Drámák ​és elbeszélések 54 csillagozás

Anton Pavlovics Csehov: Drámák és elbeszélések Anton Pavlovics Csehov: Drámák és elbeszélések Anton Pavlovics Csehov: Drámák és elbeszélések

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár Európa · A világirodalom klasszikusai

>!
Európa, Budapest, 2010
458 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630790864 · Fordította: Devecseriné Guthi Erzsébet, Kosztolányi Dezső, Lányi Sarolta, Makai Imre, Rab Zsuzsa, Szőllősy Klára, Tóth Árpád
>!
Európa, Budapest, 2007
458 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630783231 · Fordította: Devecseriné Guthi Erzsébet, Kosztolányi Dezső, Lányi Sarolta, Makai Imre, Rab Zsuzsa, Szőllősy Klára, Tóth Árpád
>!
Európa, Budapest, 2004
458 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630776693 · Fordította: Devecseriné Guthi Erzsébet, Kosztolányi Dezső, Lányi Sarolta, Makai Imre, Rab Zsuzsa, Szőllősy Klára, Tóth Árpád

7 további kiadás


Kedvencelte 6

Most olvassa 9

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

beuska85>!
Anton Pavlovics Csehov: Drámák és elbeszélések

Mindig is szerettem az orosz írók műveit, Csehovot különösképpen. Nem tudnék kedvencet kiemelni, valahogy mindegyik más, de mégis hasonló.

Gáborr_Nagy>!
Anton Pavlovics Csehov: Drámák és elbeszélések

Csehov színdarabokat (bármilyen jók is), szerintem csak módjával szabad olvasni, nagyon megfekszik az ember gyomrát, keverni kezdi Trigorint Lopahinnal, a sok hasonló sorsot nehéz szétbogozni. A könyvben található négy drámát végigolvasva nagyon feltűnő, mennyire könnyed és olvasóbarát a Sirály a másik háromhoz képest.
A kiválogatott novellák zseniálisak, szórakoztatóak és elgondolkodtatóak egyszerre, és persze sokkal könnyebben emészthetőek a színdaraboknál..

H_Andi>!
Anton Pavlovics Csehov: Drámák és elbeszélések

Soha nem gondoltam volna, hogy megszeretem az orosz irodalmat, pláne nem Csehovot. Többek között erre is jók a kihívások, mivel olyan művek olvasására ösztönöznek, amiket talán sosem vettem volna a kezembe.
Csehovról például nem voltak túl jó emlékeim a középiskolából, és így le is írtam magamban az oroszokat. Lehet kellet ez a jó pár év 15, hogy értékelni tudjam őket.
Ennek a kötetnek több művében nem igazán történi semmi, és mégis van bennük valami. Talán az adott kor, környezet, kultúra fogott meg, nem tudom. :/
És akkor ott vannak azok az elbeszélések is, ahol van cselekmény, na azok aztán elgondolkodtatóak, többnyire szomorú véggel.

Ezerarcú>!
Anton Pavlovics Csehov: Drámák és elbeszélések

Csehov elbeszélései egyszerűen zseniálisak, talán 1-2 volt ami nem fogott meg annyira. :) A drámák közül a Ványa bácsit végig szenvedtem, mert annyira nem történt semmi, hogy az érdeklődésemet se sikerült felkeltenie. A Sirály abszolút megvett engem és a Cseresznyéskert is.:) Biztos vagyok benne, hogy többször olvasós :)

ForgottenVampire>!
Anton Pavlovics Csehov: Drámák és elbeszélések

Csehov kétségtelenül az orosz írók egyik legnagyobbika, és bár általában a drámáit emlegetik (főleg a Sirályt, a Cseresznyéskertet, a Ványa bácsit és a Három nővért), azokat tartják elsősorban kiemelkedő műveknek, véleményem szerint a novellái is hihetetlenül erősek.

Mindig is azt gondoltam, hogy Csehov az a fajta író, akit csakis felnőttként érdemes olvasni. A középiskolákban sok helyen a Csinovnyik halálát tanítják tőle, de a gyerekek akkor még nem igazán képesek felfogni Cservjakov viselkedését. (Bár ezt azt hiszem, rengeteg kötelező műről elmondható.)

booksta_girl01>!
Anton Pavlovics Csehov: Drámák és elbeszélések

Hát igen, Csehov sem lett nálam kedvenc/újraolvasós…
A csinovnyik halálát egyszer már irodalom órán elolvastuk, most másodjára viszont valahogy jobban élveztem. Elég groteszk, de nem is kell mást várni. spoiler
Noooooos… a Sirály viszont annyira nem nyerte el a tetszésemet. Kezdjük azzal, hogy olyan megjegyezhetetlen nevű karakterek voltak benne, és nem kevesen, hogy folyton vissza kellett lapoznom a szereplőkhöz, hogy tudjam, ki kinek a kije, merre, hogyan, hány méter. A cselekménye és a karakterek őrlődései unalmasak voltak, a vége viszont pont olyan, mint az előbb említett elbeszélésének. spoiler

>!
Európa, Budapest, 2010
458 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630790864 · Fordította: Devecseriné Guthi Erzsébet, Kosztolányi Dezső, Lányi Sarolta, Makai Imre, Rab Zsuzsa, Szőllősy Klára, Tóth Árpád
A_Gréta22>!
Anton Pavlovics Csehov: Drámák és elbeszélések

Az orosz szerzőkhöz hangulat kell, ezért tartott nekem is ilyen sokáig a könyv, de még így sem fejeztem be teljesen, csak úgy döntöttem, hogy csakis abban az esetben állok neki a két maradék drámának és történetnek, ha tényleg van hozzá kedvem.
Azért kezdtem bele újra, mert tinédzserkoromban imádtam a Sirályt, valamiért rendkívül megérintett az a dráma és kíváncsi voltam ma milyen hatással lesz rám. Még mindig azon a véleményen vagyok (mint sok más dráma esetében), hogy fiatalabb koromban jobb volt ezeket olvasni, mert sokkal nagyobb hatással voltak rám, abban a korban, amikor az érzelmek amúgy is folyamatosan tombolnak és összekavarodnak. Ma is jó volt olvasni, de nyilván úgy, hogy már tudom a végét nincs akkora hatással rám, ugyanakkor más színben látom a karaktereket.
A novellák közül nekem az Anna a férje nyakán volt a kedvencem, az Ivan Iljics halálát én már akkor sem szerettem, mikor kötelezően kellett olvasnunk, bár értem miért éppen az lett kiválasztva Csehov művei közül.
Én alapjában véve szeretem Csehovot, azt ahogy ír, amikről ír, bár csak akkor tudom olvasni a történeteit, ha ténylegesen van hozzá kedvem. Ezek lassú, befelé forduló írások, szomorú véggel, minimális mennyiségű csavarral, éppen ezért azt is megértem, ha valakinek nem nyerik el a tetszését. Mindenesetre én néha szeretem elővenni a könyvet és fellapozni, leginkább a drámák miatt.

András_József_Tóth>!
Anton Pavlovics Csehov: Drámák és elbeszélések

A drámák a szereplők jelleme és a kevés cselekmény ellenére tetszettek, az orosz melankólia és a párbeszédek (néha párhuzamos monológok) lekötöttek. off
Az elbeszéléseket becsülettel végigolvastam, de nagyon untam őket.

spinakker>!
Anton Pavlovics Csehov: Drámák és elbeszélések

Drámák: Ha úgy vesszük, igazuk van, akik szerint Csehov drámái nem szólnak semmiről, mert lényegében valóban nem. A szereplők látszólag elbeszélnek egymás mellett, semmiségekről csacsognak, és folyton máshová vágyakoznak vagy mostani helyzetükről siránkoznak, a valódi történések pedig gyakran a színpad mögött folynak (amelyek során néha fegyvert használnak). Ha viszont valaki azt állítja, hogy unalmas, az maradjon Shakespeare-nél, mert ez nem az. A szereplők ugyanis valóban közölnek dolgokat, és az események a beszélgetésekben zajlanak, jobban mondva azok mögött. A „Sirály” pl. olyan, mint egy szappanopera: sok szereplő, mindegyik akar valamit, mindenki szeret valakit, és kibogozhatatlan bonyodalmak folynak közöttük (főleg azért, mert ritkán van beteljesült szerelem). Persze ezek észrevételéhez nagyon kell figyelni arra, amit mondanak, vagy amit nem (pl. Trepljov ki akarja fejezni szerelmét Nyinának, de ő, mivel nem borítja el a szerelem köde, észreveszi, hogy valaki közeleg, és ezt fel is használja az udvarlás megállításához), és hogy mit tesznek, máskülönben valóban zagyvaságnak tűnhet. Illetve hasznos felrajzolni, hogy melyik szereplő hogyan viszonyul a többiekhez.
A szereplők mindegyike pedig teljesen kidolgozott, összetett és egyéni alak, és ugyan valamiféle skatulyába bele lehet őket gyömöszölni (amelyek néha még mindig maiak, pl. egy mai rockernek megfelelő, csupa feketében járó és önpusztító nő; az idős, „híres” professzor fiatal, szép, de üres felesége), mégis hús-vér embereknek tűnnek.
Viszont ugyanaz folyik szinte mindegyik drámában, és ugyan mind a négy nagyszerű darab, egy bőven elég belőlük.
Elbeszélések: Többször is hallottam, hogy Csehov kiváló novellista. Nem tudom, ezt miből vették. Ugyan tényleg egyedi stílusa van (váratlan, gyakran sötét csattanó ("és akkor meghalt"), vagy antiklimatikus vég (amely végén megkérdezi az olvasó, hogy „de mi a tanulság, a lényeg?")), de nem túl izgalmas. Ugyan itt is áll, hogy hús-vér szereplők vannak, és nagyon realistán és hihetően ábrázol, de túlnyomó többségben még mindig az életuntságról, a céltalanságról és a tétlenségről van szó, másról nagyon nem. Sajnálom, hogy nincs több komikus novella, mert azok nagyon jók, és inkább egy jellem kifigurázásáról szólnak ("A csinovnyik halála”, „Prisibejev altiszt"), a komolyak viszont nem annyira élvezhetőek és változatosak (kivéve a "A 6-os számú kórtermet”, az egészen fantasztikus).
Értem én, hogy Csehov úgy akarja bemutatni az életet, mint amilyen, szimbolizmus, művészieskedés és felesleges eszközök nélkül, miközben kifigurázza a polgárokat és a nemeseket is (miközben elvétve mintha csak a munkásokkal szimpatizálna), bemutatva, hogy legtöbbjük csak céltalanul tengetik ismétlődő és sekélyes életüket, és ezt elég jól is teszi, de egy idő után már sok.

Frank_Spielmann I>!
Anton Pavlovics Csehov: Drámák és elbeszélések

Csehov drámáiról mindenki tudja, hogy (kis túlzással) unalmasak és laposak, viszont az elbeszélések egy zseni művei, aki, bár szemüveget hordott, mégis jobban átlátta a világot, mint sok szemüveget nem hordó társa.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Alessana>!

Márpedig szerintem egy darabban okvetlenül lennie kell szerelemnek…

16. oldal, Sirály

2 hozzászólás
chibizso>!

Tuzenbach: … Huszonöt-harminc év múlva minden ember dolgozni fog. Minden ember!
Csebutkin: Én nem fogok dolgozni.
Tuzenbach: Maga nem számít.

Három nővér

spinakker>!

MEDVEGYENKO
Miért jár mindig feketében?

MÁSA
Az életemet gyászolom. Boldogtalan vagyok.

"Sirály", Első felvonás, 9. o., Európa 2010

1 hozzászólás
spinakker>!

VERSINYIN
[…] Ábrándozzunk… Például az életről, hogy milyen lesz utánunk, két-háromszáz év múlva.
TUZENBACH
No és? Léggömbökön fognak repülni, megváltoznak a ruhák, lehet, hogy egy hatodik érzéket is felfedeznek és kifejlesztenek, de az élet, a nehéz, titokzatos és boldog élet csak ugyanaz marad. És ezer év múlva az ember ugyanígy fog sóhajtozni: „Jaj, nehéz élni!” – és ugyanakkor félni fog a haláltól, és nem akar majd meghalni, pontosan úgy, mint most.

Három nővér, II. 169-170., Európa 2010.

b_nikolett92>!

A társadalomnak öntudatra kellene ébrednie, és el kellene borzadnia önmagától.

334. oldal, 2. fejezet - A 6-os számú kórterem

Nikolett_Kapocsi P>!

TRIGORIN
Csak úgy jegyezgetek… Eszembe ötlött egy téma… (Zsebre teszi a könyvecskét) Egy kis elbeszélés témája: egy tó partján gyermekkora óta él egy fiatal lány, olyan, mint maga; szereti a tavat, akár a sirály, és boldog és szabad, akár a sirály. De véletlenül jött egy ember, meglátta és unalmában elpusztította, mint ezt a sirályt.

Sirály

spinakker>!

VERSINYIN
Nemrégiben olvastam egy francia miniszter naplóját, melyet a börtönben írt. A minisztert a Panama-ügy miatt csukták be. Milyen lelkesedéssel, elragadtatással beszél a madarakról, melyeket a börtön ablakából figyelt meg, és azelőtt, mikor miniszter volt, észre sem vett. Természetesen most, amikor már szabadlábra helyezték, nem veszi észre a madarakat, ahogy régebben sem vette észre őket. Maga sem veszi észre majd Moszkvát, mikor ott él. A boldogságot nem élvezzük, és nem is tudjuk élvezni. Csak kívánjuk.

Három nővér, II. 174., Európa 2010.

spinakker>!

NYINA
Apám meg a felesége nem enged ide. Azt mondják, ez bohémtársaság… attól félnek, hogy színésznőnek megyek… Engem pedig úgy vonz valami ehhez a tóhoz, akár a sirályt… Magával tele van a szívem. (Szétnéz)

TREPLJOV
Magunk vagyunk.

NYINA
De ott, mintha…

TREPLJOV
Nincs senki. (Csók)

NYINA
Milyen fa ez?

"Sirály", Első felvonás, 15. o., Európa 2010


Hasonló könyvek címkék alapján

Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Egy őrült naplója
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg / A revizor
Alekszandr Nyikolajevics Osztrovszkij: Farkasok és bárányok
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A revizor
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Gogol művei
Lev Tolsztoj: Úr és szolga
Lev Tolsztoj: A két huszár
Alekszandr Szergejevics Gribojedov: Az ész bajjal jár
Alekszandr Szergejevics Puskin: Jevgenyij Anyegin / Drámák
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Magatokon röhögtök!