52. legjobb dráma (műnem) könyv a molyok értékelése alapján

Három ​nővér 283 csillagozás

Anton Pavlovics Csehov: Három nővér Anton Pavlovics Csehov: Három nővér Anton Pavlovics Csehov: Három nővér Anton Pavlovics Csehov: Három nővér Anton Pavlovics Csehov: Három nővér Anton Pavlovics Csehov: Három nővér Anton Pavlovics Csehov: Három nővér Anton Pavlovics Csehov: Három nővér

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Három nővér a kárba veszett szépség drámája. A három testvér (Olga, Mása és Irina) egy vidéki városban él. Életük kusza, szerelmeik zűrzavarosak, mindhárman boldogtalanok. A darab hangulatát a szenvedésnek ez a megfoghatatlan légköre adja, s ugyanilyen megfoghatatlan az „optimizmus”, amely a mű végén fogalmazódik meg: „… a mi életünk még nem fejeződött be… nemsokára megtudják, miért élünk, miért szenvedünk…” A darab, amelynek sem tragikus konfliktusa, sem tragikus szereplői nincsenek, a mozgalmas és az értelmes élet iránti enervált, meddő várakozást rajzolja meg. A három nővér jellegzetes csehovi hősök, akiket a közös – az élet elhibázott, a célokat, eszményeket az életbe átültetni nem tudó, akarat és tartás nélküli, de gazdag belső világot felmutató – szellemiség tart össze.

Eredeti megjelenés éve: 1901

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Talentum diákkönyvtár Akkord · NTK-klasszikusok Nemzeti Tankönyvkiadó · Nemzeti Színház Színműtár

>!
DigiBook Magyarország, Gyula, 2013
74 oldal · ISBN: 9789633641569 · Fordította: Kosztolányi Dezső
>!
Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2012
150 oldal · ISBN: 9789631964950 · Fordította: Kosztolányi Dezső
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2011
94 oldal · ISBN: 9789633446300 · Fordította: Kosztolányi Dezső

9 további kiadás


Enciklopédia 14

Szereplők népszerűség szerint

Mása Prozorov · Olga Prozorov · Irina Prozorov · Natasa (Natalja) Ivanovna · Andrej Szergejevics Prozorov · Nyikolaj Vasziljevics Gogol · Versinyin alezredes

Helyszínek népszerűség szerint

Prozorovék háza


Kedvencelte 17

Most olvassa 9

Várólistára tette 81

Kívánságlistára tette 25


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth IP>!
Anton Pavlovics Csehov: Három nővér

Az a gyönyörű a csehovi dráma cselekményében, hogy pontosan azt nem mutatja meg, amit józan paraszti ésszel drámainak gondolnánk egy eseménysorban: az öngyilkosságra készülő asszonyt, egy párbajt, a tűzvész elől menekülő tömeget, a tiltott szerelem megszületését és virágzását. Csehovnál az efféle aktusok sosem a szemünk előtt zajlanak le – amit mi látunk, az az élet a maga mindennapi ürességében és laposságában, még közelebbről pedig a tengődés, a tehetetlenség. Ilyen szempontból úgy tűnik, Csehov pontosan azt a harangot kongatja finoman és kimérten, amit a XX. századi írók majd pánikolva vernek félre pár évtizeddel később, de az itt ábrázolt megkövültséget szerintem nem lenne szabad elvonatkoztatni a kor Oroszországától.

Hátborzongató ugyanis belegondolni, hogy a Három nővérben megjelenő előkelő orosz családi kör tulajdonképpen azt a világot tárja elénk, amit a forradalom hamarosan (még a szereplők életében) elsöpör, bármennyire is ragaszkodik fenntartásához a cári hatalom. Ez már nem Tolsztoj családi fészke, de nem is Turgenyev nemesi világa, a komédia pedig nem Gogol csinovnyikhumorából származik – hovatovább, a felesleges ember karaktere is jócskán átalakult Puskin és Lermontov óta. Csehovnál ugyanis a felesleges ember a szó mindennapi értelmében mihaszna, tengődése nem megindító, tettei nem hősiesek, annál inkább bosszantó viszont a humora, a barátihoz való viszonyulása, általában véve a mód, ahogy életét irányítja. Még szerencsétlen Tolsztojnak is kijut egy kis fricska Irina képében, aki a történetben egyedüliként próbál magasabb eszme nevében cselekedni, de egyetlen felvonás alatt el is megy a kedve az egésztől – spoiler. Az itt felbukkanó szereplők mindegyike antihős, kedvelni nincs is igazán okunk őket, és közös dolgaikat elnézve valahogy mintha Oroszország gondjai is felsejlenének a háttérben: a nemesi réteg inkompetenciája, az egymással és a néppel szembeni felelősségvállalás hiánya, a jéggé fagyott társadalmi viszonyok, általában véve a múltba kapaszkodás, a jelen és a valóság makacs elutasítása. Ezért tűnnek egy csapat 1812-ből szalasztott pojácának, miközben a történet maga 1901-ben született, és semmi sem utal arra, hogy a szerző más korszakba szeretné helyezni a sztorit.

A közvetlen és nyilvánvaló cselekményt egyébként nehéz értékelni, sőt, szerintem a párbeszédek szövése is van annyira zegzugos, hogy az embernek olykor elmenjen tőle a kedve. Számomra a sorok mögött elvezetett, homályban hagyott cselekményszálak izgalmasabbak, érdekesebbek voltak, de ahogy ezek lecsapódtak a bemutatásra kerülő térben és időben, az mindig tudott egyfajta katarzist biztosítani – például amikor Mása felfedte férjével kapcsolatos valós érzéseit, spoiler. Ha azonban Csehov a szemünk láttára bontja ki ezeket a lélektani futamokat, pontosan azt a célt nem éri el, ami összességében világlik ki a színdarabból: a kátyúba jutott élet akkor feneklik meg végképp, amikor már csak beszélni tudunk a felemelkedésről, de tenni érte képtelenek vagyunk…

>!
Akkord, Budapest, 2005
100 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638396377 · Fordította: Kosztolányi Dezső
8 hozzászólás
Roszka>!
Anton Pavlovics Csehov: Három nővér

Azt gondolom, hogy azokat a könyveket, amik nem tetszenek fiatal korunkban, vagy harminc évvel később elő kéne vennünk, és újraolvasni. Főleg a klasszikusokat, vagy a kötelezőket.Ezt a könyvet vagy negyven éve olvastam és nagyon nem tetszett. Most egy kihívás miatt újraolvasva, a régi 2,5 csillagomat, ünnepélyesen a duplájára emelem!
Teljesen más szemmel olvastam a három lány vágyódását a régi életük iránt, jobban megértettem őket, hogy mit is veszítettek, mennyire kiszolgáltatottak. Gyökeresen megváltozott az életük, amiről nem tehettek. Valahogy fájdalomnak látom a fájdalmukat, lehet nagyobb az empátiám, vagy csak sokkal többet olvastam, másképp látom a világot, mint anno.

7 hozzászólás
SteelCurtain >!
Anton Pavlovics Csehov: Három nővér

A jog területén éppoly amatőr vagyok, mint magyar politikus az igazmondás terén. De volna néhány javaslatom a BTK kiegészítésére. Úgy mint:
Csoportos magány folytatólagos elkövetése.
Magánszemélyek fizikai jellemzőinek megsértése azáltal, hogy folyamatosan keresztülnéznek rajtuk anélkül, hogy átlátszóvá váltak volna.
Kommunikáció imitálása hosszú monológok párhuzamos előadása által.
Szelektív süketség.
Egyébként el se hiszem, hogy ezt Csehov több mint száz éve írta. Szerintem az éjjel gépelte a szomszédban. Hallottam a billentyűk kopogását…
Csak az a párbaj…
Manapság ezt már nem ilyen gyermeteg módszerekkel intézik el.
Lepuffantani valakit pisztollyal? Ugyan már kérem! Egyes körökben manapság azt tekintik igazán elegánsnak és férfiasnak, ha az ember besúgja ellenfelét az Adóhivatalnak, amely aztán hosszú időre bekasznizza a delikvenst.
De azért menjünk Moszkvába…
Míg nem vagyunk ott, addig lehet ábrándozni.

Bibi_️3>!
Anton Pavlovics Csehov: Három nővér

Hangoskönyv! :)

később leírom, aztán el is fogom mondani a „klasszikus videóban”!

Nos:
Azt hiszem ha ezek a mûvek kapnànak egy recishàjposùj köntöst hatalmasat emelnėnek a mai ifjak erkölcsèn s gondolkodåsmòdjàn!
Jah meg mintha magukat olvasnåk nem?!
-jajj meg kène tenni, de nem merem…
-jajj olyan rossz nekem, de majd a sūltgalamb a szåmba repūl….
-jajj szenvedni jò, szenvedni menô!

Ezek a lånyok ėppen ezt csinåljåk…akarnak valamit..valami jobbat, csak nekik ne kelljen tenni ėrte semmit. Komfortzònàbòl valò kilèpės esèlytelen….

Tisztelet a kis csoportnak, akik a kivėtelek…..

részletesebben a videóban:
https://www.youtube.com/watch…

Lynn>!
Anton Pavlovics Csehov: Három nővér

Olvasni tragikus volt. De most, hogy pár nap már eltelt, egyre jobban tetszik. Nyilván azért, mert a mondanivalója fontos, de a tálalása nem nyert meg.

Nekem az orosz neveket megjegyezni önmagában is kihívás, már csak azért is, mert mindenkinek három neve van és mindig más néven szólítják őket, meg becéző formák is vannak. Mire megszokom az egyiket és beazonosítom, már más nevet használnak.

Miután ezen kipuffogtam magam és mindenkire ráaggattam egy jelzőt (Irina a neurotikus, Andrej a „játékszenvedélyes”, Kuligin a nagyokos, Natalja a hisztis stb.), jöttek a dal- és/vagy versbetétek. Engem ezek eléggé zavartak. És úgy alapvetően volt olyan mindenki, mintha zavart lett volna, mintha lebeszéltek volna egymás mellet. Mindenki sirámolta a maga baját, néha meghallgatták egymást, néha csak odébbálltak.

Hosszú idő telik el a dráma eleje és vége között, hiszen menyasszonyból kétgyerekes anya lesz, álláskeresőből dolgozó ember, mégis alapvetően mindenki marad ugyanolyan, mint volt. A báró majd dolgozni fog, a doki majd leszokik a piáról és a nővérek majd Moszkvába költöznek, úgyis oda vágynak vissza már tizenéve. spoiler
Senki sem boldog, kivéve a dadust meg talán Olgát. Ők azok, akik el is költöznek ebből a hangyabolyból.

A tanulság nekem az, hogy ha változást akarok, akkor tenni kell érte, nem pedig a babérjaimon ülve siránkozni. Megszívelendő útmutatás Csehovtól.

7 hozzászólás
Kozmikus_Tahó>!
Anton Pavlovics Csehov: Három nővér

Házi Csehov dráma készítése 4 lépésben:

1. Vegyél vodkát és egyéb szeszes italokat.
2. Hívd el pár álmodozó hajlamokkal rendelkező bölcsészhaverodat a hajlékodba, egy borongós, szürke, őszi napon, a fentebb leírt árucikkeket emlegetve.
3. Igyátok meg a vodkát és az egyéb szeszes italokat. Az igazán igényesek szamovárban főzött teát is fogyaszthatnak mindezek mellé, nem árt meg a házi Csehov drámának.
4. Beszélgessetek.

Szobahőmérsékleten ajánlott. Jó étvágyat hozzá!

8 hozzászólás
gabiica P>!
Anton Pavlovics Csehov: Három nővér

Szerintem ha ezt gimnazistaként kellett volna olvasnom, nem tudtam volna értékelni a benne rejlő különlegességet. Tipikus orosz dráma, ahol kell egy bizonyosfokú átérzés és belelátás, hogy értsd az igazi, mögöttes mondanivalót és tartalmat – ez az, amit talán tíz évvel ezelőtt még nem értettem volna. Kell empátia, hogy megértsd a nővéreket, az egyszer biztos. Egy nagyon összetett, rendkívül jó alkotás, tele olyan felvetésekkel, amelyek nem csak 100 évvel ezelőtt, de most is megállják a helyüket. Azt tudom mondani, hogy ne add fel, ha elsőre nem tetszik, ez pont az a könyv, aminek időt kell hagyni..

Olympia_Chavez P>!
Anton Pavlovics Csehov: Három nővér

A három nővér drámája olyan csendesen olyan finoman kúszik be a történetbe, mint ahogy a késő őszi köd telepszik a tájra. Először még csak sejtelmesen körbeleng, aztán sűrűsödik, majd zajtalanul megül a szereplők és az olvasó lelkén. Nincs benne nagy felhajtás, nincs csinnadratta. A nagy események a színfalak mögött játszódnak, mi már csak ezek lecsapódásait és következményeit látjuk, a lelki folyamatokat, a statikusságot, a vívódást, a vágyakozást a tehetetlenséget, az egyéni drámákat. Csehov hősei is magányos, felesleges figurák, akik nem tudják maguknak megteremteni azt, amire valójában vágynak. Elmegy mellettük az élet és ezt hol sírva, hol rezignáltan veszik tudomásul. Ez a fajta viselkedés, illetve a szereplők párbeszéde olykor szürreálissá teszi az összképet. Egyes motívumok, mint a vissza-visszatérő óra, vagy a Puskin idézet, mely mindig a legzaklatottabb pillanatokban jut Mása eszébe, nyomasztóvá teszik a darab hangulatát. A szereplők elbeszélnek egymás mellett, érzelmeiket elfojtják, ettől végképp úgy érzi magát az olvasó, mintha furcsa lények magánéletének kiragadott pillanatait nézné egy üveglap mögül. Ez a fagyos mozdulatlanság szuggesztív erővel hat az olvasóra és mégis, mindezen negatív hangzású benyomások ellenére is befogadható, szerethető, lenyűgöző és magával ragadó. Ennek oka pedig valószínűleg abban rejlik (próbálok az elfogultságomon fölülemelkedni), hogy könnyedén és letisztultan ír, cifraságoktól mentesen, lényegre törően. Csehov mesterien használja a rendelkezésére álló eszközöket és okosan tanít a történettel, mondhatni Ő volt a XIX. század legnagyobb motivációs trénere, aki mainapság sem marad hatástalan.

KingucK P>!
Anton Pavlovics Csehov: Három nővér

A három nővér elkeseredett vágyódása a poros kisvárosból a nosztalgikusian felmagasztalt Moszkvába. Hamisíthatatlan orosz szenvedés :)
Csak a tervezgetés, az önsajnálat és a vágyódás marad. Hol marad a cselekvés?
Körülbelül végig ezt éreztem… miért nem tesznek már érte h elutazzanak, ha már ennyire vágynak utána???
Persze, értem a lényegét, és a szenvedés tárgyát is, körülbelül én is így sajnálnám magam ha a kis falumban maradtam volna :D Így Csehov elérte a célját…

KBCsilla P>!
Anton Pavlovics Csehov: Három nővér

Nem az a történet, az biztos, amelyik így vagy úgy, de érzelmeket vált ki belőlem.
Olyan langyos, imbolygó, hullámzó az egész.
Nem történik – persze, tudom, hogy igen – semmi, várjuk az idő csendes múlását, miközben azért zajlanak az élet eseményei, mégis minden olyan semleges.
Miközben nem tudok elvonatkoztatni a Haumann – Márkus – Körmendi „nővérektől”, és a borzasztó mennyiségű szamovártól.
Hiába van az távol a drámától, mégis tökéletesen érzékelteti az érezhetó unalmat.


Népszerű idézetek

Ákos_Tóth IP>!

Mi, oroszok, nagyon szeretjük a magasröptű gondolatokat, de mondja, az életben miért járunk olyan nagyon-nagyon alacsonyan?

40. oldal (Akkor, 2005)

Papírtigris>!

A boldogságot (…) nem tudjuk élvezni. Csak kívánjuk.

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
Papírtigris>!

MÁSA: Azt hiszem, hogy az embernek hivőnek kell lennie, vagy keresnie kell az igazságot, különben az élet sivár, sivár… Élni, és nem tudni, miért repülnek a darvak, miért születnek a gyerekek, mire vannak a csillagok az égen… Vagy tudja az ember, miért él, vagy pedig minden hiábavaló ostobaság.

zöldszemesostoros>!

VERSINYIN:
Nemrégiben olvastam egy francia miniszter naplóját, melyet a börtönben írt. A minisztert a Panama-ügy miatt csukták be. Milyen lelkesedéssel, elragadtatással beszél a madarakról, melyeket a börtön ablakából figyelt meg, és azelőtt, mikor miniszter volt, észre sem vett. Természetesen most, amikor már szabadlábra helyezték, nem veszi észre a madarakat, ahogy régebben sem vette észre őket. Maga sem veszi észre majd Moszkvát, mikor ott él. A boldogságot nem élvezzük, és nem is tudjuk élvezni. Csak kívánjuk.

Corvus_CoRex>!

Ha férfi filozofál, az filozofisztika, vagy mondjuk szofisztika. De hogyha egy nő filozofál, vagy két nő… az, kérem alássan – nem mindig papsajt.

16. oldal (Akkord)

EBrody I>!

VERSINYIN Miről? Ábrándozzunk… Például az életről, hogy milyen lesz utánunk két-háromszáz év múlva.
TUZENBACH No és? Léggömbökön fognak repülni, megváltoznak a ruhák, lehet, hogy egy hatodik érzéket is felfedeznek és kifejlesztenek, de az élet, a nehéz, a titokzatos és boldog élet csak ugyanaz marad. És ezer év múlva az ember ugyanígy fog sóhajtozni: „Jaj, nehéz élni!” – és ugyanakkor félni fog a haláltól, és nem akar majd meghalni, pontosan úgy, mint most.

Második felvonás

Bogas>!

OLGA Szent isten, magán zöld öv van? Drágám, ez egyszerűen képtelenség!
NATASA Talán valami rosszat jelent?
OLGA Nem, nem, hanem rémesen áll magának.

Első felvonás

Fanniii>!

TUZENBACH Különös, hogy az életben a legbutább apróságok néha milyen fontosnak tűnhetnek, hirtelen csak úgy, minden ok nélkül.

Negyedik felvonás

juanito_b192 P>!

Én azt a nézetet vallom, hogy nincs és nem is lehet olyan unalmas és szomorú város, melyben az okos, képzett ember felesleges volna.

25. oldal (Akkord, 2005)


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Egy őrült naplója
Bertolt Brecht: Kurázsi mama és gyermekei
John Milton: A küzdő Sámson
Molière: A fösvény
Henrik Ibsen: A vadkacsa
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg / Az orr / A revizor
Örkény István: Macskajáték
Örkény István: Tóték / Macskajáték
Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin / Drámák
A világirodalom legszebb drámái I-II.