négy közül a Sirály nyerte le legjobban a tetszésemet, holott a Három nővért kellett elolvasni.
Én megkedveltem az író stílusát, akkor is, ha mások azt állítják, nem nagyon történt benne semmi. Pedig de. Megismertem a karaktereket, a beszélgetési szokásaikat.
Igazából mind a négy műben más volt a különleges, és habár a végére egy kicsit összefolytak, azért a lényeg számomra megmaradt.

>!
Sceurpien I
Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű

Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű Sirály / Ványa bácsi / Három nővér / Cseresznyéskert

Nem emlékszem annyira Csehov drámáira, legalábbis a Cseresznyéskert és a Sirály részletei egészen elvesztek már az emlékeim között, egyedül arra emlékszem, hogy a Ványa bácsi volt az első, ahol megtetszett a szerző, és a mostani fejemmel azt mondanám a legjobbnak is. Itt tudtam meg az alapszabályt a puskáról és az elsülésről, itt tudtam meg, mi az a szamovár (bár azóta sem láttam a gyakorlatban), és innentől kezdődtek nekem a modern drámák. A Három nővér tetszésileg a második, főként a Candide-ra hajazó stílusával. Mint mondtam, a Cseresznyéskert és a Sirály részleteire nem emlékszem annyira, de azt tudom, hogy amikor olvastam tetszett. A Sirály ráadásul úgy ment ki teljesen a fejemből, hogy még órán is beszéltünk róla, úgyhogy logikus, hogy összességében az volt a legfelejthetőbb.

1 hozzászólás
>!
Morn
Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű

Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű Sirály / Ványa bácsi / Három nővér / Cseresznyéskert

Nem átlagoltam a csillagokat, úgyhogy most ez csak hasraütés-szerű volt. :)
Csehov nem lett a kedvencem, talán máskor azzá válik, úgyhogy nem szabadulok meg a könyvtől. Volt, amikor kifejezetten élvezet volt olvasni a sorokat, de egyre csak fogyott a lelkesedésem.

Cseresznyéskert
Amit először láttam, mintsem olvastam volna, és sajnos nem az élmény miatt vettem kezembe a kötetet.
http://moly.hu/ertekelesek/959811

Sirály
Amit másodszor olvastam el, ezúttal nem csak az első felvonásra tudtam odafigyelni.
http://moly.hu/ertekelesek/112439

Ványa bácsi
Aminek olyan jó címe van, csak a tartalommal nem teljesen egyeztethető.
http://moly.hu/ertekelesek/978009

Három nővér
Ami akár nagyon jó is lehetett volna, ha nem dráma.
http://moly.hu/ertekelesek/978860

>!
Honey_Fly P
Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű

Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű Sirály / Ványa bácsi / Három nővér / Cseresznyéskert

Most olvastam újra. Biztos Csehovnak is tetszett volna Alfonzó verziója.

>!
mosolytó
Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű

Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű Sirály / Ványa bácsi / Három nővér / Cseresznyéskert

Örülök, hogy megismerhettem Csehovot, bár azért kicsivel többre számítottam. Lehet, csak túl sok jót hallottam róla, és egyelőre nem érzem így… Még alszom egyet rá.

>!
Nílkantha
Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű

Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű Sirály / Ványa bácsi / Három nővér / Cseresznyéskert

Többre számítottam… Pl. olvastam már olyan véleményt is, hogy a Sirály a világirodalom legjobb műve… Valóban nagy mű, de már olvastam jobbakat is. Legjobban a Ványa bácsi tetszett, és a legkevésbé a Három nővér.

>!
queen_of_meds
Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű

Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű Sirály / Ványa bácsi / Három nővér / Cseresznyéskert

Elolvastam, mert el vagyok maradva az orosz irodalommal, de nem volt katartikus élmény. Leginkább nyomasztó volt, amitől még lehet zseniális, de engem ez most nem fogott meg.


Népszerű idézetek

>!
Nílkantha

Nő férfival csak ebben a sorrendben lehet jóban: először pajtása, aztán szeretője, végül csak barátja.

142. oldal, Európa Könyvkiadó Budapest, 1970

Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű Sirály / Ványa bácsi / Három nővér / Cseresznyéskert

>!
Gregöria_Hill

A jelen undorító, de azért, hogyha a jövőre gondolok, akkor minden megszépül!

Három nővér

Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű Sirály / Ványa bácsi / Három nővér / Cseresznyéskert

1 hozzászólás
>!
patkosanna

MEDVEGYENKO Miért jár mindig feketében?
MÁSA Az életemet gyászolom. Boldogtalan vagyok.

Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű Sirály / Ványa bácsi / Három nővér / Cseresznyéskert

>!
Gregöria_Hill

Élni, és nem tudni, miért repülnek a darvak…

Három nővér

Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű Sirály / Ványa bácsi / Három nővér / Cseresznyéskert

>!
Irasalgor

Az öregek olyanok, mint a gyermekek, azt szeretnék, ha megsajnálná őket valaki, de hát az öregeket nem sajnálja senki.

Ványa Bácsi, második felvonás

Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű Sirály / Ványa bácsi / Három nővér / Cseresznyéskert

>!
Irasalgor

Versinyin
Nemrégiben olvastam egy francia miniszter naplóját, melyet a börtönben írt. A minisztert a Panama-ügy miatt csukták be. Milyen lelkesedéssel, elragadtatással beszél a madarakról, melyeket a börtön ablakából figyelt meg, és azelőtt, mikor miniszter volt, észre sem vett. Természetesen most, amikor már szabadlábra helyezték, nem veszi észre a madarakat, ahogy régebben sem vette észre őket. Maga sem veszi észre majd Moszkvát, mikor ott él. A boldogságot nem élvezzük, és nem is tudjuk élvezni. Csak kívánjuk.

Három Nővér, második felvonás

Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű Sirály / Ványa bácsi / Három nővér / Cseresznyéskert

>!
Nílkantha

Tehetségtelen, de nagyra törő embereknek nem marad más, mint ócsárolni a valódi tehetségeket.

102. oldal, Európa Könyvkiadó Budapest, 1970

Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű Sirály / Ványa bácsi / Három nővér / Cseresznyéskert

>!
Nílkantha

… a világot nem a rablók pusztítják el, nem is a gyújtogatók, hanem a gyűlölet, az ellenségeskedés, ez a sok apró, szennyes civódás…

140. oldal, Európa Könyvkiadó Budapest, 1970

Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű Sirály / Ványa bácsi / Három nővér / Cseresznyéskert

>!
Nílkantha

Ha valami betegségre ezerféle orvosságot ajánlanak, akkor biztosan egy se jó, az a betegség gyógyíthatatlan.

22. oldal, Európa Könyvkiadó Budapest, 1970

Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű Sirály / Ványa bácsi / Három nővér / Cseresznyéskert

>!
Nílkantha

A mindenségben állandó és változatlan csak egy van: a lélek.

78. oldal, Európa Könyvkiadó Budapest, 1970

Anton Pavlovics Csehov: Négy színmű Sirály / Ványa bácsi / Három nővér / Cseresznyéskert


Hasonló könyvek címkék alapján

Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin / Drámák
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Magatokon röhögtök!
Alekszandr Szergejevics Puskin: Két kis dráma
Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij: Farkasok és bárányok
Lev Tolsztoj: Színművek, 1864–1910
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Leánynéző
Nikolaj W. Gogol: Der Revisor
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Egy őrült naplója
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor
Mihail Jurjevics Lermontov: Lermontov válogatott művei